Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-22 / 119. szám

Vasárnap. 195S. május 22. delmhgyiirorszag A szakszervezetek elengedhetetlen feladata a termelés elősegítése Szakszervezeti aktívaülés Szegeden X Szakszervezetek Csongrád megyei Tanácsa pénteken délután 5 órakor a szegedi Szakszervezeti Székházban szakszervezeti aktívaülést tartott. Az ülésen az MDP Központi Vezetőségének már­ciusi határozata alapján meg­tárgyalták a szakszervezetek előtt álló feladatokat. Az ülésen Szeged és a megye szakszervezeti aktivistái vet­tek részt. A megbeszélésen felszólalt Balogh István elv­társ, a Szegedi Városi Párt­végrehajtóbizottság titkára és Seprényi Sándor elvtárs, a SZOT elnökségének tagja. A beszámoló 'Az aktívaülésen Gulyás Ferenc elvtárs, az SZMT el­nöke tartott beszámolót és a márciusi határozat alapján vázolta a szakszervezetek előtt álló teendőket. Hangoz­tatta, hogy Szeged és a megye közel 68 ezer szakszervezeti tag­ja magáévá tette az MDP Központi Vezetőségének márciusi határozatát és dol­goznak annak megvalósítá­sáért. Azután a káros, jobboldali, antimarxista nézetekről be­szélt részletesen, amelynek a hatása a szakszervezetek munkájában is megmutatko­zott. Á többi között abban, hogy a szakszervezetek nem har­coltak következetesen a termelékenység növeléséért, az önköltség csökkentésé­ért, a munkafegyelem meg­szilárdításáért, a gépek ka­pacitásának kihasználásá­ért. Az egy munkásra eső ter­melékenység megyénk össz­iparára vonatkozóan 1954­ben nyolc százalékkal csök­kent, ugyanakkor a munká­sok átlagkeresete majdnem tíz százalékkal emelkedett. A beszámoló rámutatott arra, hogy az életszínvonal további növelésének feltéte­leit csakis a termelékenység emelésével, az önköltség csökkentésével teremthetjük meg; enélkül nem lehetséges a fokozottabb anyagi és kul­turális szükségletek kielégí­tése. Vannak már biztató eredményeink a termelékeny­ség emelésében, az önköltség csökkentésében, de feltétle­nül tovább kell mennünk előre. A szakszervezeteknek kö­vetkezetes harcot kell foly­tatniok a munkafegyelem megszilárdításáért, a több, gazdaságosabb munkáért, a szocialista tulajdon védel­méért. Nem nézhetik el a szakszer­vezeti funkcionáriusok sem a lazaságokat, a normák lazí­tását, fegyelmezetlenséget. A szakszervezetek feladata, hogy napról napra tevékenykedje­nek a márciusi határozatban megjelölt feladatok végrehaj­tásáért. A szakszervezetek elen­gedhetetlen feladata a ter­melés elősegítése. Tovább­ra is feladata a szakszer­vezetnek a dolgozókról va­ló fokozottabb gondosko­dás, a jogos panaszok or­voslása, a kollektív szerző­dés pontjainak érvényre juttatása. Nem feledkezhe­tünk meg arról, hogy az üzemekben tovább kell ja­vítani a munkavédelmi és egészségügyi viszonyokat, hiszen a mi hazánkban legfőbb érték az ember. A munkaverseny kérdései­vel is részletesen foglalkozott a beszámoló. Fontos a helyi teijnelési célkitűzések meg­jelölése, hogy a tervet nap­ról napra, dekádról dekádra, hónapról hónapra teljesítsük. A szakszervezet funkcioná­riusainak is az eddiginél job­ban kell támaszkodni a dol­gozók javaslataira és terme­lési tapasztalataira. A szak­szervezetek