Délmagyarország, 1955. augusztus (11. évfolyam, 180-204. szám)

1955-08-28 / 202. szám

Vasárnap. 1955. augusztus 28. S OELMÜtYARORSZfiG A Kossuth Halászati Szövetkezet taaiai ÉRTIK DOLGUKAT TKelzner Mnos Szeged törtérteiében írja, hogy Rákóczi Ferenc idejében — amikor még a Tiszából hordták az ivóvizet — a,folyó annyira teli volt halakkal, hogy minden merítés egyúttal halfogással is járt. Azóta hosszú, idő telt el, s a Tisza szabályozása, az ármentesítések véget vetettek a mesés halfogásnak. Azonban, ha nincs is ilyen halbőség, mégis mindig akad horogra, különösen az olyan szorgalmas, a mesterséghez annyira értő halászokéra, mint amilyenek a Szegedi Kossuth Halászati Szövetkezet tagjai. Ezt bizonyítják az eredmények: A halászatra kedvezőtlen magas vízállása ellenére jó fogást csináltak: a Tiszában és a Marosban több mint kétszáz mázsa zsákmányt ejtettek ebben az évben. legértékesebb tiszai halból, az ízletes húsú harcsából, mindegy harminc mázsa került hálójukba. Egyedül Juhász Péter idős halászember öt óriásharcsáí fogott, amelyeknek súlya elérte a hatvan-hetven kilót. Pontyból pedig tíztizenöt kilósakat fogtak. Ekkora ponty fogása nagy ügyességet kíván, mert olyan hihetetlen erő van benne, hogy gyakran szétszakítja — vagy ahogy a halászok mondják „kilövi" — a hálót. 'Természetesen nemcsak ügyességre, hanem nagy szakértelemre, mesterségbeli tudásra is szükség van. Nem mindegy, hogy hol helyezik el a varsákat, hol eresztik le a horgokat. Tudni kell, hol van a „csapatja" a víznek, ahol a sebes folyás összetalálkozik a lassúbb vízzel, ugyanis ide sodródik a halak tápláléka. A jószemü halászok a víz fodroződásából állapítják meg a haljárás helyét. A csalétekhez is érteni kell. Minden időszaknak megvan a maga csalétke, amit legjobban keresnek a halak. A gilisztán, a tiszavirág lárváján, piócán és lóbogáron kívül — ki hinné — még sajttal ís csalogatják a falánk halakat. A szövetkezet tagjai értik a dolgukat. Jó munkájukról tanúskodik az is. hogy fél évi kalbeadási tervüket 171 százalékra teljesítették, s az ország huszonkét halászati szövetkezetének versenyében a harmadik helyen állnak. A beadás teljesítése után bőven jutott szábad értékesítésre Is. Az idén több mint húszezer adag ízletes halászlét és rántott halat fogyasztottak el itt az ország minden részéből a városba érkezett vendégek. A Kossuth Halászati Szövetkezet tagjai a jövőre is gondolnak és tervszerűen gondoskodnak a halállomány utánpótlásáról. A folyó mentén lévő kubikgödrökben megrekedt halivadékokat átmentik a folyó vizébe. Évente legalább ötven mázsa ivadékot telepítenek így át. hogy az elkövetkező években tovább növekedjék a haltermés. T. B Szakmai lanácskozásokon vesznek részt Szeged középiskolás tanárai A közismereti tárgyakat tanító középiskolai nevelők pénteken és szombaton a tanévet előkészítő szakmai tanácskozásokon vettek részt. A megbeszéléseket szaktárgyanként tartották a Tömörkény-leánygimnáziumban. Az irodalom- és nyelvtantanárok megbeszélésén élénk vita alakult ki az elmúlt év eredményeinek ismertetése után. A minisztérium értékelése szerint a helyesírás oktatás eredményesen fejlődött, az érettségi dolgozatokban például lényegesen kevesebb volt a hiba, mint az elmúlt években. Voltak olyan osztályok, amelyek minden súlyosabb hibától mentes érettségi dolgozatokat írtak. Az elkövetkező tanév az új helyesírás bevezetésének feladata elé állítja a magyarszakos pedagógusokat. Ennek módszereiről hosszas vita fejlődött ki. A fogalmazás tanítás problémái mellett hosszabb időt szenteltek a középiskolások olvasottsága kérdésének is. Az elmúlt évet értékelő beszámoló megállapította, hogy a középiskolások olvasottsága szegényes és elmaradott. A pedagógusok módszereket beszéltek