Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-11 / 136. szám

2 Szombat, 1955. június 11. Hegedűs András elvtárs előadói beszéde a Központi Vezetőség 1955. június 7—8-i ülésén f (Folytatás az első oldalról). hitelt adott, elengedte a tejbeadási kötelezettséget a háztáji tehén után. A továbbiakban is az i lélunk, hogy minden termelőszövetkezeti tagnak legyen legalább egy tehene, egy vagy két hízott sertése és megfelelő baromfiállománya. A közös gazdaság elhanyagolása, megszabottnál nagyobb méretű háztáji gazdaság azonban káros a tagságra, mert bomlasztja a termelőszövetkezeti gazdálkodást, megfosztja a szövetkezeti tagokat azoktól az előnyöktől, amelyek a közös gazdálkodással járnak. A játási tanácsoknak és a járási pártbizottságoknak biztosítaniok kell, hogy a termelőszövetkezetek tagsága az alapszabályt ebben a tekintetben is tiszteletben tartsa és a megengedettnél nagyobb háztáji földet és állatállományt beadja a közös gazdaságba. A termelőszövetkezeti gazdaságok megerősítésének, a tagság jövedelme növekedésének alapja a növénytermelés, az állattenyésztés fejlesztése, az átlagtermések és hozamok fokozása. Erre alapozva, a termelőszövetkezetek jövedelmüket tovább növelhetik azzal, ha felhasználva a szövetkezet előnyeit, beadási kötelezettségük teljesítése után fennmaradó termékeiket feldogozott állapotban értékesítik. Államunk segíti a termelőszövetkezeteket abban, hogy saját terményeik feldolgozására kisebb segédüzemeket létesítsenek. Meg kell azonban akadályoznunk azt, hogy a termelőszövetkezetek olyan segédüzemeket létesítsenek, amelyek nem mezőgazdasági terményeket dolgoznak fel, vagy másoktól felvásárolt termékek feldolgozására rendezkednek be. Ez a termelőszövetkezetek figyelmet és erejét elvonja legfontosabb feladatuktól, a mezőgazdasági termeléstől, A mezőgazdaság szocialista átszervezésében és a mezőgazdasági termelés fellendítésében döntő szerepük vp.n a gépállomásoknak. Javult a gépi munka minősége, az előrehaladás mégsem kielégítő és a gépállomások munkája még mindig főként ebből a szempontból fogyatékos, Ez az oka annak is, hogy a gépi munka termésnövelő hatása még nem jelentkezik a kívánt mértékben a termelőszövetkezetek terméseredményeiben. A gépállomás munkáját csak akkor lehet jónak tekinteni, ha körzetében a termelőszövetkezetek termésátlagai jóval meghaladják azokat a terméseredményeket, amelyeket a szövetkezeti tagok előzőleg, mint egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok elértek. Ez a terméstöbblet a gépállomások munkájának igazi fokmérője. A gépállomás nemcsak az általa végzett gépi munkáért felel, hanem a termelőszövetkezetekhez beosztott mezőgazdászok útján felelős a termelőszövetkezetek egész gazdálkodásáért is. Gondoskodni kell arról, hogy a gépállomások íraktorosai ne véletlenül odasodródott emberek legyenek, hanem a gépet szerető, tehetséges dolgozók, akik élethivatásuknak tekintik a traktoros munkát. A gépállomásokon mindenekelőtt a gépi munka minőségét kell megjavítani, hogy ennek kedvező hatása végre a termelőszövetkezetek növekvő termésátlagainak számában is kifejezésre jusson. Az állami gazdaságoknak jobban ki kell használniok lehetőségeiket A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megnövelik az állami gazdaságok szerepét és jelentőségét is. Az állami gazdaságok egyre inkább betöltik azt a fontos feladatot, amely a mezőgazdaság szocialista átszervezésében reájuk hárul. Szerepük különösen fontos a kenyérgabona, a hús-árutermelésben és jelentősen növekedett a tejtermelésben ls. Kenyérgabona termelésünknek 18 8 százalékát, vágóárutermelésünk 26.3 százalékát, marhahús-árutermelésünk 23.3 százalékát, a tejtermelésnek 21.1 százalékát ma már az állami gazdaságok szolgáltatják. Az állami gazdaságok a részükre biztosított lehetőségeket azonban még távolról sem használják ki. Munkájuk legfőbb hiányossága, hogy nagyon drágán termelnek, termékeik önköltsége magas és még mindig tűrhetetlenül nagy a veszteségük. Az állami gazdaságokban a legfontosabb