előtt álló felada­tok nem kicsik, de minden lehetőség adva ahhoz, hogy győzedelmes pártunk útmu­tatásával sikeresen végre­hajtsák, A hozzászólások A beszámolóhoz a megye különböző részeiből. Szeged­ről többen hozzászóltak. Sza­vaikból kicsendült, hogy lel­kesednek a márciusi határo­zat végrehajtásáért. Csonka elvtárs, a Szegedi Fémipari és Finommechanikai Válla­lattól elmondotta azt is, hogy évi tervüket tíz nappal a határidő előtt fejezik be. Rár­mutatott arra, helytelen, hogy gyakran változtatni kénytelenek 'az egyes gyárt­mányokat, mert ez számot­tevően növeli a költségeket. Doktor Lajos elvtárs, a Sze­gedi Ecsetgyárból elmondot­ta, hogy a szakszervezeti ak­tivisták a márciusi határozat után szóval és tettel segítik a jobb, gazdaságosabb mun­kát. A termeléssel együtt azonban törődnek a szociális és kulturális kérdésekkel is. Korom elvtárs, a MEDOSZ megyei elnöke példákkal mutatta be, hogy van mód a mezőgazdaságban is a ter­melés növelésére, az önkölt­ség csökkentésére. Fontos, hogy a mezőgazdaságban jól kihasználják a gépeket Ügyelnünk kell arra, hogy meglegyen mind az iparban, mind a mezőgazdaságban a verseny értékelése és nyilvá­nossága. Németh elvtárs az Orvos-Egészségügyi Szak­szervezet részéről szólalt fel. Hangoztatta, hogy fontos a dolgozók fokozott egészség­védelme, de ne engedjünk te­ret a táppénzcsalásoknak. A munkát elősegítő szak­szervezeti aktívaülés Gulyás elvtárs zárszavával ért vé­get. Balogh Kálmán otthonra talált A motor egyszer "csak vá­ratlanul leállt. A két he­gesztő, Strain Gábor üb. elnök és Vörös Tibor DISZ-titkár egymásra nézett. — Mi van?!... Hiába próbálgatták a villany­hegesztő pisztolyt, az nem mű­ködött. Keresték a hibát a mo­tornál, amely a magasfeszült­ségű áramot adja, — nem ta­lálták. Szóltak Balogh Kálmán villanyszerelőnek — ahogy ott Tápé alatt, a hajójavító telepen hívják a fiatal, technikumot végzett, magas, jóképű fiút. Az sietett is a sójatérre, ahol a ha­jókat javítják. Kutatni kezdett a vezetékek között, majd a mo­toron babrált nagy figyelem­mel. A DISZ-titkár sürgette. — Siess, komám, nem tu­dunk haladni. A „November 7" kotróhajó merevítőit kell he­gesztenünk. 'A többiek is elma­radnak. Határidőre készen aka­runk lenni. K álmán hamar "megtalálta a bajt: kiégett a bakelit­tárcsa. Amikor kinyitotta a fe­dőlemezt, látta, hogy még a réz is csöpögött, annyira áttü­zesedett az egész részt. — Most mit csináljunk? '— kérdezték tőle. — Kijavítom én ideiglene­sen, hogy tovább lehessen he­geszteni — válaszolt Kálmán. Közben a motor körül se­reglett dolgozók összenéztek. — Meg tudod csinálni? — kérdezték gyanakodva. — Meg én — volt a határo­zott válasz. — De csak a saját felelőssé­gedre. — Arra vállalom! Három óra múlva a hegesztők tovább dolgozhattak. Balogh' Kálmán többnapos munkaki­esést előzött meg. Ükkor figyeltek fel reá elö­szőr az üzemben. „Ügyes gyerek" — mondogatták, — persze, nem előtte. Balogh Kál­mán pedig mindenütt ott volt, ahol motor-, vagy villanyszere­lési munkálatok adódtak a ha­jókon, az üzemrészekben. De a lakatosmunkáktól sem ijedt meg, ha más feladat nem akadt. Beválasztották a