Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-09 / 134. szám

oílmagmrorszlg CsütSétflk, 1955. jtfnlos 9. Pártélet Áz 1954—55-ös pártoktalási év A MARXISTA-LENINISTA el­mélet hatalmas jelentőségét a szocializmus építésében talán so­hasem éreztük annyira, mint most. A növekvő feladatok, ellenségeink dühödtebb és körmönfontabb mes­terkedései fokozottabb követelmé­nyek ele állítják párttagjainkat. Nagyobb szükség van most, mint bármikor a kommunista öntudatra, éberségre és helytállásra. A párt politikájának, elvi alapjainak is­merete nélkül azonban nincs tu­datos kommunista helytállás. Erre pedig most nagj szükség van, ami­kor harcolunk a Központi Vezető­ség márciusi határozatának meg­valósításáért, amely feltárta a jobboldali elhajlást: mint ami szemben áll a pártnak a szocializ­mus alapjai lerakására irányuló politikájával. A jobboldali elhajlás elleni harc főíormájának napjaink­ban az ideológiai harcnak kell len­nie. Nem kétséges, hogy csak párt­propagandánk eszmei szilárdsága biztosithatja, hogy megvédjük pár­tunk politikáját minden jobb-, vagy "baloldali" torzítástól. Propa­gandamunkánk feladata éppen ezért az, hogy szilárd világnézeti alapot adjon, felvértezze párttagja­inkat arra, hogy minden nehézséget legyűrve biztosítsak a párthatároza­tainak végrehajtását. A pártoktatás a kommunista párt ideológiai fegyvere. Hogyan töltöt­te be ezt a hivatást pártpropagan­dánk Szegeden az elmúlt esztendő­ben? Visszatekintve az elmúlt évi oktatási munkánkra vizsgáljuk meg, jó utat követtünk-e. Hogy a párt szabta feladatokat a jövőben helye­sen hajthassuk végre, mérjük fel munkánkat. A PÁRTON BELÜL az utóbbi ** másfél évben egyre erőseb­ben jelentkező jobboldali elhajlás negatív hatását érezhettük a párt­oktatásban is. A propagandisták, hallgatók kiválasztása, a megfelelő oktatási formába való beosztása sem úgy történt, mint más eszten­dőkben. Több pártiskolát végzett elvtárs nem kapcsolódott be a pro­paganda munkába. Az értelmisé­giek olyan rétege, mint a művészek, irók, pedagógusok és az ügyészség dolgozóinak jelentős része kívül maradt a partoktatáson. Mások pe­dig az önkéntesség helytelen értel­mezése folytán, hanyagolták el el­méleti továbbképzésüket. Mindez azért történhetett meg. mert az ok­tatási évad előkészítése során a pártszervezetek, mint például az Üjszegedi Kender-Lenszövőben és másutt is csak azt hangoztatták, hogy a szervezett oktatásban való részvétel önkéntes, de arról már jóval kevesebbet beszéltek. hogy minden párttagnak a szervezeti szabályzatban meghatározott köte­lessége a marxizmus—leninizmus alapjainak elsajátítása. politikai tudásának fejlesztése. így történhe­tett meg, hogy ez évben keveseb­ben vettek részt a szervezett párt­oklatásban. mint azelőtt. Az üjsze­gedi Kender-Lenszövőben, a Gyufa­gyárban és másutt is például a párttagok részvételi aránya az ok­tatásban nem éri el a városi átla­got sem. PÁRTSZERVEZETEINK fő fel­•*• adata a politikai oktatás te­rén az év elején is az volt, hogy tovább javítsák az egész propagan­da munka minőségét, emeljék e munka eszmei színvonalát, érjék el, hogy pártpropagandánk nagyobb hatást gyakoroljon a kitűzött poli­tikai és gazdasági feladatok meg­oldására. Nem kisebb feladat há­rult pártszervezeteinkre: fejlesszék tovább elsősorban