Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-22 / 119. szám

Vasárnap, 1955. május 28. S 0ÉLM1GYIR0RSZIG Becsületes, jól képzett, szorgalmas kisiparosokat Szegednek! Városunkban több kisiparostól1 megvonták az iparengedélyt és egyesek olyan rosszindulatú híreket kezdtek terjeszteni, hogy most majd sorban mindenkinek megszüntetik az iparűzési jogát. Ez hazugság, szemenszedett rémhír! Az ellenségnek ad tápot az ilyen hang, hegy zavart keltsen dolgos munkánkban. Vajon jogosan vonták-e meg Schönberger Jenőtől az iparengedélyt, mert adót nem fizetett, a földje után a beszolgáltatásának nem tett eleget, s egy dolgozóval cipőfejelésért, amit a szövetkezetben 96 forintért végeztek volna el, 230 forintot fizettetett és ráadásul felháborítóan csúnyán vegezte el a vállalt munkát. Nyilvánvaló, hogy az árdrágító, a törvényes kötelezettségeinek eleget nem tévő, rossz munkát végző kisiparosokra nincs a város lakosságának szüksége. Szegeden százszámra vannak a becsületes, szorgalmas, jólképzett kisiparosok, akik joggal méltatlankodnak a hírnevük csorbítom, mint például Lőkös József volt kocsmároson, aki lakatos mesterségre kapott iparengedélyt. Munkáját egyáltalán nem a közmegelégedésre végezte a közismerten részeges ember. Egy év alatt összesen 200 forint adót fizetett, közel 2000 forint adóhátralékra van, a KlÓSZ-tól még az ősszel elvitt bélyegeket, amivel mindezideig nem számolt el; az válthat ki közmegelégedést, hogy tőle is megvonták az iparjogot. Pártunk 1953 júniusi határozata helyesen mutatott rá arra, hogy népünk életszínvonalának fokozatos emelkedéséhez elengedhetetlenül szükséges, hogy különösen falyn, vagy a városok külső területein a különböző szakmájú kisiparosoknak a szükségleteknek megfelelően lehetőséget adjunk arra, hogy munkájukkal a lakosság igényeit kielégítsék. Szegeden is többszás kisiparos kapott iparengedélyt. A Központi Vezetőség márciusi határozata világosan feltárta a politikai és gazdasági életünkben megmutatkozó jobboldali elhajlást, amely vonatkozik az iparengedélyek kiadására is. Az ellenség ellen nem harcoltunk elég éberen és Szegeden is egyes intézkedések elferdítették a júniusi határozatot és olyan embereknek is adtak iparengedélyeket, akikről köztudomású volt, hogy tevékenységükkel országunk építését akadályozzax. 1953 után például elsőként kapott iparengedélyt Pallai Vilmos volt kötélnagykereskedő —a kötelesmesterség gyakorlására. Ehhez a szakmához vajmi keveset ért Pallai, aki egyébként a megelőző években kenderáru elvonásáért börtönben is ült. A volt horthysta százados egykori segédjével végeztette el titokban az egyes munkálatokat. Vagy itt van Zsurkó János, az ismert és hírhedt volt szegedi cipőgyáros, akit a felszabadulás után a nép bírósága 8 évi börtönre ítélt, mert a típuscipők talpába és sarkába papirost rakatott s a kiutalt bőrt elmanipulálta. De menjünk tovább. Markovics Endre volt szegedi paprikanagykereskedő, fa- és fémtömegcikkeket akart nagyban gépesítve gyártani iparengedélye felhasználásával, sőt még más kisiparost is be akart csapni. Arra gondolt ő is a márciusi határozat előtt, mint Fráter János, akit nemrégiben ítélt 15 évi börtönre a bíróság, hogy most eljött az «ő ideje* ... S ezek mind a belvárosban akartak tevékenykedni — más becsületes, jószándékú kisiparosok rovására. Eber szemekkel kell kísérni az ilyen és ehhez hasonló jelenségeket, a jobboldali elhajlás teljes felszámolása érdekében. Helyesen tették a kerületi tanácsok, hogy az ilyen ellenséges elemek, a nem közmegelégedésre dolgozó, a törvényes kötelezettségeit nem teljesítő, jogával visszaélő kisiparosoktól megvonták az iparengedélyeket. Szeged dolgozóinak érdekei azt kívánják, hogy olyan kisiparosok legyenek városunkban, akik gondosan, határidőre, becsületesen, megrendelők megelégedésére Végzik