Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-10 / 135. szám

WAG PROLETÁRJAI ...» AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA MAI SZAMUNKBÓL! A fellazult norma nyomában az Üjszegedi Kender-Lenszövőben (5, oldal} A mórahalml gépállomáson örömmel fogadták a Központi Vezetőség határozatát (5. oldal) "Adenauer nem utasíthatja vissza a Szovjetunió: meghívását* . (4. oldal) A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének határozata a mezőgazdaság szocialista átszervezésének és a mezőgazdasági termelés fellendítésének további feladatairól A Központi Vezetőség határozatának rövidített azövege: I. Pártunk politikájának ered­ményeként az utóbbi évek fo­lyamán népgazdaságunkban mélyreható változások men­tek végbe. Hazánk fejlett szo­cialista iparral rendelkező ipari-agrár országgá vált. A párt irányításával, munkás­osztályunk segítségével, népi demokratikus államunk tá­mogatásával létrejött és egy­re erősödik a mezőgazdaság szocialista szektora, amely a szántóterületnek majdnem egyharmadát foglalja el. Gyö­keret vert és fejlődik a ter­melőszövetkezeti mozgalom. Ma már mintegy 200 000 ter­melőszövetkezeti család, meggyőződve a szövetkezeti nagyüzemű gazdálkodás elő­nyeiről, magabiztosan követi e dolgozó parasztság felemel­kedésének ezt az egyetlen, járható útját. Megszűnt a mezőgazdaságban a munka­nélküliség és igen szűk térre korlátozódott a szegénypa­rasztok kizsákmányolásának lehetősége. Megváltozott az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztság élete, növekedett jólétük, műveltségük. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének megkezdésé­vel egyidejűleg pártunk és kormányunk nagy erőfeszíté­seket tett a mezőgazdasági termelés fellendítésére. E te­kintetoen különösen jelentős a Központi Vezetőség és a Mi­nisztertanács 1953 decemberi határozata, amelynek nyo­mán egészséges fejlődés in­dult meg a mezőgazdaság számos területén. Megnövekedett a termelési kedv: a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg gazdál­kodó parasztok a múlt évben minden földet művelés alá vettek; háromnegyedmillió katasztrális holddal nagyobb területet trágyáztak meg is­tállótrágyával, mint 1953-ban. Az előző hat év átlagához ké­pest 22 százalékkal nőtt leg­fontosabb takarmánynövé­nyünknek, a kukoricának összhozama; részben ennek köszönhető, hogy az ország sertésállománya nagyobb, mint bármikor volt. A leg­fontosabb zöldségfélékből 1954-ben 14 százalékkal töb­bet termeltünk az előző évi­nél; örvendetesen nőtt a vö­röshagyma, a fűszerpaprika és a paradicsom termelése is. A termelés növeléséhez nagymértékben hozzájárult, hogy munkásosztályunk, szo­cialista iparunk termelési, műszaki és politikai téren fo­kozott segítséget nyújtott a mezőgazdaságnak. Egyebek között 1954-ben 3740 traktor­ral, 1379 fogatos- és traktor­ekével, 950 cséplőgéppel, 774 000 mázsa műtrágyával adott többet az ipar, mint 1953-ban. Még nagyobbak lehettek volna eredményeink, ha pár­tunkban és az államszerve­zetben lábrakapott jobboldali nézetek nem hátráltatták vol­na a mezőgazdaság egészsé­ges fejlődését. A jobboldali nézetek hatására a tanácsok, s a begyűjtési apparátus egy részében, továbbá számos gazdaságban eluralkodott a fegyelmezetlenség, nem óv­ják megfelelően az állami és szövetkezeti tulajdont, gyak­ran lebecsülik a gépeket és azok szerepét a hozamok nö­velésében. E káros jelensé­gek ellen pártszervezeteink