Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-21 / 93. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK7 AZ MDP CSONGKADMBGYEi BIZOT l S A G A N A K LAPJA XI. évfolyam, 93. szám Ara: 50 fillér Csütörtök, 1955. április 21. Mai számunkból: Felhívás Szeged dolgozó népéhez (3. oldal) Mi látható az atomenergia kiállításon? (4. oldal) Emlékezzetek Iljicsre (5. oldal) Különös költségcsökkentés (6. oldal) r A falu gazdája A Központi Vezetőség márciusi határozata kommunista őszinteséggel tárta fel előttünk azokat a hibákat, melyek akadályozzák a falu és a mezőgazdaság szocialista előrehaladását. A határozat nyomán beibiznyosodott, hogy legtöbb nehézségnek, annak, hogy egyes helyeken nem fejlődött, háttérbe szorult a szövetkezeti mozgalom, hogy a kulákok egyre szemérmetlenebbül szabotálják az adófizetési és begyűjtési kötelezettségüket, hogy elhatalmasodott az üzérkedés, a spekuláció, elsősorban a hiányos pártellenőrzés, a szívós politikai felvilágosító munka, s általában az aktív falusi pártélet hiánya is oka volt. Számos községi párttitkár, pártfunkcionárius és pártszervezet nem tudott kellő módon élni a párt erejével, hatalmával. Nem tudtak a pártvezetőségek a falu igazi gazdájává lenni. Emiatt sok helyen megcsappant a pártszervezet tekintélye. Maguk a párttagok sem érezték kellőképpen a pártmunka iránti felelősségüket. Ez a légkör rendkívül alkalmas volt arra, hogy a kulákság és népi demokráciánk többi ellenségei egyre nyíltabban szabotáljanak, izgassanak pártunk és államhatalmunk ellen. A márciusi határozat amellett, hogy feltárta ezeket a hibákat, megmutatta a nehézségekből kivezető utat is. E határozat szellemében magasabb pártszerveink most a legki próbáltabb, az osztály harcban és a falusi pártimunkában legtapasztaltabb elvtársakat küldték a falura. A szegedi járás 19 községében választottak az elmúlt hetekben új községi pártbizottságot és párt-végrehajtóbizottságot, négy község élére pedig függetlenített párttitkárt állítottak. Olyan elvársakat, akik nagy politikai és különböző mezőgazdasági szakismereteiknél fogva kiválóan alkalmasak arra, hogy a falusi osztályharc keménykezű, tekintélyes, minden ügyes-bajos dologban segíteni tudó parancsnokai legyenek. Vigh Mihály elvtárs, a Szegedi Járási Pártbizottság munkatársa most egy idő óta a móraihalml községi párt-végrehajtóbizottság titkára. Megválasztása óta mindössze pár hét telt el. Ennek ellenére Vigh elvtárs a pártmunka megjavításában, a falu életének irányításában máris olyan eredményeket ért el, melyekkel azelőtt sohasem dicsekedhettek, a falu vezetői. Irányító és ellenőrző munkája nyomán rendszeressé váltak az alapszervezetekben a taggyűlések, a pártnapok és kisgyűlések. Vigh elvtárs munkája nyomán nagy változás állott be a tag- és a tagjelöltfelvételi munkában is. Mórahalmon eddig sokan voltak kétháraméves tagjelöltek. Fejlődésükkel jóformán senki sem törődött. A falu pártéletének fellendülése nyomán az elvtársak közül sokan megértették: nagy tisztesség a párt tagjának lenni. Az utóbbi taggyűléseken például nyolcan kérték a pártba való felvételüket. Vigh elvtárs egyénileg is sokat foglalkozik a párttagokkal, aktivistákkal. Állandó kisgyűlési előadói és népnevelő gárdát szervez. Általuk mindenhova eljut a párt segítsége, ellenőrzése. Hétről-hétre beszámoltatja a falu különböző vezetőit végzett munkájukról. Megkérdezi tőlük, milyen segítségre van szükségük. Nemrégen tudomást szerzett arról, hogy a helyi általános iskolákban sok a mulasztó. Az ügyet megtárgyalta az igazgatóval. Közös akarattal máris elejét vették a tömeges hiányzásoknak. Régebben ilyesmire nem igen terjedt ki a pártvezetőség figyelme. A párt-végrehajtóbizottság határozata