Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-21 / 170. szám

©sfltBriSk, 1955. JtiUns 2t O Ma kezdődik a szegedi kultűrotthonok fesztiválja r Ma este fél 8-kor kezdő­dik a szegedi kultűrotthonok fesztiválja az űjszegedi sza­badtéri színpadon. A ma esti műsor a következő: Erkel: Bánk bán című daljátéká­nak előjátéka. Előadja a Ju­hász Gyula Kultúrotthon ze­nekkara, vezényel Markó Leó. Katona József: Bánk bán című drámájának IV. felvonása. Előadják a Postás Kultúrotthon színjátszói. Há­romugrós népi tánc és seprő­tánc. Előadják a November 7 Kultúrotthon Városi Balett­iskolájának növendékei. Bárdos: Tréfás házasító, Da­vidovszki: Bandura, Szves­nvikov: Csalogány, Kodály: Esti dal, Sosztakovics: A bé­ke dala, Vörös Csepel, elő­adja a Móra Ferenc Kultúr­otthon énekkara, vezényel: Becsky Fialázs. Szvesnyikov: Egyedül a pusztán, Bárdos: Szeged felől, Szeghy: Tisza mellett.i Sosztakovics: Sztálin dicsősége, előadja a MÁV Pe­tőfi Kul túrotthon énekkara, vezényel: Waldmann József. Román., lengyel, cseh népi táncok^ előadják a KPDSZ Móra Ferenc Kultúrotthon táncosai. Hacsaturján: Álar­cos bál. Keringő. Schubert: Befejezetlen szimfónia. Elő­adja a Juhász Gyula Kultúr­otthon zenekara. Vezényel Markó1 Leó. Jegyiek a mozi elővételi pénztárában, a Filharmóniá­nál, a kultúrotthonokban, üzemi kultúrfelelösöknél és előadás előtt a szabadtéri színpad pénztárában váltha­tók. Nagygyűlést rendez 26-án a Városi Békebizottság Szeged Város Békebizottsága július 26-án délután 6 órai kezdettel nagygyűlést rendez a Fáklya-mozi kerl­helyiségében. A nagygyűlésen Péter János református püspök, a Béke-Világtanács tagja számol be a helsinki béke-világ­találkozó eseményeiről, annak a béke érdekében végzett tevékenységéről és jelentőségéről, valamint a békeharc további feladatairól. A gyűlésen felszólal még Kutrucz Erzsébet, az Anyák Világkongresszusán résztvett egyik küldött is. Felszólalá­sában az Anyák Világkongresszusán szerzett élményeiről számol be és megemlékezik a világ asszonyainak, édes­anyáinak a békéért vívott harcáról. Készülődés a varsói VIT-re A szegedi üzemek DISZ­fiataljai jó munkával készü­lődnek a varsói VIT-re. Mind több üzem ifjúmunká­sai határozzák el VIT mű­szak tartását. A RUHAGYARBAN teg­nap kezdődött a VIT mű­szak. Virágokkal díszítették a termeket, ünnepi röpgyűlé­seket tartottak. A IV-es te­rem «B>* műszakjában meg­alakult ifjúsági brigád vál­lalta, hogy 120 százalékot ér el 99.8 százalék minőséggel. Az idősebb dolgozók is csat­lakoztak ehhez. Az V-ös te­rem *B» műszakjában is ala­kult DISZ-brigád. Szép és megkapó volt, amikor a fia­talok virággal köszöntötték a termelésben élenjáró idősebb dolgozókat. AZ ŰJSZEGEDI KEN­DER-LENSZÖVÖBEN is ün­nepélyesen kezdődött meg a VIT-műszak. Az ifjúmunká­sok közül számosan tettek felajánlást a VIT tiszteletére. A VIT-műszak sikerét elő­segíti az üzem párt- és szak­szervezete, a vállalat vezető­sége, a műszaki dolgozók. Az üzem DISZ-bizottsága ezer forint értékű ajándékkal ju­talmazza meg azokat a fia­talokat, akik a DlSZ-mű­szakban vállalásaikat a leg­jobban teljesítik. A műszak eredményeit az űjszegedi gyárban naponta értékelik. EMLÉKLAPOKAT festenek az élenjáró gabonabeadóknak