Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-17 / 167. szám

Vasárnap, 1965. Júlltts 11. 5 BfLMAOYISRORSZÍG Minisztertanácsi határozat a foldmiívesszövetkezetek tevékenységének további fejlesztéséről 1 A Minisztertanács határo­fcatot hozott, mely széleskörű lehetőséget nyújt a földmü­ve sszöve tkeze t ek tevékenysé­gének további fejlődéséről. A mezőgazdasági termelés fel­lendítése és a dolgozó pa­rasztság magasabb szövet­kezeti formákra való átveze­tése érdekében a földműves­szövetkezetek az eddigit meghaladó mértékű lehető­séget biztosítanak a termelő­szövetkezetek fejlődéséhez. t A Minisztertanács határo­zata lehetővé teszi a föld­mű vesszövetlíezeteknek, hogy a termelőszövetkeze­tek részére a termelési és értékesítési szerződéseknél ! biztosítsanak elsőbbséget. A földművesszövetkezetek­nek fokozottabb gondot kell fordítani a termelőszövetke­zetek bizományi értékesíté­sére. A bizományba átvett árukra azok árának 50 szá­zaléka erejéig a földműves­szövetkezetek előleget adhat­nak a termelőszövetkezetek­nek. 1 A földművesszövetkezetek • termelőszövetkezetek anyag, eszköz és alkatrész beszerzését egyszerűbb eljá­rásokkal bonyolíthatják le. Ez azt is jelenti, hogy a he­lyi földművesszövetkezetek vegyenek fel olyan cjkkeare is rendelést, amelyek a he­lyi kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. Biztosítani kell, hogy a termelőszövet­kezetek a termelési rendel­tetésű cikkeket a hozzájuk legközelebb eső bolt, illetve vállalat útján szerezhes­sék be. A földművesszövetkezetek fokozottabb gondot fordítsa­nak a földművesszövetkeze­teken belül alakuló szakcso­portok szervezésére és he­lyes politikai felvilágosító munkával segítsék elő a már működő szakcsoportok ter­melőszövetkezetté való fejlő­dését az önkéntesség alap­ján. A Minisztertanács kívána­tosnak tartja, hogy a föld­művesszövetkezetek a szakcsoportok működését a takarmánynövényekre, az állattenyésztésre, a na­gyobb értékű mezőgazda­sági gépek közös beszerzé­sére és használatára is ki­terjesszék. A földművesszövetkezetek szélesítsék ki tevékenységü­ket a paraszti termékek ér­tékesítésében és az alapvető begyűjtési sikkek kivételével Örök nyugalomra helyezték Lékai János kamrait Szombaton délután a Ke­repesi úti temetőben kegye­letes ünnepség keretében helyezték örök nyugalomra Lékai Jánosnak, a Kommu­nista Ifjúmunkások Magyar­országi Szövetsége idegen­ben elhunyt első titkárának hazaszállított hamvait. Meg­jelent a gyászünnepségen politikai és társadalmi éle­tünk számos kiválósága. Réti László, a Magyar Munkásmozgalmi Intézet igazgatója mondott beszé­det. Ezután Szakali József, a DISZ Központi Vezetőségé­nek első titkára mondott búcsúbeszédet a magyar if­júság nevében. Szaka] i József beszéde után az elhunyt hamvait tartalmazó urnát gyászin­duló hangja mellett helyez­ték el a Budapest Főváros Tanács által adományozott díszsírhelybe. A sírra a Ma­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a buda­pesti pártbizottság nevében Köböl József, az MDP Köz­ponti Vezetőségének tagja, a DISZ Központi Vezető­sége nevében Szakali Jó­zsef, a Központi Vezetőség első titkára, a Magyar Mun­kásmozgalmi Intézet részé­ről Réti László igazgató, a Magyar Újságírók Országos Szövetsége képviseletében Oroszi István, a Népszava szerkesztőbizottságának ve­zetője, a budapesti DISZ­bizottság nevében Kovács Antal, első titkár helyezett el koszorút. Számos üzem és hivatal, iskola DlSZ-szer­vezetének több úttörő csa­patnak a képviselői is elhe­lyezték a megemlékezés vi­rágait Lékai János sírján. (MTI) Nocrv Pált fén^slc a l/wdulcwi.,, DTIJEGYZET A Kárpátok fölött ... Lengyelország... Varsó... Vibrált bennem e két szó egyre nyugtalanabbul, ahogy közelediem a nap­hoz, hogy