Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-24 / 173. szám

OELMOGTORORSZUG Vasárnap, 1955. július 24. K ardos Péter a pelyvával megrakott kocsi tetején gubbasztott és egyre suhogtatta a lovak felett az ostort. Törte a fejét, hogy mit csináljon. Még idáig nem lett szegényebb, sőt tollasodott. Megrenováltatta a házat, vett egy szecskavágót, minden évben adott el borjút meg disznókat. De, hogy most mi lesz... ? A nagy darab fekete ember tán most érezte először, hogy milyen kopasz és csúnya az élete. Hatalmas állkapcsát annyira összeszorította, hogy belefehéredett az arcbőre. Kelletlenül gondolt szép gangos házra, a rég kihűlt családi fé• szekre, ahol Eszti egy teljesen külön világban él. Annyi meleget se áraszt magából, mint a körme feketéje. Mi mindent odaadott volna most egy igaz baráti szóért. egy okos indítványért. Egyhangúan nyikorgott alatta a kocsi. Tehéncsorda kolompolt, bőgött körü. lőtte a széles Petőfi-utcán, de ö nem hallott, nem látott semmit a délutáni mozgolódásból. Nem érezte, hogy van keze, lába, gyomra, csak az agya dolgozott lázasan. Miért is van őneki Ilyen semmirevaló, . haszontalan felesége? Legalább egy gyereket hozott volna a világra, vagy szerelmet adott volna néhanapján, dehát csúnya és ehetetlen, mint a kukacos alma. • p sztl olyan volt csakugyan, mint a száraz fájdalom. Ha evés közben ránézett az ura. a falat kl akart fordulni a szájából. Száraz, deszkamellű fehérnéppé aszalodott, akiből kiszikkadt minden puha asszonyiság. Keskeny, fonnyadt arcáról mór messziről lesírt a meddőség bágyadt szomorúsága, mosoly nem fakadt azon vagy tíz esztendeje. Beesett szürke szeme tétova közönnyel és fénytelenül ült gödrében. Csak a templombajárósnak meg a kuporgatásnak élt. Buzgón rakosgatta a szomszédoktól naponta befolyt tej- és tojás árát — ebben lelte örömét. Mozdulatai kimértek voltak és ösztönösek. Az urához csak muszájképpen szólt egy-egy kurta nemet, vagy Jólvant és Péter is ugyanígy vakkantott neki vissza. Amikor az ura hazaért a kisrétről és kinyitotta neki a nagykaput, meglepődött. Csak egyet pislantott sötét, szőrbozontos arcóra s rögtön látta, hogy baj van. Baj. baj. Péter még le sem kászálódott a polyva tetejéről, mindjárt hangosan kezdett szitkozódni: — Hogy mért nem hagynak nekem békét ezek a rühesek. Már az utcán is elébem állnak és mondják, mondják, ahogy a szájukon kifér. Dühében akkorát vágott az istráng bunkójával a Keselyre, hogy az megugrott » toporzékolni kezdett. Eszti a gangdeszka mellett mintegy parancsszóra zárta össze inas ujjait és alig h&Úhatóan suttogta: — Legyen meg a te akaratod... . — Ehh — böffent ki Péterből a felgyülemlett méreg. Egyebet se tudsz te csak azt az undok imádkozást. De. hogy mondanál valamilyet.... Az asszony eltűnt a konyhaajtó homá. lyos szögletében némán, mint az árnyék. Péter gyűlölettel .nézett keszeg alakja után. A lovakat odaengedte az itatóvályúhoz és húzott, nekik vagy három vödör hideg vizet. Máskor nem engedte, hogy ilyen hőségben sokat igyanak, de most máshol járt' az esze. A Kerekes Mórtonék házhátulját bámulta: vájjon Márton el van-e úgy anyátlanodva, mint ő? A multkor hoztak neki egy nagy kocsi búzát. Most megint kineveti vele őtet. Nem, őneki akkor $em,.keH a szövetkezet.' A Kesely, meg-a Gidra nagyokat, bó** biskolt már az üres vályú előtt. Aztán meggondolták és egymásután elindultak az istálló ajtónak, Péter észre sem, vette, hogy