Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-24 / 120. szám

DELMAGYARORSZRG A felszabadulás óta hatalmas eredményeket értünk el kulturális téren is Darvas József előadása a Központi Vezetőség márciusi határozatáról Kedd, 1955. május 24. Darvas József népművelési miniszter hétfőn az építők Rózsa Ferenc Kultúrotthoná­ban előadást tartott -A Köz ponti Vezetőség 1955. már ciusi határozata és kulturá lis forradalmunk helyzete, különös tekintettel az állami irányítás megszilárdítására címmel. Az előadáson részt­vettek. a fővárosi és megyei pártbizottságok, továbbá a tanácsok kulturális osztályai­nak vezetői, dolgozói, vala­mint kulturális életünk szá­mos kiválósága. Bevezetőben a Központi Vezetőség márciusi határo­zatának jelentőségéről szól­va rámutatott arra; megerő­sítette ez a határozat az 1953 júniusi határozatok és a III. pártkongresszus határozatai­nak ma is változatlanul he­lyes irányvonalat —, de ugyanakkor a légélesebben szembeszállt azokkal a jobb­oldali, kispolgári nézetekkel, amelyek eltorzították, meg­hamisították e helyes hatá­rozatokat, s amelyek az elmúlt időkben mind súlyosabb for­mában akadályozták, sőt ve­szélyeztették szocialista épí­tésünket. — A Központi Vezetőség márciusi határozata — foly­tatta — s ennek alkotó al­kalmazása a kulturális élet, a népmüvelés számára rend­kívül fontos dolog. A hatá­rozat által feltárt jobboldali jelenségek — túl a politikai és gazdasági élet döntő te­rületein — a kulturális élet­ben Is jelentkeztek. Sőt kez­detben a leghevesebb, a leg­szélsőségesebb formában ép­pen itt jelentkeztek. Világos, hogy olyan területen, minta kultúra, aránylag gyorsan megmutatkozott zavaró és romboló hatása. A gazdasági, politikai sí­kon megvert volt uralkodó osztályok az ideológiai te­rületet használják fel min­dig utolsó harci terület­ként. Ez a marxizmus igazsága — s ne lepődjünk meg, ha ezt újra és újra igazolja a gya­korlat. — Ennek legelső formája a kulturális életben is a fel­szabadulás óta elért eredmé­nyek súlyos lebecsülése, a mult eltúlzott kritikája volt — mondotta, majd így foly­tatta: — világosan meg kel­lett volna mondani, hogy a felszabadulás óta eltelt 10 esztendőt — a kulturá­lis életben ugyanúgy, mint politikai és gazdasági fej­lődésünkben — nem a hi­bák, hanem a hatalmas és elmúlhatatlan érdemű eredmények jellemzik. Kulturális életünk a felsza­badulás és különösen a "for­dulat éve* óta hatalmas iramban fejlődött. Ezután számokat, adatokat sorolt fel a miniszter ame­lyek mind azt bizonyítják, hogy kulturális forradal-1 munk valóban egykor elkép­zelhetetlen. csak álmokban élő eredményeket ért el. A továbbiakban ismertette, hogy mi történt országunk­ban kulturális téren a fel­szabadulás és különösen a fordulat éve óta. Részletesen beszélt az irodalom és a mű­vészet kérdéseiről. — A Magyar Dolgozók Pártja hervadhatatlan érde­me — mondotta —, hogy a harcot, a marxizmus—leni­nizmus elveinek az érvénye­sítéséért, az irodalomban és művészetben. általában a kulturális életben is, követ­kezetesen, megalkuvás nélkül irányította és szervezte. Ezután hangsúlyozta an­nak a ténynek a rendkívüli fontosságát, hogy az elmúlt évek soréin kialakult orszá­gunkban a kulturális forra­dalom irányításának és szer­vezésének állami rendszere