munkájukat. Ezeknek a kisiparosoknak a neveit oldalakon keresztül lehetne felsorolni, akik továbbra is nyugodtan dolgozhatnak — Szeged lakossága javára. Befejeződőlt a tanácsi szervezet időszerű kérdéseiről rendezett tudományos előadássorozat Szombat délelőtt került sor a Szegedi Egyetem Állam- és Jogtudományi Kara, valamint a Magyar Tudományos Akadémia Jogi Főbizottságának Államjogi Szekciója együttes rendezésében tartott tudományos ülésszak utolsó napi eseményeire. Ekkor Szamel Lajos pécsi egyetemi professzor *A tanácsok és szerveik működésével kapcsolatos eljárási problémák" címmel tartotta meg igen nagy elismerést eredményező előadását. Az előadáshoz hozzászóltak Hábermann Gusztáv, a Szegedi Ügyvédi Munkaközösség tagja, Szeesei Dénes, a Fővárosi Tanács igazgatási osztályának csoportvezetője, Valkó Béla ügyész, Toldi Ferenc, az Állam- és Jogtudományi Intézet tudományos főmunkatársa, Pécsváradi Ferenc egyetemi adjunktus, Szabó Sándor szolnoki ügyész, Nagy László minisztériumi osztályvezető és Lehel István nyíregyházi ügyész. A hozzászólók által felvetett igen érdekes problémákra Szamel Lajos válaszolt, majd Beér János professzor, az Államjogi Szekció elnöke záróbeszédében értékelte a háromnapos tanácskozás munkáját. Kiemelte, hogy az elmélet és gyakorlat dolgozóinak szoros együttműködésével az ankét igen jó munkát végzett és nagyban hozzájárul ahhoz, hogy sikeresen oldjuk meg a tanácsi szervek előtt álló feladatokat. Külön kiemelte, hogy elsősorban az előadások, de ugyanúgy a hozzászólások is komoly tudományos színvonalon mozogtak és a felvetett problémákat mélyrehatóan vizsgálták. Végezetül köszönetet mondott Szeged város Tanácsának, valamint a Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kara dolgozóinak azért a lelkes munkáért, amellyel biztosították az ankét komoly sikerét. Gazdag kulturálisés, sportműsor az Epílők Ünnepén Május 29-én Szegeden is megrendezésre kerülő Építők Ünnepe jelentős eseménye lesz Szeged kulturális és sportéletének. A nap gazdag progamja már reggel fél 9 órakor megkezdődik az újszegedi Bástya (Petőfi) sportpályán. Ekkor kerül sor az Építők—Postás tartalék bajnoki labdarugó mérkőzésre, fél 11 órától pedig ugyanitt az Építők—Postás megyei labdarugó mérkőzésre. A két mérkőzés közötti időben a Szegedi Építőipari Technikum fiataljainak tornabemutatóiban gyönyörködhetünk. Délután 3 órától az újszegedi szabadtéri színpadon díjmentes műsoros ruhabemutatót rendeznek, a Szegedi Ruházati Bolt legújabb divatú női-, férfi- és gyermekruhamodelljeiből. A műsorban Szeged legjobb kultúr* csoportjai szerepelnek. Este 8 órától az újszegedi szabadtéri színapdan Muzsikál ó vidám est" címmel a November 7. Kultúrotthonnal közös rendezésben változatos, tarka műsort hallhatunk. Népszerű opera- és operettszámokkal, vidám tréfákkal, balettal szerepelnek a szegedi Nemzeti Színház művészei: Iván Margit, Sugár Mihály, Szabady Ishván, Dómján Edit, Kovács Gyula, Lakky József, Kbmlóssy Erzsi, Káldor Jenő, Lehóczky Zsuzsa Mezey Károly. A vidám estre jegyeket az építő-, fa- és építőanyagipari üzemek kultűrfelelősei, valamint a színház pénztára árusít elővételben 4, 6, 8 és 10 forintos árban. A széleskörű kulturális és sportműsor mellett Szeged dolgozói az újszegedi ligetben egész napon át a legváltozatosabb szórakozási alkalmakon vehetnek részt, a dolgozók gyermekei pedig ingyenes gyermekparkban tölthetik idejüket. - A SZÖVŐ EL0KÉSZ110 műszakiak részére klubnapot rendez a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület 25-én, szerdán délután 5 órai kezdettel az MTESZ előadótermében, Horváth Mihály utca 3. szám alatt „Cérnázó naponkénti műszaki ellenőrzés rendszere és egyéb kérdések" címmel. Vitavezető Kuraly Antal főtechnológus. Főiskolai Napok Szegeden A szegedi Pedagógiai Főiskola ebben az évben másodízben