Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-12 / 85. szám

Kedd. 1955. Sprilis 12. DÉLMBGYRRORSZÍG Nevelők hozzászólásai az „Iskola a kirakatban" című cikkhez A „Délmagyarország" március 3-i számában cikk jelrnt meg Bánfalvi József r Iából, „Iskola a kirakatV in" címmel. Ez a cikk az i júság nevelésében felelőtnül szereplő pedagógusokat vette tollhegyre. Több hozzászólás érkezett szerkeszlösógiinkbe a cikkhez. III. II. Megnyugtató érzés, hogy ez a cikk végre tisztázott egy elvi kérdést, nevezetesen azt, hogy helytelen és ©légíré el nem ítélhető minden olyan iskolai megnyilatkozás, amely mögött nincs komoly, értéke8 tartalom- Ennek a kérdésnek a tisztázása megelégedéssel tölthet el minden jól dolgozó, munkájának élő pedagógust, mert a kifelé csillogó, de valójában felszínes, üres reklám helyébe a becsületes, hivatástudattól és hivatásszeretétlől áthatott oktató- nevelőmunkát állítja a nevelők elé megvalósítandó feladatul. El kellett jönnie ennek a cikknek, azért is, hogy felnyissa a szemét azoknak a jószándékú. derék nevelőknek, akiket elvakított a káprázat. És talán tisztábban látóvá teszi az iskolákat ellenőrző felügyeleti szerveket is. Zsadányi Nagy Árpád, a Radnóti Miklós gyakorlógimnázium tanára „Felelőtlen felnőttek" vezércímmel már olvastunk néhány nevelőhatású cikket a „Délmagyarország" hasábjain. De az eddigiek közül talán legfeltűnőbb az utolfió, az „Iskola a kirakatban" című cikk volt, mégpedig azért, mert a felelőtlen felnőttek alakját azok közül választotta ki, akik a társadalom neveléséért elsősorban felelősek... Ezt a cikkét üdvözölnie kell szülőnek és pedagógusnak egyaránt. Minden becsületes, népéért szívvel, lélekkel aggódó ember joggal elvárja, hogy az valóban hivatásuk magaslatán álljanak. Papp Sándor A cikk elolvasása ntán az volt az érzésünk: Péternek szólott, hogy értsen belőle Fái is. A mi nézetünk sze1 ut az iskolai élet minden 'ihletének, a pedagógus í liulen tevékenységének arí i kell irányulnia, hogy tár' irmunk igényeinek meg- . le.elo, becsületes es jol kep:_:tt embereket neveljen. Minden, ami ezen kívül történik, csak kirakatmunka. Egyetértünk a cikkíró építő szándékával: a legigényesebb munkaterületen, a pedagógiai munkában megengedhetetlen az. hogy selejtet, vagy csak „félkész" árut termeljünk. Hiszen találkoztunk már kisiklott életekkel, félig kész emberekkel, akik nem építői, hanem nyűgei a társadalomnak! Felelőtlenség, mégpedig a javából az iskolai élet öncélú kirakat politikája 1 Döme Mihály, az Ujszegedi Tanítóképző igazgatója A beküldött levelek arról a nevelői hivatástudatról tanúskodnak, mely a leghalározottabban elítél minden olyan iskolai megnyilvánulást, amely az ifjúság nevelését, tudásának gyarapítását nem segíti elő, hanem csupán Iátszalát igyekszik kelteni különféle módszerekkel a jó iskolai munkának. Teljes mértékig egyetértünk a nevelők igyekezetével, hogy megvédjék az ifjúságot minden olyan lálsnatmunkától, amely hátráltatja fejlődésüket, tudásuk gyarapodását. Nem ítéljük azonban cl a fiatalság szórakozását, knltúrálódását, mozgalmi munkába való bekapcsolódását célzó megmozdulásokat sem, ha azok nem mennek a nevelés, a tanulmányi munka rovására. El kell tehát Ítélnünk minden olyan, pusztán kirakat-célt szolgáló iskolai munkát, amely akadályozza az igazi nevelést és meg kell tenni mindent annak érdekében, hogy ifjúságunkban