Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-08 / 133. szám

Szerda. 1955. június 8. Szilárdítsuk a munkafegyelmet Szeged üzemeiben 3 0 ELMB GYARORSZftG ' X szegedi üzemek, vállala­tok dolgozói — mint ismere­tes — szocialista kötelezett­ségvállalást tettek évi ter­vük túlteljesítésére, a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározatában megjelölt ipari feladatok végrehajtásáért. A márciusi határozat alapján: *Az elkövetkezendő hónapok legfőbb feladata szakadatla­nul, dekádról dekádra, hó­napról hónapra teljesíteni a terv minden előírását*. Csak ezen az úton valósítható meg, hogy az idén az ipar termelése 5.7 százalékkal, az egy főre eső termelés 3.9 szá­zalékkal emelkedjék, az ön­költség pedig 3 százalékkal csökkenjen az elmúlt eszten­dőhöz képest. A szocialista kötelezettség­vállalások, a márciusi ha­tározatban megjelölt fel­adatok végrehajtásának, előrehaladásunknak egyik nagyfontosságú tényezője és feltétele a fegyelmez,ett munka, a szocialista mun­kafegyelem megszilárdí­tása. A munkafegyelem nemcsak azt jelenti, hogy vannak-e elkésók, igazolatlan mulasz­tók egy-egy üzemben. A munkafegyelmet, fegyel­mezett munkát főképp az jelenti, hogy milyen mun­ka folyik a gyárban, ki­használják-e a munkaidő naponkénti 480 percét. Kétségtelen, hogy ez év első negyedében Szegeden értünk el eredményeket a fegyelem megszilárdításában. Mindez éreztette jó hatását üzeme­inkben és az egyik tényezője volt a több és gazdaságosabb munkának. Az eredmények azonban kezdetiek és semmi­képp nem lehetünk elégedeti­tek velük. Szükséges a mun­kafegyelem további megszi­lárdítása, mert az egyenlő a termelés, a termelékenység növelésével, az anyagtakaré­kossággal. Az 1955-ös év első negyedében és napjainkban Szegeden nem egy helyen komoly károkat okozott a fe­gyelem lazasága. Az első ne­gyedévben a Vasöntödében számottevő pénz ment ve­szendőbe, mert egy páran ha­nyag munkájukkal selejtet gyártottak. Több üzemben még min­dig zavart okoz a munkás­vándorlás. Nem is kevesen egy évben háromszor-négy­szer is munkahelyet vál­toztatnak és ezzel végered­ményben magukat is meg­károsítják. Tudvalevő, hogy az új mun­kakörbe *bele kell szokni«, meg kell tanulni a munkát, s ehhez bizonyos időre van szükség. A vándorló embe­rek nem is sajátíthatják el jól a szakmát egy-egy adott területen, s ez kevesebb ke­resethez is vezet, éppúgy, mint a munkaidő ki nem használása, a lógás. A Tex­tilművekben is jelentős munkásvándorlás volt az el­ső negyedévben. Az üzemből 192-en távoztak el és önké­nyesen pedig tizenketten lép­tek ki. Kilencvenhatan kés­tek és ez pontosan 40 óra 27 percet tett ki az első ne­gyedévben. Zavart okoz a munkásvándorlás a Szegedi Kenderfonógyárban is. Fontos a fegyelmezett munkáért, a szocialista fe­gyelem megszilárdításáért olyan légkör kialakítása, hogy a meggyőződés, a munkásbecsület, a nép ér­dekeinek tiszteletben tartá­sa óvja meg az egyes mun­kásokat a fegyelmezetlcn­kedéstőL A becsületes, ön­tudatos dolgozók joggal várják el a rendet, a fe­gyelmet üzemükben. A fe­gyelem megszilárdításáért azonban rendszeres felvi­lágosító, nevelő munkát kell végezni. Ezt minden üzemben segítik az öntu­datos dolgozók — a mun­kások többsége —, akik el­ítélik a hanyagokat, lógo­sokat, a rendbontást. A továbbhaladásért határo­zottan és következetesen szá­moljuk fel a liberalizmust is. A fegyelem megszilárdí­tásáért folyó -harcban azon­ban nem arról van szó, hogy elsősorban adminisztratív rendszabályokat, intézkedé­seket tegyünk, bár bizonyos esetekben