Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-03 / 181. szám

Saerda, 1955. augusztus 3. 3_ 0ELMBGYBR0RSZ1G fCuíalók següséae a termelésben A Szalámigyár újjáéledt távhőmérője A\ távhőmérő igen érzékeny elektromos műszer. Valamikor'a háború előtt volt egy ilyen — Mara: és Mérei gyártmányú — műszere a Szegedi Szalámigyárnak is. Tíz raktárhelyiségbe, szárítóba, hűtőbe nyúltak ki a hőmérő csápjai — az érzékeny, tekercselt fejek —, és két leolvasó jelezte gombnyomásra a különböző hőmérsékleteket. Ez az ügyes szerkezet a háborúban tönkrement. Bizonyára az a javítás — vagy inkább toldás-foldás — is előmozdította romlását, mely a hőmérő különböző alkatrészeit más és más anyagokkal pótolta. Az üzemben egyre inkább érezték a hőmérő hiányát, de sehol az országban nem vállalkoztak a javításra. Miglvégül az MTESZ szegedi intézőbizottsága közvetítésével találtak két fizikust, aki elvállalta. A Ktsérleti.Fizikai Intézet műhelyében Salkovits Endre — Horvai Rezső segítségével — megkezdte a mun- / kát: a hőmérő újjáalakítását. Néhány napja azután érte- • sattünk arról, hogy a/hőmérő kész, már csak fel kell szerelni a gyárban. „Mlkromunka" A Kísérleti Fizikai Intézet j kig, mert ezen a közön jelez, alagsorának egyik műhelyé-! a skála, ben — különböző műszerek, hőmérők, elektromos készülékek között'— készen áll aj ... ... . ... távhőmérő. Egy fémdoboz Pf«kát láturfc a vexték véKezünkbe veszünk egy „fejet". Celofánba burkolt lamérőskálával s alatta kapcsológombokkal. Vezetékek ágaznak ki belőle, végükön gén, lecsavarva a nikkelezett tokot. — Egy ilyen hőmérőfejen nikkel tokban a „fejek". Ha — mondja Salkovits elvtárs^ lenyomunk egy gombot, kap- j — 1000 menet 6 század mii-" csolódik a megfeledő vezető-' liméteres rézhuzal van. 4(lig ken lévő Ihőrnérőfej s a ská- j látható, hajszálnyi huzal.,Rélán leolvashatjuk a jedzett hő- gen nikkelt alkalmaztak, mérsékletet: -25-től +40 fo- 1 most át kellett számitanunk BecsöieKikőn nem esik csorbát... Egy népneveié levele Az elmúlt <oasárnar meglátogattam több felsővárosi dolgozó parasztot. Beszélgettünk. Valamennyi helyen szóba került a mostani nagy betakarítási munka, a termés, az időjárás, a beadás. Több helyen hallottam, hogy az eső miatt nedves a gabona. Elmondották, eddig úgy érezték, az a becsületes dolog, ha cséplőgéptől egyenesen a begyüjtőhelyre oi-ftor sem szik a gabonát. Óvatosan tették fel a kérdést, hogy valóban többet kell-e beadniok, ha most először hazaviszik a rozsot, búzát és jógazda módra megszáritjcík, hogy mint ivek óta tették, az idén is száraz gabonával teljesítsék kötelezettségüket. Hogy miért érdeklődtek óvatosan, erre később a magyarázatot is megkaptam. Ugyanis — így mondották — azt hallották, aki meg meri szárítani a gabonát, nem viszi be egyenesen a gyűjtőhelyre a cséplőgéptől, azt megbüntetik, tiz százalékkal több gabonát kell majd beadnia. Elmondottam, ez a hallomás szemen szedett hazugság, rémtúr. Csak arra való, hogy dolgozó parasztjainkat megtéoeszS2e és arra buzdítsa, hogy vizes gabonát szolgáltassanak (be. Felsőváros és egész Szeged dolgozó parasztjai már hosszú esztendők óta azt tartották becsületes dolognak, ha a száraz gabonát a cséplőgéptől egyenesen a begyüjtőhelyre vitték. Most ügy érzik, akesik becsületükön csorba, a megázott, vizes gabonát előbb otthon megszárítják, s aztán teljesítik kötelességüket, a beszolgáltatást és feleslegükből a kőtelező felvásárlást. Erre megvan minden lehetőség. 