Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-15 / 139. szám

Szerda, 1955. jűnlns 15. 3 DELMBGYARORSZIG „ V szovjet—magyar barátság gazdagítása nélkül nem lehet hazánkban a szocializmust felépíteni64 Ünnepség a szegedi Nemzeti Színházban az MSZT fennállásának 10. évfordulója alkatmából A Magyar—Szovjet' Társaság fennállásának 10. évfordulója alkalmából hétfőn este 7 órai kezdettel ünnepséget rendeztek a szegedi Nemzeti Színházban. Az elnökségben helyet foglalt Lövő Ferenc elvtárs, az MDP Csongrád megyei Bizottságának másodtitkára, Ladányi Benedek elvtárs, az MDP Szeged Városi Bizottságának titkára, Papp Sándor elvtárs, a Megyei Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács végrehajtó bizottságának elnöke, Rudas László elvtárs, az MSZT megyei elnökségének titkára, Tóth Ferenc elvtárs, a DISZ Csongrád megyei Bizottságának első titkára, Tóth Istvánné elvtársnő, az MNDSZ megyei titkára, Molnár Sándor elvtárs, a Hazafias Népfront megyei elnöke, Nfegy Sándor elvtárs, Sztálin- és Kossuth-díjas író, Öszd Sándor elvtárs, az MSZT országos központjának küldötte és a régi MSZT aktívák. Az ünnepség a magyar és a szovjet himnusz hangjaival kezdődött, majd Dénes Leó elvtárs üdvözölte a megjelenteket, majd Sarló Sándor, az Üj Világ főszerkesztője mondott beszédet. —• Tíz évvel ezelőtt megkezdődött a magyarok új honfoglalása Ezt a gondolatot Illés Bélától kölcsönöztem, aki -Honfoglalás-" című regényében azt írta: -Meg kell végre értenünk, hogy a németek kiűzésével nem befejeződött, hanem megkezdődik a honfoglalás.* Mennyire igaz volt ez! Ha az ország lakosságát a felszabadulás időpontjától aszerint kezdtük volna osztályozni, hogy ki mit tud a Szovjetunióról, azokról az emberekről, akik vérüket áldozva szabadították meg hazánkat és az egész emberiséget a fasizmus borzalmaitól, úgy nem valami kedvező képet kaptunk volna. Az emberek egyik — méghozzá tekintélyes — részének a fejében a Szovjetunió csupán fehér folt volt, ismeretlen terület. Az emberek másik, ugyancsak tekintélyes részének a fejében a Szovjetunió ellenkezőleg: söté folt volt, amilyennek azt a horthyisták lefestették — mondotta Sarló elvtárs, majd megállapította: >— Ilyen körülmények között nem kis jelentőségű és nem könnyű feladatra vállalkozott az 1945. június 9-én Budapesten megalakult Magyar— Szovjet Művelődési Társaság, midőn azt tűzte ki céljául, hogy egyre több barátot állít a Szovjetunió mellé megismertetve őket a szovjet nép életével, nagyszerű vívmányaival. — A következőkben Sarló elvtárs felvetette azt a kérdést, hogy kire támaszkodott az MSZT? Elsősorban — mint mondotta — a munkásosztályra. Ezzel kapcsolatban beszélt azokról a hagyományokról, melyek a magyar munkásosztályt a Szovjetunióval összekötötték és megállapította: -Ezek a hagyományok elemi erővel lángoltak fel a magyar munkásosztályban a felszabadító szovjet fegyverek nyomában. A dolgozó nép felismerte a történelmi pillanat nagyszerűségét és megragadta az önzetlenül segítő baráti kezet.* A továbbiakban Sarló elvtárs a felszabadulás egy-egy epizódját mesélte el, majd rátért arra a baráti segítségre, amely a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő folyamán a Szovjetunió részéről számtalanszor megmutatkozott. Ezután a Magyaré-Szovjet Társaság fejlődésével, létszámának gyarapodásával és munkájával foglalkozott s azokkal a hatalmas szellemi javakkal, amelyet a társaság közvetítésével kaptunk a Szovjetuniótól, majd megállapította: -Köztudomásúvá vált, hogy a szovjet—magyar barátság gazdagítása, megszilárdítása, az élet minden területére való kiterjesztése nélkül nem lehet hazánkban a szocializmust felépíteni.