Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-06 / 157. szám

Szerda, 1955. július S. 3 DELM1IGYAR0RSZIIG Pártélet Teremtsünk rendet a párttagnyilvántartásban A Központi Vezetőség 1952. decemberi határozata kimond­ja: „Minden párttag, tagjelölt, aki munkahelyet, vagy lakóhe­lyet változtat, köteles előzete­sen bejelenteni távozását alap­szervezete vezetőségének, titkárának és kérni új alap­szervezetéhez való szabályos átigazolását". Továbbá: „A párttag, vagy tagjelölt köteles új munkahelyén, vagy lakóhe­lyén az ódaérkezéstől számí­tott 5 napon belül jelentkezni az új alapszervezet vezetőségé nél, titkáránál tagnyilvántar tásbavétel céljából". Ezt az utóbbi egy-két 'év alatt számos párttag nem tart­ja magára nézve kötelezőnek. Szeged különböző munkahelyei­ről a túlzott méretű munka­erővándorlás a párttagok nagyméretű fluktuációját is előidézte az egyik pártszerve­zettől a másikba. Az utóbbi három hónap alatt 791 párttag változtatta meg munkahelyét — több esetben indokolatlanul és önkényesen —. Nem gondol­tak arra, hegy ezzel maguknak, családjuknak, munkatársaik­nak, de az államnak is súlyos károkat okoznak, mert az új munkahelyeken a munkafolya­mat alapos megismeréséig nem tudnak teljes értékű munkát végezni, s így kevesebbet ter­melnek, kevesebb keresethez jutnak. A párttagoknak nagyobb felelősséget kell éresniök családjuk, munkatársaik anyagi jólétének elősegítéséért. Ezen­túl üzemük munkájának ered­ményessé tételéért, a tervtel­jesítés, az önköltségcsökkentés teljesítéséért. A túlzott méretű munkahelyváltozás akadályoz­za ezek megvalósítását. Pártszervezeteink minden esetben foglalkozzanak munkahelyről távozni szándé­kozó párttagokkal. A pártcso­portok nevelőmunkája a párt­tagok felelősségérzetének nö­velésére, a példamutatás foko zására irányuljon. A pártcsoportok tűzzék napi­rendre a munkahelyét változ­tatni akaró párttag ügyét és a pártbizalmi a csoport tagjai győzzék meg ezeket a pártta­gokat cselekedetük helytelen­ségéről. Ha szükséges, a párt­taggyűlés is foglalkozzon a munkahelyét változtatni akaró párttag ügyével. A párttal szembeni felelősségérzet hiá­nyát mutatja azoknak a párt­tagoknak a magatartása, aldk munkahelyükről való távozás­kor a pártszervezetből nem je­lentkeznek kl, hónapokon keresztül nem járnak el taggyűlésre. nem végeznek pártmunkát, nem fizetik tagsági díjukat. Az Űjszegedi Kendergyár üzem­rész pártszervezetétől Ferenczl Józsefné 9 hónapja, Vida ká­rolyné 5 hónapja. Boros Mi­hály 7 hónapja, Váradi Károly­né 5 hónapja, de kívülük 6 párttag hagyta ott munkahe­lyét 6—8 hónappal ezelőtt, s nem jelentkezett át új munka­helye. vagy lakóhelye pártszer­vezetéhez. Nem egyedülálló je­lenség a párttagok részéről ez a párttal szembeni nagyfokú hanyagság. A Ládagyárban 8, a Ruhagyárban 3, a Textilmű­vekben 3, a Konzervgyárban 4, a Szalámigyárban 7, a Csong­rádmegyei. Építőipari Vállalat 1. sz. kirendeltségénél 8 párt­tag hagyta ott pártszervezetét kijelentkezés nélkül. Ennek egyik oka, hogy a pártszerve­zetek vezetősége, a személy­zet), vagy a munkaügyi osz­tály nem világosította fel a vándorló párttagokat a Szerve­zeti Szabályzat által is előírt kötelességekről. Komoly hiá­nyosságként vetődik fel az is, hogy a munkahelyekről távo­zók kijelentkezésali után nem , jelentkeznek új pártszerveze­tükben Kb. 100—110 olyan párttag van Szegeden, akik több hónapja eltávoztak mun­kahelyükről és nem jelentkez­tek nyilvántartásba vétel vé­gett. Ezekkel az eMáísakkal be­szélgetve azt tapasztaljuk, hogy néhányat a sértődöttség tart tidxa a párttól, de a többségét a ha­nyagság, a párttal szembeni közömbösség. Jó néhány elv­társ, mint Papp Mihály, Pósa