Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-18 / 194. szám

OílMBGYRRORSZflG Mi történt q külpolitikában ? Ai Egyesül} Államok a koreai fegyverszünetet ellenőrző semleges felügyelőbizottság feloszlatására törekszik Csütörtök. 1955. augusztusig A fegyveres erők létszámának csökkentését elrendelő szovjet kormányhatározat nqjjy jelentőségét nemcsak a világsajtó cikkel és jelentései hangsúlyozzák, de nyugati kormánykörök nyilatkozata is leszögezi. Dulles, az Egyesült Államok külügyminisztere augusztus 16-i sajtóértekezletén „örömmel üdvözölte a Szovjetunió elhatározáuát, hogy 640 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát". Kijelentette, hogy ..ez a csökkentés riagy jelentőségű és Meillik a genfi konferencia oltal megteremtett nemzetközi hangulatba'. Dulles nyilatkozata további részében kiemelte azt is, hogy „a létszámcsökkentés embereröt szabadit majd fel az ipar és a mezőgazdaság számára". Az. amerikai külügyminiszter sajtóértekezletén szólt a New Yorkban augusztus 29-én újra megnyíló leszerelési albizottság! tárgyalásokról Is. A többi között kijelentette: ..Az Egyesült Államok kormánya reméli, hogy az értekezlet haladást érhet el az ellenőrzés megbízható nemzetközi rendszerének létrehozásában", el-Koreaban a Li Szin Man** kormány továbbra sem foganatosít olyan intézkedéseket, amelyek révén elejét vehetné a koreai fegyverszünetet ellenőrző semleges bizottság elleni tüntetéseknek. Az Associated Press hírügynökségi jelentése 6zerint ezek a tüntetések szerdán folytatódtak. A tüntetők kövekkel dobáltak meg öt amerikai katonai gépkocsit az incscmi kikötőből Vomiv szigetére vezető töUésiiton. (Vomiu szigetén van a fegyverszüneti felügyelőcsoportok táborrészlege.) Egy kődarab fején találta az amerikai hadsereg egyik tisztjét, akit kórházba kellett szállítani. Az amerikai örök tűzoltófecskendökkel és könyfakasztó gázzal védekeztek a tüntetők ellen. Dulles amerikai külügyminiszter keddi sajtóértekezletén említést tett a koreai fegyverszünetet ellenőrző semleges bizottság helyzetéről is. Közölte, hogy az Egyesült Államok a koreai háborúban résztvett szövetségeseivel arról tárgyal, milyen módon lehetne újjászervezni a semleges államok fegyverszüneti ellenőrző bizottságát, amelyről a külügyminiszter kijelentette: ..Kétli, hogy mai formájában bármiféle hasznos munkát is végezne". Hogy az Egyesült Államok kormánya miként képzeli el a koreai fegyverszünetet ellenőrző semleges bizottság „átszervezését". arra vonatkozólag a United Press amerikai hírügynökség egyik jelentése közöl értesülést. A jelentés szerint az Egyesült Államok kétszakaszos tervet dolgozott ki a semleges nemzetek képviselőiből álló felügyelő bizottság végleges megszüntetésére. A terv első lépése a bizottsági tagok működési szabadságénak korlátozása „anélkül, hogy haladéktalanul kitiltanák őket Dél-Koreából". Az Egyesült Államok azt reméli, hogy azután néhány hónap múlva rábírhatja az érdekelt országokat, járuljanak hozzá a bizottság feloszlatásához azzal az ürüggyel, hogy „nem érdemes tovább fenntartani". A United Press jelentése szerint az Egyesült Államok azzal a kifogással 'kísérli meg majd elfogadtatni a koreai—kínai féllel a bizottság megszüntetésére irányuló tervét, hogy „nem vállalhat többé felelősséget a bizottsági tagok védelméért". C eltűnést keltett, hogy a bonni kül* ügyminisztérium kedden azonnali jelenléstételre hazarendelte Krekeler washingtoni