a párttagokban, de a pártonkívüliekben is a mar­xista—leninista elmélet iránti ér­deklődést. A propaganda munka színvonala elsősorban az előadóktól, a propagandistáktól függött. A munka sikere rajtuk állt. Régi ta­pasztalat Szegeden is. hogyha párt­szervezteink nem gondoskodnak ar­ról, hogy a szeminárium vezetője tapasztalt propagandista legyen, hiába szervezik a szemináriumot, hiába válasszuk meg a tanulókör hallgatóit, a szeminárium munká­ja kudarcra van kárhoztatva, előbb­utóbb széthullik. Egyes pártszerve­zeteink mégis beleestek a korábbi hibákba. A Ruhagyárban is. ami­kor mér elmaradtak a hallgatók a foglalkozásokról, akkor figyeltek fel egynéhány propagandista gyenge munkájára. Amikor leváltották őket, kiderült, hogy vannak náluk jobbak is a Ruhagyárban, akik el tudják látni ezt az igen megtisztelő feladatot. A propagandamunka magas elme­leti színvonalát megteremteni nem­csak azt jelenti, hogy képzett pro­pagandistákat válasszanak ki párt­szervezeteink. Elengedhetetlenül szükséges, hogy a propagandista népszerűen, közérthetően, vonzóan és érdekes formában lejtse ki a marxista—leninista elmélet legfon­tosabb kérdéseit. Ezt sikerült elér­ni több üzemi pártszervezet szemi­náriumában, mint a Szegedi Ken­derfonóban, a Jutaárugyárban, ahol állandóan törődtek a propagandis­ták képzésével, tájékoztatásával, hogy ismerjék az üzem napi prob­lémait, feladatait, törődtek a propa­gandisták felkészülésével. Ahol ezt elmulasztottá^, ott azt tapasztalták, hogy a szemináriumok látogatott­sága igen gyér. A propagandisták felkészültsége és a szemináriumok hallgatóinak aktivitása kőzött nagv kölcsönhatás van. A foglalkozások gyér látogatottságát nem lehet csu­pán azzal magyarázni, hogy a párt­oktatásra jelentkezők csak formai kijelentést tettek, hogy tanulni akarnak s valójában nem kívánták továbbfejleszteni ismereteiket. A jó előadás és szemináriumvezetés vonzzák a hallgatókat, fokozzák az elmélet iránti érdeklődést. Ha pe­dig hétről-hétre csökken az érdek­lődés, a részvétel a foglalkozáso­kon, akkor az a hallgatók sajátos módon gyakorolt bírálata az előadó, a propagandista munkája felett is. Sok elvtárs szemináriumi vezeté­sét érdeklődés, aktivitás kísérte az elmúlt oktatási évben, de az olyan fegyelmezetlen propagandisták te­vékenysége. mint Hankó Mátyás és Klein László a Konzervgyárból, — akik még az előkészítő tanfolyamra se jártak el rendszeresen, — bizony nem sok jót szült, sőt igen alkal­mas volt arra, hogy elvegye a párt­tagok kedvét a politikai tanulástól. )Y| IT TETTÜNK, hogy a propa­gandistákat fegyelmezettebb tanulásra szorítsuk? Ez nem olyan könnyű feladat, mint ahogy az első pillanatban látszik. Foglalkozott velük a Városi Párt-végrehajtó­bizottság. rámutatott hibáikra és annak következményeire. Ez azon­ban, mint a gyakorlat mutatta, ke­vés volt. Hogy a jövőben ilyen ne fordulhasson elő: a propagandista szemináriumvezetők sokat segít­hetnek azzal, hogy az ideinél még érdekesebb, izgalmasabb és fordu­latosabb konferenciát tartanak. Ezekre biztosan szívesebben jár­nak majd el a propagandisták. De ehhez még az is szükséges, hogy pártszervezeteink, pártszerveink megjavítsák az ellenőrzést és ha szükséges, alkalmazzák a felelős­ségrevonást a hanyagok, a köteles­ségmulasztókkal szemben, legye­nek