Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

Vasárnap. 1955. június 5. oelmdgyororszag Újra késziil a régi szegedi halbicska r '•— Mindjárt hozom és azonnal megmutatom a bics­kát — mondja készítőjük nagy mestere, Gasparics Pé­ter. Pái- perc telik el, aztán csillog, ragyog az acélpenge, meg az alpaka-veret. Nem akármilyen bicskáról van szó, hanem olyanról, ame­lyik hírt és nevet szerzett az országban és külföldön is. A szegedi halbicska villog és, csiilog az ember tenyerében.^ Halbicska.., TWféfe kulöM-4 íormájú és ha -becsukjuk* a nyélbe, a hal alsó uszonyát mintázza. A nyél maga hal­alakú. A nyélen elől ott a hal feje, szemmel és szájá­val — a nyél mindkét olda­lán alpakából. A nyél vége a hal farkát formázza, ez is veretből; alpakából. A nyél többi része a hal színét il­lusztrálja: ezüstszürke és cel­luloidból való. Jó kiállítású a halbicska, simul az ember tenyerébe. S jó dolog az, hogy a Szegedi Óivosi Műszer- és Gyer­mekkocsikészítő KSZ késes és műköszörűs részlege, Gas­parics Péter brigádja már yégzi sorozatgyártását. 1 A halbicskának érdekes története van és a 32 esz­tendő óta kézműves Gaspa­rics Péter nevéhez is fűző­dik. A szakma mestere mondja, hogy az első hal­bicskát 1851-ben készítette Sziráki Mátyás késmíves, ö •— Gasparics Péter — az első szegedi halbicskát 1926-ban állította össze. Ismertté vált ez a szegedi specialitás és Kairóba, New-Yorkba is el­került .., Aztán szünetelt a hal­bicska készítése. Az arany oklevelekkel kitüntetett Gas­parics mester, aki rztaháno­vista is — lelkes szavakkal magyarázza, hogy miiven öröm nekik is a halbicska újból való készítése, De nézzük meg néhány mozzanatát a halbicskakészí­tésnek, a vele kapcsolatos munkát. Elöljáróban álljon itt, hogy a halbicskakészítést Gasparics Péter, ördögh András, Vincze Ferenc végzi. Közreműködik a gyártásnál Vass Jánosné és aztán Tóth Laci, a tanuló is. Gép segítségével szabják a halbicska alkatrészeit. Ezu munka. A kis kohóban szin­te fehéren izzó tűz lobog. A tiitíen ecbiilí a rugót, aztán a pengét. A rugót is 800—900 Celsius to­kon edzik, majd olajban hű­tik le. A rugó és a penge azután újból tűzbe kerül és lágyítják, avagy szaknyelven •"visszaeresztenek- ÍZ anyag üvegkeménységéből. Teszik ezt azért, hogy rugalmas le­gyen a penge, legjobban meg­felelő szilárdságú a rugó. A nyél végén — mindkét olda­lon — elhelyezik az alpaka veretet; odaforrasztják. Azért messze még a töké­letes bicska. A pengét vagy öt különböző dörzskorongon csiszolják. Bizony ez is kü­lön tudomány s aki nem érti a dolgát, könnyen elronthatja a pengét. Majd igazítják az egyes alkatrészeket, elhelye­zik a nyél legbelső oldalán a rézbetétet, amely közé a rugó is illesztődik. Bepászítják a pengét, szegecselnek apró kalapáccsal, majd a celluloid­borítás is a nyélre kerül. — Aztán már kész is a bicska! — mondja az ava­tatlan s nem is tudja elkép­zelni, hogy ugyan mi lehet még véle a dolog. Gasparics Péter azonban elmosolyodik, megingatja a fejét és felel: — Nincs még lakkor sem kész a bicskei. Hogy mi kö­vetkezik.? «Fazxinba» hozzuk, azaz még igazítunk rajta — szépítjük. Ugye, nem egysze­rű dolog bicslfát készíteni? — Nem! Vadéban nem. A mesterek 9 és 10 cen­timéter nyél hosszúságú hal ­bicskákat készítenek. Kell a bicska, fiíÓM > cl iatÍLcdka.! A Szeged, ."Lenin utcai Aján­dékboltban! már kapható is. Nem lehet hallgatni arról sem, milywm