nagykövetet. Az intézkedés azért is meglepő, mert Krekeler még csak 10 nappal ezelőtt tért vissza Bonnból állomáshelyére. Politikai megfigyelők azt hiszik, hogy Adenauer Moszkvába utazása előtt részletes tájékoztatást kíván Krekelertől washingtoni kormánykörök álláspontjáról és hangulatáról. Pártélet A politikai nevelőmunkát a szakszervezeti munka homlokterébe! Japán újságírók Interjúja Csou En-laj miniszterelnökkel Peking (Üj Kina) Csou Enlaj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke és külügyminisztere augusztus 17-én a japán sajtó és rádió küldöttségének fogadásakor válaszolt néhány, a küldöttség tagjai részéről hozzáintézett kérdésre. Csou En-laj válaszaiban foglalkozott a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok nagyköveteinek genfi tanácskozásával, a sanfranciscoi békeszerződés kérdésével. Majd a következő kérdést intézték hozzá: Miniszterelnök Úr, ön néhány nappal ezelőtt az országos népi gyűlés ülésén az ázsiai kollektív biztonsági rendszer létrehozását javasolta az Egyesült Államok részvételével. Ügy véljük, hogy ez rendkívül fontos eszköze lenne a világbéke megteremtésének és ezért reméljük, hogy öntől több konkrétumot hallanak ezzel kapcsolatban. Erre a következőkben válaszolt: Az országos népi gyűlés második ülésén, július 30-án mondott beszédemben azt mondottam: -A kínai nép reméli, hogy Ázsia és a Csendes-óceán térségének országai, beleértve az Egyesült Államokat is, kollektív békeegyezményt írnak alá. hogy ezzel váltsák fel a világnak ebben a részében jelenleg egymással szembenálló katotai tömböket, hogy így megvalósulhasson az a kollektív béke. amelyet első ízben az indiai kormány javasolt. Szeretném világosan kifejteni, hogy már 1954-ben a genfi értekezleten Nehru miniszterelnöknek a kollektív ' béke létrehozására és a béke övezetének kiterjesztésére vonatkozó és elsőként felvetett javaslatára válaszolva kijelentettem: A Kínai Népköztársaság kormánya úgy véti, hogy "Ázsia országainak tanácskozniok keilene egymással arról, hogy kölcsönös kötelezettségeket vállaljanak az ázsiai béke és biztonság biztosítását szolgáló közös intézkedések érdekében*. Ugyancsak kijelentettük, hogy ez a javaslatunk nem zár ki egyetlen Ázsián kívüli országot sem. Később a békés egymás méllett élésről szóló öt alapelv — amelyet Kína Indiával és Burmával együtt kezdeményezett —, valamint az ázsiai—afrikai értekezleten egyhangúan elfogadott, a világbéke és az együttműködés előmozdításáról szóló nyilatkozat tovább egyengette az utat a kollektív béke megteremtésére és a béke övezetének kiterjesztésére. Ezért javaslatunkat a kollektív békeegyezmény aláírásáról az ázsiai és a csendes-óceáni térség országainak, valamint az Egyesült Államok részvételével a nemzetközi helyzet ilyen fejleményei alapján terjesztettük elő. Ez a kollektív békeegyezmény teljes összhangban áll az ÉNSZ alapokmányainak kikötéseivel. Célja nem az, hogy viszályt és ellentétet szítson az országok között, hanem az. hogy az országok békében és baráti együttműködésben éljenek egymás mellett és ezzel felváltsa az ebben a térségben jelenleg fennálló és egymással szembenálló katonai tömböket. Reméljük, hogy a világbéke számára kedvező helyzet fejlődésével a javaslat reális volta egyre inkább nyilvánvalóvá válik. London (TASZSZ). Augusztus 16-án Londonban az alábbi közös közleményt adták ki a •szovjet—japán tárgyalásokról: Az augusztus 16-i ülésen tovább folyt az eszmecsere