Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-26 / 122. szám

Csiitörtók, 1959. május 28. DELMDGYfiRORSZflG „Tapasztaltam a fellazult normát" Látogatás a Szegedi Kéziszerszámgyárban f A Szegedi Kéziszerszám­gyár öntudatos, becsületes dolgozói is érzik, hogy a bev­és munkafronton rendet kell teremteni. A gyáriban ezért a rendteremtésért a kommu­nistákkal az élen folyik a harc, Az elavult, fellazult nor­mák további fejlődésünk és I előrehaladásunk akadályo­zói. A fellazult normákkallkap­csolatos jelenségek már ré­gebb idő óta ismertek a Ké­ziszerszámgyárban. Bizony nem egyszer előfordult, hogy egyes dolgozók olyan véle­ménnyel voltak: *Ezt a mun­kát én nem végzem, mert az «rossz». Adjanak -jobb* munkát!* Tudott dolog a gyárban, hogy a «rossz" mun­ka azt jelenti, hogy vele nemi lehet túlságosan magast mondjuk például 200 százat­iékon felüli teljesítményt el­érni. A -jó* munka alatt pe­dig azt értik, hogy igen ma­gas teljesítményt lehet vele elérni; egyik-másik esetben viszonylag könnyen. Például a szerelőműhelyben is "töb­ben igen húzódoztak egj»-egy munkától. Így volt ez a csi­szolóban is, ahol példáiéi a venyigeollóval kapcsdlaíos munkát többen nem akarták végezni. Nyilvánvaló, hogy a -rossz- munkát is el kell vé­gezni! A fellazult normával egye­sek igazságtalanul és szá­mottevően többet tudtak keresni, mint azok, akik rendesen, tisztességesen megállapított normával vé­gezték a munkájukat. Ezért lehetett olyan hango­kat is hallani, miért keres­het többet a másik, én is olyan könnyű munkát aka­rok. A Kéziszerszámgyárban 1952-ben állapították meg az egyes munkafolyamatokra a normát. Azóta nagyot tökéle­tesedtek a munkamüveletek és módszerek. Természetesen az üzemben az elmúlt évek­ben jelentős technikai és műszaki változások is 1íir­téntek, tökéletesedett a gyár­tási eljárás. A fellazult nor­mák elleni küzdelemről — erről a nem könnyű feladat­ról — sokat beszélnek a Ké­ziszerszámgyárban is. A legöntudatosabb munká­sok máris úgy vélekedneki *Ne topogjunk egyhelyben, hanem változtassunk a helyzeten !­Beszélgettünk Ábrahám Já­nossal, sztahanovista, kiváló dolgozóval, aki a szerelőmű­helyben tevékenykedik. A többi között a következőket mondotta el: — LakatcrAént dolgozom a szerelőmű helyben. A saját munkámban is tapasztaltam, Fényképpályázat ' Amint már a Délmagyar­ország hírül adta, az MSZT városi szervezete felszaba­dulásunk 10. évfordulója al­kalmából fényképpályázatot hirdet. A részleteket a pla­kátok közlik, de már előre elmondhatjuk, hogy a pályá­zat első díja egy tükörlefle­xes fényképezőgép lesz. A második ezüstfoglalatú ólom­kristály dohánykészlet, a harmadik pedig egy aktatás­ka. Azonkívül a legértéke­sebb fényképezéssel foglal­kozó szakkönyveket adnak a legsikerültebb fényképek ké­szítőinek. A díjak a hét fo­lyamán már megtekinthetők a Fényképész Szövetkezet Lenin utcai kirakatában., hogy bizony van olyan mun­ka, ahol elavult, fellazult a norma. Persze mindenki ezt a "jobb- munkát akarta vé­gezni. A svédfogónál, az egyik ollófajta összeszerelé­sénél például alapjában vé­ve nem is olyan nehezen 300 százalékos teljesítmények voltak. Persze, aki rendes, becsületes normával dolgo­zott, az kifogásolta, hogy mi­ért nem kaphat olyan mun­kát ő is, mint az, aki fella­zult normával végezte a munkát. Szóval ezeken a ba­jokon változtatni kell! Ha jól megoldjuk a kérdést, nem lenne válogatás a munkácan és zavartalanabbul is halad­na. En az elmúlt év októbere óta 150 százalék alatt soha­sem teljesítettem. Ezután is igyekszem jól dolgozni, he­lyesebb és új munkamód­szereket alkalmazni. A lényeget tekintve hason­lóan vélekednek a gyárban az öntudatos munkások. Fel­ismerték, tudják, hógy a fel­lazult normákkal magas szá­zalékokat érnek el, az ország azonban ezzel nem gyarapo­dik és így végeredményben