alapján a mult héten négytagú ellenőrző bizottságot szerveztek azzal a feladattal, hogy a bizottság vizsgálja felül az Üj Élet TSZ párt- és gazdasági munkáját, s derítse ki az előforduló hibák okáit. A bizottság jelentését megtárgyalják. A párt segítségével tehát lehetővé tesziik, hogy ez a szövertkezet is, melyre eddig annyi rosszat mondtak, mielőbb a környék legjobb tsz-ei közé tartozzék. Hiba még, hogy a falura küldött pártmunkás elvtársak közül soknak nincsen kikristályosodott munkamódszere. E tekintetben sokat tanulhatnak Vigh elvtárstól. A röszkei elvtársak munkájában még nagyon gyakori a kampányszerűség. Nincs állandó népnevelőgárda, gyengén működik a pártbizalmi hálózat is. Pedig jól szervezett harci egység nélkül még a legtapasztaltabb parancsnok sem tud tartós győzelmet kivívni. A községi párttitkárnak, vezetőségi tagoknak szinte személy szerint ismerni kell a falu lakóit. Az utóbbi zsombói tanácsülésre a kulákok is elküldték képviselőjüket. Balogh elvtárs, a párttitkár — miután majdnem minden embert jól ismer a faluban — észrevette ezt s figyelmeztette erre a tanácsülés részvevőit. A dolgozó parasztok maguk kergették ki közülük a kulákot. Az ilyen esetek után a falvak becsületes dolgozó parasztjaiban mindenütt felébred a párttitkár s általában a párt iránti szeretet és megbecsülés. Érzik, hogy a párt helyi megbízottjai szívükön viselik ügyüket, harcolnak jobblétükért, méltón tekintik őket a falu gazdáinak. Az 1955-ben végrehajtandó feladatok meg fogják teremteni a második ötéves tervünk zavartalan megindulásához szükséges előfeltételeket Az országgyűlés szerdai ülése Az országgyűlés szerdai ülését délelőtt 10 órakor nyitotta meg Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke. Az országgyűlés szerdán folytatta a költségvetés vitáját. Elsőnek Dávid Ferenc, az MDP Szolnok megyei Pártbizottságának első titkára a honvédelmi tárca költségvetéséhez szólt hozzá. Tausz János, a belkereskedelmi miniszter első helyettese szólalt fel ezután. A külkereskedelmi tárca költségvetéséről beszélt, és hangsúlyozta, hogy eredményeink elérésben döntő része van a Szovjetunió segítségének, amely a külkereskedelem terén is állandóan megnyilvánul. Ezután Kusnyér Zoltán szólt a szénbányászati minisztérjum költségvetéséhez, majd Bozsoki Ferenc vegyipari, ásványolajipari és rokonszakmabeli dolgozók szakszervezetei szövetségének főtitkára a vegyipari és energiaügyi minisztérium költségvetésével foglalkozott. Ezután Csergő János kohóés gépipari miniszter emelkedett szólásra. Csergő János elvtárs beszéde A kohó- és gépipari minisztériumhoz tartozó üzemek valamennyi dolgozója és a minisztériumi dolgozók és vezetők forró lelkesedéssel fogadták pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozatát és erejüket megfeszítve harcolnak e nagyjelentőségű határozat maradéktalan valóraváltásáért. Az öröm és lelkesedés azért olyan nagyfokú, mert az 1953 júniusi központi vezetőségi határozat elferdítése népgazdaságunkban talán egyetlen területen sem okozott olyan nagy problémát, zavart és nehézséget az elmúlt másfél év alatt, mint éppen a kohó- és gépiparban. A jobboldali elhajlók ezt a területet vették legjobban célba. A vas- és acélgyártás, a gépgyártás volt a legfőbb szálka a szemükben. A jobboldali nézetek odáig fajultak, hogy az iparosítás során előállott aránytalanságok megszüntetése helyett az egész iparosítási politikát igyekeztek lejáratni. Nagyszerű munkásaink, kiváló mérnökeink elkeseredve látták munkájuk lebecsülését, ragyogó alkotásaink semmibevevését. Érthető tehát, hogy a kohó- és gépipar területén hatalmas lelkesedést váltott ki pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata, amely meghatározta