s ennek hatalmas hálózata — a városoktól és üzemektől kezdve szinte a legeldugod­tatob falvakig. — Mindezzel összefüggés­ben nem lehet nem szólni ar­ról a rendkívül jelentős sze­repről, amelyet a szovjet kultúra töltött be kulturális forradalmunkban — folytat­ta —. A szocialista szovjet irodalom, művészet-közkincs­fsé^fak, Nem véletlen az, hogy a szovjet kultúra alkotásait oly hamar szivébe zárta népünk: tízezrek, százez­rek szerették meg bennük a szocialista humanizmus mély eszmeiségét, a mélységes demokratizmust, néppel való összeforrottságot, s nem utolsósorban azt az éle­tet szerették meg bennük, amely felé ők maguk Is töre­kedtek. 'A' szovjet kultúra, majd foko­zatosan a népi demokratikus országok kultúrájának a meg­ismerése segített népünk pro­letár-internacionalista szellemű nevelésében. Segített leküzdeni a nacionalizmus és a soviniz­mus fertőzését, amely különö­sen az ellenforradalom 25 esz­tendeje alatt nagy rombolást végzett népünk gondolkodásá­ban. Összefoglalva tehát ezt lehet mondani: a felszabadulás és különö­sen a "fordulat éve* óta hatalmas eredményeket ér­tünk el kulturális téren is. A párt vezetésével és a szov­jet kultúra segítségével a kulturális forradalom szé­lesen kibontakozott hazánkban. Ezután rátért a kulturális életünkben is mutatkozó hibák­ra. A hibák teljességét, össze­függését és gyökereit a Köz­ponti Vezetőség 1953 júniusi ha­tározata tette világossá. A Központi Vezetőség júniuni ha­tározatait — mondotta, s á be­lőlük adódó következtetéseket a kulturális élet munkásai Is örömmel fogadták. S minderről azért is kell most beszélnünk, hogy most meg az 1953 júniusa utáni időt tekintsük úgy, mint amikor minden rossz volt; ne­hogy helyes következtetésein­ket is megtagadjuk, nehogy a fürdővízzel egyfitt kiontsuk a gyereket is. Ebben a vonatkozásban rész­letesebben szólt ezután az ,iro­dalomról. Mindenekelőtt azt a kérdést vetette fel, hogy érvé­nyesek. helytállóak e még a Szabad Nép „Az új magyar iro­dalom egyes kérdéseiről" című cikkének és az írószövetség ta­valy júliusi közgyűlésének fő megállapításai? — Szerintem: sokminden alapvető, fontos kérdés tovább­ra is érvényes ezekben, — de ugyanakkor * lényeges korrek­ciók szükségesek — folytatta. S e korrekciókra azért van szük­ség, mert irodalmi életünkben a burzsoá nézetek az azóta eltelt időben jelentékenyen megerő­södfek, a jobboldali veszély megnőtt és mert különösen a KV. márciusi határozata óta — ezek veszélyeit is, ideológiai, politikai gyökereit is világosab­ban látjuk. A pártosságról és a szocia­lista realizmus néhány alapvető kérdéséről szólt ezután, hang­súlyozva, hogy a jobboldali né-'tő előfeltétele. zetek egyik legfőbb megnyilvá­nulása volt irodalmunkban az elmúlt időben a pártosság gon­dolatának különböző formában történő revíziója. Örkény István -Írás köz­ben" című cikkéből vett idézetekkel érzékeltelte, milyen hamis és antimar­xista elméletek kaptak láb­ra, amelyek lényege a pár­tot és a népet különválasz­tani. Beszélt új irodalmunk egy­ségéről, s ebben a vonatko­zásban mindenekelőtt kultu­rális örökségünk problémá­járól szólt. E tekintetben voltak szektás gyökerű hi­bák, amelyekkel szemben Révai József elvtárs már 1950-ben szembeszállt. Az MDP III. kongresszusán Rá­kosi elvtárs