lehet és szüksé­ges ilyet alkalmazni. A fö­módszemek mindenütt a ne­velő, felvilágosító munkának kell lenni! A Szegedi Kenderfonó­gyárban is alapvető feladat­nak tekintik a a munkafe­gyelem megszilárdítását. A gyár előfonódájában a párt alapszervezet jól dolgozik a munkafegyelem megszilárdí­tásáért. A népnevelők és pártcsoportbizalmiak gépcso­portjukban felvilágosító munkát végeznek munkatár­saik között a fegyelem meg­javításáért. Kibontakozott a „meleg gépátadás** és így a műszakváltáskor sem áll­nak le a gépek. Ennek a mozgalomnak jó hatása már­is mutatkozott; növekedett a termelés és javult a gépek kihasználása. Teendő, hogy minden üzem­ben rendszeres munka folyjék a munkafegyelem megszilárdításáért. Előfordul, hogy a fegyelem megszilárdítását nem egy esetben a munkaszervezés körüli hiba gátolja. Szüntes­sük meg ezt a hibát. S fe­gyelmezett munkával érjünk el új eredményt az anyagta­karékosságban is. Az öntudatos, becsületes dolgozók segítségével foly­tasunk az üzemekben hatá­rozott és következetes har­cot a fegyelmezetlenség el­len, Eddig kétszázbivenezer VasQyűUésért — ketheli udules látogatója volt a szegedi ' Nemzeti Színháznak A szegedi Nemzeti Színház előadásait évről évre jobban megkedvelik a város dolgo­zói. Az idén például a János vitézt 56 ezren, a Csárdáski­rálynőt pedig 65 ezren néz­ték meg. Zsúfolt nézőtér előtt játszottak a decemberben megnyílt Kamara Színházban is. Nemcsak a város, hanem a megye dolgozói is gyönyör­ködhettek a művészek játé­kában. Az idén már több mint 150 tájelőadást tartot­tak. Az idei évadban 250.000 néző gyönyörködött a színház művészeinek játékában. Nagy érdelűődéssel várják a szegediek most az idei első szabadtéri előadást. Június 25-én a Szép Juhásznét ad­ják elő az újszegedi szabad­téri színpadon. Gondoskodás a betegekről Az tem Orvostudományi Egye­gazdasági hivatalának igazgatósága nagy gondot for­dított a klinikák parkjainak rendbehozására. 0! szemklinika mellett egyholdnyi területet ve­tettek be füvei. ízlésesen át­festették a parkokban lévő pa­dokat. A betegeknek is na­gyobb gondot kell fordítani a park megőrzésére, s a padok­ra. mert igen gyakran előfor­dul az, hogy elviszik, fölborít­ják, s tönkreteszik azokat. Jól lenne, ha a gazdasági hivatal gondoskodna a padok lerögzi­téséröl. Füredi Ferenc Levelek a színházi vitához Vasból való ajándék Olvastam a „Délmagyaror­szágiban a színház jövő évi műsortervéről szóló híradást. Ez a terv nagyjában-egészében jónak mondható. A bemutatásra kerülő prózai darabok minden igényt kielégí­tenek. Üttörő jelentőségű pél­dául a Tiszazúg című Háy-fa­rab bemutatása. — E művet ma nem játsszák Magyaror­szágon, „csak" külföldön fut nagy sikerrel. 'Amilyen helyes a darab bemutatása, annyira j 3 i i 4 3 3 4 Csányi Ferkó csöpp legényke még, csak másodi­kos a Földműves utcai általános is­kolában. Maka­cson homlokába hulló szőke haja, a naptól szeplősre pettyezett kts pi­sze orra, komoly, tiszta kisfiús te­kintete sem mu­tatja többnek. Esze és szive azonban annyi, hogy akár­ki „nagy" is meg­irigyelhetné. Hogy ez így or­szág-világ tudomá­sára kerül, annak bizony nem egy­szerű az oka. Fer­kó szerény gyerek, dehogy is beszélne magáról. Azt is a nagyapjától tu­dom, hogy szín­ötös tanuló, mióta csak iskolába jár. De várjunk csak. Sorjába kell el­mondani a dolgo­kat! Hogyan is­mertem meg Fer­kó jótulajdonsá­gait? Erre bizony a vasgyűjtés adott alkalmat, és most el is mondom, hogy sok úttörő tudja meg. — Ezt én is megpróbálom, — gondolta Ferkó, amikor a