5Ü beszélgetés során úgy éreztem, hogy mindezt nemcsak annak a pár embernek kell elmondani, akiket az elmúlt vasárnap felkerestem, hanem mint népnevelő, több szegedi dolgozó paraszthoz is akarok szólni. Ezért írtam ezt a pár sort. MOLNÁR MARIA Naoy Pál: a VímUuIóh ... mindent rézre. A rézhuzal először 40 foknál zárlatba jött. Kiderült: nem megfelelő a szigetelés. Tovább kutattunk, míg megfelelő huzalt találtunk. Egy fej elkészítéséhez legalább húsz munkaóra kellett. S a hőmérőnek tíz ilyen feje van. A skála fényképezése A leolvasó elkészítése sem ,A/olt könnyebb. A két rossz leolvasóból sikerült egyet létrehozni. Itt új skálát kellett készíteni, mivel a nikkel helyett rézhuzalat alkalmaztak. Nagy méretben megrajzolták tehát a skálát s ezt fotografikus úton pontosan 105 milliméterre kellett lekicsinyíteni. Tíz felvételt csináltunk. míg kettő használható lett, 'mert a papír a szárításnál Zsugorodik. — De be is kellett játszani a,mű szert — meséli Salkovits élvtárs. — 100 Ohmos man•ganin ellenállást kapcsoltam a mérőfejek helyére s az ellenállásokkal — melyek a leolvasón vannak — addig játszottam, mig nulla fokot nem mutatott a műszer, öt számjegyni pontossággal. A műszer tehát most pontos, és ha az üzem megfelelő rézhuzatt szerez, a hiba nem is lesz nagyobb a lehetséges fél foknál. Egyébként az üzemben is magam szerelem fel és játszom i joe majd a hőmérőt, mert a ' mérőhelyek különböző távolságra vannak a műszer felállítási helyétől. így a mérő ellenállásai is különböző hoszszúságúak kell, hogy legyenek. 60 forint és 250 munkaéra Az asztalon néhány — a műszerhez tartozó — réz csavar-anyát látunk. — Magam készítettem ezeket is. Az egész műszert a régi anyagából és hulladékokból állítottam össze. Fúrtam. esztergáltam, menetet vágtam. Amit vásároltunk hozá, mintegy 60 forintot tesz ki. De körülbelül 250 munkaórám fekszik a műszerben, ha nem több. Igaz: presztízskérdést csináltam belőle. Az országban több helyen van ilyen műszer és sokfelől panaszkodnak pontatlanságára. Meg akartam mutatni, hogy meg lehet csinálni pontosan. A többi már attól függ: mikorra tudja beszerezni az üzem a megfelelő huzalt. Ha az meglesz, rövidesen használhatják is a műszert, s biztonságosabban dolgozhatnak. Központilag ellenőrizhetik a helyiségek hőmérsékletét, mint ahogyan központilag is irányítják. Németh Ferenc „Tőlünk, idősebb szakmunkásoktól is függ, hogy jó szakemberek legyenek a fiatalok11 A satu mellett Lengyel Pista áll, kezében szerszámkulcsokkal. Közülük az egyik kész — ezt kapta mintának —, a másik csak félig megmunkált. Kis idő multán a fiú Szabó Lászlóhoz megy és várakozva néz rá, mutatva a munkadarabot. — Nézzem csak — nyúl a kulcsért Szabó László, öszszehasonlítja a fiú által készített darabot a mintával, azután visszaadja. Most nem magyaráz, am wlóhh már elmondta, megmutatta, mit kell tenni, hogy a szerszám jó legyen. Ennyit mond csupán: — Jól van, így tovább. Ez biztatás a fiúnak. Az pedig fogja a reszelőt s a másik satuhoz lép. Alig éri fel, de buzgón reszelni kezd. Amint munkához lát. Szabó László a karbantartó csoport vezetőjéhez intézi