J. Malik szovjet és Sz. Macumoto jepán megbízott között a szovjet—japán viszony rendezésével kapcsolatos kérdésekről. A következő ülés augusztus 23-án lesz. Párizs (MTI). Hírügynökségek és rádióállomások jelen tik. hogy újabb francia csapaterősítések érkeztek Marokkóba. Marokkóban állomásozó katonai egységek megerősítését azért határozták el. mert augusztus 20-án, Mohammed Ben Jusszef volt szultán trón fosztásának évfordulóján zavargásoktól tartanak. Rövid külpolitikai hírek Genf (TASZSZ). A Kínai | Népköztársaság és az Egyesült Államok nagykövete kedden rendes ülést tartott. 'Az ülés után az alábbi közleményt hozták nyilvánosságra: ..Az Egyesült Államok és a Kínai Népköztársaság nagykövete megtartotta hetedik ülését. A tárgyalások napirendiének első pontiát vitatták. (Mindkét fél polgári személyeinek hazatelepítése.) Elhatározták, hogy a köxtkezö ülést augusztus 18-án (jélelött 10 órakor tartják~ Berlin (MTI). Gerstenmaier, a bonni parlament elnöke szerdán sajtóértekezleten azt a várakozását fejezte ki, hogy Adenauer kancellár küszöbönálló moszkvai látogatása elő fogja mozdítani a politikai feszültség további csökkenését és az európai politikai viszonyok normalizálását. Gerstenmaier egy kérdésre, vajon szükségesnek tartja-e. hogy a Moszkvába utazó nyugatnémet küldöttségbe a parlament is képviselethez jusson, kijelentette:. hogy ez helyes lenne. Az igazságügyi pártszervezet a legutóbbi párttaggyűlésen napirendre tűzte a Szakszervezeti Bizottság munkájának megvitatását. Erre a vitára, a párt irányító szerepének ilyen formájú érvényesülésére már régen megértek a feltételek, sőt ez a vita szinte már halaszthatatlan volt. A taggyűlés menete cáfolhatatlan bizonyítékát adta ennek. A módszer új jellege abban domborodott ki, hogy a vita a szakszervezet munkájáról a pártszervezet egész közösségének plénuma előtt és a párttagok nagyszámú részvételével folyt. A szakszervezet munkájában a helyi pártszervezet pártirányítása eddig ugyanis csupán a szakszervezet vezetőségében és a szakszervezeti tagság között dolgozó kommunisták személyén keresztül, illetőleg a pártvezetőség ritka időközökben ismétlődő, s nem j túlságosan mélyreható és elemző bírálatában érvényesült. Ez a módszer természetesen nem vezethetett kellő eredményre, hiszen minden bírálat esetén hiányzott a szakszervezet egész tevékenységét, minden eredményét és hibáját átfogó szemlélet. Hiányzott a kommunista irányításhoz nélkülözhetetlen stílus, a vezetők és a munka eredményét vagy eredménytelenségét mindennap személyesen tapasztaló egvszerű párttagok meglátásainak összeegyeztetése. Ez aztán a szakszervezeti munka olyan fokú ellanyhulásához vezetett,, hogv Balogh elvtárs, a politikai munka iránt igényes fiatal ügyész, meglehetősen kiélezve igy nyilvánított véleményt a taggyűlésen: "A szakszervezetben semmj munka nem folyik". Ez a vélemény 1— amelyet a későbbiekben maga a hozzászóló is némileg módosított — természetesen nem állja meg a helyét. De olyan vonatkozásban. amilyenben Balogh elvtárs értette — a szakszervezet egvik legfontosabb teendőiének vonatkozásában — kétségkívül nagymértékben helytálló. Mert igaz, hogy Auliczkiné elvtársnő, a Szakszervezeti Bizottság kultúrfelelőse ezzel a véleménnyé! szemben felsorolt néhány olyan bizonyítékot, amelyek a szakszervezet tevékenységének eredményei mellett szólnak —, de milyen tevékenység ez? Beszélt a szakszervezet által rendezett baráti összejövetelekről, sördélutánról stb. És persze ezenkívül is van a Szakszervezeti Bizottságnak bizonyos állandó tevékenysége: a dijak beszedése, az üdültetés lebonyolítása, segélypk kiosztása stb. De Sztálin azt írja. hogy »a szakszervezet — a kommunizmus iskolája ..." s a továbbiakban, hogy a szakszervezetek * ... létrehozzák a kapcsolatot a haladó és az elmaradott rétegek között ...