Délmagyarország, 1955. május (11. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

DELM1GYRR0RSZRG Vasárnap 1955. május 1. Négymillió európai sírja Egy szegedi asszony visszaemlékezései az auschwitzi pokolra A föld toglszonyatosabb <§s legnagyobb temetője Auschwitz, a hitlerista ha. láltáboroik egyike. Négymillió lengyelnek, orosznak, ukránnak, franciának, csehszlováknak, olasznak, belgának, görögnek, norvégnak, németnek, osztráknak, hollandnak, jugoszlávnak a sírja. Auschwitz földje milliók számára a gyász és bánat — millióknak jelenti a szülő, férj, feleség, gyerek, hozzátartozó hamvárt, sírját. Ma a tábor helyén múzeum is van, körülötte szögesdróttal. Magasodnak az őrtornyok . i» Emberek hamvától süpped a homok. Auschwitz vádol, figyelmeztet. * '" Látszólag törékeny aszszony dr. Diarnant Sándor, né (Szeged, Jósika utca 32.). Az auschwitzi haláltábor egyik foglya volt. Emlékezik és fájó sebeket szakít fel az egyszerű, dolgos szülők gyermeke, a volt nőikalap, készítő inas. A B. III.-as láger 8-as barakjában volt. S nincs szó, amellyel vissza lehetne adni mindazt, ami Auschwitz annyiszor elátkozott, borzalmas földjén történt. Tanulságtételül íme az emlékezésekbőd: — Anyámmal vittek Ausch. witzba, apámat jóval előbb elhurcolták, hogy hol halt meg, nem tudjuk. Amikor a táborba értünk, mindjárt elválasztottak anyámtól. Akkor ő negyven éves volt, én pedig tizenhétSzűk ba. rákban, egymás hegyén-hátén tudtunk -nyugodni-". Rossz pokróc volt a ruhánk, s amit ettünk, az valójában nem is volt ennivaló. ,, Éjjel és nappal füstölt a krematórium,-., S hányszor jutott az ember eszébe, hogy a halál megváltás? De azért mindig ott izzott bennünk az élet szikrája . s, Vártuk a szovjet katonákat! Csend. Fájdalmas emlékezni. Aztán mégis beszél tovább a haláltábor volt foglya: — Nem találkoztam anyámmal, — ott halt meg Auschwitzban, — s nedves az emlékező szeme. Majd idézi a borzalom egy másik éjszakáját. Egy egész baraksort benzinnel öntöttek le a hitleristák, s úgy égették meg benne az embereket. Napokon át a levegőben terjengett az égett emberhús szaga. S Mengele, a tábor simaképű -orvosa«, az emberbőrbe bújt fenevad, élő embereken végzett kísérleteket. A tábor katonai parancsnokai emberbőrből készítettek cédáiknak ridikülöket, meglepetésnek. A nőknek, férfiaknak mindig kopaszra nyírták a fejét. Emberhajból szövetet, textilholmikat csináltak. Micsoda döbbenetes dolog volt, hogy emberhúsból, a halottakból szappant gyártottak. Kis darabkát juttattak is ezekből a becstelen és cinikus gyilkosok a foglyoknak. Ki tudja, melyikük fogta kezébe a szeretteiből készült szappant? Az emberek csontját megőrölték, és üveggyártáshoz használták. Tudják, tanúsítják ezt a Májusi történet Gábor apó nem olyan volt, Mint a föbbi öreg ember• Már csak azért sem, mert szép, hosszú, hófehér szakálla is megkülönböztette a többitől. Kis unokájának, de a szomszéd gyerekeknek is, régi történeteket mondott el, rA gyerekek rendszerint öregapó lábához telepedtek, s úgy hallgatták • szebbnél-szebb meséket. Csendes nyári estéken kint a kiskapuban, télen pedig bent a jó meleg búboskemence mellett. Most is ott ültek a jó májusi nap melegében a kiskapuban és nagyapó mesélt. A gyerekek körülvették az öregembert, a lélekzetvisszai fojtva figyeltek: — Egyszer régen. Már talán húsz esztendeje is van, a Tisza partján élt egy nagyon gazdag földbirtokos, 'Annyi volf a földje, hogy a Tiszától a Marosig ért a határa és annyi cselédet, bérest tartott, hogy számát sem tudta. A sok szegényember éjjel-nappal dolgozott, 8 mégis alig kereste meg a betévő falatját. Egyszer aztán összebeszéltek a szegények, hogy május elsején, a munka ünnepén, nagy lakomát csapnak. A dúsgazdag uraság gulyájából vágnak tinót, s juhnyájából kiválasztják a legszebb ürüket. Elő is készítettek mindent a nagy ünnepre, A uradalom egyik pusztájában gyülekeztek és sütött ek-főztek mindenfele jót. Am az uraság ezt valahogy megtudta, s egy-keltöre ott termett. De nem egyedül, hanem csendörökkel körülvéve. A sok fegyveres bekerítette az •ünnepre készülődő szegényembert, hogy el ne szaladhasson egy sem. 'Az uraság meg tizenkét csendőr kíséretében bement az épület udvarára. Azt mondta a dölyfös uraság: „Hogy mertétek levágni az ért jószágaimat, mikor azok nem a tiéitek!" "A szegénység legbátrabb embere előlépett, s azt mondta: „Már miért kértünk volna engedélyt, hiszen a tinókat mi neveltük, a juhokat mi gondoztuk, nem az úr és jogunk van hozzál" Az uraság erre megbilincseltette a bátor felszólalót és rájuk ripakodott: „Ezért a cselekedetért te börtönbe jutsz, ti pedig — mutatott a többire — harminc évig kenyéren és vízen fogtok dolgbzni. Ez a büntetéstek, mert más tulajdonához nyúltatok". öregapó itt egy kis szünetet tartott. •— 'A harminc esztendőből már húsz eltelt, s az uraság sokszor, még a kenyeret is elvonta az emberektől. Nagyon sokat szenvedtek ezalatt az idö alatt. De egy szercsak, messzi keletről, egy nagy nép fiai jöttek el, hogy a szegény embereket megváltsák a kegyetlen rabságból. Össze is szedték az uraság legszebb állatait, s a saját maguknak épített istállókba hajtották be őket. Aztán ismét eljött a szép május, amikor a fák kirügyeztek, az emberek vidám dalokat énekeltek ég levágták az uradalom juhnyájából választott legszebb ürüket, s nagy lakomátcsaptak. Az uraságot most ők kötözték meg és a nép törvényszéke elé állították. Az a bátor szegényember volt a bírája, akit annakidején bilincsbe veretett. Nemsokára minden uraságot elzavartak az országból, s azóta látjátok . nem sanyargatja senki a népet. 'Az öregapó megsimogatta fehér szakállát ég azt mondta a gyerekeknek: — Most pedig Menjetek szépen haza, mára befejeztük a mesét. De egyet ne feledjetek el: ez olyan mese volt, ami igazán megtörtént... iDyos) tábor volt foglyai, — bizo. nyitja az auschwitzi múzeum is. Diarnant Sándorné nemcsak emlékezik, nemcsak gyászol. Olyan nyilvánvaló, hogy minden csepp vérével harcol azért, többé ne legyen Auschwitz. S oltalmazza, védi a békét, az emberséget szabad hazájában. Férje főhadnagy, katonaorvos. Ö maga is katona volt a felszabadulás után és ha szerényen, csendesen • is, mindig ott van, ahol a béke ügyéért cselekedni, tenni kell. • Bóka... Sok nagy és kis dolgot jelent. Gyerekek önfeledt kacaját. Meghitt sétát a Tisza-parton. Alkotó munkát és labdarugó mérkőzést. örömmel teli mát, jövő építést. Tavasz van, virágba borulnak a fáit és itt Szegeden, az Aradi vértanúk terén béke-kertet létesítünk. Városunk utcáira most tavasz eljöttével facsemetéket ültettünk. Évek kellenek hozzá, amíg nagy lesz a lombkoronájuk. A szülő titkon, vagy nyíltan tervezi, hogy mi lesz gyermekéből. A' békeí veks-n pedig szaporodnak az aláírások. Űj Auschwitz fenyeget, mert az új hitlerek a tengeren innen és a terigeren túl háborút, rettegés!;, fékevesztett gyilkolási iázat személyesítenek meg. Élesztgetik Nyugat-Németországban a fasiszta hadsereget. Nem felejthetjük . hát Auschwitzot, a háború halottait, gyászát, a kegyetlen német csizmát. S amint Jozef Gyrankiewicz, az auschwitzi haláltábor volt foglya, a lengyel minisztertanács elnöke mondotta a tábor felszabadulásának tizedik évfordulóján: "Soha többé Auschwitzot — ez azt jelenti, hogy soha többé nem szabad fegyverteleneknek lenni. Soha többé Auschwitzot — ez azt jelenti, hogy az egész béketáborral együtt olyan erőt kell alkotnunk,' amely •elve-' szi az agresszorok kedvét új háborútól"-. Az erő a népek összefogása is, s kiállása a béke ügyéért. A békeívet aláírni már állásfoglalás. Nem árt, ha idézzük Auschwitzot, a háború borzalmait, a német fasizmus tombolását, hogy becsültebb legyen a szabad életünk, a béke. Amikor most, a mai napon, a május elsejei felvonuláson békegalambokat is röppentünk az ég felé, azt jelképezzük: tettekre is készek vagyunk, (morvay) Á DISZ Városi Bizottságának felhívása a szegedi fiatalokhoz Tizedik évfordulója közeleg annak a napnak, mikor a Szovjet Hadsereg és szövetségesei legyőzték a fasiszta Németországot, s Európa népeit megszabadították a fasiszta igától. 1945 május 9 óta a magyar ifjúság szabad emberi élete kibontakozott hazánk újjáépítésében s a szocializmus megvalósításáért vívott harcban. A felszabadulás előtti nyomor, kizsákmányoltság, elzártság helyén új utak nyíltak az ifjúság előtt a tanulás, a szabad alkotó munka, a megbecsült élet és a biztos jövő felé. Az ifjúság élt az új lehetőségekkel. Sikerrel végezte el az egyetemeket, főiskolákat, építette Sztálinvárost, felsők között indult a szocialista mezőgazdaság gócaira: a gépállomásokra. Mindezzel azt bizonyította, hogy a párt céljait magáénak vallja. A DISZ megalakulása fordulatot jelentett ifjúságunk életében. Egyeséges szervezetbe tömörültek a fiatalok, mely az MDP útmutatásai, alapján, annak segédcsap^taként vezeti őket a szakad életünk megvédéséért és a hazánk felvirágoztatásáért vívott harcban. A s'^egedi fiatalok szép eredményeket ertek el ezen az úton, s ezek az eredmények további jó munkára kibelezik őket. Városunk és Csongrád megye ifjúsága jól döntött, amikor ^nájus 9-ét választotta ki az irrjúság napjának. Már a tavalyi megmozdulás tükrözte, hogy Szeged és a megye fiataljai nem feledkeztek meg a fasizmus borzalmairól, nem akarnak új háborút. Az idén az ifjúság napja megint nagy tiltakozás kell, hogy legyen a háborús gyújtogatok ellen, akik egy harmadik világháborúba akarják sodorni a népeket. Ma már nem elegendő azt mondani, hogy -soha többé Auschwitzot". Azért kell dolgoznunk, hogy jó munkánkkal országunkat szilárdabbá, gazdagabbá tegyük. Hazánk' felvirágoztatásáért és erősítéséért végzett jó munkánk lesz szilárd hitvallásunk a béketábor, a Szovjetunió mellett. Az ifjúság napjának tiszteletére — melyet az idén május 8-án, vasárnap ünnepelünk meg — békemüszakot hirdetünk a következő hétre, május 3-tóL Szegedi fiatalok: legjobb tudásotok és képességeitek szerint dolgozzatok ezen a műszakon! Jó munkátok legyen élő bizonyítéka a háborús gyújtogatok elleni tiltakozásotoknak, és szilárd egységünknek pártunk mellett. így ünnepeljük meg a győzelem napját, DISZ VÁROSI BIZOTTSAGA A magyar dolgozók tiltakozása A francia kormány intézkedése, amellyel betiltotta a francia dolgozók május elsejei felvonulását, mély felháborodást váltott ki dolgozó népünk körében. Dolgozóink számos üzemben röpgyűlésen tárgyalták meg a francia kormány munkásellenes intézkedéséi és a francia kormányhoz, valamint a francia általános munkásszövetséghez küldött táviratokban juttatták kifejezésre mélységes felháborodásukat a dolgozók jogainak lábbal tiprása miatt, követelték a munkásosztály hagyományos ünnepének, május elsejének