Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-07 / 81. szám

Csütörtök. 1953. április 7. DÉLMBGYÖRORSZflG Balogh Imre visszatért MAJDNEM EGY FÉL EMBERÉLET, sok ér látástólvaknlásig tartó munkája kellett ahhoz, hogy Balogh Jmre is beléphetett a tehetősebb alsóvárosi középparasztok sorába. A kis Dobó utcai családi házat, melyben ma is .laknak, négy hold földdel együtt még a szülőktől örökölték. — Ez Tőit a szerencsénk — magyarázza beszélgetés közben Balogh Imre, ez az idős őszhajú, deresbajuszú ember. Másképp talán — habár mindig földművelő emberek voltunk — sohasem tudtuk volna megvelni lábunkat a földön. így könnyebben megbirkózhattunk a nehézségekkel, — mert azok voltak bőven. Betegség, rossz termés, jószághullás és a többi. Bégen a magunkfajta paraszt embereket még az ág is húzta. Míg fiatalabbak voltunk a feleségemmel, állandóan csak egy gondolat hajtolt bennünket a munkában: nőnek a családok, • ha majd maguk szárnyára kerülnek, tudjunk nekik valamit adni, ne eresszük őket üree marékkal a világnak. Nagy nehezén sikerült, A négy holdas kis örökség mellé még hármat ragasztottak, így lett hét hold. — Ami tőlem telke'élt, megtettem a családért — beszéli Balogh bácsi. — Fiamat, lányaimat szépen kiházasitottam, elkerüllek a háztól. Amig odahaza voltak, sokat segítettek a munkában. Valósággal tartották bennünk a lelket, mert 1945 előtt csak az a paraszt család boldogulhatott, ahol volt munkaerő, de ahol azért — ha csak időközönként is — fizetni kellett, nem volt" élete a középparasztnak sem. Á HABORU ÚTÁN megváltozott a helyzetünk. Jobban élttink. Mint idősebb parasztember, meg ig voltam elégedve a helyzetemmel. Később, amikor megalakult az Ifj Élet termelőszövetkezet, szomszédaim közül — akik azelőtt velembeli egyéni gazdák voltak — sokan beléptek. Mondogatták ők. hogy az egyéni gazdálkodásnál jobb a szövetkezet, mert olt megoszlanak a gondok, a bajok, Így még könnyebb az élet. Hittem ón ezt, meg nem is. 1952-ben, amikor helyettünk az aszály aratta le a termést, a való tények bizo- | nyitották be előttem: igazat beszéltek. Míg nekem és a többi egyéni gazdáknak a rossz termés miatt jóformán semmi sem maradt, ók egészen jól megéltek. Pedig nekik sem volt jó termésük. Ennek láttán úgy határoztam 63 éves fejjel, belépek én is- Még 1952 őszén szóltam az Vj Élet TSZ tagjainak, befogadnának-e magok közé? Olt szívesen láttak. Hamar mnnkába is álltam. Amink most van, jószágunk, terményünk, megélhetésünk, a szövetkezettől kaptuk. Most sem mondhatok rá semmi rosszat. Csak az a nagy kár, hogy már megöregedtem. Tavaly — nem szorított senki sem a munkában — de azért 263 munkaegységet teljesítettem. Húsz mázsa kukoricát, 5 mázsa 70 kiló búzát és még sok minden egyéb apróságot kaptam érte. Enynyi basznom ennyi munka ulán soha sem volt nekem egyéni gazda koromban. Ezért is jó dolog a szövetkezet. Ha fiatalabb ember lennék, úgy gondolom. akkor is ott dolgoznék — magyarázza Balogh bácsi. — De bát akkor miért hagyta ott a szövetkezetet az ősszel? -r NEM LÉPTEM VOLNA KI, csak hát... Hogy is mondjam, valahogy a jobb után, még jobbat szeretne az ember. Igaza van Balogh bácsinak. Célunk valóban az, hogy munkánk utón naponta egyre jobban éljünk. Ezt úgy kell érteni, hogy állandóan erősítsük a szövetkezetet, gyarapítsák a közös vagyont, ezáltal növekszik a haszon. Több jut a tagok jobb megélhetésére. Alsóvároson azonban az ősszel sokan még nem így értelmezték a jobb megélhetés módját. Különösen a kulákok. akik még ma i* szeretnének a régi jómódban élni, eíéle „felvilágosílásókat" adtak az embereknek: lépjetek kl a szövetkezetből, adjátok