a nehézipar helyét a népgazdaságban, helyreállította megbecsülését és fontosságának megfelelő elismerésben részesítette. Az 1955. évi népgazdasági terv az eddiginél nagyobb feladatok elé állítja a kohóés gépipar dolgozóit — mondotta ezután Csergő elvtárs. Ezután részletesen beszélt az önköltségcsökkentésről, a gyártmányok korszerűsítéséről és a beruházások növeléséről, majd beszédét a következőkkel fejezte be: Munkánk során szem előtt tartjuk, hogy a kohó- és gépipartól komoly mértékben függ nagy békealkotásaink, mint Kazincbarcika, Komló, Sztálinváros teljes felépítése és üzembeállítása. Feladataink nagyok, de lelkesítőek. A kohó- és gépipar dolgozói erejüket nem kímélve, lelkesen fognak harcolni pártunk és kormányunk célkitűzéseinek megvalósulásáért, az 1955. évi tervünk minden részletében történő teljesítéséért és túl-1 teljesítéséért. Csergő János nagy tapssal fogadott beszéde után az elnök szünetet rendelt el. A szünet után Szádeczky-Kardos Elemér Kossuth-díjas akadémikus az oktatásügyi tárca költségvetésélhez szólt hozzá. Bevezetőben az általános iskola kérdéseiről beszélt és javasolta, az általános iskolai költségvetésnek mintegy hét millió forinttal való megemelését az oktatói munka színvonalának általános emelésére és elsősorban az említett szemléltető felszerelésekre. Áttérve a felsőoktatás területére, mindenekelőtt a szakember-képzés minőségi fejlesztésének fontosságát és időszerűségét húzta alá. Beszélt arról, hogy az ösztöndíjak összege A nevelés általában ncin kapott kellő helyet iskoláinkban, amit mielőbb pótolnunk kell a marxista pedagógia elvei alapján, a szovjet pedagógusok tapasztalatainak felhasználásával. Hangsúlyozta a miniszter, hogy az ifjúság nevelését az iskola magában nem képes kielégítően elvégezni. Ehhez a szülők és az egész társadalom hathatós segítségére van szükség. Erről a helyről kérem ezért a szülőket, a tanácsokat, a szakszervezeteket és egész népünket, hogy tevékenyen vegyen részt az ifjúság nevelésében — mondotta. Ezután középiskolai oktatásunkról szólt, amelyben ma már háromszor annyi tanuló vesz részt, mint 1938-ban. Gimnáziumainkban évről évre többen érettségiznek, s ennek folytán csak egy részük, az érettségizetteknek mintegy negyedrésze kerül az egyetemekre és a főiskolákra, többségük közvetlenül a termelőmunkában fog elhelyezkedni. Iparunk, mezőgazdaságunk és kereskedelmünk fejlődése szempontjából ez igen örvendetes. A termelésnek ugyanis ma már számos ága olyan bonyolult és kifinomult, hogy nagy műveltséget igényel a szakmunkástól ahhoz, hogy jól végezhesse munkáját. Szakmunkásaink, akik ezekben a szakmákban eredményesen dolgoznak, nagy fáradsággal, öntevékenyen szerezték meg e műveltséget. Az ipari és a mezőgazdasági termékek minőségének javítását, az önköltség csökkentését, a technológia korszerűsítését, a kereskedelem kulturáltabbá tételét meg fogja gyorsítani és könnyíteni az, hogy érettségizettjeink nagy része a termelő munkába megy. Gondoskodunk arról, hogy az érettségizettek előképzettségüknek megfelelően rövidített tanulmányi idJ alatt képezhessék ki magukat szakmunkássá. A továbbtanulás azok elől sincs elzárva, akik érettségi után a termelő munkában helyezkednek el. Néhány évi gyakorlat után munkájuk megszakítása nélkül elvégezhetik a szakmájuknak megfelelő egyetem levelező tagozatát, A gimnáziumok közelebb kerülnek a gyakorlati élethez A gimnáziumok- nevelő munkájában nagy gondot fordítanak arra, hogy kiirtsák azt a nyárspolgári csökevényt, amely a legszerényebb íróasztalt is kívánatosabbnak tartja a termelő munkánál. Az iskola azonban önmagában itt sem érheti el célját, ha nem támogatja nevelő munkáját az egész társadalom is, de különösen a szülők. A gimnáziumot közelebb visszük a gyakorlati élethez. De ez semmiképpen sem jelenti azt, hogy megszüntetjük magasszínvonalú, általános műveltséget nyújtó jellegét. A gimnáziumnak továbbra is feladata az előkészítés a felsőfokú tanulmányokra, s a gyakorlati életre nevelés követelményeinek érvényesítése nem jelentheti olyan hatalmas, amilyent a a társadalomtudományi tárfelszabadulás előtt elkép zelni nem lehetett: az idei 296 milliós felsőoktatási előirányzatból 90.5 millió jut ösztöndíjra. Ezután az egyetemi hallgatók eredményeiről beszélt. Végül az egyetemeken folyó tudományos kutatómunka jelentőségével foglalkozott. Erdey-Grúz Tibor elvtárs beszéde Ezután Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi miniszter emelkedett szólásra. Bevezetőben oktatásügyünk eredményeiről beszélt, majd többek között így folytatta: — Bár az általános iskolák munkáján még sok a bírálni és javítani való, kétségtelen, hogy az általános iskolákban ifjúságunk összehasonlíthatatlanul nagyobb műveltségre és haladóbb gondolkodásra tesz szert, mint a régi elemiben. Biztosítani fogja, hogy ifjúságunk mind fokozódó mértékben tegye magáévá a dialektikus materialista világcsöt, s ezzel szilárd támaszává váljék nagy pártunk politikájának. — Az általános iskolák jó munkája nagymértékben elősegíti majd a középiskolák és az egyetemek oktatási színvonalának további emelését, a középiskolák és az egyetemek oktatási színvonalának további emelését is. Évről évre fejlesztjük éltalános iskolai oktatásunk színvonalát. A nagy fejlődés ellenére sem vagyunk megelégedve az általános iskolák tantervével, tananyagával és negyak háttérbeszorulását. Ez utóbbiak alapvető fontosságúak a helyes marxista ideológia kialakításában és a szocialista hazafiságra való nevelésben. A továbbiakban a pedagógusok munkájának jelentő- . tés tárgyalását ségét hangsúlyozta, majd fel-1 folytatják. sőoktatásunk fejlődését ismertette. A marxista képzettség hiányossága nem kis mértékben járult azokhoz a hibákhoz, amelyeket a Központi Vezetőség márciusi határozata feltárt. Ezek kijavítása céljaitól egyetemeinknek is nagy erőfeszítéseket kell tenni a marxizmus—leninizmus oktatásának további megjavítására. Ha végigtekintünk oktatásügyünk ez évben várható alakulásán — fejezte be szavait —, akkor megállapíthatjuk, hogy biztosítva vannak a továbbfejlődés feltételei. E biztosítékot nemcsak az anyagi keretekben látom, hanem elsősorban tanáraink és tanítóink évről évre növekvő ideológiai és szakmabeli tudásában, kötelességérzetében és lelkes odaadásában, amellyel a nagy célt — ifjúságunk oktatását-nevelését és ezen át a szocialista haza építését — szolgáljuk. Több felszólaló beszéde után az országgyűlés szerdai ülése véget ért. A költségvecsütörtökön Május 3-tól fizetik ki a szolnoki sorsolás nyereményeit nézetet, a kommunista erköl- • velő munkájával. A második békekölcsön április 26-a és 29-e között Szolnokon megtartandó hatodik sorsolásán kihúzott nyeremények és törlesztések kifizetését — a május elsejét követő első munkanapon — május 3-án kezdik meg. A kisorsolt kötvényeket az Országos Takarékpénztár valamennyi fiókjában és kifizetőhelyén, valamint az ország összes postahivatalában beválthatják a szerencsés kötvénytulajdonosok. Az ezer forinton felüli nyeremények csak a takarékpénztár fiókjaiban vehetők fel. Csongrád megye 9. a begyűjtési versenyben A begyűjtési minisztérium legutóbbi értékelése szerint a megyék között a következő sorrend alakult ki: 1. Győr, 2. Komárom. 3. Zala, 4. Veszprém, 5. Vas, 6. Nógrád. 7. Somogy, 8. Heves, 9. Csongrád, 10. Szolnok, 11. Pest, 12. Borsod, 13. Fejér, 14 Baranya, 15. Szabolcs, 16. Békés, 17. Tolna, 18. Hajdú, 19. Bács-Kiskun.