Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-22 / 68. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! DEUMKTi AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 68. SZAM Magyar Ifjak és Lányok, DISZ-fiatalok! Járjatok élen a példamutatásban, az áldozatvállalás­ban, a nehézségek leküzdésében boldog jövőtökért, a szocializmusént! ARA: 50 FILLÉR A DISZ Csongrád megyei értekezlete Megyénk ifjúságának legjobbjai, a termelésben és a DlSZ-munkában példamutató fiataljai tanácskoztak vasárnap a hódmezővásárhelyi vá­rosi tanácsháza nagytermében. Üze­mi, termelőszövetkezeti és iskolai diszisták, fiúk, lányok és a honvéd­ség küldöttei gyűltek össze, hogy megválasszák a megyei DlSZ-vá­lasztmányt és a DISZ II. kongresz­szusára küldötteiket. A DISZ megyei bizottság beszá­molóját Kuszin Miklós elvtárs, a bizottság titkára mondta el. Cson­grád megye 10 éves fejlődését, fel­szabadulásunk óta elért eredménye­ket ismertetve hangsúlyozta, hogy további fejlődésünk, előrehaladá­sunk egyrészt a munkás-paraszt­fiatalok termelésben való helytállá­sán és a párt vezetésével újabb munkasikerek elérésén múlik. — A mult rendszerben alig halad­ta meg megyénkben az ifjúmunká­sok száma a két és félezret, ma több mint ötezer dolgozik az üzemekben — mondta Kuszin elvtárs. Beszélt arról is Kuszin elvtárs, hogy az államigazgatásban szintén megtalálni a fiatalokat, mert a leg­utóbbi tanácsválasztásokon mintegy 400 fiatal tanácstagot választottak meg és két fiatalt országgyűlési képviselőnek. Állami és politikai vezetőhelyeken több mint 500 fiatal dolgozik és megyénkből mintegy 300 kiváló fiatal jelenleg néphadse­regünk tisztje. Harminc fiatal pe­dig a Szovjetunióban és más népi demokráciákban tanul. A DISZ-munka hibáit is össze­gezte a beszámoló: a termelőszövet­kezetekben a DISZ megyebizottság nem igyekezett megszervezni a DISZ-szervezeteket. Ez bizonyítja, hogy megyénk 180 termelőszövetke­zetében mindössze 45 helyen hoz­tak létre a DISZ-szervezetet. — Ez abból is következett — mondotta Kuszin elvtárs —, hogy a DISZ megyebizottság nem irányí­totta jól a DISZ-szervezeteket, nem tartottuk elég jól össze a járási DISZ-bizottságokat, nem gondos­kodtunk arról, hogy az iskolákból kikerülő úttörők DISZ-fiatalokká váljanak, nem gondoskodtunk arról, hogy az alapszervezetekben termé­keny, lendületes, virágzó élet fejlőd­jön ki. Az új megyebizottságnak a Központi Vezetőség határozatának a szellemében mindezeken a hibá­kon változtatni kell Megyénk DISZ életének eredmé­nyeit, hibáit, alaposan értékelő be­számoló után egymásután jelent­keztek szólásra a városok, falvak, termelőszövetkezetek küldöttei, Cikora Sándor, újszegedi DISZ­titkár egy visszás jelenségre hívta fel az értekezlet rész­vevőinek figyelmét. Elmondotta, hogy az alapszervezetekben az úgy­nevezett „társadalmi rétegek" kö­zött ellentét tapasztalható, mert pél­dául az üzemekben az értelmiségi fiatalok nem járnak el a gyűlésekre, ahol a munkásfiatalok teszik ki a többséget. Ez tapasztalható a kultu­rális és a sportéletben is. Sárvári György elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének tagja meghatározta, hogy a DISZ-szervezetek előtt a taglétszám növelése és a szervezetek erősítése legyen a feladat, Németh Károly elvtárs, a megyei pártbizottság első titkára is felszó­szólalt a tanácskozáson. Többek között Ígéretet tett Né­meth elvtárs arra: megyénk ifjúsá­ga az eddiginél sokkal jobban szá­míthat a pártra és a megyei párt­bizottság gondoskodik arról is, hogy a többi tömegszervezetek szintén, az eddiginél nagyobb mértékben se­gítsék az ifjúsági szövetség munká­ját. A hozzászólások után huszonki­lenc küldöttet választottak meg a DISZ II. kongresszusára. Meg­választották a tanácskozáson a 41 tagú megyei DlSZ-válászt­mányt is. A választmánv új tagjai pedig megválasztották maguk közül a 9 tagú megyei DISZ-bizottsáj it, amely a tanácskozáson elfogad i.t határozat szellemében kezdte • ieg munkáját. 