jelentős része nem folytatott következetes harcot. Az opportunista nézetek el­terjedése lazította az állam' polgári fegyelmet is: Nagy az elmaradás például a kukori' ca-, burgonya- és sertésbe­gyűjtésben. Jórészt ezért nem kielégítő a húsellátás. A mezőgazdasági irányító­szervek: a Földművelésügyi Minisztérium, az Állami Gaz­daságok Minisztériuma, a megyei és járási tanácsok nem hajtották végre az 1953 decemberi határozat számos intézkedését. Ez is oka an­nak, hogy a termelési színvo­nal nem emelkedett kielégí­tően és nagy az elmaradás olyan fontos termelési ágak­ban, mint a kenyérgabona­termelés és a szarvasmarha­tenyésztés. Pártunk Központi Vezető­sége a márciusi és áprilisi ha­tározatokkal döntő csapást mért a jobboldali, népellenes nézetekre, amelyek fékezték a mezőgazdasági termelés fej­lesztését, akadályozták a ter­melőszövetkezeti mozgalom megszilárdítását és növeke­dését. Ezek a határozatok új lendületet adtak a mezőgaz­daságunk általános fejleszté­séért folyó harcnak. A szocialista társadalom felépítése, dolgozó népünk jó­létének emelése érdekében a mezőgazdaság terén pártunk előtt kettős, egymástól elvá­laszthatatlan feladat áll: a) A párt III. kongresszusa határozatának megfelelően számszerűen is tovább kell fejleszteni a termelőszövet­kezeti mozgalmat — az egyé­nileg gazdálkodó dolgozó pa­rasztoknak termelőszövetke­zetekbe való önkéntes tömö­rülése útján — olyan ütem­ben, hogy a második ötéves terv végére a mezőgazdaság­ban is túlsúlyban legyen a szocialista szektor. A terme­lőszövetkezeti mozgalom fej­lesztését elsősorban a meg­levő termelőszövetkezetek megszilárdítása, példamutató gazdálkodása mozdítja elő. A régi termelőszövetkezetek to­vábbi erősítése mellett új ter­melőszövetkezeteket is kell szervezni. Ehhez a párt és az állaim az elkövetkező évek­ben fokozott anyagi, techni­kai és szervezési segítséget nyújt. b) Növelni és olcsóbbá, gazdaságosabbá kell tenni a mezőgazdasági termelést, hogy dolgozó népünk élelmi­szerszükségletét mindjobban kielégíthessük és iparunkat mindinkább elláthassuk me­zőgazdasági eredetű nyers­anyagokkal. E feladat meg­valósításában az állami gaz­daságoknak és a termelőszö­vetkezeteknek kell élenjár­niok, egész termelésük, s el sősorban árutermelésük gyor­sabb növelésével és gazdálko­dásuk gyökeres megjavításá­val, amit lehetővé tesz a fo­kozottabb gépesítés, valamint a tudomány eredményeinek alkalmazása. Meg kell valósítani a Köz­ponti Vezetőség és a Minisz­tertanács 1953 decemberi ha­tározatát, munkánk közép­pontjába állítva a kenyérga­bonatermelést, szarvasmarha­tenyésztést, valamint az egész állattenyésztés takar­ményalapjának biztosítását, elsősorban a kukoricaterme­lés fokozásával. Az ország lakosságának élelmiszerekkel s a könnyű­és az élelmiszeriparnak nyersanyagokkal való bősége­sebb ellátása, valamint ma­gának a dolgozó parasztság­nak s a munkás-paraszt szö­vetség erősítésének érdeké­ben pártunknak és kormá­nyunknak továbbra is támo­gatnia kell az egyénileg gaz­dálkodó parasztságot terme­lésének s különösen áruter­melésének növelésében. Biz­tosítani kell az egyénileg gaz­dálkodó parasztok számára a továbbiakban is, hogy terme­lésük, s különösen áruterme­lésük növelésében anyagilag érdekelve legyenek. A két fő feladatot: a mező­gazdaság szocialista átszer­vezését s a mezőgazdasági termelés fellendítését együt­tesen kell megoldanunk. En­nek feltételei ma már meg­vannak. Népi demokráciánk fejlődése, az első ötéves terv eredményei, szocialista ipa­runk növekedése, valamint a mezőgazdaság szocialista szektorának erősödése meg­teremtették azt az alapot, amelyre támaszkodva na­gyobb léptekkel mehetünk előre a mezőgazdaság szocia­lista átszervezése és egyide­jűleg a termelési színvonal növelése útján. Ehhez azon­ban múlhatatlanul szükség van népi demokratikus álla­munk következetes gazdasági szervező és irányító munká­jára. Pártunk és kormányunk irányításával, társadalmunk vezetőerejének, a munkásosz­tálynak segítségével, dolgozó népünk e nagyszerű célkitű­zéseket megvalósítja, mert a lenini elvek alapján a sze­gényparasztságra támaszkod­va, szövetségben a középpa­rasztsággal, harcolva a ku­lákság ellen, tovább erősít­jük és szilárdítjuk a munkás­osztály és a dolgozó paraszt­ság szövetségét, feladataink sikeres megoldásának biztos zálogát. II. A mezőgazdaság szocialista átszervezésének irányelvei Népi demokráciánk fejlő­désének jelenlegi szakaszán pártunk, népi demokratikus államunk és dolgozó népünk előtt álló legfőbb feladat a mezőgazdaság szocialista át­szervezése, ami megteremti annak a lehetőségét, hogy gyorsan növekedjenek a me­zőgazdaság termelőerői és a munka termelékenysége: a szocialista város után kiala­kuljon a szocialista falu, lét­rejöjjön országunk egységes, szocialista társadalma. A Központi Vezetőség már* ciusi és áprilisi határozatai megteremtették a mezőgazda­ság szocialista átszervezésé­nek egyik legfontosabb poli­tikai előfeltételét: pártunk és kormányunk egységesen és félreérthetetlenül áll a mező­gazdaság szocialista átszerve­zésnek iigye mellett, senki számára nem lehet kétséges, hogy pártunk és népi demok­ratikus kormányunk az egész dolgozó parasztság számára a felemelkedés egyetlen jár­ható útjának a szövetkezest tekinti, A mezőgazdaság szocialista átszervezésének előmozdítása érdekében tett intézkedések mellett, pártunk és kormá­nyunk továbbra is minden le­hetőséget (kisgépet, műtrá­gyát, nemesített vetőmagot, tenyészállatot stb.) megad az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztságnak ahhoz, hogy növelhesse termelését, fokoz­hassa a hozamokat mind a növénytermelésben, mind az állattenyésztésben, hiszen az egyénileg gazdálkodó kis- és középparaszti gazdaságok ma és még hosszabb időn keresz­tül jelentős szerepet töltenek be a mezőgazdasági termelés minden területén. "1 A mezőgazdaság szocia­J-* lista átszervezése csak a párt, s a népi demokratikus állam céltudatos politikai, szervező és gazdasági munká­jának eredményeként mehet végbe. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezésére irá­nyuló céltudatos munka nél­kül a szocializmus ügye nem győzhet a mezőgazdaságban. A Központi Vezetőség min­den párt- és állami szerv kö­telességévé teszi, hogy a ren­delkezésükre álló eszközökkel segítsék a szövetkezet ügyét, mozdítsák elő a meg­lévő termelőszövetkezetek működését és a dolgozó pa­rasztoknak a termelőszövet­kezetekbe való belépését. Fz nemcsak azért elengedhetet­len, mert a szövetkezés újat, a megszokott, régi, kisparaszti gazdálkodástól eltérőt jelent, hanem azért is, mert a mező­gazdaság szocialista átszerve­zése éles és egyre éleződő osztályharcban megy végbe. A falusi pártszervezetek, a kom­munisták határozott és min­dennapos agitációs munkával verjék vissza a kulákság és egyéb ellenséges elemeknek szövetkezetellenes rágalmait, küszöböljék ki a dolgozó pa­rasztokra gyakorolt befolyá­sukat, , , i , i i. 2 . *** Á mezőgazdaság szo­cialista átszervezése során biztosítani kell, hogy a ter­melőszövetkezetek szervezése szigorúan az önkéntesség alapján történjék, mert a kényszer és erőszak útján létrehozott termelőszövetke­zetek nem erősítik, hanem gyengíti^ a szövetkezeti moz­galmat, lazítják a munkás­paraszt szövetséget, népi de­mokratikus államhatalmunk alapját. O Hazánkban a termelői szövetkezés fő formája a mezőgazdasági termelőszö­vetkezet. Ezért a termelőszö­vetkezeti mozgalom fejlesz­tése során a fő figyelmet a legfejlettebb és a gyakorlat­ban legjobban bevált szövet­kezeti típus fejlesztésére kell fordítani, mert a mezőgazda­sági termelőszövetkezetekben korlátlan lehetősége van a korszerű nagygépek alkalma­zásának, a munka termelé­kenysége növelésének és ez a szövetkezeti forma kap­csolja össze legjobban a ta­gok egyéni érdekeit a közös­ség érdekeivel. Az eddiginél nagyobb fi­gyelmet kell fordítani a mező­gazdasági termelőszövetkeze­tekben a földjáradék, vala­min a bevitt állatok és esz­közök értéke egyrészének alapszabály szerinti kifizeté­sére, mert ezáltal könnyeb­ben érthetővé és elfogadha­tóvá válik a szövetkezés az egyénileg gazdálkodó parasz­tok, főleg a középpwasztok számára, A Központi Vezető* ség javasolj a termelőszö­vetkezeteknek, hogy a hasz­nálatukban levő állami földek arányától függően jövedel­mük 10, de legfeljebb 20 szá­zalékát — terményben és pénzben — a bevitt saját föl­dek arányéban osszák szét földjáradék címén. A A termelőszövetkezeti mozgalom további si­keres fejlesztése érdekében az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a szövetkezés egyszerűbb for­máinak népszerűsítésére és fejlesztésére, felhasználva ezeket a dolgozó parasztok egy részének magasabb ter­melőszövetkezeti formákba való átvezetésére. A földművelésügyi minisz­ter tegyen javaslatot az I. tí­pusú termelőszövetkezeti cso­port alapszabályának olyan módosítására, amely tágabb lehetőséget biztosít a közös gazdálkodásra és előmozdítja annak kifejlődését. Az I. tí­pusú termelőszövetkezeti cso­portok és azok tagjai csak akkor tarthatnak igényt a rendeletekben biztosított ked­vezményekre, ha legalább a szántást közösen, a gépállo­más igénybevételével végzik és terménybeadási kötelezett­ségüket közösen teljesítik. C? Ahol a termelőszövet­kezetekbe nagyobbará­nyú a belépés, illetve ahol új termelőszövetkezetek alakul­nak, a szocialista nagyüzemű gazdálkodás előfeltételeinek megteremtése érdekében a termelőszövetkezetekbe be­vitt földeket össze kell von­ni, s ennek megfelelően ilyen községekben már ez év őszén földrendezést, illetve tagosí­tást kell végrehajtani. A tagosítás fő formája a jövőben — ahol a dolgozó pa­rasztok döntő többsége a ter­melőszövetkezetekbe belépett — az egész községre kiterjedő földrendezés legyen. Ezért a termelőszövetkezetek szerve­zésénél szövetkezeti községek létrehozására kell törekedni, hogy egy községben lehetőleg ne kerüljön sor többszöri ta* gosításra. Kivételesen, amíg a termelőszövetkezeti mozgalom lassabban fejlődik, a földmű­velésügyi miniszter részleges tagosítást is engedélyezhet. A Központi Vezetőség köte­lezi az illetékes párt- és álla­mi szerveket, hogy mind a földrendezést, mind a részle­ges tagosítást a lehető legna­gyobb körültekintéssel, lehe­tőleg az egyénileg gazdálko­dó dolgozó parasztokkal való kölcsönös megegyezés alapján hajtsák végre olymódon, hogy az minél kevesebb egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztot érintsen és az érin­tett dolgozó parasztok szövet­kezeti táblába eső földjeikért azonos értékű földet kapja­nak cserébe; földrendezésnél — a kulákság korlátozására irányuló politikának megfe­lelően — a kulákok földjét a községek határának legtávo­labbi részén kell kiadni. A A párt- és álarrü szer­vek fordítsanak az ed­diginél sokkal nagyobb gon­dot arra, hogy az új, illetve a megnövekedett termelőszö­vetkezetekben a szövetkezeti nagyüzemű gazdálkodás elő­nyelt minél gyorsabban ki­bontakoztassák. A termelő­szövetkezeti mozgalom tej. lesztése során el kell kerülni, hogy egy-egy termelőszövet­kezet területe kezdetben az 1000—1500 katasztrális hold szántóterületet meghaladja. Ugyanakkor elő kell segíteni, hogy a jelenlegi kis — 100— 300 katasztrális holdas — termelőszövetkezetek növe­kedjenek és így képesek le­gyenek valóban nagyüzemi módon gazdálkodni. III. A iermelőszS vei kezelek poli likai, szervezel! és gazdasági megerősítéséről A' termelőszövetkezetek megszilárdításában a legfőbb feladat most az, hogy a nö­vénytermelés és az állatte­nyésztés hozama már ebben az évben jelentősen emelked­jék és a jövedelmezőbb gaz­dálkodás eredményeként a tagok jövedelme túlhaladja az egyénileg gazdálkodó dol­gozó parasztokét. Ez az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom már ebben az év­ben számszerűleg és egészsé­gesen tovább fejlődjék. A terméshozamok növelése ér­dekében jobban k) kell hasz­nálni a rendelkezésre álló gé­peket, bátrabban kell beve­zetni a fejlett agrotechnikai eljárásokat, gyorsabban kell növelni a talaj termőerejét és fokozottabban kell érvé­nyesíteni a termelőszövetke­zeti tagok anyagi érdekeltsé­gét. 1 Fokozottabban kell támo­• galni a termelőszövetke­zeteket beruházásaik megvaló­sításában. Részükre 1956-ban 20—30 százalékkal több építő­anyagot kell adni, mint 1955­ben. Az építkezési anyagok nagyrészét az első évnegyed­ben kell leszállítani. A termelőszövetkezetek be­ruházásaik megvalósítása so­rán az állami segítségre való túlzott támaszkodás helyett az eddiginél sokkal jobban hasz­nálják fej saját eszközeiket, munkaerejüket. Építkezzenek egyszerűbben és olcsóbban, he­lyileg biztositható anyagokkal. O A termelőszövetkezeti • mozgalom további egész­séges fejlődése érdekében erő­síteni kell a termelőszövetkeze­tek belső szervezettségét és na­gyobb gondot kell fordítani az alapszabály megtartására. Vé­get kell vetni annak, hogy a termelőszövetkezet átjáróház legyen. Ezért vissza kell állí­tani az alapszabálynak azt a korábbi helyes rendelkezését, hogy a termelőszövetkezetből való kilépési szándékot csak a belépéstől számított három év eltelte után lehet a közgyűlés­től kérni. A termelőszövetkezetek ve­zetőségei a pártszervezetekre támaszkodva, szilárdítsák meg a munkafegyelmet és a család­tagok közös munkába való bevonásával szüntessék meg a munkaerőhiányt. Szigorú ren­det kell teremteni a munka­egységek nyilvántartása és elszámolása terén. A termelő­szövetkezeti tagok anyagi ér­dekeltségének további foko­zása végett a jól dolgozó bri­gádoknak, munkacsapatoknak, az állattenyésztésben pedig a tagoknak a terven felüli ter­més és termék után őket meg­illető prémiumot ki kell adni. A járási tanácsok és a ter­melőszövetkezetek vezetösé­IFolylaiis a 2, oldalon.) i 5

Next

/
Thumbnails
Contents