a csongrádi úttörőtábor tagjai. A színes, népi motívumokkal díszített lapokat köszöntő bri­gádok adják majd át a dolgo­zó parasztoknak. A CHILEI Santaiagoból Pichelemuba haladó személy­vonat San Bernardo állomá­sán belefutott egy veszteglő személyvonatba. Mintegy 50 ember meghalt. Naav Pál: Látogatás Tápai Antal műtermében Készül Kaiona Józsel és Erkel Ferenc szobra a színház homlokzalára Tábor utca 3., első emelet: a Képzőművészeti Kör új helyisége. Itt dolgozik most Tápai Antal szobászművész. A termet két robusztus alak: Katona József és Erkel Fe­renc szobra tölti be. Egyik­ből robbanó energia, másik­ból egy nemzet tanítójának komolysága árad. Körben a falak mentén domborművek a család mai életéből. Ezek az épülő Marx téri bérház kapui fölé helyeztetnek. Hogyan születeti meg a ieiv? Tápai Antal létrán áll, ép­pen Katona József szobrán dolgozik. Érkezésünkre le­száll, s helyet mutat. Felfi­gyelünk az asztalon a szob­rász-szerszámok és savanyú almák mellett egy sakk­készletre. Nevetve megjegy­zi: — Cece sakkbajnoka va­gyok ... Aztán magyarázatul el­mondja, hogy ottani ismerő­sét, a helyi »bajnok«-ot — ki a napokban fölkereste — legyőzte a kockás táblán. Szintén nevetve gratulálunk a bajnoksághoz, s a mun­kákra terelődik a szó. — Szegeden a képzőművé­szeti életben általános föl­lendülés vpn. E munkák is annak tulajdoníthatók... S most rátér a munkák történetére. — Mikor fölmerült a terv, hogy a szívház homlokra*"rn — műemlék lévén az épület — két szobrot állítanak, természetesen Katona és Er- ! kel személye jött számítás­ba. A Képzőművészeti Alap I engem jelölt, ki a munkára. Hozzáfogtam a stúdiumok­hoz. Barokk-renaissance épü­letről lévén szó, a müvek stílusa is meghatározott. A szobrokat feltétlenül hozzá kell hangolni a épülethez. Megmintáztam a homlokzat fülkéit s a modellekben kí­sérleteztem ki a szobrok mé­reteit. Az első terv két ülő alak volt. Ezek túl alacsony­nak tűntek, s így az álló alakok mellett döntöltem. Katona igazi arca Majd Erkel és Katona alakjának elképzelését vá­zolja Tápai Antal: — Erkel a magyar nemzet nevelője volt a zeneművé­szetben. Szobrában azt a pil­lanatot ragadtam meg, mikor a vezénylés előtt átgondolja az egész partitúrát. Ezt a fe­szültséget iparkodtam bele­vinni munkámba. Az ő szob­rának megmintázásánál a külső hasonlóság nem volt probléma, több fénykép állt rendelkezésemre. Nem igy Katona Józsefnél. Itt már komoly feladat volt a meg­formálás. Tudniillik a közis­mert, Vachot által közölt rajzot összehasonlítva Kaio­na koponyájáról az exhumá­lás alkalmával készített fény­képekkel, rájöttem, hogy nem ilyen lehetett az arca. Ezért azután a koponya­fényképekre helyezett átlát­szó papíron magam kerestem ki az arc vonásait. Az ilyen­módon készített tervet a zsű­ri is jóváhagyta. Természete­sen azt szeretném elérni, ha az én készülő szobrom Kato­na portréja menne át a köz­tudatba, mint amely leghí­vebben ábrázolja a dráma­írót. Katonában •ugyanis a tragédiaírói hangsúlyoztam. Azt a lázadó indulatot töre­kedtem ábrázolni a szobor­ban, melyet az író, Bánk Bán-jába vitt bele. Es hogy alakját minél életteljesebbé, valószerűbbé tegyem — amellett, hogy gondolataim hátterében folyton Bánk bán