Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-28 / 99. szám

f Éljen én viruljon a magyar és ssovjet nép megbonthatatlan örök barátsága l m „Készülünk május 1 méltó megünneplésére" Lelkesen készülnek a. Szegedi Kenderfonógyér dolgozói a 11. szabad május elsejére. Vannak az üzemben olyanok, akik már csaknem negyvenedszer köszönök a munkásosztály nagy ünnepét. Most, amikor az üzemrészek azért versengenek, melyikük tudja majd külsőségeikben is legjobban kifejezésre juttatni a nagy nap jelentőségét, •— ezek az Jdős dolgozók a régi májuis elsejéknől beszélgetnek a fiatalokkal. Közben ügyes kézzel szorgoskodnak, figyelő szemekkel őrzik a gépeket, hogy a tervet határidő előtt teljesíthessék. Az orsók zajától a beszédet alig hallaná. Rövid mondatokból, darabosan felszakadó emlékek mozaikjaiból rajzolódnak kl a régi, bilincsbevert május elsejék. 1917-ben ünnepelték először a munkások nagy ünnepét a Szegedi Kendertfonógyár dolgozói. Most, amikor azt tervezik, hogy menetüket a Magyar— Szovjet Társaság legjobb aktivistái szabad életünket hirdető piros zászlóerdővel vezetik, — Péter Lajosné, a vizesfonó egyik legjobb művezetője — a régi májusra gondol. Azokra a kicsiny piros zászlókra, amiket ruhájuk alá rejtve vittek ki a ligetbe, hogy ott kibonthassák >— Fiatal gyereklányként. ünnepeltem akkor — emlék-1 szák vissza. — Csak kettesével szállingózhattunk át a közúti hídon a lovasrendőrök sorfala közölt. Zsebben, papírban, szatyorban kis hideg harapnivaló volt mindenkinél. A merészebbeken vörös nyakkendő, vagy piros virág jelképezte, hogy a világ munkásainak ünnepére készülünk. Mire átértünk a Kállailiget már olyan volt, mintha ostrom lenne. A detektívek, besúgók egész hada fogott bennünket körül. Tudtuk, érdemes harcolni, szervezkedni, mert a jövő a miénk. Már akkor is ünnepeltünk elszánt, dacos, harci kedvvel. Verseket szavaltunk és elénekeltük az Iníernacionálét. Számolniok kellett azzal is, hogy Wimmer úrék elbocsátják azt, aki merészebben mer szembeszállni a pribékek erőszakoskodásaival. Mégis évről évre nőtt az ünneplők, a harcosok tábora. Nagygyörgy Mária, a hétszeres éiüzem igazgatója, mint 12 éves gyereklány, a gyár kemény iskolájában a proletárok harci módszereit tanulta meg. Vele együtt vonulnak át majd az első sorokban a Rákosi Mátyás hídon Péter Lajosné, Csiszár Gyuláné, Valta Rókusné, Krizsán Györgyné, Kindli István és a többi régi harcos, hogy vezessék a szeretett öreg gyár sok fiatal, szabad dolgozóját a ligetbe. Amikor a világ minden táján, minden nyelvén felharsan ezen a napon az Internacionálé, a kenderfonógyáriak, a Kisteleki Gépállomás traktorosaival, a felszabadulási verseny győztesével, kart karba öltve tesznek hitet a dolgozók békeakaratáról. B. M.-nc Váiaszoínak az ílíefékesek A morahalmi mozi ügye és a bürokrácia A Minisztertanács és a SZOT határozata a Felszabadulási Serlegek odaítéléséről A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának elnöksége — a mi: ászterek és a szakszervezetek elnökségének együttes javaslatai alapján — 1955 első negyedévében kiváló munkát végzett üzemeknek és vállalatoknak odaitélte a Felszabadulási Serlegeket és a veliik járó pénzjutalmat. Csongrád megyében a Kisteleki Gépállomás nyerte el a Felszabadulási Serleget és a vele járó