Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-31 / 179. szám

Vasárnap, 1955. július 31. DELMI6YRRBRSZI6 KB Válaszolunk olvasóinknak Milyen alapeszméket terjesztenek a vallási ünnepnapokon és a szertartások alkalmával ? i Több olvasónk azzal a kéréssel fordult a szerkesz­tőséghez. ismertessük, hon­nan erednek a vallásos szertartások és ünnepek? Milyen alapeszméket ter­jesztenek a vallási ünnep­napokon és a szertartások alkalmával? Ma a második kérdésre adunk választ ol­vasóinknak. C lsősorban a hitet a túl­s világi életben, azt a ta­nítást, amely szerint nem a földi életben rejlik az ember igazi boldogsága, hanem ab­ban. hogy a „mennyei"' bol­dog életre türelmesen vára­kozik és végül elnyeri azt. Azt az eszmét, hogy isten határozza meg az egész em­beri életet. A hívők tudatá­ban kifejlesztik a passzivi­tást. a bizalmatlanságot saját erejük iránt, a vak alárende­lést, az „isten akaratának", a „végzetnek", a „sorsnak", megbénítják az energiát, be­oltják az akarathiányt. Már az ember megkereszte­lésének szertartásából az tű­nik ki, mintha az ember szü­letésének első pillanatától kezdve bűnöktől lenne be­szennyezve. és hogy az em­berek minden boldogtalan­sága, nyomora és jogfosztott­sága az „eredendő bűnből" következik. Kinyilatkoztatják, a gazdagság — „isten aján­déka". A „Christian Science Mo­nitor" című amerikai lap a következőket írja: „Az igazi üzlet — isteni tevékenység megnyilvánulása". A római pápa azt tanítja, hogy a mun­kásnak dolgoznia kell és nem szabad „túlzott" igényeket támasztania, „nem szabad gyűlölködőnek, irigynek és önzőnek lennie", hogy „a vi­lágon mindig voltak és lesz­nek gazdagok és szegények". A vallási tanítások ellen­ségeskedést szítanak a különböző vallások követői között. Köztudomású, hogy minden vallás csakis a saját hitét tartja „igaz"-nak, az összes többit pedig „tévhit"­nek. „eretnekségnek", „isten­káromlásnak" tartja. Mennyi bánatot, vért és könnyet ho­zott az emberekre a vallási viszály! Az egyház évszázadokon át azzal tömte az emberek fejét, hogy az éhínség, az aszály, a rossz termés — mindez „isten akarata", „büntetés a bűnök­ért" és mindenkor azt taní­totta, hogy istentől, a „szen­tektől" kell kegyet várni, ki kell imádkozni ezeket a ke­gyeket. A falusiak évszázado­kon át mondták a fohászokat, ámde ez egy grammal hogy „megkeresztelik az isten j volt képes növelni a termést szolgáját", keresztet vetnek. rá, annak jelképét,, hogy az I embernek egész életén át tü­relmesen kell „a maga ke­resztjét" viselnie. Az egyházi házasság a nő­nek mint „nem teljesértékű" lénynek felfogását honosítja meg. „Az asszony pedig félje az ő urát" — parancsolja az egyház a nőnek a házasság­kötés alkalmával. A vallásos temetési szertar­tások a földi élet „múlandó­ságának", „hiúságának", hiá­bavalóságának gondolatát keltik, azt a gondolatot, hogy van lélek, túlvilági élet, po­kol és mennyország. Az ember bűnös és csak a szenvedésekben tisztul meg>a lelke — tanítja a vallás. A Krisztus-legendában központi helyet foglal el Krisztus szen­vedéseinek motívuma. Az egész húsvéti szertartás ezek­től az eszméktől van átitatva: nagyböjt idején bőjtölés gyó­nással és áldozással, templo­mi istentiszteletek „a mi urunk