kialakuljanak az új, szocialista embertípusra jellemző vonásokHírek — Rudas László elvtárs, az MSZT megyei titkára élménybeszámolót tart a Szovjetunióban tett útjáról ma. kedden este 7 órakor a TTIT klubjában. — -Emlékezés József Attiláról" címmel irodalmi est lesz a Postás Kultúrotthonban ma, kedden este fél 7 órai kezdettel. Pósa Péter egyetemi adjunktus tart előadást. Közreműködnek a Nemzeti Színház művészei. Belépődíj nincs. — A Tiszti Klubban április 14-én, csütörtökön délután 6 órai kezdettel Szelesi Zoltán muzeológus "A magyar festészet és szobrászat története; nagyjaink és alkotóink" címmel vetítettképes előadást tart. — A szegedi l-es postahivatal kézbesítőket vesz fel. Jelenkezni lehet a 18. életévet betöltött nőknek és férfiaknak a Széchenyi téri postahivatal I. emelet 14. számú szobájában. Jelentkezési határidő április hó 15-én déli 12 óra. Válasz a „Délmaeyarorsaág" bírálatára A tanács és a vállalatok ezentúl összehangolják útjavitásl-vezetéklefektetési munkájukat A ..Délmagyarország" április 10-i számában „Valóban fejetlenség?" című cikkében megbírálta a tanácsot, s a különböző vállalatokat, mert az útjavítási és a vezetékek földalatti lefektetésének munkáját nem hangolják össze rendszeresen. A cikk elmondta, hogy a Kálvin tér és a Sztálin körút közötti részt nemrégen aszfaltozták, ugyanakkor most a DÁV felvágta az új aszfaltot, hogy ott földalatti kábeleket fektessen le. A bírálat jogos és helyes volt. AB I. Kerületi Tanács végrehajtó bizottsága tegnap délelőtt összehívta a DÁV, a Vízmű, a Gázmű, a Posta megbízott képviselőit. Jelen voltak a megbeszélésen a Városi Párt-végrehajtóbizottság, a Városi Tanács képviselői, az I. Kerületi Tanács vkg. csoportvezetője és a Csongrádmegyei Útfenntartó V. képviselője. Az értekezleten elhangzottak azt bizonyítják, hogy a város különböző utcáiban azért történtek olyan esetek, hogy kijavították az úttestet, majd utána ismét felbontották, mert az érdekelt vállalatok és a tanács illetékes osztályai nem hangolták össze munkájukat. A Sztálin körúti járda esetében is ez történt: a Városi Tanács vkg. osztálya nem értesítette a DÁV-ot időben arról, hogy új aszfaltot épít, nem akarnak-e megelőzőleg ezen az útszakaszon valamilyen javító vagy felújító munkát végezni. Az értekezlet résztvevői egyhangúlag elhatározták, hogy ezeket a hibákat megszüntetik. A Városi Tanács vkg. osztálya az I. Kerületi Tanács vkg. csoport a terveiről — hol akar például 1955ben úttestet, járdát felújítani, újjáépíteni — előre értesíti a négy vállalatot, akik a tanács tervét saját terveik elkészítésénél figyelembe veszik. Ugyanakkor a vállalatok is értesítik a tanácsot arról, hol végeznek ez évben, vagy az elkövetkező esztendőben útbontásokat különböző vezetékek lefektetése, illetve javítása érdekében. Bárdos Miklós Városi Tanács vkg. osztály vezetője. • Igen helyesen cselekedett az I. Ker. Tanács Vb., amikor a bírálat nyomán azonnal összehívta az illetékeseket, hogy meghatározzák a hiba kijavításának módját. Tudni kell ehhez még azt, hogy a villany, a csatornavezetékek nagyon régiek, általában 40 —50 évvel ezelőtt épültek itt Szegeden. Például a gázvezetékek lefektetését 1864-ben kezdték meg városunkban, — ezek is elavultak, elhasználódtak. Éppen ezért egymás után fektetünk le például új, magasabb feszültségű kábeleket, hogy a megnövekedett áramfogyasztást ki tudjuk elégíteni. De