pénzjutalmat. A Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál mosógép készítésén fáradoznak A Szegedi Fémipari- és Finommechanikai Vállalatnál elkészítették egy új olcsó háztartási mosógép tervrajzát. Most már azért tevékenykednek, hogy mielőbb elkészítsék a mosógép mintapéldányát. Jó és eredményes munkát végez a mosógép "Világra hozásáért« Fogas János műszaki vezető, Heraszdka János gyártásvezető és Szekeres István diszpécser. Május elsejére készülve a Fémipari Vállalat műszaki dolgozói kidolgozták a kofamérlegek új gyártási eljárását, amelynek alapján már végzik is a termelést. A -Délrnagyar ország* március 19-i száma hosszú cikkben foglalkozott a mórahalmi mozi ügyével. Ezzel kapcsolatban észrevételeinket az alábbiakban tesszük meg: A mórahakni filmszínházat az elmúlt néhány év alatt több alkalommal minősítette az illetékes hatóság életveszélyesnek és mi magunk is megállapítottuk a filmszínház átépítésének szükségességét. A filmszínház valóban kicsi, korszerűtlen, tetőszerkezete közbiztonság szempontjából megbízhatatlan és átépítése sürgős, mert életveszélyes. A cikknek azzal a részével, hogy a mórahalmiaknak nagy szükségük lenne egy rendes mozira, egyetértünk és rendelkezünk is megfelelő pénzösszeggel, amellyel a filmszínházat át tudnánk építeni. Az építkezések terén mutatkozó hatalmas bürokrácia azonban minden alkalommal meghiúsította törekvésünket. A megyei tanács népművelési osztályának építési szakemberével már az elmúlt év nyarán jártunk a helyszínen, ekkor a községi tanács elnökével megbeszélést folytattunk, hogy más alkalmas épületet jelöljön ki a mozi részére és annak átépítését eszközölje. Miután ilyen épületet kijelölni nem tudtak, megteremtettük a szükséges felújítási költséget a régi helyre és kijelöltettük az illetékes hatósággal az építésre a Szegedi Építőipari Szövetkezetet. A szövetkezet ez év január 7-én megtette ál-ajánlatét, de a fennálló rendelkezések értelmében az építőipari szövetkezet ötvenezer forinton felül nem építhet. Ezt a körülményt január 13-án a Kisipari Szövetkezetek Csongrádmegyei Szövetsége Karlinszki ügyintéző levelében közölte velünk. A levélben javasolták, forduljunk a Könnyűipari Minisztériumhoz, mert az illertékes arra, hogy az építkezés elvégzésére vállalatot jelöljön ki. Január 14-én beterjesztett kérésünkre a megyei tanács népművelési osztálya írásban közölte, hogy Ilyenirányú mentesítést a fennálló rendelkezés értelmében nem adhat és ezért javasolja, hogy a Csongrádmegyei Tatarozó és Építő Vállalattal építtessük meg a filmszínházat. Január 20-án ismét közöltük a megyei tanáccsal, hogy van 150 ezer forint felújítási keretünk, tehát jelölje ki részünkre a Tatarozó Vállalatot a munkálatok elvégzésére. A megyei tanács vároués községgazdálkodási osztálya egy nappal később írásiban közölte, hogy az építő vállalatok tervébe nem fér bele a moziépítés, így kiviteletót biztosítani nem tudnak. Így tehát minden törekvésünk kárbavész. Hiába van pénz, hiába van szükség a mórahalmi mozi átépítésére, a munkálatokból nem lesz semmi. Mindettől függetlenül megkerestük február első napjaiban a Csongrádmegyei Tatarozó és Építő Vállalat tervező csoportját, hogy az átépítés tervezési munkálataival megbízzuk. A tervező vállalat február 7-én válaszolt kérésünkre. A tervezést vállalta és március 17-én aláírtuk a tervezői