szenvedéseinek" emlé­kére. Minderre azért van szükség, hogy Krisztus pél­dáján hangsúlyozzák az em­beri szenvedések elkerülhe­tetlenségét, hogy hangsúlyoz­zák: a bűnös emberiség szá­mára Krisztus követése az egyetlen kiút. A római pápa 1950-ben nem hiába rendezett külön „bűnbánati napot", amelyen kikelt az elljen a „keresztényellenes törekvés ellen, amely a földi életből ki akar zárni mindenfajta szen­vedést". A szenvedést, az önmegtar­tóztatást hirdetve a vallás mindenkor igazolta a kapita­lista rendszert, amely az erő­szakon és a rabláson, a dol­gozók és azok létszükségle­teinek teljes semmibevevésén alapul. Az egyház mindenkor „isten akaratának", „sors­nak" nyilvánította a nép ne­héz életét és minden szeren­csétlenségét. Azt tartja a val­lás, hogy minden rossznak maga az ember, az ember „bűnössége" az oka. Az osz­tálytársadalomban „bűn" mindaz, ami megszegi a ki­zsákmányolók által előírt torvényeket és erkölcsöt. Sok vallási szertartásnak az a feladata, hogy a dolgozók energiáját az osztályharcról a saját bűneik elleni harcra te­relje át. Az osztálybéke hirdetése nagy helyet foglal el a vallási ünnepekben. Húsvétkor ezt hirdetik: „öleljük meg egy­mást és bocsássunk meg azoknak, akik bennünket gyűlölnek". Karácsonykor pe­dig: „Dicsőség mennyekben az istennek és béke a földön, az embereknek, s jóakarat". Azt állítják, hogy az isten előtt nincsenek sem gazda­vagy megölni akárcsak egyet­len egy mezőgazdasági kárte­vőt. Népünk történetében örök­re letűntek ezek az idők: a teljes jogfosztottság, a rab­szolga-függőség a kizsákmá­nyolóktól, a műveletlenség, tudatlanság. Ámde a múlt nem hal el egyszerűen, hanem harcol fennmaradásáért; csökevé­nyei. az évszázadok folyamán meggyökerezett erkölcsök és szokások nem tűntek el. Még ma is vannak, akik tartják a vallási ünnepeket. Ilyenkor egyesek mulatnak, mások vendégségbe mennek, s nem végzik el a rájuk bízott mun­kát. Az embereknek minden le­hetőségük megvan arra, hogy kultúráltan, vidáman, a tár­sadalom és a maguk hasz­nára pihenhessenek, munka után. Harcot kell folytatnunk a „kimosott, kitisztított élet­ért" — mondja Makarenko — mindaz ellen, ami elavult, káros benne. az új élet hívei, azok­nak az új, vidám, szép és diadalmas ünnepeknek a hívei vagyunk, amelyek segít­ségünkre vannak az életben, a munkában, a harcban, me­lyek a bátor, élénk és életvi­dám, magabiztos új ember nevelését, a nép boldogulása harcosának nevelését szolgál­ják, azét az emberét, aki kész minden nehézséget leküzdeni a szocializmushoz vezető úton. A vallási csökevények el­len, az egészséges életért ví­vott harc — a kultúrmunká­sok megtisztelő és nemes fel­adata. Nagyobb lelkiismeretességgel végezzék munkájukat a termény forgalmi vállalatok dolgozói Amióta a cséplés és a ga­bonabegyűjtés nagy munkája megkezdődött a városban és a szegedi járáában, sok pa­nasz hangzik eú a Termény­forgalmi Vállalat munkájára. Több helyen akadályozzák, hogy a dolgozó parasztok és a termelőszövetkezetek mára cséplőgéptől teljesíthessék gabonabeadási kötelezettsé­geiket. Szemléltető példa er­re a balástyai gazdák esete. Balástyán szerdán estig 222 termelő csépelt el, s ebből mindössze 41 teljesítette be­adási kötelezettségét. A