figyelmeztetett a helyes út fontosságára. A továbbiakban elmondot­ta: 1953 júniusa után sokat beszéltünk erről a kérdésről, s eközben többen lecsúztak a marxizmus—leninizmus alap­járól s — e helytelen néze­tek nem kaptak komoly kri­tikát. Kell és szükséges •— hangsúlyozta Darvas József — haladó hagyományainkkal komolyan, elmélyülten fog­lalkoznunk. De helytelenít­jük, hogy a hagyományok kritikai értékelése kezd el­tűnni s lassankint minden múltbéli örökségünk hatadó hagyománnyá változik, s még a haladó hagyományokon be­lül is kezd elmosódni a kü­lönbség — mondjuk Petőfi és Arany, vagy éppen Jókai kö­zött, , , , i A hagyományok nevelő ér­téke csak akkor tnd kibon­takozni, ha értékelésükből kitűnik, ami igaz, hogy mindaz, ami felé ezek mu­tattak. törtek, s ami által értékek maradtak a ma számára is. mindaz ma va­lósul meg. Az összefüggések ilyen meg­mutatása nélkül: holt anyag marad a hagyomány. S mindehhez még hozzátehet* jük: a legfőbb "hagyomány* immár az elmúlt 10 eszten­dő, s bizony az itt rejlő ne­veíőértékeket messze nem használjuk ki. Ezzel kapcsolatban szólt az irodalmi folytonosság kérdé­séről, ami valójában a két háború közötti irodalomhoz való viszonyunkat illeti. Üj irodalmunk számára a két világháború közötti irodalom is hagyomány. De egyáltalán nem mellékes dolog az, hogy ebből mit emelünk ki, s mit milyen kritikával nézünk. Végül hangsúlyozta, hogy a jobboldali elhajlás tünetei­nek elméleti "és gyakorlati következményeinek felderí­tése ma és a jövőben olyan feladat, amely elől irodalmi életünknek nem lehet kitér­ni, mert a további előrehala­dásnak ma ez az egyik dön­Varsó készül az V. Világifjúsági Találkozóra Varsóban nagyarányú ké­szülődés folyik az V. Világif­júsági Találkozó külföldi vendégeinek jogadására. Var­só népe azt akarja, hogy a VIT jól szolgálja a világ if­júsága barátságának elmé­lyülését, s hogy egyetlen ha­talmas béketüntetés legyen. A Lengyel Ifjúsági Szövet­ség számos szervezete konfe­renciákat, megbeszéléseket rendezett a fiatalok számára, amelyeken a különböző or­szágok ifjúságának életét és harcát ismertették. Sokezer varsói ifjú és leány vesz részt a Központi Stadion felépíté­sében. Itt zajlanak majd le a VIT megnyitó- és záróünne­pélyei. A VIT előtt meggyor­sulnak a Visztula partján fekvő Központi Kultúr- és Pihenő Park rendezésének munkálatai. A varsói fiatalok ebből a munkából is kiveszik a részüket. A VIT-re teljesen elkészül a varsói Tudomány és Kultúra Palotája. Ezt a nagyszerű palotát színházter­mével, mozijaival, tornater­meivel, uszodájával a VIT részvevőinek rendelkezésére bocsátják, u • v. Az idei VIT programja még színesebb, érdekesebb és von­zóbb lesz, mint az eddigieké volt. Számos olyan esemény lesz Varsóban, amelyben fia­talok százai és ezrei vesznek részt. A VIT alatt megrende­zésre kerül a II. /Nemzetközi Ifjúsági Baráti Sporttalál­kozó. Külön nagy ünnepség lesz a békés együttélés és a nemzetközi feszültség csök­kentése jegyében. Nagymére­tű tömegmegnyilvánulások kisérik majd a gyarmatosítás ellen harcoló ifjúság szolida­ritási ünnepét, valamint az ifjúság jogainak védelmében lezajló találkozókat. Megren­dezik a „Fiatal lányok nap­já"-t. Hatalmas tömeggyúlé­sen hirdetik ki a kulturális verseny eredményeit és külön