Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-07 / 185. szám

VíLAG WOLETARJAÍ EGYESÜLJETEKI AZ MDP CSONGRADMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MAI SZAMUNKBÓL: MI TÖRTÉNT A KÜLPOLITIKÁBAN? (2. oldal) SZEGED KÉPZŐMŰVÉSZETÉNEK HELYZETE (4. oldal) LAKODALOM — A JÜTAARUGYARBAN oldali MESEDÉLELÖTTÖK SZEGED KULTÜRHAZAIBAN (4, oldal) A munka Alkotmányunk, a győztes néphatalom alaptörvénye — amely immár hat esztendős, s melynek megszületését most ünnepeljük majd hetedszer — a munkát is külön résztje foglalja. Az alkotmány 45. paragrafusa kimondja: «A Magyar Népköztársaság biztosítja polgárai számára a munkához való jogot és a végzett munka mennyiségének és minőségének megfelelő díjazást. E jogot a Magyar Népköztársaság a népgazdaság termelő erőinek tervszerű fejlesztésével és a népgazdasági terven alapuló munkaerő-gazdálkodással valósítja meg». Az alkotmánynak ez a része is, akár csak a többi, élő valóság és mind teljesebben érvényesül. Ma már természetes és magától értetődő a munkához való jog is. Azért mégis nem árt, ha szólunk erről, mert a munkához való jog — és a munka biztosítása — mindenki számára fontos, s nagyon jelentős az emberek életében. Most, amikor egyre jobban közeledik augusztus 20-a, emlékeznünk kell a múltra is, amely a népnek alkotmányos jogok nélkül volt. Mégis mihez volt joga a múltban a népnek, a munkásnak? Joga volt ahhoz, hogy szenvedjen, s életét koptassa a tőkés gyárában. Joga volt ahhoz az egyszerű zsellér-asszonyoknak, hogy szalmacsomán és rangydaraibokon szüljék meg gyermeküket. Joga volt ahhoz az egyszerű embernek, hogy éhezzen, s örüljön annak, ha munkához jut. Nagyon röviden kifejezve: joga volt a nyomorúságra, bánatra. De nem volt joga az emberi élethez, s a munkához. Idősebb emberek a tanúk erre, akik így, vagy úgy végigküszködték a munkanélküliség útjait, s akik hiába kilincseltek egyik tőkés gyárától a másikig munkát keresve, azt a választ kapták: «nincs felvétel". A most felnövő új nemzedék csak hírből ismeri a szomorú emlékű régebbi időket. A múltban — 1944 előtt — sokan nem rátermettségük szerinti munkát végeztek, hiszen örültek annak, ha például mérnöki diplomával a zsebükben, mondjuk villamoskalauzok lehettek. Ki ne tudná, hogy most nincs munkanélküliség, létbizonytalanság?! Ma mindenki, aki becsületesen dolgozni akar — dolgozhat is. Sőt nem egy szegedi üzemben — például a Textilművekben, az Építőipari Vállalatnál — munkaerőhiány mutatkozik. Az életben valósul meg az alkotmány munkára vonatkozó paragrafusa is, akárcsak a 1 öbbi. A dolgozó ember — igazságosan — végzett munkája mennyisége és minősége, képességei szerint kapja a díjazást. Jól ismert dolog az, hogy például az üzemben a szakmáját jól értő, igyekvő munkás többet keres, mint a hanyag, vagy a szakmájához kevésbé értő. A munka élenjárói pedig különböző jutalmakat ls kapnak. A munka —' amely alapja az anyagi és kulturális felemelkedésnek — hazánkban becsület dolgává vált. Százával lehetne sorolni azoknak az embereknek a neveit, akik a dolgos hétköznapokon a munka hőstetteit hajtják végre. A munka élenjárói kitüntetéseket is kapnak. A kormánykitüntetettek közül való például Bakacsi Júlia, a Szegedi Textilművek előfonósa, Erdei Albert, a Szegedi Ruhagyár munkása. S arra gyürkőztünk a párt útmutatásával, hogy még eredményesebbé tegyük a munkát gyárakban és földeken — mindenütt, hogy megalapozzuk életünk további javítását, töretlen előrehaladásunkat. Növeljük — növelnünk is kell — a termelékenységet, csökkentenünk az önköltséget, hogy kielégítsük a fokozódó anyagi és kulturális igényeket. A gyárakban és a földeken augusztus 20 méltó megünneplésére készülnek — munkával. Nálunk, a szabad nép szabad hazájában odaadó, jobb munkával köszöntjük szívünkhöz nőtt kedves ünnepeinket, így