Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-23 / 146. szám

Csütörtök. 1958. Június SS". A Szovjetuniót és Indiát kösel hozza egymáshoz a békére irányuló szüntelen törekvés Nagygyűlés a moszkvai Dinamó-stadionban Kedden a moszkvai Dinamó­stadionban gyűlést rendeztek a szovjet—indiai barátság jegyé­ben. A gyűlésen Dzsavaharla! Nehru, az Indiai Köztársaság miniszterelnöke beszédében a többi között a következőket mondta: Két héttel ezelőtt érkeztünk a Szovjetunióba. E két hét alatt mintegy 13 ezer kilométert utaztunk, sok híres várost meg­látogattunk és sok nagyszerű dolgot láttunk. De mindebből a legnagyszerűbb volt az a fogad­tatás, amelyben mindenütt ré­szesítettek bennünket és azok az őszinte érzések, amelyek irányunkban mindenütt meg­nyilvánultak. 'Azért jöttünk ide, hogy az Indiai nép nevében tolmácsol­juk üdvözletét és jókívánságait a nagy Szovjetunió népének. Az országunk és népünk iránti meleg érzésekkel és jókívánsá­gokkal telve térünk vissza ha­zánkba. Valamennyiünknek tanulni kell másoktól és nem szigete­lődhetünk el, de ez a megisme­rés nem lehet gyümölcsöző, ha kényszerből fakad. Hiszünk a demokráciába, az egyenlőségben, a különös ki­váltságok felszámolásában és azt a feladatot tűztük magunk elé, hogy országunkban békés úton szocialista jellegű társa­dalmat teremtünk. Bármilyen formát öltsön is ez a szocialis­ta jellegű társadalom vagy demokrácia, hozzáférhetővé kell tennie az ismereteket, minden­ki számára egyenlő lehetősé­geket kell biztosítani. A tudomány és a technika felszabadította az emberiséget a vállára nehezedő terhek je­lentős része alól, új kilátáso­kat nyitott meg előttünk és óriási erőt adott. Ezt az erőt hasznosítani le­het a köz javára, ha cselekede­teinket a bölcsesség fogja ve­zérelni, viszont, ha a világ el­veszti eszét, vagy ostobaságot követ el. megsemmisítheti sa­ját magát, éppen akkor, ami­kor nagy felfedezések is dia­dalok küszöbén állunk. A béke a mi elképzelésünk­ben nem egyszerűen tartózko­dás a háborútól, hanem aktív és pozitív állásfoglalás a nem­zetközi viszonyok kérdésében, olyan állásfoglalás, anHv mindenekelőtt a fennálló fe­szültség csökkentéséhez vezet. A béke emellett kísérlet arra, hogy problémáinkat tárgyalá­sok útján oldjuk meg. majd pedig különböző utakon fo­kozzuk az együttműködést az országok között. Nincs semmi ok, ami miatt a különböző po­litikai, társadalmi és gazda­sági rendszerű országok ne mű­ködhetnének együtt ilymódon. azzal a feltétellel, hogy nem fognak beavatkozni egymás ügyeibe és nem fogják rá­kényszeríteni akaratukat vagy nem próbálják meg rákénysze­ríteni uralmukat a másikra. Bármerre is jártam a Szov­jetunióban, mindenütt szenve­délyes béketörekvést tapasztal­tam. Hiszen, hogy az emberek óriási többsége minden or­szágban óhajtja a békét, a másoktól való félelmük azon­ban egyszerűen elsötétíti tuda­tukat és arra kényszeríti őket, hogy másként cselekedjenek. ipen ezt a félelmet és gyűlöl­ködést kell gyökeresen kiirta­nunk és meg kell kísérelnünk a béke légkörének megterem­tését. Béke nem keletkezhetik háborúból, háborús fenyegetés­ből vagy állandó háborús ve­szélyből. Mély benyomást keltettek bennem a Szovjetunió nagy sikerei. Láttam azokat az át­alakulásokat, amelyek e hatal­mas országban végbementek, népének serény munkaszerete­te és annak a nagy törekvés­nek eredményeként, amely ezt a népet előbbre viszi az élet­körülményeinek további megja­vításához vezető úton. A leg­mélyebb benyomást keltette bennem az állam és a nép messzemenő gondoskodása a gy ermekekről és e nagy ország ifjú nemzedékéről. Ezután N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnöke emelkedett szó­lásra és többek között a kö­vetkezőket mondotta: A szovjet kormány