szavait. — Másodszor csinálja Lengyel Pista a szerszámkulcsot és meg vagyok vele elégedve. Persze — teszi hozzá magyarázólag — a finomabb munkát még én csinálom meg a szerszámon. Két hete, hogy Lengyel Pista a Szegedi Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál dolgozik négy ipari tanuló társával. Szófogadók és ügyesek mind. Így vélekednek róluk az idősebb szakmunkások, s szíves örömmel foglalkoznak velük, hogy jó szakemberekké váljanak. — Mindjárt munkát adtunk nekik — mondja Hajdú Dezső, aki a műhelyben felelős a fiúk tanulásáért. — A gyakorlat azt mutatta, hogy komoly munkára kell eleinte is szoktatni őket. Azt akarjuk, hogy fél év múlva már önállóan dolgozzanak. Ezért is osztottuk be őket a legjobb szakmunkásokhoz, akiktől tanulhatnak. A karbantartóknál Sarnyai István és Gaál Róbert segíti, oktatja a fiatalokat. Sarnyai elvtárs az egyik nap számonkérte Sárándi Mihálytól, a nyurga tanuló-jelölttől, hogy mit végzett. Sárándi Mihály mindjárt előszedte a hidegvágókat, amelyeknek a köszörülését rábízták. Azután figyelt, valósággal leste. mit mond a nálánál idősebb munkás; jól vagy rosszul végezte-e a feladatát. Még a véleménynyilvánítás előtt azért sietett kijelenteni. — Most csináltam először. — Jobb is lehetett volna — volt rá a felelet. — De nézd csak — hívta odébb a fiút Sarnyai István —, szögletes az éle a hidegvágónak... Ennek meg — fogta kezébe a másikat — hosszúra sikerült az éle, s így kicsorbult. Ezért máskor csak egészen kicsi, két-három milliméter élt kell hagyni! A tanulójelöltek apróbb dolgokat önállóan végeznek az üzemben. Első munkának — persze alapos magyarázat után — Oravecz István és Sárándi Mihály menetvágást kaptak. A próbadarabok sikerültek. Azután az idősebb szakmunkások gondoltak egy merészet. A többi menetvágást is odaadták nekik. Így ők ketten, a tanulók fejezték be a 200 darab csavar menetezését. Ez az első S2ép eredmény tőlük. Bizakodva figyelik a szakmunkás-jelöltek első lépéseit az idősebbek. Egy-egy tanítómester. aki mellé a fiúkat állították, már a jövő szakemberét látja a most még kezdőben. — Itt biztosan megtanulnak dolgozni — mondja róluk Sarnyai István. — Sokoldalú, aprólékos a mi munkánk és itt jó szerszámlakatos válik mindegyikből, az biztos. Nem sajnáljuk a fáradságot, tanítjuk őket, mert látjuk, hogy szívesen fogadják és van érzékük a szakmához. Ahogy a fiúk elmondják, még az iskolában tanultak a gépek alkatrészeiről, foglalatoskodtak olyan szakkörök munkájában, ahol bővebb tájékoztatást kaptak erről. így lett kedvük ahhoz, hogy szerszámlakatosok, esztergályosok légyenek. — Ebből a Bíte Jánosból én sztahánovistát nevelek. Már most látom, hogy fogékony a tanulásra és tőlünk, idősebb szakmunkásoktól is függ, hogy jó szakemberek legyenek a fiatalok — mondja Kohn Jenő esztergályos. Ez így van. Az idősebb szakmunkások minden igyekezetükkel, szaktudásukkal nevelik is a tanulókat, a fiatalokat. Elindul a 761/D vonat. .. (Tudósítónktól) Szeged-Alsóváros hétköznapi délutánjának csendjébe a Rendező-pályaudvari tolatómozdony figyelmeztető sípjele hasít. A kocsimester, Karlóczai Sándor sztahánovista dolgozó kiadja a rendelkezést a iolalómozdony vezetőjének, mert SzegedTisza-pályaudvarról tehervonat jön és sok darabáruküldeménnyel megrakott kocsit hoz. Az érkező