otthagyták. Száját kicsit eltátotta és nem mozgott a szempillája se. A kocsiszín lodálál nézte, hogy lemarta róla az idő a meszet. A góré oldalán i9 lóg egy c'somó léc, de nincs egy rozsdás szeg a háznál, amivel odaüsse. Az aprójószág mind a kertben bilangol. piszkolja, tapossa a takarmányt, mert kidűlt a kerítés végig, megcsinálni meg nincs ideje. De megint oda lyukadt kl. ahová nem akart- Nem, isten őrizz a közöstől. Nem azért védte ő meg a vagyont a háború előtt is mindenféle huncutsággal, hogy most csak úgy odavesse a szövetkezetnek. Olyan, nincs. Egész éjjel nem aludt, elszívott majdnem egy pakli dohányt, mire újra meg újra számbavette berekedt életének minden aprólék jót. A múltkor kizavarta a borbélynak áz asszonyát, aki azért jött, hogy lépjen be a Táncsicsba. Abból ugyan nem esznek, hogy őt elbolondítsák. Másnap reggel rámordult Esztire: — Szólj imán valamit te is, mit csináljak, nekimenjek a Tiszának? Az asszony nagyhasú mázatlan köcsögökbe szűrte a habos tejet. Lassan, körülményesen csorgatta, mércsikélte. majd alázatos szemeit ráemelte Péterre, aki a nyitott konyhaajtóban állt öles termetével. Sötét arcán mohó várakozás feszült, mintha a felesége tanácsától várna valami megoldást. — Te tudod — volt a szomorú válasz és tovább tett-vett. Eszti keskeny válla alig észrevehetően megrándult, mintegy kifejezéseként fásult közönyének. —, Ehh! — csapott bele Péter a levegőbe. Felfordul az ember gyomra, ha rádnéz, te szenttazék. Eredj már innen házul, ne ls lássalak. K

iment hátra, hogy árpaszalmát visz a lovak elé. A nap még alig-alig kapaszkodott az eltikkadt akácfáik koronája félé, de máris perzselő meleg lövell* A R konokság elmúlik ELBESZÉLÉS tyúkok egyrésze szédelegve kárált az ól körül, némelyik meg a kocsiszín előtt a porban fürdött. A lompos kuvasz lustán, lógó nyelvvel odasétált a kútihoz. két mellsőlábát feltette a cementvályú szélére és lefetyelt néhányat. Aztán elódalgott, ásítva kinyújtózott a góré árnyékában és sárga szemét elégedetten hunyorgatta, — Micsoda jó módod van te bitang dög — förmedt rá Péter és oldalba rúgta. A kutya ezt sem vette túlságosan zokon. Kettőt vaukolt és behúzott farokkal másik hűvös után nézett. A lovak elé vetette a porciót, ledobta a ganét, felseperte a placcot. Ment volna befelé, amikor a gangajtóban beleütközött Kerekesbe. Meglepődni sem volt ideje, a villogószemű, pörgebajuszű ember már mondta: — Átléptem mán na, hogy csapjunk egymás tenyerébe; mire való ez a vacakolás, hiszen szomszédok vagyunk.., — Ha megdöglök éhen és nem terem a földem koshomloknál egyebet, akkor se mék közétek — vágott a szavába Péter és hátatfordítva buzgón kereskedni kezdett az eresz alatt. Kerekes akkorát nevetett, hogy Eszti is előbújt. — Látod szomszédasszonyt. — méltatlankodott huncutul. — Még mindig orrol rám ez a te fafejű embered. Mintha máris cipelném magammal a szövetkezetbe. Esztinek egy arcizma sem rándult meg. Kezében imádságoskönyvet szorongatott, vézna alakjón rosszulszabott fekete kartonruha fityegett. A kismisére indult és csak annyit mondott csendes alázattal: — Én nem szólok bele Márton. R ecsukódott utána a kiskapu. Kerekes elkomolyodott, vért egy darabig, nézte, hogy Péter még mindig a tetőcserép alatt kalamol, aztán odalépett hozzá és megbökte a lapockáját: — Mond, hát csakugyan ennyire marha vagy te, hogy nem látsz tovább az orrodnál? — Hiába erőlködtök, nem mék