ba­lástyai terményiaktár előtt hosszú sorokban állnak a gabonás kocsik, a vállalat azonban csak egyiktől-má­riktól veszi át a beszállított búzát és rozsot, mondván, hogy magas a víztartalom. Ez történt csütörtökön Ve­szeika Miklós őszeszéki dol­gozó paraszttal is, aki fuva­rost fogadott azért, hogy a géptől beadhassa az állam­nak járó gabonát. Nem ok nélkül mondották egyesek, hogy ha most nem kell, majd beadjuk akkor, ha a Ter­ményforgalmi Vállalat ko­csit küld a gabonáért. A balástyai terményraktár vezetőinek nem elfogadható az az érvelése, hogy; rende­let köti a kezünket, csak 14 százaléknál alacsonyabb víz­tartalmú gabonát vehetünk át. Nem messze van ide Csengele. Itt sem esett ke­vesebb eső, mint Balástyán s Csengelén, mégis két nap A Minisztertanács határozatban megerősítette a mezőgazdasági termelőszövetkezet mintaalapszabáiyának módosítását alatt, szerdán és csütörtö­kön összesen 12 vagon és 33 mázsa gabonát gyűjtöttek be, míg Balástyán csak 162 mázsát. A szegedi Táncsics Terme­lőszövetkezettel történt meg, hogy — igényt tartva a gyorsbeadási prémiumra — félvagon gabonát szállított be az elsők között. A termény­raktában egy szót sem szól­tak nekik, átvették a szö­vetkezeti tagoktól a búzát. Három nappal később vi­szont értesítették őket, hogy a beszállított mennyiség 30 százalékát levonták víztarta­lomra. Az igazság: 30 száza­lékos víztartalmú gabonát a kombájn nem tud learatni és elcsépelni. A Táncsics TSZ pedig kombájnnal aratta és csépeltette ezt a búzát s vé­leményük szerint. a vízlarialoni nem érte el a 15 százalékot. Amikor kérték a Termény­forgalmi Vállalattól, hogy szemük előtt mérjék meg a víztartalmat, a Tolbuchin sugárúti terményraktárban ezt kereken megtagadták, mondván: ők senki szépsé­géért sem hazudnak. Csü­törtökön a szegedi Termény­fcrgalmi Vállalat alaposan eljáratta az áprilist az újsze­gedi Haladás Termelőszövet­kezet tagjaival is. A szövet­kezet egyik kocsija 20 mázsa búzát hozott, hogy terven fe­lül eladják az államnak. A raktárban nem fogadták el a gabonát, visszaküldték azzal, hogy szárítsák meg s aztán hozzák vissza. A kocsi visz­szament Újszegedre, vissza­vitte a búzát is. Későbbegyet gondoltak a kocsisok, újra befogtak, s ezúttal nem a Peregi-féle malomba, hanem a Bocskai utcai terményrak­tárba vitték a búzát, ahol minden kritizálgatás nélkül jónak találták és átvették, örültek a szövetkezeti ta­gok, hogy no itt talán átad­hatjuk a fölöslegeinket, azt is, ami odahaza a raktárban van. Ugyanebből a gaboná­ból még 30 mázsát hoztak. A két búza teljesen azonos minőségű volt, ennek elle­nére a második fuvart már itt sem fogadták el. Kiküld­ték a Tolbuchin sugárúti raktárba, hogy ott a szövet­kezet a saját költségén szá­ríttassa meg. Az újszegedi Haladás TSZ több mint száz mázsa gabo­nát beadott már terven fe­lül. azonban a Terményfor­galmi Vállalat vezetősége még mindig nem vett annyi fáradságot, hogy kiküldjön valakit a szövetkezetbe, s megkössék az értékesítési szerződést a feleslegre. Sürgősen javítson munká­ján a Terményforgalmi Vál­lalat. Indítsanak vizsgálatot s voniák felelősségre a ha­nyagokat! A községpolitikai terv végrehajtásáról tárgyait a III. kerületi Tanács A Minisztertanács