DlSZ-vezctő­ségbe. Kezdeményezően bekap­csolódott a kajakkészítő brigád­ba: munkaidő után a többi fia­tallal együtt lelkesen fúrt, fara­gott, hogy mielőbb készen le­gyen az a négy kajak, amely­nek társadalmi munkálatait a telep egyik régi dolgozója, Ko­vács István irányította, a hoz­závaló anyagot pedig az üzem vásárolta a DISZ-szervezetnek. Öt hónap telt el, hogy Balogh Kálmán a tápéi hajójavító tele­pen dolgozott, mint szakmun­kás. Szorgalma nyomán a legutóbbi havi keresete jóval felül volt az ezer forinton és az egyik napon találkozott volt osztálytársaival, akikkel az el­múlt évben itt, Szegeden együtt végezte a gépipari technikum erősáramú villamosgép tago­zatát. — Hol dolgozol Kálmán? — kérdezték tőle. ö mondta. — S ti? 1 ' ".'" — Budapesten. Különböző üzemekben — válaszolták. — Te mit csinálsz? — Mindenfélét. Leginkább szakmába vágó dolgokat. Ki­tűnő a mesterem, Pikari György, sokat tanulok tőle. ö AZ ÉPÍTŐIPARI VÁLLA­LATNÁL dolgozott Márton Ambrus és Laczi Mihály tá­péi lakos. Az egyik építke­zésről mintegy 200 forint ér­tékű kátránypapírt loptak el, A lopott anyag rejtegetésé­nél segítségükre volt Virág Ferenc, a vállalat egyik dol­gozója. A szegedi bíróság Márton Ambrust 7, Virág Ferencet 5 hónapi javító­nevelő munkára ítélte4 DELHIBEN október 29. és december 15. között rendezik meg a keleti országok eddig legnagyobb ipari vásárát. Je­lentések szerint 14 ország — köztük a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság, az Egyesült Államok és 'Anglia — már be­jelentette. hogy résztvesz a vásáron. a főmotorszerelő. Tudjátok, most már egyre jobban meg­szerettem a gyakorlati munkát. Ez az igazi. Másképp nem ér a mi érettségink semmit. Csak persze szeretnék még több vil­lamossági munkát végezni. Az elmúlt napokban tudta meg Erdei elvtárstól, az üzem párttitkárától, hogy be­kötik az ipari áramot a telepre és még több feladat hárul majd reá a hajók villamossági mun­káiból is. És Balogh Kálmán arca elpirult, amikor a párt­titkár közölte vele, hogy meg vannak elégedve munkájával. — Megmondom őszintén — válaszolta Kálmán olajos ru­hájában — örülök, hogy ideke­rültem. Jól esik, hogy megbe­csülnek. Az érettségim után öt hónapig elméleti munkát vé­geztem, de úgy érzem, most ez az öt hónap nekem is sokkal hasznosabb volt. w>H„i | (markovits) Kedden búcsúzik a Varsó Cirkusz Szeged közönségétől A több mint egy hete vá­rosunkban tartózkodó Len­gyel Népköztársaság Varsó cirkusza már csak pár napig szórakoztatja kitűnő műso­rával Szeged közönségét. Mindennap zsúfolt nézőtér előtt mutatták be művésze­tüket, a baráti lengyel nép artistái osztatlan sikerrel. Ma délután 4 órakor és este 8 órakor is porondra lépnek a Varsó cirkusz művészei. Hol­nap, hétfőn este 8 órakor, kedden délután pedig 4 óra­kor búcsúelőadást tartanak, majd a cirkuszt átszállítják Hódmezővásárhelyre, ahol minden bizonnyal sikereket arat. Ma délel&U 9 érakor a mezőgazdaság helyzetéről, a soronlévő feladatokrél tart előadást Komócsin Zoltán elvtárs a Városi Tanács tanácstermében Tegnap délelőtt az egyete­men, délután pedig a Sza­badság filmszínházban elő­adást tartott Komócsin Zol­tán elvtárs, a Központi Ve­zetőség Reviziós Bizottságának tagja, a Központi Vezetőség agit.