fontos lenne, hogy gyöngyházat kapjanak a ksz tagijai, illetve a bics­kakészítők. Kérték is már nem egyszer a gyöngyházat, de mindmáig csak ígéret ma­radt. Az illetékeseknek fel­tétlenül cselekedni kell, hogy a ksz megkapja a gyöngyhá­zat és így még díszesebb, még szebb'halbicskát készít­senek. Igen helyesen szó van arról is, hogy a halbicskák külföldre is elkerülnek. A régi szegedi halbicska most újra élő valóság. Mert szabad hazánkban nagy a Látogatás a Lomonoszov Egyetemen Elmondta: Kiss Árpád Kossuth-díjas akadémikus, a Szegedi Tudományegyetem rekiora AZ A KITÜNTETÉS ÉRT, hogy képviselhettem a sze­gedi egyetemet a moszkvai Lomonoszov Egyetem 200 éves évfordulója alkalmával rendezett ünnepségeken. Utamról felejthetetlen em­lékekkel tértem vissza, meg­ösmerve a Szovjetunió leg­szebb egyetemét, az ott fo­lyó magasszínvonalú oktató és kutató munkát, amely minden vonatkozásában a szocializmus békés úton való építésének a munkáját szol­gálja. Meglepett a párt, a kormány és az egyetem kö­zötti bensőséges kapcsolat, az a megbecsülés és szeretet, ahogyan minta egyetemük­ről nyilatkoznak. A megnyitó ünnepély a tömegszervek nagyszámú ki­küldötteinek jelenlétében a Lenin-hegyen lévő központi épület előtti hatalmas téren folyt le. A rektor megnyitó beszédében egyebek között elmondotta, hogy a Központi Vezetőség utasítására 8 mii­gond és a figyelem minden ]iárd rubel költséggel készült iránt, ami szép és jó. A hal­bicska pedig bizonyára elin dul a siker útján. (morvay» li történik a könyvhéten ? Megkezdődött az idei könyv­hét, a kultúra évenként vissza­térő nagy ünnepe. Tegnap este az egyetem központi épületé­nek aulájában nyitották meg az ünnepségeket, 'fii megnyitón Tamási Aron Kossuth-díjas író is résztveítt. Ma délelőtt 10 órakor kezdő­dik meg ünnepélyesen a könyv­árusítás a Széchenyi és a Klauzál téren felállított sátrak­nál. A könyvárusítás ünnepé­lyes megindításánál a Béke­zenekar is közreműködik. A vásárlóknak pedig Tamási Aron dedikálja könyveit. Könyvkiállítás nyílik délelőtt 11 órakor „A szabad magyar könyv tíz éve" címmel a Haza­fias Népfront Vörösmarty utca 7. szám alatti helyiségében. A kiállítást Baráti Dezső egye­temi tanár, bölcsészkari dékán nyitja meg. Könyvárusítás lesz a Szé­chenyi és Klauzál téren kívül a város különböző helyein: a Petőfi su­a Petőfitelepen, a Kossuth La­jos sugárút és a Nagykorút sarkán, a Szent György ténen, a Juhász Gyula Kultúrotthon­ban és a Móra Ferenc Kuttúr otthonban. Irodalmi est lesz 7 órai kezdettel a Móra F/erenc Kultúrotthonban abból az> alka­lomból, hogy a szegedi j Tisza­táji Magvető könyvkiadjoválla­lat megjelentette Móra Ferenc „Hannibál feltámasztásáé című regényét. Vajtai István' főisko­lai docens tart előadást, Lődi Ferenc pedig verseibőltolvas fel. A kultúrotthon énekkara Becs­ky Balázs karnagy vezényleté­vel Móra szövegeire komponált dalokat énekel. A könyvhét keretében irodal­mi előadások és könyvankétok lesznek a szegedi üzemekben és kultúrotthonokban, s könyváru­sítás lesz valamennyi üzemben és vállalatnál. A Juhász Gyula Kultúrotthonban pedig szavaló­verseny lesz 8-án este 7 órai kezdettel. 