Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-24 / 70. szám

UaClORlUR, 1855. MÁRCIUS 84. DELMBGVJiRORSZaC Tavaszi munkák a szegedi járásban Rt a tavasz. Sokan — bátran mondhatjuk — mindannyian vár­tuk. Ha városben örömmel fogadjuk a napfényes, meleg Időt — a falvak népe talán mégannyira várta. Szántóvető ember életében az újból és újból beköszöntő tavasz a munka kezdetét, az új kenyérért való harc megindulását jelenti Amerre a szem ellát, éled a ha­tár. A szegedi járás községeiben is megkezdődött a tavaszi munka, Zöldéi a tavaszi búza Nagy az öröm a kisteleki Felsza­badulás Termelőszövetkezetben. Csiszár Sándor elnök szövetkezeté­nek olyan sikeréről számol be, ami­lyennel kevesen dicsekedhetnek nemcsak a környékben, hanem az országban is. A szövetkezet mindig arról volt híres, hogy elsőnek ve­tette el a kenyérgabonát. Igaz, sok törődés, fáradozás volt vele, de megérte, mert most, amikor máshol még vetnek vagy csak készülnek a vetésre, náluk a február első felé­ben elvetett tavaszbúza kibújt a földből. Szép zöld, sűrűkelésű, gyö­kérzete erős — sok jó fehérkenyér lesz belőle. Száz csokor Ibolya 'A kübekházi Sarló és Kalapács TSZ melegágyaiban serény munka folyik: csokrozzák az ibolyákat, amelyekkel sok-sok Sándort és Jó­zsefet örvendeztettek meg a múlt héten. Most a napfény hatására még gyorsabban fejlődnek a kis vi­rágok. Tegnap nem kevesebb mint száz csokor ibolyát küldtek be Sze­gedre a kübekházi termelőszövetke­zet asszonyai. Egy fögépAsz A|itAoa A homokos földeken fél méter mélyen szántanak a traktorok Ta­nács Lajosnak, a pusztamérges! gépállomás főgépésze által szerkesz­tett ekékkel. Tanács Lajos az egyes ekék kormánylemezert ötletesen húsz centivel megtoldotta, s így most gyümölcsösök alá ls tudnak szántani. Eddig csaknem 800 holdat műveltek már meg a pusztamér­gest határban, ahová a pusztító sze­lektől védő erdőt és gyümölcsfákat telepítenek. A pusztamérgesi főgé­pész újítását a sándorfalvi gépállo­más traktorosai is sikeresen alkal­mazzák, A „rózsás" termelőszövetkezetben 300 000 szál szemetgyönyör­ködteető, meggypiros rózsát szállí­tott tavaly a szöregi Vörös Rózsa Termelőszövetkezet a fővárosba és az ország más tájaira. Most a szö­vetkezet faiskolájában dolgoznak a kertészek. Háromezer gyümölcsfát küldtek a bánkúti állami gazda­ságba s most további tízezer cseme­tét csomagolnak. Pár nap múlva megkezdődik a munka a rózsakert­ben is: nyitják a téli álmukat alvó rózsákat. Ezer to]ás, 300 kg baromfi A sok munka mellett nem feled­keznek meg a dolgozó parasztok az állam iránti kötelezettségükről sem. Deszk községben a Központi Vezetőség határozata óta meggyor­sult a begyűjtés. A deszkiek az idén a falu földművesszövetkezeti boltjá­ban huszonkét répavágót és mor­zsolót, negyven tűzhelyet, húsz ke­rékpárt, összesen mintegy ötvenezer forint értékű mezőgazdasági kisgé­pet vásároltak. Hogy továbbra is ilyen gazdag választékkal láthassa el az ipar, a város ezt a falut, eh­hez az szükséges, hogy megszívlel­jék a Központi Vezetőség határoza­tait. A begyűjtési hivatal számada­tai azt bizonyítják, hogy a deszkiek megértették a párt szavát. Március hónapban a hétszázötven beadásra kötelezett dolgozó paraszt közül több mint háromszázan teljesítettek valamilyen cikkből beadást. Deszk község dolgozó parasztjai negyedéin tervükön felül több mint ezer to­jást és háromszáz kiló baromfit vit­tek már a begyűjtőhelyre. Tóth