múlt hé­ten megtudta, hogy tíz kilo­gramm vas ellené­ben vasárnap dél­előtt minden úttö­rő moziba mehet. Szorgalmasan hoz* zálátott a gyűjtés­hez, és sikerült is három „jegyreva­lót" összeszednie. Így történt azután, hogy vasárnap, mint egy kis lo­vag, elvitte nagy­apját és unokahú­gát a Fáklya-mo­ziba. Ott találkoz­tam velük. Az „Én és a nagyapám" című filmet vetí­tették, és mond­hatom, Ferkó nagyapója éppoly büszke volt kis­unokájára, mint a filmbeli nagyapa. De büszke lehe­tett bárki a mi út­törőinkre, aki va­sárnap délelőtt el­ment a moziba! Ennyi életrevaló, ügyes gyereket ritkán Láttunk együtt. Majdnem 600 pajtás volt ott, akik most nem anyuka zsebének terhére, hanem a maguk erejéből, maguk szorgalmá­ból szórakoztak. Nem is csak annyi vasat szedtek ösz­sze, amennyi a be­lépőjegyhez kel­lett; összesen majdnem egy va­gonnal. Csákvári Piros­ka, a Gutenberg utcai leányiskola Vl./a osztályosa három nap alatt másfél mázsát gyűjtött. Mennyi pénzt kaptál érte? — kérdeztem. — Nem a pénz számít, ne tessék azt hinni, —• vá­laszolta — hanem az iskola... A mi iskolánk hívta ki vasqvűjtési ver­senyre a többi is­kolát. Piroska erősen bízik benne, hogy meg is nyerik a versenyt, de a töb­biek is igyekeznek. A Móra Ferenc iskolából is vagy ötvenen ott voltak, és bizony veszé­lyes versenytár­saknak látszanak. A VI/ó-s Érdi Ga­bi 185 kg. vasat szállított a MÉH­nek az elmúlt hé­ten. 72 pontja van eddig. Egyébként * n pontok"-ról rengeteg szó esett vasárnap. 100 pont, — ez az álma minden fémgyűjtő úttörőnek, mert ennyi vagy ennél több pont birtoká­ban már értékes jutalmat kaphat­nak, például egy kerékpárt. Jutalmat most vasárnap is kaptak. Minden vasgyüjtő kispajtásnak, aki megjelent, egy-egy zacskó cukorkát juttatott a MEH. Ropogtak is a fo­gak, azazhogy in­kább a cukor ro­pogott a fogak alatt még előadás közben is. Jól érezték magukat a pajtások, a film is nagyon tetszett. Sírtak, nevettek, a futballmérkőzésnél jobban és liango­sabban drukkoltak Tóth Bercinek, a film kis főszerep­lőjének, mint a filmben játszó gye­rekek. Kifelé menet mégegyszer talál­koztam Csányi Ferkóékkal, Ké­zenfogva mentek nanvapóval, aki­nek az arca tán még pirosabb volt, mint Ferkóé. Még a nagy bajusza is mosolyogni lát­szott. A sok gyerek nem tudta, hogy a nézőtéren is ve­lük volt egy narfj­apa a kisunokájá­jával, aki az uno­kájától kapott ajándék örömével éppoly boldog volt, mint Tóth bácsi a filmen. Ezt nem tudták a gyerekek, de hogy kedvükre va­ló volt a mozielő­adássá változott vasgyűjtés, azt bi­zonyítja, hogy so­kan megkérdezte,-: = Jövő vasár­nap is lesz ilyen? Mi gyűjtünk va­sat! Meg lehetne próbálni! Csontos Magda sajnálatos, hogy inai magyar szerző (esetleg helybeli író) drámájának eredeti bemutató­jára az új évadban sem kerül sor. A Nemzeti Színház operamű­sora igen magasszínvonalú. A Hunyadi László és az Aida bemutatása — ismerve a szóló­énekeseket — nem ütközik semmiféle akadályba. Csupán a Hoffmann meséinél érdemes egy pillanatra megállni. Va­jon, ezt a nagyigényű, soksze­replős és nehéz szerepekből álló művet képes-e a színház társulata érdemleges előadás­ban színrehozni? Nem sokkal inkább a már egyszer tervbe­vett Othelló, esetleg a Lammer­mori Lucia vagy az ugyancsak egyszer már terbevett Sevillai borbély alkalmas szegedi elő­adásra? Helyes lenne olyan operát is színrehozni, amely nem szerepel az Állami Opera­ház játékrendjén (például Puc­cini: Turandot, Manón Lescaut. Rossini: Teli Vilmos, Bizett: Gyöngyhalászok. Bellini: Nor­ma stb.). Ilyenirányú