Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-12 / 110. szám

DELMBGYBRORSZBG 2 Csütörtök, 1955. május 12. (Folytatás az első oldalról). mok kötnek, kizárják más államok szabad csatlakozásának lehetőségét. Másképp nem is lehet, mivel az agresszív szerződéseket éppen azért kötik, hogy más államok ellen használják fel. Az ilyen szerződes példája lehet az Északatlanti Szerződés. Önök emlékeznek arra, hogy amikor 1954 márciusában a szovjet kormány javasolta, hogy az érdekelt országokkal egyetemben vizsgálják meg a Szovjetuniónak az Északatlanti Szerződéshez való csatlakozásának kérdését, az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányai elutasították ezt a javaslatot. Ezzel az egész világ közvéleménye előtt bebizonyították, hogy az Északatlanti Szövetség a Szovjetunió ellen irányuló támadó tömb. A 8 államnak javasolt 'barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés nem lesz zárt. Bármely más állam csatlakozhat hozzá, föggetlenül társadalmi és államrendszerétől. A 8 állam szerződésének ez a sajátossága éppen úgy a szerződés védelmi jellegét tanúsítja, mint a szerződés alapján létrehozandó szervezet védelmi jellegét. Az előzetes tanácskozások során egyöntetűen arra a következtetésre jutottunk, hogy egy ilyen barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés megkötése nem jelenti azt, hogy a szerződésben résztvevő államok lemondanak az összeurópai kollektív biztonsági rendszer létrehozására irányuló további kísérletekről. Ez tükröződik a szerződés tervezetében, amely kimondja, hogy résztvevői továbbra is fáradhatatlanul törekedni fognak az összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtésére és e célból összeurópai kollektív biztonsági szerződés megkötésére. Szerződésünk tervezete abból indul ki. hogy az összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése esetén a 8 állam szerződése elveszti hatályát az összeurópai szerződés érvénybelépésének pillanatában. Az értekezletünk elé terjesztett szerződéstervezet teljes összhangban áll az ENSZalapokmány célkitűzéseivel és elveivel. A Szovjetunió és — remélem a jelen értekezlet minden résztvevője — arra összpontosítja erőfeszítéseit, hogy az általunk létrehozandó szervezet az ENSZalapokmány szigorú megtartása alapján hathatós eszköze legyen a nemzetközi béke és biztonság biztosításának. A szerződéstervezet rámutat arra, hogy a szerződő felek készek az őszinte együttműködés szellemében résztvenni minden olyan nemzetközi akcióban, amelynek célja a nemzetközi béke és biztonság biztosítása és minden erejükkel e célok megvalósításán fognak munkálkodni. Az itt képviselt államok következetes hívei voltak és maradnak is a fegyverzet határozott és általános csökkentésének és az atomfegyver eltiltásának. Ez a közös törekvésünk öltött testet a szerződéstervezetben, amely kimondja, hogy a szerződés aláírói — más olyan államokkal vállvetve, amelyek ezen a területen velük együttműködni óhajtanak — törekedni fognak arra, hogy hatékony intézkedéseket tegyenek a fegyverzet általános csökkentésére, az atomfegyver, a hidrogénfegyver és a többi tömegpusztító fegyver eltiltására. Elvtársak! Az imperialista tábornak természetesen jobban tetszenék, ha ml karbatett kézzel ülnénk és semmit nem tennénk, ők pedig folytatnák "erő-politikájukat*, fegyverkeznének és diktálnák mindenkinek saját akaratukat. De hiszen az "erő-politikája* kétélű fegyver. Ha az egyik fél növeli erejét, a másik kénytelen ugyanezt tenni. Végeredményben az történik, amit politikai nyelven fegyverkezési versenynek neveznek és ami a háború kitörésének komoly veszélyét rejti magában. Mi nem vagyunk hívei az »erő politikájának*. Nem törekszünk háborúra, nem akarunk fegyverkezési versenyt, mi a legradikálisabb leszerelési intézkedések hivei vagyunk. Mindazt, amit most katonai célokra kell fordítanunk, szívesebben fordítanánk békés szükségletekre, népeink anyagi jólétének fokozására. De amikor katonai tömböket létesítenek ellenünk, amikor körülveszik országainkat katonai támaszpontokkal és atomháborúval fenyegetnek, nem