'A szavalóversenyre 8-án délig lehet benevezni a kultúrotthon irodájában és a Faragó utca és a gárút sarkán, a színház előtt, 'városi tanács népművelési osz­tán~ következik csak áz igazi a móravárosi Ottöröház előtt, tályán. el a szovjet építészet remek­műve, a központi épület. A rektor beszéde után a Köz­ponti Vezetőség, a kormány és a tömegszervek, a volt ta­nítványok kiküldötteinek üd­vözlő beszédei hangzottak el. Az ünnepély este a nagyszín­házban díszelőadással foly­tatódott. Az elnökségben a Központi Vezetőség és a kor­mány tagjai foglaltak he- M Ennek m A Pa^okbai? a 34 I lósítása hathatósan előmoz­és megbecsülés jegyében folyt le. Minden kiküldött beszédét az őszinte bókevágy hatotta át. A KŐVETKEZŐ NAPON kezdődött az egyetem 12 ka­rának kétnapos tudományos ülésszaka. Ezen az egyetem legkiválóbb profeszorai is­mertették az egyetemi kuta­tó munka legfontosabb ered­ményeit és az egyetem tör­ténetét, tárgyilagossággal is­merve el a külföldi kutatók eredményeit. Néhány kikül­dött is tartott előadást. Fo­garasi Béla a filozófiai, én pedig a kémiai kar ülésén tartottam előadást. A magas színvonalú beszámolók ké • pet adtak a moszkvai egye­tem rendkívül sok irányú, élenjáró kutató munkájáról. Az összes államok kikül­dötteit meglepte az a nagy megbecsülés és az őszinte, baráti fogadtatás, amiben ál­landóan részünk voit. A professzorokkal való beszél­getés során kiderült, hogy hazai kutatóink eredmé­nyeit igen jól ismerik és nagyra értékelik. Őszinte elismeréssel adóznak a kis magyar népnek, amely min­den területen világviszony­latban is jelentős eredmé­nyeket ért el. A szovjet ku­tatók kifejezésre juttatták azt az óhajukat, hogy sze­retnék, ha a jövőben a ta­pasztalatcsere látogatásokon minél több magyar kutató oktató nyertek hailga­lam kiküldöttei ültek, míg a nézőtér padsorait az okta­tó személyzet, a tömegszer­vek, a volt tanítványok és más meghívottak töltötték meg. Itt adta át az oktatás­ügyi miniszer a Lenin ren­det az egyetemnek. A követ­kező nap az egyetem díszter­mében hangzottak el a ki­küldöttek üdvözlő beszédei. Az imperiailista államok ki­kttldölttei is elismeréssel nyilatkoztak az egyetem ku­tató munkájáról. A demok­ratikus államok képviselői­nek beszédeiből emellett ki­csendült az elismerés és hála szava. Az ázsiai államok képviselői megható szavak­kal köszönték, meg, hogy szakembereik százait képzi ki a moszkvai egyetem. A magyar egyetemek nevében Fogarasi Béla mondta el orosz nyelven nagy tetszés­sel fogadott beszédét. Az ün­nepély a kölcsönös megértés 'Mintha egy békés, "gyönyörű mesevárba érkezne az ember, úgy tárulnak eléje a szebb­nél szebb látnivalók, ha egyszer belép a Szél utcai óvoda ka­puján. Képek csillog­nak a falon, napsugár játszik a széles ablako­kon és ragyog minden a tisztaságtól. Kondor Mária kör­zeti vezetőóvónő isko­lája ez az óvoda. Mo­solyog ő is, mikor meg­lát, akárcsak azok a kisgyerekek, akikkel a folyosón találkoztam. Ugy látszik, lassan már elavul a nagykapu melletti felírás, s in­kább azt kell kiírni: Ez a ház a mosoly birodal­ma. Kedves, vigkedélyű pedagógus Kondor Má­ria. Fiatal még, rtig harminc éves, kékes­csillogású a szeme, — de a haja az olyan fe­hér, mint a frissen hul­lott hó. 14 éve tanít, 14 éve ontja szíve-lel­ke kincsét. Szaklapok­ba is ír. Az „Óvodai nevelés" közli a cik­keit. Nyitott könyv előtte minden gyerek. Az oktató-nevelömunka gyakorlatában pedig, már-már a művészet felé közeledik. 