és a Ma­gyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége, a Termelő­szövetkezeti Tanács és a föld­művelésügyi miniszter előter­jesztésére jóváhagyta és meg­erősítette a Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek minisz­tertanácsi határozattal megerő­sített mintaalapszabályának alábbi módosításait: „A termelőszövetkezetből való esetleges kilépés szándé­kát csak a belépéstől számított három év eltelte után lehet be­jelenteni; a kérelem felől a közgyűlés határoz. A kilépő tagnak — a bevitt földjével azonos értékű főidet csak a gazdasági év végén, a termelőszövetkezet tagosítat­lan földjeiből vagy állami tar­talékföldből lehet kiadni. A ta­gositott táblákat megbontani nem lehet. A kilépő taggal mindennemű elszámolás a gaz­dasági év végén, pénzben tör ténik. A kilépő tag, a termelő­szövetkezetnek folyósított hosz szúlejáratú beruházási hitelek, valamint a jószág-, gép- és fel szerelés vásárlására folyósított középlejáratú hitelek kivételé­vel, köteles viselni a termelő­szövetkezet összes közös ter­mészetbeni és pénzbeli tarto­zásaiból ráeső részt. Meg kell térítenie a termelőszövetke­zettel szemben fennálló eset­leges tartozásait. A kilépő tag­tól a termelőszövetkezet által juttatott háztáji földet meg kell vonni. A termelőszövetkezet elnöke, könyvelője és ellenőrző bizott­ságának vezetője nem állhat­nak egymással közeli rokon­ságban. A termelőszövetkezet köteles gazdálkodásáról a jogszabá­lyokban meghatározott nyil­vántartásokat, illetve könyve­lést vezetni. A szociális-kulturális alap kielégítése után ki kell adni a földjáradékot azoknak a ta­goknak, akik a termelőszövet­kezetbe földdel léptek be; föld­járadék címén a termelőszö­vetkezet használatában lévő állami földek nagyságától füg­gően, a termelőszövetkezet évi tisztajövedelméből a bevitt sa­ját földekre aránylagosan eső jövedelem 10, de legfeljebb 20 százalékát — természetben és pénzben — a bevitt saját föl­dek arányában kell kiadni; a termelőszövetkezet terhére ki­vetett földadóból a bevitt föl­dekre eső földadót a földjára­dékból le kell vonni". Csütörtök délután ülést tar­tott a III. kerületi Tanács. A tanácsülésen Komócsin Mi­hály elvtárs, a végrehajtó bi­zottság elnöke részletesen be­számolt a kerületi tanács községpolitikai tervének első félévi végrehajtásáról. Meg­említette többek között, hogy a községpolitikai tervben szerepelt feladatok közül el­sősorban a gyalog- és kocsi­utak rendbehozását szorgal­mazták, mivel a kerületben ezek kijavítása volt a legsür­gősebb feladat. Jóval a határ­idő előtt befejezték a Marx téri aszfalt járdaszigetek ki­javítását, a piactéri gödrök rendbehozását. A mihálytele­ki sárgabányai földutat, ugyanitt a Lenin utcát dom­borították, tereprendezték többezer négyzetméter terüle­ten. Alsóvároson a Dobó­utcai tégla gyalogjárdát, a Vértanúk terének kocsiút burkolatát, a Homok utcai kocsi felhajtót jóval a határ­Munkafegyelem Szeged textilüzemeiben V. Őrjárat a Szegedi Kenderfonóban Baj van a munkafegyelem­mel a Szegedi Kenderfonó­ban. Már a számok is mu­tatják, hogy a helyzet nem kielégítő. Az igazolatlan mu­lasztók száma az első ne­gyedévi 82 főről a második negyedévben 96 főre emelke­dett, az igazolatlan munka­napok