szerződést. Idáig jutottunk el a mórahalmi filmszínház átépítésével. Mindebből az következik, hogy a községből, a járásból és a magánosoktól érkezett panaszokra adott ígéreteink nem voltak alaptalanok. Vállalatunk műszaki csoportja mindent megtett, hogy a mórahalmi mozit átépítsék. Az valóban igaz, hogy a járási és a megyei népművelési szervek kevés fáradságot vesznek, hogy megvizsgálják, miben tudtak volna segíteni vállalatunknak az építkezés kérdésében. Gergye Gyula, a Csangrádmegyei Moziüzemi Vállalat igazgatója A MÉHÉSZKEDÉS egyike a legősibb foglalkozásoknak. A spanyolországi Valencia környékén egy barlangban olyan freskóra akadtak 1910ben, mely tizenötezer évvel ezelőtt készült és méhvadászatot ábrázol. „Az emberek mindig ezerették és jó gazda módjára megbecsülték a méheket, t> mindig figyelemmel szemlélték a méhkas életének egyszerű csodáját" — írja Halifman „A méhek" című, Sztálin-díjjal kitüntetett könyve előszavában. A méhek rövid anatómiai bemutatása után megismerjük a méhcsaládot, mint olyan biológiai egységet, melynek minden tagja, a munkások, herék és anya, valamennyien beleilleszkednek a család munkaközösségébe, mesterien idomulnak feladatukhoz és csak a családon belül életképesek. Elénk tárul a méhek sokáig nem ismert és ezért titokzatosnak vélt fejlődése is. Sokáig rejtély volt, miért fejlődnek — az anya kivételével — ugyanolyan sejtből a dolgozó ós here méhek, melyek kifejlődve annyira különböznek egymástól. A szovjet tudomány kísérletekkel igazolta, hogy különböző öszszetételű táplálékot kapnak a „dajkaméhektől" a fejlődő méh-egyedek és aszerint válnak dolgozókká vagy herékké. A MÜBÖL A TOVÁBBIAKBAN megismerjük a méhDCüiujv a tuéhekpúl család típusait. Az anya néhány éves élete alatt peték millióit rakja le a gondosan felépített lépsejtekbe, s a nászrepülésen és rajzáson kívül soha el nem hagyja kaptár-otthonát. A heréket a megtermékenyítés elvégzése után csak addig táplálják a dolgozók, míg a hordási lehetőségek bővében vannak. Ősszel kikergetik a szállódeszkára, ahol elpusztulnak. A dolgozó méh az álcából való kikelés után különböző munkákat végez. Először mint „takarító" az elhagyott sejteket tisztítja. Négy napos kora után már önállóan táplálkozik, sőt ő maga is táplálja az álcákat, mint „nevelő" és „dajka". Tizenkét napos kora után „építő", majd egy hétig „táplálékátvevő", közben „egészségőri" teendőket is végez: társait tisztogatja, majd a fészket őrzi. Ettől kezdve kijár a kaptárból. A nyári nemzedékhez tartozó dolgozó 6 hétig, a téli nemzedékhez tartozó 6 hónapig él. Belepillantunk a kaptár belsejébe, figyelemmel kísérjük a viaszlép építését, mely szilárdságával, könnyüségévei és célszerűségével csodálatot vált ki a szemlélőben. Pedig nem csoda ez sem. mint ahogy a természetben sehol nincs csoda, hiszen „az egész szerves természet egyetlen szakadatlan bizonyítéka a forma és a tartalom azonosságának, illetve elválaszthatatlanságának. Az alaktani és élettani jelenségek, a forma és a funkció kölcsönösen feltételezik egymást" — mondja Engels. NEMCSAK A TÁPLÁLÉKSZERZÉSBEN és az új generáció felnevelésében, hanem a téli megfagyás elleni védekezésben is nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak egymásnak a méhcsaládok tagjai. A kaptárban egyetlen fürtbe tömörülve, együttes erővel 