* A társaság munkájával kapcsolatban külön kitért az orosz nyelv elsajátításának kérdésére. Beszédét a következőkkel fejezte be: — Nagy örömmel jöttem Szegedre, hogy átadjam a Szovjetunió szegedi barátainak s különösképp az MSZT szegedi tagságának a társaság országos vezetőségének forró üdvözetét. Nagy örömmel jöttem haza az én városomba, ahol nevelkedtem, ahol újságíróskodtam, ahol első verseimet írtam, ahol — több mint 35 évvel ezelőtt először hallottam Rákosi Mátyást, ahol a nagy Lenin rendületlen híve, a Szovjetunió lelkes barátja lettem, ahol első harcos lépéseimet léptem a magyar és a szovjet nép i= HiUtKi testvéri összefogása érdekében. Szegednek rossz hírét keltette a véreskezű Horthy és az itteni klerikálisok, de én mégis büszke vagyok vá-í rosomra, mert tudom, hogy a szegedi munkásság s vele: együtt a demokratikus kispolgárság a lelke mélyén mindig gyűlölte a fasiszta reakciót és távol állott tőle az úgynevezett -szegedi gondolat*, s mindaz a szörnyűség; amely ehhez a gondolathoz; tapadt. Örömmel tölt el, hogy éppen itt és ilyen ünnepélye: j körülmények között találkozhatom önökkel és büszkj s vagyok rá, hogy az első magyar—szovjet baráti egyesü lés éppen Szegeden jött létre 1944 októberében. És büszk e vagyok arra is, hogy az elmúlt tíz év alatt a szegei li szovjetbarátok példamutat tó munkát végeztek. Az MS2 T országos vezetősége azzal Iázott meg, hogy átnyújtsa m az MSZT szegedi szervezet énekkiválő munkájáért a Magyar—Szovjet Társaság dftizplakettjét. — Sarló Sándor elvtárs lueszedét a közönség nagy tetszéssel, hosszantartó tapi ;sal fogadta. Utána Dénes 'Leó elvtárs megköszönte a beszédet és megkezdődölt j» Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel ki tüntetett művészegyüttesének nagyszerű műsora. A műsor ismertetésére csütörtöki számunkban visszatérünk. Brunvkoszorús jelvénnvul fünfeS'é* Isi a legrtnlbb MSZf aktívákat ff Magyar—Szovjet Társaság fennállásának tizedik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségek keretében, az MSZT Csongrádmegyei Elnökségének hétfőn este a Hungária rózsaszín termében rendezett fogadásán a Társaság araciy- és ezüsikoszorús jelvényével tüntették ki Szeged és Csongrád megye legjobb MSZT sdctíváit. Aranykoszorús jelvényt kapott Dénes Leó, Nagy Karoly né, Korom Tamásné, Salgó László,. Rátkai János, Pásztori Béláné , Rácz Károly, Dékai Lajos, drí Borda József. Daru Bálint, Bo':bás János, Somogyi E.éla fis Kallós Sándor, Emellett a Ifiváló MSZT aktívák költött még 40 ezüstkoszorús jelvényt is kiosztottak. _ Az Írószövetség szegedi csoportja nyivános közgyűlését az előbbi hirdetésekikel iszemiben csütörtökön este 7 órakor tartja a MSZT székházban (Horváth Mihály utca 3.). A közgyűlésen Nagy Sándor Sztálin- és Kossuthdíjas író referátuma alapján az elmúlt két esztendő alatt végzett munkát vitatják meg. A vita után az írócsoport tagjainak kiosztják a tagsági igazolványokat, majd megválasztják az új vezetőséget. — Az Optikai és Kinotetí.inikai Egyesület szegedi csoportja ma, szerdán este 6 