azok propagandisták, vagy hall­gatók. De nemcsak az volt a baj. hogv egyes propagandisták kiválasztása nem volt megfelelő, hanem az is, hogy a jókat is gyakran túlterhel­tük. A múlt években bár felvető­dött, de az idén mégis tovább kí­sértett az a gyakorlat, hogy a pro­paganda munkával megbízott ká­dereket más munkával is elhal­mozták pártszervezeteink, s az egyéb megbízatás gyakran olyan sok volt, hogy több propagandista miattuk nem tudott megbirkózni fő feladatával. Ez évi tapasztala­taink is azt bizonyítják és ezt meg kell szívlelni az elkövetkező esz­tendőre. nem helyes elhalmozni a a propagandistákat más pártmun­kával vagy társadalmi munkával. A propagandistákkal való fog­lalkozás igen fontos láncszem a marxista—leninista oktatás irányí­tásában. Ha érdemlegesen irányí­tani akarjuk a tanulást, akkor az idei eredményeket, hasznos tanul­ságokat megszívlelve, s kemény bírálatot gyakorolva a hibák felett — jobban kell gondoskodnunk ar­ról. liogy a forradalmi elmélet pro­pagandáját kipróbált, képzett elv­társak végezzék, s hogy ezek az el vtirsak szüntelenül gyarapítsák ismereteiket, tökéletesítsék oktatá­si módszereiket. Hírből se marad­jon olyan szemináriumvezető, aki a hallgatóktól ugyan megköveteli a jegyzetelést, de maga egv sor jegy­zet nélkül vezeti a foglalkozást. Nem nyugodhatunk bele. hogy rosszul válasszák ki egyes párt­szervezeteink a propagandistákat, s ne ellenőrizzék tevékenységüket. Á PÁRTOKTATAS RENDSZE­RÉBEN tartott ez évi foglal­kozások eszmei színvonalának hiá­nyosságai telies erővel vetik fel a propagandisták módszertani kép­zettsége fokozásának kérdéséi. A módszertan kérdései nem foe'al­ták el a kellő helyet az idén a Sze­gedi Pártbizottság, az üzemi párt­bizottságok és az alapszervezetek munkájában. Fokozni kell a fi­gyelmet a pártpropaganda mód­szertani kérdései, a pártszervezetek, s a propagandisták által összegyűj­tött tanasztalatok tanulmányozása és általánosítása iránt. Az elméleti és módszertani képzés egységes egészet alkot. Ez a legfontosabb a propagandista szemináriumok mun­kájában. Ezt nem tudtuk helyesen megvalósítani ebben az oktatási év­ben. Nem elég csak módszertani ta­nácsokat adni, mert a módszertani kérdéseket is csak úgy tudja a pro­pagandista tökéletesen elsajátítani, ha jól ismeri a szóbaniorgó témát, ha átfogó elméleti ismeretekkel ren­delkezik. Ellenkező esetben nem segít semmiféle módszertan. És így van ez fordítva is. Minden esetben az a fontos, hogy a szemináriumnak alkotó jellege le­gyen, hogy módot adjon a szabad \ éleménycserére, hogy elősegítse a hallgatók előtt felmerülő kérdések tisztázását s az elmélet tanulmányo­zása során egybekapcsolja azt a szocializmus építésének gyakorla­tával. A.z elmélet és a gyakorlat összekapcsolása címén sajnos egyes foglalkozásokat valósággal terme­lési értekezletté változtattak. A hiba fő forrása rendszerint az vált, hogy vagy a propagandista, vagy a hall­gatók nem készültek fel a foglalko­zásokra, s így a tananyag elvi kér­déseiről, azok összefüggéseiről a na­pi feladatokról nem tudtak beszél­ni. A gyakorlattal való összekapcso­lás nem a gyakorlati példák soka­ságának felsorolását jelenti, hanem elsősorban azt. hogy a példák ere­jével is megvilágítsák a tanulás fő anyagát, a marxizmus—leninizmus elméleti