11 ha* Több mint 15 ezer fát ültettek el felszabadulásunk 10. évfordulója alkalmából A' társadalmi munka iránli egyik nemes megnyilvánulása volt, az, hogy a Városi Tanács felhívása nyomán lelkesen bekapcsolódtak a szegedi lakók a fásítási mozgalom­ba. A cél az volt, hogy április 4-ig, felszabadulásunk 10. évfordulója al­kalmából 15 ezer facsemetét ültes­sünk el a városban. Amint ezt a Délmagyarország is mogírta, már az első napokban egymás után je­lentkeztek az üzemek, különböző vállalátok, intézmények, iskolák dolgozói, fiataljai. Pár nap alatt (1 is „kell" a 15 ezer fa, s6t ke­vésnek bizonyult. Az elmúlt szom­bat, vasárnap, hétfőig bezárólag 15 ezer 300 darab fát ültettek el városunk dolgozói. Lelkesen kapcsolódtak • be a fa­ültetésbe a tanácstagok is. Ökrös Erzsébet II- kerületi tanácstag 800 fát kért a Petöfitclepre. Lehotai Pál 350, Erdei István 395 fa elül­tetését szervezte meg a III. kerü­letben. Nagyon, kedves volt a Bem tábornok utcában a 8—9 éves gye­rekek faülteiése, akiknek Néphad­seregünk tagjai segítkeztek: ők sem akartak kimaradni ebből a mozgalomból. A Szenlháromság utcán, a Batthyány utcában a la­kosok a házaik előtt maguk öntö­zik már a kis facsemetéket, a Ságvári telepen, a Petőfi telepen például megtrágyázták a földet a fa tövében. Voltak olyan jelentkezők a ta­nácsnál, akiknek már nem jutott facsemete. De ősszel ismét folytat­juk ezt a városszerte nagy öröm­mel fogadott fásítást, — újabb 15 ezer fát ültetünk majd el. A fel­szabadulási liget fásításában — amelynek helyéj rövidesen kijelöli a Városi Tanács — is részt akarnak venni Szeged dolgozói. Őszentiváii, Űjtérvár példát mutat a tavaszi vetési munkákban Amint a késő télvégi, zord idő­járás megengedte, az ószentiváni és ••». új térvári termelőszövetkezeti ta­ok, dolgozó parasztok nagy lendü­ttel hozzáfogtak a tavaszi vetés­ez. Megértették, hogy a késleke­dnek egy percig sincsen helye. A luba, amikor megérkezett a sziik­íges tavaszi búzavetőmag, a gaz­ik két nap alatt átvették azt és a •edvezötlen éjszakai fagyok elle­nére is azonnal megkezdték a ve­ést. Saját tapasztalataikból tudják, hogy a jó termésnek a korai vetés az egyik fontos alapfeltétele. A ta­vaszi búza. az árpa és a zab ala­csony talajhőmérséklet mellett is jól kikel s a korai vetések a bősé­ges csapadékot jól kihasználva, ha­mar fejlődésnek indulnak. A Vörös Hajnal TSZ tavaszi bú­zavetéstervét kilenc katasztrális holdon már a mult héten pénteken teljesítette. Jó talajmunkát végez­tek, s kedvező időjárás mellett bő termésre számítanak. A Vörös Haj­nal TSZ tagjainak példáját nyom­ban követték az Alkotmány TSZ és az újtérvári termelőszövetkezeti csoport tagjai is. A mult hét végén elvetettek húsz katasztrális hold tavaszi búzát, öt hold tavaszi árpát és tíz hold zabot. A borsó vetése már befejezéshez közeledik. Ószentiván és Űjtérvár termelő­szövetkezeti községek dolgozó a­rasztjai szorgalmas, időben történő tavaszi vetési munkával harcoljak a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat végre­hajtásáért. Bálint Ferenc agronómus A felszabadulási müszok eseményeiből IBOLYACSOKROK A GÉPEKNÉL Élenjárók köszöntése a Ruhagyárban HÉTFŐ DÉLELŐTT. A Szegedi Ruhagyár l-es termében három apró emberke igyekszik előre. A kisfiú neve — aki postás ruhába öl­tözködött — Komáromi Pista. Mel­lette Szabó Magdi és Györgyi Ro­zika lépked. Mindhárman ruhagyári dolgozók gyermekei és a szép, nap­közi otthonban féltő szeretettel vi­gyáznak rájuk. De hová igyekeznek és miért? Klárafalvi Jánosné gépe mellett állnak meg, meghajtják magukat, s aztán csengő gyermekhangon verset mondanak, köszöntőt: „Sok, sok