száma 106-ról 145-re. Az elkésők száma ugyan va­lamit csökkent, az elkésések által okozott termeléskiesés azonban még valamivel na­gyobb, mint az elmúlt ne­gyedévben. Mindehhez járul az egészségtelen méretű fluktuáció. Az elmúlt ne­gyedévben 201 ember lépett ki a vállalattól és ezért 217 új munkaerőt kellett felven­ni. Minthogy az előző ne­gyedévben is hasonló méretű volt az elvándorlás, ez azt jelenti, hogy a Kendergyár­ban továbbra is évente mint­egy 800 dolgozó cserélődik ki. De a legkomolyabb hiba nem is itt van. Sokkal súlyo­sabb jelenség, hogy egyes üzemrészekben napirenden van a munkafegyelemnek munkaidő alatti rendszeres megszegése. Bár a dolgozók­nak csupán kis hányada tar­tozik a fegyelemsértők közé, mégis egész termelési osztá­lyok munkaszellemét rontja le egyes dolgozók magatar­ban és kiváltképp az éjjeli műszakban fordulnak elő megengedhetetlen jelenségek, így például egyesek még a műszak vége előtt elhagyják munkahelyüket, a gyárban csatangolnak, vagy az öltöző­be próbálnak bejutni, hogy előbb eltávozhassanak a gyárból. Az előfonón ezt az a körülmény könnyíti meg, hogy aránylag hosszú a gép­tisztítási idő. Ugyancsak az előfonón történt, hogy a mellékhelyiségbe cipeltek ki csévéket, arra ültek és ott cigarettáztak né­hányan. Anyaghordókkal előfordult, hogy az éjjeli mű­szak közben lepihentek és elaludtak. Vannak természe­tesen olyan üzemrészek, ahol ilyesmi nem fordulhat elő, például a vizesfonó. a szá­rozfonó. a gömbölyítő. Itt nem találni üldögélő munká­sokat, éjjel-nappal egyaránt lelkiismeretesen folyik a munka, ami nem utolsósor­ban annak tudható be, hogy a pártalapszervezet jól dol­gozik és a művezetők hivatá­suk magaslatán állnak. An­nál súlyosabb az e'öfonó osztályvezetőjének. ördög elvtársnak a felelőssége, aki nem lép fel kellő eréllyel a fegyelembontókkal szemben és nem követeli meg azt a rendet, amely a zavartalan jó munka nélkülözhetetlen kel­gók, sem Redig raegényiek és tása, Különösen az előfonó- léke* Vannak egyenesen felhábo­rító esetek. Nagykálóczi Lászlóné például tettleg tá­madt rá a segédművezetőre. Csiszár Józsefre, akivel vi­tája volt az állóidő elszámo­lása körül. Aligha kell mondani, mi­lyen káros következmények­kel fenyegetik ezek a jelen­ségek a Kenderfonógyár egyébként szép és példamu­tató termelési eredményeit. Egyelőre még nincs baj. A félévi tervteljesítés több mint 102 százalék, 97.4 száza­lékos tervszerűség mellett, ami lényegesen jobb. mint az előírt. Július hó első dekád­jában is száz százalék fölött volt a teljesítmény, vagyis nem került sor a szokásos hóeleji lemaradásra. A fe­gyelmezetlenség leírt esetei azonban elsősorban a gyártá­sok minőségét fenyegetik. Nyilvánvaló, hogy ha az elő­fonón egyik, vagy másik gé­pes dolgozó bámészkodik, vagy elhagyja munkahelyét, könnyen hibás szalagok fut­hatnak át a gépen az osz­tályról gyönge, vagy csomós előfonaiak kerülnek ki, vagy egyszerűen nem a kellő fi­nemságúra sikerül a fonal. Már most is gyakoriak az ilyen panaszok. Pedig ha csak három méternyi futott hibásan az előfonó valame­lyik gépén, ez a munkafolya­mat végén többszáz méter hibás végfonalat eredmé­nyezhet, másszóval tekinté­lyes mennyiségű selejtet. Nem kisebb kárt