Délmagyarország, 1955. április (11. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-03 / 79. szám

Vasárnap. 1955. április 3. 3 D ELMS 6YAR0RSZBG A Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Bizottsága, Szeged Város Tanácsa és a Hazafias Népfront Szegedi Bizottsága április 4-én délelőtt 10 órakor nagygyűlést rendez a Klanzál-téren Ünnepi beszédet mond: Komócsin Zoltán elvtárs, az MDP Központi Vezetősége Revíziós Bizottságának tagja, az MDP Központi Vezetősége agit-prop. osztályának vezetője Ott leszünk a nagygyűlésen ! Ünneplőbe öltözött a város, a 10-es szám aranykoszorúval ölelve sokhelyütt tündököl a vörös és a nemzetiszínű drapériák között, zászlókat lenget a szél, a lakóházait, középületek homlokzatain, díszes feliratok jelzik, hogy Szeged dolgozói is ünneplik felszabadulásunk 10. évfordulóját. Tegnap délután és este szerte a városban, üzemekben, termelőszövetkezetekben, ünnepi pártnapakan emlékeztek meg a dolgozók a nagy évfordulóról. Száz és száz szorgalmas. Igyekvő szegedi ember örömmel és meghatottan vette át azoikat a jutalmakat, kitüntetéseket, amelyeket a felszabadulási versenyben az elmúlt 10 esztendő alatt végzett kiváló munkájáért kapott Egyszerű, de magasztos szavak hangzottak el ezeken az ünnepségeken, fogadalmak arról, hogy tovább haladnak az eredményes úton. A Szegedi Kéziszerszámárúgyárban is este az ünnepi pártnapon többek között szólították Bokor Pétert. Egy gyönyörű jelvényt adtak üt neki, amelynek fehér zománcos 1 észén ez a felírás olvasható: "Kiváló dolgozó-. Bokor Péter ezeket mondotta: — Nagyon boldog vagyok. 10 év* vei ezelőtt nem is gondolhattunk ilyen megbecsülésre. Munkánknak megvan az eredménye, túlteljesítettük a tervet, s minden alapunk megvan arra, hogy felemelt fejjel, büszkén vonulhassunk a nagy napon az ünnepi nagygyűlésre. Én is ott leszek a Kéziszerszámárúgyár dolgozói között, együtt ünnepelünk. S a nagygyűlésről az ünnepségen s előtte is sok szó esett. Zsuppon Jánosné, a Kéziszerszámárúgyár legidősebb dolgozója így fejezte ki magát: — Teljes szívemmel átérzem ennek a nagy napnak jelentőségét. Én is becsülettel teljesítettem a felszabadulási versenyben felajánlásomat, hisz a mi számunkra április 4. nagy dolog. Hétfőn reggel ott leszünk a Klauzál téren, lelkesen tüntetünk szeretett pártunk mellett. A Kéziszerszámárúgyár díszesei sem maradtak szégyenben a felszabadulási verseny során. "Az eddigi átlagteljesítményeket jóval túlszárnyaltuk — mondotta Kiss Klára a csiszoló ifjúmunkása. Készültünk az ünnepre, s vasárnap este a magunk készítette fáklyákkal ott leszünk a Beloiannisz téren, Szeged fiatalságának fáklyás felvonulásán.Ügy határoztak a Kéziszerszámárúgyáriak, hogy ha szép idő lesz, akkor az április 4-i felvonuláson menetüket elöl majd a tánccsoport ékesíti, akiket az üzem nemrég alakult zenekara kísér. így határoztak valamennyi szegedi üzemben, ahol tánccsoport van. Ügy mondják az Ecsetgyárban, hogy soha ilyen lelkesedéssel még nem készültek nagygyűlésre, mint most, az április 4-ire. A Déma Cipőgyárban megbeszélték: reggel fél 9-kor találkoznak üzemükben és onnan vonulnak együtt a nagygyűlésre. Kovács Orbánné, a csákázó segédmunkása, Abonyi Józsefné fárahúzó és sokan mások a Déma Cipőgyárban, megváltozott életükkel példázták dolgozó társaik előtt, méltatva a nagy ünnep jelentőségét és elmondották, úgy érzik: a nagygyűlésen való részvételükkel is kifejezik hálájukat a felszabadító hős szovjet nép és a párt iránt. A Falemezgyárban két óra után tartották a dolgozók az ünnepi