nevében, a moszkvai dolgozók itt össze­gyűlt képviselőinek és az egész szovjet népnek nevében, vala­mint a magam nevében köszö­netet mondok Nehru úrnak, az Indiai Köztársaság miniszter­elnökének, tisztelt vendégünk­nek, hazánkról mondott meleg és baráti szavaiért. Nekünk, szovjet embereknek öröm hal­lani ezeket a szavakat Nehru úrtól, akit úgy ismerünk, mint az indiai nép nemzeti függet­lenségi harcának egyik kiemel­kedő vezetőjét, a béke bátor I harcosát. I Hazánk és India között rég­óta baráti kapcsolatok állnak fenn. A soknemzetiségű 400 milliós indiai nép, sokévszáza­dos története során halhatatlan kulturális értékeket alkotott, munkaszeretete és tehetsége, állandó törekvése a szabadság­ra és a nemzeti függetlenség­re, változatlan békeszeretete ki­érdemelte országunk népeinek mély megbecsülését és lelkes rokonszenvét. A szovjet—indiai kapcsola­tok szilárd és biztos alapon épülnek fel. A területi épség és a szuverénitás kölcsönös 1 tiszteletbentartásának, a meg­Kcndclet a gabona- és rizscséplés rendjéről A földművelésügyi és a be­gyűjtési miniszter együttes rendeletben szabályozta az idei cséplés rendjét. E szerint gabonát csak cséplőgéppel vagy kombájnnal szabad csé­pelni. A cséplés folyamatos­ságának biztosítására a be­hordott és asztagba rakott gabonát lehetőleg közös szé­rűn kell elcsépelni. A csép­lést — az állami, kísérleti, tan- és célgazdaságok kivéte­lével — a gépállomások vég­zik. Próbacséplést csak állami, kísérleti, tan. és célgazdasá­gokban végezhetnek. Elő­cséplés, valamint a kézierő­vel, esetleg nyomtatással tör­ténő cséplés csak a községi tanács engedélyével történ­hetik. Részcséplést — ehhez külön engedély nem kell — csak azok a termelők végez­hetnek akiknek földterülete több darabban, egymástól nagy távolságra van. Kaláka­cséplás csak olyan cséplőgép­nél dngedélyezáiető, amely mailé a gépállomás munka­csapatot biztosítani nem tud. A cséplést a nemesített ga­bonával kell kezdeni, amely­ből nem szabad kiadni a részt. A természetbeni járan­dóságokat szokványgaboná„ val kell kiegyenlíteni. A gabonacséplésnél ügyel­ni kell, hogy a szemveszteség és a szemtörés a három szá­zalékot ne haladja meg. Ez­ért minden cséplőgépnél ás kombájnnál gabonanemen­ként ellenőrzéseket kell vé­gezni. Az ellenőrzésekért a cséplőgép felelős vezetője, a gépállomás, illetve az állami gazdaság igazgatója és illeté­kes mezőgazdásza felelős. Elő- és részcséplésnél ugyanúgy, mint a rendes cséolésnél is. elsősorban az állam iránti kötelezettséget kell teljesíteni. Gabonát ned­ves állapotban csépelni nem szabad. Üszkös gabonára csak a többi, üszökmentes gabona elcséplése után kerülhet sor. A rendelet intézkedik még az elcsépelt gabona nyilván­tartásáról, 3 nyilvántartók, a cséplőgép felelős vezetők, a begyűjtési dolgozók felada­tairól. a cséplés ellenőrzésé­ről, a begyűjtésről. A továb­biakban rendelkezik a csép­lés! szabálytalanságok meg­akadályozásáról és szabályta­lanság esetén az eljárás mód­járól. A rizscséplésre a gabona­cséplés szabályai az irány­adók, nemtámadásnak, az egymás belügyeibe való be nem avat­kozásnak, az egyenlőségnek és a kölcsönös előnynek, a békés egymás mellett élésnek az elvein alapulnak. A békének és a népek bizton­ságának megteremtése a Szov­jetunió külpolitikájának leg­főbb célja és legmagasabbren­dü elve volt és marad. A szov­jet kormány az utóbbi időben több új lépést tett a nemzet­közi feszültség enyhítése és az államok közötti bizalmatlan­ság kiküszöbölése érdekében. Ezek az intézkedések: az oszt­rák államszerződés megkötése, a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver betiltásáról és az új háború veszélyének elhárí­tásáról szóló szovjet javaslat, a Szovjetunió és Jugoszlávia