Délmagyarország, 1955. június (11. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-03 / 129. szám

Péntek. 1955. Júnhts 3. OftMflGYIRORSZRG tik az első órára érkező ne­velőket. Mennyire megbecsü­lik a szülők munkánkat, mu­tatja az hogy az osztályok munkaközössége külön kö­szönti az osztályfőnököket. Munkánk elismerését látjuk azokban az ünnepségekben is, amelyeket vasárnap or­szágszerte, így városunkban is rendeznek. — Most, amikor erre a napra készülünk, azokra a barátainkra gondolunk, akik­től olyan sokat tanultunk. Ezekben a napokban, ami­kor a Magyar—Szovjet Tár­saság megalakulásának 10. évfordulóját is ünnepeljük, még forróbb szeretettel gon­Forró szereteti el gondolunk a Pedagógus Napon szovjet barátainkra — Toldi István Kossuth-díjas pedagógus, a Petőfi-telepi I. számú Általános Iskola igazgatójának nyilatkozata — Jónénány éve tanítok, de úgy érzem, hogy az idei Pedagógus Nap jelentősebb és fontosabb számunkra, mint eddig bármelyik. Most mór bátran mondhatjuk, hogy munkánkat a szülők is meg­ismerték és megszerettek bennünket. Igaz, mi is más­képpen dolgozunk, mint né­hány évvel ezelőtt. Elsősor­ban azért javul munkánk, mert sokat tanultunk a szov­jet pedagógusoktól. — Hazánkból két ízben járt pedagógus küldöttség a Szovjetunióban és több szov­jet pedagógus látogatott el hozzánk. Legutóbb Oszipova elvtársnő kereste fel az or­szág számos iskoláját, köz­tük a mienket is. Tanácsai alapján nevelőtestületünk most tudományosan foglalko­zik a pedagógiai kérdésekkel. — Oszipova elvtársnő hív­ta fel a figyelmünket arra, hogy nagy gondot fordítsunk a gyermekek szokásainak, készségeinek kialakítására. Azóta sok ezzel kapcsolatos kísérletet végeztünk és máris látjuk, hogy ez jó munkánk­hoz nélkülözhetetlen. El­mondotta azt is, hogy a szov­jet pedagógusok milyen sze­retettel törődnek a tanulók egészségügyi körülményeivel. PL a túl meleg vagy hűvös terem hátrányos a tanulás­nál. Az utolsó órákban lan­kad a tanulók figyelme, az órák elején jobban megértik az új anyagot, mint a végén. Eaeteet és sok. más körül­ményt figyelembevéve ké­s?*t}ük el most már saját kí­sérleteink alapján jövő évi tantervünket. — Sokkal célszerűbben használjuk fel a szemléltető esaközöket. Eddig is szemlél­tettünk, de nem olyan tudo­mányosan és mélyrehatóan. Most rendszeresítettük nem­csak kémiából, hanem fizi­kából is a gyakorló órákat, ahol a tanulók a megtanult elméleti anyagot önállóan alkalmazzák. Sokat beszél­gettünk Oszipova elvtársnő­vel a nyelvtan tanításáról. Tanácsára az állandó gyako­roltatással az idén már nagy­mértékben növekedett a ta­nulóink helyesírás készsége. — Mikor 1951-ben a Szov­jetunióban jártam, láttam, hogy minden iskolának van mezőgazdasági gyakorló kert­je. Az idén létesített 800 négyszögöles kertünkben szí­vesen ápolják a gyerekek délutánonklnt a gyümölcsfá­kat, a szőlőt, a kony­hakerti növényeket. Ez azért fontos, mert iskoláink­ban nincs bevezetve a mező­gazdasági gyakorlat. — A szovjet pedagógusok, mikor itt jártak, nemcsak az iskolákat keresték fel, ha­nem sok. időt töltöttek a dol­gozók körében. Ez nagy se­gítséget nyújt nekünk