saját magukat károsítják meg. A munka egyik élenjárója 'Az Üjszegedi Kender­Lenszövő Vállalat kopszoló­jábam Rótíh Józsefné az egyik legjobb dolgozó. A május 1 Llebmann Béla fclvétcla előtti ünnepi műszakban 129 százalék volt az eredménye. Ezt jelenleg is tartja, és mi­nőségileg sem adódik hiba munkájában. — HÍREKÉ Kamillát szárítanak a Sze­gedi Paprikafeldolgozó Vál­lalat műszárítóinak segítsé­gével. Természetesen a ka­millát a szárítás után elszál­lítják a paprikafeldolgozóbó!. — Az Országos Erdészeti Egyesület rendezésében az előbbi hirdetésektől eltérően holnap, pénteken délután 4 órakor az MTESZ helyiségé­ben (Horváth Mihály utca 3.) tart előadást Koltay György erdőmérnök, Kossuth-díjas tudományos kutató "Nyárak népgazdasági jelentősége és nyárnemesítés» címmel. — Az Irinyi János Vegy­ipari Technikum első osztá­lyába a felvételi vizsgák szegediek részére ma, csütör­tökön, vidékieknek pedig holnap, pénteken reggel 8 Órakor kezdődnek az iskolá­ban, Szeged, Marx tér 7. szám alatt. — A magas vérnyomásról tart előadást Czoniczer Gá­bor egyetemi tanár a II. szá­mú Belgyógyászati Klinika igazgatója ma, csütörtökön este fél 8 órakor a Juhász Gyula Kultúrházban, az Is­meretterjesztő Társulat ren­dezésében. A társulat min­den érdeklődőt szívesen lát. Belépődíj 2 forint. — A Szülök Akadémiáján ma, csütörtökön este két elő­adás lesz. *A család felelős­sége a nevelésben" címmel Kiss László, a Városi Tanács oktatási osztályának vezető­je tart előadást középiskolás fiatalok szüleinek este 6 órai kezdettel a Radnóti Miklós Fiúgimnáziumban, az általá­nos iskolás gyermekek szü­leinek pedig Radnóti Tamás tart előadást -Szülők és ne­velők együttes küzdelme a gyermek jó tanulásáért" cím­mel este 7 órakor a Csong­rádi sugárúti általános isko­lában. Jegyek mindkét he­lyen 2 forintos árban kap­hatók. < Ötéves tervünk alkotásai Az építőipar termelése 1954-ben 1949. évhez képest több mint két és félszeresére növekedett. A cementterme­lés mintegy kétszeresére emelkedett, az égetett tégla ter­melése közel megháromszorozódott. Felépült a Mályi Téglagyár, továbbá a Hejőcsabal Cement- és Mészmű, az Uzsai Kőbánya, három új épület­elemgyár. Megindult a bővített Dorogi Mészmű próba­üzemeltetése. Az építőanyagipar műszaki színvonala is növeke­dett: 1954-ben a nyerstéglamennyiség több mint felét villamosított berendezéssel állították elő, a téglaszárítás­nak pedig mintegy 20 százalékát korszerű műszárítóban végezték. Az 1954-ben termelt téglamennyiségnek már több mint 70 százalékát a lényegesen magasabb termelé­kenységű gyorségetéssel állították elő. Az ötéves terv időszakában szocialista nagyiparrá alakult az építőipar. Az egész építőipar termelése 1954­ben 169 százalékkal, ezen belül az állami építőiparé 237 százalékkal volt több, mint 1949-ben. (Részlet „A Közi ponti Statisztikai Hivatal jelentése a népgazdaság fejlő­déséről, a lakosság anyagi és kulturális ellátottságának alakulásáról 1950—1954-ben, az első ötéves terv időszaká­ban".) Az Új Élet TSZ igazgatósága jobban őrködjék a szövetkezeti demokrácia betartásával Nincs az a jó eredmény, amit el ne lehetne érni, a közös munkával. Ennek el­lenére néhány szövetkezet­ben még vannak emberek, akik nem így látják ezt. Leg­többször dolgozni csak akkor jelentkeznek, amikor olyan munkát kell végezni, mely­ben napeuta másfél, esetleg két munkaegységet is lehet teljesíteni. Az ilyen embere­) 'A súgásról édes• Mint a mentőöv a mindnyájunknak van- fuldoklónak, úgy szállt nak ilyen vagy olyan felé súgva a befejező élményeit. A legtöbb két szó: „cras tibi". A embernek talán diák- súgás azonban nem tör­kora jut eszébe, ami­kor a tanári fölszólí­tásra, padból emelked­íében ferdére húzott szájjal rebegte oda ként súgott a szom­széd, mert a rossz sú­gásból ezer bonyoda­lom