Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-22 / 145. szám

V/MG PROLETÁRJAI' EGYESÜLJETEKJ DE IM AGYAK AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam. 145. szám Ára: 50 fillér MAI SZÁMUNKBÓL: MEGNYÍLT AZ ENSZ JUBILEUMI ÜLÉSSZAKA (2. oldal) A MEGYEI PÁRTAKTÍVA ÜLÉSE HÓDMEZŐVÁSÁRHELYEN (3. oldal) A MÁSODIK KERÜLETI DOLGOZÓ PARASZTOK AUGUSZTUS 20-IG BEFEJEZIK A BETAKARÍTÁST ÉS A BEGYŰJTÉST (3. oldal) Szerda, 1955. június 22. A nagy béketalálkozó Világszerte sok millió ember szivét töltik el ma ünnepélyes érzések: ezekben az órákban kezdődik Helsinkiben a Béke-Világtanács által összehívott nagy nemzetközi béke-világtalálkozó. Hetvenöt ország mintegy kétezer küldötte gyűlik össze ebből az ünnepi alkalomból a finn fővárosban. Hetvenöt ország — azaz úgyszólván a világ valameny­nyi nemzete! De itt nem is csupán ez a szám a fon­tos, hanem, hogy a békeküldöttek között ott találjuk jóformán minden társadalmi réteg és a legkülönbö­zőbb szellemi-politikai irányzatok képviselőit: a bé­keharcosok olyan széles skáláját, mimt még egyetlen békeértekezleten sem. Hogy a szervezett békemozga­lom aktív támogatóival nem zárul le a helsinki bé­ketalálkozón résztvevők köre, ezt ékesen tanúsítja a francia közéleti személyiségek egy csoportjának mi­napi felhívása is, amely a helsinki találkozón való közreműködésre hívta fel Franciaország háborúellenes beállítottságú vezető embereit, s amelynek aláírói so­rában olyan neveket találunk, mint Herriot volt mi­niszterelnök, a francia nemzetgyűlés örökös tisztelet­beli elnöke és mások, , Hatalmas pályát futott be a békemozgalom 1948 óta, amióta első ízben gyűltek össze a világ különböző országaiból az emberiség békét akaró erőinek kép­viselői. Wroclaw, Párizs, Varsó, Bécs: a békemozga­lom egy-egy emelkedő állomását jelezték ezek az első kongresszusok. A mozgalom fejlődése azonban külö­nösen az utóbbi két-három esztendőben vált roha­mossá, amióta a békeharc úttörőinek sikerült az új háború megakadályozásáért folyó mozgalmat a leg­haladóbb erők szövetségén túl az egész emberiség ügyévé tenini — amióta a béke legkövetkezetesebb vé­delmezői mellé felsorakoztak a jószándékú emberek legkülönbözőbb csoportjai. Ma, a helsinki világtalál­kozó megnyitásakor elmondhatjuk, hogy a békemoz­galom immár valóban az egész emberiség mozgalma — leszámítva természetesen a háborús gyújtogatok és segédcsapataik viszonylag szűk csoportját. Olyan moz­galom ez, amelyhez foghatót mindeddig nem ismert a történelem, , • , i Talán még soha ilyen várakozásteljes időszakban nem ült össze béketalálkozó, mint most Helsinkiben. A világpolitika színpadán az elmúlt hónapokban döntő események zajlottak le. Egy sor olyan nemzetközi megegyezés van a hátunk mögött, amely néhány év­vel ezelőtt még szinte elképzelhetetlennek látszott, de azóta a népek szívós és kiterjedt harcának eredmé­nyeképpen valóra vált. E megegyezések egy része fo­lyó háborúkat szüntetett meg — mint Koreában, In­dokínában —, másik része az európai tartós békéhez járult hozzá egy-egy fontos téglával — gondolunk itt az osztrák államszerződés megkötésére és a Belgrád­ban lefolyt nagyjelentőségű szovjet—jugoszláv tár­gyalásokra. Másfelől a világ ezekben a hetekben egy olyan konferencia küszöbén áll, amilyenre kereken tíz éve nem került sor: alig egy hónap választ el min­ket a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi érte­kezletétől. E néhány utalásból is látszik, hogy a nem­zetközi helyzet ma más, jóval kedvezőbb, mint a bé­kemozgalom korábbi kongresszusainak idején. Fűzzük mindjárt hozzá, hogy ezt a reményekkel és biztató ígéretekkel teli helyzetet a békeszerető emberiség min­denekelőtt a szovjet diplomácia többéves lankadatlan erőfeszítéseinek köszönheti. Ez a békediplomácia azon­ban a világ népeinek