megállapításait. A pártoktatásban és a gazdasági munkában mindenütt jelentősége van a párt- és az állami funkcioná­riusok példamutató tanulásának. Elengedhetetlen követelménye a pártoktatás sikerének is, hogy a ve­zetők a konferenciákon rendszere­sen. pontosan jelenjenek meg és megbecsüljék az elméleti képzést, a propagandista munkát. Nincs és nem is lehet siker a pártoktatás­ban. ha távol tartják a vezetők ma­glikat, nélkülük tengődik a párt­oktatás, de az egész pártmunka is. Milyen volt a vezetők részvétele Szegeden az idén a pártoktatásban? Nem lehet sok jót mondani _ erről sem. Bizony többen csak a szákmai tanulást tartották feladatuknak és elhanyagolták elméleti képzésüket — megfeledkezve a párttagsággal járó kötelezettségükről. Pedig a szocializmus építésének feladatai fokozzák a vezetéssel és az egész párttal szemben támasztott kövétel­ménveket. A vezetés minőségének emeléséhez szükséges legfontosabb feltétel a vezető káderek marxista— leninista képzése. Azok a káderek, akik nem sajátítják el alkotóan a marxizmus—leninizmus elméletét, a példák mutatják ma Szegeden is, letérnek a helyes útról vagy szűk­körű prakticistákká, szőrszálhaso­gatókká. olyan emberekké válnak, akik nem látnak tovább az orruk­nál, s nem az általános állami érde­keket, nem a párt érdekeit tartják szem előtt. Igv történhetett meg, hogy egyes vállalatoknál munkás­kádereket bocsátottak el a raciona­lizálásnál, s az úgynevezett "szak­ember" köntös alatt megtartották az csztályidegen elemeket. Igv volt ez a Hangszerkészítő Vállalatnál és másutt. Egyéb helyeken pedig rossz a párt- és a gazdasági vezetők vi­szonya. Nemhogy együtt dolgozná­nak. hanem esetenként gátolják egymás munkáját. Ez történt a Ké­ziszerszámgyárban. a Nemzeti Bankban. a Szalámigyárban és még egyéb helyeken. Gyakran be­szélünk arról, hogy nincs alapszer­\ ezeteinkben pártcsoportélet, hogy agitációs munkánk nem elég szín­vonalas, visszaesett a pártépités munkája, s az okokat keresve mindig eljutunk oda, hogy párt­tagjaink egy része, sok esetben a pártbizalmiak, népnevelők nem vet­tek részt a pártoktatásban, vagy nem készültek fel megfelelően a foglalkozásokra. Csak az a nép­nevelő tud jó munkát végezni, aki szüntelenül tanul s képezi magát. XJ A SIKERES MUNKÁT aka­rurtk végezni a tömegek kommunista nevelése terén, feltét­lenül le kell győznünk az ideológia frontján jelentkező hibákat és az elmélet terén tapasztalható eltéve­lyedéseket. Ebben az oktatási év­ben Szegeden is elhanyagoltuk a jobboldali nézetek elleni harcot. Ez is hozzájárult, hogy egyes antimar­xista nézetek elterjedlek a pártok­tatás különböző formáin belül is. Sok zavaros kérdés került felszínre és maradt válaszolatlanul az okta­tási év folyamán. összegezve: ez évi tapasztalataink azt mutatják, komoly fogyatékossá­gai vannak a pártoktatásnak Szege­den. Ezek megszüntetése fontos feladata pártszerveinknek. Állan­dóan javítani kell a kommunisták politkai oktatásának pártirányítá­sát, emelni a pártoktatás színvona­lát, s véglegesen felszámolni az utóbbi időben különösen megmu­tatkozó, a pártoktatás eszmei tartal­mának hiányosságait. Véget kell vetni az elmélet papírosízú, dogma­tikus tanulmányozásának, az elmé­let alkotó tanulmányozása helyett az elméleti következtetések és téte­lek