pártnapot, aztán a felszabadulás évfordulója alkalmából megindult kék autóbuszon jöttek be a városba Ezzel búcsúztak egymástól a Sztálin körúton: "Találkozunk hétfőn reggel, ott leszünk a nagygyűlésen.TESTVÉRI TANKOK Testvéri tankok hozzánk érkezését a talpalatnyi föld se nem felejti, mert tudja jól, mily nagy volt itt a vétsétu nem fogtunk botot megvédeni az utolsó jogot, hogy életünket ne váltsák aranyra Germániának fegyvergyárat. Testvért tankok hozzánk érkezet* a mélybe sodort nemzet végső menedéke, másképp sehol se volna itt magyar; fölette volna istenült hevében Germániának roppant tagadása s a hozzá-vedlés lassan őrlő maim*, ahogy a szégyen lobot vető forrása kiapadna. Testvéri tankok hozzánk érkezését — az esztendőknek magasából nézve — megértem, mért is vártad, óh, hazám: az egyenes nép ne görnyedjen hétrét, s akár a gyermek, öndicséretére feszítse izmát, hogy a holnapok szelídüljenek hozzá, mint a tenger, a rétek s egykor majd a csillagok. a* *ifc LÖDI FERENC Ma reggel ünnepélyesen ültetik el a* első fát a „Felszabadulási-liget" területén Ma reggel fél 9-kor a Városi Tanácsháza elől autóbusz indul, amely kiszállítja a küldöttséget és azokat, akik részt akarnak venni Itazánk felszabadulásának nagy évfordulója alkalmából létesítendő -Felszabadulási üget" első fáinak elültetésében a Francia-hegyre. A liget helyét ugyanis a Városi Párt-végrehajtóbizottságnak javaslatára a Városi Tanács a Francia-hegyen jelölte meg — így nevezik azt a helyet, amely a Csongrádi sugárút végén balra öthalom irányában az új nagy transzformátor-állomás előtt terül eL Ez a hely igen alkalmas arra, hogy mintegy 40 holdon szép ligetet létesítsenek, hisz közvetlenül mellette tó is van. Az első fát a szegedi dolgozók kérésére létesítendő liget területén ma reggel Dénes Leó elvtárs, a Városi Tanács vb. elnöke ülteti el, kis ünnepség keretében. «— A Szegedi Tükör legújabb száma április 4 méltó köszöntésére díszesebb kivitelben, gazdag tartalomrjial jelent meg. A számban hoszszabb cikk foglalkozik a felszabadulás óta eltelt idő kulturális eredményeivel. A színház legújabb bemutatóján sorrakerült Vízkereszt című Shakespeare darabról, a szegedi színészekkel folytatott beszélgetésekről, a Szvesnyikov együttesről, a Bolond Vasárnap bemutatójáról, új filmekről jelentek meg írások. Adám Ottó, a színház főrendezője romániai útjáról számol be. Hazánk felszabadulásának 10. évfordulója alkalmából r^ndezeit SZEGEDI ÜNNEPSÉGEK Kaiona A Dugonics temetőt fiatal rezzenő levelű nyárfák is szegélyezik. A sírhantok alatt az elömlő nagy csendben emberek alusszák örök álmukat. Itt pihennek azok a szovjet katonák is, akik a gonosz ellenséget űzve, harc közben, sebektől vérezve hősi halált haltak, hogy oly' hosszú idő után szabad legyen a magyar haza és népe. Külön részen sorakoznak a szovjet katonák sírhantjai. Karcsú emlékoszlop magasodik az ég felé, az is jelzi a harc közben elesettek dicsőségét. Most is százszorszép virít a katona sírokon. Tűzszínű valamennyi, s jelkép is: hálát, szeretetet fejez ki. Az egyik fejfán ez a név áll: Pável Liszicián közlegény, született 1921-ben. Az ember nézi a sírdombot és közben arra is gondol, ukrajnai, bjelorusziai volt-e Pável Liszicián? Tanító volt-e vagy esztergályos? Nem tudni. De biztos, hogy hazájában szerettei voltak; menyasszonya, vagy felesége, gyermekei is talán. Nem volt könnyű tőlük bizonyára a búcsú, de értük is indult el a csatákba. A béke katonájaként hány száz kilométeren át jött alakulatával ki tudná azt megmondani. Majd magyar földre