készül a Főiskolai Nap megrendezésére, hogy a nyilvánosság előtt bemutassa oktató-nevelő-, kulturálisés sportmunkájának eredményeit. Az idei Főiskolai Napok is, május 28-án és 29-én gazdag, változatos programot ölelnek fel. A megnyitó ünnepélyen, amely 29-én, var sárnap délelőtt 11 órakor lesz a Szabadság-filmszínházban, résztvesz Bárdos Lajos Kossuth-díjas érdemes művész, kit ebben az évben tüntetek ki Kossuth-díjjal a magyar kórusművészet terén évtizedeken keresztül végzett nagyszerű eredményeiért. Bárdos Lajos, mint zeneszerző, a Bartók—Kodály utáni nemzedék legjelentősebb egyénisége a kórusirodalom területén. Alig van kórus az országban, amely műveit ne énekelné. Az emberi hang, a kórushangzás oly kiváló ismerője, hogy derűs, életvidámsággal teli kórusművei mind a kórustagok, mind a közönség kedvencei. Bárdos Lajos a Főiskolai Nap megnyitó ünnepségén több művét is vezényli. A Körtánc című népdalromdoját lakodalmas táncok dallamából, amelyet erre az alkalomra a főiskolai énekkar számára készített. Ugyancsak a szerző tolmácsolásában hallhatjuk Szeged felől című egyik legnépszerűbb kompozícióját is, amelyet évekkel ezelőtt a szegedi Főiskola Kamarakórusának írt és ajánlott, s melyet első bemutatóján ugyancsak személyesen vezényelt. Ez a mű azóta már eljutott a világhírnévhez, sok-sok országban ismertté tette városunk nevét és népdalait. A műsor befejezőszámaként a főiskola énekkara a két gyakorló iskola úttörő énekkarával együtt Bárdos Kölcsey ver* sére szerzett Négy szó című kánonját (A haza minden előtt) adja elő. Ugyancsak ez az egyesített 200 tagú kórus mutatja be a Főiskolai Nap másik újdonságát is, dr. Szeghy Endre, a főiskola professzorának Édesanyámhoz című művét, Vargha Károly versével. A főiskola énekkara ezeken kívül is több nagyszabású mű bemutatójára készül. A női-kar Bartók: Gsujogató-ja mellett Kodály legnagyobb női-kari művét, a Pünkösdölőt adja elő. A vegveskar pedig Kodály Liszt Ferenchez című hatalmas méretű kompozícióját Vörösmarty ódájára, a magyar kórusirodalom egyik legnagyobb igényű alkotását. Az énekkari számok körét bezárja Muradeli: Ifjú békeharcosok indulójá-nak, a békeharc lelkesítő himnuszának előadása. A műsort színessé és változatossá teszi a főiskola tánc- és színjátszó együttesének fellépése is. A tánccsoport a tápéi sodrófonó táncot adja elő, a színjátszó együttes pedig részleteket mutat be Gorkij: Ellenségek című művéből. 28-án, szombaton délután 5 órakor testnevelési ünnepély lesz a Haladás sporttelepén, melyen a főiskola testnevelés és más szakos hallgatói, továbbá a két gyakorló iskola tanulói változatos, zenéstársas gyakorlatokból, atlétikai számokból tartanak bemutatót. A főiskola különböző tanszékei és a gyakorló iskolák kiállításokat rendeznek, amelyek közül különösen figyelmet érdemel a rajz tanszék képzőművészeti kiállítása. A Főiskolai Napok műsorát 29-én, vasárnap este a végző hallgatók búcsúztatása zárja le a főiskola dísztermében, bensőséges műsor keretében. — A IV. ORSZÁGOS PEDAGÓGUS-NAPOT június 5-én rendezik az idén. A központi ünnepség 4-én lesz az Országházban, ahol mintegy hetven pedagógus — az ország legjobb nevelői: óvónők, tanítók, és tanárok — kapják meg a Kiváló óvónő. Kiváló Tanító és Kiváló Tanár kitüntető oklevelet és az ezzel járó pénzjutalmat. Ugyancsak ezen a napon tartják a megyeszékhelyeken is azokat az ünnepségeket, amelyeken átadják a legjobban dolgozó nevelőknek az *Oktatásügy kiváló dolgozója" kitüntető jelvényt és a pénzjutalmakat. — »BOROK NAGYÜZEMI FELDOLGOZÁSA" címmel vitadélutánt rendez a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Tudományos Egyesület boripari szakosztálya 25-én, szerdán délután fél 5-kor az MTESZ központi helyiségében, Horváth Mihály utca 3. szám alatt. Vitavezető Szentlászlói László laboratórlumv