Jánosné, Varga Józsefné, Za­kar Rozália, Harmat Sándor­né a pártszervezetek többszöri beszélgetésére, felszólítására sem voltak hajlandók új la­kóhelyük pártszervezeténél be­jelentkezni. Pártszervezeteink, pártcso­portjaink nevelő, embert for­máló munkájának gyengesé­gét bizonyítja ez a jelenség. Van, aki azt gondolja, hogy addig érdemes csak párttagnak lenni, míg vala­melyik munkahelyen dolgo­zik. Amikor viszont háztar­tásában végzi tovább a mun­káját, vagy olyan helyen, ahol nincs pártszervezet, úgy érzi, hogy neki nincs szük­sége tovább a pártra. A nyugdíjba ment dolgozók kö­zül sokan a pártból való tör­lésüket kérik, vagy volt munkahelyük pártszervezeté­től nem jelentik magukat lakóhelyük pártszervezetéhez. Pedig mind a nyugdíjba ment idősebb dolgozók, mind a fiatal, háztartásban, vagy egyéb munkaterületen dol­gozók a kerületi pártszerve­zetekben is eredményes párt­munkát tudnának végezni. Pártszervezeteinknek egyik fontos feladata, hogy rendet teremtsenek a párttag nyil­vántartás területén. Fel kell keresni a pártszervezetüktől eltávozott, de ki nem jelent­kezett párttagokat és átjelentkeaésüket rendenni kell az új munkahelyük, vagy lakóhelyük pártszervezeté­hez. A következő időben párt­szervezetek fokozottabban tá­maszkodjanak a személyzeti, vagy munkaügyi osztály se­gítségére, s ezeknek az osz­tályoknak dolgozói a politi­kai felvilágosító munkán ke­resztül segítsék elő, hogy a munkahelyet változtatók tá­vozásakor pártszervezetüktől is kijelentkezzenek. Párt­szervezeteink indítsanak pártfegyelmi eljárást azok ol­len, akik átjelentkezés nél­kül távoznak pártszervezetük területéről, vagy 5 napon túl jelentkeztek be új pártszer­vezetüknél. Az utóbbi egy­két hónap alatt 15 párttag fegyelmi ügyét tárgyalták meg a párttaggyűléseken és különböző fokú pártbüntetés­be részesítették őket az át­jelentkezésről szóló pártha­tározat betartásának elha­nyagolásáért. Ezek közül a párttagok közül többen elis­merték a párttal szembeni hanyagságukat és ígéretet tettek hibáik kijavítására. Azokat, akik ideiglenesen tá­voznak egy hónapnál hosz­szaibb, 6 hónapig terjedő időre pártszervezetüktől, ide­iglenes átjelentkezési lappal kell ellátni s ezeknek a párt­tagoknak új pártszervezetük­nél kell jelentkezni ideigle­nes nyilvántartásba vétel cél­jából. Űj pártszervezetüknél fizetik tagdíjukat, ott végez­nek pártmunkát, ott vesznek részt taggyűlésen stb. Ami­kor a párttag visszatér ál­landó tartózkodási helyére, köteles a pártvezetőségnél kijelentkezni. Illetve beje­len tkezmi. Pártszervezeteink titkárai számoljanak be minden hő­napban a taggyűléseken a párttagság létszámának ala­kulásáról, az eltávozott és érkezett párttagokról, tagje­löltekről, a tag- és tagjelölt­felvételről, pártbüntetésről, kizárásról, ami az alapszer­vezet területén történt. Min­den hónap 5-ig a pártszer­vezetnél történt változásról változásjelentést kell adni (még akkor is, ha nincs a pártszervezetnél változás) a párt-végrehajtóbizottság nyil­vántartási osztályára. Pártszervezeteink vezető­ségei tanulmányozzák a Köz­ponti Vezetőség 1952 decem­beri határozatát a párttagság átjelentkezéséről (megjelent az 1952 decemberi Pártépf­tés-ben) és a párttagság kö­zött végzett nevelőmunká-' val szüntessék meg az e té­ren lévő hibákat. Jt í Eperjes! Júlia PTO vezetője ­Zavartalan a tüzelő és építőanyagellátás Már az elmúlt esztendőben is zavartalan volt a tüzelő­ellátás s ma már kezdjük megszokni azt, hogy válo­gathatunk a különböző faj­tájú szenekben. A szegedi dolgozók életszínvonalának emelkedésében is jelentős változást hozott tehát ez a tény, hogy bárki már Jóelőre beszerezheti magának a szükséges téli