Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-19 / 143. szám
VTLAGWÖLMMII y" AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. évfolyam. 143. szám Ara: 50 fillér MAI SZAMUNKBÓL: < 2Í Dolgozó Ifjúság Szövetségének felhívása ' , a magyar ifjúsághoz Ma tartják meg Szegeden a "Középiskolásuk Napját* - A Minisztertanács rendelete a pedagógusok fizetésének rendezéséről Vasárnap, 1955. június 19. A Nagfar Színjátszás Ünnepi Hete Színházaink évadzáró fesztiválja, a Magyar Színjátszás Ünnepi Hete — melyet ötödször rendez meg a Színliáz- és Filmművészeti Szövetség — mindig tanulságos volt és szép összefoglalását nyújtotta az évi munkának. Az ünnepi bemutatók ós a velük kapcsolatos viták során feltárulnak színházaink évi munkájának eredményei és fogyatékosságai. Az idei színházi fesztiválon — mely június 20-án kezdődik — az ország valamennyi színháza résztvesz önállóan kiválasztott produkciójával, s az ünnepi műsor új színfoltjaként két vidéki társulat opera-bemutatóival is. E két társulat egyike éppen a szegedi Nemzeti Színház, mely Gorkij Kispolgárok című darabja mellett a Pillangókisasszonyt is bemutatja Budapesten. A szegedi Nemzeti Színház munkájában >— miiként ezt a Szegeden nemrég lezajlott színházi vita megállapította — érezhető fejlődés mutatkozott a színészi és a rendezői munkában a tavalyi évadhoz viszonyítva. Ezt a fejlődő előadésbeli színvonalat három darab — közülük elsősorban a fesztiválon bemutatásra kerülő Kispolgárok, továbbá a Volpone és a Vannak még kísértetek — bemutatása fémjelzi. E három darabban nyújtott ugyanis leg&bbet a színház együttese — a színészi és a rendezői munkát s az összjátékot tekintve. De az említett darabok mellett élményt nyújtó előadásokban mutatta be a színház A kőszívű ember fiai-t, a Vízkereszt-et, s más darabokat is. Olyan — már régebben jelentkező s most mindinkább kiteljesedő — eredményeket tapasztalhattunk az idei évadban, melyekkel méltán büszkélkedhet a szegedi színészet s melyek biztos alapot nyújtanak a produkciók további tökéletesedéséhez, minőségéhez, A további fejlődésnek természetes élőfeltétele a már észlelt s a fesztivált követő viták eredményeként felszínre kerülő többé, vagy kevésbé jelentős fogyatékosságok felszámolása. Az említett szegedi vitán elsősorban a színház műsorpolitikai gyengeségeit kritizálták, különösen a "könnyebb műfaj* túlzott előretörését, a múltba fordulást, a szovjet darabok elhanyagolását, és helyi szerző műve bemutatásának elmaradását. Ezeket a fogyatékosságokat el lehet hárítani a továbbfejlődés útjából, ha a színház vezetői elmélyültebben állítják össze a műsortervet és a város kulturális szervei fokozottabb segítséget nyújtanak a színháznak a közönség ízlése és érdeklődése fejlesztésében. S ez minden tekintetben megszívlelendő, halaszthatatlan és hatalmas féladat kulturális nevelőmunkánkban, A műsorpolitikai kérdéseken túlmenően a szakmai, színészi és rendezői munka értékeinek és hiányainak feltárása nyújt hathatós segítséget a színház fejlődésében. A fesztiválnak ezen a területen igen nagy jelentőséget tulajdoníthatunk — amellett, hogy a vitákon feltétlenül tisztázódniok kell a műsorösszeállításban országszerte előfordult aránytalanságoknak; a bemutatott darabok szakmai vitái az előadások magasabb