Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

Éljen és viruljon a magyar és a szovjet nép megbonthatatlan, örök barátsága ! Vaszilij Golovcsenko aranycsillagai A BARÁTSÁG KÖVETEI Egy évtized távlatából gondolva hazánk felszabadulására másként érez mindent az ember, mint akkor, a háború ügyünket, szívből fakadó baráti segítséget nyújtottak a nép hatalmának felépítéséhez. A legjobbjaikat küldték Képünkön balról jobbra a Mojszejev vezette népi táncegyüttes tagjai: Lev Golovanov művészeti vezető, Sztálin-díjas, Zina Nyikityina, a tatártánc szólótancosnője és Alexandr Ukoricsev, az együttes irodalmi vezetője. el hozzánk. Maximenkót, Dikovot, Nyikityint és a többieket, hogy segítsenek nekünk. Anyagi áldozatot nem kímélve küldöttséget küldöttség után hívtak meg a hatalmas Szovjetunióba, hogy ott tapasztalatokat szerezzünk és erőt gyűjtsünk a szocialista haza felépítéséhez. Csongrád megye, különösen pedig Szeged piciny része hazánknak. Az elmélyülő barátság, az önzetlen segítségnyújtás azonban itt városunkban Szegeden is számtalanszor megmutatkozott. Ki ne emlékeznék a Szovjetunióban járt küldötteinkre, köztük Nagvistók Józsefre, az országgyűlés alelnökére, a Csongrád megyei Tanács vb. elnökhelyettesére, avagy az itt járt szovjet emberekre, Gluscsenkó professzorra, Szkrjabin akadémikusra, Glucsenko professzor látogatása az újszegedi Mezőrnzaaságt Kísérleti Intézek laboratóriumában. A Szovjetunióbán járt magyar parasztkiildöttsőg egyik csoportja. Baloldalt Nagyistók József, az országgyűlés alelnöke, a Csongrád megyei Tanács vb. elnökhelyettese. , Moszkva: magyar vendégek a képtár egyik termében, Kozcpcn Kisfaludy Siro >1 Zsigmond. A Gőzfűrész 10 esztendejéről forgatagában remegve félve pincékbe bújva. Az üszkös romok, a vízben hanyatlott karcsú hidak, az összerombolt üzemek, a tönkretett bányák pótlása, felépítése mind mind évtizedek munkájának tűnt akkor. Többen voltunk azok, akik kételkedtek a nemzet talpra állásában, mind azok, akik akik hittek. Pedig a kommunisták már akkor mondták „Lesz magyar Ujjászületés"az ezeréves föld most U*se igazán a nemzeté. Igazuk volt. Hazánk felszabadításáért vérüket hullatott szovjet emberek saját ügyüknek tekintették a mi A Szovjet Állami Népi Együttes tagjainak egy csoportja balról jobbra: D. Agafbnova, N. Ulesova. N. Szmelenszkaja. Mint bebizonyosodott, a köböl nemcsak faragással, hanem öntéssel is nyerhetünk különböző termékeket. A követ éppúgy lehet önte-: nl, mint a nyersvasat, vagy a bronzot. A moszkvai Első Kőöntőgyárban hatalmas martinkemencében 1450 fokon olvasztják meg a követ. A kemence tűzálló téglából készül és mazuttal fűtik. A megolvadt követ 500—600 fokra felmelegített formaÖNTÖTT KÖ szekrényekbe és kokillákba öntik. Innét a formák a kristályosító-kemencébe kerülnek, amelynek 850—900 fok a hőmérséklete. Az olvadék itt megszilárdul és kikristályosodik. Végül az anyag az alagútkemencébe kerül, amelyben felül 800 fok, a kemence alján pedig mindössze 100 fok a hőmérséklet. Az alagútban síneken gördülő csillékben elhelyezett formák miközben végighaladnak az alagúton és D ubjágára, Oszipovára, a Mojszejev együttesére és a többiekre, akiknek