feladat az önköltség csökkentése, a gazdálkodás veszteségmentessé tétele. Az állami gazdaságokban nem lehet csökkenteni az önköltséget, ha nem növeljük a mezőgazdasági munkák gépesítését. A magas önkötrtég egyik fő oka, hogy nem wrerült még áttörnünk azt az ellenállást, ami az állami gazdaságok vezetőinek és szakembereinek egy részénél — részben hozzá nem értésből, részben az újtól való idegenkedés miatt — a gépesítés ellen megnyilvánul. Haladéktalanul fel kell számolnunk azt a nagyfokú munkaerőpazarlást, amely a munkák alacsonyfokú gépesítése miatt, az állami gazdaságokban még ma is szinte általánosnak mondható. Az állami gazdaságokban gondoskodni kell arról, hogy a társadalmi tulajdon védelme biztosítva legyen és legszigorúbban kell eljárni nemcsak azokkal szemben, akik lopnak és fosztogatnak, hanem azok ellen is, akik eltűrik az állami vagyon megkárosítását és csáki szalmájának nézik az állam tulajdonát, kezdve a termelési igazgatóságoktól a minisztériumi vezetőkig. Az állami gazdaságokból, a vezetés megerősítése érdekében, a vezetők és az alkalmazottak közül el kell távolítani az oda befurakodott ellenséges elemeket, volit hivatásos (ludovikás) katonatiszteket. nagybirtokosokat, nagybérlőket, kulák okat. őrködni kell azonban azon, hogy amikor a legkeményebben fellépünk az ellenséges elemekkel szemiben, megbecsüljék az állami gazdaságokban azokat a régi szakembereket, akik a felszabadulás óta jó munkájukkal bizonyították be népi demokráciánkhoz való hűségüket. Nem szabad megengednünk, hogy az ellenséges elemek elleni harc érintse és zavarja munkájukban ezeket a becsületes szakembereket. A mezőgazdaság szocialista szektora élenjáró dolgozóinak tízezrei jelentik számunkra a legnagyobb erőt a mezőgazdaság szocialista átszervezéséért, a mezőgazdasági termelés fellendítéséért folyó harcban, ők a haladás, a szocializmus zászlóvivői a mezőgazdaságban, ezért pártunknak és kormányunknak teljes erejével támogatnia kell őket. A kenyérgabona termelésének fokozása döntően fontos feladat bői és fizetésből élők számának jelentős növekedésével — mind nagyobb lesz a kenyérgabonaszükséglet ls. Ezért a mezőgazdasági termelésben legfontosabb feladatunk n kenyérgabonatermelés olyan arányú fejlesztése, hogy még kedvezőtlen időjárás mellett is, bdhozatal nélkül, zavartalanul elégíthessük ki a lakosság szükségletét mindazokból az élelmiszerekből, amelyeket kenyérgabonából nyerünk, sőt megfelelő tartalékokkal is rendelkezzünk. Az előző években ezt a nagy feladatot nem tudtuk megoldani. Ezért fordulhatott elő, hogy bár országunk kiválóan alkalmas jóminőségű kenyérgabona termelésére, mégis ebben a gazdasági évben a lakosság zavarUJan ellátásához jelentős behozatalra volt szükség. Ez súlyos terhet rótt népgazdaságunkra. Megengedhetetlen az, ami az elmúlt év őszén is történt, hogy míg a termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok teljesítették kenyérgabona vetéstervüket, addig az egyénileg gazdálkodó parasztok csak 893 százalékra teljesítették, ami több mint 200 000 katasztrális hold kenyérgabona vetésterület kiesését jelentette. Meg kell adnunk azt a jogot a községi tanácsok elnökeinek, hogy a község kenyérgabonavetéstervét egyénekre bontsák és a beadási könyvben, mint kötelezettséget írják elő. Azokkal a termelőkkel szemben, akik kötelezettségüknek nem tesznek eleget, még az ősz folyamán el kell járni és meg kell vonni tőlük a kenyérgabona beadással kapcsolatos öszszes juttatásokat és kedvezményeket. Egyszersmindenkórra meg kell szüntetni azt az állapotot, hogy a kenyérgabona termésátlagainak alakulása szinte teljes mértékben az időjárás függvénye legyen. Az élenjáró j törvénynek azt a sajátossátermelöszövetkezetek és állami | gát, hogy ez nem ideiglenes gazdaságok tapasztalatai azt ! rendszabályt rögzít, hanem bizonyítják, hogy korszerű ag- ! gazdasági rendszerünkneK rotechnikaí módszerek Idejében való alkalmazásával — minden különösebb anyagi befektetés nélkül — elérhető az 1953 decemberi határozatban előírt 1—1,5 mázsa termésátlag növelés. Közvetlenül előttünk álló feladat az aratás-cséplés időben és veszteségmentesen való elvégzése és ezze\ kenyérgabonaellátásunk biztosítása a következő évre. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a kenyérgabonatermés betakarítása nem egyszerű termelési folyamat csupán, hanem igen fontos politikai és gazdasági feladat. A mezőgazdaság szocialista szektorában különös gonddal kell foglalkozni a gépi aratás helyes megszervezésével. Már jó előre szembe kell szállni a gépellenes nézetekkel, amelyek az elmúlt évben sok helyen akadályozták az aratógépek és kombájnok jó kihasználását; ez nagy szemveszteséget okozott, amit a folyó évben el kell kerülnünk. egyik legfontosabb, alapvető vonása. Sokezer vagon kenyérgabonát, takarmánygabonát, húst állami szabad felvásárlás útján kell beszereznünk. Ezt az elmúlt évben megnehezítette a spekuláció elburjánzása, a szabad piaci árak spekulatív felhajtása. Az állami szabadfelvásárlás növelése érdekében pártunk és kormányunk bevezette azt a rendszert, hogy egyes fontos iparcikkeket (építőanyagokat, motorkerékpárt, drótfonatot stb.) elsősorban azoknak a dolgozó parasztoknak juttat, akik beadási kötelezettségük teljesítése után fennmaradó terményeik egy részét az államnak szabadfelvásárlási áron adják el. Az állami szabadfelvásárlás mellett továbbra is fenn kell tartanunk a szerződéses termelési rendszert, sőt azt a jövőben tovább kell szélesítenünK. Az a lehetőség, hogy a beadási Kötelezettség teljesítése után a termelőszövetkezetek, egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok termékeiket minden korlátozás nélkül, szabadon vihessék piacra, nem ideiglenes rendszabály, hanem népgazdaságunknak egyik alapvető vonása. Nem engedhetjük meg, hogy a termelő és a fogyasztó közé kereskedők, kupecek és spekulánsok kapcsolódjanak. mert ez az árak felveréséhez, indokolatlan jövedelemszerzéshez vezet, árt mind a termelőknek, mind a fogyasztóknak. Az eddigieknél sokkal határozottabban érvényt kell szerezni annak a rendszabálynak, amely megtiltja a mezőgazdasági termékek továbbadásra való felvásárlását. A mezőgazdasági szakpropaganda jelentősége A mezőgazdasági szakmai propaganda akkor válik a mellett:termelés fejlesztésének igaKenyérellátásunk" legfontosabb feladatunk, hogy ! zán jelentős' mozgató erejévé, biztosítsuk dolgozó népünk bő- . ha olyan tudományra táséges ellátását állati termékek- I maszkodik, amely közvetlen kel: hússal, tejjel, tojással stb. 'kapcsolatban van agyakorlatBár a hús és imás állati termé kek fogyasztása az 1938. évihez viszonyítva jelentősen növekedett, mégsem mondhatjuk, hogy a mind magasabb igényekhez képest az ellátás megfelelő lenne. — Mi az oka ennek? — Állatállományunk számszerűleg elérte, sőt túl is haladta a felszabadulás előtti mennyiséget. Ez az állomány jóval nagyobb hozamok elérésére képes, termelőképességét azonban még távolról sem használjuk ki főleg azért, mert nem termelünk megfelelő menynyiségű és értékű takarmányt. Fokozni kell a kukorica termésátlagát Tisztelt Elvtársak! Pártunknak és kormányunknak a mezőgazdaság szocialista átszervezésére irányuló munkával egyidejűleg komoly erőfeszítéseket kell tennie a mezőgazdasági termelés fellendítésére, továbbfejlesztve azokat az eredményeket. amelyeket az 1953 decemberi határozat végrehajtásában elértünk. Erőinket mindenekelőtt a legfontosabb kérdések megoldására kell összpontosítani: a kenyérgabona, a takarmánytermelés és a kertészet fejlesztésére, valamint a szarvasmarhatenyésztés fellendítésére. A mezőgazdasági termelés fellendítése soronkövetkező feladatainak kitűzésénél népünk állandóan növekvő igényeiből kell kiindulnunk. A dolgozó nép életszínvonalának emelkedésével — a bér— Takarmánynövényeink közül a kukorica és a lucerna a legértékesebb, ezért más, kevésbé értékes takarmánynövények rovására elsősorban ezek vetésterületét kell növelni és fokozni termésátlagukat. — Mit kell tennünk a nagy átlagtermések eléréséhez a kukorica termelésben? — Mindenekelőtt országosan alkalmaznunk kell mindazokat az agrotechnikai eljárásokat, amelyekkel biztosítani lehet a magas kukoricatermést: őszi trágyázás, őszi mélyszántás, jó vetőmag, legalább háromszori kapálás és nyári gazoló kapálás, a kukorica idejében való törése éa a szár haladéktalan felhasználása siliótakarmány készítésére. A fajtaheterózis kukoricavetőmag használatával már igen sok termelőszövetkezet és állatni gazdaság ért el jó eredményt és a jövő évben már 500—600.000 katasztrális hold bevetéséhez szükséges vetőmaggal rendelkezünk. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy az egyszerű heterózis kukoricavetőmag használata 10—15 százalékkal növeli a termést. A kukoricatermelés mellett, a szálastakarmány-növények közül a legnagyobb figyelmet a lucerna termelésére kell fordítanunk. A szálastakarmányok vetésterületén belül e növény vetésterületi arányát kell elsősorban növelnünk és sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a betakarítási veszteségek csökkentésére is. Visszaesés tapasztalható az állattenyésztés legfontosabb ágában, a szarvasmarhatenyésztésben. Különösen rossz a szarvasmarhaállományon belül a tehenek aránya: a tehén és előhasi üsző az összállománynak mindössze 45.7 százaléka. A szarvasmarhatenyésztés fejlesztése érdekében mindenekelőtt eaen a tűrhetetlen helyzeten kell változtatnunk. Meg kell óvnunk a tehénállományt. Ezért a húsbeadási terveket más állattenyésztési ágak, elsősorban a sertésbeadás, a nagyobb ökörvágás, a tinó és bikanövendékállomány magasabb súlyra való hizlalása, általában a vágósúly növelése révén kell biztosítanunk. A húsbeadási tervek maradéktalan teljesítésének biztosítása — a tervezettnél nagyobb állatkivágás nélkül — megköveteli a vágósúly emelését. Minden lehetőség megvan arra, hogy a szarvasmarhánál a vágósúlyt darabonként 1 mázsával emeljük: ez negyedévi hússzükségletünket fedezné, egyidejűleg javítaná a marhahús minőségét, s ez egymagában is megszüntetné a húsellátási zavarokat. A beadási kötelezettség teljesítése elsőrendű állampolgári feladat — Tisztelt Központi Vezetőség! — Cplgozó népünk kenyérrel, hússal és egyéb élelmiszerekkel való zavartalan és kielégítő ellátása érdekében, a mezőgazdasági termelés fejlesztésével egyidejűleg feltétlenül biztosítani kell a beadási kötelezettség maradéktalan és időben történő teljesítését. — Az elmúlt évben és részben még ezév I. negyedében is — annak ellenére, hogy a termelőszövetkezetek élenjártak a beadásban — az állampolgári fegyelem meglazulása és a spekuláció elharapózása következtében a mezőgazdaság egészében mégsem teljesítette a csökkentett beadási terveket. 1954-ben a parasztság mintegy ezer vagon hízottsertéssel, többezer vagon kenyérés takarmánygabonával maradt adósa az államnak. Az állampolgári fegyelem lazulása, — amely a beadási tervek nem teljesítésében nyilvánu't meg, — mindenekelőtt azért következett be, mert a jobboldali elhajlás következtében megnőtt a kulák szarva, erősödött az üzérkedés a falun. Emellett sokan még pártunk és államunk vezető szerveiben sem értették meg a begyűjtési tal, s legfőbb célja, hogy a mezőgazdasági termelés számára új módszereket és eljárásokat dolgozzon ki. Sajnos, a magyar mezőgazdasági tudomány — bár sok területen kiváló eredményt ért el — ma még korántsem tölti be ezt a feladatot, ma még kevés az olyan gyakorlatilag hasznosítható eredmény, amely bevezetése nagy lépéssel vinné előre a mezőgazdasági termelés hozamainak növelését és főleg a kutatók maguk sem harcolnak eléggé az elért nem kevés eredmény gyakorlati felhasználásáért. Emellett, másfelől nagy hiba, hogy a mezőgazdasági szakmai propaganda irányítói nem törődnek a gyakorlatban bevált tudományos eredmények elterjesztésével és alkalmazásával, amelyekkel a mezőgazdasági termelés hozamait gyorsan tudnánk emelni. Ma még ezen új és haladó módszerek bevezetése és elterjesztése a mezőgazdasági szervek jelentős részében, sőt magában a Földművelésügyi Minisztériumban és az Állami Gazdaságok