napot szentelnek a DÍVSZ munkájának, harcának meg­ünneplésére. A VIT során, augusztus 6­án — a DÍVSZ végrehajtóbi­zottságának javaslatára — a fiatalok világszerte megemlé­keznek a Hirosimára dobott első atombomba tizedik lordulójáról, i * Mi történt a külpolitikában ? Edén választási beszéde a négyhatalmi értekezletről nár hónap óta a világsajtó sokat fr a négyhatalmi tanácskozások mielőb­bi megkezdésének szükségességéről, sőt — mint aiTól többízben beszámoltunk — dip­lomáciai síkon előkészítő tárgyalások foly­nak ebben a kérdésben, felelős államfér­fiak részéről nyilatkozatok hangzanak el, sőt az osztrák államszerződés aláírása al­kalmával a Szovjetunió és a három nyu­gati hatalom külügyminiszterei megálla­podtak Kormányaik elnökeinek résztvételé­vel tartandó értekezlet céljaiban és mód­szereiben is. Világszerte az az általános ál­láspont alakult ki, hogy a nagyhatalmak kormányfőinek tanácskozása előmozdítaná és elő kell, hogy mozdítsa a létfontosságú nemzetközi kérdések megoldását. Aggasztó azonban, hogy a nyugati államok kormá­nyainak vezetői — mindenekelőtt az Egye­sült Államok elnöke és külügyminisztere — ezt az alkalmat sem a nemzetközi feszült­ség csökkentésére, hanem — mint az a hír­anyagunkban közölt Prarda-cikk kivonatá­ból is kitűnik — propagandaszólamaiknak hangoztatására használják fel. Ez pedig — nyilvánvalóan — nem segíti elő a tanács­kozások megtartásához szükséges kedvező légkör kialakítását. C zombaton, vasárnap és hétfőn az an­** gol képviselőjelöltek felhasználták az utolsó alkalmat is, hogy választóik előtt elmondott beszédükben még egy kísérletet tegyenek megválasztásuk érdekében. A kormány tagjai közül Eden miniszterelnök televízión is közvetített beszédében kije­lentette, hogy a négy hatalom „legmaga­sabb szintű" értekezletére a legközelebbi néhány hét alatt sor kerül és 5 nemcsak egy. hanem két ilyen értekezletre is haj­landó, ha szükség lesz rá. „A négy hatalom, legmagasabb szintű értekezlete — jelentette ki a továbbiakban — kitűnő kiindulási pont lehet az előttünk álló munkaprogram szem* pontjából és több hónapig is eltarthat". „A közös asztal mellett" esetleg megvitatásra kerülő kérdések között Eden ja hidrogén* bomba kérdését, valamint Németország le* szerelésének és jövőjének kérdését" emlí­tette és kifejezte azt a reményét, sikerül e kérdéseket rendezni. MacMillan angol külügyminiszter ugyancsak szombaton mondott választási beszédében jelentette ki, hogy a négyha­talmi tárgyalások az idén nyáron lesznek és esetleg még egy találkozót vonhatnak maguk után a kormányfők között a nem­zetközi feszültség enyhítése végett. A Pravda „Tárgyalások, vagy szóbe­szédek a tárgyalásokról" című. május 22-i vezércikkében többek között megállapítja, hogy Eden angol miniszterelnök is azon nyugati államférfiak közé tartozik, akik a négyhatalmi kormányfői megbeszélések, eszméjét bel- és pártpolitikai célokra hasz* nálják fel. Az ellenzéki „Munkáspárt" vp­zérei nyiltan vádolják Edent azzal, hogy csak azért szónokol a négyhatalmi értekez* létről, mert a május 26-i parlamenti válasz­tásokon választókat akar átcsalogatni a konzervatívok oldalára. Az amerikai 6ajtó nyíltan hangsúlyozza, hogy az Egyesült Ál* lamok kormánya, amely hosszú ideig elle* nezte a négy