művészi színvonalát alapozzák meg. Éppen az elmélyültebb vizsgálat, a színjátszás és rendezés, a játékstílus, a rendezői felfogás és más szakmai kérdések előtérbe állítása érdekében dolgozta ki a Színház- és Filmművészeti Szövetség vezetősége a fesztivál ankétjainak új módszerét: az egyes színházak értékelő bírálata helyett külön a zenés, a klasszikus és a mai darabok előadásainak vitáit. A szegedi Nemzeti Színház operaegyüttesének továbbfejlődésére bizonyára nagyon jó alapot nyújt majd a Pillangókisasszony előadása után a zenés darabok vitája. Ezt annál inkább jelentősnek kell tartanunk, mert az idén első ízben vesznek részt vidéki operaegyüttesek a fesztiválon. Nagy jelentőségű tehát a Magyar Színjátszás Ünnepi Hete Szeged színjátszásának fejlesztésében is. A bemutatók s az utánuk kialakuló viták színházunk feladatainak megállapítását segítik elő. De ezen a közvetlen eredményen túlmenően egy olyan — a gyakorlati munkában talán csak később mutatkozó — gazdagodást jelentenek színészeinknek, melyet a legfontosabb elvi kérdéseknek a gyakorlati művészi munkával való összekapcsolásában, másszóval a szocialista-realista színjátszás kérdéseinek alkotó művészeink érdeklődése középpontjába való helyezésében tudnánk meghatározni. Ez pedig színjátszásunk további fejlődésének legfőbb biztosítéka és útja. A Termelőszövetkezeti Tanács ülése A mi ifjúsági mozgalmunk egészséges, lelkes, harcrakész és bátran, büszkén követi vezetőjét, a pártot Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a DISZ II. kongresszusán Kedves elvtársak! Ifjú barátaim! Engedjék meg, hogy mint a budapesti DISZ egyik küldötte, én is igény bevegyem a hozzászólóknak engedélyezett időt (nagy taps). Mindjárt elöljáróban fel akarom hívni a DISZ kongresszus figyelmét arra az általános érdeklődésre, amelyet ez a kongresszus nemcsak pártunk, a Magyar Dolgozók Pártjai tagjai, hanem az egész dolgozó nép körében keltett. Az egész ország figyel most arra, amit itt, ebben a teremben a dolgozó ifjúság színe-virága mond és tervez. Mindenki számára világos, hogy ez a kongresszus és határozatai új határkövet jelentenek a DISZ fejlődésében. Nagy figyelemmel kísértük különösen az utolsó hónapokban fejlődését és igaz örömünkre szolgált, hogy a tettek és a számok a DISZ további erősödéséről, új lendületéről adtak hírt, Itt elsősorban a termelésben elért nagyszerű eredményekre gondolok, mert ezek a legjobb mutatói a jó Díszmunkának, Ha szabad nagy forradalmi költőnk Petőfi szavait egy kicsit variálni: a legszebb szónoklatnál is többet beszél a tett — mondjuk a jelen esetben az a 220 ezer tonna szén, amit a diszisták terven felül juttattak a magyar dolgozó népnek, a szocializmus építéséhez, a béke megvédéséhez. Ugyanakkor nem lehet lebecsülni az ifjúsági szövetség számszerű fejlődését sem. Tény, hogy közvetlenül a kongresszus előtti időben a DISZ taglétszáma 165 ezerrel növekedett. Ezen belül például Somogy megyében, amely sok tekintetben elmaradottnak számított, az utolsó hónapokban a taglétszám majdnem 50 százalékkal nőtt. Tehát jelentős fejlődésről van szó. Ez annál örvendetesebb, mert tudvalevő, hogy 6—8 hónappal ezelőtt a DISZ a jobbodal és a jobboldali elhajlók pergőtüzében állott és bizony a pártnak teljes mellel kellett kiállni a DISZ-ért, hogy