maradhatunk tétlenek. Ilyen körülmények között válaszintézkedéseket kell foganatosítanunk és az egyik ilyen intézkedés értekezletünk és azok a határozatok, amelyeket hozni fogunk. A moszkvai nyilatkozat, valamint a jelen értekezlet résztvevői között lezajlott előzetes tanácskozások azt mutatták, hogy az itt képviselt államoknak, válaszul a német militarizmus élctrekeltésérc és az imperialista államok újabb katonai tömbjeinek felállítására, eltökélt szándékuk tömöríteni erőiket, még jobban megerősíteni barátságukat és együttműködésüket. A 8 állam barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződésének megkötése lerakja a békeszerető államok közös -akcióinak megingathatatlan alapját a készülő agresszió elleni visszavágás céljából az európai béke és biztonság biztosítása céljából. A Szovjetunió kormányának szilárd meggyőződése, hogy a jelen értekezlet határozatai megbízható alapot teremtenek a béke, a demokrácia és a szocializmus táborába tartozó valamennyi állam biztonságának biztosításához. Értekezletünk egyszersmind fontos lépés az Európa és az egész világ békéjének és biztonságának megszilárdítását célzó feladatok megoldásában. A szovjet kormány javaslata a fegyverzet csökkentése, az atomfegyver eltiltása és az új háború veszélyének elhárítása kérdésében A Minisztertanács határozata a termelőszövetkezetek és alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportok megszilárdításának legfontosabb ieladatairól A Magyar Közlöny május 10-i számában közli a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának 1050/1955. számú határozatát. A Minisztertanács a termelőszövetkezetek 1954. évi zárszámadásai alapján megvizsgálta a termelőszövetkezetek helyzetét és megállapította, hogy a termelőszövetkezetek számottevő része szervezetileg és gazdaságilag megerősödött. Mind nagyobb azoknak a termelőszövetkezeteknek a száma, amelyek érvényesítik a szocialista nagyüzemi gazdálkodás előnyeit és hozzáértőén használják fel a technika és a~ tudomány vívmányait a termésátlagok és a munka termelékenységének növelése érdekében. 'A' Minisztertanács határozata megállapítja, hogy sok termelőszövetkezetben — a jó termelési eredmények alapján — a tagok részesedése már meghaladja a jól gazdálkodó egyénileg dolgozó középparasztok jövedelmét. A határozat megállapítja, hogy a termelőszövetkezetekpolitikai, szervezeti és gazdasági fejlődése különféle hibák miatt nem egyenletes. Hasonló természeti és gazdasági adottságok mellett is az egyes^ termelőszövetkezetek eredményei között nagy különbségek vannak és nem kevés olyan termelőszövetkezet volt az elmúlt évben, ahol a termelési színvonal nem javult. Leszögezi a határozat, hogy ezek a súlyos Iliányosságok azért fordulnak elő, mert az illetékes állami szervek nem hajtották végre maradéktalanul a mezőgazdasápi termelés fejlesztése, a termelőszövetkezeti mozgalom erősítése érdekében hozott pártés kormányhatározatokat és magukra hagyták a gyenge termelőszövetkezeteket. Emiatt felelősség terheli a Földmíívelésügvi Minisztériumot, a megyei és járási mezőgazdasági szerveket, valamint a gépállomásokat. A Földmüvelésügy: Minisztérium termelőszövetkezeti főosztálya a fő figyelmet különböző juttatásokra, kedvezményekre és egyoldalú előnyök nyújtására fordította, s munkájában háttérbe szorult a termelőszövetkezetek belső megerősítése. E bajok megszűntetésére a Minisztertanács határozata minden állami szerv kötelességévé teszi, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteket, valamint az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportokat az eddiginél fokozottabb mértékben támogassák. A határozat előírja, hogy a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében sokoldalú, az eddiginél szorosabb kapcsolatot kell kiépíteni a termelőszövetkezetek és a földmüvesszövetkezetek között. A határozat kötelezi az állami gazdaságok vezetőit, hogy segítsék a szomszédságukban működő termelőszövetkezeteket a nagyüzemi termelés megszervezésében szaktanácsokkal és a lehetőségek kértéin belül gépekkel is. A Minisztertanács