Délmagyarország, 1955. július (11. évfolyam, 153-179. szám)

1955-07-28 / 176. szám

VILÁG PROLETARJAI AZ MDP CS0NGRADMEGYE1 BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam, 176. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. július 28. MAI SZAMUNKBÓL: " BULGANYIN ÉS HRUSCSOV ELFOGADTA EDEN MEGHÍVÁSÁT (2. oldal) MINDENT MEGTESZÜNK A BÉKE MEGVÉDÉSÉÉRT (3. oldal) MA ÜLÉST TART A UL KERÜLETI TANÁCS (6. oldal) igcszsag örökérvényű megállapítás és igazság, hogy a dolgozók fokozott anyagi és kulturális igényeinek kielégítése csak a termelékenység növelésével, az önköltség csökkentésével lehetséges. Nem új dolog ez. Nem is kell különösebben bizonygatni, hogy többet — csak a többől lehet adni. Hogyan is várhatnánk az életszínvonal további növekedését, ha nem teremtenénk meg hozzá a feltételeket, az alapokat?! Vajon arathat-e az a paraszt ember, aki nem vet? Kézenfekvő, nem arathat. A jobboldali elhajlók, az antimarxista nézetek hirdetői lebecsülték és figyelmen kívül hagyták a termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének jelentőségét. Az MDP Központi Vezetőségének márciusi határozata szétzúzta a káros, antimarxista nézeteket, megjelölte a teendőket az ipar számára is. Most már örömmel állapíthatjuk meg, hogy az iparról rendelkezésre álló adatok határozott javulást mutatnak. Javulást mutatnak a termelés elmúlt évi egyhelyben topogásától a növekedés felé, a termelékenység csökkenésétől az emelkedés felé. Figyelemre méltóan csökkent az önköltség is. Szeged ipara az 1955-ös év első félévében 1.9 százalékkal teljesítette túl esedékes termelési tervét. Kedvezőbben alakultak a termelékenységi és önköltségi mutatók is. A Szegedi Kenderfonógyárban egy munkás egy óra alatt 1 százalékkal több termelési értéket adott. Figyelemre méltóan kevesebb lett az önköltség, és 157 tonna külföldről behozott anyagot helyettesítettek — természetesen nem a minőség rovására — belföldivel. A Szegedi Textilművekben egy munkás egy nap alatt tíz forinttal több termelési értéket adott az első félévben. Az önköltséget 697.543 forinttal csökkentették; 20.7 tonna pamutot takarítottak meg. Nőtt a termelékenység a Vasöntödében és általában más üzemben is. Mit bizonyít ez? Mindenekelőtt a márciusi határozat helyességét; a dolgozóknak tettekkel való válaszolását a határozatra. Ezeken túl mutatja azit is, hogy igenis volt. van és lesz is lehetőség a munkatermelékenység emelésére, az önköltség csökkentésére. A lehetőséget, a módokat azonban meg kell teremteni, mert azok csakis tettekkel. és nem "ráolvasással, csodával" jönnek létre. Kétségtelen, hogy Szeged üzemeiben is tettek már intézkedéseket, de ezután még többet kell tenni, mert az elmúlt idő is azt bizonyítja, hogy van mód, van lehetőség. Ez évben nagy feladatok várnak még az ipari üzemek dolgozóira; a munka nagyja hátra van. Az iparnak a terv szerint ez év második felében közel 16 százalékkal kell többet termelni, mint az elsőben. Tovább kell növelni a termelékenységet, csökkenteni az önköltséget, hogy valóra váltsuk a márciusi határozatban megszabott feladatokat. A termelékenység növelésének, az önköltség csökkentésének több formája, útja van. Világos ez akkor, ha meghatározzuk, mi a termelékenység, mi az önköltség. A termelékenység rövid meghatározással azt jelenti, hogy a termelő munkát végző dolgozók ugyanannyi idő alatt több terméket termelnek. Az önköltség az az összeg, amit anyagban, munkabérben és egyéb más költségekben gyártmányainkra felhasználunk. A gyártmányokban az anyagköltség a főköltség. A termelékenység növeléséhez szükséges a többi között a helyesebb, jobb technika alkalmazása, korszerűbb gyártási eljárások alkalmazása, a gépek kapacitásának kihasználása, a szilárd munkafegyelem, a minőség javítása, a minél kevesebb selejt, az állás-idö csökkentése, a folyamatos munka