alakja élt — egy élő alakra is gondoltam, akit helyébe képzeltem. A beszélgetés lélegzetvé­telnyi időre megszakad s feltesszük a kérdést: mikor kerülnek a színházra a szob­rok? — Egész komoly, nagy fel­adat ez, teljes odaadást, el­mélyedést, szívet-lelket kívá­nó munka, mely nem csak testilen veszi igénybe az em­bert. Április közepén kezd­tem neki — mikor a tanács­tól megkaptuk a műtermet — s azóta napi 10—12 órát dolgozom. E hónapban befe­jezem a munkát, s az öntő­formákat is elkészítem, hogy augusztusban a kiszemelt he­lyen e formákban kiönthes­siik cementből és márvány­zúzalékból a szobrokat. A ierakoiia sorozat és a szökőkút SZÖKŐKÚT S most a domborművek felé fordul érdeklődésünk. Megtudjuk, hagy az öt dom­borművet a budapesti lakás­építési igazgatóság rendelte az épülő szegedi bérházra. — Minden kapu fölé egy dombormű kerül. Témájukat fényzU a {/Ucdidán.,. a család életéből meri'e Azt iparkodtam feli-lgozni, ami most homlokteic n v.an a magyar életnek. A diM­bormiívek is elkészülnek eb­ben a hónapban. Mivel se kőnek, se bronznak nincs bő­vében a mi vidékünk, ellen­ben van jó agyag, amely ol­csó is, a domborművek vég­leges anyaga terrakotta, va­gyis égetett agyag lesz. Saj­nos, égető kemencét megfe­lelő hely híján nem tudtam építeni. így aztán Hódmező­vásárhelyre kell küldeni a dombet müveket égetésre. Végül beszélgetésünk a szobrász későbbi tervei felé fordul. Kiderül: nemcsak lei­vek. újabb megrendelések w várják. — A hőforráshoz készítek szökökútat a helyi hagyo­mányok felhasználásával. Vi­zet merítő korsós menyecs­két ábrázolok majd, utalásul arra, hogy valamikor a Ti­szából hordták itt a vizet. A Képzőművészeti Alap mun­kaelosztó bizottsága egyéb­ként is rendszeresen ellát bennünket rendelésekkel... A beszélgetés alatt a szob­rász munkamódszerének egy érdekes mozzanatát figyel­tük meg. Már most — ami­kor még Katona és Erkel szobrán és a dombormü-so­rozaton dolgozik — foglal­koztatja későbbi feladata, ki­alakul benne következő munkájának terve. Közben az asztalról útra­kél a halványzöld alma, amelynek tavaszi illata most még derűsebbé, élettelibbé varázsolja a műterem hangu­latát. S hogy a szíves kíná­lás után áttessékelnek a fes­tő-műtermekbe is bennün­ket, a szinek, a csendéletek mosolygó almái, a tájképek zöldje s az emberi arcok — a vásznakon is szinte kita­pintható — játéka, remegése, eleven bőr és hűs színe ki­tárják a falakat az élet felé, melynek itt újraéledő másai készülnek. Ekkor döbbenünk rá, hogy a szobor. Katona József alakja száz éven túl­ról is milyen eleven, milyen mai. Élet van benne. A művészet legyőzi a ha­lált. Németh Ferene Tápai Antal Katona József szobormásán dolgozik. A háttérben Erkel Ferenc szobra látható Gördülő lejgazdaságok A Kirgiz SZSZK hegyile­gelöin, ahol mcst hatalmas tehéncsordák legelnek, gör­dülő tejgazdaságok dolgozzák fel a helyszínen a tejet és már a kész tejtermékeket szállítják a városokba és ipari telepekre. Ez év eleje óta kétszerannyi tejgazdasá­got helyeztek üzembe Kirgi­ziában, mint 1S54 első felé­ben. t DTIJEGYZET A nagy építkezést nézve, az ember nemcsak érzi, hanem látja is, hogy van a romoknál, a pusztulásnál nagyobb erő, az élet, az életét szerető nagy