elítéli az olyan törekvéseket, amelyek a termelőszövetkezetek fejlesztését az állami gazdaságok területének és gazdálkodásának rovására akarják megoldani. A Minisztertanács a tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökeit személy szerint felelőssé teszi a tsz-ek gazdálkodásának megjavításáért és a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséért. A tsz-ek termelési színvonalának fejlődéséért különösen a járási tanács végrehajtó bizottsága a felelős, azonban a községi tanácsok végrehajtó bizottságai is kötelesek segítséget nyújtani a termelőszövetkezeteknek gazdasági és szervezeti megerősödésükhöz. A határozat kimondja, hogy a növényápolás során biztosítani kell a mezőgazdasági munkák szervezettebb és jobb minőségben való elvégzését, valamint jelentősen növelni kell a takarmánynövények, különösen a kukorica és a pillangós szálastakarmányok vetésterületét és terméshozamait. A Minisztertanács határozata előírja, hogy a földművelésügyi miniszter, az állami gazdaságok minisztere, valamint az élelmiszeripari miniszter tenyészállat juttatással segítse a termelőszövetkezetek állatállományának számszerű és minőségi fejlesztését. El kell érni, hogy a termelőszövetkezetekben az állatsürüség — a háztáji állománnyal együtt — legalább a járás átlagos színvonalát elérje, különösen a szarvasmarha tenyésztésben. A határozat kötelezi a megyei, a járási főmezőgazdászokat és a gépállomások mezőgazdászait. hogy fokozott figyelmet fordítsanak a gépi munkák minőségének ellenőrzésére. Előírja, hogy az Országos Tervhivatal elnöke, a földművelésügyi, az építésügyi. a város- és községgazdálkodási miniszterek biztosítsák: a termelőszövetkezetek a nagyüzemi gazdálkodás kialakításához évenkint megtervezett beruházásaikat (istállók, dohánypajták, stb.) maradéktalanul megvalósíthassák. Ki kell dolgozni a jelenleginél jobb és olcsóbb, helyi adottságokat figyelembevevő új típusterveket és az építkezéseknél fokozottabb mértékben kell támaszkodni a termelőszövetkezetek saját erőforrásaira. A Minisztertanács határozata ezután a termelőszövetkeztek belső életével foglalkozik. Kimondja, hogy nagy gondot kell fordítani a brigádoknak a családtagokkal és új belépőkkel való megerősítésére. Moszkva (TASZSZ). J. A. Malik, a Szovjetunió képviselője május 10-én az ENSZ leszerelési albizottságában előterjesztette a szovjet kormánynak a fegyverzet csökkentéséről, az atomfegyver eltiltásáról és az új háború veszélyének elhárításáról szóló javaslatát. A közgyűlés — hangzik többek között a javaslat, — ajánlja minden államnak, tegye meg a szükséges lépéseket annak a közgyűlési határozatnak szigorú végrehajtására, amely elítéli az új háborús propaganda bármely formáját, szüntessen meg minden háborús uszítást, a népek közti ellenségeskedés szítását a sajtóban, a rádióban, a filmen, nyilvános felszólalásokban. Ügy véli. hogy a nemzetközi feszültség enyhítésének és az államok közötti szükséges bizalom megteremtésének megfelelne, ha a négy hatalom — a Szovjetunió, az Amerikai Egyesült Államok, Anglia és Franciaország — a teljes kivonásról szóló megállapodás megkötéséig ideiglenesen Németország területén hagyandó szigorúan korlátozott csapatkontigenseken kívül országhatárai mögé vonná vissza Németország területéről megszálló csapatait. E céloknak felel-] ne meg az is, ha Németország', mindkét részében a szigorúan korlátozott létszámú helyi rendőröket létesítenének és a megfelelő megállapodást közös négyhatalmi ellenőrzés alá helyeznék. A közgyűlés üdvözölni fog minden más olyan lépést is, amelyet a négy hatalom csapatainak Németország területéről való kivonása céljából, továbbá a német problémának az európai biztonság és Németország egységes, békeszerető, demokratikus államként történő nemzeti egyesítése érdekében való megoldása megkönnyítése céljából esetleg tesz. Szükségesnek tartja, hogy a Biztonsági Tanácsban állandó tagként helyetfoglaló államok megállapodjanak az idegen területeken létesített külföldi katonai támaszpontok megszüntetésére vonatkozóan. A közgyűlés (Biztonsági Tanács) megbízza