Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-19 / 116. szám

delmogyhrorszig A Pravda vezércikke a szovjet—jugoszláv viszony lovábbi megjavításáról 2 Csütörtök, 1955. május 19. Moszkva (TASZSZ). Világszerte élénk visszhangot keltett az a hír, hogy a Szovjetunió kormánya és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság kormánya a kct ország közötti viszony további megjavítására és a béke megszilárdítására irányuló kölcsönös törekvéstől vezettetve megegyeztek képviselőik legmagasabb szintű találkozásban. — írja a Pravda május 18-1 vezércikke. A cikk idézi Tito elnök szavait, aki kiemelve e találkozó jelentőségét ezt mondotta: „A tárgyalások célja nem ideiglenes megoldás avégett, hogy valamiképpen kiküszöbölődjék a jelenlegi helyzet, hanem szilárdabb alap megteremtése, amelyre a jövőben általában világszerte épfteni kell a kapcsolatokat". A Pravda cikke ezután így folytatja: A tapasztalatok azt mutatták, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia normális kapcsolatainak éveken át tartó megbomlása csak a béke ellenségeinek volt előnyös. És viszont, a két ország népeinek együttműködése és barátsága megfelel nemcsak e népek érdekeinek, hanem a világ békéje érdekeinek is. A küszöbönálló belgrádi tárgyalásoknak természetesen elsősorban állami vonalon kell a Szovjetunió és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság viszonyának további javulását eredményeznlök. Ezen a területén feltétlenül adva vannak a kedvező lehetőségek. A' szovjet—jugoszláv viszony további javulásának kilátása csupán azokra nézve ijesztő, akiknek nem a nemzetközi feszültség enyhítéséhez, hanem annak kiélezéséhez fűződik érdekük. Jellemző ebből a szempontból a belgrádi tárgyalásokról kiadott jelentés burzsoá sajtóvisszhangja. A burzsoá sajtónak az a része, amely még tud reálisan gondolkozni, üdvözli a szovjet küldöttség elkövetkező belgrádi látogatását, mint amely hozzájárul a nemzetközi légkör enyhítéséhez. Rá kell mutatni azonban arra, hogy a legreakelösabb amerikai körök ellenséges érzülettel fogadták a rövidesen sorra kerülő belgrádi találkozóról szóló közleményt. Jugoszláviát még anyag! 'és pénzügyi jellegű megtorlásokkal is megfenyegetik arra az esetre, ha a jugoszláv jjormány rendezi viszonyát a Szovjetunióval. Az ilyesfajta kijelentések lerántják a leplet azokról, akik nem az egyenjogúság alapján, hanem a gazdasági nyomás és a diktátum-politika alapján próbálják felépíteni kapcsolataikat Jugoszláviával. Megállapftható ezzel összefüggésben, hogy mind szovjet, mind jugoszláv részről megnyilvánul olyan elhatározás, hogy a nemzetközi együttműködést kizárólag az egyenjogúság alapján kell megvalósítani, s nem szabad megengedni senkinek, hogy más államok belügyeibe beavatkozzék. Jugoszlávia és a Szovjetunió viszonyának rendezése egyáltalán nem jelenti és nem jelentheti Jugoszlávia más államokkal fenntartott viszonyának kiélezését. A Szovjetunió nemcsak, hogy nem törekszik arra, hogy a szovjet—jugoszláv viszony rendezésének kérdését a nemzetközi helyzet megrontására használják fel, hanem éppen azt akarja, hogy e kérdés megoldása segítse elő a nemzetközi feszültség enyhítését. A szovjet—jugoszláv viszony további megjavítását mindkét állam érdekel, a világ békéiének megszilárdításáért vívott közös harc közös érd* kei diktálják. Tagadhatatlan természetesen, hogy a társadalmi fejlődés számos fontos problémájának felfogásában lényeges különbségek vannak közöttünk. De az a tény. hogy Jugoszláviában uralkodó, az alapvető termelési eszközök társadalmi tulajdona, az a tény. hogy Jugoszláviában az alapvető osztályok: a harcos, forradalmi és hazafias hagyományokra viszszatekintő munkásosztály és a dolgozó parasztság, az a tény, hogy a két ország népei között rég kialakult, mélyreható