meg, amelyekkel el lehet érni, hogy a tanulók a kötelező olvasmányokon kívül is foglalkozzanak irodalmi alkotásokkal. Megállapították, hogy célravezető a közös olvasások megszervezése és az, ha a tanár érdekes szemelvényeket mutat be a későbbi olvasásra kijelölt regényekből. A megbeszélés befejező részében a tanulók írásbeli munkákkal való túlterhelésének csökkentéséről és a tanári munka megkönnyítését szolgáló intézkedésekről volt szó. A szakmai megbeszélések egyes tárgyakból hétfőn is folytatódnak. „Vezetőnek jöttem" Megkezdik-e Mórahalmon szeptember 1-én a tanítást? Pár nap muff a kinyiinak az iskolák kapui, megkezdődik a tenítás. Nálunk azonban az iskolák falai még nem látják a tiszta padokat, ragyogó tantermeket. Búzával teli raktárakká lettek a nyár folyamán az iskola termei és még nem intézkedtek az illetékesek, hogy a helybeli Terményforgalmi Vállalat azokat kiürítse. Vajon, hogyan fogja teljesíteni munkáját a mórahalmi nevelőtestület ilyen körülmények között? Pedig sok tervet készítettek az új iskolaévre. Virágos, tiszta tantermekkel akarják várni az új első osztályosokat, hogy megszerettessék velük az iskolát. Nagy terveik vannak a tsz fejlesztéssel kapcsolatban is. Az iskola gyakorló kertjeit is kis tsz-ekké akarják varázsolni. Brigádokat, munkacsapatokat szerveznek. 'A nevelök segíteni akarják a télen körzetenként a munkaegység-számítást. A tanulókkal ezen kívül ismertetik a tszeredményeket és a legtöbb munkaegységet elért tsz-tagokat. Kollektív tsz-látogatást terveznek a helybeli Vörös Október és Üj Világ TSZ-be. A tanulókat is el akarják vinni erre a kirándulásra. Ezenkívül hetenként filmelőadásokat szerveznek. Elhatározták, felkeresik azokat az idősebb lakosokat is, akik nem végezték el a nyolc általános iskolát és igyekeznek őket meggyőzni az iskola elvégzésének fontosságáról. A mórahal ml iskola pedagógusai felkészültek tehát az új iskolaévre, a tanítás megkezdésére. Jó volna, ha az iskola is csinosan, tisztán várná a tanulókat. R. Molcsán Olga fiz ország egyik vasgyárának személyzeti osztálya előtt tizennyolcan várnak. Fiatalok, végzett technikusok — most kapják meg a beosztásukat. Indulnak az életnek — azzal a magasztos érzéssel, hogy ők is munkálkodnak a szocialista haza építésén. Az életük delén túl lévő szülök, arcuk megfáradt ráncai mögül boldog megelégedéssel talán éppen most mondják valamelyik üzemben, hivatalban: ma kezd dolgozni a technikus fiam. Viruló életkedvvel csordultig telt lelkesedéssel várják, hogy munkához lássanak. Egészséges büszkeség fűti őket — „felnőttek" és kiváló szakma van a kezükben. Produkálni akarnak, meghódítani az üzemet, jobbat, tökéletesebbet nyújtani mindenkinél. Az apák esetleg tanonciskolát végeztek — ők már technikusok. Egyenként mennek be a személyzeti osztályra. Egy bizottság van jelen — vezető mérnök, főművezető, egy ötszörös sztahanovista, a szakma kiváló dolgozója és a személyzeti osztály munkatársa. A bizottság a legmesszebbmenően figyelembe veszi az illetékes minisztérium utasítását, amely így szól: — ... a végzett technikusokat maximálisan egy évig lehet gyakorló munkán foglalkoztatni, utána műszaki beosztásba kell helyezni. Illetményük alsó határa a négyes bérkategória. Az Ú; műszakiabról való gondoskodás komoly tanúsága ez a levél. A gondoskodás az üzemben még hatványozottabban jelentkezik. Elbeszélgetnek egy-egy fiatallal, a beosztásáról, jövőjéről, üzemi tervekről, meg az élet néhány fontos, gyakorlati vonatkozású kérdéséről. Alaposan, lelkiismeretesen dolgoznak. Ez érthető: a jövő nemzedék elindításának felelősségteljes nagy ügye folyik most ebben a szobában. — Hej, bár engem is így indítottak volna el, — mondja a sztahanovista esztergályos, közben simára borotvált széles állát