« Az előbbiekben felsorolt szakszervezeti tevékenység azonban csupán elenyésző mértékben szolgálja ezeket a célokat, s azt is. amire Balogh elvtárs és még jónéhánv hozzászóló utalt: a párton kívülálló ügyészek és bírák politikai nevelését, bennük országunk társadalmi formájához, a proletárdiktatúrához való hú és osztályharcos viszony kialakítását. Tehát olyan feladatokat hanyagolt el a Szakszervezeti Bizottság, amelyek elvégzése nélkülözhetetlen pártos igazságszolgáltatásunk számára, de nélkülözhetetlen más területeken is. E feladatokat eddig a hivatalvezetők próbálták megoldani és több-kevesebb eredménnyel időlegesen pótolták is a szakszervezet munkáját. Ez az állapot azonban mind az állandóan tznporodó feladatok, mind a szemmel láthatóan pótló-jellegű állami munka meglévő hiányosságai miatt nem tartható tovább. A taggyűlés a vita következtetéseként teljes biztonsággal fogalmazhatta meg a feladatot: a politikai nevelőmunkát a szakszervezeti munka homlokterébe! És hogy ez ilyen egyértelműen kikristályosodott a taggyűlésen, éppen ez szól legnyomatékosabban az új módszer mellett. Mert a vezetőség referátumában a szakszervezeti munka hibáinak csupán néhány, főleg felületi jelensége mutaikozott. olyanok például, hogv az SZB-elnök egyedül akar elvégezni minden munkát, hogy a pártszervezettel nem elég szoros az SZB kapcsolata stb. De azt a főhibát, ami a politikai munka és elsősorban a politikai nevelőmunka elhanyagolásaként jelentkezett a szakszervezet munkájában — csak a taggyűlés friss, kritikus légköre, a pártszervezet egész koili htlvájának részrétele, az eddigi szúk vezetőségi bírálat helyett alkalmazott úgynevezett plenáris kritika ho»» ta felszínre, Ottovai elvtárs, Bőlya elvtárs, zárszavában a pártszervezet titkárát helyettesítő Tóth Kálmán elvtárs, Balogh elvtárs és még többen a pártszervezet tagjai közül, alapos érvekkel indokolták az állandó, eleven politikai munka nélkülözhetetlenségét a szakszervezetben, különösen a jelenlegi mind bonyo. lultabbá váló társadalmi és gazdasági viszonyok között. És a taggyűlésnek ez a szükségszerűséget sugárzó kritikai sodrása még azokat, a könnyen mellékvágányra vivő részvitákat is közömbösíteni tudta — mmt például a DISZ és a szakszervezet jelentőségének összehasonlítása stb. —, amelyek a beszámolóban és a taggyűlés vezetésében megnyilvánuló bizonyos fokú következetlenség miatt veszélyeztették a taggyűlés eredményességét. Ez a lendület mindennél meggyőzőbben igazolja, hogy a pártszervezet határozata — amellyel a szakszervezeti munkát megvitatás végett a taggyűlés elé tárta, illetve maga a vita lefolyása — a politikai munka soronkövetkező láncszemének időszerű felismerése és helyes megragadása volt. A probléma felszínre-vetődésének dinamikája azonban hasonló lendületre kötelezi a pártszervezet vezetőit a feladatok megszervezésében és a végrehajtás következetes pártellenörzésében is. Az új módszer pedig alkalmas arra, hogy mindenütt, ahol a helyzet szükségessé teszi, a szakszervezeti munka pártirányitásának fő és állandóan