kapcsolatainak rendezése, a Szovjetunió és a Német Szö­vetségi Köztársaság diplomá­ciai és kereskedelmi kapcsola­tainak megteremtésére tett ja­vaslat, a szovjet—japán tár­gyalások és mások. A szovjet kormány beleegye­zett abba, hogy résztvesz a négy hatalom kormányfőinek tanácskozásán, amelynek jú­lius 18-án Genfben kell meg-' kezdődnie. Abból indulunk ki, hogy a tanácskozás célja a nemzetközi feszültség enyhí­sése és az államok közötti bi­zalom megszilárdítása lesz. Minden erőfeszítést megte­szünk, hogy ezt a célt elérjük és reméljük, hogy e tanácsko­zás többi résztvevői Is ugyan­erre fognak törekedni, (viha­ros, hosszantartó taps,) A Szovjetuniót és Indiát a nemzetközi feszültség kiküszö­böléséért, a békéért és a né­pek közötti együttműködésért vívott tevékeny harcának kö­vetkezetesen az ENSZ alapok­mányban lefektetett elvek ve­zérük. Országunk nevében üdvözlöm az Egyesült Nemzetek Szerve­zete 10 éves . fennállásának szentelt jubileumi ülésszakot és kifejezem a Szovjetunió né­peinek és a szovjet kormány­nak azt a forró óhaját, hogy a világ népeinek ez a szerve­zete továbbra is kitartóan mun­kálkodjék az ENSZ-aiapokmány eszméinek megvalósításán az általános béke és biztonság ér­dekében. Országunk és kormányunk minden erőfeszítést megtesz, hegy elősegítse ezeknek a fen­költ céloknak a valóraváltását. (Viharos taps.) Nehru úrnak szovjetunióbeli tartózkodása során lehetősége volt személyesen meggyőződnie arról, hogy a szovjet nép őszin­tén a béke fenntartására és megszilárdítására törekszik. Nehru úrnak kétségtelenül le­hetősége volt meggyőződni an­nak a rokonszenvnek és barát­ságnak a mélységéről és őszin­teségéről is, amelyet országunk népei táplálnak India népei iránt. (Viharos taps.) Eisenhower elnök fogadóst odott az ENSZ jubilemi ülésszakán résztvevő küldöttségek vezetőinek tiszteletére San Francisco (TASZSZ) Az ENSZ jubileumi üléssza­kának munkanapjain számos találkozóra került sor az ülésszak résztvevői között. Június 21-én Eisenhower el­nök fogadást adott a jubile­umi ülésszakon résztvevő küldöttségek vezetőinek tisz­teletére. A fogadáson jelen volt V. M. Molotov, a Szov­jetunió Minisztertanácsának első elnökhelyettese, a Szov­jetunió külügyminisztere, a szovjet küldöttség vezetője. Június 21-én délután V. M. Molotov találkozott Pinay francia külügyminiszterrel. Június 2i-én este V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere találkozott MacMillan angol külügymi­niszterrel. Ennek során esz­mecserét folytattak az Idő­szerű nemzetközi kérdések­ről. Ami egy előadás mögött van Az újszegedi November 7. Kultúrotthon élete A múlt vasárnap estén zsú­folásig megtöltötték a No­vember 7. Kultúrotthont Új­szeged szórakozni vágyó dol­gozói, de még a hídon túlról is sokan megjelentek. Mind­ez pedig azért történt, mert ekkor mutatkozott be a kul­túrotthon színjátszócsoportja Csizmarek „Bújócska" című 3 felvonásos vígjátékával. A siker igen nagy volt. a kö­zönség még az előadás végén is sokáig helyén maradt és véget nem érő vas-tapssal ju­talmazta a színjátszókat —, tegyük hozzá: megérdemel­ten. A darab rendezése, elő­adása valóban jól sikerült s ez egyaránt érdeme Bányász Ilonának, a kultúrotthon ve­zetőjének, aki a csoport munkáját irányította és tag­jainak — névszerint Tóth Ilonának és Gálna Ibolyánál:, Polgár Sándornak, Stumpf Károlynak, Sípos Imrének és Oláh Miklósnak, továbbá a szegedi Matolcsi Andrásnak és az igen kiemelkedően sze­replő Héger Károlynak —, a színjátszócsoport vezetőjének — Kiss Máriának, Fodor Andrásnak, Hoppentaler Ist­vánnénak, Tóth Gáspárnénak —, továbbá mindazoknak, akik támogatták a kultúrott­hon és a színjátszócsoport munkáját. Hiszen amióta fő­leg újszegediek vannak közöt­tük, sok támogatást