a szü­lők között végzett munkához. Talán éppen ennek köszön­hetjük, hogy az idei Pedagó­gus Nap olyan népszerű lesz a gyerekek, felnőttek köré­ben egyaránt Bár meglepe­tésnek készül, — de, mint az iskola vezetője tudok róla —, hogy szombaton reggel való­ságos virágerdővel fogadnak bennünket a gyerekek. Min­den reztályban külön köszön­A „reklamáló kisiparosok" Az elmúlt napokban a kü­lönböző szakmában dolgozó szegedi kisiparosok taggyű­léseket tartottak, ahol töb­bek közök szó eseti azokról is, akiktől az utóbbi hetek­ben a kerületi tanácsok megvonták az iparengedélyt. A becsületes, szorgalmas, munkájukat közmegelégedés­sel végző kisiparosok között általános helyeslésre talált a tanács intézkedése, s mint mondották: -Mi magunk szégyeltük, hogy olyan em­berek is vannak sorainkban, akikről köztudomású Szege­den, hogy a múltban szinte szóte sem álltak a kisiparo­sokkal, a "felsőbb tízezerhez* tartoztak. És most, hogy meg­szerezték az iparengedélyt, másokkal akarták elvégez­tetni a munkát, drágították az árukat, nem fizettek adót, dolunk a szovjet pedagógu- rontották a kisiparosok hír­sokra és további sikereket | nevét*, kivánunk országépítő mun- f Igazuk van ezeknek az kájukhoz, I igyekvő, jól dolgozó kisipa­Holnap este irodalmi est keretében nyitják meg az ünnepi künyvbeiet Az idei ünnepi könyvhét­nek különös jelentőséget ad az, hogy az új magyar irodal­munk születésének 10. évfor­dulóját ünnepeljük. Ez alka­lommal Szeged város kultu­rális szervei, könyvtárai és könyvterjesztő vállalatai jú­nius 5-től 12-ig rendezik meg városunkban az ünnepi könyvhetet. Holnap este S árakor a Központi Egyetem Aulájában irodalmi est keretében nyit­ják meg a könyvhetet, ame­Tjaaaszi rohant tfirirS&zott a tavasz a szűzföldek vidékén is. Az új életre támadó termé­szet illata árad a páráló föl­dek fölött. De mintha még a nap is csodálkozva tekintene szét a megváltozott tájon. Ott barna szántók nyújtóznak a sikon, ameddig a szem ellát, emitt frissen épült szovhoe­városkák vidámpiros tetőire, fiatal gyümölcsös kertjeire, ligeteire mosolyog a nap, s kíváncsian tekint bele a gyö­nyörű sztyeppei tavak tük­rébe, ahol mostanában tele­pedtek meg az eiső vadliba-­rajok. A megújuló sztyeppén a termékennyé vált földön grandiózus méretű tavaszi ro­ham indult. A roham előké­szítésében a szovjet emberek milliói vettek részt. Még sohasem volt példa az új gazdaságok ilyen nagyará­nyú gépesítésére. A szűzföl­deken megindított tavaszi ro­ham ékesszóló bizonyítéka a szovjet nehézipar óriási, ere­jének és fejlődésének. Az Akmollnszk területi „Sztyepnyák" gabona- | termelő szovhozban például naponta 2600 hektáron vetik el a gabonát, ami megfelel egy nagyobb kolhoz egész ve­tésterületének. Az „Asztra­hán" szovhaz három és fél nappalait 2000 hektár őszi szántás fogasolását végezte eV ,.. Uti bőröndökkel, ba­tyukkal és vidám fiatalokkal megrakott alkalmi teherko­csik robogtak a frissen épí­tett úton a karasalgini gép­állomás felé. A traktorista­képző iskolák végzett növen­dékei tértek vissza „régi" munkahelyükre. Megérkez­vén, elsőnek is azt kérdezték: — No, jókor jöttünk? Máskor