simogatja, s kutat a múltban: — Én öt évig bentkosztos inas voltam, s a „kócos" velem végeztetett minden házimunkát. A tésasszonnyal a piacra jártam, a nagymosásban segítenem kellett. Ezenkívül lakássúrolás, cipők tisztítása mind az én dolgom volt. Egyszer szóvátettem és a mester úgy végig vert egy vastag kötéllel, hegy többé nem mertem emlegetni a szakmai tanulásomat. Féltem, hogy elcsap. cAhooávos a izehti holnap kiűzőéin VI. Az egyéni és a szövetkezeti „szabadság U A mikor a népnevelők felkeresnek egy-egy alsóvárosi családot, általában szíves vendégszeretettel fogadják őket. Letörlik a széket vagy a lccát, hogy leülhessenek. De abban a pillanatban, amikor a termelőszövetkezet korlátlan termelési lehetőségeit kezdik magyarázni, altkor egy némelyik házigazda úgy tesz, mintha elgurult volna az aprópénze. Végül nagynehezen kifej ti, hogy mindent elismer, csakhát a „szabadságát" félti. Azt félti, hogy a szövetkezetbe nem akkor megy majd ki dolgozni, amikor akar. Nézzük meg tehát alaposabban az úgynevezett egyéni és szövetkezeti „szabadság" problémáját, amelynek csupán a felvetésében is benne van már, hogy álprobléma. Egyesek csak azért hozakodnak elő vele, mert úgy gondolják: „jó kifogás sohse volt rossz". Máskülönben ők maguk is emlékeznek rá, hogy régen nem a sok munkától, hanem a munkanélküliségtől irtóztak a földnélküliek. Az alsóvárosi gazdálkodók többsége már pitymallatkor elmegy hazulról és öreg este érkezik meg. Legtöbbször a felesége is mellette dolgozik és emiatt rendszerint sötétben eteti a jószágot. Nyári időben alszik néhány órát és megint újra kezdi a tegnap félben hagyott munkát. Néhány háznál azonban panaszkodnak, hogy az ő dolguk soha nincs elvégezve. Annyira leköti okét az egyéni gazdaság, hogy egész hélen a rádiót sem érkeznek kinyitni. Ha jó idö van, nem lehetne otthon megkötözni sem őket, mert tudják, hogy minden perc kiesés a munkából, silányítja a bevételt, a kiadás meg ugyanannyi marad. Tehát egyszerűen szó sem lehet olyan értelemben vett „szabadságról" ami gondolomszerinti otthonmaradást jelent és amit némelyek oly előszeretettel védelmeznek a szövetkezettel szemben. Ellenkezőleg: a kisparcella — amelyen a tudomány legújabb vívmányai csak rendkívül korlátozott mértékben alkalmazhatók — sokkal jobban igénybeveszi az ember idejét és fizikai erejét, mint a közös nagyüzem szépen gondozott táblaföldje. Arra az egyéni gazdára, aki valamilyen oknál fogva hétköznapokon mégsem a földje felé, hanem a kocsmába. meg a piacra veszi az'ki senkit. Nem bíztatta öt sen kisem arra, hogy mindennap vetést, lenézést paraszítársaiktól. TTalán mondani sem kell ezekután, hogy a szövetkezet tagjai is élveznek akkora (ha nem nagyobb) szabadságot. mint az egyéniek. Az Üj Élet TSZ gazdái azt vallják, hogy az olyan ember, aki világéletében két keze munkája után élt, az most sem hátrál meg a dologtól. Amikor még az urak birodalma volt Szeged, lenézték a „büdös parasztot", aki dolgozott inaszakadtáig. Most a munkásosztály bevonja a hatalom gyakorlásába a dolgozó parasztságot és ennek megfelelően dicsőség, tisztesség jár annak, aki kimagasodik a munkában. Hogyne dolgoznának hát szíves odaadással a szövetkezeti tagok, amikor ők élvezik a gyümölcsét annak, amit alkotnak. Biczók István nyugodt lelkiismerettel kel és fekszik, mert jóérzés arra gondolnia: azért a 72 mázsa szemes terményért és azért a több mint ötezer forintért, amit a közösben keresett, nem csapott be, nem zsákmányolt i I' FO RÍ R C N N . ' irányt, arra újjal mutogatnak a szomszédai, hogy ilyen, meg olyan dologkerülő. Vagyis az ilyenek nem megbecsülést, és tiszteletet kapnak, hanem megott dolgozzék a közös földön. Biczók István azonban felismerte, hogy a termelőszövet kezetben van egyedül és