látogatása, örökre felejthetetlen megyénk, városunk lakói számára. A megbonthatatlan barátságnak eddig is számtalan bizonyítéka az a sok-sok levél, amelyet Szegedről küldtek az itt járt vendégeknek, s amelyek válaszként Szegedre érkeztek. Ezek mind-mind dokumentálják: a történelem során eddig még soha nem volt olyan önzetlen őszinte barátja népünknek, mint a Szovjetunió. A két nép közös ügye pedig — harc a béke megvédéséért — megbonthatatlanná örökké tette hazánk és a Szovjetunió népei közötti barátságot. kijönnek a kemencéből, teljesen lehűlnek. A lehűlés 16 óráig tart. Az öntöttkő rendkívül ellenálló a savakkal szemben, ezért savtartályok, csávázóedények, stb. bevonására is használják. Ennek az olcsó, tartós és szilárd anyagnak nagy jövője van és nemcsak az iparban, hanem a szobrászatban és az építészetben is. Irta: A. Panfjorov Vaszilij Golovcsenko Őrmester visszatért a háborúból. Nehéz katonacsizmáin és vállpántos gyimnasztyorkdján messzi utak porát hozta, mi—1945-ben, bajtársaival együtt> sok nehéz csatában védelmezte hazáját a fasiszta támadók ellen. Most hazatért és honfitársai nagy örömmel újságolták egymásnak: — Megérkezett! Vatzilij Golovcsenko visszatérít Újra itthon! Átlépte szülőháza küszöbét, karjaiba zárta lenszőke kislányát, megölelte Marijkát, a feleségét és öreg édesanyját, Jefimija Lukjanovndt,. • Megint itt van hát szülőföldjén, Kubányban, amelyért a messzi távolban annyit sajgott paraszti szive! Elmúlt, de azért soha nem felejti el azt az időt, a gyalogságnál szolgált, páncéltörő volt, ágyút vezetett, űzte az ellenséget a szovjet földről, Románia, Jugoszlávia. Magyarország felszabadításáért csatázott... A Budapestért vívott harcban az ellenség egy csoport szovjet katonát — köztük Golovcsenkot is — elvágta csapattestétől. A bátor szovjet katonák felvették a harcot a túlerővel szemben és hősiesen visszavetették az ellenséget. Vaszilij Gotovcscnkonak nagy érdeme volt a csata megnyerésében, s ezért a Szovjetunió Hőse címmel tüntették kiA háború után Golovcsenko néhány éven át egy traktorosbrigád vezetője volt. Vezetésével a brigád a Krasznodar határvidék legjobbjai közé került. Golovcsenko 1950-ben beiratkozott a mezőgazdasági gépkezelök iskolájába, hogy jobban megismerkedjen a technikával és megtanulja, hogyan érhet el még nagyobb termésátlagot. Elhatározta: kombdjnvezeiő lesz. Eleinle nehezen ment a tanulás. De Golovcsenko fáradhatatlan természete nem ismerte a csüggedést, $ nemsokára már ott tartott, hogy az előirt tananyagot is túlhaladta. A kitűzött határidő előtt megtanulta a kombájnvezetést és a nyári szünidőben már szülőfaluja kolhozának földjein vágta a gabonát. Barátai is segítségére siettek: fíatickij és Sahov, a tapasztalt kombájnvezetők át-, adták neki tapasztalataikat, módszereiket, a ezen a nyáron i2i hektárról takarította be a termést, 7C30 mázsa gabonát csépelt el. Nagyon, jó eredmény volt e*. nem hiába tüntették ki a fiatal kombájnvezetőt „A Munka Dicsősége" érdeméremmel. Télen folytatta a tanulást, az iskolában, szorgalmasan készüli a nyárra, alaposan megismerkedett a betakarítás helyes munkaszervezésével, A következő nyáron, 1951-ben, Vaszilij