kulturális és eszmei közösség van, az a tény, hogy a Szovjetunió és Jugoszlávia dolgozóinak közös létérdekeik vannak: a nemzetközi munkásmozgalom érdekel, valamint a munkásosztály végső célkitűzéseinek közössége — mindez azt mutatja, hogy szilárd alap van a szovjet és jugoszláv nép széleskörű és sokoldalú együttműködésére. Teljes joggal remélhető, hogy most, amikor mindkét részről megnyilvánult a jóakarat és a viszonyaink megjavítására irányuló törekvés az egyenjogúság és a kölcsönös előnyösség alapján, a szovjet—jugoszláv viszony rendezése úgy fog tovább fejlődni, ahogy a két ország érdekei és a béke érdekei megkövetelik — fejeződik be a Pravda cikke. Ausztria öröme — Németország reménye Kína békés eszközökkel akarja kivívni Taivan felszabadítását Csou En-laj elvtárs beszámolója a kínai népi gyűlés elnöksége előtt Peking (TASZSZ). Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság miniszterelnöke május 13-án a kínai országos népi gyűlés elnökségének ülésén beszámolt a Bandungban tartott ázsiai—afrikai értekezletről. Beszámolójában a többi között rámutatott, hogy áz ázsiai—afrikai értekezlet alapvető kérdése a gyarmati rendszer ellen, a nemzeti függetlenségért és az annak védelmében vívott harc volt. Csou En-laj részletesen ismertette a zárónyilatkozatot, s kijelentette, hogy a nyilatkozat „tiz elve" kiszélesítése és továbbfejlesztése a békés egymás mellett élés Kína és India által leszögezett öt elvének. Ezek az elvek újból megmutatják azt az irányt, amelyet a békés egymás mellett élésre törekvő országoknak követniök kell. E tíz elvhez más államok is csatlakoz hatnak. Csou En-laj ezután újból kifejtette Kínának a tajvani kérdésben elfoglalt álláspontját. A kínai nép baráti érzelmet táplál az amerikai nép iránt. A kínai nép nem akar hadat viselni az Egyesült Államok ellen. A tajvani térségben keletkezett feszültség enyhítése érdekében a kínai kormány tárgyalásokba akar bocsátkozni az Egyesült Államok kormányával. Mindamellett semmiféle tárgyalás sem hathat ki a Tajvan felszabadítására vonatkozó igazságos követelésünkre és cselekedeteinkre. Ugyanakkor a kínai kormány semmi esetre sem egyezik bele abba, hogy a Csang Kajsek-klikk részt vegyen egy nemzetközi értekezleten. A kínai népnek — mondotta Csou En-laj — két lehetséges mód áll rendelkezésére Tajvan felszabadítására: háború útján vagy békés eszközökkel. A kínai nép Tajvan felszabadítását békés eszközökkel akarja kivívni olyan mértékben, ahogyan ez lehetséges. Csou En-taJ befejeaésül hangsúlyozta! ahhoz, hogy az ENSZ sikeresen végezhesse munkáját, a Kínai Népköztársaságnak sürgősen vissza kell adni jogos helyét az ENSZ-ben. A csehszlovák kormány a nemzetgyűlés elé terjesztette a varsói szerződést Prága (CTK). A csehszlovák minisztertanács május 17-én tartott ülésén megvitatta az európai béke és biztonság biztosításával foglalkozó varsói értekezleten résztvett küldöttség beszámolóját. A beszámolót Viliam Siroky miniszterelnök terjesztette elő. A minisztertanács egyhangúlag jóváhagyta a barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződést és elhatározta, hogy az alkotmányos eljárásnak megfelelően ratifikálásra a nemzetgyűlés elé terjeszti. A minisztertanács ezenkívül egyhangúlag jóváhagyta a varsói értekezletnek azt a döntését is, amelynek értelmében a szerződés tagállamai egyesített parancsnokságot hoznak létre, élén I. Sz. Konyewel, a Szovjetunió marsalljával. Rövid külpolitikai hírek Pár hónappal ezelőtt még kevesen remélték — pontosabban: senki sem hitte —, hogy az év első felében megtörténhet az, amit a négy nagyhatalom külügyminiszter helyettesei közel háromszáz, ezzel kapcsolatos összejövetelükön sem tudtak elérni: az osztrák államszerződés aláírása. Egy idő óta azonban gyorsan fejlődnek az