az ENSZ leszerelési bizottságát, dolgozza ki és terjessze a Biztonsági Tanács elé „a fegyverzet csökkentése és az atom-, hidrogénvalamint más tömegpusztító fegyverfajták eltiltása kérdésében kötendő nemzetközi egyezmény (szerződés)" tervezetét. Ennek az egyezménynek (szerződésnek) tartalmaznia kell az államok hagyományos fegyverzete csökkentését, az atom-, hidrogén- és más tömegpusztító fegyverfajták eltiltását, valamint ezen intézkedése két szakaszban való végrehajtása rendjét. ELSŐ SZAKASZ: 1956-ban többek között a következő intézkedések hajlandók végre: 1. Az egyezményben (szerződésben) résztvevő államok kö telezettséget vállalnak, hogy1 a fegyverzet és a fegyveres erők csökkentése felé vezető úton teendő első lépésként nem növelik fegyveres erőiket és hagyományos fegyverzetüket az 1954. december 31-i fegyverzet és fegyveres erő-szint fölé. Vállalják továbbá azt is, hogy nem növelik a fegyveres erő és fegyverzet — beleértve az atomfegyvert is — céljaira jutó költségvetési előirányzataikat az 1954. december 31-ével befejeződő év e célra fordított kiadásainak szintje fölé. Az említett intézkedések a megfelelő egyezmény érvénybeléptétől számított 2 hónap alatt teendők meg. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Anglia és Franciaország kormányai az egyezmény (szerződés) érvénybeléptétől számított egy hónapos határidőn belül teljes hivatalos adatokat terjesztenek a leszerelési bizottság elé fegyveres erőikről, hagyományos fegyverzetükről és katonai célú kiadásaikról. 2. Megszabják azt a megállapodásszerű szintet, amelyre az összes államoknak e szintet meghaladó fegyveres erői csökkentendők, olymódon, hogy egyetlen állam se rendelkezzék olyan jegy veres erőkkel, amelyek komolyan fenyegethetik a nemzetközi békét. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Anglia és Franciaország lényegesen csökkenti fegyveres erőit. E célból az emiitett öt hatalom kötelezettséget vállal, hogy olyan mértékben csökkenti fegyveres erőit, hogy azok ne haladják meg az alábbi határokat: Egyesült Államok: egymillió —egymillióötszázezer jő. Szovjetunió: egymillió—egymillióötszázezer fő, Kína: egymillió—egymillióötszázezer fő, Anglia: hatszázötvenezer fő, Franciaország: hatszázötvenezer fő. Az öthatalom kötelezettséget vállal, hogy megfelelően csökkenti hagyományos fegyverze lét is. Megfelelően csökkentik az államoknak fegyveres erők és hagyományos fegyverzet céljai. ra jutó előirányzatait. 3. Legkésőbb 1956 első felében világértekezletet hívnak össze a fegyverzet egyetemes csökkentése és az atomfegyver eltiltása kérdésében az ENSZ tagállamai és az ENSZ tagjainak sorába nem tartozó államok részvételével, hogy megszabják más államok fegyverzetének méreteit és eltiltsák az atomfegyvert. A más államoknak engedélyezendő fegyveres erő létszáma minden esetben jelentékenyen alacsonyabb lesz a Biztonsági Tanács öt állandó tagja számára megállapított szintnél. 4. Az atom- és hidrogénfegyverrel rendező államok a fegyverzetcsökkentési és atomfegyver eltiltási program végrehajtásának egyik eU sőrendű intézkedéseként kö* telezettséget vállalnak, hogy megszüntetik a kísérleteket ezekkel a fegyverfajtákkal. MÁSODIK SZAKASZ: 1957-ben a következő iiH tézkedéseket hajtják végre: 1. Haladéktalanul megszú* nik az atom- és a hidrogénfegyver gyártása és megfelelően csökkennek az államoknak katonai célokat szolgáló költségvetési előirányzatai. 2. Az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Anglia és Franciaország az év folyamán annak a különbségnek második 50 százalékával csökkenti fegyveres erőit és fegyverzetét, amely az említett országok 1954. december 31-e fegyveres erő- és fegyverzet szintje, illetve a megfelelő államnak az egyezményben vállalt kötelezettség szerint csökkentett fegyveres erő- 6a fegyverzet szintje között varii Ezek az államok megfelelően csökkentik a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet céljait szolgáló előirányzatokat. 