0 az, aki az alkotókedvet su­gározza, aki azon fára­dozik, hogy az iskolai életben minél több le­gyen a tartalom. ELINDULUNK az osztályok felé. Mintha egy „kis-birodalomban" r Óvoda a Szil utcába* járnék. Pöttömke szé­ken ülnek a gyerekek, pöttömke asztalkák áll­nak egymás mellett és apró szekrénykék és polcok sorakoznak a falak mentén. Mintha megelevenednék a ked­ves mesevilág: mintha egy-egy óvónéni lenne a hófehérke és körü­lötte a sok-sok óvodis­ta a törpe. A fiókokon és fogasokon apró ké­pek. Ezek pótolják még itt a nevet. Igy ismeri meg ebben a korban azt a gyerek, hogy me­lyik az övé. Szabó Zsu­zsa fele például a pille. Pintér Gézáé meg egy nagy barna pipa. Min­denki ismeri a maga jelét, s így nem keve­redik el soha semmi. Az osztályokban ked­ves a hangulat, szinte a családi élet melegét érzi az ember. De jól is mondta az egyik óvónéni: itt a legna­gyobb nevelőerő a mo­soly. vagy egy kedves arcsímítás. Iván Mária is ezt tartja és ö ma­ga is mosolyogva fo­gad bennünket, amint köszönésre biztatja az apróságokat. A négyéveseknél most mesemondás van. Körül ülik és figyelik Mészáros Kálmánnét, az örökké mosolygós óvónénit. Épp a mese yégqfeié látnak, a kis szájacskák is nyitva vannak már az izga­lomtól. Mi se megyünk be addig, amíg be nem fejezik. Inkább az ab­lakon át nézzük őket, megbújva. Közben lassan múlik az idő... De hopp, egyszerre csak elmoso­lyodnak az arcok és megcsillannak a sze­mek. — Jól végződött a mese... Pár perc múlik csak el. — addig bökdösik egymást és beszélget­nek, mintha magyaráz­ni akarnák a mesét, — azután árja nézik az óvónénit. — Ki tud közületek mesét? — kérdezi most tőlük az óvónéni. Sokan jelentkeznek. Egy-kettőre magasba nyúlnak a karok. — Na Papdi Vera, — szól az óvónéni — ha te kis óvónéni vol­nál, elmondanád-e ak­kor nekünk? — El én. — feleli büszkén Vera. — Na, ha így áll a dolog, — fűzi tovább Mészáros Kálmánné — akkor most én leszek a kis óvodás, te meg ülj szépen a helyemre. Ezzel helyet is cse­rétnek. A kis Vera pe­dig aranyosan, egy ki­csit selypítve kezdi: „Volt egyszer három kis malac és mind a há­hárman elkezdték zat építeni..." rA' gyermekarcok is­mét elmerülnek a fi­gyelésbe. Mi meg las­san lábujjhegyen tá­vozunk, hogy ne zavar­juk az érdekesen kez­dődő mesét. EGYET NEM LÁT­TAM MEG, ez pedig az udvar. Ezt is meg kell nézni, mert ez se valami közönséges hely ebben a birodalomban. Keskeny virágágyak sorakoznak benne egy­másmelleit. Minden csoportnak megvan a maga kis virágágya, melyet ültetett és ápol. A kert közepén egy ha­talmas cseresznyefa áll, mely telis-tele van fe­ketepiros cseresznyék­kel. A fa alatt gyerekek ülnek. De nagyon ér­dekes dologról van szó. A cseresznyéről! Sőt, lám a végén mindenki kap egy cseresznyesze­met is, aki pedig jól is viselkedett a nap folya­mán, az kettőt. Egy szem cseresznye azonban hamar elfogy. S mivel egyben a be­szélgetés végét is jelzi, körülfognak. Amint megsimítom fejecské­jüket, elgondolkozom. Mennyire más itt min­den, mint amikor én jártam iskolába. Meny­nyit fejlődött, változott azóta a világ. Akkor még az óvoda célja a felügyelet volt és ke­véssé a tanítás, s az ottani ridegség leg­többször még a játék­tól is elriasztotta az embert. A gondolatokból egy kedves gyerekhang ri­aszt fel: — Hát a bácsi miért van itt? — s ezzel be­lémkarol gyöngéden, mintha már hosszú évek óta ismernénk egymást. — Miért van itt? — kérdezem vissza hir­telen zavaromban a kérdést. Szerencse, hogy gyorsan feltalá­lom magam. — Hát azért vagyok itt — mondom megsimogatva az arcát —, hogy meg­írjam a néniknek és bá­csiknak azt. hogy Ko­vács Juci jó kislány az óvodában és ezért öt az óvónéni nagyon sze­reti. — Ezt tetszik meg­írni? — néz rám kí­váncsi gyerekszemmel. Akkor jól van. Majd, ha az jó lesz, akkor az óvónéni a bácsinak is ad érte cseresznyét. Elmosolyodunk rajta mi nagyok. Ok is mo­solyogva néznek min­ket. s közbe-közbe azért pajkos szemeket vetnek a pirrmtó cse­resznyefára. Oly édesek így és oly aranyosak, hogy legszívesebben sorba­csókolnám őket... Bánfalvi József díthatná a magyar kutató munkát is, mivel a legmoder. nebb kutatási eljárásmódo­kat ismerhetnék meg tudó­sáink, A tudományos ülésszak változatos műsorú fogadó esttel zárult. A rektor rövid beszéddel köszönte meg a kiküldöttek részvételét. Ki­fejezést adott azon nézeté­nek, hogy ha odahaza a ki­küldöttek elmondják tapasz­talataikat, úgy ezzel sokban előmozdítják a kölcsönös megértést, megbecsülést, és ezzel hathatósan szolgálhat­ják a világbéke ügyét. SZABAD IDŐMBEN meg­néztem a főépület alagsorá­ban lévő úszómedencét, a sporthelyiségeket, a hatal­mas méretű hallgatói étkez­dét, a ruházati, és közszük­ségleti és könyvboltokat, az 1500 hallgató befogadására alkalmas kultúrtermet, a 300 néző részére készült televízi­ós hallgatótermet és több kisebb társalgó és szórakozó helyiséget. A főépületben van a kétmillió kötetes köz­ponti könyvtár elhelyezve, a 24-ik emeleten pedig az egyetem történeti múzeuma. A főépület mellék szárnyai­ban 6 emeleten 12.000 hallga* tói lakószoba és az személyzet lakásai elhelyezést. Minden tónak külön szobája van. Külön hatalmas épületben vannak a professzori laká­sok. A főépület mellett a kémiai, fizikai és biológiai karnak hatalmas épületei magasodnak. A szellemtudo­mányi karok az egyetemnek a város belsejében lévő régi épületeiben vannak még. Az egyetem hatalmas méretei­nek igazolására megemlítem, hogy a kémiai karnak 16 in­tézete van jelenleg 30 pro­fesszorral '6 A LABORATÓRIUMOK BERENDEZÉSE mintaszerű, mivel teljesen új, főleg szovjet gyártmányú műsze­reket kaptak olyan nagy számban, hogy a nagyobb műszerek üzembe helyezése még most is folyik. Hazai viszonyokat ismerő kutató képtelen magának fogalmat alkotni arról, hogy milyen a Szovjetunió mintaegyetemé­nek a műszerellátottsága. Már kezdő fokon is olyan műszerekkel dolgoznak a hallgatók, amelyek egy ré­szét kutató intézeteink is nélkülöznek. Az aspiránsok és az oktatószemélyzet la­boratóriumaiban pedig nagy számban vannak olyan műszerek, amelyeknek egy egy példányban való beszere­zését évek óta tervezzük. Mind ez érthetővé teszi, miért vált élenjáróvá a szovjet kutatók munkája. A Lomonoszov egyetemet mintaegyetemmé fejlesztette ki a Szovjetunió, így a pro­fesszorok és az oktató sze­mélyzet részére kitüntetés számba megy, hogy annak alkalmazottai. Ugyan ez áll a hallgatóságra is, akik en­nek tudatában végzik tanul* mányaikat. Jó rendezéssel gondoskod­tak arról is, hogy a Kremlt, a Mauzóleumot, a történeti képtárat, a technológiai mú­zeumot megnézhessék a ki­küldöttek. Este díszelőadásokat láttunk, amelyek szintén fe­ledhetetlen emlékeink közé tartoznak. Megmutatták a régi és az épülő új Moszkva egyes részeit, hangsúlyozva, hogy a városrendezés során a műemlékszámba menő épületeket azok eltolása ré­vén megmentették. Vala­mennyiünket meglepett a műemlékek és a haladó ha­gyományok megbecsülése, ÖSSZEFOGLALVA: az ün­nepségeken résztvevő orszá­gok küldöttei valamennyien megismerték a szovjet tudo­mány fejlettségét és meg­győződtek arról, hogy ez a tudomány nem háborús cé­lokat, hanem a békét szol­gálja, A RADIÖ MŰSORA Június 6, héttő Kossuth-rádió 4.30 Falunaptár, 4.35 Reggeli ze­ne, 5 Falurádió, 6 Hírek, sport­híradó. 7 Szabad Nép vezércikke, hírek. 7.15 Hanglemezek. 8.30 Ze­nekari hangverseny. 9.20 Orosz nyelvlecke, 9.40 Gyermekrádió, 10 Hírek, lapszemle. 10.10 Varjas An­na zongorázik, 10.30 Óvodások műsora, 11 Operarész'etek, 11.30 Tavaszi rügyek. Mikszáth Kálmán elbeszélése. 12 Hírek. 12.10 Ope­rettrészletek, 12.45 Afrika az álmok világában és a valóságban. 13 Né­pi muzsika. 14 Hírek. 14.25 Úttö­rő híradó, 14.50 Zenés kalendárium, 15.40 Népdalkórusok, 16 Gyermek­ládió. 16.25 Gyermekzene, 16.40 Zongora. 17 Hírek. 17.10 Válasz hallgatóinknak. 17.30 Egy falu — egy nóta. 18 Látogatás az Eszter­gomi Szerszámgépgyárban, 18.20 Férfikórusok, 18.40 Könyvnap ifjú­sági könyveiből, 19 Bartók: Can­tata profana. Ismerteti Lukin László. 19.40 Daljátékok zenéjéből, 20 Esti Híradó. 20.20 Francia da­lok. 20.50 Eseményjáték. I. P. Pav­lov életéről. 21.20 Orosz népdalok, 22 Hirek. 22.15 Tíz perc külpolitika, 22.25 Sportközvetítés. 22.30 Járdá­nyi Pál Kossuth-díjas. Ismerteti Tardos Béla. 23.40 Népi zene, 24 Hirek. 0.10 Népi zene. Petőfi-rádió 6.30 Kisiskolások műsora. 6.40 Torna. 6.50 Fúvósindulók, 7 Azo­nos a Kossuth-rádió műsorával, 11 óm 30 Műsorzárás. 14 Operarész­letek, 15 Vidám dalok. 15.40 Könyv­nap könyveiből. 16 Klasszikus ope­rettekből, 16.30 Nagy mesterek mü­veiből. 17 Népdalkantáta. 17.25 A dollár álarc nélkül. Előadás, 17.40 Magyar filmzene, 17.50 Vonósné­gyes. 18.20 Venczel István előadá­sa a tajpingi felkelésről. 18.40 Szórakoztató zene, 19 Moszkvai Rá­dió qssaaáiüi ás & 19.30 Képeslap Bukarestből, 19.50 Ének, 20.20 Sporthíradó. 20.40 Szimfónikus ze­ne. 21.12 Verbunkosok, csárdások, 21.40 Tánzenc. 22 Balettzene. Június 7, kedd Kossuth-rádió 4.30 Falunaptár, 4.35 Reggeli ze­ne. 5 Falurádió. 6 Hírek, 7 Sza­bad Nép vezércikke, hírek. 7.15 Hanglemezek, 8.30 Dalok. 9 In­dulók. 9.15 Úttörő híradó. 9.40 Gyermekzene. 10 Hírek, lapszemle, 10.10 Hangszerek parádéja, 11 Nők negyedórája, 11.15 Szimfónikus ze­ne. 11.30 Fúvószene. 11.50 Versek. 12 Hírek. 12.10 Hanglemezek, 13 Hangszerszólók. 13.30 Operettdalok és kettősök. 14 Hírek. 14.25 Hang­verseny gyermekeknek. 15 Az an­gol. Részlet Vidor Miklós készülő regényéből, 15.30, Operarészletek, 16 Eseménvjáték, 16.40 Monteverdi műveiből. 17 Hirek. 17.10 Harc a munkásegység megteremtéséért. Kállai Gyula előadása, 17.30 Szív küldi, 18 Diákok között. Riport­műsor, 18.20- Dankó-dalok, 18.55 Pillantás a nagyvilágba. 19 Szín­mű: Szerelem. 20 Esti Híradó. 22 Hfrek, 22.50 Bartók: Szólószonáta hegedűre. Előadja Yehudi Menuhin. 23.17 Szovjet zene, 23.27 Operett­nyitányok. 24 Hírek. 0.10 Ének. Petőfi-rádió 6.30 Kisiskolások műsora. 6.40 Torna. 6.50 Harmonika, 7 Azonos a Kossuth-rádió műsorával, 11 óra 30 Műsorzárás, 14 Népek ze­néiéből. „15 Dalok. 15.30 Elbeszélé­sek: I. Keszthelyi Zoltán: Zsófi néni és a kattint, 2. Szönvf Sán­dor: Pöszörl. 16.05 Hanglemezek, 17 Chopin zongoramüveiböl, 17.30 összeesküvés Németország ellen. Könyvismertetés. 17.45 Tánczene. 18 óra 30 Moszkvai Rádió összeállí­tása. 19 Operaketlösök. 19.20 Né­pi muzsika, 30 Kamarazene, 20.50 Jetting Károlv. Előadás, 21.10 Ze­nés irodalmi összeállítás. 22 Szim­fónikus JftW.

Next

/
Thumbnails
Contents