események és ennek eredményeként a Szovjetunió, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország külügyminisztere vasárnap délelőtt a bécsi Beluedere-palotában aláírta azt az egyezményt, amelynek értelmében Ausztria szabad, független, semleges köztársasággá lett. 0 Nagy ünnepe volt vasárnap az osztrák népnek, de nagyjelentőségű volt ez a nap a nemzetközi feszültség csökkentéséért, a problémák békés megoldásáért foiyó harc további kilátásai szempontjából is. Ismét bebizonyosodott hogy — kellő jóakarattal — minden kérdést rendezni lehet. A nemzetközi közvélemény helyeslését és támogatását bíró szovjet diplomácia precízen kidolgozott, pontosan időzített akcióival szemben a nyugati kormányoknak semmi ellenszerük nem volt: egyszerűen 1 nem utasíthatták vissza a szovjet javaslatokat. így ért véget az osztrák nép szabadságáért folyó kilencéves harc. így nyerte meg a szovjet békepolitika eddigi egyik legnagyobb csatáját, s e győzelem eredményeként érkezett el május 15-e, hogy Ausztria — oly hosszú idő után — ismét független legyen, . j A nyugati hatalmak akkor, amikor a szovjet kezdeményezéssorozat következtében fokról-fokra és lépésről-lépésre voltak kénytelenek feladni eddigi halogató taktikájukat, nem csupán egyszerű vereséget szenvedtek. Az a vereség, amely az osztrák kérdésben a nyugati hatalmak álláspontját érte, elsősorban és mindenekelőtt következményeiben súlyos: a nyugatiaknak most át kell értékelniök egész eddigi politikájukat, miután az elmúlt hetekben egyszerűen tarthatatlanná vált az a korábban sem igaz, de sokat hangoztatott álláspontjuk, hogy az osztrák kérdésben a megegyezés nem lehetséges azért, mert a Szovjetunió békeszólamai hamisak. A nyugati politika tehát azzal, hogy az eddig is tarthatatlan érveit a Szovjetunió diplomáciai akciói az elmúlt hetek során alapjaiban semmisítették meg, válságos helyzetbe került, amelyből csak álláspontjának további megváltoztatásával kerülhet ki. Az osztrák államszerződés aláírása után a világ érdeklődéssel figyeli, hogy az osztrák kérdés rendezése milyen hat&ssal lesz a külpolitika további, még megoldatlan kérdéseire. Elsősorban a német politikával kapcsolatban merültek fel ilyen kérdések. mivel az osztrák államszerződés megkötése bebizonyította, hogy a német kérdés hasonló alapon szintén rendezhető volna. A nemzetközi sajtó az utóbbi hetekben több cikket közölt abból az alkalomból, hogy a német közvélemény mennyire híve egy olyan megoldásnak, amelynek lényege, hogy Németországnak egyesülnie k-., méa akkor is, ha ennek az egyesülésnek a legszigorúbb semlegesség is az ára. A német közvélemény ugyanis egyre inkább rájön ana, hogy az osztrákok a semlegességi kötelezettségek vállalásával igen előnyös helyzetbe kerültek politikai és gazdasági síkon egyaránt és hogy Németország számára is csak ez az egyetlen járható és érdekeinek minden tekintetben megfelelő út kínálkozik. Keserűséggel kell azonban tapasztalnia, hogy a bonni kormány ahelyett, hogy levonná az osztrák példa tanulságait és hasonló eljárás kidolgozásán fáradozna, erejét abban meríti ki, hogy — mint a zürichi Die Tat, hosszabb, e kérdéssel foglalkozó cikkében rámutat — azt mulassa ki és igazolja, ami különbséget jelent az osztrák és a német helyzet között, ahelyett, hogy a két ország helyzetének sok tekintetben fennálló azonosságára világítana rá. Az emiitett svájci lap cikkének további részében érdekesen mutat rá az osztrák és német kérdés hasonló oldalaira. Mint megállapítja, „Németországot két részre szakították. Ausztria azonban nemcsak két, hanem négy részre volt szakítva, de csak egy kormányt ismert el és megóvta állami egységét. A különbség — állapítja meg a lap — megszüntethető lett volna Németországban is, ha az összeomlás után a nyugati hatalmak lehetővé