-prop. osztályának veze­tője pártunk Központi Ve­zetősége márciusi határozatá­nak fontosabb elvi kérdései­ről. Az előadást igen nagy számban hallgatták végig a pártszervezetek vezetői, gaz­dasági funkcionáriusok, tu­további 1 dományos életünk vezetői, ' élenjáró dolgozók és párt­munkások. Ma, vasárnap délelőtt 9 órai kezdettel a Városi Ta­nács épületének tanácster­mében Komócsin elvtárs, a Központi Vezetőség márciusi határozata alapján a mező­gazdaság jelenlegi helyzeté­ről és a soronlévő feladatok­ról tart előadást. A párt­végrehajtóbizottság kéri a termelőszövetkezeti tagságot, az egyénileg dolgozó parasz­tokat, a párt, a szövetkezeti és a gazdasági vezetőket, hogy minél többen hallgas­sák meg e fontos tájékoztató előadást. Az új termelési módszerek győzelme Zsombón logh elvtárs nem vitatkozott. Gondolta, inkább beaxétjenek a tények. Az új termelési módszerek ki­próbálását először a Béke Ter­melőszövetkezetben — melynek ő is tagja volt — kezdték meg. — Micsoda emberek ezek — mondta Miskolczi és még sokan mások, amikor látták, hogy a szövetkezetiek különféle mód­szerekkel, többféle műtrágyával vegyítik a szervestrágyát. — Még a jót is elrontják. Ahová ezt a trágyát teszik, még a gaz is kiég. 'A' Béke Termelőszövetkezet tagjai tavaly tavasszal négyze­tesen fészekbe vetették ösz­szes kukoricájukat. Mindegyik bokorba tettek egy adag vegyes trágyát. Az egész falu figyelte a táblát. Az egyéni gazdák ku­koricáinak levelei a forró nyári napokon hamar összesodródtak a melegtől. A szövetkezeté pe­dig egész az érésig haragos­zöld volt. A végső eredmény: a tsz földjén 27 mázsa átlag­termés lett holdanként, az egyéniekén pedig 17. Van most is egy jókora tábla őszi árpája a szövetkezetnek. Földjét új agrotechnikai eljárá­sokkal készítették elő. A vetés most a tavaszon a talajnak leg­jobban megfelelő fejtrágyázást kapott. A nagy termés, ami ígérkezik árpából, csodálatos, gebben senki sem ismerte. Ösi Ha valami elemi kár nem éri, hit volt, hogy a falu határában tíz mázsán jóval felül lesz az kizárólag a homok az úr. Ha j átlag. Hol van ez már a régi sok eső volt, akkor valami kis j négy-öt mázsás „kiváló" zsom­termést várhatunk ettől a szi- bői árpaterméstől! A zsombói szövetkezeti tagok és egyéni gazdák egyaránt örül­nek, ha napközben találkoznak Balogh László elvtárssal, a párttitkárral. Ismeri őt min­denki: nem mai ember a falu­ban. Valamennyien kedvelik és szeretik. Balogh elvtárs a né­hány szívélyes szó mellett min­dig tud mindenkinek valami újat, ötleteset mondani, jóta­nácsot adni. — Mondd csak, Balogh elv­társ, hogy is kell azt a trágyát előkészíteni a kukoricabokro­záshoz? Miből mennyit ke­verjünk az istállótrágyához? — érdeklődnek egyesek. Mások a fejtrágyázás mesterfogásairól kérdezősködnek. Balogh elv­társ a legjobb tudása szerint mindenkinek válaszol. Tanácsá­nak senki sem látta kárát, hi­szen olyan ember 5, aki napi munkája mellett rendszeresen tanul, s otthonos a mezőgazda­sági és politikai kérdésekben egyaránt. Zsombón nemcsak a párttit­kárnak, hanem as egéax pártasereexetnek nagy tekintélye