35 C fokra is felemelhetik a hőmérsékletet. A méhek az embernek fontos szolgálatokat tesznek, egyrészt, mint méztermők, másrészt, mint a virágok beporzói. „A virágport szállító rovarfajok — így a méhek is — a növényi formák fejlődésének hatalmas katalizátoraivá lettek." Legtöbb mezőgazdasági növény főbeporzója a méh, kultúrnövényeink 80 százalékát méhek porozzák be, és csak 20 százalékát egyéb szárnyas rovarok. A méhek mézgyüjtö tévékenységének csodálatos ösztönláncolatát a tudományos kutatás már felfedezte és megismerte. Érdekes kísérletek és megfigyelések ejtik bámulatba az olvasót, mikor tudomást szerez a nektárforrás helye és minősége szerint változó méh-táncról, amely a ifcöbbi méhet eligazítja. Megtudjuk azt is, hogy a nektárforrás irányát a nap helyzetéből állapítják meg a méhek. Ugyancsak kísérletek derítettek fényt arra, hogy a méhek irányíthatók, és szaktathatók. A méhek életével foglalkozó tudósok előtt még számos feladat áll, s éppen a szovjet tudomány eredményei mutatják, hogy a materialista biológia kulcsot ad e feladatokhoz is. HALIFMAN MŰVE pompás kiállítású, szakembereket és érdeklődőket egyaránt kielégítő kiváló alkotás. Mintaszerűen megtalálja a helyes egyensúlyt a megalkuvás nélküli tudományosság és a színes, népszerű közlésforma között. Bizonyítja, hogy a szovjet tudomány mennyire törekszik valamennyi ágában közel kerülni a dolgozó nép széles tömegeihez. Példát mutat arra is, hogy a marxizmus—leninizmus talaján álló tudós kezében egy biológiai téma ls ideológiai, világnézeti fegyverré válik mély tudományossága és elvi megalapozottsága folytán. Magyar kiadása nagy nyeresége szakirodalmunknak és meggyőződésünk, hogy csakhamar népszerű olvasmány lesz nemcsak méhészkörökben, de a természetet megismerni kívánó széles olvasótáborban is. Székely Lajosnc .4 hét végén befejeződnek a békealáirásgyüjtések Hónapok óta gyűlnek városunkban a békealáírások. A szegedi dolgozók ezrei írták aLá nevüket, hogy ezzel is kifejezésre juttassák tiltakozásukat Nyugat-Németország felfegyverzése, egy újabb világháború ellen. Az Országos Béke tanács határozata értelmében április végén befejeződnek a békealáírásgyűjtések, hogy az országszerte összegyűlt sokmillió békeívet együttesen eljuttassák Helsinkibe a május végén összeülő Békeviláglalálkozóra. Szegeden eddig közel 60 000 aláírás gyűlt össze. Az elmúlt napokban egymás után juttatták el díszes lapokon vagy albumokban a békeíveket a Városi Békeirodára Űjszeged, Alsóváros. Móraváros békebizottságai. Felsővárosról is sok-sok aláírást tartalmazó ívet hoztak. Hasonlóan az újszegedi Haladás TSZ-ből, az Autójavító Vállalattól, a Fémipari és Finommechanikai Vállalattól s több más üzemből. E hét elkövetkezendő napjaiban tehát a békefelelősöl:. békeharcosok keressék fel azokat a helyeket, ahol még nem gyűjtöttek békealáírásokat, hogy május l-ig valamennyi békét akaró szegedi dolgozó aláírhassa a békelvet. amelyeket a Városi Békebizottság eljuttat Helsinkibe HIREK •— A Juhász Gyula általános fiúiskola Vl/a osztályának tanulói elhatározták, hogy május 1 tiszteletére javítják tanulmányi eredményeiket. Ezért — osztályfőnökük segítségével — tanulópárokat szerveztek. A tanulópárok a napi feladatok elvégzése mellett, már hozzá kezdenek a tananyag áfttsmétléséhez, felkészülésül az éwégi