Béla Hármas jubileum a színházban Hármas jubileuma lesz a hét végén a Nemzeti Színháznak. Pénteken este 1 órakor mutat­ják be ötvenedszer a Csárdás­királynőt ünnepi előadás kere­tében. Az eddigi 49 előadás alatt rengetegen tekintették meg a darabot a szegedi üze­mek és vállalatok dolgozói, a város értelmisége és a környe­ző falvak lakosai közül. Ugyan­csak pénteken mutatják be öt­venedszer Ben Jonson Volpone című vígjátékát este 7 órakor a Kamaraszínházban finnepl előadás keretében. Ezzel a da­rabbal nyílott meg a Kamara­színház kapuja a szegedi közön­ség előtt, így tehát a Volpone jubileuma egyúttal a Kamara­színházé is. A harmadik jubi­leum vasárnap délután 3 óra­kor lesz a Nemzeti Színházban. Ekkor játsszák ötvenedszer — ünnepi előadás keretében — a János vitézt. Az ünnepi előadá­sokra jegyek a színház pénztá­ránál még válthatók. Felderíté úton a Hungáriában H délutáni kártyaesaták titkai PlGtlSZTilCSUllT — ülepedi OletmeÜ Jiindái eíSadáaa — "I QOQ-ben egy addig ismeretlen olasz zeneszerző, Mas­cagni Parasztbecsület című operája Rómából elindulva hónapok alatt világhírnévhez érkezett el, s azóta is az operairodalom legnépszerűbb darabjai közé tartozik. A Paraszt­becsület előadásának Szegeden év­tizedekre visszanyúló hagyományai vannak. Több mint húsz évvel ez­előtt a szerző személyes vezényleté­vel hangzott el a szabadtéri játéko­kon,­Mascagni műve az operairodalom verista irányzatának képviselője. Ez az irányzat a mindennapi élet ábrázolásának reálista célkitűzései­től hamar eljutott a századvég szenzációra éhes polgári közönsé­gét kiszolgálva a szélsőséges natu­ralizmus határáig. A Parasztbecsü­letet is csak egy hajszál választja el az emberi szenvedélyek szélsősé­gekbe vezető felnagyítástól, éppen ezért nagy gondot jelent az előadás beállítása, mert amellett, hogy szenvedélyesen kell kibontakoztat­nia az emberi érzésvilágot, mérték­tartóan meg kell maradnia a rea­lista ábrázolási eszközök mellett. A?. előadás ebből a szempontból a be­mutató óta örvendetesen fejlődik, egyes szélsőséges túlzások után mind harmónikusabbá válik. Megyesi Pál rendezői munkáját a legapróbb részletekre kiterjedő tu­datos tervszerűség, a zene értelmébe ' való behatolás, a szereplők mozga­tásának, a zene szelleméből való ki­bontása — alapjában tehát az ope­rai rendezés alapvetően helyes elvei jellemzik. Kérdés azonban, hogy a zenei felépítés mindig átváltható-e külső mozgássá, nem tereli-e el a figyelmet a lélek belső buUájBzásW nak ábrázolásáról? A bemutatón még túl nagy jelentőséget tulajdo­nítottak a szélsőségesen ható külső kifejezőeszközöknek (szándékolt mozgalmasság), az utóbbi előadáso­kon a mű érlelődése a külső és bel­ső kifejező eszközök hatását ki­egyensúlyozottabbá tette. C antuzza szerepét a bemutatón Moldován Stefánia énekelte. Szárnyaló, kifejező erővel teli hangja szerepének drámai oldalát hatásosan érzékeltette, a szerep lí­rai tartalmának kivetítése emellett azonban kissé homályban maradt. Színészi játéka meggyőző, energi­kus, hangja azonban nem minden fekvésben zeng eléggé telten. San­tuzza szerepében fellépett Papp Jú­lia is, kinek ez már régi, sok meg­érdemelt sikert aratott alakítása. Játékának sokszínűsége, gazdag, árnyalatokban zengő hangjával ösz­szefonódva a gyűlöletében is szere­lemmel lángoló Santuzza megraga­dó alakját vitte színpadra. Megyesi Pál Turiddu szerepét ze­neileg a legdrámaibb hőfokon