ezető. — Maga hülye! — mondta felsőbbséggel az ügyeletes altiszt egy nyugatberlini rondorőrszobán a fiatal rendőrnek, aki éppen az imént tért vissza szolgálati körútjáról. — Az ilyen vacakokat minek elkobozni?! — s ezzel mérgesen lecsapta a képeslapcsomót az asztalra, amit a rend buzgó őre nyújtott át neki. A képcsomó nagyot csattant az asztalon és legyezőalakban széthullott minden irányban. — ... Hiszen ezek illetlen dolgok ... az ilyen fényképek terjesztését tiltja a tőrvény ... — mentegetőzött a felsőbbségtől imigyen lepocskondiázott fiatal rendőr, és egy kicsit több biztonsággal folytatta: — Mindenesetre, szabályellenes. Az újságárus jói tudta, hogy az ilyen képek árusítását szigorúan büntetik. Titokban adogatta el a képeket, méghozzá éppen egy 16 éves lánynak adott egyet, ahogy rajtacsíptem. Az ügyeletes mint mondhatott volna az ilyen nyomós érvvel szemben, hát csak egy cinikus megjegyzésre szorítkozott. A szóbanforgó képeslapok valóban ocsmányak voltak, egyik visszataszítóbb, mint a másik, egyszóval: sötét pornográfia. Körülbelül 200 lehetett belőlük. Az ügyeletes most már kissé tüzetesebben átnézte a lapokat. Jó tízesztendőt szolgált a hitleri hadsereg hivatásos állományában, s az efajta „művészet" jelentős szerepet játszott katonaéletébem De végső soron, még mindig volt kiegészíteni való az emlékezetében elraktározott készletekben. — Aztán legalább adott róla nyugtát? — kérdezte. A válasz igenlő volt. — S összeszámolták, hógy hány képet kobozott el? A második kérdésre tagadóan válaszolt a rendőr. Ennyi képet átszámolni az utcán nyilván nagy feltűnést keltett volna. A járókelők így is köréjük csődültek, amikor az újságárussal vitázott. Ezért aztán csupán egy rövid cédulát írt: „Egy csomó illetlen tárgyú képeslapot elkoboztam". A cédulát aláírta, ráírta még szolgálati számát is, majd odaadta a rikkancsnak. — No rendben van, írja meg a jelentést — mordult rá beosztottjára az ügyeletes. A fényképek tüzetes átnézése alatt az A IcazuUöics védelmében ügyeletes érdeklődése erősen megnőtt. Ahogy a lendőr kiment, kiválasztott magának körülbelül 50 képet és megelégedett fintorral zubbonya belső zsebébe dugta. A többi képet egy kékszínű, erős borítékba zárta. Másnap reggel jelentkezett vele parancsnokánál és átadta a Julius Babér újságárus ellen szóló feljelentéssel együtt. — Valóban förtelmes képek 1 — szólt a rendőrkapitány, ahogy meghallgatta az ügyeletes altiszt jelentését. — Igen parancsnok úr, nagyon förtelmesek! — helyeselt amaz. De alighogy becsukódott az ajtó az altiszt mögött, a kapitány óvatosan kivett a kék borítékból néhány képet és betette elegáns disznóbőr levéltárcájába. A följelentést a maradék, fényképekkel együtt továbbküldte szokásos útjára. Nyugat-Berlin rendőrfőnökségén szolgálatot teljesítő hivatalszolga figyelmét felkeltette a vastag kék boríték. Egy kíváncsi pillantás bele. buja elragadtatás, egy-két gyors mozdulat — és a képcsomó ismét jelentősen megfogyatkozott súlyában. Wudke, az alacsony, pocakos rendőrtanácsos nevetve simogatta hegyes kecskeszakállát, ahogy a följelentés okmányai között ráakadt a képekre. Wudke úgylátszik egészen elütött a korrekt hivatalnokok típusától. Az ebédszünet jelentős részét arra szentelte, hogy alaposan átvizsgálja a tárgyi bizonyítékok csomóját. Amely képek leginkább megnyerték tetszését, csendesen eltűntek íróasztala fiókjában. Csak ezután adott' utasítást, hogy vigyék át mindenestül az ügyészségre. Az elkobzott tárgyak erkölcsromboló hatása olyan nagy, írta kemény, szálkás betűivel, hogy a rendőrség büntető hatáskörét nyilvánvalóan meghaladja. Rottert, az elsőfokú bíróság állami ügyésze, kénytelen volt vádat emelni. Az ügyész esztéta volt, korhely és epikureista. kedvelője a „tiszta művészetnek", karcsú, elegáns, őszülő halántéka férfi. Túlságosan ostobák ezek