határozottan kinyilvánított aka­ratára támaszkodott. Mindez természetesen nem jelenti, hogy az embe­riség felett ma felhőtlen az ég. A tartós béke ma még csak lehetőség, de koránt sem kivívott valóság. Annál kevésbé, mert a békés rendezés irányában tett min­den lépés az ágyúgyárosok és a háborúk előkészítésé­ben érdekelt más erők féktelen dühét vonja maga után — s jól tudjuk, hogy ez a düh számos imperia­lista kormány politikájában ölt testet. Különösen az amerikai hadmilliárdosok azok, akik semmiképpen sem tudnak belenyugodni a nemzetközi kapcsolatok békés irányú fejlődésébe. Szemléltetően példázza ezt az a megátalkodott aknamunka is, amellyel egyes amerikai vezető személyiségek még most, a kormány­fői értekezlet összehívása után is igyekeznek a tár­gyalásokat aláaknázni. Olyan abszurd követeléseket hangoztatnak, amelyeknek nyilvánvalóan egyedüli célja a tárgyalások kisiklatása. Mindezekből világos a békemozgalomnak az a központi feladata, hogy minden eddiginél szélesebb körű harcot szervezzen a további enyhülésért, a tár­gyalások bevált módszerének általánossá tételéért. A helsinki találkozó kétségkívül nagyjelentőségű gyakor­lati útmutatást fog hozni ebben a harcban, megjelölve a békemozgalom konkrét álláspontját a napirenden lévő nemzetközi kérdésekben, s eszmecserét szervezve a békevédelem különböző irányzatai között. Városunk népe feszült figyelemmel tekint Hel­sinki felé. Szeged lakossága nem egy megmozdulás keretében megmutatta, napjaink milyen elsőrendű ügyének tekinti a béke melletti cselekvő állásfogla­lást. Nem alaptalan összefüggést látni a szegedi üze­mek termelési sikerei és a város népének szilárd bé­keeltökéltsége között. A helsinki találkozó előkészítése során ismét több formában megnyilvánult ez a harcos békeakarat. Nem kétséges, hogv a helsinki találkozó, amely ma a figyelem középpontiában áll, úi lendület­tel fogja megtölteni a szegedi békeharcosok minden­nap folyó szívós és áldozatos mozgalmát. Kisteleken megkezdődött az őszi árpa aratása Lendületesen készülnek Szegeden és a szegedi járásban a ierménybetakarítás nagy csatájára rabona. Ezen a héten már a terménybetakarítás mindig a legfonh Most már gyorsan érik a gabona. Ezen a héten már a szegedi járásban megpendült a kasza. Szatymaz és Kis­telek határában már megkezdődött az aratás. Ahol még néhány napot várni kell, ott minden figyelmet az előké­születekre összpontosítanak. Ez érthető is, mert a nyári Gyálaréten megalakult a cséplőmunkacsapat Gyálaréten sem sok nap van hátra az aratás megkez­déséig. A Komszomol Terme­lőszövetkezet tagjait nem éri készületlenül az aratás, beta­karítás nagy munkája. Az aratásra nem lesz sok gond­juk, mert a Röszkei Gépállo­más segiti őket. 190 hold ka­lászosukat szemveszteség nél­kül akarják levágni és elcsé­pelni. Már meg is alakítot­ták a cséplőmunkacsapatot. A nagy gyakorlatot igénylő cséplőgépetetést Varga B. György és Barna István látja el, míg a kévehányás, pely­vahordás gyors munkáját a fiatalok végzik. Kombájnnal arat a kisteleki Felszabadulás TSZ Kistelek határában a ked­vező meleg időt kihasználva több helyen megkezdték az őszi árpa aratását. Kedden mintegy húsz dolgozó paraszt aratott. Elsőnek Vastag Já­nos négyholdas dolgozó pa­raszt fogott kaszát és család­jával együtt 1200 négyszögöl őszi árpáját már le is vágta. Vastag János idei első aratá­sa a vártnál is jobb ered­ménnyel biztat: az 1200 négy­szögöl földön becslés szerint tíz-tizenkét mázsa árpa ter­mett. De nemcsak Vastag Já­nosnak gazdagabb a termése a tavalyinál. Községi viszony­latban árpából holdankint át­lag másfél-két mázsával vár­ható jobb termés. Ezek sze­rint az idén Kisteleken leg­alább háromszáz mázsa árpá­val többet takarítanak be a tavalyinál. A rozs vágását is megkezdik a napokban. terménybetakarítás