talán nótaszóval, muzsikával fogadták volna őket, de most nem volt idő az effélékre. Az érkezők lerak­ták tehát holmijukat, átöltöz­tek, aztán — gyerünk a trak­torokml J/ lagyimir Melnyicsenkot * —aki a múlt tavasszal érkezett Bjelorussziából, most végzett,a kosztyukovi trakto­rosképző iskolán — a nyolca­dik brigádba osztották be. (Tavaly még csak négy bri­gád volt a gépállomáson.) Né-. hány nap múlva Melnyi­csenko már nem érezte ma­gát ^eöldfülüneK': megta­nulta, hogyan kell menetköz­-ben felvenni az üzemanyagot, vetőmagot, takarékoskodni az idővel a fordulókban, stb. A három kilométer hosszú óriási táblákon jól ki lehet hasz­nálni a gépeket: már az első napokban 75—80 hektár volt a teljesítménye. Az új telepesek száma az idei tavaszon három-négysze­resére növekedett. Mindenütt ott vannak a fiatalok a szov­hozokban, gépállomásokon. Többnyire gyárakból, üze­mekből jöttek és ipari mun­kakultúrát hoztak magukkal. Jól átgondolt, pontos munka­szervezéssel sok időt és üzem­anyagot takarítanak meg. A tavaszi vetés megmu­tattá a xziizföldek régi és új gazdaságainak növekvő erejét. Ezeket a gazdaságo­kat nemcsak a modern gépek sokasága teszi erőssé, hanem elsősorban az ifjú gabona­termelők, akik ezen a tava­szon becsülettel kiállták a bátor, hősies munka próbáját. Az ahmolinszki terület szovhozai a múlt évihez ké­pest két és félszeresére nö­velték vetésterületüket. En­nek ellenére jó két héttel ko­rábban fejezték be a tavaszi kalászosok vetését. A hősi tettekre kész, győ­zelmes fiatal telepesek mun­kája nyomán acélos, jó búza terem a feltört új földeken. lyen dr. Madácsy László, a Magyar Írók Szövetsége Sze­gedi Csoportjának ' elnöke mond bevezetőt. Az ünmvi irodalmi esten közreműködik Tamási Áron Kossuth-díjas író. Bodor Tibor, a Madách Színház tagja, Lászlóffy Kata, Moldován Stefánia és Ujj Jó­zsef, a szegedi Nemzett Szín­ház tagjai. A műsorban Dér Endre, Lődi Ferenc, Nagy­falusi Tibor helyi írók művei is szerepelnek. Június 5-én, vasárnap dél­előtt 10 órakor a szegedi bé­kezenekar közreműködésével a könyvsátrakban az árusítá­sokat ünnepélyesen megnyit­ják. Könyvárusítás lesz a vá­ros különböző helyein: a Klauzál téren, « Széchenyi téren, a Faragó utca és a Pe­tőfi Sándor sugárút sarkán, a Színház előtt, a Móravárosi Uttörőház előtt, Petőfi tele­pen, a Kossuth Lajos sugárút és a Nagykörút sarkán, a Szent György téren, a Móra Ferenc Kultúrotthonban és valamennyi szegedi üzemben, intézménynél. „A szabad magyar könyv 10. éve" címmel könyvkiállí­tás nyílik a Hazafias Nép­front Városi Bizottsága nagy­termében (Vörösmarty u. 7.) vasárnap délelőtt 11 órakor, amelyet Baráti Dezső egye­temi dékán nyit meg. Az ünnepi könyvhét alatt számos rendezvény lesz váro­sunkban. Az Özdi Kohá­szati üzemek 1949 óta több mint 2 millió tonna acél­nyersvasat, majd­nem 3.5 millió tonna martinacélt, több mint 3.5 mil­lió tonna henge­reltárut adott az országnak. Az Óz~ di Kohászati üze­mekben 300 száza­lékkal több mun­kás dolgozik, mint 1938-ban. Egy évtized alatt Özd igen nagyot fejlődött. Pártunk és kormányunk 31.5 mUlió forin­tot fordított