el a földet, hiszen most jó ára van — a jobb földekért, gyümölcsösükért, 30—40 ezer forintot is kitettek holdanként —^utána visszamehettek a szövetkezetbe, persze föld nélküt. A régi fajla busás haszon szerzésnek jó eszköze lett volna ez a módszer. Lehet, hogy ez tévesztette meg Balogh Imre bácsit is. — Sokat gondolkoztam a dolgon, volt rá időm a lélen — beszél a pillanatnyi zavar után újra az idős paraszt ember. Bájöttem. hibás Tolt a3 előbbi számitásom. Nem mondja ki, de lelke mélyén érzi, nem lett volna ez becsületes dolog. Ő egész éleiében becsületes, igazi dolgos ember volt. — Meggondoltam a dolgot, — folytatja — újra szóltam az Uj Élet TSZ tagjainak, határoztam, visszajövök, ha kellek. Mint három évvel ezelőtt, most is örömmel fogadtak, azt mondták; persze, hogy kellek. Ahol ennyi ember megél, én sem fogok szűkölködni. De azért egy kis hiba mégis közbe csúszott. Kértem, hogy tegyenek a Biczók Sándor munkacsapatába. A Biczók-csapat tagjai itt laknak a szomszédságunkban. Velük együtt minden Teggel korán mehetek a munkába. A vezetögég azonban azt akarja, hogy a Szűcs Borns Ferenc csoportjába kerüljek. azok pedig egy jó kilométerre ide, a Boszorkánysziget utca környékén laknak. Én pedig fájóg lábammal nem tudok minden reggel oda gyalogolni. Mondják, hogy ehhez meg kellene bolygatni a munkacsapatokat- Az pedig nem lenne jó dolog. Cserélni szeretnék munkacsapatot egy olyan emberrel, aki a Boszorkánysziget utca felől jár Biezókékhoz. Ha ezt nem tudják nekem elintézni, akkor csak nem vállalhatom a munkát. Pedig már szeretnék dolgozni. A BESZÉLGETÉS VÉGÉN még arra kér Balogh bácsi, segítsek elintézni ezt a dolgát. Nem nagy ügy az egész s emiatt még is itthon kell ülnie. Nem jnt már időm arra, hogy Imre bácsitól elbúcsúzva a szövetkezetbe menjek, hogy megtárgyaljuk az ügyet, de bizonyos, hogy a szövetkezet vezetősége és a tagság így ls megőrli: Imre bácsinak igaza van. Belátják, hogy hibáznak, ha nem becsülik meg kellően a Balogh Imréket, akik egyszer már megkóstolták a szövetkezett munka ízét, — s ha valami miatt el is lánlorodtak tőle, egy időre — de szívük, lelkiismeretük, s a becsület viszszahívta és hívja majd őkét. Csépi József • Csongrád megyei dolgozók kitüntetése Hazánk felszabadulása 10 évfordulója előestéjén, vasárnap délnlán emlékezetes ünnepség színhelye volt a Megyei Pártoktatók Háza. Csongrád megye legkiválóbb dolgozóit és a régi munkásmozgalmi harcosokat hívta össze a megyei pártbizottság a megbecsült munka egyik jelének, a Vormánykitüntetéseknek átvételére. Németh Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára adta át a párt és az állam kitüntetéseit a meghívottaknak. Köszöntötte ez ünnepségeken megjelent szovjet vendégeket éa megkérte az ünnepség résztvevőit, hogy egy perces néma felállással, kegyelettel hálás szívvel emlékezzenek meg hazánk felszabadílásáért hősi halált halt szovjet katonákról. — Á legdrágábbat, az életüket adták a hősi halált halt szovjet emberek szabadságunkért és a felszabadulás után 6zintéú a nagy Szovjetunió segítségével értünk el eredményeket a szocializmus építésében. Ezek a tények a Szovjetunió iránti örök hálára köteleznek bennünket, — mondotta többek között Németh elvtárs. Befejezésül hangsúlyozta Németh Károly elvtárs: a kitüntetettek a párt és a kormány megbecsülése jelének — a kitüntetéseknek — átvétele után is szívvel-lélekkel dolgozzanak az újabb eredmények eléréséirt. A „Szocialista Munkáért Érdemérmei" kapta Acs Pál, a mindszenti Lenin TSZ tagja, Boros János Magasépítő Vállalati dolgozó. Csikós Ferenc, a szegedi járási tanáes vb. elnökbelyottese. Bodnár Lajoe és Cseh Imre szegcdi dolgozók, Dominkó Júlia régi munkásmozgalmi tevékenységéért, Diós Sándor, a Makói Nemzeti Bank kirendel iségének dolgozója, Farkas Imre (özvegye) munkásmozgalmi tevékenységéért, Farkas István, a Csongrádmegyei Nyomdaipari Vállalat dolgozója, Gyólai István, a Csongrádmegyei Építőipari Vállalat igazgatója. Katona Sándor országgyűlési képviselő, makói tsz-Iag, Juhász János, a Szegedi Városellátó Vállalat pártszervezetének titkára, Komócsin Illés. Szeged, munkásmozgalmi tevékenységéért. Kádár Sándor szentesi kőmüvessegéd, Karácsonyi Ferenc volt főispán, Marták Mátyás szentesi földmüvesszövclkezet igazgatósági tag, Mison Gusztáv szegedi kerületi tanács vb. elnöke, Nagy István Szeged városi tanács osztályvezetője, Németh Ferenc Csongrád város tanácselnöke, Szilágyi János szentesi dolgozó paraszt. Szilágyi Andris szegedi tanácstitkár, Székely István azentesi kubikos, Török Berta László szentesi tanácselnökhelyettes, Zsiga Pál kubikos, csongrádi pártvezetőségi tag. A „Munka Érdemét em" kitüntetést kapott: BerkecZ Pál, a 9zentesi járási tanács dolgozója, B. Pap Mihály, a makói Viharsarok TSZ tagja, Dragon János, a kiszombori Petőfi TSZ tagja, Diós Istv&n makói hagymakertész, Erdei József makói hagymatermelő, Farkas Pál, a sövényházi gépállomás kovácsa. Fejes József, a ezékkutasi AMG traktorosa, Farkas János szegedi járási tanács osoportvezetője. Kulcsár János, a vásárhelyi pártbizottság gondnoka, Krajkó András, a szegedi Cipész KTSZ elnöke, Mészáros Szilveszter, a szegedi Felszabadulás TSZ tagja, Mészáros Borbála, a csongrádi pártbizottság gazdaságvezetője. Nagy József, a ezékkutasi tanácselnök, Nagy Miklós, a szegedi városi tanács dolgozója. Nagy Antal, a csongrádi sportegyesület gondnoka! Nyitrai Antal, a azegedl járási tanács előadója, Németh Andrásné, Savanya Imre deszki tanácselnök. dr. Szilágyi György, s szegedi városi tanács dolgozója. Posztós Sándor régi munkásmozgalmi tevékenységéért, M. Pusztai Mihály, » szegvári földosztó bizottság volt elnöke. „A testnevelés és sporl kiváló dolgozója" kitüntetést Bihal Sándor kisiparos, Szederkényi Henrik tudományos kutató és Fórján Sándor, • megyei TSB elnöke kaptm meg. „Kiváló dolgozó" kitünie. (éssel Notnár Imrét és Varga Józsefet jutalmazták. A „Szocialista kultúráértm kitüntetést Hence ' Aurél éa Almási Gyula Béla kapta meg. A népművelésben végzett kiváló munkájáért dicsérő oklevelet kaptak: Szalai István, a vásárhelyi Béke-mozi pénztárosa, Vámosi Karolyné, Nagy Emma ég Bánszki Andrásné moziüzemi dolgozók. A kitüníetettek nevében Karácsonyi Ferenc volt főispán tett ígéretet arra, hogy továbbra is méltók lesznek a párt és a nép bizalmára. Gondoskodás az új telepesekről Egy évvel ezelőtt aokezer szovjet dolgaaó utazott a Keletre, hogy a szűz- és parlagföldeket megművelje. Amikor megérkeztek:, az új szovhozok még csak alakulóban voltak, így kénytelenek voltak ideiglenesen a közeli falvakban elhelyezkedni. Az új telepesek egyes helyeken egyszerűen ponyvasátrakat vertek, vagy furnér kunyhókat tákolták össze maguknak.., Az új telepesek hősiesen leküzdötték a nehézségeket 1 Telet hozó tavaszi madarak ... A télbe keveredett tavasszal, a márciusi téllel kapcsolatban sok szó esett a madarakról Mert hát mégiscsak jó előre tudni az időt s a madár időt képességét Kalendáriumban —, hogy itt van a március, neki indulni kell, azt azonban alig láthatta előre, hogy márciusban nem lesz-e január. Mert jövendölő ha annyira okos, még a aligha indult volna zőkön táplálkozni, ha cankót, felrebben és meg- pacsirtát, szalonkát, ösztönöknek gulipánt, vezziik. rs nerántja a kórót s a ki- récéket és vöcsköket A vadlibák, téh hullott szemeket sze- találunk feljegyezve, récék már jórészt elmentek északi hazádegeti fel. A sere- — Nos! Aki ismeri gélycsapatoknak már ezek életrajzát, könymedve tudományánál el. Április elseje ... is nagyobbra értéke- Behavazott fészeklik. A madár tavasz- ben. féllábon gubkönnyebb a dolga, újra ellepik a madárcseresznye fákat, fagyalbokrokat és más bogyós cserjéket. Segítenek magukon.. szal hosszú útról jön, ha rászakad a tél, talán vissza sem tud már menni. A madár nem tévedhet, ez hallatszik mindenfelől A madár sok mindennek birtokában van, aminek az ember még nem tuUaszl a pár nap elött érkezett góiya; a bibic, a cankósercg a vadvizek havas szélét kutatgatja, a sirályok az északi jeges szelek korbácsolta hullámok tetején keresik a döghalat, mit is keresnének dott nyitjára aliadni. ilyenkor a behavaŐsszel útra kél vak- zott földeken. Februsöiét viharos éjsza- árban pedig ott a jó kában s a hüvelyknyi meleg időkben már kis apró madarat is nyüzsgött a sok kárviszi a láthatatlan tékony bogár, nem parancs egyenesen volt gond a kosztoda, ezer és ezernyi szerzés. A pacsirta, kilométer messzesé- mely február végén gekben pont oda, vagy seregekben érahova az előző telek kezett — egyszer ellen is menekült, másszor már énekltel Tavasszal visszajön fúrta magát az égbe ahhoz az ereszhez, —, most a barázdák déloldali hómentes nyen reájöhet arra, hogy ezekkel a madarakkal nem történhet semmi nagyobb baj, ha kurta télvége szakad a nyakukba. juk felé. Egy-egy lusta lierceruca és búvárréce még kíváncsian megvárja a tavaszi hírnököket. Majd megköszönik a téli szállást és élbúAz bizonyos, hogy *M/± S™Í\ a koratavasz megtévesztett mindenkit: a magyorófa január végén barkát eresztett, a hóvirág hiába kereste a havat, nem volt liópárna, melyre lehajtotta volna álmos, fáradt fejét. A gólyahír is korán engedett a csábításnak, a nyúlmama is pontosan egy hónappal korábban hozta világra selymes magzatát. Egyik sem álmodhatta, hogy márciusvégi egyik fagyos éjszakán hó szemfedél borul reájuk... Nagyobb baj azért még sem támad a türelmetlenkedők korai érkezéséből. Az idő élnek. A víz, főképpen a mocsár — ha nem fagy be — télen is tartogat táplálékot. Iszapjában terített asztalt talál a keresgélő „hosszúcsörű" madárnépség. Az érkezők <másik része maggal is beéri. Gyommag meg akad bőven mindenfelé. A hólepelt a márciusi nap hamar felszaggatja, tenyérnyi foltok is elegendők. De bezzeg a rolik csak úgy odébb állni, átadják a terepet jogos tulajdonosaiknalz. így ismeri meg a gulipán a sarki vöcsköt, a fehértói bibic a kercerécét, a bölömbika a szibériai vadludat. Jönnek-mennek a madarait. Sorsukat ösztönökön kívül eszük is irányítja. Bár van életükben is „egyszer hopp másszor kopp! —, mégis minden cselekvésük a K Oi a kap- c^^ lalást, de nem is jönnek! Azok nem hiszahhoz a bokorhoz, ahol a családi otthon- foltján kuporog ból kicsinyeit szárny- gyommagvak után _ ra eresztette. Ily tu- kutatva. Közeli roko- fiak jórésze ugyan eldományok birtokában na, a pipiske, el sem pusztul, de a nyúla madár csak nem ™eoy télire s miután tévedhet... Bizony nek a február csábításának, akármilyen ragyogó májusi köntöst is ölt magára, előtt született nyúl- Akkor jönnek, aminyul. Jósláshoz azonban nem értenek, s ha az emberek viselkedésükből jóslásokat magyaráznak, ám viseljék az emberek a következményeket is. Es ha az ember dón a folyamatos ,w _ _„... „ táplálkozásuk már Jf" már a városban sincs mit keresni' valója, abban nem is téved megtanulta, hogy mama hamar vigasztalódik. Ha átnézzük a korán érkezettek listáját, barázdabilleved, tévednek a Sándor-Józsefek, elvégre magukhoz való eszük, tJ^!*tMk a ™daI,- A... 1A TQK -IS. biztosítva van. Szóval a madaraknak is van ha nem is lapoz a úgy is lehet a hómé- getőt, bibicet, sirályt, ha mindjárt vonulási életnyilvánulásukat BERETZK PÉTER s már az első évben túlteljesítették feladataikat. Rövid idő leforgása alatt a sztyeppéken új munkástelepek nőttek ki a földből. A pusztaság helyén új házak és gazdasági épületek emelkednek. Sok telepre bevezették a villanyt és a rádiót, klubokat, iskolákat, étkezdéket, boltokat építettek. A Keleten most sokszáz újabb szovhoz létesül. Állandóan ezrével érkeznek ide a szovjet emberek. De most már másképp fogadja őket a sztyeppe. Az újonnan megszervezett Szovhozok ba nagymennyiségű előregyártott házat küldtek. A Kusztanaj-területen a Teniz tó körül most építik az új gabonatermelő szovhozt. Itt már több négylakásos házat adtak át rendeltetésének, megnyitották az étkezdét, a boltokaty a fürdőt, a sütődét, az orvosi rendelőt, a kultúrtermet és „ a könyvtárat. • , A kurzsunkuli gabonatermelő szovhoz (Fjodorov-kerület) dolgozóinak egy része átmenetileg a szomszéd szovhoeban kapott lakást, de az új szovhozban már megépültek az első házak. Rövidesen rendezett telep születik itt. A városi és falusi építésügyi minisztérium á szűzföldeken idén további 50 építőtrösztöt állít fel. Ezek nagymennyiségű gépet — exkavátort, traktort, betonkeverő gépet és emelődarut — kapnak. A városokból sokezer mérnök, technikus, ács, hőműves, vakoló érkezett az építkezésekre. Nagy lendületet vett az egyéni házépítkezés. Kazahsztán szovhozalban tavaly 1548 egyéni házat építettek. Idén mintegy 8000 egyéni ház építését vették tervbe A szovhozok telepeinek villamosítása céljából állandó villanytelepeket építenek, de a mozgó villanytelepeket is igénybe veszik. Kazahsztán új szovhozai 685 mozgó villanytelepet kapnak. A fogyasztási szövetkezetek kibővítik a boltok, étkezdék, sütödék, eipészmühélyek és varrodák hálózatát. Az új szovhozok erre a célra az év első felében 700 előregyártott épületet kapnak. Az OSZSZSZK és Kazahsztán fogyasztási szövetkezetei nagy élelmiszer- és iparcikkárukészletét bocsátanak a szovhozok és gépállomások dolgozóinak rendelkezésére. A kisipari szövetkezetek eddig 700 különböző műhelyt létesítettek és idén további 300-at nyitnak meg a szűzföldeken. Az új seovhozokban egymás után nyílnak meg a klubok, a kultúrtermek és a könyvtárak. Kazahsztánba már eddig is sok mozigépész, moziberendezés érkezett. Az új lakótelepeken. a munkásszállásokon és a traktoros brigádokban rendszeres filmelőadésokat tartanak majd. A szűzföldek kerületeiben a terv szerint 2200 új állami falusi könyvtár nyílik. Ezek legnagyobb részét a szakszervezetek létesitik. A mezőgazdasági és begyűjtési dolgozók szakszervezetének központi bizottsága vállalta, hogy 300 könyvtár könyvállományát egyenkint ezerre egészíti ki. Sok szovhozba lapasztalt klubvezetők és szfnészek érkeztek, akik segítséget nyújtanak a kultúrgárdák megszervezésében és az új telepesek kulturális ellátásában. I. Alexandrov Elülíeiíók az első fákai a „ Felszabadulási-ligei' ierületén Vasárnap reggel Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács VB elnöke elültette az első fát a -Felszabadulási-liget* területén. Mint már erről a "Délmagyarország* beszámolt, a liget a Csongrádi sugárút végén balra a Vértó mellett a Francia hegyen lesz. A faültetésen résztvettek a Városi Párt-végrehajtóbizottság, a Városi Tanács végrehajtó bizottságának tagjai, a tümegszervezetek ve?etői, s összesen mintegy 40 fát ültettek el a Csongrádi sugárút mentén, i