igazán értelme, haszna az iparkodásnak. Ha dolga akadt a ház körül, otthon maradt és megcsinálta. Ha a háztáji földben szaporodni kezdett a gyom, másnap odament és megkapálta. Ha a rokonait akarta meglátogatni köznapon, tudomására hozta a csapatvezetőnek és nem volt semmi hiba. Csakhogy mivel ő úgy gondolkozott, hogy minél több munkaegységet szerez a közös gazdaságban, annál busásabb lesz a jövedelme, nem szívesen maradt odahaza. És most tegyük fel a kérdést: ki vitatja el Biczók István jogát a munkához? ügy hisszük, senki. V7annak nyilván olyan tagok is az Üj Életben, akik sűrűn távol maradnak a munkából. Ezek csak a jövedelem elosztásánál jönnek rá, hogy a hanyagságnak és a fegyelmezetlenségnek nem más, mint ök isszák meg a levét. Jellehet, az ilyenek rosszat prédikálnak a közös életről, az egyéni dolgozó parasztok azonban ne őket, hanem Hajdú Józsefet, Nagyi Jánost és a többi szorgalmas szövetkezeti embert hallgassák meg, ha az igazságot akarják megtudni. Nagy István Közben egy magas szőke fiú lép be, férfiasan köszön. Bátor, jóállású gyerek. Érdeklődő arcából az értelem, a magabiztosság sugárzik. Körül tekint a szobában, aztán leül. Kerekes Sándor, jeles eredményű, apja nagyüzemi munkás, ö a tizenkettedik a bizottság előtt. A beszélgetés lassan indul, de azután egészen fesztelen légkör alakul ki. Hosszas beszélgetés kerekedik, amelyben a szőke fiú unott válaszai úgy hatnak, mint tejben a tintacseppek. A bizottság azonban türelmes. A személyzeti munkatársa végül közli a beosztását: — Fél évig dolgozik a XVI-os osztályon, marón, esztergán és utána műszaki beosztásba kerül dolgozni. — Kérem emeli fel dacosan a fejét — én végzett ember vagyok, vezetőnek jöttem ide, s nem esztergályosnak. Minket az iskola végén úgy indítottak el, hogy vezetők vagyunk. — Ez a kilencedik, aki így felel — súgja a vezető mérnök. Megdöbbentő! Keresem, hol történhetett valami hiba? Mit válaszoljak ennek a fiúnak. Ezért a feleletért, s az igényért nem is ez az alig felnőtt ember a felelős. Az öt von év körüli szemüveges, őszeshajú vezető mérnök hangja belezökkent abba az időbe, amelyben ő végezte az egyetemet. — Fiatalember, én huszonhat esztendeje mérnök vagyok. Diplomámmal a kezemben, üzemről üzemre jártam, hogy díjtalanul-fizetés nélkül gyakornok lehessek valahol, hogy megtanuljam a valóságban, amit elméletileg tudok. Nem vettek fel, még ingyen sem, mert nem volt protekcióm... Maga nem tudja, milyen világba született. Igen, itt van az egyik baj. Kerekes Sándor — és a többiek — tizennyolc évesek. A felszabadulás idején nyolc esztendősek voltak. Nekik legtermészetesebb a tanulás lehetősége, s a holt biztos elhelyezkedés. Pedig ez nem volt ilyen természetes, ma-, gától értetődő. Ne menjünk messze, kérdezzük meg ennek a technikusnak az édesapját. A szülők legszebb évei munka nélkül, létbizonytalanságban, emberi megalázottságban múltak el. A szülők nem ezer gondoskodástól övezve, emelt fővel álltak a tőkés elé, hogy Kerekes Sándornak kenyere legyen — hanem könyörögve és alázatosan. Nem vezető állást kértek, hanem valamilyen munkát, amiért fizetnek néhány pengőt. A szülők, az elnyomott, mindenből kisemmizett proletariátushoz tartoztak, a szőke fiatalember ma már a hatalmon lévő szabad munkásosztály tagjaként ül ebben a szobaban. Érthető, hogy a szülők igyekeznek emlékezetükből kitörülni örökre a régi élet gyötrelmeit. Elég volt, amíg viselni kellett. De nem árt, ha elmondják az apák, az életbe induló leányoknak és fiúsnak: hogyan indult az ő életük, s hogyan indul a gyerekek élete. Ez — ha szabad így kifejeznem — szülői kötelesség is. Kerekes technikumi végzettségével egyáltalan nem lehetünk elégedettek. És ez nem a saját hibája, hanem az ott működő pedagógusoké. Miért