Golovcsenko „SztáUnyec—6" kombájnjával 522 hektárt takarított be és S988 mázsa gabonát csépelt el. Nagyszerű teljesítményéért a „Szocialista Munka Hőse" címmel tünleiték ki. A kiváló kombdjnvezetö a kemény csatákban szerzett csillag mellé feltűzte mellére a hősi munkáért járó aranycsillagot is. A gépkezelő-iskola befejezése után, a leszerelt katona, a híres kombdjnvezetö, a sztaro-titarovi gépállomásra került, mint fögépész. Vaszilij Golovcsenko — akit már gyermekkorától érdekel mindenféle gép — szívvel-lélekkel szeretett hivatásának él. Most a mezőgazdasági gépesítési és villamosítási technikumban folytatja tanulmányait. A Szovjet Hadsereg 1944. október 11-én felszabadította Szegedet, e szabadságot hozott a volt Lippai-gőzfűrész dolgozóinak is. Október 12-én Árendt Andor, az üzem jelenlegi főművezetője, Szeles György elvtárssal, az üzemi pártszervezet jelenlegi titkárával felkereste az üzem dolgozóit és 80 munkással megkezdődött a termelés. Boldog büszkeséggel beszédnek felszabadulásunk 10 éves évfordulója Idején a Szegedi Falemezgyár Gőzfűrész telepének dolgozói arról, hogyan vették kezükbe a gyárban a munka irányítását. A felszabadulás első napjai után a Magyar Kommunista Párt irányításával üzemi bizottságot alakítottak, amelynek tagjai — Daróczi János, Arendt Andor, id. Lebák Sándor jelenleg is Király Lajos, az Építőipari Tröszt műszaki vezetőjének kivételével, az üzemben dolgoznak. Az Üzemi Bizottság a párt útmutatásával a felszabadulás első heteitől kezdve gondoskodott arról, hogy a dolgozók munkájuk után bért, élelmiszert kapjanak. Az üzem első termelő munItája a dicsőséges Szovjet Hadsereget szolgálta. A Gőzfűrész dolgozói vágták a szegedi és más városban lévő hidak építéséhez szükséges faanyagot, Tíz éve, hogy szabadon élünk. Az elmúlt tíz év a munkásoknak, a parasztoknak, az öregeknek és a fiataloknak egyaránt a mi falunkban, Kiskundarozsmán is többet hozott, mint. a felszabadulás előtt száz esztendő. Most, amikor szabadságunk 10. évfordulóját ünnepeljük, lehetetlen nem viszszagondolni a múltra, arra a szomorú életre, melyből a nagy Szovjet Hadsereg felszabadított bennünket. A Horthy-rendszerben, és azelőtt is, aki szegénynek született, annak szegény is volt a sorsa. Jól emlékszem, hét éves kicsiny gyerek voltam, amikor már szolgálni kellett mennem. Egy választási malacért a kulákok szolgálatában egész nyarat dolgoztam, A cseléd-sors a jószágénál is rosszabb volt. Ha valami nem tetszett a gazdának, kénye-kedve szerint megverhetett. Senki sem szólhatott neki érte, s ha akart, minden további nélkül elküldhetett. A cselédeskedés után katonának hívtak. Kitört az első világháború, az összes frontokon harcoltam. Amikor idehaza kitört a forradalom, arra gondoltunk, talán jó világ lesz most már miránk, nincstelen emberekre is. Hazajöttünk a frontról, hogy küzdjünk az új világért. De a forradalom az árulók és a külső ellenség túlereje miatt elbukott. Kegyetlen sors várt Felszabadulásunk 10. évfordulóján eszembe jutnak szomorú emlékekkel jelt gyermek éveim. Szegények voltunk. Fiatal gyerek voltam még, amikor kitört a 14-es háború. Apám és én harcolni mentünk. A fronton megsebesültem, 50 százalékos rokkant lettem, de nem engedtek haza, csak 1919-ben. Hazatérve láttam: otthonunk még rongyosabb, mint azelőtt. Éjt napot eggyé tettem, dolgoztam, de hiába. Nagyon vigyáztak az urak akkor arra, hogy koldusok maradjunk. Dolgoztunk, szenvedtünk tovább. Tíz évvel ezelőtt virradt fel a szabadság napja. Megváltozott az életünk. 