úgy kell végezni a munkákat, hogy azokat a tanács és a vállalatok ezentúl rendszeresen összehangolják. Az úttestek és járdák helyreállításánál nagyobb gondot kell fordítaniok munkájukra a vezetékek lefektetését végző dolgozóknak és az Útfenntartó Vállalatnak. Sokszor hónapokig ott maradnak a járdákon, az úttesteken a gödrök, amelyeket azért nem javítanak meg, mert kisebb munkák és nem gazdaságosak az Útfenntartó Vállalatnak. A Közlekedés és Postaügyi Minisztérium határozottan legyen segítségére a Városi Tanácsnak abban, hogy néhány aszfaltmelegítő kazánt kapjon a város, amelyekkel a kisebb útjavításokat a tanács önállóan maga tudja elvégeztetni. Göi-önavök a gazdaságosabb munka útjában Élelmiszeripari csoport, melyre nincs szükség Üj tanácsaink megalakulása óta sok gondot okoz a létszámkeret helyes megállapítása: úgy kell megszervezni a tanács egyes osztályainak munkáját, hogy minél kevesebb létszámmal, ésszerűbben meg tudják oldani feladatukat. Nagyon fontos a bürokrácia megszüntetése, a munka racionalizálása, az ügyek egyszerű és gyors intézése, az államapparátus fenntartására fordított őszszeg csökkentése az életszínvonal fokozatos emelése érdekében. A gyakorlat azt mutatja, hogy helyes volt a Minisztertanácsnak az a határozata, hogy a kerületi tanácsok felállítását a meglévő Városi Tanács apparátusának létszámán belül kell megoldani. A kerületi tanácsok megalakulása óta már hónapok teltek el és az előzetes hibás elgondolások, hogy "ennyi emberrel ezt a munkát ncin lehet megoldani" megdőltek. A munka, ha még nem is zökkenőmentesen, de jól halad. Éppen ezért — mivel aránylag kevesebb létszámmal is meg lehet oldani a feladatokat —, helytelenítjük egyes minisztériumok olyaniránvú ténykedését, hogy új szakigazgatási szervet akarnak létrehozni ott, ahol ez elkerülhető. Az Élelmiszeripari Minisztérium még az elmúlt évben javasolta: állítsanak fel Szegeden a Városi Tanácsnál egy élelmiszeripari osztályt vagy csoportot. A Városi Tanács nem értett ezzel egyet, hivatkozva arra, hogy Szegeden erre nincs szükség, az ipari osztály saját kebelén belül el tudná látni az új szakigazgatási csoport munkáját. Az ügyben hosszadalmas levélváltások voltak, mígnem az Élelmiszeripari Minisztérium úgy intézkedett, hogy április 1-től — ekkor már a Kenyérgyárat is átvette Szeged Város Tanácsa — öttagú élelmiszeripari csínportot hozott létre az ipari osztálytól függetlenül. Ennek a csoportnak a feladata Szeged élelmiszeripari üzemeinek ellenőrzése. Szélér Ferenc elvtárs, az ipari osztály vezetője ma is azt állítja, hogy osztályán belül két fővel ezt a feladatot el tudná látni, hisz a munka jórészét eddig is a, kereskedelmi osztállyal együtt végezték. Mi szükség volt az új csoport felállítására? Kétségtelen, hogy egyedül az Élelmiszeripari Minisztériumnak nem volt a Városi Tanácsnál szakigazgatási szerve. De ha felelős elvtársak vállalják, hogy a bürokrácia rovására a meghatározott feladatot elvégzik. akkor ezt figyelembe kell venni még az Élelmiszeripari Minisztériumnak is. Dicsérendő tehát a Városi Tanács ipari osztályának az az állásfoglalása, hogy ne duzz,asszuk feleslegesen az. államapparátust, egyszerűbben, jobban, kevesebb költséggel dolgozzunk. M. T. Hírek — baráH országokból AHOL A VlZ BÁNYÁSSZA A SÓT Az egyik romániai sóbányában nemrégiben eredeti, új bányászati eljárást alkalmaztak, amely megkönnyítette