van, mert a kommunisták, Balogh elvtárs irányításával mindenütt ott vannak, ahol szükség van rájuk és segítenek. Azokat az új ter­melési módszereket, amelyeket ma már az egyéni gazdák kö­zül is sokan alkalmaznak, ré­laj homoktengertől, de ha szá­razság jött, bele kellett nyu­godni, hogy semmi sem terem: talán majd jövőre... Ma már másként gondolkod­nak az emberek Zsombón. A párt segítségével belátták, hogy nem olyan mostoha az ő homokjuk, mint amilyennek tartották ezelőtt. Uj módsze­rekkel meg is lehet azt zabo­lázni. Amikor Balogh elvtárs párttitkár lett, s a faluban elő­ször beszélgetett az emberekkel az ésszerű, tudományos talaj­művelési módszerekről, sokan majdnemhogy kinevették. Mis­kolczi István, az öreg Lajkó József, Jenei Sándor kereken kijelentették: a műtrágya tönk­reteszi a mi földünket. Ná­lunk a homok parancsol. Ba­Az egyéni gazdák moat már nem kételkednek, látják, hogy a párt segítségé­vel többet, jobbat lehet termel­ni az 5 homokjaikon. Miskolczi, Lajkó, Jenei, az új módszerek bírálói, amikor megnézték a szövetkezet árpáját, az elsők között kérték a párttitkár és a szövetkezet tanácsát és ők is fejtrágyáztak. A falu összes parasztgazdái elismerik, hogy az árpa- és ku­koricatermelésben elhagyta őket a szövetkezet. Most a szőlőter­melésben kell a Béke TSZ tag­jainak megmutatni, hogy ben is többre képesek, mint amennyit az egyénileg való gazdálkodás szűk keretei meg­engednek. Szőlőből tavaly még az egyéniek termeltek többet. A szövetkezetiek nem tudtak nagy bortermést elérni, mert szőlőik apró parcellákban, sza­naszéjjel feküdtek. Balogh elv­társ segítségével és a tanács hozzájárulásával kicserélték szőlőjüket a falu határában lévő hétholdas szőlőskerttel, amely állami tartalékföld. Ezt a sző­lőt, amely rosszabb, mint ame­lyeket leadtak, anyagi áldozatot nem kímélve megjavítják. Ren­geteg szervestrágyát, sokféle műtrágyát adtak a földnek, mé­lyen fellazították a talajt, 'fi múlt évben sok tőkén még vessző sem volt, most a félmé­teres szőlősóskákon igen sok fürt van. A környékbeliek tanú­sítják, hogy ez a szőlő tavaly húsz liter bort adott holdan­ként. Az idei termést a tsz-ta­gok és az egyéniek egyaránt száz hektóra becsülik. A télen alkalmazott újfajta szöllészeti, trágyázási módszerek azonban még csak évek múlva mutatják meg igazán, mennyi kincs rej­lik a zsombói homokban. Ezt az időt a jelenlegi egyéni gaz­dák közül a legtöbben már mint szövetkezeti tagok érik majd meg, mert a faluban sokan úgy határoztak, hogy őszre ők is be­lépnek a tsz-be. A párttitkár elvtárs és az egész pártszerve­zet segítségével bebizonyoso­dott előttük, hogy Zsombón is lehet az eddigieknél sokkal eredményesebben dolgozni. A szövetkezetieknél már nem a homok, hanem az ember rancsol, Csepl József pa­New-York (TASZSZ). Az iráni hatóságok Moszadik volt minisztereinők öt hívét „a kor­mány elleni áskálódás" vád­jával letartóztatták. Mint az 'Associated Press te­heráni tudósítója jelenti, a le­tartóztatottak között van Abdol­lah Moazemt, a medzslisz volt elnöke és Kazemi volt külügy­eb-1 miniszter. Vidor Hugó halálának hetvenedik évfordulóján JTolnap, május 23-án lesz hetven