tüzelőt. Ott van például az olcsó borsodi barna, amely konyhai tüze­lésre is alkalmas, hamuvá ég el. Szovjet gépek segítsé­gével már a palától tisztí­tott állapotban kapható a közkedvelt délnógrádi dió, amely ugyancsak olcsó és jó­minőségű szén. Egyre köz­kedveltebbé válik a magas kalóriaértékű pécsi iszap, amely minden samottos kály­hában kitűnően ég és mázsá­ia alig több 20 forlntn^. Kapható a pécsi és a nagy­mányoki brikett különböző minőségben, a tatai, a pécsi, a dorogi dióból ís érkezik Szegedre szállítmány. Az igényekkel együtt te­hát növekszik az ellátás is. Akiknek kokszos kályhá­juk van, azok igazolásra ki­tűnő minőségű külföldi kok­szokat vásárolhatnak. A sze­nekhez egyelőre még húsz százalék fát adnak, amely takarékoskodva, a TÜKER alágyújtós segitségével, he­lyes tüzeléssel elegendő. A fafűtéses kályhákhoz pedig ugyancsak megfelelő igazo­lás mellett ez év december 31-ig 15 mázsa s a következő év első felében ugyancsak 15 mázsa tüzelőfát ad a TÜZÉP. A SZOT 400 forintos tü­zelő utalványai is jelentős segítséget adtak a dolgozó családoknak. Hathónapos részletre házhozszállítják az utalvány értékének megfele­lően bármilyen minőségű szenet és fát. A részletfizetési akció összeg-keretét a SZOT nemrégen országos viszony­latban másfélmillió forinttal felemelte: még többen tud­nak most hozzájutni a ked­vezményes tüzelőellátáshoz. Mindazok, akiknek tüzelő­utalványuk van. időben, in­kább előre adják le. hogy ősszel ne következzen be torlódás. Ez az előrelátó gon­doskodás természetesen min­den szegedinek érdeke. Egyre több szó esik mos­tanában városunkban az építőanyag ellátásról Népgazdaságunk érdekei fel­tétlenül megkívánják, hogy a tégla, cserép, fenyő fűrész­áru ellenében — amelyeket elsősorban a parasztság vá­sárol építkezéseihez — sze­mesterményt adjanak a la­kosság ellátására. Azonban az építési engedéllyel bíró, fizetésből élő dolgozók ren­delkezésére áll a tégla, a cse­rép és a fenyő fűrészáru el­látmány 34 százaléka. Jelen­tősen megkönnyíti az építő­anyagellátást az előregyár­tott betonelemek, betcxnpal­lók, amelyek olcsók, vásár­1 ássuk korlátlan és vályog­épülethez ls alkalmasak. Városunk tüzelő- és építő­anyagellátása tehát fokozato­san egyre bővül, új életünk igényeinek növekedésévol egyidejűleg. Megjutalmazták a fémgyűjtésben kitűnt úttörőket Hétfőn délutánra a Kálvá­ria téri Belváros I. pártszer­vezet helyiségébe jutalom­kiosztásra hívta egybe a MÉH a vasgyűjtésben kitűnt szegedi úttörőket. Százkilenc úttörő között osztottak szét 11.364 forint értékű takarék­betétkönyvet. A vidám ünne­pélyre sok szülő is elkísérte a gyermekét. A MÉH jutalmazási rend­szere ötletes és igazságos. Negyedévenkint értékelik a gyűjtést. Közben a leadott hulladékért a pajtások nem­csak pénzt kapnak, hanem pontokat is. Aki a kiszabott idő végére 100 pontot szerez, jutalmat, kap. A hétfői ün­nepségen minden 100 pont után 40 forintot kaptak a gyerekek. Sokan nagy ösz­szeghez jutottak, így: a Gu­tenberg utcai iskolából Márki Margit. Szeged leg­jobb fémgyűjtője 728 forin­tot, Nagy Margit 440 forin­tot. Dora Ilona 300 forintot, Száraz Antal a béketelepi Is­kolából 408 forintot, Szilá­gyi Matild a Dugonics utcai iskolából 476 forintot kapott. Ezek a legkiemelkedőbb eredmények, de nem volt ke­vés a 750 forint körüli juta­lom sem. Az iskolások ver­senyébe — mert verseny volt most a vasgyűltésben a Gutenberg utcai iskola kez­deményezésére — egv kis óvodás, Császár Piroska ts bekapcsolódott. (5 Szeged leg­kisebb fémgyűitője. A nevét sem tudta még aláírni, az asztalt sem érte fel a dfiki­osztásrál, de 148 nont jóért mégis 56 forint jutalmat ka­pott. Alvós hajasbabát sze­retne