szabad megünneplését és egyben testvéri szolidaritásukról biztositolták francia dolgozó lestvéreiket. Táviratot küldött a francia kormányhoz a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének elnöksége, a Barcsi Fűrésztelep, a Díszműbőrgyár, p Fővárosi Autóbusz üzem dolgozói, a Francia Általános Munkásszövetséghez pedig a Szolnoki Cukorgyár, valamint a Salgótarjáni 'Acélárugyár dolgozói. i ] • <1TASZSZ jelentése a május t-i díszszemléről és felvonulásról Moszkva (TASZSZ) Moszkvában közzétették azt a napiparancsot, amelyet Moszkalenko, a Szovjetunió marsallja, Moszkva város helyőrségi parancsnoka, a moszkvai katonai körzet csapatainak parancsnoka a május 1-i díszszemléről kiadott. A díszszemle, amelyen az említett csapatok résztvesznek, délelőtt tíz órakor kezdődik a Vörös téren. A díszszemlét G. K. Zsukov honvédelmi miniszter, a Szovjetunió marsallja fogadja, A díszszemle parancsnoka: Moszkalenko marsall. A napiparancs értelmében a május 1-i ünnep tiszteletére tüzérségi díszössztűz hangzik majd eL A moszkvai dolgozók képviselőinek felvonulása tíz óra 50 perckor kezdődik a Vörös téren. Révai József elvtárs kiiünletése ' A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Révai József elvtársnak, az Elnöki Tanács elnökhelyettesének kiváló munkája elismeréséül a-Magyar Népköztársaság Érdemrendje- kitüntetést adományozta. A kitüntetést Dobi István elvtárs, az Elnöki Tanács elnöke szombaton adta át. — Az atomenergia kiállítás május 1-én és 2-án is egész nap nyitva. A kiállítást a látogatóiénak szakemberek ismertetik, A külügyminisztérium közli: A külföldön élő magyar állampolgárokra vonatkozó amnesztia rendelettel kapcsolatban — amit a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa hazánk felszabadulásának tizedik évfordulója alkalmával bocsájtot" ki — a Magyarok Világszövetsége információs irodája, a nagy érdeklődésre való tekintettel május 4—5-én a tiszántúli megyék megyei tanácsainak székhelyein felvilágosítást nyújt az érdeklődő feleknek. Mindazon személyek, akik a tiszántúli megyékből levéllel fordultak az információs irodához felvilágosítás végett, keressék fel a megyei tanácsokat május 4—5-én délelőtt 8-tól délután fél 5-ig és ott a szükséges tájékoztatást megkapják. Az épülő Kazincbarcika Megnyílt az első sztálinvárosi májusi vásár Szombaton délelőtt Sztálinvárosban a széles Sztálin út középen díszes pavilonsor fogadta gazdag áruválasztékkal a látogatókat. A virágágyakkal, szökőkutakkal díszes vásárterületen hatvan pavilonban állították ki a helyiipar, a Fejér megyei és a fővárosi vállalatok áruit. A 14 méter unaam. fwj«B9P zaemse*^ vei köszöntötte a vásár megnyitására érkező vendégeket, köztük a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének több tagját. A vásár szabadtéri színpadán Tapolczai Jenő tanácselnök üdvözlő szavai után Bognár József belkereskedelmi miniszter mon'<*«*$ fmnm: fceeafito*. Nem volt olyan május felszabadulásunk óta, melyen nem ünnepeltünk új hidakat, gyárakat, várasokat. Most a tizenegyedik szabad május napján oz ország déli csücskéből köszöntjük hazánk új nehézipari bázisának építőit — Kazincbarcika építőit. A felszabadult magyar nép erejét, tettrekészségét bizonyítják Sztálinváros, Inota, Komló után Kazincbarcika többemeletes házai, s nem utolsósorban a Sajó mentén épülő hatalmas Vegyiművek. A semmiből építettük újjá országunkat, a puszta földből nőttek ki városok az elmúlt tíz esztendő alatt. Kazincbarcika, az ifjak városa ismét egy bizonyítéka békeakaratunknak, teltrekészségünknek, ^ . i