útra keljek háromhetes látogatásra. Hetekig ezzel feküdtem-keltem, ezt a két szót durúzsolták fü­lembe a repülőgép motorjai is, amikor a ferihegyire­pülőtérről felemelkedve a Kárpátok felé repültünk. Mig Budapest légterében jártunk, körülnéztem-, hogy szem­ügyre vegyem útitársaimat, ellessem gondolataikat: vajon, ők most mit éreznek. Egyesek sugárzó tekinte­leböl, mint nyitott könyvből olvashattam. Két újságíró társam már járt Lengyelországban, egyikőjük a var­sói felszabadító harcokban is részt vett, mint magyar partizán, a másik egy nőküldöltséggel járt kinn. Ök látták romokban Varsót, Lengyelországot, s még kíván­csibb tekintettel lestek ki a repülőgép ködszínü abla­kán, mintha nem akarták volna elszalasztani azt a pillanatot, amikor Lengyelíőld fölé értünk. Hármónkon kívül még egy magyar volt az utas­lülkében, a MALÉV csinos és kedves alkalmazottja; a kísérőnk, akinek első teendője a „légizsák" kiosztása volt. Mustrálgatni kezdtük a figyelmünkbe ajánlott papírzsákot, nem tudtuk vajon, ki szenteli fel először. — Miért kaptuk ezt? — kérdeztem tetetett naív­sággal. — Az út majd választ ad erre — szólt adomá­nyozónk. Útitársaim már bővebb magyarázattal szol­gáltak. — Fúj a szél, dobál a gép ... ' — Hátha még a Kárpátok föl érünk ... — Lesz ott majd nemulass ... — Lehet, hogy kimondjuk a repülőgép utasainak nem kedvelt számát, az „ötvenötöt" — így tréfálgat­tunk egy ideig, de nemsokára a kíváncsiság valósággal váljanak a dolgozó parasztok termék értékesítésének tő szerveivé. Növelni kell a földműves­szövetkezeti kereskedelem szerepét a városi lakosság jobb élelmiszer-ellátásában Fokozni kell a fóldmüvesszö­vetkezetek tevékenységéi a felvásárlásnak azokon a te­rületein, ahol működésük a jelenlegi szervezetnél gazda­ságosabb eredmények eléré­sét teszi lehetővé. Így a szá­lastakarmány, bab, borsó, lencse, baromfi, lojdsfelvá­sárlás terén. A termelési szerződések, valamint a termény értéke­sítési szerződések kötésében növelni kell a földművesszö­vetkezetek szerepét. Az ér­tékesítési szerződések alap­ján lekötött termékekre a földművesszövetkezritek kész­pénzelőleget folyósíthatnak. A határozat végül foglal­kozik a földművesszövetke­zetek helyi árualapnövelő közte a kisegítő termelői te­vékenység fejlesztésével kap­csolatos feladataival. A Minisztertanács határo­zata lehetőséget ad arra hogy a földművesszövetkeze­tek még szélesebbkörű, még szorosabb kapcsolatot te­remtsenek a dolgozó pa­rasztsággal, hogy méginkább a dolgozó parasztság tényle­ges fogyasztási és értékesí­tési társulásaivá, a terme­lőszövetkezeti mozgalom fej­lesztésének fontos szerveivé váljanak. Szeged és a szegedi járás VIT küldöttei BAKACSI JOLI A: a Szegedi Textilkombinát sztahánovistá­ja a „Szakma kiváló dolgo­zója", lelkiismeretes, jó mi­nőségi munkájáért választot­ták rr;g VIT-küldöttnek. a iiAWí- . i ... *t j ! j'tl+síííp b. IlllllilpP' \ : ; >: .* ! -rí • , •• • V . ....... iJljgg BÁLINT JÁNOS: Puszta­mérges — az ország legjobb ifjú traktoros brigádjának ve­zetője. Eluiaxott Genfbe a négyhatalmi értekezleten résztvevő szovjet küldöttség Moszkva (TASZSZ) Július 16-án Moszkvából Genfbe utazott a négyhatalmi kor­mányfői értekezleten részt­vevő szovjet kormánykül­döttség vezetője, N. A. Bul­ganyin, a Szovjetunió Mi­nisztertanácsának elnöke, to­vábbá a küldöttség két tag­ja: N. Sz. Hruscsov, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsa El­nökségének tagja és G. K. Zsukov marsall, a Szovjet­unió honvédelmi minisztere. V. M. Molotov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­ső elnökhelyettese, a Szov­jetunió külügyminisztere és A. A. Gromiko, a Szovjet­unió külügyminiszterének el­ső helyettese, a négyhatalmi kormányfői értekezleten