kormányfő értekezletének összehívását, azért változtatott álláspontján, hogy segítse Angliában a konzervatívokat a parlamenti helyek többségének megszerző* sében és a hatalom megtartásában. A népek igaxi tárgyalásokra törekszenek, nem pedig a tárgyalásokról való fecsegésre A Pravda május 22-i számá­nak „Tárgyalások, vagy szóbe­szédek a tárgyalásokról" című vezércikke részletesen foglalko­zik a négyhatalmi tárgyalások­kal kapcsolatos legutóbbi fejle­ményekkel. A nyugati kormányok — így az Egyesült Államok kormánya is — közvéleményük nyomá­sára — kijelentették, hogy hajlandók résztvenni ilyen meg­beszéléseken — állapítja meg többek között a Pravda cikke, de mint később kiderült, elha­tározásukat nem a béke meg­erősítésének szándéka, hanem propagandacéiok sugalmazták. Az Egyesült Államok kor­mányának vezetői azt pró­bálták elhitetni az ameri­kai közvéleménnyel, hogy az osztrák államszerződés aláírá­sa az „erő politikájának" győ­zelme. E koholmány előterjesz­tésére — állapítja meg a Prav­da — az „erőpolitika" sugal­mazóinak azért volt szükségük, hogy újból előráncigálják a botrányokba és kudarcokba ful­ladt, Dulles-féle elutasítási po­litikát, továbbá előterjesszék azt az ostoba javaslatot, hogy a négy kormányfő tanácskozása tárgyalja meg a népi demokra­tikus országok régi rendje visz­szaállitásának kérdését, vala­mint a kommunista, haladó mozgalmaknak a kapitalista or­szágokban való eltiltása kérdé­sét. Még az angol burzsoá saj­tó is teljes joggal nevezi ezt a javaslatot dőre st'iletlenségnek". Azok az esztelen szóbeszédek folytatja a Pravda említett cik­ke —, hogy támasszanak a Szovjetunióval szemben vala­miféle követeléseket, méghozzá olyanokat, amelyeknek semmi közük sincs a nagyhatalmi kor­mányfők értekezletének felada­taihoz, kétségessé teszik, vajon az Egyesült Államok körei őszintén hozzájárulnak-e ilyen értekezlet megtartásához. Azok. akik ilyen ostoba igényekkel lépnek fel, minden valószínűség szerint nem tudják, vagy nem akarják felismerni azokat az alapvető változásokat, amelyek az erőviszonyokat illetően az utóbbi években a nemzetközi porondon végbementek. Nem tudják, vagy nem akarják meg­érteni, hogy a nagyhatalmak kormányfőinek konkrét tanács­kozásán, amelyhez a nyugati hatalmaknak feltétlenül nem kevesebb, hanem több érdekük fűződik, mint a Szovjetuniónak, szó sem lehet az említett kér­dések felvetéséről. A Pravda cikke további részében Bebizo­nyítja: mennyire nevetségesek az Egyesült Államok kormá­nyának ilyen és ehhez hasonló törekvései. — 'Az a tény — Folytatja a Pravda cikke —, hogy ilyen kérdéseket ajánla­JnakJel az értekezláifi, — állapítja mag a Pravda kénytelenül felkelti azt a 'gon­dolatot, hogy az Egyesűit Álla­mok kormányának nem tárgya­lásokra, hanem a tárgyalások­ról való szóbeszédre van szük­sége. hogy ilymódon, a tárgya­lások meghiúsítása után a Szovjetuniót hibáztassák is „bebizonyítsák", hogy a Szov­jetunióval képtelenség együtt­működni. Hasonló célból köve­telik, hogy az értekezlet ne Bécsben — ahol pedig megtar­tásának minden lehetősége biz­tosítva van — kerül­jön sor. hanem a svájci Lausane-ben, ahol pedig hiá­Inyoznak egy nagyobbszabásd értekezlet megtartásának fel­tételei. továbbá, hogy az érte­kezlet ne tartson tovább két­három napnál, jóllehet