okta­tásra, nevelésre, gyermekvédelem­re. 8 millió forin­tos beruházással épült a gimnázi­um, 5 millió beru­házással épült a 200 személyes tan­üzem. Napközi otthon, bölcsőde, kultúrház épült. Lakásépítésre 31 müliót fordítot­tunk, melyből 500 'akás épült. rosoknak, akikhez hasonlóan nyilatkoznak városszerte az emberek. Olyan kisiparosok­ra nincs szüksége Szegednek, akik kihasználva az 1953. jú­niusi párthatározat utáni jobboldali elhajlást, meg­szerezték az iparengedélyt annak ellenére, hogy egykor nagykereskedők vagy éppen horthysta tisztek voltak és igyekeztek »a maguk mód­ján* munka nélkül, mások­kal dolgoztatva üzletelni, ke­reskedni, becsapni a hozzá­juk forduló dolgozókat. Most, mint sértett fejedel­mek -reklamálnak* a lelepie­zettek. Nézzük csak meg, hogy mire hivatkoznak. Pallai Vilmos volt kender­áru nagykereskedő, aki most a kötélgyártó mesterséget űzi, a Városi Tanácshoz kül­dött fellebbezésében »a csa­lád kétszáz éves múltjára* hivatkozik. S hogy ő éppen a kizsákmányolók egyik jeles tagja volt. hogy horthysta tiszt volt, arról bölcsen hall­gat. S arról is, hogy kender­áruelvonásért börtönben ült. Palladnak mindez nem szá­mít, "jogokra* hivatkozik, hogy őt meg kell érteni, ő is csak egy ember — s köz­ben mással végeztette el a murdeát. Most. amikor hatá­rozottan és világosan a Köz­ponti Vezetőség márciusi ha­tározata nyomán feltártuk az iparengedélyek kiadása kö­rül megmutatkozó hibákat, — az egyes "kisiparosok* bű­neit és hrbért, akkor egy­szerre a legszerényebb, a legbecsületesebb embernek próbálják tüntetni magukat ezek az osztályidegen elemek. Elég volt a megalkuvásból! Vagy talán istápoljuk ismét Zsurkó Jánost. a!kl reklamáló levelében bűnbocsánatért es­dekel, mondván igaz, hogy kizsákmányolt sok-sok em­bert igaz, hogy börtönben volt bőrmanipulációért a fel­szabadulás után, de hát úgy érzi. hogy szükség van az ő munkájára. 1953-ban is úgy érezte, amikor iparengedélye kérelmének elutasítása után az ügyészséghez, a miniszté­riumhoz fordult arra kozva, hogy Felsővafotsn ke­vés a cipész, ott akar káikodoi. De nem Feisővái son dolgozik, mert vajon adó. ta tartozik a Szent István 9b belváros felé eső oldala sövároshoz? ^ Mülhoífer Vibtta füt^ta Sándorné) ugyancsak aw hivatkozik fellebbezésébe*, hogy ő milyen régi órás & nem csinált semmi olya-t amiért! tőle az iparengedély* megvonják. Kiadta -albérlet be* a munkát, az órák töo»­kelegét adta-vet te. -átaJairv tott*. Hogyan? Nemrég Szlovenszki Péter torzsőrm*"" ter is vásárolt Mülhoffee** 580 forintért egy órát, atnr nek szinte hetenként leeseta a fedele, s annak ellenére, hogy jótállást vállalt a kis* iparos érte, rendszerese* megfizettette a javításokat Szlovenszkival. Ilyen dolgok­ra használta fel a "régi* órae hírnevét. Schőnberger Jenő cipészt még-az ügyészség is védte azzal, hogy a bizonyíté­kok ellenére elvetette az el­lene árdrágítás miatt meg­tett feljelentést. Pedig Sza­kéti Antalinak, aki cipogyán szakmunkás, Schőnberger érezve bűnösségét, vissza fi­zette a 136 forintot a 220 fo­rintból, amit a cipöíejelésért kért tőle. Persze Schőnberger is „becsületességre* hivatko­zik reklamáló