tevékeny­séggel országos figyelmet le­hetne kelteni. Az operettműsor az a rész, ahol már hiba van. A Gül Baba színpadravitele nemcsak azért nem helyes, mert filmen is fogják játszani, hanem azért sem, mert az idei évadban is volt Huszka-darab a műsorban, s ráadásul a Gül Babát ország­szerte műsoron tartják. Ha minden áron Huszkánál aka­runk maradni — hiszen váro­sunk szülötte — akkor inkább más operettjeit hozzunk, olya­nokat, amelyeket még nem tűz­tek műsorokra mostanában se­hol. A Kamaraszínház műsora megelégedést váltott ki belőlem. Ebben a színházban korántsem hiba, hogy a vidámabb darabok kerülnek túlsúlyba. Ve'gezetül egy fontos problé­ma: feltétlen emelni kell a kó­rus és a zenekar létszámát. Különösen fontos ez a zenekar szempontjából, mivel az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a helyi filharmonikus zenekar szerepét éppen a színházi együttesnek kell betöltenie a jövőben. (Zárójelben megjegy­zem, hogy idén ünnepeljük Bartók Béla halálának 10. év­fordulóját. Tudomásom sze­rint még eddig semmi intézke­dés nem történt annak érdeké­ben, hogy Szeged is kivegye részét az országos ünnepségek­ből. S ha lesz valami, akkor előreláthatólag a színház ze­nekarára szükség lehet!). Kovács Vilmos Szeged, Szűcs u. 5. sz. A MÉH szegedi központja a vasgyűjtő hónap keretében május 18. és 22. között külön ötnapos versenyt indított a szegedi iskolák között. Az első és második helyet elérő iskola legjobb vasgyűjtőjének jutalmul kéthetes ingyenes üdülést tűztek ki, amelynek színhelye az egri úttörő-nya­ralótábor. A versenyt a Gutenberg­utcai Általános Leányiskola nyerte meg, amelynek tanu­lói ebben az időszakban 7704 kilogramm vasat gyűjtöttek. Az iskolán belül a legjobb Márki Margit hetedik osztá­lyos tanuló volt, aki egymaga 1015 kilogrammot gyűjtött öt nap alatt. Márkf Margit egy­szersmind Szeged legjobb vasgyűjtője, A második helyezést a Ma­dách-utcai Általános Fiúiskola szerezte meg 3966 kilogram­mos eredménnyel. Ebből Fo­dor Szilveszter második osz­tályos tanuló — az iskola legjobb vasgyűjtője — 960 kilogrammot szedett össze. Ily módon a kéthetes in­gyenes egri üdülést Márki Margit és Fodor Szilveszter nyerte el. A két gyerek nagy szorgalmával és leleményes­séggel vívta ki magának a jutalmat. Itt közöljük a két boldog nyertes fényképét. Megemlítjük még, hogy az említett öt nap alatt Szeged összes Iskolái több mint 36 ezer kilogramm vasat gyűj­töttek össze. Elektromos nagybőgőt készítettek a Szegedi Hangszerkészítő Vállalatnál Szegeden mintegy két esz­tendővel ezelőtt kezdte meg munkáját az ország első hang­szerkészítő üzeme. A vállalat hazánk csaknem teljes brácsa, bőgő, cselló és hegedű szükség­letét kielégíti. Külföldre is el­kerülnek a Szegeden gyártott hangszerek. A vállalatnál a nagyüzemi gyártáshoz számos újfajta gé­pet terveztek, s állítottak mun­kába. Például a hegedű alsó- és fedőlapjának kialakítására spe­ciális domborító marógépet szerkesztettek. Az idén több mint ötezer különféle vonós­hangszert készítenek és ez kö­zel kétszerese az elmúlt évinek. Gondot fordítanak a választék bővítésére is. Sebők István, aki már csaknem két évtizede a hangszerkészítő szakmában dol­gozik, most állította össze az elektromos nagybőgő első pél­dányát. A húr rezgését átvevő lábrészre elektromágneses szerkezetet épített, amelyből erősítő berendezésbe vezetik az átalakított hangot, — termé­szetesen mindez a nagybőgőn van. Az első kísérlet alapján nemcsak a hangerőt, hanem a hangszínskálát is lehet növelni. Ábel a rengetegben