órakor színes fényképvet ítést rendez az MTESZ Horváth Mihály utca 3 szóm alaLtii jielyiségébem. — A Magyar Hajózási R. T. ügynökség közli, hogy a Szeged—Csongrád között közlekedő személyhajé, június 18-tól Algyő és Szentes állomásokat is érinti, Fiatal szoqedi költők köszöntik a kongresaaua* Egy kongresszusi küldöttnek Hazám! — jajdult a katona, és vér öntötte el a száját. Ledőlt a lóról s már nem tudta azt sem tudta: hiába várják. Hazám! — súgta a meggyötört, míg a burkot nyakára tették. Vér lepte szemét és vörös csillagok vádolták az estét. Most nem lép melledre halál, hosszú, nagy élet kötelez még. de ha mondod a szót: Hazám! — ugy érezd, ahogy ők érezték. ANDRÁS SÁNDOR IFJÚSÁG Kicsit magam is szeretem tebenned, ifjúság! — szépség, örök szerelem. O, fiatalság, szabad égitestek, töretlen fényű tiszta lánggal égni < lehetne jobban; sürgető korunk nekünk kínálja telt gyümölcseit a mindennapok apró örömében s gondjában, ahogy megleljük magunk a szerszámcsengés biztató szavában, ahogy töretlen fényű tiszta lánggal tettek ragyogják be a holnapot. Lődi Ferenc Spekulánsok a piacon Szegedi ár drágító kofákat lepleztek le a vásárhelyi piacon A vásárhelyi nagyállomáson sokan vára'toznak a vonatra. Az utascic között kosarakkal, batyukkal megrakodott asszonypk is vannak. Mindegyik ko sárban két-két pár csirke. Ftiztosan az iparvidéken laki j gyerekeiket látogatják meg, gondolhatná az ember a kosaraic láttán, hadd egyenek a fiatalok egy kis anyámfőz' ie csirkepaprikást. Csak az a bökkenő a dologban, hoím ezek a kosaras asszonyi >k túlságosan gyakran utt izgatnak, sőt nemcsak a vásá rhelyi piacon lehet velük ta lálkpzni, hanem az JTOshiizi, a makói, vagy a buda- pesti Lehel-téri piacon is. S még egy különös szokásuk van ezeknek: mint a héjfja csapnak le arra a dolgoz ú parasztra, aki jószágát a pif icra felviszi. így járt a minc rp is az egyik munkásaszsixmy. Éppen fizetni akarta a 4 fl forintot az idős paraszti isszonynak, amikor odapenderedik egy kövér asszony: — Enyém a csirke negyvenötért — visítja és se szó, se beszéd, szemtelenül már ki is kapja a prédát a munkásasszony kezéből s hátatfordítva neki, számolja is a forintokat az eladó kezébe. Szépek voltak a csirkék, ezért ráígért a munkásaszszony is: Szocialisla-realista filmgyártásunk úi műve: A HARAG NAPJA E1 ilmgydrtásunk nem egy szer adta tanújelét a fejlődésnek az elmúlt hón pok folyamán. Mégis „A harag napjá"-val, melyet nemrég hozott a közönség el j, különösen jelentős állomáshoz érkezett e fejlődés. Hoj miért? A kérdésre először a film témája, tárgya ad választ. Az, hogy a feledhetetlen 1919-et, a dicsőséges tanácsköztársaságot ábrázolja a film, s ez már magában nagy eredmény, mert nagy tartozását rótta le ezzel a magyar filmgyártás a forradalmi munkásosztálynak és pártjának. A második válasz egy másik kérdés mögött rejlik, melyet a következőkép p tehetünk fel: hogyan mutatja be 1919-et a film? Egy szávai felelve: hűségesen. Részletezve a választ, meg kell állapítanunk, hogy reális, érdekes. Van egy olyan nézet, mely szerint regényt vagy színdarabot filmre venni nem szerencsés. S ez igaz, hiszen a film más művészet, mint a regény vagy a dráma. Sándor Kálmán, aki először regényben, majd színdarabban írta meg szerencsésen e témát, most is sikerrel dolgozott. Nem a színdarabot, vagy a regényt alakította