alkalmazott eszköze legyen. Fejér Dénes Feszültség India és Portugália között ~~ Goa miatt Augusztus 15-én. az Indiai szabadság és függetlenség napjának ünnepén több ezer főből álló békés indiai tüntetőcsoport hatolt be a portugál fennhatóság alatt álló Goa területére és követelték Goának Indiához történő csatolását. A portugál rendőrség könnyfakasztó bombákat használt, majd sortüzet adott le. Ennek következtében — nem végleges adatok szerint — 28 tüntető vesztette életét. Ez volt eddig a legsúlyosabb öszszecsapás indiai tüntetők és a goai portugál rendőrség között. Nehru indiai miniszterelnök augusztus 15-i delhi-i beszédében és augusztus 16-i parlamenti nyilatkozatában élesen elitélte, „kegyetlennek és civilizálatlannak" nevezte a portugál hatóságok magatartását és kijelentette, hogy a békés ellenállási mozgalom résztvevői elleni fegyverhasználat egyértelmű a nemzetközi jog megsértésével. Felmerül a kérdés: jogos-e India követelése, hogy Portugália adja át Goát és más, Indiában fekvő birtokait? Ha rátekintünk India térképére, láthatjuk, hogy az indiaiak követelése indokolt: Goa és más Indiában fekvő portugál birtok nemcsak földrajzilag, de néprajzilag. történelmileg és minden más tekintetben is India elidegeníthetetlen része. Portugália több, mint 400 évvel ezelőtt szerezte meg magának Indiában Goó-t. Da^mao-1 és Diu-szigetét, E három terület közül Goa a legnagyobb és legjelentősebb: 3400 négyzetkilométer nagyságú. Goa. Damao és Diu együttvéve is csak 3983 négyzetkilométer kiterjedésű, akkora tehát, mint egy közepes nagyságú magyarországi megye. Lakóinak száma 624 ezer. A portugál kormány az elmúlt 8 év alatt minden Indiától érkező javaslatot, hogy tárgyaljon Goa. Damao és Diu átadásáról, visszautasított, arra való hivatkozással, hogy — mint Salazar, portugál miniszterelnök mondo.ta — ezek a területek nem gyarmatok, hanem Portugália részei. A Salazar-kormány még törvényt is hozott, amelynek értelmében Pcrtugál-India — a három indiai portugál birtok portugál gvüjtőneve — „tengerentúli tartomány" — statutummal rendelkezik. A oorlugól kormány azért ragaszkodik PortugálIndiához, mert e területek rendkívül nagy stratégiai fontossággal birnak a közép-keleti és a délkelet-ázsiai országokba vezető tengeri utak mentén. Portugália, mint az Eszakatlanti Szövetség tagja, lehetővé tette, hogy az Egyesült Államok tengerészeti támaszpontokat létesítsen és kaionai reDÜlötereket építsen Gcá-ban. Az Egyesült Államok többek között így kívánja biztosítani közép-keleti — és indiai — befolyását, miután Indiával nem sikerült ilyen értelmű megállapodást létesítenie. Portugália azonban nemcsak stratégiai jelentőségük miatt ragaszkodik e területekhez, hanem gazdasági fontosságuk miatt is: Goa ugyanis rendkívül gazdag vas- és mangánércben. A mangánbányák termékeit főleg az Egyesült Államok, a vasércet pedig elsősoiban Japán monopóliumai vásárolják. India felhívására a portugál kormány bezárta újdelhi-I követségét és augusztus 8. óta India és Portugália •között ideiglenesen szünetelnek a diplomáciai kapcsolatok. Nehru indiai miniszterelnök több ízben is hangsúlyozta, hogy az indiai kormány békés úton és a lehetőség szerint a portugál kormánnyal való tárgyalások útján igyekszik megoldani a goa-i kérdést. — „Remélhető — mondotta Nehru —, hogy a portugál kormány felülvizsgálja politikáját és kedvező választ ad a tárgyalásokra vonatkozó indiai javaslatra". Petrovics István