akadályainak megszüntetése, a megfelelő szervezettség. A Szegedi Textilművekben igen helyesen a Burevesztnyik-mozgalom keretében a termelékenységre és az önköltségre legdöntőbb kihatással biró üzemrészben gépeinként vizsgálják a termelékenységet, az anyagfelhasználást. A minőség javításáért alkalmazzák az Arisztov-fonási eljárást. A Szegedi Kenderfonógyárban Zengei János, Kubik Ferenc, Szép Lajos és többen mások jelentős újítással vitték előre a termelés ügyét. Feltétlenül teljesíteni kell a termelékenységi ős önköltségi tervet, de nem a többi mutatók rovására. Nem helyes a termelékenységet túlóráztatásokkal növelni, azaz, hogy a termelékenység növekedésében közre játsszon a túlóra-előirányzat megsértése. Megtörtént a DÉMA Cipőgyárban, hogy a tervteljesítés könnyebb oldalát választva, túlóráztatásokat végeztettek. Nyilvánvaló, hogy a túlóráztatásokat jobb munkaszervezéssel általában el lehet — és el is kell — kerülni. A termelékenység növelése, az önköltség csökkentése további feladatokat ró az üzem vezetőire, műszaki és fizikai dolgozóira egyaránt. A jobbá, gazdaságosabbá tett munka, a hóvégi rohammunka megszüntetése, a fegyelem megszilárdítása közvetlen érdeke minden dolgozónak. Hogy ezt mindenki megértse, azért felvilágosító, nevelő munkát is szükséges végezni. Lássa meg világosan minden dolgozó a termelékenység további emelésének jelentőségét. Valamennyiünk egyéni és közös érdeke, személyes és egyben társadalmi ügye a több, gazdaságosabb munka. Éppen ezért minden becsületes dolgozó támogat — támogatnia is kell — olyan törekvést, amely a munkatermelékenység szakadatlan növelésére irányul. Látogatás három szegedi üzemben Műszaki intézkedések a Cipőgyárban a termelés megjavításáért A terv jó teljesítésére, a folyamatos munkára több műszaki intézkedést tettek a Szegedi Cipőgyár központi üzemében. Mindez elősegíti a termelés emelkedését és a minőség javulását. A Csehszolvákiában jól bevált módszer alapján megépült a csúszópálya a tűződében és az alja üzemrészben. A csúszépályán 1—180-ig a szállító-kocsikat számozással látták el. Pontosan megszabott időközökben kell továbbjutnia egy-egy kocsinak. Egyik sem kerülheti el a másikat és nem is történhet torlódás. Az átfutási idő is rövidebb lett. Az eddigi 14 nap helyett nyolc nap alatt kerül a kész cipő a raktárba. Egy igen fontos problémát, sz "átállás" nehézségeit is megoldotta a csúszópálya működése. Most megint egy újabb modell került "bedolgozásra". A régebbi adatokból tudjuk, hogy ilyen esetekben egy hétnél is tovább tartott, míg a tűződe, vagy az alja üzemrész a rendes kerékvágásba került. A napi termelés ezekben az üzemrészekben. de a többiben is 60—70 százalékra esett viszsza ilyenkor. Most az új modellnél csak egy nap maradtak el 160 párral, a harmadik napra már 101 százaléknál tartottak a tervteljesítéssel. A cipők minőségének javulása számszerűleg ls kimutatható. Az úgynevezett régi "dzsungelben" nem ismerte ki magát a művezető, de a dolgozó sem. Kapkodtak, egyszerre akartak mindent megcsinálni. Ez aztán többször tucatszámra növelte a selejtet. A legfrissebb adat szerint egyegy szalagnál most 7—8 pár selejt adódik. A szandálokat készítő szalagnál a minőségi követelmény kimondja; az elkészített cipők mennyisége 88 százalékának első osztályúnak kell lenni. Itt már 89 százalékot érnek el. A másik szalag, amelyik zárt cipőt készít, még csaknem tíz százalékkal a követelmény alatt teljesiti a minőségi előirányzatot. Az az elgondolás a központi üzemben, hogy az első osztályú áruk arányát egészen 95 százalékra javítják. Az üzem vezetői úgy látják, hogy erre is megadta a lehetőséget a csúszópálya üzembehelyezése. A csúszópálya üzembehelyezését az az intézkedés követte, hogy az alja-üzemrészben egy táblát függesztettek ki. Ezen óráról órára látni lehet, hogy a dolgozó teljesíti-e a tervét, vagy