alkotmányunk születése napját is. A szegedi üzennek dolgozói már évi vállalásukban meghatározták, hogy milyen munkasikereket érnek el augusztus 20-ig. Több üzemben már elég közel állnak az adott szó valóra váltásához: A Gyufagyár dolgozói pedig már túlteljesítették a nagy évforduló méltó köszöntésére tett ígéretüket. Feladat azonban, hogy minden üzemben kivétel nélkül derekasan eleget tegyenek mindannak, amit augusztus 20 tiszteletére ígértek. Jó munkával, jó kedvvel készülünk augusztus 20-ra. Mert a munka minden új sikere a dolgozó ember életét szépíti. Alkotmányunk ünnepe előtt üzemeinkben A Gyufagyárban már túlteljesítették az augusztus 20 tiszteletére tett vállalást A Minisztertanács határozata Országos Műszaki Fejlesztési Tanács alakilásáról A Minisztertanács legutóbbi ülésén — figyelembevéve, hogy az egész népgazdaság és ezen belü! elsősorban a nehézipar fejlesztésének érdekei megkövetelik a legújabb technikai vívmányok legszélesebbkörű alkalmazását, korszerű gyártási eljárások bevezetését, az üzemben lévő gépek és berendezések modernizálását, a termelés szervezésének megjavítását — határozatot hozott Országos Műszaki Fejlesztési Tanács létrehozásáról. Az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács feladata a műszaki fejlesztés irányítása, koordinálása. A tanács [avaslato-_ kat dolgoz ki a Minisztertanács részére a népgazdaság műszaki fejlesztésének legfontosabb feladatairól. Ellenőrzi az új technika bevezetésére hozott minisztertanácsi határozatok végrehajtását és közreműködik a tudományos műszaki propaganda fejlesztésében, a műszaki információ megszervezésében. Az Országos Műszaki Fejlesztési Tanács elnökét és tagjait a Minisztertanács 1955. augusztus 15-ig kiváló tudósok, műszaki szakemberek és gazdasági vezetők közül nevezi, ki, _„ A Szegedi Gyufagyár évi vállalásában pontosan megjelölték az üzem vezetői, hogy augusztus 20-ig 1 millió 500 ezer doboz gyufát készítenek terven felül, megtakarított anyagból. Az utolsó értékelés nagyon szép eredményt mutat. Július utolsó napjával bezárólag 1,818.400 doboz megtakarított anyagból készült gyufát mutat ki a számítás. Kétnapos előnyük van ezzel az évi vállalás teljesítésében. Az üzem vezetői Iparkodnak ott segítő kezet nyújtani a jobb termeléshez, ahol arra szükség van. A munka gyakori esetben gyors intézkedést kíván. Egyik reggel is a cimkézőből jelentették, hogy a napi termelés veszélyben forog. Az okát ls megmondták. A főművezető úgy látta, hogy egy-két dolgozót, ha más munkakörbe helyez, megoldódik a probléma. Pillanatok alatt intézkedett, hogy a töltő teremből, aki címkézni tud, menjen a cimkézőbe. így került Czakó Gyuláné helyébe Nyári Sándorné, aki egyébként is tíz munkakörben járatos a Gyufagyárban. Igazán dicsérendő dolog, hogy az új munkakörben is ugyanolyan szorgalommal és becsülettel dolgozik, mint az előbbinél. Most, közvetlenül augusztus 20 előtt is akad dolguk a műszakiaknak. A szakszervezeti bizalmiak az üzemrészek vezetőivel egyetértésben összegyűjtötték a dolgozók vállalásait. Már elkészült az intézkedési terv is, amely a tíznapos ünnepi műszak előkészületeit, a műszak alatti teendőket írja elő. Miután a felajánlások megtörténtek, a verseny jobb feltételeit keli megteremteni. Kidolgoztak egy olyan termelést ellenőrző formát, amely előbbre lendíti a versenyt. Üzemrészenkint a versenytábla mellett meg lehet találni egy egészen részletes kimutatást. Ezen a dolgozó ellenőrizni tudja, hogy 250 méter papírból mennyi dobozt készített. Ellenőrizheti a ráfordított időt, az utalványozott időt és ezzel a százalékot, sőt még a keresetet is. Az üzemben lévő tömegszervezetek vállalást tettek az ünnepi műszakra. Egy-egy napot megjelöltek maguknak, amelyen mozgósítják tagjaik példamutatásán keresztül a vállalat minden egyes munkását a terv túlteljesítésére. Nem kell elhallgatni, hogy a július hónapi szép előrehaladás után augusztus első napjai nem biztatnak tervtúlteljesítéssel. 