vizsgákra. Az osztály tanulmányi eredményének átlaga a harmadik negyedévben egy tizeddel csökkent. Ezt most az úttörők mindenáron ki akarják javítani, SÖVÉNYHÁZÁN 17*00 darab -facsemetét ültettek el a fásítás sorén. — A Szegedi Állami Zeneművészeti Szakiskola szakiskolai énektanszaki értekezlet keretében Mozart "Varázsfuvola* című operájából hangversenyt rendez csütörtökön este fél 8-kcr és május 3-án, kedden este ugyancsak fél 8-kor a konzervatórium hangversenytermében. A nyitányt Várnagy Lajos tanár vezényletével a szakiskola zenekara adja elő, 'AZ IDÉN a dolgozók kívánságának megfelelően június 5. és 12. között rendezik meg az ünnepi könyvhetet A TTIT csongrád megyei szervezete filozófiai szakosztálya rendezésében április 29-én, pénteken este 8 órakor a társulat Horváth Mihály utca 3. szám alatti klubhelyiségében klubest lesz, ahol Mátrai László, a filozófiai tudományok doktora, a Magyar Tudományos Akadémia II. osztályánál: titkára tart előadást *Az ész trónfosztása* címmel. Az előadás előtt Berky Imre gimnáziumi igazgató, a filozófiai szakosztály elnöke mond megnyitót — "Gyógynövények a népgyógyászatban, a múltban és jelenben, különös tekintettel a szovjet viszonyokra* címmel Varró A. Béla gyógyszerész tart előadást a Ma* gyar—Szovjet Társaság orvoscsoportja rendezésében csütörtökön este fél 7-kor az MSZT tudományos klubjában (Horváth Mihály utca S. I. emelet.) Az "Atomkiállitás* már megnyitása napján nagy érdeklődést váltott ki a szegedi közönségből. Az első napon ötszázan tekintették meg. Azóta is mindennap többszázan nézik végig az igen látványos és szemléltető anyagot. A Deák Ferenc utca felől, az Építőipari Technikum bejárata fölött transzparens hirdeti, hogy ott a kiállítás. Fischer Annié keze Verset kellene írni róla. Nem as egész hangversenyről nem is a csodálatos zongorajátékról. Csak a kezéről. Igen, Fischer Annié kezéről, amely hétfőn este a Nemzeti Színházban két órán át játszott a hatalmas fekete zongora fehér billentyűin8 hogyan játszott! 'A rideg és tehetetlen maszsziv anyag, a zongora, a fürge újjak érintésére úgy muzsikált, olyan szépen, mintha megelevenedett volna, hogy alázatosan tolmácsolja a nagy szerzők nagy akaratát, a müveket. Zengő hangok töltötték be a termet, hangon, amelyek csendes zsongássá válva jutottak cl az emberek szivéig. Amikor játszott, mind a kezét néztük. Milyen lágyan és könnyedén mozgott, amikor Chopint játszotta, s milyen erőteljessé és határozottá vált, amikor az „Allegro barbara" kottája szerint futottak az újjak a billentyűkön t Csodálatos játék volt: felejthetetlen két órával ajándékozott meg bennünket. A közönség, amely nézte a művész kezét, s kutatva kereste a szivéig lopódzó játék iitkát, talán felismertet nem a kéz — az ember, a művész a lényeg. Nem a technika, nem a fürge újj a fontos, hanem ami mögötte van, 8 ami jóval több annál: a művész, aki szivét és emberségét adja a játékba. S Fischer Annié kezét az értő művész vezette a billentyűkön. Mert a kezek mindig az emberé. A szövűldny keze. amely ruhái sző. az épilömunkds keze. amely házat épít és óriási üzemeket. azért tud nagyol alkotni, mert mögötte van az ér* tő ember tuá"' »«. i • ' áiyit és vezet. > Tj Mennyi ro. t köszönhetünk az ember vezette kéznek! Verset kellene Írni az alkotó emberi kézről. (— s — ó —>