sem. A tűződében is bevezetik ezt a módszert. így az esetleges elmaradáson idejében tudnak segíteni és az augusztus 20-i versenyben is nagy lendítő erő lesz ez a nyilvánosság. A központi üzemben a műszakiakat''nagyon lefoglalta az új rendszerre való áttérés, alig törődtek a telephelyük: a DÉMA ügyeivel. (A két cipőgyár most együvé tartozik.) A DÉMÁ-ban a harmadik negyedév kezdetén ezért is elmaradtak. —• Minden erőt csak arra adtak a DÉMÁ-ban, hogy a félévi tervet túlteljesítsék — mondja Bozóki Ferenc főmérnök —. Azért maradt háttérben a harmadik negyedév előkészítése és innen adódik a hátralék. Elismerik a DÉMA-ban a vezetők, hogy "elaludtak" a harmadik negyedév előkészítésénél. Ezzel komoly hibát követtek el, de nem egyedül ők a felelősek. Nem kis mennyiséget tesz ki az elmaradás a telephelyen. Mikor az egyesített üzem vezetői ezt észrevették, már 4500 pár cipő-hátralék volt s mire a műszaki intézkedés megszületett, az elmaradás 5032 párra szaporodott. Ezért az egyesített üzem vezetőit is felelősség terheli! Megkésve, és végre az üzem műszaki dolgozói megbeszélést tartottak. Az augusztus 20-i verseny előkészületein kívül arról határoztak, hogyan segítsenek a DÉMAnak az elmaradás megszüntetésében. — Ha kell, szakmunkásokat is adunk — így gondolkodott az üzem főmérnöke. Greminger Dezső, a műszaki osztály vezetője kijelentette, hogy' ezt nem lehet, mert így is szűken vannak a központi üzemben a szakmunkásokkal. Ebből vita keletkezett, majd sorra vették az üzemrészekben a munkaerők elosztását. Az adatok azután megmutatták, hogy a DÉMA egyes üzemrészeiben a kelleténél több munkaerőt foglalkoztatnak a másik üzemrész rovására. A szabászaton három, a tűződében tíz fővel dolgozik több, mint kellene. Az alja üzemrészben viszont héttel kevesebb a létszám. — Ide kell most az erő — jelentette ki Szőllősi elvtárs, az üzem igazgatója. A műszakiakból ájló brigád el is indult, hogy a helyszínen intézkedjen. A munkaerőket helyesen osztották el. Ennek következtében is — az intézkedést követő napokban — a terven felül II párral több cipő készült el a DÉMA-ban: Megbeszélték a műszakiak azt is a telep vezetőivel, hogyan tudnák megszüntetni az elmaradást. Vállalást is tettek a DÉMA-ban az adósság törlesztésére* Termelékenyebb a munka a mérleggyári vasöntödében A Hódmezővásárhelyi Mérleggyár szegedi öntödéjében is nagy figyelemmel kisérik azokat a tényezőket, amelyektől a termelékenység növelése, az önköltség csökkentése függ. — Arra törekszünk — mondja Lengyel elvtárs, az öntöde vezetője —, hogy mindig annyi vasat olvaszszunk, ami éppen szükséges az öntéshez. Előfordult mér, hogy sok volt az olvasztott vas és így egyötödét "elöntözték". Ezt aztán újra olvasztani, önteni kellett; nőtt a gyártási költség. Bauer János, aki az öntést legtöbbször vezeti, megállapítja: — A kész formák alapján jól meg lehet tudni, mennyi olvasztott vas szükséges. Vigyázunk, hogy ne olvasszunk többet. Azért néha előfordul, hogy egy-két tégely olvasztott vas megmarad. Ha ez sűrűn ismétlődne, a kész öntvény gyártási költsége 250 forinttal növekedne. Ahol a vonóshangszerek készülnek Az ország egyetlen vonós hangszergyára a szegedi. A két és fél esztendeje fennálló üzemben hegedűket, csellókat, brácsákat és bőgőket készítenek. — szalagrendszerrel öröm az, hogy a Szegeden készült vonóshangszer, hegedű, felveszi a versenyt a Csehszlovákiában és a Németországban gyártottakkal. Szakértelmet. gondos munkát követel a vonóshangszer összeállítása, „világrahozása". Megvan neki a „titka". Kicsit ismerkedjünk ezzel. A hegedű készítésénél jávorfát, fenyőfát és ébenfát használnak. 