levelében, mert iparengedélyét megvonták tőle. De vajon, igazak-e Schontoergernek szavai, ki­nek a házát, a földje egy ré­szét államosították, aki be­csapja embertársait, aki nem fizet adót, s nem teljesiti be­adási kötelezettségét. Világos dolog, hogy a ke­rületi és a városi tanács csak altkor Cselekszik Szeged dol­gozóinak érdekében, ha egye­nesen, nyíltan és határozot­tan intézkedik a munkáját nem közmegelégedésre vég­ző, árdrágító, törvényes kö­telezettségeit nem teljesítő kisiparosok ellen, — városunk dolgozóinak javára, megelé­gedésére. „Beadjuk a vasai — megyünk a moziba' Vasárnap délelőtt valóban mennek a szegedi úttörők a Fáklya-moziba, hisz oly nagy lelkesedésre talált az I. ke­rületi Hazafias Népfront "filmelőadás — vasért* kez­deményezése. Amint már a Délmagyarország beszámolt róla az elmúlt napiokban, 10 kiló vasért, — amely beszá­mít a fémgyűjtési versenybe is — kapnak a beadók egy utalványt, amelyért a Fák­lya-moziban megkapják a vasárnapi »Én és a nagy­apám* című új színes ma­gyar film elődására a belé­pőjegyet. Már az első napok­ban többszáz úttörő "elője­gyezte* magát a filmelőadás­ra és egymás után gyűjtötték össze és adták be a MÉH­telepekre a vashulladékot. Több iskola úttörői csoporto­san mennek és ez a kezde­ményezés is követőkre ta­lált: a Rókusi iskola úttöröi szerdán jelentkeztek, hogy 50­en mennek a moziba. A Gép­ipari Technikumban Justin István "Kiváló fémgyűjtö* 24 tagú DlSZ-brigádjával vesz részt a beadott vas el­lenében a filmelőadáson. Ha­sonlóképpen a Szegedi Ken­derfonógyár több fiatalja. Tegnap Daróczi Mária a Gutenberg utcai leányiskola II. osztályos tanulója 50 kiló vasat vitt el a MÉH 6-os át­vevőhelyére. Nagy örömmel vette át az 5 darab mozi­jegyet mondván: moziba vi­szi aput, anyut, öcsit és a vasgyűjtő segítőtársát. Sza­bó Gizella, a Mérey utcai is­kola IV. osztályos tanulója 3 testvérét lepi meg mozijegy­gyei. Darálót szereltek fel a patronáló üzemi munkások a bordányi Dús Kalász TSZ-ben A Szegedi Paprikafeldolgo­zó Vállalat munkásai két esz­tendeje segítik már a bor­dányi Dús Kalász Termelő­szövetkezetet. A patronálók gyakran megfordulnak a ter­melőszövetkezetben és a ta­gok ügyes-bajos dolgaiban gyakran kérik tanácsaikat. Tavasszal az egyik látoga­tás alkalmából elmondták a tsz-tagok, hogy állataik ta­karmányozásánál nagy hasz­nát vennék egy kalapácsos darálónak. A patronálók az üzemből visszatérve felkutat­tak egy évek óta használat­lanul heverő paprikadarálót és terménydarálásra alakí­tották át. A termelőszövet­kezet kiselejtezett benzinmo­tort vásárolt hozzá és azt is megjavították számukra az üzem dolgozói. Az új daráló már működik és a Dús Kalász TSZ a falu gazdáit is segíteni tudja ter­ményeik megőrlésével. A paprikafeldolgozó dolgo­zói csodálkozva látták? hogy a szövetkezet tagjai nem ter­mesztik a Szeged környékére annyira jellemző növényt: Vállalták, hogy megtanítják őket a híres szegedi paprika termesztési módszerére. Két holdon ültetnek az idén pa­lántákat a szövetkezet terüle­tén, amit a patronálók és a szövetkezet tagjai közösen gondoznak; I <

Next

/
Thumbnails
Contents