a munkát és ugyanakkor ugrásszerűen növelte a termelékenységet. A mód-.; szernek az a lényege, hogy a nagynyomással áramló vízsugár feloldja a kősót, a telített sóoldatot szivattyúk juttatják a külszínre. Már több ilyen berendezés dolgozik a vegyészeti gyárak közelében lévő bányákban. A sóoldatot a bányákból egyenesen az üzemrészekbe szivattyúzzák. Az új módszer módot nyújt arra, hogy rendkívül vastag és nagykiterjedésű sótelepcket termeljenek ki. A román kormány a módszer feltalálóit és meghonosítóit állami díjjal tüntette ki. FELHlV AS A II. Kerületi Tanács Vb. Mezőgazdasági Csoportja felhívja a gazdák figyelmét, hogy a Földművelésügyi Minisztérium 32'1955. sz. utasítása alapján beszüntette az őszi gabonák jószágokkal történő legeltetését. flz emberség útja dzeyedi nagyüzem, dolgozóinak, életé-tói Gazdag múltra tekinthet Vissza a munkásönludat a Kenderfonóban. Ez a gyár volt — bátran mondhatjuk — a szegedi munkásmozgalom bölcsője. Ezek között az ütött-kopott falak közölt érlelődtek meg a szegedi munkásság első jelentősebb megmozdulásai a század elején, az I. világháború alatt, a 18-as forradalom idején. Itt zajlottak le a húszas évek végének nagy bérmozgalmai, amelyek (Űrien kevésnek bizonyult a rendőrség — katonaságot vonultatott fel a megszeppent Töke, a fenyegetett Rend,., A legfőbb pajzs Semmi kétség, hogy a munkásosztály legfőbb pajzsa: az öntudat, s a szervezettség. Ez igaz volt a múltban és igaz a jelenben is. A különbség csak az, hogy az elnyomástól megszabndult munkásság soraiból sokkalta nagyobb rész emelkedhet a legmagasabb öntudat színvonalára, hogy a szabadság kivívása után sokkal nagyobbak a szervezettség, s a cselekvés lehetőségei. Emellett persze az öntudatos eselekvés formái is mások. Az első, amiben a felszabadult munkás öntudata megnyilvánulhat — meg kell, hogy nyilvánuljon — a kötelességteljesítés, a szocialista termelőmunka fegyelmezett és példág szolgálata. Természetesen nem minden teljesítmény hajtócrejo az öntudat. Lehet az alapja egyéni érdek vagy családfenntartói kötelességérzet is. Az öntudat fokmérője: a cselekedniakarás. Ez a cselekedniakarás nem állhat meg a mindennapi létfenntartásnál — ennek ki kell terjednie a társadalmi tevékenység más ágaira is, legyen annak területe a politikai élet. a kultúra, vagy az. amit a köznyelv „társadalmi munkának" nevez. Alapja: a közösség érdekeinek állandó atérzése, mérlegelése és képviselete. Aligha kell mondani, hogy napjainkban a munkásönudat legfőbb kohója: a párt. A forradalmi párt harcaiban való résztél az,imtudat legközvetlenebb próbaköve. X párt az, amely ma a termelés csatájában vezeti a munkást és a párt nyitja meg elölte a társadalmi cselekvés számtalan többi területét is. Megfordítva ez azt jelenti, hogy a munkásöntudat ápolása: a párf legfontosabb és legszebb feladatai közé tartozik. Hétszeres élüzem Ugy véljük, nem kalandozunk el témánktól, ha az öntudatról szólva mindenekelőtt a Kenderfonógyár néhány termelési eredményét vesszük szemügyre. A gyár dolgozóinak öntudatáról az első bizonyítványt az a kimutatás adja meg, amely szerint a Kenderfonó eddig hétszer nyerte el az élüzem címet. A legutóbbi — felszabadulási — munkaversenyben a gyár 2.6 százalékkal teljesítette túl negyedévi termelési tervét. Másszóval: egymillió és tizenötezer forint értékű áruval adott többet, mint amennyit a terv előírt. Exporttervét 