vetí­— Mondják elvtársak, maguk nem járnak a Hungáriába! őszinte ember vagyok, s meg­mondom: bizony, nagyon ritkán. — Ez baj! így nem is tudnak az ott történtekről. — Mi történik ott! — Nézzék meg — mondja a tele­fonhívó 8 leteszi a kagylót, ránk bízza a rejtély felderílését. Hosz­gzas tanakodás után szakítunk ed­digi tartózkodásunkkal, egyszerre hárman is felkerekedünk, hogy meglátogassuk a Hungária étter­met úgy délután 5 óra körül. Há­rom szimpla fekole mellett szem­léljük a cserépkályha és a billiárd asztal környékét — a kártyásokat. Az első pillanatra eget rengető dolgot nem látunk. Természetesnek tartjuk, hogy szórakozni vágyó em­berek munkaidő után itt töliik a délutánt, este pedig annak Tendje-módja sze­rint hazamennek a családhoz. De álljunk meg egy pillanatra! Ve­gyük szemügyre az asztalkörüli társaságot. Ismerős arcok, jellegze­tes figurák akadnak közöttük. Vörös, lelógó harcsabajuszú em­ber. Ki is ez! A volt bőrkereskedő, vitéz Csetneki. Kövér, ovális arc, hetvenkedő tekintet. Ez pedig örlei György volt vaskereskedő, önkén­telenül is arra gondol ilyenkor a szegedi bennszülött, milyen jól megfér most egymás mellet; a két régi rivális, örlei és vitéz Csetneki. A következő két ember Ábrahám Szilveszter és Ábrahám József. — Ugyan kérem — szólhatna va­laki közbe — ez „Mirzsi" Veszter és „Mirzsi" Jóska, volt paprikamalom­tulajdonosok. Folt hátán folt, tömött zseb, ég­nek álló tüskefrizura ... Ugye rá­ismernek! Ő az. Becsei József, a volt szegedi virilista. Számos tör­ténetet mesélnek róla a Hungáriá­ban lévő kártyások és kibicek egy­aránt. Azt mondják, sokszor vesz­tett. Ha nem volt pénze, eladta a nadrágját, kabátját, cipőjét, hogy tovább játszhasson. Mezítláb, majd­nem pőre-purdén ment haza. Nyá­ron paprikával a zsebében jött, té­len tojással. Ha elfogy a pénze, ezekkel fizet. Ugy mondják, nemrég felesége tüzes vasalóját lopta el, s eladta az ócskapiacon, csakhogy kártyázhasson. Kár azonban ennyit törődni ez­zel az egy „virilistával", amikor ilt van még a iöbbi: Dóczy, a volt likőrgyáros, Csikós, a volt fűszerkereskedő ... Es a tette elénk, jellem megformálásában azonban nem éreztük hitelesnek a szicíliai parasztlegény alakját . Az öntudatos rátartiság már-már íölé­nyességgé, a viharzó szenvedély már-már nyerseséggé fokozódik. A későbbi előadások ebből a szem­pontból is mértéktartóbb magatar­tást tükröznek. Lola szerepében elő­nyösen érvényesültek Turján Vilma énekesi és színészi képességei. Al­fio, a fuvaros szerepében a bemuta­tón Halmi Imrét láttuk. Megjelené­sével erőteljesen zengő hangjával robosztus egyéniséget alakít. Turid­duval szemben nála inkább csak a testi erő fölényét éreztük. Szabady István kiforrattabb, egyszerűbb esz­közökkel — egyéniségben és jellem­ben is felette áll ellenfelének, kettő­jük harca már a késpárbaj előtt eldőlt. Komoly figyelmet igéiyel Komlóssi Erzsi, Lucia asszony sze­repében. Fiatalos szépségét nehéz úgy elváltoztatni, hogy hihető öreg­asszony legyen belőle, erőltetett darabossága, morcossága sem hat­hat mindig természetes erővel, de nem egy pillanatban tanújelét adja kibontakozó színészi tehetségén Hangját máris kitűnő érzékkel ál­lítja a hangulatos érzelmek kifeje­zésének szolgálatába. kocsmárosok hada, akik közül egy­néhány még mindig üzletvezető vagy csapos a Vendéglátóipari Vál­lalatnál. A közönség arról ismeri őket, hogy féldeci helyett ncgy centet mérnek, vízzel