mechanikus bemagolásának. Ha mindezt megvalósítjuk, a propagan­damunka Szegeden is majd szoro­sabb kapcsolatban áll az élettel és jelentősebb szerepet játszik a tö­megek mozgósításában, a párt po­litikájának, határozatainak megva­lósításáért vívott harcban. T EGYEN PÁRTPROPAGAN­DÁNK Szegeden is harco­sabb. támadóbb szellemű. Engeszt­hetetlenül harcoljon a marxizmus— leninizmus egyes tételeinek eltorzí­tása és vulgarizálása ellen, a bur­zsoá ideológia, a sovinizmus és a nacionalizmus megnyilvánulá?ai el­len, szüntelenül fokozza párttagok és pártonkívüliek, minden dolgozó forradalmi éberségét. Nevelje a párt­propaganda a kommunistákat és az összes dolgozókat arra, hogy oda­adóan hűek legyenek a párthoz, a hazához, ültesse el bennük a szocia­lizmus- diadalába vetett megingat­hatatlan hitet. Nevelje őket a nepek barátságának és a proletár nemzet­köziségnek szellemében. Pártszer­vezeteink fejlesszék tovább a párt eszmei élete iránti érdeklődést. A párttagok törekedjenek még jobban eszmei felkészültségük gyarapításá­ra, öntudatuk fokozására. Alakítsuk ki a pártkollektíva közvéleményét azok ellen, akik nem fejlesztik po­litikai ismereteiket. Az új oktatási év legyen a marxista—leninista propaganda megjavításának éve. Emeljük Szegeden is a pártpropa­gandát. a szocialista építés nagy fel­adatainak színvonalára, emeljük egyre magasabban párttagok és pártonkívülik, minden dolgozó esz­mei, politikai színvonalát, érjünk el ezen az alapon az eddiginél na­gyobb sikereket nagy építő mun­kánkban. Szegény szerelmesek krónikája Vasco Prafolini regénye „Te Sámson vagy Macist — a hóhér, aki tisztét a néptől kapta; az úr angyala vagy, az élet hírvivője, a kom­munista, akire a párt roppant felelősséget ruházott; Corradó vagy, a kovács, aki térdeid közé veszed és satú­ként szorítod a legszi­lajabb ló patáját. De azért vérből-húsból va­ló vagy, ember, van szemed, szád, orrod, harminckét fogad és egy tetovált táncosnő a karodon. Széles-gyap­jas mellű vagy, mel­lednek sűrű bozontja alatt ott dobog nagy szived" — mondja az író regénye egyik hő­sének, aki halálos haj­szában kergetőzik mo­torkerékpárján egy fa­siszta autóval. A Cornoutca lakói­ról beszél a regény. Mit mondjunk róla? Azt, hogy szerelmesek kavargó története, akik szeretik, megcsalják, otthagyják egymást. Vagy azt mondjuk, hogy a fasiszták és az igaz emberek, sokszor láthatatlan, sokszor vérrelfolyó harcáról ol­vashatunk a regény­ben? Mondhatjuk azt is. hogy csak egy utca életének bemutatása, egy utcáé, amelyben együtt laknak a rabló­banda tagjai és a be­csületes munkások, be­teges, szemérmetlenül kéjenc Signorá-k és ár­tatlan lányok, fasiszták és becsületes kommu­nisták, mint Macist, a kovács, vagy Mario, a fiatal nyomdász. A „Szegény szerel­mesek krónika"-ját <al kell olvasni, mindenki­nek, aki szereti a jó könyvet és az igaz, a szép emberséges törté­netet. S aki elolvassa, rájön, sokkal több mindenről szól a regény, mint amit előbb felso­roltunk. Mert a regény az ember, az igaz em­ber dicséretét mondja. írója Vasco Prato­lini. Mondjuk el róla, hogy firenzei, hogy a boccaccioi hagyomá­nyok kiváló örököse, hogy az olasz nyelv egyik legtehetségesebb művésze és könyveit számtalan nyelvre for­dították? Aki elolvassa a könyvet, tudni fogja, hogy ki Vasco Prato­lini, és