nem érti és érzi ez a fiatal, hogy nálunk a munkásosztály van hatalmon és ezt az osztályt szolgálni, s hozzá tartozni dicsőség. A múltban a munka megalázó, megvetett tevékenység volt. Ma a munka; rendszerünk alapja. Ez a talpraesett fiatalember, akinek az apja ma is esztergályos, csak vezető akar lenni, őt annak küldték. Ki küldte öt vezetőnek? Kerekes Sándor szégyenü megfogni a szerszámot? Ezt rangon alulinak tartja? Hiszen akkor szégyenlenie kel! apját-anyját, szégyenlenie kell a munkásosztályt, ahová tartozik. Nem elég szakmailag tökéletes embereket nevelni; ugyanakkor jellemileg, emberileg, világnézetileg — csak nevelgetni, mert ez is a tantervben van! Egyik a másika nélkül fél embereket hoz a világra. Nekünk pedig egész emberekre van szükségünk. A munkásosztályhoz hűséges, egyenes gerincű, nagytudású emberek kellenek. A középiskolák DlSZ-szervezeteinek gyenge, sót rossz munkáját mutatja a munkás származású Kerekes állásfoglalása. Miben mutatkozott a DISZ nevelő ereje, ha Kerekes vezetőként akarja elkezdeni az életét — tizennyolc esztendős korában? És ezért az életbe lépésének első pillanatában megkapta a vélt első pofont, az első csalódást az élettől. Vájjon kit akar vezetni ez az egyebKent igen értékes fiú? A hasonló képzettséggel rendelkező műszakit, u egyetemet végzett mérnököt, vagy a világhírű szakmunkás-gárdát? Ma lépett be az üzembe, ma nyúl először folyamatosan szerszámhoz. Kerekes Sándor lehet-e vezető? Igen, lehet! Minden lehetősége meg van ehhez. Tehetsége, szorgalma, becsületessége dönti el, hogy vezető lesz-e, vagy sem. Nem a sógor-koma, nem a kispolgári személyi kapcsolat hitvány, tehetségtelen figurái kerülnek vezető posztokra. A sógor-koma világ a múlté. A személyi összeköttetéseken alapuló polgári maradványt meg irtjuk, mint egészséges testről a férget. Nem kell félni az ilyenfajta akadályoktól. Azonban Kerekesnek és a többieknek sem lehet azt a képtelenséget elkívánni, hogy az egyszeregy befejezése után az integrálnál kezdjük. Ha a közbüleső matematikai Ismereteket mellőzzük, az integrált soha nem értjük meg. Végigjárni a tapasztalás sokszor nem is könnyű útját, megismerni a szakmunkát a gyakorlatban, az üzemszervezést, az új technikai normák kialakításában élre kerülni. Ezen az úton az igazi tehetség diadalt arat. A szőke fiatalember által választott út, a tehetség menthetetlen összetörését és bukását eredményezi. Ezeket mondottam el Kerekes Sándor technikusnak. Azután megkérdeztem ezt a kedves arcú, szimpatikus fiút, elfogadja-e a véleményemet? — Megértettem. Ezekre az érvekre nem tudok válaszolni. Másként láttam a szerepemet a társadalomban és az érvényesülésemet is. Kicsit fáradt a hangja, megáll a mondatok között, gondolkodik és azután folytatja. — A szakmámban megtanultam, amit csak lehetett. Hasznos ember akarok lenni. Nem ismerem eléggé az életet. Ebből nyújtott az iskola legkevesebbet. Köszönöm a szívességüket. A kijelölt munkakört elfogadom. Lassan felállt, kezet fogott velünk, s elindult az ajtó felé. — Nem kell megijedni, mi ott vagyunk melletted, szeretünk, segítünk — szólt utána a vezető mérnök. — Csak becsületesen fiam — adja útravalóul a meleg tekintetű sztahanovista. — Nem lesz rám panasz, elvtársak — válaszolja, azután csendesen becsukja az ajtót. Összenézlnnlr. Meleg érzés bizsergette a szívünk táját. Egy induló életnek segítettünk, hogy a helyes utat válassza. Siklós János — A szegedi Nemzeti Színház — régi hagyományaihoz híven ismét — balett-tanfolyamot indít. A tanfolyamot — melyen balettet, karaktert és akrobatikát lehet tanulni — Sallay Eta, a színház koreográfusa és balettmestere fogja vezetni. Beiratkozás 1-én. 2-án és 3-án délután 3-tól 5-ig történik a balett-tanfolyamra a színház társalgójában,