Tamási Irón könyvéről Az Onnepl Könyvhét megnyi­tó ünnepélyérc városunkba ér­kezett Tamási Aron. Kossuth­díjas író. Az Irö „Abel a ren­getegben" című regénye új ki­adásban jelent meg a Könyv­hétre. rA'z ifjúsági könyvkiadó egyik legkedvesebb ajándéka az ün­nepi könyvhétre Tamási Aron könyvének új kiadása. Gyer­meknek, felnőttnek egyaránt él­vezetes, szívet derítő olvas­mány. A székely fiú mosolygós­könnyes arca, kedves mókázá­sa, egészséges gyermeki fan­táziája és igaz embersége örök­re bevésődik legszebb irodalmi élményeink közé. „Nehéz és vigasztalan idők­nek a fia Abel. kinek játékos­komoly vélekedéseit és cseleke­deteit úgy is kell nézni, annak a kornak a fátyolán keresztül" — írja a szerző az új kiadás előszavában. Abel nem nagy hős, lelkialkata nem bonyolult — egyszerűen csak embernyi ember, de igazán mély emberi tulajdonságokkal. Nem ember­feletti, csak gyermek, de az ő kis világában benne van az egész székelység keserű sorsa. Abel „a székelység ábrája" — megtestesíti a nehéz sorban élő székelyt, a havasi fapásztort, akit zsandár, bankár és rabló szorongat, de ebből a szoronga­tott helyzetből ki akar törni és nyiladozó gyermeki érie­lemmel keresi az igazságot. Bizakodó kedvvel el is indul megküzdeni érette. Ábelnek ezt az öntudatra éb­rede'sét rajzolja meg az író rendkívül finom eszközökkel. Mint gyermek ismerkedik a világgal, s mindaddig elége­dett helyzetével, amíg a hatal­masok meg nem zavarják bol­dog gyermekségét. A fákkal, erdei állatokkal barátkozik, — de, mint egy felnőtt őrzi az erdőt a Hargitán, s mikor a háborúból visszamaradt fegy­verekre és a két magányos, el­hagyóit sírra rátalál, szintén felnőtt módján gondolkodik, ö még nem úgy érzi a hatalma­sok embertelenségét, mint a felnőtt, komoly székelyek, —t ő a saját kis világának szét­bomlását látja és fájlalja, de mikor ezen elgondolkodik, túl lát saját sérelmein. Különö­sen Surgyelán csendőr gázol bele Abel idilli világába és mindent tönkretesz körülötte, ami Abel gyermekszívének kedves. „Surgyelán, aki enge­met olyan gyakorisággal nyo­morgatott; aki megölte a macskámat és kivágta a ku­tyám szemét... aki megette az egyetlen kecskémet és elvitte a puskát az örmény pénzével együtt". Ezek a gyermeki sé­relmek az egész világ össze­omlását. jelentik Abel számára. De a lelki megrázkódtatásból — mit a durvaság, önkény és erőszak okozott — mégis új erővel, új bizakodással tekint a jövőbe. A szabadság kis zász­laját viszi fel a legmagasabb fára, zengő szívvel, annak örö­mére, hogy megszabadult a csendőr Surgyelániól. De ez a felszabadult, boldog lelkiálla­pot nem tart sokáig Abel éle­iében. A jó édesanya halála, apja és saját maga emberi mél­tóságának meggyalázása most már tettre is kényszerítik. Ezt a tettvágyat érleli az igazga­tóék aljassága is, akik szemér­metlen megalázó módon hasz­nálják ki őt. A mókáskedvű, tréfás-komoly ifjú ilyen körül­mények között serdül emberré, hogy elinduljon az emberek közé és megkeresse azt, ami a rosszat hozza az Ábelekre. Ez a meggyőződés ad hitelt Abel anyja sírjánál tett fogadalmá­nak: „... a szegények és elnyo­mottak zászlaját fogom örökké hordozni, bármerre vezéreljen is az utam". Azóta Abel bejárta a világot, az olvasók szívéhez nőtt, s most az ünnepi könyvhéten en­nek a kedves írásnak az első, önmagában is lezárt kötete, az „Abel a rengetegben": új, ízlé­ses kiadásban újra a felnőtt és gyermek-olvasók rendelkezésére áll. Egészen bizonyos, hogy sok új olvasót hódít meg nép­szerű szerzőjén*1. C-n). f

Next

/
Thumbnails
Contents