a rendőrök a pedantériájukkal és kicsinyes erkölcsi nézeteikkel együtt, gondolta magában, minek ekkora hűhót csapni ilyen semmiség miatt? .,, Megindítani a vizsgálatoi, lefolytatni az eljárást? Hiszen egészen más feladataink vannak ... Meg kell védenünk a nyugati kultúrát a vörös veszedelemtől... Egyébként ezek a képek nem is annyira rosszak. Talán érdemes is lenne egyrészüket megmutatni az ezredbeli bajtársaknak a legközelebbi találkozón? Legalább egy kicsit föléiénkítenénk az unalmas, ezerszer átrágott, elcsépelt háborús visszaemlékezéseket. Nagy gonddal kiválasztott néhány képet, aztán sóhajtva hozzálátott a vádirat megszerkesztéséhez: „..Erélyesen fel kell lépnünk a közerkölcs megfertőzőivel szemben. A közvélemény felháborodva követeli ..." Talán jobb lenne így „Megbotránkozással követeli..."? Nem, jobb lesz a „feháborodva", mégis hivatalosabban hangzik. Az ügy végre a bíróság elnökéhez, Waldmüller úrhoz került. A méltóságteljes, kopasz emberke futólag, s minden különösebb érdeklődés nélkül nézte át az iratokat, ügyet sem vetett a kék borítékban levő mellékletekre, s rögtön átadta az egész aktacsomót a két ülnöknek. Az első ülnök, Kizevetter, félkörben kiterítette íróasztalán a kék boríték tartalmát — mindössze 15 darab volt benne. Így is tele lett velük az egész asztal. Odatámasztotta őket a tintatartóhoz, a bélyegzőpárnához, az aktacsomók mellé és könyvek széléhez. Az ülnök mohó, krokodilszemmel vizsgálgatta sorban őket. miközben püffedt hasán az aranyláncot babrálta vaskos újjaival. Végül az ajtófelé sandítva 14 képet eltett bagaria táskájába. Tárgyi bizonyítéknak egy is elegendő lesz, gondolta. A második számú ülnök, báró von Pirrwitz, úgy rendelkezett, hogy az ügycsomót küldjék el a lakására. Egy kihalófélben lévő ősi, nemesi család sarja volt a báró, aféle kékvér, Elragadtatással nézegette a legutolsó gyanús fényképet és zseniális feledékenységéből kifolyólag egy egész nap otthagyta íróasztalán. A báró egyetlen fia éppen ezekben a napokban tette le utolsó vizsgáit a főiskolán — nem mintha birtokában lett volna a szükséges ismereteknek, hanem mert elég duzzadt volt a papa erszénye. Egyszóval a drágalátos csemete behatolt apja dolgozószobájába, amikor nem tartózkodott ott senki, és ettől az időtől nyomtalanul eltűnt a legutolsó kép is. Waldmüller, a bíróság elnöke, mit sem sejtve megkezdte az ügy tárgyalását, fölolvasta a vádiratot és megkérdezte a vádlottat, mit tud felhozni a maga védelmében? — Csak azt, hogy ezek a képek nem is olyan rosszak — kezdte Babér —. mindenesetre nem rosszabbak, mint az amerikai újságok és folyóiratok, amelyekben minduntalan találhat az ember különböző „érdekes" felvételeket. — No, de hiszen vanak nekünk bizonyítékaink! — kiáltott fel az ügyész, mint aki biztos a dolgában. — Lássuk a bizonyüékokal, — szólt az elnök. De a csodálkozástól tátva maradt a szája: a boríték üres volt. Általános megdöbbenés lett úrrá a teremben, a jelenlevők rosszalóan csóválták fejüket. A libériás öreg őrmester gonoszkásan vihogott magában. Mit volt mit tenni, a bíróság bizonyítékok hiányában kénytelen volt a vádat elejteni, a vizsgálatot megszüntetni. Egyébként pedig néhány nap múlva a rendőrség és a bíróság szervei ugyanilyen szemfényvesztő bűvészmutatványt rendeztek a fentebb leírt illedelmes közvélemény számára. Ugyanazon kezek között ment át az ügy, mint az előbbi. Egy fiatalember ellen emeltek vádat, aki egy betiltott röpcédulát olvasott föl jó ismerősei körében. Nyugat-Németország újrafelfegyverzése elleni tiltakozásra hívta fel a berlinieket. Ezt a röplapot is egy kék borítékba zárták és csatolták a följelentéshez. Ez alkalommal azonban a tárgyi bizonyíték nem tünt el Ellenkezőleg! Amíg megjárta a különböző fórumokat, a kék borítók tartalma csodálatosképpen százra gyarapodott. Kari Stitzer