megmutassa mindenkinek: a DISZ pedig a mi édes gyermekünk, nem hagyjuk cserben, ellenkezőleg, teljes erővel támogatjuk. (Hosszantartó, ütemes taps. Éljen a párt! Hurrá! DISZ-DISZ! Hurrá! — felkiáltások, mindenki feláll.) Az azóta eltelt hónapok azt mutatják, hogy a DISZ ezektől a támadásoktól nem gyengült, ellenkezőleg, szorosabbra zárta sorait, új fejlődésnek indult és ez a legmegfelelőbb válasz minden hasonló támadásra. A beszámolóban és a hozzászólók szavaiban is megfelelő helyet kapott a szocialista építés, a termelés kérdése. És itt nem győzzük eléggé hangsúlyozni, hogy milyen óriási jelentősége van I számunkra az Ifjak példa' mutatásának. Ez különösen azért fontos, mert hiszen az utolsó húsz hónapban azoknak a jobboldali hibáknak a következményei, amelyek pártunk és népi demokráciánk életének különböző területein jelentkeztek, bizony a termelésben is alaposan megmutatkoztak és e bajok kijavításában nagy szerep vár a mi lelkes diszistáinkra. Nemcsak arról van szó, hogy vissza kell állítani a népgazdasági terv tekintélyét. A termelési terveket maradéktalanul teljesíteni, s ahol lehet túl kell teljesíteni, méghozzá pontosan, minden mutatójával együtt — úgy, hogy a termelékenység nőjjön, az önköltség csókkenjen, hogy javuljon a minőség. Takarékoskodni kell minden téren, mert bizony eddig ennek elég gyakran az ellenkezője történt. Vissza kell állítani az állampolgári fegyelmet, a munka és a technológiai fegyelmet is és ezen a téren különösen a fiatalokra, a diszistákra számítunk. Vonatkozik ez természetesen az iskolákra, az egyetemekre is. Az utolsó húsz hónapban elég kár esett ott is és a mi diszistáink, akik az iskolákban és az egyetemeken dolgoznak, legyenek tudatában annak, hogy nekik is meg kell feszíteniök az erejüket ahhoz, hogy az elmúlt húsz hónap hibáit kijavítsák, az elmaradást behozzák: Terveink teljesítésével kapcsolatban itt néhány talpraesett és helyes felszólalás mutatta, hogy milyen jelentősége van annak, ha a diszisták jól dolgoznak. Én csak egyetlen felszólalásra hivatkozom, Pozsonyi Tibor elvtárséra, aki a Budapesti Fémáru és Szerszámgépgyár öntödei brigádjában dolgozott: aki elmondotta, hogy kezdetben mennyire lekezelték őket. De amikor nekigyűrkőztek a munkának, tanulmányozták a szovjet módszereket és a végén 280 százalékot értek el, akkor ugyanazok, akik kezdetben felülről lefelé "kisöcsémezték* őket, jelentkeztek a brigádjukba munkára. Meg vagyok győződve róla, hogy ez a példa nem egyedülálló. Különösen fontos most, az új" ötéves terv küszöbén, hogy a dolgozók elsajátítsák az új technikát, a fejlettebb műszaki tudást. Semmi kétség, hogy ebben a tekintetben a mi diszistáink, a fiatalok előnyben vannak. Bennük még nincsen úgy begyökerezve a régi, az ő fejük jobban fog, könnyebben tanúinak és ha megértik a fejlettebb technika, a fejletteb termelés jelentőségét, meg vagyok győződve róla, hogy nagy lökést fognak adni új ötéves-tervünknek, melynek feladatai között ott van a szocializmus alapjainak lerakása, a szocializmus építése nemcsak a város' ban, hanem a falun is. A mezőgazdaság szocialista építése és az ifjúság munkája A Termelőszövetkezeti Tanács szombaton tartotta negyedévi ülését az építők Rózsa Ferenc Kultúrházában. Az ülésen