óriás, aki épít, hetek és hónapok alatt házakat, gyárakat, ter­mésre készteli a terméketlen földet, új várost emel a romok helyén. Ennek az óriásnak neve: az új lengyel ember. A szocialista munka teszi itt is „óriássá", le­győzhetetlen erejűvé az embert. A felsorakozó régi épúletok a Starl Miasto (Öváros) piacterén maga a megtestesült múzeum. Vi­rágoskert, ez ahol nagy tűzpusztítás után új életre kelnek a rózsák. Olyan ez, mint a mi Alföldünk, mi­kor ring a búza zöld táblája és felejthetetlenné tarkítja a sok színes mezei virág. Nehéz munkanapok gyü­A wilanowi királyi kastély ÍÉ , FÉNYEK A VISZTULÁN 5 mölcse ez, amely újjászúlte az óvárost és szülte az új szakmunkások százait és ezreit. Szülte az új Varsó új építőit. Ahogy nőttek Muranow romjaiból az eFő új házak, üvegek kerültek a túzkimarta ablakokra, s vilá­gos lakásokba költöztek a pincék, az összedőlt házak alakította barlangok lakói, úgy virradt Varsó felelt. Erősödőit az élet, a fény. A hosszú bús, szomorú na­pok után derű érkezett. De a sötétséget, a pusztulás képét elűző fény árnyat is vetett. Csakhamar meglát­ták a szembetűnő árnyakat, az építés kezdeti hibáit, amelyek együtt nőttek a házakkal. Muranowot rövid idő múlva nem a rom uralta, már új városrész épült ití: a népé. üj város, új téglával. Igaz. a régit a vis­kókból és egykori úri paloták törmelékeit, zúzták a gépek, keverték cementtel, homokkal, gyúrták, formál­ták, égették téglává. A törmelékkel együtt bele őrölték Varsó új tégláiba a várost hősiesen védő lengyel ka­tonák, munkások kiíröccsent vérét. Ez a mindennél drágább kötőanyag, az emberi vér, keveredve a cement­tel, forrasztja össze nemcsak a régi munkásnegyed Muranow. hanem egész Varsó új házait. Itt, Muranow­ban született az első munkaverseny, s kezdett lüktetni az alkotás soha nem látott lendülete. Szép kezdet volt, amely életet lehelt a romok közé. De még sem voltak elégedettek Varsó építői. Nem találták méltónak épí­tészetük akkori szépségét Varsó, a régi város helyette­sítésére. A felismerés új terveket szült, amelyek meg­valósulva Varsó igazi szépségét adják. Elmondhatjuk, ezekben az épületekben Varsó újjáépítésében benne van az egész lengyel élet, egész ncp: múlt, jelen és jövő. Ügy van ez, ahogy a Poni­atowiszki híd végénél emelkedő nagy kőépület homlokára vésett aranybetűk hirdetik: „Calv Narod Buduje Sto­lice" (A fővárost az egész nép építi). ÜTIJEGYZET Nyári délután a kastély parkjában Varsóban, de sok vidéki városban találkozhatunk ezzel a felirattal az építkezéseknél: „Figyelem! Müemléképítkezés! Nemzeti kultúránk egyik dokumen­tumát állítjuk helyre". Lengyelország messze földön híres volt gyönyörű műemlékeiről. Most a nép törődik azzal, hogy újjáépítse azokat. Nemcsak Varsóban, ha­nem vidéki városaiban is. A fővárosból szép, széles nyárfákkal szegélyezett beton-út vezet a Visztulán ke­resztül YVilanowba, a híres királyi kasiélvhoz, amit még a XVII. században .lan III. Sobieski király emel­tetett. A barokkstílus gyöngyszeme ez az épület, ame­lyet gyönyörű park övez, és ina Varsó munkásainak kiránduló helve. Itt töltik pihenő napjukai, szórakoznak pihenik a hét fáradalmait. (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents