Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-10 / 108. szám

Kedd. 1955. május 18. OELMBGYBRORSZIG Pártélet és pártépítés Városról falura. •• A falusi pártpolitikai munka megjavítása, a Központi Vezetőség ezzel kapcsolatos határozatának végrehajtása érdekében szükséges, "hogy a falun jól képzett, a pártmunkában jártas elvtársak vezessék a pártéletet. Megyénkben is már több pártmunkás, pártfunkcionárius kérte falura helyezését, hogy közvetlenül segítse a falusi pártpolitikai munkával kapcsolatos határozat valóraváltását. Tóth Mihály elvtárs, a megyei mezőgazdasági igazgatóság volt párttitkára is többször gondolkozott a Központi Vezetőség határozatának megjelenése után arról, hogy kéri falura helyezését. Áprilisban végleg megérlelődött benne az elhatározás és a megyei pártbizottság Kistelekre helyezte, ahol a tsztagok, a gépállomás dolgozói, a dolgozó parasztok régi ismerősként fogadták, hiszen már korábban is sokszor segített a községbelieknek bajaik orvoslásában. A községi pártbizottság megválasztásakor a falu kommunistái Tóth Mihály elvtársat emelték a községi pártbizottság élére. Tóth elvtárs világosan látja az előtte álló feladatokat: •— Eddig sok baj volt a községben a kollektív vezetéssel — mondotta —, most elsősorban ennek az elvnek a valóraváltásán munkálkodom. A politikai munka megjavítására pedig az aktívahálózat bővítését látom legcélszerűbbnek. Az új pártbizottság éppen a politikai munka megjavításával az eddiginél nagyobb eredményeket akar elérni a tag- és tagjelöltfelvételt illetőem Tervem az, hogy a tömegszerervezetekkel szorosabbra fűzzük a kapcsolatot. Különösen a DISZ-nek kell sok támogatást nyújtanunk, hogy minél több fiatalt neveljen ; tagjelöltnek s a pártnak valói lóban erős támasza legyen a kisteleki DISZ fiatalsága. — A községben eddig sok hiba volt az állam iránti kötelezettség teljesítésével is. A kulákokkal, a begyűjtés szabotálóival szemben kesztyűs kézzel bántak, közel sem merítették ki a felelősségrevonás törvényes eszközeit, nem léptek fel a törvények megsértői. kijátszói és a kötelességmulasztók ellen. A községi pártbizottság ezután nagyobb gondot fordít arra, hogy az állami fegyelem megszilárduljon és a törvényt semmibevevőket megrendszabályozzák. A kisteleki pártbizottság most Tóth Mihály elvtárs vezetésével ezeknek a nagyszerű terveknek a valóraváltásához fogott. Jó munkát, sok sikert kívánunk célkitűzésükhöz, hogy a község nemsokára a szegedi járás községeinek begyűjtési, mei zőgazdasági versenyében az • elsők közé küzdje fel magát. A béke és barátság rózsakertje Szegeden Az Aradi Vértanúk terének egyik parkrészletét körülvevő alacsony vaskerítést apró, kék zászlók díszítették szombaton délután. Négy óra körül többszáz főből álló embergyííríí övezte a kis parkot. Zene szólt: Lakatos Géza vezetésével a Béke-zenekar játszott. Schulteisz Emil egyetemi tanár, a Városi Békebizottság elnöke megnyitó szavai után Bálint Alajos, a szegedi Móra Ferenc Múzeum igazgatója Lidicére emlékezett. Lldicére, arra a kis csehszlovák falura, amelyet a német fasiszták a főidig romboltak. A lidiceiek előjöttek a romok közül, a felszabadult hazában felépítették otthonaikat és emlékként rózsaligetet létesítettek, amelynek nyíló virágai arra figyelmeztetnek: ne engedjük, hogy virágzó életünket a háború elpusztítsa. Most a lidicel példa nyomán a szegedi békeharcosok a város minden területéről ide sereglettek, hogy ebbe a kis kertbe rózsákat ültessenek, amely itt a mi szép, szeretett városunkban emlékeztet Lidicére, — a háborúra. És ha majd kihajtanak a rózsák, s vérvörösek lesznek, ezek a szirmok nemcsak a háborút, a vért jelképezik majd, hanem hirdetik az egyre erősödő, szé el. Mindenki ott szorgoskodott a kert közepén, a Béke-zenekar a . világ ifjúságának indulóját játszotta, — az új harcokra gyújtó dallamok betöltötték a teret. S a kék lepel lehullott arról a kis hófehér carrarai márványtömbről, amelynek oldalán aranyló betűk hirdetik: „Lidice ..." Amikor pedig besötétedett, a háború végét jelentő Győzelem Napja 10. évfordulójának előestéjén a béke és barátság rózsakertjétől pár méterre az egyetem Béke-épületének oldalán rőt vörös lángok csaptak pülő, szabad" életünket, har- a magasba. A tábortűz körül cunkat a békéért, a népekegy- fiatalok sereglettek, énekeltek, re erősödő barátságát. i táncoltak. 'A fiatalok vidámsáAz első harminc rózsatövet ga, öröme azt is jelentette, ezen az ünnepségen ültették|hogy soha többet Lidicét... VASÁRNAPI KÉPEK SÉTAHAJÓ A TISZÁN A Konzervgyárban korszerű gyártási eljárással gazdaságosabbá teszik a munkát Az élüzem Szegedi Konzervgyárban a műszakiak — Kardos Ernő főmérnök, igazgatóhelyettes vezetésével — nagy gondot fordítanak a munka termelékenységének növelésére, az önköltség csökkentésére, korszerűbb gyártási eljárások alkalmazására. A pártszervezet segíti az ilyenirányú munkát is. A gyári «nagy konyhában* már együtt állnak a gépek; nemsokára kezdődik szalagrendszerrel a borsókonzerv készítése. De nemcsak borsókonzerveket készítenek majd, hanem mélyhűtött borsót, babot, földiepret, paradicsomot és más egyebet is. A borsó mélyhűtéséhez szükséges előkészületek is megtörténtek. Ezen a téren is új és jobb módon végzik a munkát. A mélyhűtést elősegíti a Konzervgyárnak a Vágóhíddal és a Hűtőiparral való kooperációja is, Induljunik, nézzük meg, hogyan néz ki a borsó mélyhűtésével összefüggő felkészülés. A Vágóhíd egyik épületében állnak a gépek, amelyeknek a segítségével a Konzervgyér a borsó mélyhűtése előtti teendőket végzi. A gépeknél az utolsó simításokat végzi Kálmán János lakatos brigádja. A brigádvezető megállapítja; *Igyekeztünk, örülünk annak, hogy minden így rendben*. Valóban így Van és derekasan helyt állt az itteni munkánál minden dolgozó: Matuz Lajos villanyszerelő, Kiss Ilona hegesztő, Bcxndor János lakatos és a többiek. Tavaly még nagyon sok mindent kézzel kellett végezni. Például a kifejtett borsót kézzel vitték az osztályozóhoz és az előfőző üsthöz. Kézzel rakták a borsót a fejtőgépbe. Kis osztályozógép volt, s ezért a gyárból is kellett gépkocsival vinni a Vágóhídhoz osztályozott borsót. Persze ez is növelte az önköltséget. Most már egészen másképp lesz. i—• Az idén « állapítja meg a főmérnök — a három műszakban a jobb eljárás, gépesítés 30 ember munkáját helyettesíti. Nem kell most már osztályozott borsót a gyárból a hűtőházhoz hozni és ez is csökkenti az önköltséget. Természetesen a jobb gyártási technológia a termelékenységet is növeli. Tökéletesen igaz ez. Az idén a mélyhűtésre érkezett borsót elevátor szállítja a fejtőgépbe. Onnan a borsószemek mindjárt, az osztályozóba hullanak, s villamos emelő viszi tovább az előfőző üstökhöz, majd a hűtőkádakhoz. Ezután a borsót minusz 40 fokon mélyhűtik, utána minusz 20 fokos helyiségben tárni iák De nagyszerű percek következnek most. Megindítják próbajáratra a gépeket. Ott van Dóczi Sándorné, az üzem pártszervezetének titkára, s természetesen Kardos Ernő sztahánovista főmérnök, igazgatóhelyettes, aztán Imre Endre főgépész, az •"Élelmiszeripar kiváló dolgozója-" is. A párttitkár, főmérnök, igazgatóhelyettes is figyeli a gépeik munkáját. Minden rendben. S nagy öröm az a vezetőknek, munkásoknak, hogy a mélyhűtéssel kapcsolatos gépeket egy nappal a vállalt határidő előtt összeállították. Az az elhatározása a konzervgyáriaknak, hogy második negyedévi tervüket is határidő előtt teljesítik. Ehhez ad jó segítséget a korszerű gyártási eljárás. Élüzemavató-ünnepséget tartottak a Szegedi Kenderfonógyárban Szombaton este fél 7 órától kultúrtermükben nyolcadszor tartottak élüzemavató ünnepséget a Szegedi Kenderfonógyár dolgozói. Kiérdemelték az élüzem címet, mert a felszabadulási versenyben, az első negyedévben, kiváló eredményeket értek el. Kovács Józsefné elvtársnő, az Üzemi Bizottság elnöke megnyitó szavai után a gyár kultúresoportja szerepelt szép sikerrel. Czakó Jánosnak, a gyár dolgozójának versét Lugosi Éva szavalta, majd a tánccsoport új táncot mutatott be, utána az énekkar szerepelt. Nagygyörgy Mária elvtárs, a gyár igazgatója beszédében méltatta az élüzem avatás jelentőségét és vázolta a további teendőket. Tulkán István elvtárs, a Városi Párt-végrehajtóbizottság nevében üdvözölte a nyolcszoros élüzem Kenderfonó dolgozóit. Farkas Károly elvtárs a Len- és Kenderi pari Igazgatóság nevében, Pesti Lajos elvtárs pedig a Textiles Szakszervezet területi bizottságasága nevében köszöntötte az üzem dolgozóit. Részt vettek az élüzemavató ünnepségen az üzem által patronált Kisteleki Gépállomás képviselői is. A felszabadulási serleggel kitüntetett Kisteleki Gépállomás dolgozói nevében Lázár elvtárs üdvözölte a gyár dolgozóit. A munkában élenjáró 150 dolgozónak közel 42 ezer forint jutalmat adtak át. A széleshátú Tiszán libegünk. Csak a gépházból felzúgó motorzaj, meg a kétoldalt elfutó táj érzékelteti velünk, hogy sebesen haladunk fölfelé. Hátul, a hajó faránál fehéren örvénylik a víz, s a felkavart, öblös hullámokon nagy buborékok táncolnak. A „Délibáb" gyorsan kapaszkodik fölfelé, orra büszkén hasítja a víz ezüstjét. Hűvös tavaszi szél kíséri a hajót, meglebegteti az árbócon függő zászlót, a tarka ruhákat s vidáman elbabrál hajukon. A fedélzeten ünneplő ruhás fiatalok szoronganak. A piros, kék, szürke, meg virágos ruhájú fiatalokkal úgy tűnik a fehér hajó, mintha egy tavaszi virágokból font koszorú lebegne a vízen. Lassan mögöttünk marad az ünneplő város —i csalogat bennünket a jobbra-balra hajló erdő. Tavasz Az Oktatásügyi Minisztériumban a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökhelyettesei és az oktatási osztályok vezetői hétfőn értekezletet tartottak. Az értekezlet részvevői Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter beszámolója alapján megtárgyalták, milyen eredményeket értek el iskoláink a Magyar Dolgozók Pártja március 4-i határozatának végrehajtása terén s milyen feladatok állnak iskoláink és pedagógusaink előtt. Akik becsapták a nézőket Vasárnap délután kényelmesen sétáltak a nézők még háromnegyed ötkor is a Haladás pálya felé. Az újság 17 óra kezdési időt írt és így még 10 perccel hamarabb érkeznek, gondolták — mint a mérkőzés kezdete. Meglepetésükre már az első gólt sem láthatták. 'A mérkőzés 16 óra 30 perckor kezdődött. Hogy kik csapták be a nézőket, arra könnyű feleletet adni. A Haladás Sportkör irodáján lévők: Selmeczi elvtárs, Argyelán elvtárs, a csapat intézője és még azok, akik annyi fáradságot sem vettek, hogy a salgótarjáni csapattal történt megegyezés után a betudták, hogy 16 óra 30 perckor kezdődik a mérkőzés. Több mint ezer embert csaptak be, több mint ezer embernek jogos a felháborodása emiatt! Nem elég a Haladás vezetőségének mindenben a Baráti Körre számítani. A Baráti Körért és a nézőkért tenni is kell valamit! Mód és alkalom lett volna a közönség értesítésére akár hangos bemondón, akár más úton. Bs tegyük hozzá, nem első eset ez már a Haladás Sportkör irodájában. A csapat egyre javul, illő lenne, ha a vezetőség most