megjelent Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, a Termelőszövetkezeti Tanács elnöke, Matolcsi János, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének titkára és Erdei Ferenc földművelésügyi miniszter. Fodróczi Lajosnak, a mihályi Táncsics Termelőszövetkezet Kossuth-díjas elnökének megnyitója után Dobi István tartott beszámolót. Dobi István beszámolóját és az ülésről szóló tudósítást később közöljük, Itt áttérek a mezőgazdaság szocialista építésének néhány kérdésére. Helyes, hogy a DISZ kongresszusa olyan széles teret szentelt a mezőgazdaság szocialista átépítésének. Egyre világosabb, hogy ez a parasztság felemelkedésének és ezzel együtt a szocializmus építésének egyik legfontosabb, soronkövetkező kérdése. Azért határozta el ezt a múlt évben pártunk kongresszusa és ezért fordít ekkora figyelmet rá a DISZ jelenlegi kongresszusa. A mezőgazdaság szocialista átépítésén belül természetesen a legfontosabb a termelőszövetkezeti mozgalom. Elsősorban erre kell a hangsúlyt helyezni és ebben a tekintetben ezen a •kongresszuson nincs is hiba. A^ a benyomásom azonban, amikor elolvastam a DISZ kongresszusának beszámolóit és a hozzászólásokat, hogy az elvtársak a döntő kérdés mellett kissé elhanyagolják a nem kevésbé fontos tényezőket, amelyek ugyancsak a mezőgazdaság szocialista szektorának további fejlődésével kapcsolatosak: az állami gazdaságok és a gépállomások ügyét. Nálunk a mezőgazdaság szocialista átépítésének egyik gátlója éppen az, hogy a gépállomások, s különösen az állami gazdaságok nem állnak feladatuk magaslatán. Az állami gazdaságoknak mintagazdaságoknak kellene lenniök és mindenki tudja, hogy bizony ettől még messze vagyunk. A gépállomásokon is van elég megoldatlan nehézség. Ha ezen a téren nem tudunk alapos változást előidézni, akkor lassabban fog fejlődni a termelőszövetkezeti mozgalom is annak ellenére, hogy ma már alig van megye, ahol ne lenne 10—20, vagy 30 olyan minta-termelőszövetkezet, ahol a vak is láthatja, hogy a termelőszövetkezet milyen fölényben van az egyénileg dolgozó paraszti gazdaság fölött. Ezért szeretném a DISZ kongresszus figyelmét felhívni arra, hogy a falu, a mezőgazdaság szocialista átépítésében ne hanyagolják el a gépállomásokat és az állami gazdaságokat sem. Amennyire fontos, hogy minden termelőszövetkezetben ott legyen a DISZ-szervezet és mindenütt, mint a párt jobbkeze segítse elörevinni a fejlődést, ugyanolyan fontos, hogy minden gépállomáson és minden állami gazdaságban ugyancsak ott legyen a DISZ-szervezet és ne csak jó munkájával, hanem tagjainak általános magatartásával segítsen kiküszöbölni a hibákat, segítsen megvédeni a társadalmi tulajdont, harcoljon a lazaságok, a normalazítások, a bércsalás ellen, de a szabadosság, a kocsmázás és más hibás, káros jelenségek ellen is. Az egyénileg dolgozó parasztifjúsággal való foglalkozás Nagyon helyes, Hogy a DISZ kongresszusának beszámolói kellően hangsúlyozzák az egyénileg dolgozó parasztok fiaival és lányaival, az egyénileg dolgozó parasztifjúsággal való foglalkozás fontosságát. Ez még hosszú esztendőkön keresztül — amíg lényegében a parasztság túlnyomó többsége át nem áll a szövetkezeti termelésre — fontos kérdés lesz. Nagyon helyes, hogy ezen belül még külön szóltak a parasztlányokkal való foglalkozásról Nekünk olyan DISZ kell a falun, amelybe a szülők nemcsak a fiaikat engedik el, sőt küldik be, hanem olyan, amelybe a lányaikat is örömmel, jókedvvel küldhetik, abban a tudatban, hogy a DISZ-ben csak jót tanulnak, a DISZ segíti a nevelésüket, segíti az egyszerű parasztlányokat is abban, hogy egészséges, erkölcsös, dolgos tagjai legyenek a népi demokráciának. Ezért nagyon helyes, hogy mind Szakali elvtárs, mind Gosztonyi elvtárs beszámolója ezt a kérdést a maga, teljes jelentőségében felvetette. Általában minden DISZ-szervezetben, a falun és a városban egyaránt, ügyelni kell arra, hogy a DISZ-szervezet ne csak a fiatalokat vonzza, hanem a szülőket is. Az elmúlt esztendőkben, különösen pedig a felszabadulás utáni időben az ifjúsági mozgalmak fejlődésének az volt az egyik legnagyobb gátja, hogy nem törődtek eléggé ezzel. Most, amikor a DISZ erős és rátérhet minden hibájának kijavítására, nagyon helyes, hogy ezeket a kérdéseket is előtérbe helyezték. Meggyőződésem, hogy ha a szavak nem maradnak papíron, hanem valóban ilyen lesz a szellem a DISZ-szervezetekben, a városban csakúgy, mint a falun, a DISZ-nek ez óriási segítséget fog jelenteni, ugrásszerűen megnő befolyása, jelentősége, de taglétszáma is. (Hosszantartó, lelkes tap.) A DISZ kongresszusnak egyik fő célkitűzése, hogy a Dolgozó Ifjúság Szövetsége tömegbefolyásának kiszélesítésével, konkrét, kézzelfogható feladatként a taglétszámot egymillió főre növeljék: Ez a célkitűzés mindenképpen reális és jó munkával kétségkívül meg is valósitható. A döntő kérdés itt is az, hogy milyen vonzóerőt képes a DISZ a fiatalságra gyakorolni. Mindnyájan tudjuk, hogy az ifjúság nemcsak dolgozni akar. Az ifjúság bővérű, tele van életkedvvel, tettvággyal, felesleges energiái vannak, s ezek tuláradasát tanulásban, kultúrában, táncban, énekben, sportban is kifejezésre akarja juttatni: A DISZ az ifjúság minden ilyen igényét okosan, helyesen, a szocializmus építésének hatalmas sodrába beágyazva elégítse ki. De a legfontosabb vonzóerő a munkában, a termelésben elért eredmény! Ez fogja a DISZ-t milliós szervezetté tenni! Ha jól dolgoznak a műhelyekben, jól tanulnak az iskolában és példamutatóak lesznek a falun, a termelőszövetkezetben, akkor a milliós taglétszámot hamarosan el fogjuk érni. Mégegyszer ismétlem, hogy a legfontosabb a példamutatás, a legvonzóbb a tett, ez hat legerősebben a fiatalokra a falun is, városban is. Az úttörők és a DISZ — Ezzel kapcsolatban szeretném felvetni az úttörők ügyét. Mindannyian büszkék vagyunk a mi helyes, derék úttörőinkre. A magyar népi demokráciának és ezen belül a DISZ-nek egyik legsikerültebb, legkedvesebb, legvonzóbb szervezete kétségkívül az úttörők szervezete. Ebben azt hiszem, valamennyien egyetértünk. Tudjuk azonban azt is, hogy bizonyos törés következik be akkor, amikor az úttörők 14 éves korukban elhagyják az általános iskolát és kilépnekaz életbe, vagy tovább tanulnak. A tapasztalatok azt mutatják, hogy sokan e lelkes úttörők közül, akik 8 esztendőn keresztül a párt, a DISZ, a népi demokrácia vezetésével és segítségével szépen, egyenletesen fejlődtek, valahogy megakadnak, amikor 14 éves korukban át kellene lépniök a DISZ-be. Ezt a kérdést gondosan tanulmányoznia kell a DISZnék, mert itt van az egyik «r lFolytatás a 2. oldalon.)