szerelvényből is állítják össze a Karlóczai tolató-brigád tagjai a 761/D darabárut továbbító vonatot Budapestre. De már be is érkezik a tehervonat Hegedűs András mozdonyvezető felügyelete alatt. Alig áll meg a szerelvény, dübörögve "jár rá- a 41 l-es sorozatszámú rendezői tolatógép, Biharvári Elek vezetésével. Kezdődik a tolatás. Az idő 18 óra 55 perc és 19 óra 52 perckor pontosan indulni kell a darabárunak a 761/D vonattal, hogy idejében rendeltetési helyére kerüljön. A tolató-brigád még be sem fejezte a darabárukat továbbító vonat összeállítását, amikor Kasza Zsigmond rendelkező forgalmi szolgálattevő megadja az engedélyt a szerelvényt továbbító mozdonyvezető részére, hogy gépével *ráállhat- vonatjára. Nézzük azonban meg közben, hogy a vonattal utazó vasutas dolgozók mit csinálnak. Lendületesen húzzák össze a csavarókapcsokat és kocsiról kocsira vizsgálják a szerelvényt, hogy megfelel-e a követelményeknek. Csókási Antal, Horváth II. Ferenc végzi ezt a munkát. Aztán jelentik a vonat felelősének, a többszörös sztahánovista Kaszony Józsefnek: -Elkészültünk". Kaszony József és brigádja már most az őszi forgalom zavartalan lebonyolításáért dolgozik. Vállalták ők is. hogy az ácsorgást megszüntetik, és a gyűjtőkocsikat is jól megrakják. Az idősebb Bezdán Péter kezelő elmondja a2tiS2 az állomásokon az áruirányítókkal megbeszélik, hogyan lesz a leggyorsabb az áru ki- és berakása. De most már „rajta* a gép a vonaton. Csonka István vizsgáló kocsilakatos fel* ügyeletével légfékpróbát tartanak. Néhány szót vélt egymással Tassy Mihály kétszeres sztahánovista mozdonyvezető, Bite János és Ábrahám István fűtő; — indulásra készek. Paskó József forgalmi szolgálattevő útnak indítja a szerelvényt, minden pontosan elkészült időre, mindenki elfoglalja a helyét. Tovadübőrög rendeltetési helye felé a 761/D vonat. Sziládi Sándor r ÜTIJEGYZET Í8 A jackowicei termelőszövetkezet gazdaságában Bő termést ígérő szántók kőzött futott másfél órája Lodzból jövet gépkocsink. Lovics városát elhagyva balról szőkülő rozstáblák, jobbról takarmánynövények, burgonyatáblák, nyájas, zöld szőnyege övezte az utat. Ezt a kanyargós utat már egyszer láttam repülőgépről, csak akkor még nem tudtam, hogy ez a jackowicei termelőszövetkezethez vezet. Amikor mintegy 18 kilométerre magunk mögött hagytuk Lovics városát, az első kérdezettől megtudtuk, hol terül el a tsz földje. — Ott, ahol azok az új vörös cserepes házak sorakoznak — mutatott ujjával túl a vasúttöltésen. Az állomás előtt megvártuk, mig az utat keresztül szelő vasúti sínpáron tolató mozdony elhúzza súlyos terhét és csakhamar elérkeztünk a tsz földjéhez. Egyszerre csapott meg bennünket a virágzó rozs illata. Az ónlényben fürdő égről kellemes meleget árasztó nap, a megszokott és kedves sárgás-zöld szint kölcsönözte a rozstábláknak, mintha valami művész festékkel festett volna be minden egyes szálat. Csak a rozsszálak alsó részei mutattak kissé sárgásabb színt. Mintha a csorvai vagy a forráskúti homokvidéken jártunk volna. 