ért és itt esett ele hősként. A legdrágábbat: az életét adta ő is azért, hogy a mi városunk falai közé beköltözhessék a hőn óhajtott béke és a régen megalázott, egyszerű magyar emberek a szó igaz értelmében emberek legyenek. Viktor Nyikolajevics Fimov alezredes — ez olvasható egy másik fejfán, a sok közül. Mert itt nem kevés szovjet katona nyugszik. Az alezredes sírhantja körül főhadnagy, hadnagy, tiszthelyettesek közlegények fejfái. Azok, akik az alakulatból hősi halált haltak. Ki tudja, hány rohamra vezette őket? a parancsnok, Viktor Nyikolajevics Fimov. Lehet, hogy kislánya is volt, akinek fényképét felesége fényképével együtt mindig ott hordta magánál. S ezeket a fényképeket bizonyára meg is mutatta talán éppen a szegedieknek is. Hiszen tudjuk, hogy a szovjet katonák, ha karjukra kapták a pöttöm magyar emberkéket és babusgatták őket, akkor saját családjukra is emlékeztek, és szívesen megmutatták a szülő, a menyaszszony, feleség, gyerek fényképeit. Viktor Nyikolajevics Fimov sem térhetett azonban vissza szeretett hazája földjére, családja kör*be. Szíve megszűnt dobogni, de az ő emléke is örökké él, hősi példa. Szívét adta, vérét adta azért, hogy a magyar nép a sötétségből a szabadság éltető napfényébe kerüljön. Nem is felejtjük el a szovjet hősöket, hiszen az ember embertársaiért többet adni nem képes, mint amit ők adtak. Most, amikor a magyar szabadság 10. születésnapját ünnepeljük, dolgos kezek különösen gondot fordítanak a sírokra. De nemcsak most, egész éven át ápoltak a sírhalmok: örökzöld és virág díszlik rajtuk. Asszonyok mennek a sírhoz és virágot visznek. Kiss Jánosné, fonónő is kijár a sírokhoz, s viszi magával kislányát is. Anya és lánya a kőfejfa tövébe a tavasz virágát; az ibolyát teszi. Április 4-én pedig sok szegedi ember, a gyárak, hivatalok dolgozói és más foglalkozásúak helyezik a koszorúkat a hősi halált halt szovjet katonák sírjára. Koszorú, virágerdő borítja majd a halmokat. A hála, hűség, és szeretet virága valamennyi. (m. s.) Tegnap délelőtt a Tudományegyetemen, a Főiskolán az általános és középiskolákban délután és este az üzemekben a hivatalokban, tszekben ünnepségeket tartottak. Sokszáz munkában élenjáró dolgozót jutalmaztak meg, tüntettek ki, sokhelyütt a kultúrcsoportok gazdag műsorral szerepeltek és a késő esti órákig tartott egyes helyeken a tánc, a vigasság. Jókedvűen, eredményes munka tudatában szórakoztak, köszöntötték a felszabadulás nagy ünnepét. Ma már fél 6-kor megkezdődnek az SZHSZ és a Motoros Társadalmi Szövetség felszabadulási motorkerékpár versenyével a sportrendezvények. Délelőtt 11 órakor lesz a Vegyipari Technikum névadó ünnepsége. Este valamennyi sportklubban ünnepségeken emiékeznek meg a felszabadulás 10. évfordulójáról. Fél 7-kor találkoznak a szegedi munkás-, paraszt- és tanuló fiatalok, a Beloiannisz téren gyülekeznek: a nagy ünnep előestéjén fáklyás felvonulást rendeznek. Nótaszóval, lampionckkal, fáklyákkal vonulnak a fiatalok az Iskola utcán, Sztálin sétányon a pártház elé, majd a Sztálin körúton, a Takaréktár utcán a Klauzál térre, ahol véget ér a nagy ünnepet köszöntő fáklyás felvonulás. Ma este mutatják be Szegeden először a Budapesti tavasz című új magyar filmet a Vörös Csillag moziban, mely felszabadulásunknak állít emléket. Holnap zenére ébred a város. Reggel a munkahelyükön találkoznak a szegedi dolgozók és színpompás menetben, ünnepélyesen, zászlókkal, feliratokkal, transzparensekkel vonulnak a Klauzál térre, ahol 10 órakor kezdődik meg az ünnepi nagygyűlés, amelyet a Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Bizottsága, Szeged Város Tanácsa, és a Hazafias Népfront Szegedi Bizottsága rendez. A nagygyűlésen Komócsin Zoltán elvtárs, az MDP Központi Vezetősége Revíziós Bizottságának tagja, az MDP Központi Vezetősége agit.