a közösbe — mondta aránylag nyugodt hangon Péter és összehúzott szemmel buzgón fürkészte az eresz alját. — Nem lelek egy darab drótot, a fene egyen bele. Nem azért gürcöltem én. hogy .., Kerekes közbevágott. — Gürcöltél, gürcöltél, egyéb se jön belőled. Más is gürcölt, de éppen azért ért meg az esze. Nem tudom elhinni, hogy te olyan ostoba volnál, hogy magad alatt vágod a fát. Csak az a förtelmes gőg beszél már tebelőled, máskülönben magad is látod, hogy ml többet kihozunk a földből. Péter szembefordult a nyugodthangú emberrel, aki már egy sámlin ülve fújta a füstöt. — Majd meglátjuk, hogy melyikőnk győzi. Még a két kezem birom mozgatni, addig nem félek. — Csücsülj mán le. értsük meg egymást. Majd hozok én ót neked egy kis drótot, ne keresd. Nesze, gyújts rá! Kellemetlenül, de elfogadta Péter a dóznlt. Most nézett először szomszédja nevetős szeme közé. Dülhös volt, amiért nem tudott rá haragudni. Mégsem ült le. hanem nekitámaszkodott az ajtófélfának és szuszogva nyálazta a dohányt. Kerekes nem nézett fel ré, úgy kezdett el beszélni, mintha a földnek mondta volna, amit mondott: — Ismersz, hiszen együtt rugtuk a port a Kisközben. Hát olyan tökkelütött hülyének nézel te engem, hogy pártolnám a szövetkezetet, ha nem jönnék ki vele? Megcsörrent a kiskapu fölé akasztott csengő és betoppant egy asszony, utána meg egy ember. A házigazda nyomban támadásba helyezkedett. Megismerte Siscik Annust, akit már egyszer elkergetett. Most Varga Sándor kommunista csoporttag jött vele. Kedden békenagygyűlés lesz Szegeden Nagyszabású békegyűlést rendez július 26-án, kedden este 6 órai kezdettel a Fáklya filmszínház kerthelyiségében a Városi Békebizottság. Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja tart beszámolót a nagygyűlésen a helsinki bcke-világtalálkozóról, a világtalálkozó jelentőségéről és tevékenységéről és a békeharc soron következő felada tairóL Kutrucz Erzsébet, az Anyák Világkongresszusán résztvett egyik magyar küldött is felszólal a nagygyűlésen, és beszámol a világkongresszuson szerzett benyomásairól, tapasztalatairól, valamint a világ asszonyainak, anyáinak a békéért vívott harcáról emlékezik meg. Csüítfrtükün ülést tart a III. kerülali tanács A, Szeged városi 111, kerületi tanács július 28-án, csütörtökön délután 2 órakor rendes tanácsülést tart az Egyetemi Diákotthon (Tolbuchin sugárút 41. szám) társalgójában. A tanácsülés nyilvános. A végrehajtó bizottság beszámol a községpolitikai terv állásáról, valamint a mezőgazdasági munkákról. GYERMEKEKNEK Most így is jó! ? Az ablakrésen vékony napsugár kandikál be. Borzas fej emelkedik fel a párnáról. Palkó , felébredt. A lakásban csönd van. Ránéz az órára: 9 óra. Anyu, Apu mór régen elmentek dolgozni. Palkó tűnődik egy kicsit, viszszabujjon-e még >a párnák közé, de eszébe jut, hogy a többi negyedikes már biztosan lenn focizik az udvaron. Erre aztán kiugrik az ágyból. Egy pillanatig a fürdőszoba felé pislog, de meggondolja a dolgot, gyorsan magárakapja a ruháját és pár perc múlva már robog le a lépcsőn — mosdás és fogmosás nélkül. Amikor iskolába megy, a felkelés után az első út a fürdőszobába vezet. Anyu mindig ellenőrzi a mosdást, i s az iskolában is ellenőrzik néha. S micsoda szégyen lenne, ha egyszer azt kellene A farkas és a gólya Jean de La Fontaine Falánk népség a farkasnép. Tort ült egy farkas egyszer éppen s mondják, oly gyorsan falt, akkép habzsolt, hogy majd .megfúlt az étken: torkában fennakadt egy hosszú [csontszilánk. S mikor kiáltani sem tud már/csak szája [ráng, egy gólyát lót a kis patakban. Jelt ád; a gólya fut felé. Rögtön műtétre kész, sebészi csőre [kattan. A csont végül kijött s megérdemelte-é? illő jutalmat kér a gólya. "Jutalmat? szól az, ó nagy ég! Komámasszony tán fel is rójja? Tréfál? Hát mondja, . nem elég, hogy csőröstül feje nincs még bendőmbe [rég? Hálátlan nőszemély! parancsom: takarodjék! S rettegje mancsom!* t Radnóti Miklós fordítása hallania: Palkó, piszkos a nyakad! Most viszont nyár van — vakáció. Nincs Anyu reggeli ellenőrzése, nincs itt az iskolából a tisztaságfelelős. Most jó ez így is — gondolja Palkó. Ugye tudjátok pajtások, hogy a különben okos, rendes Palkó azzal, hogy nem mosdott, ném mosott fogat, félt a friss hideg víztől — hibázott. Hiszen nem azért mosdunk, hogy mások tisztának lássanak. A tisztaságot önmagunkért kell szeretnünk, Anyu és a tisztaságfelelős ellenőrzésétől függetlenül. Ha találkoztok Palkóval, pajtások, magyarázzátok ezt meg neki! Két találatos kérdés Hányan mentek Piripócsra? Fajankó ment Piripócsra, Találkozott három sráccal. Három srácnak három zsákja, Három zsákban három macska. Hányan mentek Piripócsra? (ipttftf aq -utazs M-ttqqo) e Waui 'evirefej inpaíSa) Egy kis matematika Egy tóba bedobnak egy szál rózsát. A rózsa szaporodni kezd, s minden nap kétszer annyi lesz a tóban, mint előzőleg. 30 nap alatt teljesen telo lesz rózsával a tó. Hányadik napon telik meg félig? (•aiaj tpi I»A?S -AJAZSJASI E VJÍIKUSVUI jjaui 'uoduu (j? V) "Titkán te&et áltatni a (aten? Két pajtás találkozik az utcán. Azt mondja az egyik: — Fogadjunk egy almában, hogy átlátok a falon. A másik azt feleli: —. Lehetetlen, hír szen kőfal van előttünk! Ha csak nem fúrsz lyukat, pam látsz át rajta. Erre az a pajtás, aki a fogadást ajánlotta, odavezeti barátját a kőfal egyik részéhez, ahol egy nagy A betű van a falon. A fogadást tehát megnyerte, mert valóban A-t látott a fatnn " —' , — Na. kl küldött benneteket már megint — förmedt rájuk Péter. Tisztára véletlenül beszélt többes számban, mert Varga Sándort még tisztelte is közismert szorgalma miatt, de már nem szívhatott vissza semmit. A feltornyozott hajú, puderesképű fehércseléd előre lépett gangosan s kerepelni kezdett: — Agitálni jöttünk, én a községi alapszervezettől, Varga elvtárs a téeszcsé pártszervezetétől, szeretnénk, ha Balogh gazda mégiscsak rálépne a szocialista nagyüzemű gazdálkodás útjára, amely a dolgozó parasztság számára az egyetlen járható út a gondtalan élet felé. Mindezt egyszuszra csiripolta el. mint a veréb. Közben riszálta, billegette magát ide-oda és a balkarján lógó neylon szatyorban kotorászott. Az ötven év körüli Varga Sándor többször is szóra nyitotta a száját, hogy nem jól beszélsz te mafla, de aztán ráhagyta. Kerekest meg annyira váratlanul érte a dolog ott a sámlin, hogv felállt és kettőt lépett hátrafelé. Péter csak annyit tudott erről a felcicomázott, fehérnépről, hogy Fux Ignác borbélynak a felesége, úgy hozta magával valahonnan. Pest környékéről. Különösen a beszédjén lehetett ezt észrevenni. Az ö betűt oda rakta, ahova éppen nem illett sehogy se. Ügy érezte, hogy torkában irgalmatlan nagy gombóc gyúródik össze, amit nem bír lenyelni semmiképpen. Ellenállhatatlan vagy fogta el, hogy selyemkacabályánál fogva kipenderítse az utcára és minden erejét össze