venni érte. A szegedi iskolások április 15. és június 15. között ösz­szesen 136 870 kilogramm fémet gyűjtöttek. Ebből a legtöbbet a Gutenberg utcai iskola gyűjtötte: 26.826 kilo­grammot. A Madách utcai iskola 12.767 kilogrammot, a Földműves utcai 8992 kilo­grammot gyűjtött Ezek az iskolák külön iutalmat. illet­ve elismerő oklevele^ kaptak. Jutalmat kapott a fémgyűj­tés terén végzett lelkes szer­vező munkájáért Kovács Emma tanárnő, a Gutenberg utcai iskola nevelője, A szegedi fiatalok szorgal­mas munkával ezen a tava­szon annyi vasat gyűjtöttek az országnak, amennyiből több mint tíz traktort állít­hatunk elő. Megyei értelmiségi aktive-értekezlet lesz Hódmezővásárhelyen Az MDP Csongrádmegyei Végrehajtóbizottsága csütör­tökön délelőtt 9 órakor Hód­mezővásárhelyen, a Pártok­tatók Házában (Zrínyi utca) megyei kommunista értelmi­ségi aktíva-értekezletet tart. Az aktíva-értekezlet tárgya: Az értelmiség szerepe a népi, nemzeti egység kialakításá­ban és a szocializmus építé­sében. Előadó: Varga Kovács János. A megyei aktíva-értekezle­ten felszólal Mód Aladár elv­társ, a Társadalom- és Ter­mészettudományi Ismeretter­jesztő Társulat országos fő­titkára. A kommunista értelmiségi aktíva-ülés iránt megyeszer­te nagy érdeklődés nyilvánul meg. Szomba'on az Ajszegedi kuPArotthonban megismétlik a „Bújócska" előadását Két héttel ezetőtt adtunk hírt arról, hogy az év elején alakult űjszegedi színjátszó csoport a November 7. Kultúr­otthonban óriási sikerrel mu­tatta be Csizmarek Mátyás „Bújócska" című háromfelvo­násos vígjátékát. A kitűnő mű­vészeti együttes az elmúlt he­tekben további javító próbákat tartott és közkívánatra szom­baton este 8 órakor az űjsze­gedi kultúrotthonban — ahol elővételben egész nap lehet jegyet váltani — ismét bemu­tatják a Bújócskát. A GANGESZ PÁRTJÁN Indiában a víz az élet. Ahol nincs víz, a puszta rekkenő hősége megöl minden éleíet. Az indiai nép szentnek tartja folyóit; legnagyobb tiszteletben áll a Gangesz, amely sokmillió acre föld termékenységét hor­dozza hullámaiban. „A Gangesz vize mint gyé­mánt nyakék hull alá a Himalája csúcsairól, mint nyakék, amelynek fonala elszakadt az égi ma gasságok ban.,f Nemcsak ez a gyönyörű, régi indiai költe­mény zeng a Gangeszről. Himnuszokat írnak hozzá a mai hindu költők is. Gk azonban nem mint félelmetes és jószívű istennőt magasztal­ják a nagy folyót, hanem mint életadó erőt, amelynek a nép kezében a jólét forrásává kell válnia. Nincs még messze az idő, amikor az ango­lok — miután rabszolgamunka segítségével csatornákat és víztárolókat építettek — keres­kedtek a vízzel. Az indiai vizet eladták az in­diai népnek. Ha nem tudtak megegyezni az árakban, elzárták a zsilipeket és halálthozó szárazság áradt szét a mezőkön. India a legősibb öntözőrendszerek hazája. Az angolok uralma idején a régi öntözőrend­szerek rombadőltek. Az angolok azonban nem akarták helyreállítani a vízellátó-rendszereket, amelyektől sokmillió paraszt élete függ,. Uttar-Prades államban végigmentünk egy bővizű és mély csatorna mentén. India kormá­nya ezt nemrégiben hozta helyre nagy építő­munka árán. A csatornán keresztül a Gangesz vize folyt. A Himalája jégmezőin megszületett folyóvíz áttetsző volt s az ég kék lángját tük­rözte vissza. Nagy halak szinte álltak a vízben az ár ellenében, lassan legyezgetve széles uszo­nyaikat, A csatorna két oldalán zöld trópusi erdő húzódik, amelyben — mint utitársunlc, Romes Rao elmondta — még ma is vannak vadelefántok. Romes Rao részt vett az angol gyarmato­sítók ellen vívott szabadságharcban. Kilenc évet ült börtönben, ebből négyet földalatti cel­lában, amelybe soha nem hatolt be a napfény, s ahol az