Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-24 / 96. szám

DELMRGVRRORSZRG 2 Vasárnap, 1955. április 84. Mi történt q külpolitikában ? A kínai kormány hajlandó tárgyalni Amerikával a tajvani feszültség enyhítéséről — mondotta Csou En-laj Bandungban Bandungban, az ázsiai—afrikai érte­° kozlelon résztvevő küldöttségek szombaton továbbfolytatták tanácskozá­saikat. Egy bizottság, amelynek tagjai Burma, Ceylon, a Fülöp-szigetek, India, Indonézia, Kina, Pakisztán és Thaiföld küldöttségének vezetői voltak, szombaton délután 1 órakor összeült, hogy megvi­tassa a távol-keleti feszültség enyhítésé­nek kérdéseit, különös tekintettel a tajvani térségre. A megbeszélésen felszólalI Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság minisz­terelnöke és külügyminisztere és többek között kijelonlette, hogy a kínai nép ba­rátsággal viseltetik az amerikai nép iránt és nem nkar háborút vivni az Amerikui Egyesült Államok ellen. A kínai kormány — mondotta Csou En-laj — hajlandó tárgya­lásokat kezdeni az Egyesült Államok kor­mányával, hogy megvitassa a távol­keleti feszültség enyhítésének kérdését ét különösen a tajvani térségben uralkouo feszültség enyhítésének kérdését. Csou En-laj nyilatkozata a nemzetkC/.i politika nagy eseménye és újabb bizonyí­téka annak, hogy a Kinai Népköztársaság mindent elkövet annak érdekében, hogy a távol-keleti feszültséget békcs eszkö­zökkel, tárgyalás tUján oldják meg. Az indiai vozető lajmk cikkeikben el­ismeréssel írnak Cson En-lajnak a ban­duugi értekezleten mondott beszédeiről. Különösen kiemelik a Kinai Népköztársa­ság miniszterelnökének április 19-én mon­dott beszédeit, nmelyckkol — mint a la­pok írják — épilő módon hozzájárult az értekezlot sikeréhez. — „Amit Csou En­laj miniszterelnök mondott — állapítja meg az Indián Express április 22-1 vezér­cikkében — bizonyítéka annak, hogy Kinál országának megerősítése foglalkoz­tatja. mintán nincsen katonai támaszpont­ja külföldön. Mindannyiunknak méltá­nyolni kell azt a szellemet, amelyben Csou En-laj az értekezlet résztvevőit meg­hírt a. hogy látogassanak Kínába és tanul­mányozzák az ottani helyzetet". A bandungi értekezlet előreláthatóan ma befejezi munkáját, ha csak a részt­vevő küldöttségek vezetői másként nem határoznak. Qinay francia külügyminiszter — • mint már tegnapi számunkban közöltük, — Londonban tárgyalásokat folytatott MacMillan angol külügyminisz­terrel ég találkozott Eden miniszterelnök­kel is. A londoni lapok kommentárjaikban ezzel kapcsolatban arról számolnak be, hogy a két külügyminiszter tárgyalásai­nak előterében az osztrák államszerződés kérdése állt. Ennek során tanácskoztak a nyugati kormányoknak a szovjet kormány legutóbbi jegyzékére adandó válaszáról is. MacMillan és Pinay, jóllehet kívánatos­nak minősítették, hogy az osztrák kérdés­sel foglalkozó értekezlet „lehetőleg mi­előbb" összeüljön, mégis arra a következ­tetésre jutottak, hogy egyelőre a négy nagyhatalom bécsi nagykövetei értekez­letének összehívására kell szorítkozni. A francia külügyminiszter pénteken, miután visszatért Londonból, fogadta a sajtó képviselőit és a nyugati hatalmak diplomáciai programjára vonatkozóan kö­zölt részletekot. Mint mondotta, április 27-én Londonban nyugat', szakértők gyűl­nek össze, hogy előkészítsék a külügymi­nisztereknek a Szovjetunió külügyminisz­terével való tárgyalását. Pinay hozzá'ette, hogy Németország képviselőjét meghívják ezekre a megbeszélésekre. Elmondotta to­vábbá, hogy a párizsi egyezmények ratifi­kációs okmányait Franciaország é9 több nyugati ország május 5-én letétbe helyezi. Az Egyesült Államok és Nyugat-Német­ország már korábban letétbehelyezte eze­ket az okmányokat. A Nyugateurópai Unió e ratifikációs okmányainak letétbe­helyezéso ugyanis a befejező része a pá­rizsi egyezmények ratifikációs eljárásá­nak és gyors lebonyolításával a nyugati hatalmak azt akarják elérni, hogy Nyu­gat-Németország már részlvchessen az Atlanti Tanács május 9-re kitűzött pári­zsi ülésszakán. Lenin a munkásosztály és a parasztság szövetségéről Egyezség a Kinai Népköztársaság és Indonézia között Peking (Űj Kína). A Kína! Népköztársaság és az Indo­néz Köztársaság között tár­gyalások folytak a kettős ál­lampolgárság kérdéséről. A tárgyalásokról kiadott együt­tes közlemény rámutat, hogy a két fél az elmúlt év no­vemberében és decemberében tartott előzetes tárgyalások alapján a Dzsakartában és Bandungban 1955 március 29-től április 20-ig tartó tár­gyalásokon megkötötte a „Kí­nai Népköztársaság és az In­donéz Köztársaság közötti, a kettős állampolgárság kér­désére vonatkozó szerződést". A szerződést a Kínai Nép­köztársaság nevében Csou En-laj külügyminiszter. az Indoné2 Köztársaság nevé­ben pedig Szunarzsu külügy­miniszter írta alá. „Tisztában vagyunk azzal — mondotta ezalkalommal Csou En-laj —, hogy néhány más országot ugyancsak ér­dekel ez a kérdés. Nagy je­lentőségű, hogy ezt a problé­mát az ázsiai—afrikai érte­kezlet időtartama alatt oldot­tuk meg. Ezzel újabb példát szolgáltattunk arra, hogy az ázsiai és afrikai országok kö­zötti bonyolult kérdéseket a baráti tárgyalások szellemé­ben meg lehet oldani." Kolelavela ceyloni minisztereink manőverei a bandungi értekezlet aláaknázására Bandung. Az Üj Kína hír­ügynökség különtudósítója írja: Kotelavela ceyloni minisz­terelnök pénteken délelőtt sajtóértekezleten fejtette ki álláspontját a tajvani hely­zetről. A ceyloni miniszter­elnök teljes tájékozatlanságot árult el, amikor azt állította, hogy Tajvan népe faji jel­lemvonásaiban és nyelvében annyira különbözik a Kínai­aktól, -mint az angolok a franciáktól*. Történelmi té­nyekkel szerette volna iga­zolni azt az állítását, hogy Tajvan -független- volt. A tények ilyen eltorz.ítása alapján Kotelavela amellett száll síkra, hogy Tajvant kü­lön kell választani Kínától és -független állammá- kell tenni. Javasolta a sziget nemzetközi gyámság alá he­lyezését. Ismeretes, hogy egy hason­ló jellegű javaslat, amely Kína területének csorbítá­sát és a kínai belügyekbe való beavatkozást célozta, már csődbe jutott. A ceyloni miniszterelnök lelkiismeretlenül rágalmazta a Szovjetuniót, Kínát és a né­pi demokráciákat, noha ezeknek az országoknak egyike sem fenyegette soha Ceylon létét. A különböző or­szágok kommunista mozgal­mait úgy próbálta feltüntet­ni, mint amelyek összeegyez­tethetetlenek a népek békés együttélésével. Bandungban széleskörű gyanakvással fogadták a cey­loni miniszterelnök sajtóér­tekezletét. Rövid külpolitikai hírek Szov'et javaslat a szovjet—japán tárgyalások színhelyére vonatkozóan Moszkva (TASZSZ) A. A Szoboljev április 18-án vá­lasz jegyzéket nyújtott át Szavada nagykövetnek, az ENSZ-ben működő japán megfigyelőnek. E jegyzékben a szovjet kormány megis­métli április 4-i nyilatkoza­tát, melyszerint helyes len­ne a szovjet-japán tárgyalá­sokat Toklóban, vagy Moszk­vában megtartani. A jegy­zék a továbbiakban rámu­tat arra. hogy —a japán kor­mány kívánságainak megfe­lelően, hogy a tárgyalásokat Japán és a Szovjetunió ha­tárain túl tartsáik meg — a szovjet kormány hajlandó hozzájárulni ahhoz, hogy a szovjet-japán tárgyalások színhelye Genf, vagy London legyen. • A Reuter jelenti: Japán szombaton hivatalosan azt javasolta a Szovjetuniónak, hogy a két ország *béketár­gyalásait* tartsa június hó elején Londonban — jelen­tették ki szombaton a japán kormányhoz közelálló meg­bízható körökben. London (TASZSZ) A Daily Express jelentése szerint az angol hatóságok nem enge­délyezték Joliot-Curie pro­fesszornak és más híres tu­dósoknak, hogy beutazzanak Angliába és résztvegyenek a tudományos dolgozók világ­szövetségének konferenciá­ján. Lloyd-George belügymi­niszter azzal indokolta a be­utazási vizűm megtagadását, hogy a konferenciát felhasz­nálhatják -a hidrogénbom­bával kapcsolatos kommu­nista propaganda céljára*. A lap értesülése sze­rint az angol hatóságok magatartása miatt a konfe­renciát nem Angliában, ha­nem egy más országban fog­ják megtartani. , Párizs (TASZSZ) Az AFP tudósítójának jelentése sze­rint a damaszkuszi Sport­stadionban az egyiptomi és a sziriai labdarúgó-csapat mér­kőzése alatt meggy ilkoliák Adnan Maliki ezredest, a szi­riai hadsereg helyettes vezér­kari főnökét. A merénylő ön­gyilkosságot követett el. A gyilkos a fasisztabarát szí­riai -"Néppárt* tagja volt. A tudósító kiemeli, hogy a merénylet politikai jellegű. Az United Press damasz­kuszi tudósítója szerint Ma­liki ezredesről köztudomású volt, hogy meggyőződésesen ellenezte Sziria részvételét külföldi egyezményekben és szövetségekben. Maliki an­nakidején tevékenyen részt vett Sisakli diktátori rend­szerének felszámolásában. Párizs (MTI) Edgár Faure francia miniszterelnök érte­kezletet tartott a miniszter­elnökségi palotában az atom­kérdésről. Az értekezlet végén Faure miniszterelnök nyilatkozatot tett, amelyben leszögezte: *Azt akarjuk, hogy Francia­ország atomnagyhatalom le­gyen*. Ezután óvatos, de félreérthetetlen célzásokat tett arra, hogy Franciaor­szág adott esetben igénybe venne atombombát. A munkásosztály és a dol­gozó parasztság szövetségé­nek megteremtése és meg­szilárdítása a Szovjetunió­ban, később pedig a népi de­mokratikus országokban, a leninizmus eszméjének, a Szovjetunió Kommunista Pártja, valamint az európai és ázsiai népi demokratikus országok kommunista és munkáspártjai hatalmas po­litikai és szervező tevékeny­ségének eredménye. Marx és Engels nem egy­szer mutattak rá annak szük­ségességére, hogy a proletá­riátus a földbirtokos-kapita­lista elnyomás megsemmisí­tése és a szocialista forrada­lom győzelme nevében maga mellé állítsa a dolgozó pa­rasztok tömegét. Lenin egyik legnagyobb érdeme, hogy űj történelmi viszonyok közölt, az imperializmus korszaká­nak viszonyai között tovább­fejlesztette a marxista taní­tást. Lenin a marxizmus tör­ténetében először határozta meg pontosan a munkásosz­tály és a parasztság forra­dalmi szövetségének gondo­latát, mint a dolgozó töme­geknek legfőbb eszközét az önkényuralmi politikai elnyo­más és a földbirtokos-kapita­lista kizsákmányolás meg­szüntetéséért folyó harcban. Rámutatott arra: a proletá­riátusnak végig kell harcol­nia a demokratikus forradal­mat; azaz végre kell haj­tania a burzsoá-demokratikus forradalmat maga mellé ál­lítva a parasztság tömegeit, hogy erőszakkal szétzúzza a cári • önkényuralom ellenállá­sát, semlegesítse a burzsoázia ingadozását. A munkásosz­tálynak végre kell hajtania a szocialista forradalmat is, maga mellé állítva a lakos­ság félproletár elemeit, hogy erőszakkal szétzúzza a bur­zsoázia ellenállását és semle­gesítse a parasztság és kis­polgárság ingadozását. A bur­zsoá-demokratikus forrada­lomból a szocialista forrada­lomba való áttérésnek ez volt az új lenini elmélete. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártja a parasztkérdésben folytatott, három lenini stra­tégiai jelszó következetes megvalósításával, világtörté­nelmi győzelmet aratott. Az orosz munkásosztály pártja vezetésével, együtt a nincs­telen parasztsággal a városi és falusi kapitalizmus ellen, a középparasztság semlegesí­tésével, végrehajtotta az Ok­tóberi Szocialista Forradal­mat, amely új korszakot nyi­tott az emberiség történel­mében: a kapitalizmus össze­omlásának és a szocialista rendszer győzelmének kor­szakát. Szovjetország munkásosz­tálya harcban a kulákokkal, szilárdan támaszkodva a nincstelen parasztságra, a kommunista párt vezetésével győzelmet aratott a külföldi intervenciósok és fehérgár­disták elleni harcokban az 1918—1920. években és a szo­cialista társadalom felépíté­séért vívott harcában. A bolsevikok pártja meg­valósította Lenin bölcs út­mutatását a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövet­ségének megteremtéséről és az orosz proletáriátus mar­xista pártjában kikovácsoló­dott munkás-paraszt szövet­ség hatalmas, legyőzhetetlen társadalmi erővé vált. Lenin a világ első szocia­lista államának megalapítója és vezetője, a munkásosztály és a dolgozó parasztság szö­vetségében a proletáriátus diktatúrájának szilárd alap­ját látta. A proletárdiktatú­rát úgy határozta meg, mint a munkások és dolgozó pa­rasztok munkásosztály ve­zette szövetségének sajátos formáját. Lenin a szovjet munkásokat és parasztokat felfegyverezte azzal a tudo­mányosan megalapozott programmal, amelynek se­gítségével a gazdaságilag el­maradott Oroszország hala­dó, erős szocialista hatalom­má alakult. Ez a program tervbe vette az ország szo­cialista alapokon történő át­szervezését, a kultúrforrada­lom megvalósítását. Lenin a nehézipart tekintet­te a szocialista átalakulás alapbázisának. Ezért felhív­ta a városi és falusi dolgozó­kat, hogy még a legkisebb megtakarítást is a nehézipar fejlesztésére, a villamosítás megvalósítására fordítsák. Rámutatott arra. hogy csak ezen az úton lehet megvaló­sítani a legfontosabb törté­nelmi feladatot — *egyik ló­ról a másikra, mégpedig a nyomorúságos parasztgebéről, a muzsik lováról, a tönkre* tett parasztország viszonyai* nak megfelelő takarékosság lováról arra a lóra átnyer­gelni, amelyet a proletáriátus keres a maga számára: a gépi nagyipar, a villamosítás, a Volhov-Művek stb. lovára*, A hatalmas szocialista ne­hézipar megteremtésének le­nini eszméi elszakíthatatla­nul összekapcsolódnak híres szövetkezeti tervével, amely a paraszti tömegeket bevonja a szocializmus építésébe. Le* nin általában a szövetkezet* ben, de különösen a mező* gazdasági szövetkezetben a parasztság számára azt aléU érhető és érthető utat látta, amelyen a sokmilliós szétta­golt egyéni gazdaságról áttér­hetnek a hatalmas egyesü* léshez: — a kolhozokhoz. A Szovjetunió munkásai és parasztjai a kommunista párt vezetésével, teljesítve az új társadalom építésének le­nini programját, elkeseredett harcban a belső és a külső ellenséggel, sikeresen meg­valósították a szocialista ipa­rosítás és a mezőgazdaság kollektivizálásának politiká­ját, s a világon elsőnek épí­tették fel a szocialista társa­dalmat. A kommunista párt és a szovjet kormány az utóbbi években intézkedéseket foga­natosított a nehézipar, a könnyű- és élelmiszeripar, a mezőgazdaság további fej­lesztésére, a néptömegek jó­létének emelésére Ez előse­gíti a szocialista állam szi­lárd alapjának, a munkás­osztály és a parasztság szö­vetségének további megszi­lárdulását. Azok a sikerekben gazdag hazai tapasztalatok. ame­lyeket a munkásosztály és a dolgozó parasztság szövetsé­gének megteremtése és meg­szilárdítása terén a Szovjet­unió Kommunista Pártja, va­lamint az európai és ázsiai népi demokratikus országok kommunista és munkáspárt­jai összegyűjtöttek, lelkesí­tik a kapitalista országok kommunista pártjait, ame­lyek a város és a falu dol­gozó tömegeit a békéért, a demokráciáért és a szocia­lizmusért folyó önfeláldozó harcban egyesítik. Végetérlek a francia—tuniszi tárgyalások Párizs (MTI) A francia— tuniszi tárgyalások péntekre virradó éjszaka a miniszter­elnökségi palotában lefolyta­tott utolsó tanácskozással vé­get értek. A két fél jegyzőkönyvet írt alá, de magát a francia—tu­niszi megállapodást nem kö­tötték meg, A megállapodás egyes pontjait még nem ön­tötték végleges formába és a tárgyalásokat május 30 tá­ján, a ramazán-ünnepek után újra kezdik. A pénteken reg­gel aláirt jegyzőkönyvek még megerősítésre várnak a tuni­szi bej, valamint a francia kormány, illetve parlament részéről. A francia sajtó a meg­egyezésnek még nem hiva­talos részleteit közli. E meg­egyezés értelmében Tunisz elvben -belső autonómiát* kap, amelyet azonban bizo­nyos megszorításokkal kor­látoznak. Tunisz külképvise­lete, valamint a katonai ügyek intézése továbbra is Franciaország kezében ma­rad. A nagyvárosokban a franciák 3/7 arányú képvise­letet kapnak, míg a többi vá­rosokban, ahol a francia ko­lónia létszáma meghaladja a tíz százalékot, Franciaország képviselete 30 százalékos lesz. A rendőrség sokat vitatott kérdésében a status quo még két évig érvényben marad, ennek letelte után a tuniszi kormány veszi át a rend fenntartását, ile a rendőrség főtisztviselői tncg nyolc évig franciák lesznek. Az Humanitében Pierre Courtade ezt írja a francia— tuniszi jegyzőkönyv aláírásá­ról: Mit lehet gondolni erről az autonómiáról, amely még hosszú évekre megtagadja a tuniszi néptől azt a jogot, hogy saját rendőrsége legyen és a francia adminisztrációra bízza az ország védelmén és e területre való felügyeleten kívül még a határok, kikö­tők és repülőterek ellenőrzé­sét is? Mit lehet gondolni azokról a *jogi megállapodásokról*, amelyek a status quo fenntartását még hosszú évekre előirányozzák? A lap ezután megállapítja: — A megállapodásokból ki­derül: az a figyelmeztetés, amelyet a Tuniszi Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­ga intézett a tuniszi tárgyaló leiekhez néhány nappal eze­lőtt, teljesen igazolt. Tahar Ben Ammar miniszterelnök lényeges kérdésekben enge­dett a franciáknak. Rendelet a hizóbaóllításról A begyűjtési miniszter és a pénzügyminiszter rendelet­ben szabályozta a hízóbaállí­tási, valamint a sertésbeadá­si kötelezettségüket nem tel­jesítő egyénileg gazdálkodó termelőkkel szemben alkal­mazott behajtási eljárást. E szerint a sertésbeadásra kötelezett főbeadókat a beadás határ, ideje előtt 4 hónappal fel­szólítják, hogy legalább G0 kg-os sertést állítsanak hí­zóba. Annak a főbeadónak, aki az írásbeli felszólítás után 1 hónappal sem tesz eleget hízóbaállitási kötelezettsé­gének, a sertésbeadása azon­nal esedékessé válik és vele szemben megindítják a be­hajtási eljárást. A rendelet szerint azoknál a hosszabb ideje hátralékos kulákoknaJ, űzerkedőknél, beadási kötelezettségüket rendszeresen nem teljesítő termelőknél, akiknek a be­hajtási eljárás idején nincs beadható sertésük, vagy más mezőgazdasági termékük, a beadási hátralék erejéig le­foglalják az ingóságokat. Ila foglalás után 5 napon belül sem rendezi a terme­lő sertésbeadását, a lefog­lalt ingóságokat értékesi­tik. n A sertésbeadási hátralé­kukat hosszabb idő óta önhi­bájukbői nem teljesítő kulá­koknál. üzérkedőknél el le­het rendelni a ház-, illetve földingatlanuk végrehajtás alá vonását is. Ma isméi bemuiaiják a Karnyónéi az egyetemisták Az Irodalomtörténeti Inté­zet Kisszínpada ma este fél 8 órai kezdettel ismét bemu­tatja Szegeden Csokonai „Karnyóné" című vígjátékát az újszeged i November 7. Kultúrházban. Ez lesz a da­rab tizedik előadása. Hétfőn pedig a Központi Egyetem aulájában szerepelnek a Kar­nyónéval a színjátszók a fel­szabadulási kulturális sereg­szemlén. Rövidesen — május (közepén — új vígjátékkal. Moliére „Scapin furfangjai" című művével lép színpadra a csoport.

Next

/
Thumbnails
Contents