házasítják a bort — egyszóval könnyen szerzik a pénzt, mert pénztáros híján egyi­kük, másikuk eladó és pénzbeszedő egyszemélyben. Nem lenne azonban teljes a kép, ha csak a „virilistákról" szólnánk és nem említenénk meg Kádár Fe­renc cipészt, a négycsaládos Mák Ernőt, Nagy Ferenc papucsost, vagy Simák Lászlót, a Vízgazdál­kodástól — akik nem virilislák, ha­nem dolgozó emberek, s akiknek keresete igen sokszor itt, a Hungá­ria étteremben csúszik át a volt virilisták zsebébe, ök a notórius vésztők a számialan betévedt, kár­tyát kedvelő munkásember között­Nézzük most már közelebbről, mi történik az asztaloknál. Bár csak ketten kárlyáznak egy asztalnál — így kívánja meg a játék, a ka­szinórömi — mégis tízen-tizenket­ten ülik és állják körül a játéko­sokat — kibicelnek. Sok kibic szá­jában lelógó, kialudt cigarettavég díszeleg. Egyikünk nagy együgyűen, zse­bébe nyúl, hogy udvariasan tüzet adjon. — Köszönöm, nem kérem 1— hangzik az elutasító válasz. Fél­szemiinkkel most már a kártyajá­rás; figyeljük, a másikkal pedig kutatjuk, miért tartanak ezek a kibicek szájukban kialudt cigaret­tavéget. Most várattanul hármai mozdul az egyik kibic szájában a cigaretta. A vele szembenülő játékos semmit­mondóan odapillant és nyugodtan továbbjátszik. A lapállás: három terc van a kibic előtt ülő kezében. Hasonló megfigyeléseink sora foly­tatódik, e egyre inkább a hamis­kártyázás irányába mutat. Egy parti 38—40 forintba kerül. Nagy Ferenc papucsos például rö­vid negyed óra alatt „megszabadult" nyolcvan forinttól, elvesztette egész napi keresetét. Menjünk tovább egy másik asz­talhoz. Itt is hasonló a helyzet. De úgy látszik, itt. va11 e*y becsü­letes ember is. — Kérem — mondja, miközben szódavizet rendel a pincértől és az egyik kártyázéra mutat — ne engedje, hogy játsszon. Látja, hogy részeg, hisz mindenét elveszti. A Parasztbecsület lezárt egészet alkotó kórusszámai szép feladatot rónak a kórusra is. A Székelyfonó­val szemben ezek a számok meló­diai gazdagságuk mellett lényegesen egyszerűbb, szokványos operaszerű kórus részletek, így megoldásuk a színház jelenlegi kórus létszámá­nak sem okozott nagyobb nehézsé­get. Az opera egyik legnépszerűbb számának, a húsvéti kórusnak elő­adása méltán aratott nagy sikert. Itt is ki kell emelni a kórus tagjai­nak nagy ügyszeretetét, lelkes hoz­záállását az énekes és színészi fel i­datok megoldásában. zenekar a Parasztbecsületben is az előadás fő erőssége volt. Rubányi Vilmos karnagy tempóvé­teleiben a szerző eredeti elgondolá­sait követte, a drámai légkört nem a tempó mértéktelen fokozásávci, hanem a belső feszültség áramán.ik növelésével teremtette meg. Nagy tapsot kapott a híres Intermezzó, mely a drámai fordulópontot rend­kívül megkapó hangulatokban il­lusztrálta. Sándor Sándor díszlete jól érzé­keltette a szabad tér levegősségét, az olasz táj ódon hangulatát, a ten­ger és az ég örök kékségét. Erdős Jánns i 'y , . „, ÉR III HE 4 ytm ­L isjfe tRil • ft % „ • K .. WmímmL-­fc:; • % % Jr yyít Á •, ÓBittóíjEl • • : 1 i ÉS 3 y i Hl H — Ne játsszon, ha részeg.,, ~ felel flegmán a pincér. Később megludjuk, hogy a volt virilisták, azok, akik előtt büdös volt a munkásszag, most udvarol­nak, lepertusodnak a munkásokkal, csakhogy rábirják a kártyázásra, csakhogy kifoszthassák őket. Ea mondjuk meg őszinAén, sokszor si­kerül is ez, hisz a kártya őrültjei — ha gzabad a saját nevükön mon­dani — mindent feltesznek egy lapra. A kibicek sem érdektelenül né­zik a játékot, ök egymással fogad­nak a nyerésre, vagy a vesztésre. A pénzt a széket borító párna alá dugják. 