filmmé; méluebhte ásott, egészen a nyers valóságba, vissza a feldolgozatlan anyagba. S a téma most ismét életre kel a film sajátos törvényszerűségei szerint, jó színészi alakításokban, rendezői megoldásban, és kitűnő felvételeken. Néha már-már a film gyermekkorában készült, a forradalmakat bemutató eredeti dokumentumfilmekre emlékeztet, hasonlít hozzájuk, sőt: olyannak tűnik, mintha dokumentumfilm lenne. És az lehet a legnagyobb dicséret egy filmre, ha a dokumentum erejével hat. A film gazdag, tartalmas és rendkívül érdek es volta a szerencsésen kivá ásztott s igen éles konflikt- tsnak köszönhető. Forrada lom és ellenforradalom, a 1 lép és elnyomói állnak egymással szemben, rajzuk h iteles, valóságos és tipikus: nemcsak N. városka lalcóira jellemző, hanem a forradalmi írókra és az ellenforradalmárcútra a történelem adott szakaszán. A művészi sűrítésnek a szocialista-realizmusra jellemző reódszere érvényesül — bátran mondhatjuk: maradéktalanul — ebben a filmben. A film szereplői és rendej zői: Várkonyi Zoltán Kossuth-díjas és Makk Károly i nemcsak megértették, de ki is tudták fejezni művészi alakítással és filmszerűen azt a magas eszmei tartalmat, melyet az író föltárt a forradalmi harcokból. Bessenyei Ferenc Sós Ferenc vádbiztosa hitelesen, élményt adva mutatja meg a forradalmárt, következetességével, hűségével, becsületességével. Somogyi Erzsi — aki Sós Ferenc anyját alakítja — egy gorkiji munkásanya alakját állítja elénk rettenthetetlen, úgyszólván parancsoló erkölcsi erejével, meleg emberségével. A film igen eredeti alakítása Barsy Béla Kossuthdíjas művész Szedlacsek vasöntője. Maradéktalanul, karakterisztikusan elénk adja az egyszerű, tanulatlan, de értelmes forradalmár munkás alakját. A fűmet alakító színészek mind jó teljesítményt nyújtottak. Ungvári László: Máriássi Endre és Mányai Lajos: Vizm.cz alakítását kell még megemlítenünk közülük. A harag napja kitűnő színészgárdájával, rendezésével Sándor Kálmán munkája nyomán hiteles és méltó filmábrázolása a Magyar Tanácsköztársaságnak és dokumentuma fejlődő szocialistarealista filmgyártásunknak. — En is megadom a negyvenötöt ... —• ötven — csattant a kövér asszonyság hangja s mintegy az csendült ki belőle: velem akarsz versenyezni, te koszos... Néhány pár baromfi megelőzőleg már ott szorongott az asszonyság garabolyában, melléjük kerültek az imént vásároltak. A néne aztán az állomás irányában elsietett. A nagyállomáson már néhány társa ott várakozott. Gyanakodva pislogtak jobbra-balra, mint akiknek nem tiszta a lelkiismeretük. — Maguké ez a sok kosár? — szólítja meg a lapuló kofákat az ügyészségi nyomozó. Mint mikor a vércse lecsap a baromfiudvarra, úgy rebbentek szét erre a kérdésre, otthagyva a kosarakat, csirkéket s usgyi fel a vonatra. Ügy kellett aztán öszszeszedegetni őket. hogy ne hagyják már itt a jó rántanivaló falatokat. • A dolgozó asszonyok, munkásfeleségek már többször panaszkodtak, hogy iparengedély nélküli kofák siserehada lepi meg a piacolsat, akik felverik az árakat, ráígérnek a portékára. Egy ilyen újabb bejelentésre leplezték le a vásárhelyi nagyállomáson Csízmár Jánosné Lugas utca 7, Vékes Andrásné Tavasz utca 7, özv. Magyari Mihályné Bolya utca 8. Szabó Mátyásné Nádas utca 3 szám alatt lakó szegedi kofákat és másokat. A prímet Csizmámé vitte a feketézők között, aki bevallása