ott elpusztult foglyokat a cella föld­jébe temették, minthogy az. angol börtönőrök nem akarták elvinni a holttesteket. Rao most abban a szervezetben dolgozik, amelyet a kor­mány a parasztok agronómiai megsegítése cél­jából hozott létre. Az aszfaltozott országút mentén giganti­kus ősfák állnak. Óriási törzsük össze-vissza csavarodott, mintha forgószél formálta volna. Az ágakon, mint szőrös gyümölcsök, nagy, szürke majmok ülnek. Letérünk az országútról egy agyagos és poros bekötőútra. Minél távolabb jutottunk a csatornától, annál ritkásabbá vált az erdő. Ha­marosan sztyeppére értünk, amely sárga volt és lapos, alig észrevehető kis kiemelkedések­kel. Ezek a kis kiemelkedések parasztok viskói voltak. Négy paraszt bőrtömlővel vizet merített egy szűktorkú, mély kútból. Páhnarostból font, vastag, barna kötéllel húzták fel a tömlőt a felszínre. A parasztokon csak kis kötényke volt. Sovány, inas emberek voltak, ránk se néz­tek, amikor feléjük közeledtünk. Szomorúan és némán néztük kényszer­^ munkának beillő nehéz munkájukat. Hiszen egészen közel, ott hömpölygött a csa­tornában a Gangesz vize; kis mellékága elég lett volna ahhoz, hogy a száraz és kemény föld bőven termővé legyen... A legöregebb paraszt, akinek vállain szür­kés bütyköket láttunk, komor arccal és reked­tesen így szólt: —• Inni óhajtanak a gentlemanek? De ne­künk csak ilyen csészénk van — mondta és megmutatta fekete, kérges tenyerét. — Meg­látogathatják zamindárunkat (ez a nagybirto­kos neve Indiában), az borral is megkínálja önöket. Nagyon szereti a tengerentúli vendé­geket. A paraszt száraz füvet markolt fel a föld­ről, cigarettát sodort belőle, rágyújtott és be­hunyta a szemét a csípős, bűzös füsttől. Cigarettával kínáltuk, de méltóságteljes kézmozdulattal visszautasította a feléje nyúj­tott csomagot. — Émelyeg a gyomrom az angol dohánytól mondta, _ De ez nem angol dohány, hanem szovjet! Az öreg felhúzta sűrű, fekete szemöldökét és fürkészően a szemünkbe nézve, izgatottan kérdezte: — Azt akarja mondani, hogy abból az or­szágból jött? Néhány perc múlva már körben ültünk az indiai parasztokkal. A kör közepén fatál Alit, savanyított zöldséggel és rizzsel Az agyagkor­sóból rózsaszirmoktól illatos vizet ittunk. Az öreg paraszt cigarettát nyújtott fe­lénk és jókedvűen igy szólt: — Gyújtsanak rá. Igazi dohányt tettem bele. — Fejével utitársunk, Romes Rao felé intve, hozzátette: — Ismerem őt, derék ember, harcolt az angolok ellen. De szeretném megkérdezni tőle. amit most egész népünk kérdez: élhet-e a pa­raszt föld és víz nélkül, vagy sem? — De hiszen ti már kaptatok földet? — puhatolózott Rao. — Két acre (1 acre = 0.4 hektár). Csalá­domnak meg 27 tagja van. A kormánynak any­nyit kell fizetem a földért, amennyit nyolc év alatt fizettem volna a földbirtokosnak. Amel­lett most több az adó. Még nem fizettem ki ré­gebbi adósságaimat a földbirtokosnak. Még a bizért is fizetek neki, amit a kútjából merek. — A föld nekem olyan, mint a testem — mondotta komoran —, ha elveszik, az életemet veszik el. Arra kell kényszeríteni a földbirto­kosokat, hogy adjanak vissza mindent, amit az angol uralom alatt elvettek a néptől. Ez csak az első lépés volna az igazság útján. Megfigyeltem a paraszt karját. Rendkívül sovány volt, a könyöke úgy kiállt, mint valami csontgolyó. Milyen kemény munkával gyötör­hette magát, míg ennyire lesoványodott?! Sze­me mint a fekete jég, büszkén csillogott, mintha nem is az 3 szeme lett volna. Ifjúi lel­kesedés, méltóságteljes szépség és szenvedélyes reménykedés tükröződött benne. Romes Rao még egy paraszthoz elvitt ben­nünket. Vagyim Koszevnyikov _ (Folytatjuk.} -

Next

/
Thumbnails
Contents