tették volna a kormányzat folytonosságát. Németország esetében azonban az volt az érdekük,, hogy megszakítsák ezt a jogfolytonosságot. A bonni köztársaság megteremtésével a nyugatnémetek és a nyugati hatalmak — és erre a döntő tényre nyomatékosan emlékeztetnünk kell — voltak azok, akik az első lépést megtették Németország kettéosztottságának állandósítására. Az NDK és a kormány megalakulása közismerten azután történt, miután már a Nyugat az első lépést megtette." „Németország és Ausztria helyzete között — folytatja a Die Tat — a második különbséget a párizsi egyezmények aláírása okozza. Nyugat-Németország Adenauer vezetése alatt csatlakozott a két hatalmi blokk egyikéhez és ezzel azonosította magát e hatalmi blokk céljaival 6k szándékaival. Ausztria ezt mindenkor kerülte és az államszerződés megkötéséhez fűzött feltételek alapja Ausztriának a.i az ígérete, hogy sohasem csatlakozik egyik hatalmi blokkhoz sem és sohasem engedi, hogy egyik, vagy másik hatalmi blokk osztrák területen támaszpontokat létesítsen." Idézett cikkének befejező részében a Die Tat megállapítja, hogy az Adenauer-kormány ilyen körülmények között durván lebecsüli a német nép intelligenciáját, amikor feltételezi, hogy a nyugatnémetek azonosítják magukat, legalábbis furcsa, de minden tekintetben tarthatatlan álláspontjával. „Mert minden németnek, ha politikusán gondolkodik, veti fel a lap — feltétlenül fel kell tennie a kérdést miért más a helyzete Németországnak, mint Ausztriának, és ha helyzetük különböző, ki az oka ennek és hogyan lehetne a különbséget megszüntetni? A nyugatnémet polgár nagyvonalakban ráeszmél arra, hogy két tényező hozta őt az osztrákokétól különböző helyzetbe: előszöris egy különálló nyugatnémet állam és nyugatnémet kormány létrehozatala. másodszor pedig e különálló német állam csatlakozása a nyugati hatalmakhoz. A semlegesség fontos tényező — állapítja meg végül a lap — enélkül az osztrák államszerződést sem lehetett volna megkötni... A németeknek ezt a fontos tényezőt maguknak kell megteremteniük, n. német kérdés csak így oldható meg... A németeknek elegendő idejük van a gondolkodásra és az osztrák példa tanulmányozására ... Mert a példák meggyőzőbbek, mint az elméletek , Petrovics István A tűzhányó kráterében Moszkva (TASZSZ). ' A szovjet ipari funkcionáriusok országos értekezlete május 17-én folytatta munkáját. Az ülésen felszólaló vállalatvezetők. termelési újítók, miniszterek, tudományos dolgozók kiemelték a szovjet ipar különböző ágazatainak fejlesztésében elért sikereket, feltárták a hiányosságokat és felsorolták azokat az intézkedéseket, amelyek megvalósításával még jobban fellendíthető a szovjet ipar. • Tirana (ATA). Az Albán Népköztársaság és a Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság között Belgrádban április 27-én megindult kereskedelmi tárgyalások kedden befejeződtek. A tárgyalások után kereskedelmi egyezményt és az 1955 végéig esedékes kifizetésekről kötött egyezményt írtak alá. A két szerződő fél által ez időszakra előirányzott cserekereskedelem volumene körülbelül másfélmillió dollár. A két ország küldöttsége közt a kölcsönös megértés légkörében folytak le a tanácskozások. * Az AFP jelenti, hogy Hollandiában kedden este váratlanul kormányválság kezdődött. A holland parlament ugyanis 50 szavazattal 48 ellenében elutasította a kormánynak a lakbérek tíz százalékos emelésére vonatkozó törvényjavaslatát. Mint az AFP egy későbbi híradása közli, a kormány lemondott. Csongrád megyei saláta — Berlinben A Csongrádmegyei Zöldség- Gyümölc$értékesitő Szövetkezeti Központ a napokban II repülő-rakomány salátái indított útnak a szegedi repülőtérről a Német Demokratikus Köztársaságba. Ugyancsak salátát exportáltunk Csehszlovákiába is. Az 5 vagonos küldemény a napokban indult útnak. Csehszlovákiába zöldhagymát is exportálunk, amelyet főként a Szegedi Városellátó Gazdaság termeit. A jövő héten megkezdjük a karaláb exportját. A jövő hónap elején pedig újburgonyát és földi epret szállítunk külföldre Csongrád megyéből. főként a baráti államokba. 