'A jávorfa hazai, a fenyőfa Romániából érkezik, az ébenfa pedig a tropikus vidékekről. A hegedű oldal-lapja, hátlapja és nyaka jávorjából, tetőlapja fenyőfából készül. A fogólap — ami a húrt lenyomja és aztán maga a húrtartó is ébenfa. Persze sok csinjabinja, számos eljárása van annak, amíg a hegedű, vagy más vonós hangszer „játékra kész". Hozzá adja ehhez az üzemben ki-ki a maga lelkesedését, tudását. A műszaki vezető Sebők István, a művezető — Sebők István testvére — Miklós, aztán Boczán József MEO-s, Francia Imre és a többi ott dolgozó is. Sebők István, akinek apja is hangszerkészítő volt, lelkes szavakkal és örömmel újságolja: végre eljött az idő, hogy a szegedi vonóshangszer, munkájuk külföldre is elkerüljön. Az ARTEX nevű magyar külkereskedelmi vállalat részéről küldöttség utazott Egyiptomba és Argentínába, hogy bemutassák a Szegeden gyártott hangszert, hegedűt. Bizonyára ameszszi külföldön is tetszést arat majd a jóhangú hegedű és rendelnek belőle Egyiptomban, Argentínában. A hegedűk összeállításánál. az egyes rések enyvezéssel való összeillesztésénél régen, évtizedek óta kialakult az eljárás. Ezt a régről való módot változtatta meg merészen Sebők István műszaki vezető. Az új eljárás éppen olyan jó. mint a régi, de az en tévézésnél jelentós az idő megtakarítás, hamarabb készülhet el a hegedű. 'A hangszer egyes részeinek összeillesztése, enyvezése a régi eljárás szerint több munkafolyamattal valósult meg. Most már egy munkafolyamattal történik, s így 15 órával előbb szólalhatnak meg a hangszer húrjai. Jóllehet, furcsán hangzik, de mégis így van, hogy csupán néhány napja gyártanak az üzemben vonókat. Komáromi Pál két társával szalagszerűen állítja elő a vonókat és ez is jelentős dolog a Hangszerkészítő Vállalat éleiében. Most gitárok előállításán fáradoznak. A mintapéldányt már összeállították, s az szép, tetszetős, de még tökéletesíteni kelt. Folynak a kísérletek az elektromos nagybőgő gyártására vonatkozóan is. Szép szakma a hangszerkészítés, s lesznek majd új mesterek is. Mert a szegedi hangszerkészítő üzemben két tanuló ismerkedik a szakmával. Az egyik tanuló Révész István, s igen tehetséges. Jelenleg a zenekari hegedű összeállításánál tevékenykedik, hiszen már másfél esztendeje tanuló. Fehér Gyula, a másik tanuló, s néhány hónapja ismerkedik a szakmával. A gyár régi munkásai szívesen segítik a tanulókat. hiszen belőlük lesznek a vonóshangszerkészités új szakemberei. Pontosan vezetik azt ls az öntödében, hogy a vas olvasztásához mennyi belföldi és külföldi kokszot használnak fel. Mert az önköltség csökkentéséhez hozzátartozik az öntödei koksz gazdaságos felhasználása is. Kokszból jelentős mennyiség elfogy. Májusban egy mázsa vas olvasztásához 20.5 száza-* lék kokszot használtak, júliusban viszont már 14.6 százalékot. A grafitpor helyett hazai ásványból őrölt anyagot használnak. Ez az anyag kitűnően helyettesíti a külföldről behozott grafitport és fele annyi összegbe is kerül. Egyetlen adat találóan fejezi ki a mérleggyár öntödéjének az eddiginél jobb munkáját. Ez pedig az, nogy egy hónap alatt a száz forint kifizetett munkabérre eső termelési érték 34 forinttal emelkedett az előző időkhöz képest. Az eredményt jó munkával, helyes szervezéssel érték el. Az öntöde minden egyes dolgozója több gondot fordít arra, hogy becsületesen ledolgozza munkaidejét. A formázók július két dekád jának tervét 102 százalékra teljesítették. Többször ott hibáznak azonban, hogy a selejt csökkentésére nem vigyáznak eléggé. Tri Sándornál is lerontja a 7.1 százalékos selejt a 137 százalékos mennyiségi eredményét. Zádori László már több gondot fordít a selejt csökkentésére és 172 százaléka mellett 1.9 százalékot tett ki a hibás öntvény mennyisége. Az igényesebb munkát követelő öntvény-daraboknál könnyebben adódik selejt. Igényes munkát végez Kovács József, aki 243 és Földes! Sándor, aki 200 százalék fölött teljesíti a normát, s selejt-százalékuk is alacsony. Az öntödei dolgozók mindegyikének legyen az a célkitűzése, hogy minél több jóminőségű öntvényt adjanak,