mindig a legfontosabb mezőgazdasági munkák egyike, hiszen sikerétől függ, hogy mekkora szelet kenyeret szelhetünk egész esztendőn keresztül. Nap mint nap érkezik híradás a termelőszövetkezetekből, a községekből a gabonabetakarításról való felkészülésről. Szeged is készül az aratásra A szegedi Alkotmány Ter* melőszövetkezetben is nyu­godtan várják az aratást. Ügy szervezték meg a munkát, hogy mire kaszát kell fogni, ne legyen gond a kapásnövé­nyekre. A kukoricát kétszer ekézték és most fejezik be a második kézi kapálást. A fia­talok' Révész Imre DISZ­titkár vezetésével tizenegy hold kukoricaföld felett kü­lön védnökséget vállaltak. Fiatalok és idősebbek egy­aránt jól dolgoztak: tiszták* gyommentesek a földek, kez­dődhet az aratás. Kasza alá érett a kisteleki Felszabadulás Termelőszövet­kezet 160 holdas gabonatáb­lája is. Már csak elvétve látni kisebb halványzöld fol­tokat. A szövetkezet vezetői nap mint nap ellenőrzik az érést, megvizsgálják a kalá­szokat, a szemeket és a ga­bona szalmáját is. Most azt állapították meg: az érés olyan előrehaladott, hogy csütörtökön — ha az idő is kedvez — megkezdik az őszi árpa vágását. Az aratás za­vartalan megkezdésére min­den előkészületet megtettek. Egy kombájn és egy kéve­kötő aratógép lát majd mun­kához. Bár úgy tervezik, hogy kalászosuk túlnyomóré­szét géppel aratják, minden eshetőségre felkészültek: húsz kaszapár is készenlétben áll, lljltásokkal a termelékenyebb, gazdaságosabb munkáért Az Újszegedi Kender-Lenszövőben egy újítás évi 590 ezer forint megtakarítást hoz Amikor a háziasszonyok a kifakult kötényt, vagy szok­nyát újrafestik, sohasem fe­lejtik el, hogy kell abba a festékbe egy-két kanál só is. A háziasszony nem kutatja, miért kell, meg az a csipet só nem tesz semmit. De ahol negyedévenként 9—10 tonna só kell a festékbe, ott már érdemes gondolkodni; hogyan lehetne olcsóbban? Az Üjszegedi Kender-Len­szövő Vállalat festődéjében nagy adagokban nyeli a sót a festék. Igaz, nem konyha­sót, hanem glauber-sót, ami lényegesen olcsóbb, de a negyedévi szükséglet így is belekerül mintegy 10 ezer forintba. A konyhasó éppen úgy megfelelne a fes­téshez, csakhát az nem lenne kifizető. Viszont köztudomá­sú dolog, hogy a vágóhida­kon a húsok kezeléséhez és feldolgozásához rengeteg sót használnak, s a háziasszo­nyok is tudják, hogy a húsok kezelése után a só legna­gyobb része visszamarad. De ez a só nem használható többé sem háztartási, sem húskezelési célokra, mert szennyeződik, s ahhoz, hogy újra tiszta só váljék belőle, költséges eljárások kellené­nek. Ez a folyamat pedig többe kerülne, mint ameny­nyiért új, tiszta sót lehet vásárolni. De hátha tisztítás nélkül is lehetne használni a festődében? — fordult meg a gondolat Kuraly Antal fő­technológus, Bakó László, a festőde vezetője, és Kolonics Ferenc vágóhídi műszaki ve­zető fejében. Mert a vágóhí­don az egyszer használt, szennyezett sót eddig "-elön­tötték". A három műszaki föltevése reális volt. S ma már a vágóhídi sót haszno­sítják a festődében és ez is éppen úgy megfelel, mint az eddig alkalmazott glauber-só. A vágóhídnak azonban két­féle minőségű szennyezett sója van. Az egyik minden eljárás nélkül hasznosítható — használják is —, a másik csak bizonyos tisztítás után. Most a három műszaki legfőbb gondja az, hogy kidolgozza­nak egy olyan tisztítási eljá­rást, amely olcsó és alkal­massá teszi ezt a sőt is a fes­téshez. Az újítás egészen friss, jó­formán két hete nyújtották be az újítási előadónak. Még tovább folyik a kísérletezés — viszont annyi már bizo­nyos, hogy ha a vágóhíd meg­felelő mennyiségű, számára tehertételt jelentő, szennye­zett sót tud biztosítani, az Üjszegedi Kender-Lenszövő Vállalat festődéjében ezzel az újítással körülbelül 10.000 forint megtakarítást érnek el negyedévenként. Naponta