már azzal is lyes kezdési időpontról érte- törődne, hogy a sportkör irosítsék a Délmagyarországot. A dáián lévó szellem megváltozplakátokon sem változtatták 2on! boggal elvárja ezt acsameg a kezdési időt, noha már Patát szerető sportközonség. az elmúlt hét csütörtökjén Cf.) áramlik a földekről, a folyóról, a mélyzöld füzesekről. —i Derültek az arcok s olyan sok a kedves meglepetés. Ahogy körülnézünk, itt is, ott is egy ismerős arcra bukkanunk s már senki sincs egyedül. Megindul minden felől a beszélgetés, nevetgélés. A fedélzet másik oldalán a lengyel ifjúság küldöttét veszik körül a fiatalok; próbáljak magukat megértetni vele. Egymás nyelvét nem ismerik «—> csak szemük sugarából és mosolygásukból tudnak következtetni gondolataikra. De olyan egyformán mosolyognak — szívből, s a szemükből is ugyanaz a bizakodás sugárzik! Észre sem vesszük, már visszafelé haladunk. Előttünk a folyón végigfekszik a nap, mögöttünk a hullámokon a kék ég hintázik, A hídról meg száz tarka kendő lobog, hív bennünket, hogy új örömöket találjunk az Ifjúsági Béketalálkozón. A hajó lassan kiköt. A hullámok is elcsendesednek — mi pedig kiszállunk és megyünk az újszegedi ligetbe, a Széchenyi térre, kiki éppen oda, ahol jobb szórakozást gondol. TŰZIJÁTÉK Este 9 óra van. A Tiszaparton eldörren egy lövés s a szétpukkanó rakéta lila fényt szór a kékes sötétségbe. Csak ennél a fénynél láthatni meg, mennyi ember áll végig a folyó mellett; fiatalok, idősebbek, s a tűzijátékért leginkább rajongó gyerekek. Lövés lövést követ s szebbnél-szebb fények siklanak végig, a Tisza fölött. A csillagos rakéták vörösen emelkednek fölfelé s egyszer csak zöld, sárga, s a szivárvány minden színében tüitdöklő csillagok röpülnek szét belőlük. A Tisza olyan ennél a fénynél, akár egy gyémántpalota. A sziporkázó rakéta-csillagok ott égnek a folyó tükr rén is. Minden lövés után nagyszerű csodálkozás fut végig a nézők között. Fényárban úszik a város, boldog örömben az emberek. De a csodálkozás akkor csap legmagasabbra, mikor az újszegedi oldjon, széles csíkban zuhog a fény a Tiszára, akár a zápor. Ügy tűnik,-mintha öntenék a fényt —» vagy mintha egy vízesésben felejtette volna szemét a nap. Azután hosszú fénycsóvák úsznak a magasban, s egymás után buknak a vízre. Csillag egy sincs az égen, a hold is csak az újszegedi fák mögül leskelődik, mintha féltékeny lenne ezekre a kápráztató fényekre. Az emberek mohón szívják magukba ezt a nagyszerű élményt, s az utolsó rakéta után is még sokáig ott áünak a parton, s várnak, hátha még magasba röpül egy sziporkázó fénycsóva. (r-n) Schiller, a szabadság költője SZÁZÖTVEN ÉVE, hogy kihullott a toll a legnagyobb német drámaíró, Schiller kezéből. Ezt nem a megemlékezések szép, de szokásos fordulataként kell felfogni, hanem a szó szoros értelmében: Schiller még halálos ágyán is egy dráma befejezésén dolgozott. S talán éppen ez a dráma oldotta volna meg sz író lehetőségeinek határán belül, de messze túlmutatva korán azt a kérdést, amely Schillernek a művésznek, a gondolkodónak, az embernek s a németnek nagy kérdése volt: a szabadságnak a kérdését. Mert drámáinak sorozata nem egyéb, mint a szabadság megvalósításáért folytatott harc művészi megformálásának egymást követő állomásai. Schiller alapvető élménye a szétaprózott, abszolutisztikus és elmaradt Németország polgári fiatalságának elnyomottság-érzése volt. Schiller azonban nem törődött bele a körülmények kényszerébe, hanem azt vizsgálta, miképpen robbanthatná szét a kötöttségeket, hogyan juthatna el az élet értelmét jelentő tetthez. Az első választ első drámája adja meg, a Haramiák. A hős itt egyéni szabadságát próbálja meg kivívni, de hiába minden erőfeszítése, végül el kell buknia. S ez a tragédia szükségszerű. Nemcsak azért, mert egyetlen ember, bármilyen rendkívüli legyen is, nem törheti szét a feudális társadalom béklyóit, hanem azért is, mert Schiller első hőse tulajdonképpen csak a maga szabadságáért küzd. Az -Ármány és szerelem* már magasabb síkon ábrázolja a szabadság problémáját. Ebben a darabban a polgári család éli szemben az udvarral és az egész elnyomó rendszerrel s kiállása szenvedélyes tiltakozás az elnyomással szemben — de csak tiltakozás, s nem forradalmi tett, mert erre a német polgárság nem érett még meg. A következő drámában, a Don Carlos-ban viszont újabb lehetőség csillan fel: Carlosnak a forrongó nép élére kellene állnia s pusztulásának éppen az az oka, hogy erre nem képes. A nép ebben a műben lép először fel a szabadság-eszme hordozójaként és Schiller a hős elszigeteltségének ábrázolásával mond bírálatot a maga korábbi álláspontjáról. A népnek kell a megoldást jelentenie, addig azonban, amíg az egyéni forradalmár nem tud a néppel azonosulni, amíg egyéni problémakon keresztül akarja megközelíteni a szabadságot, nem érvényesülhet. Más összefüggésben ugyanez a sikertelenség az alapja a hatalmas Wallenstein-trilógiának is. Schiller három drámában mutatja meg a harmincéves háború borzalmas korszakát, az egyéni célokat hajhászó vezéreket s a féktelen zsoldosokból álló tábort. A tulajdonképpeni mondanivalója azonban az, hogy a vezér tehetetlenné válik abban a- pillanatban, amikor elszakad hatalmának bázisától: a tömegektől. S ezen a legravaszabb politikai húzások éppoly kevéssé segítenek, mint a mágia. KÖZBEN BEKÖVETKEZETT a francia forradalom. Schiller az elsők között van, akik lelkesülten köszöntik a francia nép világtörténelmi tettét, ,s azon fáradozik, hogy a forradalom tanulságait a maga hazája számára is levonja. Gyakorlati lehetőségek híján az elmélet terén alkalmazza tapasztalatalt s Goethével együtt egyik főrészese annak a mozgalomnak amely az adott keretek között a polgári forradalmat művészi, ideológiai síkon jelenti Németországban, a német klasszikának. A francia példa hatása azonban nem csupán elméleti munkáiban mutatkozik meg, hanem működésének központi területén, a drámában is. Az Orleansi szűz-ben már Jeanne d'Arc, a népi hősnő a főszereplő, az alapok azonban túlságosan elméletiek még ahhoz, hogy semhogy az igazi szabadsága drámán belül is megvalósulhasson. Az utolsó befejezett színdarab ellenben, a Teli Vilmos félreérthetetlen világossággal szögezi le a végre megtalált megoldást és jelöli egyben ki a követendő utat. A svájci nép, élén Tellel, aki véréből való vér és testéből való test, hatalmas erővel száll szembe az elnyomókkal és kivívja magának a szabadságot. Ez az "a csúcspont, ameddig Schiller eljut s ez az a megoldás, amelyet végérvényesnek tekint. A szabadság eszméje a népben és a nép által valósulhat csak meg, a Téllek hozhatják csak meg Németországnak az egységet és a szabadságot. Az elszigetelt, egyénieskedő polgári hősből így lesz az a hős, aki nem egyedül van s nem egyedül küzd, hanem a tömegekkel együtt a tömegekéit s számára a szabadság nem marad puszta követelmény, hanem valósággá válik. Az a darab, amelyen Schiller halálos ágyán is dolgozott, a Derfetrius, hasonló megoldást hozott volna, de még szélesebben, még mélyebb és általánosabb érvénnyel, újabb és bonyolultabb társadalmi körülmények között, S ha Schiller ezt a művet nem tudta is befejezni, a körvonalakból a klasszikán is túlmutató, érett és igaz felfogás bontakozik ki. Ez a tanulsága Schiller életének és művészi pályájának s ezért tartja ma is nagynak az egész haladó emberiség,