szerint (s amit nem vallott be) 30 esetben utazott fel Pestre a vásárhelyi, makói és orosházi piacokon vásárolt baromfiakkalhogy a vidéken megvett 35—40 forintos pár csirkét 70—75 forintért adja eL Hogy miért űzhette eddig zavartalanul a feketézést? Raffinériával. Egy alkalommal a szegedi nagyállomáson csak azért nem bukott le, mert hamarjában a csirkével teli kosarakat berakta a liftbe, s amikor „tiszta volt a levegő" kiszedte onnan a portékát. Szegeden különféle pesti címekre. sőt külön-külön a két szegedi állomásról küldözgette az élő és vágott baromfit — sok esetben saláta közé csomagolva — Budapestre. Különben sem járat* ían a feketézésben Csízmár* né, hiszen ezért először 1950* ben, majd pedig 1951-ben már megbüntették. Sőt: varsutas vejét is feketézésért ítélték el három hónapra. A „seftelés", a munka nélkül szerzett jövedelem — ez volt eddig is az életeleme. Megszokta ezt még akkor, amikor a dorozsmai volt Zádori-féle nagy malmot bérel* ték, majd utána a marhakereskedelemmel, végül pedig, amikor kifőzdéje volt. Tisztességes fizikai munka nem fült az „üzletasszony" fogaihoz, csak az „üzlet". Mit számított neki, ha felverte a ba* romfiárakat, s emiatt a munkások drágábban jutottak csirkéhez, tyúkhoz, libához. A lényeg az volt: meg le* gyen a haszon. De hogy érde* I mes volt a feketézéssel foglalkozni — amíg börtön nemlett a vége — jellemző, hogy harmincegynéhány alkalommal a jelentós összegű, Budapestig szóló útiköltség, sőt az állomásra való fuvaroztatás költsége is megtérült. A többi zugkereskedő: Vékesné. Magyariné. Szabóné legalább annyi előnyben volt Csizmáméval szemben, hogy nekik féláru vasúti kedvezményük volt, (lám mire jó a vasúti kedvezmény!) mivel férjeik vasúti alkalmazottak voltak vagy jelenleg is azok. • Egy szónak is száz a vége: a párt Központi Vezetőségének legutóbbi határozata nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a szabadpiac nem a feketézők, árdrágítók, zugkereskedők vadászterülete. hanem azért van, hogy a mezőgazdasági termelök feleslegeiket közvetlenül az ellátatlan fogyasztók részére adhassák el szabad megegyezés szerinti árban, vagy az állami kereskedelemnek. A vásárhelyi piacnak a zugkereskedőktől való megtisztításához már hozzáfogtak, s a feketézőknek lesz idejük elmélkedni a börtönben az idők változandóságáról. De a spekuláció elleni harc nemcsak rendőrségi ügy. Ügye minden dolgozó embernek. Közös összefogásra van szükség, hogy nemcsak a baromfival üzérkedőket leplezzük le és juttassuk megérdemelt helyükre, de a terménynyel spekulálókat is. (rácz) Újszegeden is lesz piac Az I. kerületi tanács végrehajtó bizottsága az újszegedi dolgozók kérésére foglalkozott azzal a kérdéssel, hogy Újszegeden piacot létesítsenek. A végrehajtó bizottság úgy határozott, hogy június 17-től, péntektől kezdve Újszegeden, a Temesvári körútnak a sportpálya előtti részén piac létesül. Á piac a továbbiakban minden hét keddi és pénteki napján mű- Itesen előnyt jelent elsősorban az újszegedi termelőknek, akiknek a jövőben terményeiket nem kel] a nagy távolságú szegedi piacra behozni. De előnyt jelent a környező vidék termelőinek is, "mert a piac közvetlenül a vasútállomás mellett lesz. Mindezeken túlmenően az újszegedi háziasszonyok fáradságmenködik. A piac megnyitása nagy I

szükségleteiket a .A *—• be tudják szerezni közeli pia*