üd­vözlettel, jó kívánsággal." Az ősz­hajú Klárafalvi Jánosné nagy sze­retettel nézi a gyerekeket, megha­tott. S a vers végeztével, a „kis pos­tás" szép és illatozó ibolyacsokrot ad át. Klárafalviné megöleli, csókot ad neki. Aztán Péter János elvtárs, a gyár üzemi pártbizottságának tit­kára és Mári Sándorné elvtársnő, termelési felelős köszönti a mun­kásasszonyt. A három gyerek indul tovább. De mi maradjunk még Klárafalvi Já­nosné gépénél. Valahonnan pillana­tok alatt vízzel teli pohár került gépe mellé; a vízben ott az ibolya. Azért köszöntötték őt, mert a fel­szabadulási műszakban messze túl­teljesítette vállalását, s jól segíti a gyár első negyedévi tervének valóra váltását. ígérete az volt, hogy 111 százalékról 118 százalékra növeli teljesítményét. 131 százalékot ért el. Nagyon jól esett ez a köszön­tés —• mondja az asszony. — Majd­nem én vagyok a legidősebb itt a teremben, de azért igyekszem, hogy ne hagyjanak el a fiatalok. GYORS SZAVAKKAL hírüladja hagyárban. Gallérozást végez, s bi­zony ez igen fontos munka. Mag­dolna lánya tanítóképzőbe jár, Ala­dár fia pedig az ipari tanulóképző intézetben nevelő tanár. — Régebben nem is hittem volna, hogy ilyen sort érnek meg a gyere­keim. örülök én annak, hogy lá­nyom, fiam tanult. Igaz, a tanu­lásukat elősegítették... A virágot pedig haza viszem. Dolgozik tovább, hogy a nagy év­fordulóig még szebb legyen az eredménye, De vajon merre van a kis postás és a két kislány? Ott állnak Verasztó Sándorné gé­pénél. Homályos az asszony szeme, öleli, csókolja a kis postást, s bi­zony az is jól esett, hogy az űzetni pártbizottság titkára is üdvözölte. Aztán elmegy a kis postás és kísé­rője; a két kislány. Verasztó Sándorné hajában is ősz szálak vannak már és lánya, Er­zsike is ugyanabban a teremben dolgozik, ahol ő. Most az anya el­hagyta a munkában a lányát. Verasztó Sándorné mindössze ogy éve dolgozik a Ruhagyárban. Ápri­lis 4. tiszteletére megígérte, hogy teljesítményét 83 százalékról 90-re emeli fel. 108 százalékot ért el a felszabadulási műszakban. Azért köszöntötték öt virággal és szóval, mert ígéretét nemcsak megtartotta, hanem a száz százalékon jól felül teljesítők közé került. — Én a fiú „kamasz" nadrágoUr zsebeit készítem — beszéli Verasz­tó Sándorné. — Aztán nemcsak a százalékom emelkedett, hanem munkám minősége is jó — s nem büszkén, hanem örömmel mondja ezt. Persze azon van, hogy szabad­ságunk születésének 10. évforduló­jáig ne csökkenjen, hanem emel­kedjen termelési eredménye. NEMCSAK VIRÁGCSOKROT kapnak a felszabadulási műszak, illetve a vállalás teljesítésének élenjárói. A jók közül a legjobbak­nak a felszabadulási műszak végén pénzjutalmat adnak át. Régen, a felszabadulás előtt nem volt becsü­lete a munkásnak, sokszor megaláz­ták. De hol van már az az idő?! Örökre vége az átkos múltnak. S a hétfő délelőtt átadott ibolyacsokrok is szerény jelzői a munka, a dolgozó ember megbecsülésének. A lényeget tekintve erről beszélt Verasztó Sándorné is. Két órakor, a délelőtti műszak befejezése után pedig ott szorította kezében az ibo­lyacsokrot, vitte otthonába. fi Vízügyi Igaigalóság dolgozói sem maradnak el A Szegedi Vízügyi Igazgatóság dolgozóinak feladaitai közé tarto­zik az ár- és belvízveszély elhárí­tása, a mezőgazdasági öntözéses területek és rizstelepek létesítése és gondozása. A Vízügyi Igazgató­azt is, hogy 1951 óta dolgozik a Ru- ság dolgozói most a felszabadulási Most a III-as szövő-parti tagjaié a szép selyem-zászló Kékszínű selyemből készült ván­dorzászló díszíti az Újszegedi Ken­der-Lenszövő Vállalat III-as szövő partija vezetőjének asztalát. „A felszabadulási versenyben elért ki­váló eredményéri" felirat öleli át aj zászlón a selyem szálakból hím­zett szabadság szobrot. A felszabadulási műszkban a szép zászló első tulajdonosai a III­as