'A földiepret — a tavalyihoz hasonlóan — az Idén is repülőgépen szállítják. A Kurili szigetek Kamcsatka legdélibb csúcsától Japán északi parjaiig húzódnak. A Kurili szigeteg tűzhányói még ma is működnek. Tegyünk kirándulást a szigetcsoport egyik jellegzetes tagján, a Parámusir szigeten, ahol a magasba törő Eheko tűzhányó felett állandóan füstfelhők gomolyognak. A tűzhányóhoz vezető út a sziget északi partján elterülő kis település felől indul. Az út cédrus-bozótok között kanyarog fölfelé, majd egy ritka fákkal benőtt fennsíkon halad át s itt véget is ér. Kietlen kőrengetegen keresztül haladunk tovább, egyik kőről a másikra ugrálva. Fejünk felett forrón tűz a nap. A hegyszoros-ban vakítóan fehér csíkot pillantunk meg. Hó! Augusztus közepén hó! Félméter vastagságú hóréteg borítja a köveket, s bármilyen erősen süt a nap, itt a szorosban nem olvad el a hó. A hóréteg alól átlátszó vízsugár tör elő. Egyre nehezebben haladunk előre Előbb kővel -bo] rított fennsíkon, majd hómezőn vágunk keresztül. Aztán ismét kőtörmelékek között haladunk, majd egy vörösesszínű sziklához érünk. Néhányszáz lépés után szakadékok és sziklák fenséges panorámája bontakozik ki szemünk előtt. Föld mélyéből előtörő fehér gázfelhő gomolyog a távolban, Itt már erős kénszagot érzünk. A 30—40 cm., sőt helyenkint másfélméter átmérőjű rések szélét sárgás kénkristályok rétege borítja. Felemelünk egy kéndarabkát, hogy széttörjük, de kísérletünk sikertelen marad, mert a forró kén megégeti kezünket. Kis idő múlva feltűnik előttünk a hatalmas kráter széle. Lent, 200 méter mélységben két ovális tavat pillantunk meg. Az egyik smaragdzölt. a másik inkább opálszínű. A zöld tó felszínén hatalmas jégtömb úszik. A másik tó vizéből és környékéről füst és gőzsugár tör elő. Ha közelebbről meg akarjuk nézni, le kell ereszkedni a mélybe. Ez azonban nem könnyű feladat. A kráter fala csaknem függőleges és omladozó kőzet rakódott rá. Csak egy másfélméteres széles kővel borított részen lehet megközelíteni a tavakat. Ez sem egyszerű dolog. Kázzel-lábbal kapaszkodva ereszkedünk lefelé. Torkunkat kénhidrogén fojtogatja. Az opálszínű tó vize egészer forró. Néhány perc múlva érezzük, hogy a föld. vagyis a narancssárga színű kőréteg szintén forró. A tó közelében egv szennyes, melegvizű mocsár húzódik. A mocsár felszínén időnkint buborékok jelennek meg. A tő partja likacsos, mintha hatalmas kőszivacsokból tevődne össze. A vízalatti köveket opálszínű lerakódás és számtalan apró buborék borítja. Lehetetlen sokáig tartózkodni egy helyen. A meleg keresztülhatol a ruhánkon is. Körüljártuk a zöld tavat is. A hasadékban egy hidegvizű kis patag csörgedez. A tóba ömlik és kissé lehűti vizét. A csípősízű, zöldszinű langyos víz összehúzza szánkat. A tó mindössze 30—40 centiméter mély. Elindulunk a föld alól előtörő kéngáz- és kénhidrogén sugarak — a szolfatárák — felé. A földet köröskörül élénksárga kénréteg borítja. Nehezen lélegzünk, s észrevesszük, hogy óránk üveglapja elsötétül. A szolfatárák mellett elhaladva felkapaszkodunk a szigetsor legmagasabb pontjára. Ismét mindenütt kövek. Minél magasabbra jutunk, annál apróbb kőtörmelék borítja a földet. Ez már az Ebeko tűzhányó csúcsa. A távolban, amerre csak szemünk ellát — tenger. Mint valami óriási cukorsüveg, emelkedik ki az Öceánból a szomszédos 2339 méter magas Alaid tűzhányó. A nap egyre lejjebb ereszkedik. Ideje visszatérni. Futólépésben igyekszünk le a hegyoldalon a partra, ahal motorcsónak vár bennünket. L. Gurvio