kellett szednie, hogy uralkodjék magán. Csak annyit mondott, fojtott, emelkedő hangon. — Hurcolkodj kifelé a házamból te.,» te, mert ha én kiteszlek,... — Micsoda? — adta a megsértette! a menyecske és mindkét kezét csípőre kapta. — Hát így fogadja maga a népnevelőket? Vegye tudomásul.., — Takarodj — bődült el Péter és előrelépve kivágta öklét az utca irányába. Az asszony sikítva menekült, de a kapun kívül még lármázott egy darabig, Péter nagyot fújt, majd váratlanul elmosolyodott. — Nem birom ki nevetés nélkül. A múltkor is ugyanezt darálta el, tán szóról szóra ugyanezt. Az ünneplősen öltözött, ragyásképű Varga elszántan pislogott a nála jóval magasabb emberre, amint nevetve csóválta a fejét. — Énrám hallgass, ne arra a haszontalanra, Én nem hívtam, jóhiszeműen adták mellém, mivel önként kínálkozott... — Máskor ne engedjék magukkal az Ilyet, többet árt. mint használ — tanácsolta megbékélten Péter és odanyújtotta Vargának a dóznit. A két ember hallgatott egy jódarablg. Azon gondolkodtak, melyik oldalról közelítsék meg Pétert, aki rettentően konok és egyszerűen nem hallgatja meg őket. Végül Kerekesnek villant egyet a fürge szeme, ami nála valamilyen okosnak vélt indítvány születését jelentette. Megszólalt: — Eszti miatt ne fájjon a fejed. Az nem bánja, úgy látom, aztán meg ha neked megjön a kedved nálunk, ő se lesz olyan keserű .. > Péter, mint akinek a legérzékenyebb pontját érintik, nagyokat kezdett lépkedni ide-oda a gangon és közbevágott: — Ne beszélj! Nem szólna semmit* aztán meg... — elharapta a végét, de a szövetkezetbeliek tudták, mire gondolt. Szőri Eszti módos lány volt, de a szépséget szűken mérték ki a számára. Kardos Péter meg nyalka barna legény, akinek minden vágya az volt, hogy földes gazda legyen. Amikor megnősült, az a szóbeszéd járta, hogy nem Eszti, hanem a vagyon kellett neki. Most is minden az asszonyé itt úgyszólván, kettesben alig ragasztottak a gazdasághoz valamit. Tehát Péter azt nem akarja. hogy a felesége földjével lépjen be, nehogy azután szutyongassa érte. — Értsd meg. hogy Eszti nem bánja — mondta újra Kerekes. — A múltkoriban odaát volt nálunk és úgy tett. hogy nem bánja ő. csak az ura ne lenne már annyira ideges bolond. péter felkapta a fejét, de mivel a szomszédja nagyon egyenesen nézett rá, ismét tovább járkált, kezével csapva egyet. — Eh, megélek én magamban ls. Annyifajta ember van ott nálatok, kínlódjon velük a vénisten, ha nem muszáj. Az öreg Varga most megfeszegette a nyakát a szorosra gombolt fehér ingben és odament Péterhez. — Csak mindig azt mond jóöcsém, amit gondolsz. Ne hazudj sajátmagadnak is. mert végkép berekedsz ezen a vakvágányon. Mert láthatod már. te. aki mindig azzal voltál nagyra, hogy milyen sokat hozol ki a földből, alulmaradtál. Nálunk meg korlátlanul lehet termelni. — De van ott egy pár agyonütnivalö >— ellenkezett Péter. — Az emberek jók Péter öcsém, csak értetlenek még egy kicsit. Dehát az értetlenséget úgy hozták magukkal, majd levetik egyszer, mint a rossz gúnyát. Hosszú, nagyon hosszú csend következett. A sűrű cigarettafüst kéken úszott kifelé az ereszkoszorú alatt a szabadba. Péter nézte egy Ideig, aztán hirtelen elnevette magát, mint amikor Siszik Annust kizavarta. Kerekes meg Varga is nevetni kezdett, tán megint az jutott az eszükbe, hogyan takarodott kifelé az a darálógép. Tán még soha nem nevettek üyert jóízűt, . , _ ^ _ xfA umi Eíftiáa * i -i