származhatott. Emlékszem egy igen kedves esetre, amin a A SÚGÓ igénylő mesterség o súgóé. — Legelőször is — vezeteti be Markó Va­léria a súgás mester­ség titkaiba — meg társulatoknál 70—80 darabot is előadott a színház egy évben, hogy több legyen a be­pontos figyelemmel ki­sérjem az előadást és a kellő pillanatokban szólaljak meg. Így tott. Így aztán a színé­szek nem is tudták megtanulni a szerepü­ket, legfeljebb azt tud­ták, ami az egy-két pró­ba után a fejükben ma­radt. Ezért kérdezték aztán tréfásan a súgó- dicsérő tói, hogy „megtanultad hazánk tént a kellő technikával, mert barátunk felderült kell ismerni azokat az képpel ezt vágta ki: embereket, akikkel — Frász tibi! együtt dolgozom, akik A harsány kacajról a segítségemet várják, utolsó mentségként és megbotránkozott ta- Nem akármilyen meg­szomszédjának: Súgj, nári tekintetről most ismerésről van szó, ha­komám! Aztán nem is nem akarok beszélni, nem tudnom kell a szo­volt mindegy, hogy mi- merthisz nem arról van kásáit, a hangulatait, szó. Arról tanúskodik szóval lélektanilag kell ez a kis példa is, hogy kiismernem. Egyben nem lehet akárhogyan bele kell élnem magam súgni és — mondhat a szerepébe, a helyze­ki mit akar — a súgás- teibe. Csak így tudom nak is megvan a maga- átvenni a színész tem­mai napig is derülünk, művészete. póját, hogy kellő idő­ha összetalálkozunk S ha megvan a maga ben „feladhassam" a Szegfű Laci barátom- művészete, akkor meg szükséges szót vagy mai, hajdani padszom- kell lennie a maga mű- mondatot, szádommal. Latin órán vészeinek is. S mindezt milyen történt. Galamblelkű Ilyen művésze a sú- végtelen művészi alá­tanárunk. Ernyei Jenő gásnak Markó Valéria, zattal végzi Markó Va- szültünk jel egy da­a maga kedélyes nyu- Harmincnégy éve lériával együtt minden rabra. Gyakran az éj­vétel. A művészeti szín- azután úgy megy az vonal milsem számi- egész, mint valami jól olajozott gép. Csak irá­nyítani kell. Jól „olajozza" a szín­házi előadások gépe­zetét Markó Valéria. Erről tanúskodik a népművelési miniszter oklevele, amit felszabadulá­a szerepemet?" sának tizedik évfordu­Elgondolkodik ahogy lóján kapott. Elisme­meséli: — Hányszor pró­báltunk éjjel egy-egy előadás után. Szinte hihetetlen ma. amikor két hónap próba is áll rendelkezésre (és sok­szor ez is kevés), hogy három nap alatt ké­rése ez áldozatos, sze­rény, láthatatlan és hallhatatlan munkájá­nak. Végül én is súgnék valamit. Este. ha szín­házba megyünk, jut­tassunk a megelége­dett tapsokból a súgó­nak is. aki a művészet engedelmes szolgáló­két. hamar figyelmeztetik, s ha a szép szó nem használ, szigorúbb eszközökhöz nyúl­nak. Az »Üj Élet« Termelőszö­vetkezetben azonban még nincs ez meg. A szorgalmas, becsületesen dolgozó tagok legtöbbször csak egymásközt tárgyalják meg valamelyik lógós ügyét, de jogos felhá­borodásuk már nem jut el a nagy nyilvánosság elé. Kik­ről is van itt szó? Először is Ábrahám Balázsról, akinek fél év alatt mindössze csak 18.63 munkaegysége gyűlt össze. Az egészet 13 nap alatt teljesítette. Csamangó István a másik társa, aki az elmúlt félév alatt november­től, májusig összesen 38 na­pon vett részt a közös mun­kában, s ez idő alatt 59.9 munkaegységet teljesített. Csamangó, és még idesorol­hatjuk Csányi Jánost is, leg­inkább csak akkor mennek dolgozni a szövetkezetbe, ha olyan munkáról van szó, amelyik jócskán szaporítja a munkaegységet. Pedig renge­teg olyan munkát is el kell végezni a közösgazdaságban, amelyikben nem több a napi eredmény 70—80 század műn* kaegységnél. Ahhoz, hogy a terveket teljesíteni tudják, a kevésbbé kifizetődő munká­kat is meg kell csinálni, Kik végzik el ezeket? Az olyan szorgalmas tagok, mint pél* dául Fodor Szilveszter is, aki új belépő a szövetkezet-i be, január 25-én kezdte a munkát, s 17 éves fia segít­ségével április 