Minisztériumában is, sokszor közönybe fullad. Már pedig a közöny halálos ellensége a fejlődésnek. A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok megoldása nagy erőfeszítéseket követel meg egész pártunktól. Csak a párt összes erőinek összefogásával és mozgósításával lehet a mezőgazdasági termelés egyidejű fellendítése mellett — végrehajtani azt a történelmi jelentőségű, forradalmi változást, amelyet a mezőgazdaság kollektivizálása jelent. E téren fő feladat most a falu, a párt és állam irányításának káderekkel való további hathatós erősítése. Olyan káderátcsoportosításra van szükség, amelynek segítségével a pártmunkában tapasztalt szervezőkké és vezetőkké nőtt pártkáderek — elsősorban ipari munkások — százával mennek falura, magukkal víve a pártmunkás politikai szilárdságát, a város magasabb kultúráját, az ipar nagyfokú szervezettségét. A Politikai Bizottság azt javasolja a Központi Vezetőségnek, hozzon olyan határozatot, amely szerint a városi, hivatali és üzemi pártszervezetek még ebben az évben kötelesek 1200 kommunistát falusi munkára küldeni, akik gépállomási, állami gazdasági igazgatók, termelőszövetkezeti elnökök, illetve párttitkárok lehetnek. A hivatali, üzemi, városi pártszervezetekben széleskörű felvilágosító munkát kell folytatni, hogy a kommunisták megértsék, hogy a mezőgazdaság szocialista átszervezése, a mezőgazdasági termelés fellendítése óriási jelentőségű egész országunk, egész népgazdj águnk gazdaságra támaszkodik fejlődése szempontjából és ilymódon el kell érni, hogy azok a kommunisták, akiket • párt a falusi munkára küld, ezt a megbízatást megtiszteltetésnek vegyék és annak örömmel tegyenek eleget. Mindenekelőtt politikailag szilárd elvtársakat kell küldeni, olyanokat, akik a gyakorlati párt- vagy gazdasági munkában megmutatták, hogy van tehetségük és szervezőképességük. A járási pártbizottságoknak és a falusi pártszervezeteknek legjelentősebb feladata most, hogy a kommunistákat harcos kiállásra és példamutatásra neveljék és e tekintetben különösen fontos, hogy a még egyénileg dolgozó paraszt párttagjainkat meggyőzzék a szövetkezeti út helyességéről. A Központi Vezetőség azért tűzheti ki célú! a mezőgazdaság szocialista átszervezését és a mezőgazdasági termelés fellendítését, mert államhatalmunk szilárdan a dolgozó parasztsággal szövetséges munkásosztály kezében van. Népf demokratikus államunk, mint újtípusú munkáshatalom, a párt politikájának végrehajtásáért hatalmas arányú politikai és gazdasági szervező munkára képes. A mezőgazdaságban előttünk álló feladatok végrehajthatók, mert a párt, mint egész társadalmunk elismert vezető ereje; élvezve a dolgozók bizalmát, e feladatok végrehajtására mozgósítani tudja egész társadalmunkat, munkásosztályunkat, dolgozó parasztságunkat, néphez hü értelmiségünket. A párt irányításával — a pártszervezetekre, a kommunistákra támaszkodva — a mezőgazdaság szocialista átszervezését, a mezőgazdasági termelés fellendítését igazi össznépi üggyé tudjuk tenni. Nagy munkánkban felmér" hetetlen támogatást jelent az a megbonthatatlan és egyre erősödő testvéri barátság, amely országunkat, népünket a Szovjetunióval, a Kínai Népköztársasággal és a többi baráti népi demokráciával összeköti. Minden lépésünket, amelyet a szocializmus építésében teszünk, segíti a szocializmus és a demokrácia országainak legyőzhetetlen tábora: egyidejűleg minden eredmény, amelyet ezen a téren elérünk, hozzájárulás az emberi haladás, a béke nagy ügyéhez. Ez a tudat is növeli népünk és pártunk erejét és egységét a szocialista Magyarország megteremtéséért folyó harcban. Nem kétséges, hogy a munkásosztály, a dolgozó parasztság, a néphez hű értelmiség pártunk és kormányunk irányításával megoldja mindazokat a feladatokat, amelyek a mezőgazdaság területén előttünk állanak, megteremti a szocialista mezőgazdaságot és ezzel létrehozza hazánkban a szocialista társadalmat és a szocialista népgazdaságot, amely •mindkét lábával a szocialista talajon áll-, szocialista iparra és szocialista mező-