okoz az anyaghordók fegyelmezetlen­sége sem. Nem ritka, hogy ezeknek az oda nem illó já­tékoknak és tréfálkozásoknak anyagkeveredés a vége. E káros jelenségek ellen elsősorban a pártszerveze­teknek kell fellépniök. Van olyan üzemrész, ahol ez a munka folyik. Mint ördög elvtársnő, a szárazfonó párt­titkára elmondotta, oszályu­kon a géppel hanyagul bá­nókkal előbb beszélgetnek, figyelmeztetik, súlyosabb esetben javasolják, hogy vált­sák le a gép mellől (ami ke­vesebb keresetet jelent a dolgozóknak). De sajnos nem mindegyik pártszervezet áll feladata magaslatán. Nagyné elvtársnő az előfonó párt­titkára — vagyis annak az üzemrésznek a párttitkára, ahol a legrosszabb a fegye­lem — úgy látja, hogy sokat javult a helyzet, hogy mun­ka közben nemigen fordul elő lógás és a járkálás is ke­vesebb. Ilyen körülmények között természetesen nem­igen várható, hogy az elő­fonó pártszervezete tevéke­nyen kivegye részét a bajok elleni harcból. Hiszen egye­lőre — úgy látszik — nem is igen ismeri fel a bajt. idő előtt felújították. A Hattyas-telepi dolgozók kéré­sének eleget téve az ottani népbolthoz vezető Zentai ut­cát megjavították, domborí­tották az úttestet, salakot te­rítettek rá. Az autóbuszfordu­ló úttestét kikövezték. Vala­mennyi munkálatnál, a köz­ségpolitikai tervben előirány­zott pénzösszegeknél keveseb­bet használtak fel. A megta­karított összegekből a kerület lakosságának igen jelentős társadalmi munkájával, — például Mihályteleken a Pe­tőfi utcában, a Hattyas tele­pen az ÓbéDai utcában újabb közkút-kifolyót építhettek. Ugyancsak Mihályteleken a társadalmi munkával épülő orvosi rendelőbe bevezették az artézi vizet. A mar város­szerte ismert mihályteleki egészségház építésén végzett társadaimi munki értéke ed­dig több min- 150 ezer íerirt: augusztus 20-án. Alkot má« nyunk ünnepén már ünnepé­lyesen at is adják Mihályte­lek népének az új orvosi ren­delőt. Jelentős társadalmi munkát végeztek a harmadik kerület lakói Mihálytelcken a Kisvasút utca és a Matvér között a bekötju'oáí. amet> ugyancsak terven felül ké­szülhetett el. A repülőtér és a régi rabtemető közötti be­kötő utat a honvédség és az alsóvárosi gazdák társadalmi munkában rendezték. A Rigó utca kikopott kőburkolatát a Szegedi Kenderfonógyár dol­gozói kijavították. A beszámoló megemlítette, hogy milyen jelentős dolgo­kat tud a tanács terven felül megcsináltatni, ha a kerület lakossága segíti a közös ügyet. Például a tervezett 7 darab utcai közvilágítási lámpa helyett 52-t szerelnek fel július és augusztus hó­napokban a kerületben. Az öt utcai ártézi közkifolyó he­lyett 13 kútkifolyó készül e! a harmadik negyedévben. A végrehajtó bizottság elnö­ke bírálta a lakásépítkezések, a háztatarozások kivitelezési munkálatait, melyek sok kí­vánnivalót hagvnak maguk után. A III. kerületi Tanács a magánszemélyek részére eddig 64 családi ház építésé­re adott ki engedélyt. OTP lakásépítkezési kölcsönt 19 család kapott, 210 ezer forint összegben: most újabb hitel­akciót biztosítanak a dolgozó családok számára. Építkezés céljára 26 házhelyet juttat­tak a dolgozók részére a Ság­vári telepen. A beszámolóhoz számosan hozzászóltak a kerületi tanács tagjai közül, ' * "

Next

/
Thumbnails
Contents