3. Ha már a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentésének az egyezményben előírt 75 százalékát végrehajtották, érvénybe lép az atom-, hidrogén-, és más tömegpusztító fegyverfajták teljes eltiltása. E fegyvereknek az államok fegyverzetéből való kivonása és megsemmisítése, valamint a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet megállapodásszerű csökkentése utolsó 25 százalékos részének végrehajtása egyszerre kezdődik. Emellett mindkét folyamat 1937ben, határidőre fejeződik be. Akkor minden atomanyagot kizárólag békés célra használnak fel. Az államok kötelezettséget vállalnak, hogy elősegítik az atomerő békés felhasználása terén folytatandó széleskörű nemzetközi együttműködés megteremtését. Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy segítséget nyújtsanak a gazdaságilag elmaradott országoknak. Az ilyen segítséget nem szabad függővé tenni semmiféle politikai, vagy katonai jellegű követeléstől. 4. Befejeződnek a más államok területén lévő összes idegen katonai, haditengerészeti és a légitámaszpontok megszüntetését szolgáló intézkedések. Az összes fent felsorolt intézkedések megtétele után kívánatosnak látszik, hogy a hatalmak a belső biztonság fenntartása és az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya által reájuk rótt kötelezettségek teljesítése céljából feltétlenül szükséges szintig tovább csökkentsék fegyverzetüket és fegyveres erejüket. A nyilatkozat további része az atomenergia felhasználásának ellenőrzéséről intézkedik és felsorolja, hogy a nemzetközi ellenőrző szerv milyen jogokkal és felhatalmazással fog rendelkezni. A termelőszövetkezetekben a részesművelést meg kell szüntetni, s alkalmazni kell minden termelőszövetkezetben a terv túlteljesítéséért járó természetbeni es pénzbeli premizálást. Fel kell lépnünk az alapszabálytól eltérő minden törekvés, de különösen a háztáji gazdaságok egészségtelen növelése ellen. A háztáji gazdaság keretét meghaladó, a belépéskor be nem adott igás és haszonállatot a tagok utólag kötelesek bevinni a közös gazdálkodásba. Azokat a tagokat, akik állataikat, felszerelésüket a belépést közvetlenül megelőzően adták el, az alapszabálynak megfelelően kötelezni kell arra, hogy az eledott állat- és felszerelés ériékének 20—35 százalékát egy éven belül a fel nem osztható szövetkezeti alapba befizessék. A határozat ezután arról intézkedik, hogy a termelőszövetkezetekben meg kell szilárdítani az állami fegyelmet, a közös vagyon megbecsülését és biztosítani kell a jövedelem igazságos, alapszabály szerinti elosztását. Biztosítani kell a termelőszövetkezeti könyvelők szakmai képzettségének lényeges megjavítását. A SZÖVOSZ tegye lehetővé, hogy a földművesszövetkezetek nyújtsanak hatékony segítséget a tsz-ek könyvelésének ellátásához. A kisebb termelőszövetkezetek könyvelésének ellátására a helyi tanítókat, a tanácsi, vagy vállalati dolgozókat is fel lehet kérni. A határozat felhívja az állami szerveket: mindent kövessenek el annak érdekében, hogy fejlődjék és erősödjék a termelőszövetkezeti tagok és az egyénileg dolgozó parasztok baráti kapcsolata. A termelőszövetkezetek közgyűlésére hívják meg a szövetkezés iránt érdeklődő dolgozó parasztokat és szervezzenek látogatásokat a jólmüködö termelőszövetkezetekhez és az alacsonyabb típusú termelőszövetkezeti csoportokhoz. A Népművelési Minisztérium biztosítsa, hogy az élenjáró termelőszövetkezetek eredményei már ez évben a propaganda-munka és egész kultúréletünk középpontjába kerüljenek. A Minisztertanács határozata végül kimondja, hogy az állami szervek az eddiginél határozottabban lépjenek fel az osztályellenség termelőszövetkezetellenes tevékenységével szemben, akadályozzák meg a kulákok és más osztályidegen elemeknek a termelőszövetkezetekbe való ocférkőzését. A Minisztertanács megköveteli az állami szervektől és elvárja a termelőszövetkezetek vezetőiről, hogy a mezőgazdasági termelés fellendítése érdekében hozott határozatokat maradéktalanul végrehajtsák és a termelőszövetkezetek megszilárdítása és fejlesztése érdekében olyan munkát végezzenek. amelynek eredményeként a termelőszövetkej zctek már 1955-ben jelentősen mege-ösödnek és számbelileg növekednek. i