'A' vál1 igérő rozs felülete olyan egyenletes volt, mintha legalább Is híres virágkertészek vágták volna le a kimagasló kalászokat. Kezembe vettem néhány szálat, sajnáltam, de letéptem a dús kalászokat. Ezek már nem érnek be — gondoltam, s végig simítottam a lelépett kaiászfejeket, mint odahaza szőke kislányom fejét szoktam. Es a gyerekfejről eszembe jutott egy másik kép, FÉNYEK A VISZTULÁN 29 amit Auschwitzban láttam. Gyerekfejek erdeje, fiatalon, soványan, nem olyan teltek, mint a kalászok. Nem is gyerekek már, hanem csontvázak voltak. Egyik rongyba bugyolálva, a másik édesanyja kiapadt mellét szívta, a tejért, az életért epekedve. De miből lett volna teje az anyának, amikor saját létfenntartáséhoz sem kapott elegendő élelmet. A tej, az életet adó tej e kalászokban dúsan van, amely most még nyers, de maggá keményedik majd. „Elet" lesz belőle, mint nálunk, a ml falvainkban nevezik a kenyérgabonát. Még puha volt a mag, de máris úgy nehezedtek tenyeremre, mintha óiomsörétek lettek volna. Nem képzelet ez. Olomsörétek ezek a rozsmagok ott a jackowicei termelőszövetkezet földjén is. Olomsörétek azok ellen, akik ismét háborút, romokat, Auschwitzot akarnak teremteni. Olomsörétek ezek a békét, az életet védelmező lövedékek sörétel. Megjött a nyár ide a termelőszövetkezetbe, de ez a nyár különbözik a többitől, már abban is — és ez tekintélyes különbség —, hogy az idén gazdagabban érkezett. Többet ígérnek a földek, mint az elmúlt esztendőben és jóval többet, mint mikor még ez a 34 család, amelv most itt közösen gazdálkodik, ki-ki magára hagyatva küzködött parcelláin. Nem véletlenül érkezeit gazdagabban ez a nyár, mert a fogadtatás Is más volt, mint az előző esztendőkben. 1950-ben vert gyökeret itt a termelőszövetkezeti mozgalom, s ma Lengyelország egyik leghírnevesebb termelőszövetkezete a jackowicei. Régen itt is, mini nálunk, Szeged környékén az átélt szenvedéssel, nélkülözéssel, fájdalommal, bajjal mérték az időt. Naptár nélkül emlékeztek a napokra, OTIJEGYZET 30 pénzük sem volt, hogy megvásárolják, de szükségük sem volt rá. Ugv emlékezett itt a paraszt, mint a csengelei homokon régen: amikor kilakoltattak... amikor 1 bontották a tetőt fejem felül... elvitték a párnát::: járvány vonult végig a környéken ... Nem a hónapokat, az éveket számolgatták, hanem a tengerből, szenvedéseik tengeréből merítettek példákat. Ezzel jelezték az időt és múlását. Most is vannak még bajok, de más jellegűek ezek itt is. Inkább nehézségnek mondhatni őket, amelyekkel megküzdenek és eredménnyel küzdenek meg a jackowicei termelőszövetkezet tagjai. Emlékeznek most is ezek az emberek, de a felszabadulásukat követő esztendők emlékezetes napjai már mások. A naptár használata ma már mindennapos. Kis barna fedelű könyvet húzott kl zsebéből Kröl Jozef elvtárs, az elnök, amikor a termelőszövetkezet egyes neves dátumairól, jelentős napjairól vagy éppen a gazdaság adatairól érdeklődtem. De más is fel van jegyezve ebbe a naptárba, amire anélkül is emlékeznek itt ebben a szövetkezetben, hogy megnéznék, melyik hónap hányadik napján jegyezték fet. Valamennyiük, de alt hiszem, az egész környék lakossága sohasem felejti el április 18-át, amikor itt járt Hruscsov elvtárs, Bierul elvtárs kíséretében. Nagy nap és a fordulat napja volt a szövetkezet életében. Erről a látogatásról azonban nemcsak itt, a termelőszövetkezetben beszélnek. Erről hallottam Lodzban, Varsóban és Lov'csban, első fzben azonban Szegeden, a városunkban járt lengve! újságíró barátomtól, Slanislaw Mojkowszkitól hallottam. (Folyt, kői'.) A I