97.2 százalék az eredmény augusztus 3-ával bezárólag. Többféle ok miatt történt ez és az ünnepi műszak alapos előkészítése meghozza azt az eredményt. hogy ez az elmaradás megszűnik. Serkenti a vezetőket és a dolgozókat az ls, hogy hivatalosan közölték velük: a második negyedév eredményei alapján élüzem lettek. V Így hát nem maradhat folt a teremlési táblázaton; az elmaradást meg kell szüntetni. Üzemi levelezőink írják Tiz év eredményei a Vasanyagiavitó Vállalatnál A MAV Felépítményi Vasanyagjavító Vállalat tíz éves fejlődésének egyik ,, büszkesége a korszerű vasöntő csarnok, az új kúpoló kemence, amellyel ma három és félszer annyit lehet termelni, mint a régivel. A nehéz darabokat azelőtt kézierővel kellett vinni, ma 36 méter hosszú görgős emelődaru segítségével könnyedén megy a munka. A dolgozók testi erejének megkímélését szolgálja a 11 méter magasba emelkedő koksz-nyersvasat szállító motoros berendezés és a motoros erővel működő vastörő. Az üzemi orvosi rendelő, a férfi és női fürdő, öltöző, ebédlő, kultúrterem, az autogénhegesztő, a villamosív-hegesztő és a többi gép, szerszám, amit kaptunk, mind tízéves fejlődésünk eredménye. Kormányunk törvényerejű rendeletet hozott, amelyben a vasutas dolgozók is érzik, hogy megbecsült munkásaivá lettek az országnak. Augusztus hónap második vasárnapja a vasutasok napja. Amikor erre az ünnepre készülünk, meg kell emlékeznünk arról, hogy a felszabadulás utáni tíz év alatt mit kaptunk. Üzemünk Az öntvénvt köszörülő eép dolgozói egytől-egyik helyt« SSSi S dgob;íá,,nak' vállalt kötelezettséamellyel sokkal könnyebben végzik a munkát. Az eltelt tíz év alatt üzemünkben korszerű villamoshálózat és különböző berendezés került. Ehhez tartozik a villamosáram ellenőrző és a villanyszerelő műhely. A kovácsműhelyben ajaxkalapácsok beállítása és szerelése tette könnyebbé a munkát. Régen kézierővel 5—6 kilogrammos kalapácsokkal kellett hónapról hónapra ütni a forrón izzó vasat. Amit két napig csináltak régebben, most két óra alatt végzik el. Az esztergaműhelyben ezredmilliméteres pontossággal működnek azok a korszerű gépek, amelyek szintén a munka megkönnyítését szolgálják. Az új iroda, a raktár, a szertár-épület, a festőműhely mind a Vasanyagjavító Vállalat dolgozóinak könnyebb munkáját szolgálja. Az anya és a lánya Az anya jóságos arcú munkásasszony, az Üjszegedi Kender-Lenszövőben. Kerek harminc esztendeje áll a szövőgép mellett. Amint vígan mondja, még friss erőben érzi magát. Szeretik, becsülik és a fiatalok közül nem is egy második édesanyjának tekinti. Az anya neve: Becker Györgyné. Többszörös sztahánovista, sőt a szakma kiváló dolgozója is. Érzi és tudja, hogy becsülete van a munkásembernek. »Hát igen — így -mondja — második otthonom lett ez a gyár. Nem is kis időt töltöttem el itt-. Lánya, Veronika, március óta — néhány hónapja mindössze — hogy az üjszegedi gyárba került. Tavaly érettségizett. Édesanyja akkor — valami rossz és régi örökségként — azt szerette volna, hogy többre vigye, mint ő. Szóval valami irodai munkára gondolt. Veronika — aki sokszor hallotta édesanyját lelkesedéstől fűtött szavakkal beszélni a munkáról, a szövőgépről, a gyárról — titkon elhatározta, hogy szövőgép mellé áll. Így is történt. S azon a szép márciusi napon édesanyja azt vette észre, hogy ott a szövődében a gép mellett a lánya is és a mesterséget tanulja. Az anya akkor kicsit tetette a haragot. A napok múlásával azonban már nyoma sem volt benne annak az érzésnek, hogy miért nem került irodába a lánya. Hiszen ki tudná jobban, mint ő, hogy micsoda szép dolog a szövés, mennyire megbecsült most a munka?! Nem könnyű a szövőgépet kezelni, s