résztvevő szovjet kormány­küldöttség másik két tagja már néhány órával koráb­ban Genfbe utazott, Átvették jutalmaikat legjobb levelezőink I I — SXEGEDI SBTAK — (foofn az abta-U atatl Qokan tartanak malacot az idén. éppen ezért séta \ ^ közben gyakran látunk gyomszedegető embe­reket. En is láttam tegnap egyet. A Móra-kertben láttcm. Rögtön meg kell nyugtatnom a parkőr-bácsikat: nem a füvet tépte. Szabályos gyomot szedett. Gyornot bizony, a mindannyiunk örömére megszépített, kibőví­tett múzeum tövében, a Somogyi Könyvtár ablakai alatt. Jó nagy gyomok nőnek ott, a téglatörmelékek kö­zött, egy kies kis pocsolya partján. Amikor arra jár­tam. a pocsolyából éppen békát halászott két kisfiú, tá­volabb pedig háborúsdit játszottak néhányan. A lövedéke­ket a szanaszét heverő kövek szolgáltatták. 1 Mindez a rendezett, szép Móra-parkban, a múze­um tövében, — gondoljuk meg. Az építkezést végző vállalat májúdban befejezte a munkát. Azóta nem jutott ideje a köteles takarításra. Most majd a színházat tatarozzák, s ezért még ott ta­nyáznak a múzeum háta mögött a meszesgödreikkel, tégla- és deszkahalmaikkal, ügy látszik, ezért nem te­kintik befejezettnek a múzeum-körüli munkát sem. Pedig hát tévednek. Semmi helye a múzeum kö­rül a törmeléknek, szemétnek, pocsolyáknak. Az építkezési vállalat, úgy látszik. utasításra > vár... Meg kell adni neki! Cs. M. ± Az űjszegedi piacon J ó pár hete, hogy kora reggel minden kedden és pénteken megélénkül Újszegeden a Temesvári • körút, a Vasútállomásnál. Űj piac nyílt meg ott, az újszegedi háziasszonyok, örömére. Nem kis öröm ez; nagy könnyebbség, hogy nem kell a telt kosarakat átcipelni a hídon, ha friss gyümölcshöz, zöldséghez akarnak jutni. Pénteken reg­gelre is nagy volt a forgalom, pedig még olyan ez a piac. mint a járni tanuló kisgyerek. Nem a vásárlók, az eladók miatt. Kevesen jönnek még, pedig három­szor annyian is jó vásárt köthetnének. Kevés a ba­romfi, hiányzik egy állandó sátor, ahol vajat, túrót, tejfölt árusítanának. A MEZÖKER áruval elég bőségesen ellátott sát­rában is mindössze egy elárusító dolgozik, valósággal ostrom alatt tartják a vásárlók. De hát ez csak a kezdet. Nemsokára bizonyosan élénk nagy piaca lesz Újszegednek is. HIREK A pénteken, legjobb leve­lezőinknek átadtuk szer­kesztőségünk ajándékát, az elmúlt negyedévi jómunká­juk elismeréseként. A legjobbak közül is a legtöbb segítséget Tokodi Béla elvtárstól, a járási ta­nács dolgozójától kaptuk. Az övé lett a vándorserleg és egy fényképezőgép, melyet az üdülésről való hazatérte után adunk át. Jó munkáért könyvet adtunk át Szolcsán Olga mórahalmi levelezőnk­nek, Szendrei József, Ko­vács Mihály, Csendes Pálné, Füredi Ferenc, Misán György, Halász Lajos, Szi­ládi Sándor és Gabnai Já­nos elvtársaknak. Ő"iÁm a weukekiteU ] Rég várt vendégek ér- i t keztek meg a Lenin utcai ' Könyvesboltba. Hófehérke, j Hamupipőke, Csipkerózsi­ka, no és Piroska a far- ' kassal. J A Kispajtások Mese- ) könyve sorozatban váló- , gatott Grimm meséket ' adott ki az Ifjúsági Könyv- J kiadó, .Jankó szerencséje" * címmel. A legszebb Grimm ' mesékből összeállított fü- 2 zet mindössze egy forint 3 50 fillérbe kerül ^ 1 — EGY KERESZTORSO­ZÖ GÉPET hoztak rendbe a Szegedi Kenderfonó gyárban a Hálóüzem részére. Ennek beállítása most történt meg. — A JUHASZ GYULA KULTÜROTTHONBAN ma 10 órai kezdettel filmvetítéses mesedélelőtt lesz. <— Készülnek az első ga­bona átvételére a tápéi ter­ményraktár dolgozói. Ünne­pélyes keretek között akar­ják átvenni az első gabonát. Az ünnepségre meghívták a Tápéi Hajójavító Telep kép­viselőit is, akik a munkás­osztály nevében átveszik a dolgozó parasztoktól a be­adott gabonát. — A fehér éjszakák bú­csúztatása, Június utolsó napján régi hagyomány sze­rint a Kirovról elnevezett központi kultúr- és pihenő­parkban a leningrádiak ez­rei tűzijátékkal, zenével, dal­lal mondtak búcsút a fehér éjszakának. A park sportpá­lyáin sportversenyeket ren­deztek, a színpadokon pedig a leningrádi színházak leg­jobb művészei adtak hang­versenyeket. 