is kap­nak az idevaló lakóktól, meg az üzemektől. A díszleteket például az Űjszegedí Ken­der -Lenszövő Vállalattól kapták. A támogatós De mások is segítik a kul­túrotthont. Hogy milyen sok­oldalú a támogatás ezt ak­kor tudjuk meg, mikor a színjátszóbemutató sikerének okait kutatva felkeressük egy hétköznapon a kultúrházat. Bányász elvtársnő elmond­ja, hogy a ,kuítúrotthont támogatja az Újszegedi Ta­nítóképző is, amely itt van a szomszédban. Most is ott tartják például a szabó-var­ró szakkört. Az iskola nö­vendékei pedig a kultúrott­hon melletti romépület elta­karításában dolgoztak dere­kasan a józseftelepi iskolá­sokkal együtt. Ez is nagy se­gítséget jelent, hiszen ahhoz, hogy a kultúrotthon a szük­ségleteknek megfelelően mű­ködhessen, építeni kell egyet s mást. Az építést sokan se­gítik — egyelőre a romelta­karítással, majd a planíro­zással, de igen nagy segít­séget, pénzmegtakarítást jelent például az is, hogy az egyébként meglehetősen költséges tervezési munká­latokat, a tervrajzok elké­szítését az Építőipari Válla­lat három mérnöke társa­dalmi munkában elvállalta. Az építkezés Az építkezésre 80 ezer fo­rintot irányzott elő az I. kerületi tanács. Mi minden készül ebből? — Mindenekelőtt egy gondnoki lakás. A gondnok ugyanis — Bálint Vincéné — férjével és családjával együtt az előtér papírral el­választott részében húzódik meg most. Fontos, hogy ők rendes lakást kapjanak. Ez­zel helyiség szabadul fel a kultúrotthon céljaira is. Az­után -a színpad mellett a vakajtót kibontva egy öltö­ző s egyben irodahelyiséget szeretnénk az épülethez, ugyanis most nincs semmi­lyen öltözőhelyiségünk. Es a színpadot akarjuk kiszé­lesíteni mintegy két méter­rel hely és lehetőség van rá — mert így az oldalt ülő közönség nem láthat rende­sen. Meg kell jegyeznem, hogy a kultúrotthonhoz tar­tozó telket, melyre építeni akarunk — amint nemrég kiderült — a tanács elég ügyetlenül kiadta házhely­ként. Ezúton is köszönetet szeretnénk azonban mondani Hődör Istvánnénak, a Hala­dás TSZ könyvelőjének, aki volt szíves a kultúrotthon javára lemondani a telekről, amennyiben a tanács má­sutt kárpótolja. Remélem te­hát, most már hamarosan építhetünk. Ezek a terveink egyelőre. De igen fontos, hogy valóra váltsuk e terve­ket, mert így tulajdonkép­pen csak ebben az egy kul­túrteremben dolgozhatunk, itt kell mindent elvégez­nünk. Pedig sok munka fo­lyik a kultúrházban. A szakkörök A kultúrotthon előtermé­ben a mezőgazdasági szakkör foglalkozása folyik Ez a szak­kör kéthetenként két órát van együtt Piros István szakta­nár vezetésével. Tagjai zöld­ség- és gyümölcstermesztés­ről tanulnak, többnyire új­szegediek, de akad közöt­tük petőfitelepi, sőt a rókusi feketeföldekről bejáré pa­rasztember is. Ügylátszik, kevés ilyen szakkör van a városban, s egy-egy terület­ről még aránylag kevesen érdeklődnek. De nemcsak mezőgazda­sági szakkör van itt. Van ezenkívül szabó-varró, vala­mint színjátszó szakkör. A színjátszókról nem szükséges beszélnünk: beszél helyettük vasárnapi előadásuk sikere. Most már értihető, miért tud­tak ilyen jó munkát végezni. Mert együtt dolgoznak a kö­zönséggel. A kultúrotthon munkáját egy széleskörű, lel­kes kollektíva támogatja. S ez olyan példa, melyet vala­mennyi kultúrotthonnak — s nemcsak a területi kultúrott­honoknak — meg kell való­sítani. Kollektív munka Közben átmegyünk a szomszédos tanítóképzőbe, hogy megismerkedjünk a szabó-varró szakkörrel. Ez a szakkör mintegy 70 jelent­kezővel indult s két csoport­ban heti kétórás foglalkozást jelent. Orosz Sándor ruha­gyári szabó vezeti. Érdekes az is, hogy az újszegedieken kívül a belvárosból, Petőfi telepről. Tápéról, sőt Szőreg­ről és Makóról is járnak ide szabás-varrást tanulni. Az is­kola