aki érti szakmáját, keres is szépen. A munka pedig ott a gép mellett van olyan és felér ám akármilyen tisztviselősködéssel! Veronika — anyja segítségével is — gyorsan megismerkedett a géppel, egyre jobban kezdett vele bánni. Kedve, szorgalma is volt, s bizony meglátszott, hogy tanult lány. Ennek hasznát is vette. S szép jövő vár a gyárban a lányra. Lehet, miért ne lehetne idő múltával segédművezető, művezetőK vaav más?! A lány most már önállóan kezeli a szövőgépet. Nem is régen — amikor a VITműszak kezdődött az üzemben — versenyre hívta ki az édesanyját. Meg is mondta szépen, tisztelettel, hogy jobb eredményt akar elérni, mint édesanyja. Az először csak ránézett. Bizony meg is lepődött, kerekre tágult a szeme. Mondta is: — Ejnye lányom, hát mi jutott eszed be? Pont az édesanyáddal akarsz versenyezni?! Gyermeki szeretettel nézett anyjára a lány és csendesen, szerényen felelt: — Igen .; s — Jó van Veron, legyen, mondta most már mosolyogva az anya, s persze dehogy haragudott. — Elfogadom a kihívásod. Aztán igyekezz, mert én sem hagyom magam. — Igyekszem anyám... A versenyben azonban számítok a segítségére. _ 7 — Ügy gondolom ezt a segítséget, — folytatta Veron, — hogy anyám tanítson engem tovább és adja át tudását, — Meglesz, ne félj .. i Anya és lánya egymásra mosolygott. Az anya tán arra gondolt, jó, hogy ilyen »merész« a lánya, s versenyre hívta ki őt, aki bizony jól érti munkáját. Folyik hát a nemes vetélkedés az anya és a lánya között. A szövődében csupán néhány gép választja el őket egymástól. Veron tekintetével többször megkeresi édesanyját és persze az is őt. Ha valami hiba támad Veron gépénél és töpreng, hogyan is szüntesse meg, az anya, szakít néhány percet, s segít. Persze nem csak a lányának ad tanácsot, hanem másoknak is. Legutóbb az anya 130 százalékot ért el, lánya pedig 125 százalékot. Ki lesz a győztes? Nem tudni, de annyi bizonyos, hogy a vetélkedésnek nem lesz vesztese. ím. sji güket igyekeznek teljesíteni az augusztus 20 előtti ünnepi műszakban ls. Szendrei József Élüzemavató ünnepséget tartottak az ecsetgyáriak Pénteken délután a * Juhász Gyula" Kultúrotthonban gyűltek össze a Szegedi Ecsetgyár dolgozói, hogy ötödszörre átvegyék a Könynyűipari Minisztérium kitüntetését: az élüzemről szóló oklevelet. Táborosi Tamás elvtárs, a Szeged Városi Tanács kiküldötte mondott' ünnepi beszédet. Ordögh János elvtárs a Szeged Városi Párt-végrchajtóbizottság nevében, Péter Jánosné elvtársnő a szakszervezet nevében üdvözölte az Ecsetgyár dolgozóit. Majd Szabó Lajos elvtárs, az üzem vezetője kiosztotta az elismerő okleveleket, jelvényeket és 29 dolgozónak a pénzjutalmat. Ezután családjukkal közösen szórakoztak az üzem dolgozói; a Juhász Gyula Kultúrotthon színjátszói és balettiskolájának növendékei, az üzem kultúrcsoportja szórakoztatta őket. A műsor után a Hungária étteremben vacsoráztak az ünneplő ecsetgyári dolgozók. Két brigád versenye — Nemsoká itt a műszakváltás ideje, egy csőkiszereléssel megült elmaradtunk a délutáni brigádtól. Majzlik Imre brigádvezető mondja ezeket, hogy biztassa brigádjának tagjait. A délelőttös és délutános brigádvezetők, amikor megkapták az 5-ös számú kazán Jankóczki-féle csöveinek kiszerelésének munkalapját, elhatározták, hogy versenyre kelnek egymással. Mindkét brigád tagjai szívesen vállalták ezt. A munka elvégzésénél azonban nemcsak egyszerű kiszerelésről van szó. hanem a csövek kifejtéséről is a kamrákból. Már az első két napon a délutáni műszakban dolgozó Hancsurek Mihály brigádja 130 százalékos eredményével megelőzte a Majzlik-brigádot, mert ők 127 százalékot teljesítettek. A két brigádban DlSZ-fiatalokat is találunk, akik az idősek tanácsát megfogadva jómunkát igyekeznek végezni. A segédmunkások közül Gulyás Tóth József dolgozik legjobban. —Misán György