1945 Három és fél év telt el. 1948. áprilisában az államosítással végképp kitakarodtak a tőkések az üzemekből. Az utána következő 7 év a Gózfűrészben is a felemelkedés jegyében telt el. A technikai fejlődésnek, a munka jó megszervezésének, és a munkához való viszonyban történt döntő változásnak köszönhető, hogy az üzem ma közel 50 százalékkal több fürészárut termel, mint a tőkések Idején. Az üzemben az államosítás óta majdnem egy millió forintot fordítottak a munkások egészségvédelmére, munkakörülményeik javítására, Kultúrterem, meleg zuhanyfürdő, öltöző, a munka és védőruhák százai, tolóajtóval ellátott fűrészcsarnok, új áramfejlesztő telep, az üzem víz- és villanyhálózatának kibővítése — jelzik nagy vonalakban az eredményeket. A felszabadulás előtt és a felszabadulás óta üzemünkben dolgozik Daróczi János, Frank Ferenc, Herczeg János, Kovács Antal, Lovászi Pál, Németh János, örrögh Anial, Sörös Ferenc, Vince Bálint és még sokan mások. Jó teljesítményültkel most is azért dolgoznak, hogy pártunk szavát követve harcoljanak a szocializmus további sikeréért. Barát János ránk. Magam is börtönbe kerültem. Amikor kiszabadultam, hét évig tartottak csendőri felügyelet alatt. A Horthy-rendszer idején alkalmi munkából tartottuk fenn a legtöbben magunkat. Ez volt a mult. Az elmúlt tíz év alatt egészen megváltozott életünk. Üj arcot öltött községünk is. Az új létesítményekből csak néhányat említek meg: tüdőbeteg gondozót, bölcsődét, napközi otthont kaptunk. 120 ezer forintból kultúrotthon épült. Dorozsmát öt év óta villamosvasút köti össze Szegeddel. Nagyon sok sáros utcát kiköveztek. S azt ki tudná hirtelen megmondani, hány új családi ház épült tíz év alatt Dorozsmán? Falunkrégen emberpiacáról volt nevezetes. A kulákok mustrálgatták Itt az embereket: milyen erőben vannak, birnakre reggel 4 órától este 9-ig dolgozni. Ennek az időnek ma már nyoma sincs. Községünk minden dolgozója megbecsült tagja népi demokráciánknak. Magam is nemrégen kormánykitüntetésben részesültem, "Szocialista Munkáért Érdemérmet-" kaptam. Gyermekeim, mint más emberek családjai, valamennyien jó állásban vannak. Munkájuk után szépen megélnek. Ezt az új életet adta nekünk tíz évvel ezelőtt a nagy szovjet nép hadserege. Örökké hálásak leszünk érte. Nagy Ferenc tavaszán beválasztottak a földosztáshoz, 6 kh. földet kaptam. Szeretném még megérni felszabadulásunk 20. évfordulóját. Nem vagyok már fiatal de büszkeség tölt el, hogy én is segíthetek országunkat szebbé tenni, építeni szép hazánkat. Az én unokáim már tanulhatnak, — előttük áll a jövő. Szabad országban szabad ember vagyok. Megbecsülnek munkám után, nem úgy. mint tíz óvvel ezelőtt. Köszön löm április 4-ét, hazánk felszabadulásának 10. évfordulóját. Nagy Sándor, az Alkotmány TSZ elnöke Tíz éve, hogy régi vágyunk heíjesülh Tíz szabad esztendő