minden­ki előtt világos, hogy ennyi idő alatt nagyjelentőségű nem­zetközi problémák megvitatás sáról nem lehet szó. Az erőpolitika híveinele « próbálkozásai — írja cikke bes fejező részében a Pravda 1 senkit sem tévesztenek meg. A népek igazi tárgyalásokra törekszenek, nem pedig a tár* gyalásokról való fecsegésre. Miitffi feltétel megvan a szeviet—jugoszláv kapcsolatok teljes rendezésére A Borba cikke a szovjet—jugoszláv tárgyalásokról Belgrád (TASZSZ) a Bor­ba című jugoszláv lap "Ju­goszláv—szovjet tárgyalások" címmel vezércikket közölt. A cikk azt írja, hogy a napok­ban Belgrádban kezdődő ju­goszláv—szovjet tárgyalások magukra vonják az egész vi­lág közvéleményének figyel­mét. Ez természetes is, hi­szen elsőrendű fontosságú nemzetközi eseményekről, olyan eseményekről van szó, amely — mint a lap hangsú­lyozza — kétségtelenül ha­tást gyakorol majd a nem­zetközi feszültség további enyhülésére. *Az a tény, hogy legilleté­kesebb szovjet kormánykül­döttség érkezik Belgrádba, hogy tárgyalásokat folytas­son állami vezetőinkkel — írja a Borba — mindenek­előtt a jugoszláv—szovjet ál­lamközi kapcsolatok rende­zésének és megjavításának folyamatában mutatkozó si­kereket bizonyítja. Ennek a folyamatnak pozitív irányú fejlődése kezdettől fogva ér­dekében állt minden béke­szerető országnak, ami ki­fejezésre jutott az Egyesült Nemzetek Szervezetének te­vékenységében is, A küszöbönálló belgrádi találkozás, amelyen kétség­telenül megvitatják a jugo­szláv—szovjet államközi kap­csolatok meg nem oldott problémáit, lehetőséget te­remt a vitás kérdések soro­zatának elvi megoldására és ezzel gyakorlati rendezésére, következésképpen biztosítja, hogy egészséges alapokra he­lyezzék a jugoszláv—szovjet államközi kapcsolatokat. A lap ennek kapcsán meg* jegyzi, hogy a jugoszláv leöz* vélemény üdvözölte N. Sz. Hruscsovnak nemrég elhang­zott nyilatkozatát, amely sze­rint minden feltétel meg­van a szovjet—jugoszláv kapcsolatok teljes rendezésé­nek biztosítására és rámutat arra, hogy a Szovjetunió az államok közötti kapcsolatok­nak az egyenjogúság alapján történő fejlesztésére törek­szik. Rövid külpolitikai hírek Berlin (MTI). Adenauer, aki egy hét óta a Bühlerhöhe egyik szanatóriumában gyógykezelteti magát nem él­vezheti a vidék nyugalmát és szépségeit, mert csaknem szüntelenül politikai megbe­széléseket folytat a szanató­rium különtermében — írják a nyugatnémet lapok. A hamburgi Welt am Sonn­tag rámutat arra, hogy a nemzetközi helyzet, amely kellő jóakarat esetén lehető­vé teszi „ német kérdésnek az osztrák példa szerinti megoldását és az európai fe­szültség csökkentését, „ko­moly gondokat okoz a kan­celUurmk*^ - t Washington (MTI). George szenátor, az amerikai szená­tus külügyi bizottságának el­nöke szombaton nyilatkoza­tot adott a sajtónak. George nyilatkozatában célzott a nemrég elhangzott szovjet le­szerelési javaslatokra és sík­raszállt amellett, hogy az Egyesült Államoknak „nem szabad lemondania európai légitámaszpontjairól", továb­bá pedig, hogy „nem szabad csökkentenie katonai létszá­mát". . szenátor az osztrák ál­lamszerződés „Ausztriára rá­l'óny szeritett állapot"- nak nevezte, s aggodalmát fejezte ki amiatt, hogy esetleg Né­metország is követi majd I 4

Next

/
Thumbnails
Contents