30-ig már 100 munkanapot dolgozott. A szövetkezet igazgatóságá­nak, az üzemi pártszervezet­nek meg kell akadályozni a fegyelem romlását. Nem tűr­heti, hogy néhányan figyel­men kívül hagyják a szövet­kezeti demokrácia betartá­sát. Ezután sokkal többet kell foglalkozni itt a munka­fegyelem ügyével és a fegye­lemlazítókkal. Okos szóval meg kell nekik magyarázni — bizonyára meg is értik majd —, hogy a szövetkezeti demokrácia betartása alól ők sem kivételesek. Egésznapi szórakozás az Építők, Ünnepén galmával a „ma nekem, dolgozik ezen a pályán, vérbeli súgó. Hiszen a szakai próbák után jaként csöndben meg­holnap neked" római s ebből több. mint húsz közönség soha nem lát- volt másnap egy pró- húzódva segíti át az közmondást tudakolta éve súg már a szegedi ja és akkor dolgozik ba, aztán jött a premi- előadást a zökkenőkön, tőlünk zengzetes latin- színházban. Volt kitől jól, ha soha nem is er. Nemcsoda, hogy hűségesen csüng A május 29-i Építők Ünnepe ecrpcz vasárnap a legváltozato­sabb szórakozási lehetőségeket biztosítja Szeged dolgozóinak. A Bástya (Petőfi) sportpályán már reggel 9 órakor megkez­. dődnek az Építők—Postás lab­Í darugómérközések: ifjúsági, me­Jjgvei és tartalék bajnoki mérkő­zések. Délután 3 órától a szabadtéri színpadon műsoros ruhabemu­tató lesz. belépődíj nélkül. Este 8 órától ugyancsak a szabad­téri színpadon a szegedi Nem­zeti Színház kiváló komikusai, énekesei és balett-táncosai fel­az nyelven. tanulnia, hisz súgó volt hallja. szegény színészek ál- fró és a színész min­— No, amice Szegfű! az édesapja is. — Persze, a múltban landó kérése volt hoz- úen gondolatán, rez­— csapott le mellettem Tanulni? Mit kell gyakran előfordult. — zám: „Csak az első űülésén, de soha nem r a villám. ezen tanulni? — gon- meséli mosolyogva —, szót kérem jó hango- .. su;nták és rlval­* - « I R (-L! Z 1 . . . _ » UA4 /./ÍM R. 4JI1TF\S4 /T*4ÁVT ' " Az „amice fölemelkedett, gondolkodott, dák elé. A halkszavú lassan dolja tán valaki magi- hogy a közönség két san. a többit aztán — izzadt, ban. — Beül a súgó- példányban hallotta az ordítva". , de csak lyukba és felolvassa, előadást: először a sú- — Ma már, — mond- csend az ö vtlaga. ae a mondat első felét ami kell. gótól, aztán a színész- ja Markó elvtársnö — a zajos sikerekben is ismételgette elszántan: Micsoda tévedés! Mi- tői. Ez gyakori volt a alaposan felkészülnek benn él suttogó fi­,Hodie mihi... hodie lyen bonyolult, sokrétű felszabadulás előtt, színészeink, s nekem gyelmes hangja. "mihi" . és hallatlan figyelmet amikor a magánszín- az a feladatom, hogy LÖKÖS ZOLTÁN léptével Muzsikáló vidám est"­et rendeznek. Közreműködik a műsorban a Juhász Gyula Kul­túrház szimfónikus zenekara. Jegyek 4, 6 és 8 forintos árban kaphatók a színház pénztárá­nál, valamint az építő-, fa- és építőanyagipari üzemekben. Az Építők Ünnepének részt­vevőit ezenkívül egész napon át lacikonyhákon, büffé-sátrak­ban olcsó étellel és itallal látja el a Szegedi Vendéglátó Válla­lat. A dolgozók gyermekeiről külön díjmentes sátor-napközi otthon gondoskodik a játszótér mellett. Jó közepes szőlőtermés várható Üllésen Üllés határában igen szé­pek az őszi kalászosok — ír­ja levelében Kocsispéter Já­nos —. A rozs számos he­lyen már a 120 centi magas­ságot is eléri. Nemcsak az őszi, de a ta­vaszi vetések is igen gy >rs fejlődésnek indultak. Itt-ott már kapálni is kell. A sző­lők meg olyan jó közepes termést ígérnek, csak a fagy ne pusztítson bennük. Nagyon tartunk a fagytól. Nincs olyan nap, hogy ne ér­deklődnénk azoktól az elvtár­saktól, akiknek van rádió­juk: milyen időjárás várha­tó holnapra? Ez azért fontos, mert a reggeli fagyok elleni védekezésre már előző nap fel kell készülni, hogy a vé­dekezés eredményes legyen, Ezideig meg nem is volt ká­runk semmi,..

Next

/
Thumbnails
Contents