1 i FÉNYEK A VISZTULÁN a repülőgép ablakaira ragasztotta arcunkat: mi mindent lehet látni a repülőgépről Minden élményt leírni leheletlen. Erről meg­győződtem már az első félórai repülés után. Repülni országokon át több mint két és fél óráig, betekinteni a levegő birodalmának a földről nem látszó szépsé­geibe, rejtekeibe, s mindezt élethűen leírva visszaadni, erre kevés reménnyel vállalkozhatom. Elbűvöltek az alattunk úszó csodálatosan fehér lúdpehely fellegek, amelyek a napfénytől csillogtak, a széltől hajtva, vat­tacukorkaként gomolyogtak. Egyik kép váltotta a má­sikat. Rázott bennünket kavargó viharfelhő, ringatott a csendes verőfény, eltakarta előlünk az eget és főidet a piszokszürke, a zavaros Tisza habjához hasonló felhő. Amikor föl-le kezdett bukdácsolni gépünk, sanda pil­lantást vetettünk a „légizsákra". Kezdtünk készülődni a „legrosszabbra". Néhánvónk arca viaszsárga színt öliött. mint mikor az ember neonfényes terembe lép. Nemsokára mögöttem hallottam a papírzacskó zörgé­sét, valaki „kipakoll". Szerencsére nem sokáig buk­dácsoltunk a felhők között. Közös kellemes csalódással vettük észre, hogy az út jó lett, s mire a Kárpátok fölé értünk, a tiszta kék ég és a fényben fürdő hegyek között repültünk. így értünk Lengyelország fölé... Kétezer, később ezer, majd 900 méter magasból is a miénkhez hasonló képet nyújtott a táj. A Visztula is úgy kanyargott alattunk, mint a Tisza, csak mintha hurkái lettek volna kissé egyenesebbek és a haragos zöld erdők bizonygatták: nem a magyar Alföld felett repülünk. A szántót még itt is sok helyütt apró dara­bokra szelik fel a mesgyék, tarka a határ, mint a tápéi lányok szoknyája. De nem ritkán egy színt öltve hir­deti, hogy itt nagy széles szövetkezeti tábla térül el. ÜTIJEGYZET Egybe olvadt a tarka határ, amely nem ritkán a hosz­szúra nyúló keskeny parcelláktól inkább olyan szok­nyára hasonlított, amelyen folt hátán, folt ékeskedik. Ez a tarka határ régebben a nyomor szépsége volt. Tíz év óta többet nyújtott, de még sem vált a bőség szépségévé. Más szépséget választanak erre itt a parasztok, mint a régi. Levetik a falvak határainak foltos ruháit, újat, egy vagy két darabból szabottat öl­tenek rájuk, amely jobb takarót nyújt, bőkezűbben ad, ami az új szépséget, jóságot és boldogságot teremti meg: a szocializmust. S míg elrepültünk a nagy zöld táblák felett, gondolatomban már ott jártam a termelőszövetkezetek gabonatáblái között, s nézegettem, hasonlítgattam, vajon, itt mennyivel ad többet a közös termelés, az egyéninél, s néztem, hogyan élnek a szövetkezetben. Ekkor még nem tudtam, hogy egy hét múlva valóban ott gyönyörködhetek a földön, a terméseredmények­ben, a termelőszövetkezet elnöke majd magyarázza, milyen munkát végeznek, milyen tanácsokat adott nekik a néhány hónappal ezelőtt náluk járt Hruscsov elvtárs. De maradjunk az utazásnál. Az óramutató két és félórai repülő utat mutatott, amikor gyorsabban süllyedni kezdtünk. Megpillantottuk Varsót. A tudo­mány és kultúra palotájának égbenyúló 30 emeletes tornyát. Mintha felénk nyúlt volna. Magasba szökő tornyával kitárta Lengyelország, Varsó kezét fogadá­sunkra. Megkerültük egyszer a várost és földre száll­tunk. A két és félórás utazás arról győzött meg, hogy: testvéri ország földje felett utazni, széjjel nézni a széles mezőkön, amerre a szem ellát, a legérdekesebb dolog egyike... (Folyt, köv.)

Next

/
Thumbnails
Contents