16 százalékkal sikerült túlteljesíteni, a munka termelékenységét 2,7 százalékkal növelték ebben az időben. És mindezt clsőoszlályú minőség és 96 százalékos tervszerűség mellett. Ha számításba vesszük a párt- és tümegszervezeti akiívát — a népes kultúrgárdáról sem feledkezve meg — a gyári létszám 25—30 százalékát láthatjuk a társadalmi munka síkján tevékenykedni. Sok ez* Ahogy vesszük. Több mint azelőtt, régen. De kevesebb, mint amennyit a munkáshalalom viszonyai lehetővé tesznek. A gyári pártbizottság helyében ezzel a számmal nem volnánk elégedettek. Természetesen óvakodunk attól, hogy X. az öntudatot — vagy akár a pártmunkát — számokon keresztül mérjük. Mi azt keressük: megtaláljuk-e a gyár levegőjében, a munkás-közösség birtokában' azt a kincset — az öntudat kincsét — amely a nép erejének legfőbb záloga, s amely nélkül nincs hatalom, nincs dicsőség a munkásosztály számára e fö'.dönl öntudat Négy munkásnővel beszélgetünk a szárazfonón; találomra választottuk ki őket- Kérdésünk ez volt: miben látják ma a magyar munkásság feladatáti Ungi Anna (40 éves, 1952 óta párttag) Így válaszolt: — Minél többet termelni, hogy az életszínvonal emelkedjék. Békésen építkezni, hogy évről évre gyarapodjék az ország. Társadalmi munkával, a párt irányításával rcsztvenni az ország vezetésében. Martos Istvánné (35 éves, 1946 óta párttag, három gyermek édesanyja): — Kötelességünk dolgozni, mert magunknak dolgozunk. Mindig többet kell termelni, mert ez a magunk érdeke, meg a népé. De feladata a munkásnak az is, hogy tanuljon, fejlődjék, képezze magát. Lengyel Ilona (29 éves, pártonkívüli) és Vastag Rozália (18 éves, pártonkívüli) nem tudott a kérdésre felelni. „Még nem gondolkodtam ilyesmin" — mondta Vastag Rozália- ..Nem foglalkozom politikával" — mentegetődzött Lengyel Ilona. Egyikük sem tudta, mi az, hogy kapitalizmus. A tőkéselaröl azonban Lengyel Ilona pontos meghatározást adott. Vastag Rozália tőkésekről sem hallott soha. A négy munkásnő közül jelenleg egyik sem képezi magát. Ungi Anna és Marlosnó végeztek politikai tanfolyamot. Az üzem vezetésével mind a négyen meg vannak elégedve. Szabadidejüket Martosné és Lengyel Hona háztartási teendőkre fordítják, Ungi Anna javarészt társadalmi munkára (területi népnevelő), Vastag Rozália nem tudott pontos választ adni. Köt, anyjának segít, szórakozni jár. Olvasni nem szerot, kedvenc foglalatossága nines. Életcél Mert erre ls kérésiünk feleletet. Ungi Anna igy válaszolt: dolgozni. Lengyel Ilona: — Dolgozni, amennyit csak tudok, hogy öregkoromra támogatást kapjak. Ezt a pályát választoltam és innen akarok nyugdíjba menni. Martosné: — Egészségben felnevelni a gyermekeimet, embert nevelni belőlük ebben a rendszerben. Aztán a férjemmel együtt letelepedni egy kis házban. Vastag Rozália nem tudott életcélt megnevezni. — Férjhez menni? — Óh, arra ráérek- Még csak tizennyolc éves vagyok. Nem érintettük volna ezt a nehéz és kinek-kinek egyéni életébe vágó kérdést, ha nem éreznénk úgy, hogy ilt a szocialista emberség egyik legfontosabb kérdéséről van szó. Győzelemről a lelkekben csak akkor beszélhetünk, ha mindenkit sikerült tartalmas, emberhez mélló életcél felé irányítani. Az öntudat ápolásának, a szervezett munkásmozgalomnak és magának a szocializmusnak nem utolsósorban ez a célja. Üresen kong az a pár.munka, amely ezzel nem foglalkozik(Folytatjuk.) . . KENDE PETER