-prop. osztályának vezetője mond ünnepi beszédet. A nagygyűlés után a Párt, a tanács, az üzemek, a tömegszervezetek és mozgalmak képviselői a város dolgozói nevében megkoszorúzzák a szovjet hő6ök Széchenyi téri emlékműveit, majd a Kálvin téri pártház falán elhelyezett emléktáblát leplezik le, amellyel a Kommunista Párt szegedi szervezete megalakulásának állítanak emléket. Ezután a gyűlés részvevői együttesen mennek a Dugonics temetőbe, ahol megkoszorúzzák a szovjet hősök emlékművét. Délután a város különböző sportpályáin sportrendezvényeket tartanak. Ünnepi díszelőadás lesz este a szegedi Nemzeti Színházban, amelyen a szegedi Nemzeti Színiház művészei, Szeged különböző énekes tánckarai lépnek fel. Szerepel az ünnepségen Major Tamás kétszeres Kossuth díjas, kiváló művész és Jámbor László Liszt-díjas, az Állami Operaház művésze. A nagy évforduló ünnepi műsora a Tiszaparton rendezendő látványos tűzijátékkal ér véget. Ünnepségek a szegedi üzemekben 3 Szombaton — a munka végeztével — minden szegedi üzemben lelkes ünnepségeket tartottak; emlékeztek a felszabadulás jelentőségére, s hálatelt szívvel gondoltak a szabadságot hozó szovjet emberekre. A KONZERVGYÁRBAN délután 2 órától kezdődött az ünnepség — a kultúrteremben. A konzervgyáriak, — vezetők és munkások együtt az ünnepi versenyben jó eredményt értek el, teljesítették a vállalást. Első negyedévi tervüknek 14 nappal előbb tettek eleget, s a termelékenységet a tervezetten felül 25.9 százalékkal növelték. Dóezi Sándorné, az üzemi pártszervezet titkára beszédében a felszabadulás jelentőségéről emlékezett és a leendőkről szólott. Kardos Ernő főmérnök, igazgatóhelyettes a hős szovjet asszonyról, édesanyáról Kozmogyemjanszkáról is beszélt. Helytállását] Ezután tizenikét dolgozónak a J3zakmji kiváló dolgozója" jelvényt, 36 dolgozónak pedig 8ztahánovista oklevelet adott át. Asztalos János gyártásvezető, Egyeki Zsigmond konzervmester, Vincze Etel sztahanovista üvegzáró, Veigert Mihályné, Csanádi Balázsné szép zászlót is kapott. Az üzem dolgozói közül a jó munka elismeréseként il-en kaplak pénzjutalmat. Csanádi Balázsné szót kéri, javasolta, hogy méltóképpen készüljenek május l-re. A hozzászólások után megszületett a konzervgyáriak elhatározása: a felszabadulási verseny lendületét tovább fokozzák, áprilisi tervüket 2 nappal a határidő előtt teljesítik, a tervezett önköltséget 5 százalékkal, a munka minőségét pedig 2 százalékkal növelik. ÜJSZEGEDI KENDERLENSZÖVÖ VALLALAT Tegnap, szombaton délben avatták fel az Ujszegedi Kender-Lenszövő Vállalat [ újonnan épült, száz személyi 1 befogadó ebédlőjét és a hozzátartozó modernül felszerelt konyhát. Az ünnepségen megjelentek. a szegedi vállalatok képviselői és az üzem által patronált honvédségi alakulat küldöttei, jelen volt Eperjesi Júlia elvtársnö, a Városi Párt-végrehaj főbizottság párt- és tőmegszervezeti osztály vezetője és Tulkán István elvtárs, a Párt-végrrhajtóbizoltság ipari osztályának vezetője. Misen Gusztáv elvtárs, az I. kerületi tanács elnöke, a Textiles Szakszervezet területi bizottságától Pesti Lajos elvtárs, a Szakszervezetek Megyei Tanácsától Kiss Árpád elvtárs. Az üzem dolgozói nevében Pongrácz István elvtárs, az üzem igazgatója üdvözölte a vendégeket. A rövid ünnepséget közős ebéd követte,