születnek az új­szegedi üzemben az újítá­sok. Kiss Sándor elvtársnak, az üzem újítási előadójának van egy magavezetette köny­ve, amiben szépen nyomon kísérhető ez a folyamat. De amint mondja, ma már nem annyira az újítások számsze­rű növekedése a jellemző, hanem inkább az, hogy je­lentősebb, az önköltség csök­kentését és a termelékeny­ség emelését intenzivebben szolgáló újitások születnek. Mutatja ezt az is, hogy az elmúlt év májusához képest az idén májusban négyszere­sére emelkedett az újítások­ért kifizetett összeg. A dol­gozók és műszakiak nekivágnak bálran a hosszú töprengést és kísér­letezést igénylő újítási fel­adatoknak is. Tóth Sándor, Kiss Antal, Goda Imre és Berta József, valamennyien többszörös újí­tók, tavaly október óta kí­sérleteznek egy nagy anyag­megtakarítást jelentő újítá- J son. Kiss Antal művezető [ röviden így ismertette újítá-1 sának lényegét: — A túzoltótömlő szövése­kor igen gyakran előfordult a -bevágás", ami azt jelenti, hogy a keresztszál néhány centiméter hosszan megsza­kadt, s így a tömlőn kis rés keletkezett. Ez igen komoly minőségi hiba. Gondolkodva és kísérletezve rájöttünk, hogy a -bevágásokat" a szá­lak túlzsúfoltsága okozza s egy teljesen új befűzést dol­goztunk ki, 58 szálat kihagy­tunk a tömlőből. Az első kí­sérletek után még nem kap­tuk meg a kívánt minőséget, mert gyönge volt a tömlő, de egy újabb eljárás kidol­gozása után 5—6 gyakorlati próba igazolta, hogy helyes úton járunk. Éppen most el­sején voltam fenn Budapes­ten, ahol ismét kipróbálták az újításunkat — a várako­zásnak megfelelt s most vár­juk ennek a módszernek a bevezetését. A nagyarányú anyagmegtakarítás mellett a minőség egyáltalán nem romlott, sőt elértük, hogy tökéletes befűzéssel a "be­vágások- nem fordulnak elő. Ez azért is nagyon fontos, mert a tömlők nagy részét exportra gyártjuk és kifo­gástalan minőséget kell ad­nunk. Mit jelent ez az újítás a számok tükrében? Évi 20.000 kg. kendercérna magtakarítását, amiből újabb sok ezer méter tömlő gyári*, ható. Pénzben kifejezve kö­rülbelül 590.000 forintot. S ehhez még hozzávehetjük az előre pénzben, vagy időben ki nem fejezhető megtakarí­tást. Kevesebb anyaggal ke­vesebb a munka — ilyenfor­mán az önköltség és a ter­melékenység nagyon kedve­zően változik ebben a mun­kafolyamatban. Nem jelen­téktelen dolog az sem, hogy a Budakalászi Textilművek is igényt tart erre az újítás­ra, s ott is hasonló anyag, pénz és id5­megtakarítás várható. Ez csak két újítás az ez évi százötven közül, mégis mutatja: az Üjszegedi Ken­der-Lenszövő dolgozói rájöt­tek arra, hogy az üzemek nincsenek egymástól elszige­telve, szabad, lehet, sőt kell keresni a kapcsolatot más üzemek munkásaival, mű­szaki dolgozóival, mert ami az egyik munkahelyen érték­telen melléktermék — az a másik üzemben értékes, fel­használható anyag lehet. S ma már mindennapi jelen­ség az is, hogy egész bri­gádok dolgoznak ki egy-egy új technológiai eljárást. (—n —n) Az első félévi ierv, a vállalás i el jesí léséért Közeledik az első félév vége, egyre több szegedi üzem, vállalat jelenti, hogy esedékes tervét, vállalását teljesítette. A SZALÁMIGYÁR dolgo­zói a húsz budapesti ipari vállalat felhívásához csatla­kozva megígérték, hogy má­sodik negyedévi tervüket jú­nius 20-ra befejezik, egy va­gon hentesárut gyártanak közfogyasztásra terven felül. Az üzem dolgozói a második negyedévi tervet több nap­pal a vállalásuk előtt teljesí­tették és első félévi export­tervüknek már több mint 126 százalékban tettek eleget. Terven felül 1.7 vagon hen­tesárut gyártottak. A BF.LSPED VÁLLALAT dolgozói napokkal előbb ele­get tettek első félévi tervük­nek. Különösen jó munkát végzett: Fehér Ferenc, Ba­ráth Mihály, Zöld Lajos ra­kodók, Kovács Mihály ée Wolford Ferenc hajtók. $ *

Next

/
Thumbnails
Contents