boldog lesz, hogy megismerkedett vele m híre km ~ A VEDRES ISTVÁN ÉPÍTŐIPARI TECHNIKUM dolgozó tagozatára jelentkez­hetnek mindazok, akik nyolc általános iskolai, vagy ennek megfelelő középiskolai vég­zettséggel és kétéves szakmai gyakorlattal (esetleg segédle­véllel) rendelkeznek. Az érettségivel rendelkező építő" ipari dolgozók hároméves szakmai gyakorlat esetén kü­lönbözeti vizsgával felvehe­tők a második osztályba it. Jelentkezni lehet június 30-ig Szeged, Horváth Mihály utca 2. szám alatt. — A KÖZALKALMAZOT­TAK SZAKSZERVEZETE nyugdíjas csoportja június 12-én délelőtt 10 órakor Haj­nóczi utca 10 szám alatti he­lyiségében taggyűlést tart. — TRAKTOROS NAPOT rendez a Munkaerőtartalékok Hivatala és a 600. számú sze­gedi Móra Ferenc iparita­nulóintézet. Az ünnepség rendje: június 11-én este 7 órakor a Tolbuchin sugárúti uttörőházban kultúrműsor lesz, június 12-én délelőtt 10 órakor az iparitanulóintézet­ben (Tolbuchin sugárút 84.) intézeti kiállítás nyílik, ugyancsak 12-én délután 4 órakor pedig a Haladás pá­lyán sportünnepély lesz. — ÉNEKKARI HANG­VERSENYT rendez a Sze­gedi Kisipari Szövetkezetek énekkara június 12-én este 7 órakor a felsővárosi Móra Ferenc Kultúrotthon nagy­termében. A hangversenyen közreműködik a Pedagógus Szakszervezet kamarazene­kara Szécsi József vezetésé­vel, az énekkar szólistái és Wéninger Richárd. Az ének­számokat betanította és ve­zényli Becski Balázs. Műso­ron: Hándel, Orlandus Las­sus, Haydn, Mozart és Doni­zetti számok, továbbá Liszt, Bartók. Kodály, Bárdos. Er­kel, Csajkovszkij, Szvesnyi­kov, Davidovszky, Verdi és Sosztakovics művek. MEGJELENT orosz nyel­ven Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnöknek „India fel­fedezése" című könyve. Az orosz kiadáshoz Nehru Irt elő­szót. A LIPCSEI Tamás-templom­ban, amelyben Johann Sebas­tian Bachot, a nagy német ze­neszerzőt eltemették, most folynak az idei Bach-ünnepsé­gek. A JO MINŐSÉGÉRŐL hí­res magyar hársfavirág külföl­dön is keresett és a belőle ké­szült gvógyteát országszerte sokan fogyasztják. A hársfavi­rág-gyűjtés a hideg időjárás miatt csak most kezdődött. Az ezüsthárs és az orvosi, vagy kőrishársvirágok összegyűjtésé­ben elsősorban az úttörők se­gítenek hasznosan. Htfy Géza kiállítása elé Az MSZT Képzőművészeti Szakosztálya a társaság fenn­állásának 10. évfordulója al­kalmából kiállítást rendez Hódy Géza, volt szegedi festőművész oroszországi műveiből. A szegedi származású Hódy az első világháború idején, 1915-ben fogságba esett. A Tomszk-i fogolytáborba került és ott jöttek létre bemutatandó munkái: rajzok, grafikák, aqua­rellek, tanulmányok láthatók majd a kiállításon. Egy-egy fel­villanó figurája, pillanata az akkori életnek. Mondják, hogy e villanásokat úgy rögzítette a művész, hogy a tábor befagyott ablakát leheletével felmelegí­tette és az így támadt nyíláson kipillantva vázolta fel a rajzo­kon az elsuhanó alakokat. Hódy 1918-ban hazajött Sze­gedre "és résztvett a forradalmi mozgalmakban. Ezért emigrál­ni kényszerült. Bécsben élt hosszabb ideig, majd visszajött Szegedre és itt halt meg 1942­ben. A' kiállítást Szelesi Zoltán müvésztörténész rendezi az MSZT Horváth Mihály utcai helyiségében. Megnyitása jú­nius 12-én, vasárnap' délelőtt fél 10-kor. -u. -?>'• »

Next

/
Thumbnails
Contents