egyik emeleti tanter­mében folyik most a taní­tás. A padokban egyaránt találunk őszhajú néniket, szőke s barna leányokat, asszonyokat. Valóban kü­lönösen nagy érdeklődést váltott ki ez a szakkör; Ezekhez az eredmények­hez természetesen — a már említett kollektív segítő munka mellett, a kultúrott­hon munkatársainak igye­kezetén kívül — hozzájárul a vezetőség, többek között Rezsek Margit tanácstag és különösen Kovács Gyula jó munkája i«. Végeredmény­ben, amint így kibontakozik munkásságán keresztül a kul­túrotthon élete szemünk előtt, ezek a kezdeti ered­mények mind azt bizonyít­ják, hogy a kollektív mun­ka az újszegedi kultúrott­honban is jó eredményekhez vezetj Ott van a Szappa­nos utcai kis szobájá­ban a tükörasztalon. Nyíltan a szemébe néz annak, aki ráte­kint. A hajkoszorú, ami arcát körülveszi, már őszbe szökkent, fekete ruháján a szí­ve fölött két kis jel­vény fehérlik. Egy­szerű műtermi kép, Visnyeiné arckifeje­zésének egy pillana­tát örökítette meg... Van más kép is a szobában. A rekamié fölött a falról beke­retezve egy nagy fényképről férfi néz le. Álla alatt ma­gas, régi katonagallé­ron három fehér csil­lag díszlik: Visnyei­né férje. Szakaszve­zető volt és alig agy éves házasságuk után (abból is csak pár hó­napot voltak összesen együtt) eltűnt a hábo­rúban. Évekig várta vissza — most már beletörődött az öz­vegységbe. 12 eszten­dő nagy idő. A szere­tett férj fiatalságát, boldog óráikat csak a fénykép őrzi s az em­lék, mely Visnyeiné szivében rejtőzik. Hányszor elkomo­rult ennek a vékony, kicsi asszonykának az arca, amikor a hábo­rúról esett szó. Ha a rádióját — amit az Űjszegedí Kender­Lenszövő Vállalattól, ahol a befűzőben dol­gozik, kapott kiváló munkájáért — bekap­csolta, s hallotta, hogy újra fel akar­ják fegyverezni Nyu­gat-Nemetországot, az amerikaiak az atommal fenyegetőz­nek, ránézett férjére, maga előtt látta a háború szörnyű pusz­tításait: szíve kese­rűséggel telt. „Mástól is elszakítaná a há­ború férjét, gyerme­két, apját, bomba pusztítaná az édes­anyákat, gyermeke­ket..." Gondolatait, érzé­seit legtöbbször ma­gába gyűrte: a mun­kában lelte örömét. Három esztendő alatt három kitüntető ok­levelet kapott, ott fekszik sorban szek­rényében, egy szi„..a­novista és egy kiváló dolgozó jelvény pe­dig piros selyemmel bélelt dobozokban­Megválasztották a Csongrád megyei HO­zafias Népfront-bi­zottságba, Az újsze­gedi gyár szövő üzemrészének TT-fe­lelöse. A tanácsnál szociális ügyeket in­téz s volt már Siófo­kon, Galyatetőn, Kő­szegen nyaralni. Mennyi akarat, tett, erő, lelkesedés, szí­vósság, igyekezet, la­kozik az egyszerű kép élő arca mögött. S nemrégiben, amikor a nagy újszegedi gyárban is sorban aláírták nevüket az üzem dolgozói egy dí­szes bikealbumba, annak első oldalára Visnyeiné fényképét ragasztották: annak a képnek a másolatát, amely otthon non kis lakásában a tükör* asztalon. A fiatal öz­vegy pedig mellé ír tó pár sorban, egyszerű szavakkal, hogy mi­ért nem akar hábo­rút, miért tiltakozik ellene s mit tesz a béke megvédéséért. Az albumot elküld­ték Helsinkibe, tp béke-világtalálko­zóra. Most lehet, hogy ezekben a na* pókban egy kínai vagy éppen amerikai békeharcos lapozgat­ja és meglátja a szegedi Visnyeiné fényképét: egy ma­gyar asszonyét a sokmillió közül, aki nagyon szereti hazá­ját, békét, jobb éle­tet akar, munkálko­dik érte, szorgalma­san, igaz becsülettel. A fénykép nem sokat árul el — ez írás an­nál többet —, de igat ember, igaz szemek­ből sokmindent kiol­vas, Mert most úgy. mint Visnyeiné te­kintete — az egész vi­lág békét akaró em­bermillióinak szeme Helsinkire tekint; a legfontosabbat lehet kiolvasni ezekből « vigyázó szempárak­ból, — „békét aka­runk!" M. T. I

Next

/
Thumbnails
Contents