40, vagy 60 forintot — mi­kor mennyi a tét. Mák Ernó pél­dául 40 foi irrtot tett a párna alá, Pénze máshoz vándorolt, nem hoz­zá hasonló emberhez, hanem az egyik italbolt mostani vezetőjéhez, egy régi kocsmároshoz. Megtörténik az is, hogy az asztal­nál ülő két kártyázó közös pénzbői játszik. Mindig az nyer, akinek ép­pen kell, hogy csendes társuk, a ki­bic, akinek fogadásait hallják, soha ne veszítsen. Az áldozatnak bizony kártyát sem kell itt a kezébe fog­nia, rakhatja sorban a széket bo­rító párna alá a pénzt. Nyerni soha nem nyer, mindig csak veszít sokszor egy dél­után 2—300 forintot. A beavatatlan kibic, az idegen nem tudja, hogy az asztalnál ülő két kártyázó és az egyik kibic ösz­szetartozik. Mi is akkor tudjuk ezt meg, amikor a partik befejezése után, távozáskor hárman osztozkod­tak a nyert pénzen: a két kártyázó és az egyik „nagy szerencsének" örvendő kibic. Harmadik látogatásunk alkalmá­val a pincérek felfedik kilétünket s gyorsan az asztalokhoz rohannak. — Mondtam már, ne játsszanak pénzre, hisz ellenőrzés van — ki­áltják és sebesen elkapják a játé­kosok elől a kártyát. Látogatásunk során megtudtuk, hogy Brunner Péter notórius mun­kakerülőt Havalecz Istvánné, a Hungária Vendéglátó Vállalat veze­tője eltiltotta a kártyától, mert SZÁZ forintokban játszott. A kártyások, élükön a volt virilistákkal felkeres­ték Havalecz Istvánnét és „amnesz­tiát" kértek Brunner Péter számá­ra. Ezt azonban nem kapták meg. Nagyon csodálkozunk azon, hogy az ellenőrző közegek, a rendőrök, akik nap mint nap bejárnak a Hungária étterembe, még mindig nem leplezték le a hamiskártyásokat, a Mirzsieket, Brunner Pétert, Becsei Józsefet, ör­lei Györgyöt, vitéz Csetnekit, Dóczy likőrgyárost és a volt vendéglősök hadát, akik még ma is könnyen szerzik a pénzt, legtöbbször hamis­kártyázás révén. Tűrhetetlen az is, hogy a Hungária étterem lassan va­lamilyen lebújhoz kezd hasonlítani. Máshol is kártyáznak az országban, de lebujok kivételével — sehol nem állják körül tízen-tizenöten a Kár­J tyázókat, nem folyik ilyen alatto­mos hazárdjáték. Jó lenne, ha vég­re-valahára rendet teremtenének az illetékesek ezen a különös kártya­fronton, I i — eg — er— Vasárnap magyar—szovjet filmdal-est lesz az újszegedi kultúrotthonban A magyar—szovjet barátsági hó­nap alkalmából a November 7. kul­túrotthon, az újszegedi MSZT és az MNDSZ március 27-én, vasárnap este fél 7 órai kezdettel magyar— szovjet filmdal-estet rendez. Közre­működik Moldován Stefánia, Ka­tona András, Kovács Gyula, a sze­gedi Nemzeti Színház művészei, a városi bnlétl iskola növendékei és a Szegedi Jutaárugyár lánccsoportja. Magyar és szov­jc; dalokat énekelnek a Szi­bériai rapszódia, a Déryné, a Vidám vásár, a 2x2 néha 5, a Vidám fic­kók, a Filmcsillag és még más köz­kedvelt filmekből. A városi balett­iskola növendékei és a Szegedi Ju­taárugyár tánccsoportja mawar, orosz és román népi táncokkal sze­•epel. Az előadáson Kovács Gyula onferál. Műsor után tánc. Moldován Stefánia Santucca és Halmi Imre Alíio szerepében .urján Vilma Lola, Moldován Stefánia Santucca cs Megyesi Pál Turiddu szerepében — A Szegedi Kiskereskedelmi | Vállalat dolgozói a felszabadulási versenyben teljesítették első ne­I gyedévi áruforgalmi tervüket,

Next

/
Thumbnails
Contents