éve, hogy Victor Hugó 83 éves korában, Párizsban meghalt. Holttestét a Diadalív alatt ravatalozták fel egy éjszakára, s fáklyák lobogó lángja mellett tízezrek állták körül a kopor­sót, melyet azután másnap egész Pá­rizs kísért a Pantheonba. Mint Vol­taire, teljes apotheozisban fejezte be életét. Oeuvre-je jórészt magában fog­lalja a XIX. század haladó társadalmi és művészeti törekvéseit. Paul Eluard írja az igazi költészet­ről, hogy az egyenlő az alkotó cselek­véssel. Ez a meghatározás teljes mér­tékben áll Victor Hugó költészetére is, mely a múltban és a jelenben egyfor­ma erővel ihlette a szabadságszerető­ket az elnyomók elleni, minden áldo­zatra kész küzdelemre. A Chátiments (Büntetések, 1853) cí­mű verskötete III. Napoleon, a zsar­nok ellen forradalmi állásfoglalásra készteti a francia népet, 1942-ben a francia ellenállás kommunista hősei Victor Hugó az 1830-as forradalom ál­dozatainak emlékére írt himnuszát szavalva mentek a halálba. Alexej Tolsztoj egy cikkében elra­gadtatással beszél Hugóról, a nagy ro­mantikusról, aki csodálatos érzésekre tanította meg az ifjú sziveket, akinek „humanista romanticizmusa végtelen győzelmet aratott a szánalmas való­ságon ... Félreverte a harangot. Éb­redjetek, nyomorog az ember, igazság­talanság nyomja el a népet". Krupszkája visszaemlékezéseiből tudjuk, hogy Lenin „szívesen olvasta Victor Hugó verseit". öltészetét 1850 választja ketté. Igazi hangját csak e dátum után találja meg, 20 éves száműzetésében. Ekkor döbben rá, mit jelent a szabad­ság egy nép számára. Metternichet, Bismarckot, Sándor cárt átokkal illeti, mert rabságba döntöttek népieket. John Brown-t, a virginiai népfelkelés veze­tőjét, amikor halálra ítélték, Washing­ton kormányát tette felelőssé ezért az igazságtalanságért. A Urában, az epikában, a drámában és a szatirában egyféleképpen halha­tatlant alkotott, öntudattal vallja köl­tészetéről, hogy olyan tükör az, mely­ben a világ képe sötétlik és ragyog egyszerre. Hitte magáról, hogy ő az el­nyomott miHiók panaszának szó­szólója. Az emigrációban írt három nagy re­génye (A nyomorultak, A tenger mun­kásai, A nevető ember) igazában láza­dás és harc az előítéletek és a társa­dalmi elnyomás ellen. Amikor Victor Hugóról megemléke­zünk, nem szabad elfelejtenünk, hogy ő az, aki 1848. július 14-én Kossuth Lajos proklamációját lapjának első ol­dalán közli, ő az, aki követeli a francia kormánytól Kossuth kormányának hi­vatalos elismertetését. 1849-ben a pá­rizsi békekongresszuson a magyar sza­badságharcról a legnagyobb csodálat­tal emlékezik meg, és ő az, aki Európa lelkiismeretét felébresztve, a közvéle­mény irányításával a bécsi udvart arra kényszeríti, hogy hóhérát, Haynau-t el­bocsássa. 'yictor Hugó hitt a nyomor meg­szüntetésének és a népiek egy­másratalálásának lehetőségében. A róla való emlékezéskor van-e idősze­rűbb, mint azokat a szavait idézni, me­lyekkel választ ad arra. hogy hogyan lehet elsöpiörni a háborúra uszítókat. „Hatalmas visszautasítással! A né­pek egységre lépnek, szövetséget köt­nek, segélykezet nyújtanak egymás­nak ... polgártársak, a béke győzni fog!" Madácsy László

Next

/
Thumbnails
Contents