parti szövői- Nem kis büszke­séggel tarlják birtokukban, hiszen jó munkájukért kapták, s kitünte­tés is az, hiszen 12 szövöparti ver­senyében most ök az elsők. Mind©™ perc drága, nem állhat­nak a gépek egy pillanatig sem ki­használatlanul. Fürge újjak irá­nyítják a fonalak útját; sietve cse­rélik ki az üres orsókat; — a szö­vetek mindig hosszabbra nőnek a gépeken. A III-as partiban dolgozik Nagy Erzsi ifjúmunkás is. Szőke, göndör haja kendő alá szorítva. Ez a fia­tal szövőlány több mint négy éve dolgozik a gyárban. Most négy gé­pet kezel; ballon-vászon és vihar­kabát anyagot sző. Nagy Erzsi párosverseny társa Pocskai Józsefnénak, a IV-es parti szövőnőjének. Ezidcig még Erzsi ve­zet- Március első dekádjába™ a vállalt 130 százalék helyett H2 szá­zalékra teljesítette tervét, kiváló minőség mellett. A III-as parti többi szövői közül kiemelkedő ered­émnyt értek el Huszta Sándorné, I. Oláh Józsefné és Perédi Józsefné is. A verseny tovább folyik, s a munka jutalma most sem marad el. Ezen a héten a legjobb szövők kö­zött nyolc öltöny női ruhaanyagot, a legjobb művezetők,rvek pedig két ballon-nadrág anyagot, két férfi­ing-anyagot és két pár neylon zok­nit ajándékoznak jutalomként. Ezen túl a jövő héten közel kétezer forintot, fordítanak a gyárban a kiválóan dolgozók jutalmazására. A III-as szövőparti tagjai vábbra is azt akarják, hogy az övék maradjon a zászló. A iöbbi 6zövőpartik azonban azért dolgoz­nak, hogy lehagyják a III-as par­iit, s a zászló hozzájuk kerüljön. És ennek a nemes versengésnek meg is lesz a haszna! K• M. versenyben, műszakban szép sike® reket érnek el. A tíz kubikoö bri-i gádban 125-en tevékenykednek, s március 15-től kezdve 9000 köbmé® ter földet termeltek ki terven fe­lül. A tervező csoport elkészítette 1267 katasztrális hold rizstelep épí-i tési tervét és 48 hold halastó épré tési tervét. A javítóműhely dolgo­zói terven felül két személygépkcH csit, két traktort és 15 erőgépet javítottak ki; az első negyedévi tervet 85 százalékra teljesítették. Bánfi Sándor és 17 tagú kubi® kos brigádja 197 százalékot, Med® gyesi Pál és 15 tagú kubikos bri® gé.dja 230 százalékot ért el. A fel­szabadulási műszakban eddig a legjobb gépkezelő Imre János Dömper-vezető. Teljesítménye 120 százalék. A legjobb építésvezető Alácsi Lajos és Dénes János tech­nikus. A versenyben a legjobb ter­vező Balló Iván főmérnök és Fajta László technikus. Az eddig végzett munka alapján a legjobb javító­brigád címet Tatái- Kis Pál és hat társa érdemelte kii. Teljesítmé­nyük 108 százalék, munkájuk mi­nőségileg is kifogástalan. Az eredmények mutatják, hogy a felszabadulási versenyben, műszak­ban a Szegedi Vízügyi Igazgatóság dolgozói sem maradnak el. Üj légszárítókat építenek a Paprikafeldolgozó Vállalatnál A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalatnál a felszabadulási mű­szakban megkezdték két új vas­beton légszárító építését. Az éjjít­kezésre több mint 600 ezer forin­tot fordítanak. Régebben a termelők nagyrészt a szabadban tárolták a paprikát, s az időjárás viszontagságaitól mind­Törleszíetíek adósságukból a Cipőgyár dolgozói A Szegedi Cipőgyárban a dolgo­zók és a műszakiak közös munká­jának eredményeként a felszaba­dulási műszak első három napján 1299 pár cipővel teljesítettük túl tervünket. Szabászatunk 1580 pár­ral, tűződénk 130 párral, aljazó üzemrészünk pedig 1300 párral tel­jesítette túl tervét és ezzel jelen­tősen hozzájárultak dolgozóink az első negyedévi elmaradásunk tör­lesztéséhez. A lelkes munka eredményekép­pen kiemelkedő teljesítmények szü­lettek, Botos István felsőbőr sza­bász 163 százalékos és Temesvári József felsőbőr szabász 160 száza­lékos teljesítménye mellett, a mi­nőségi munkában, az anyagtakaré­kosságban is jó eredményt muta­tott fel. Sajnos, a jó munika mellett rosz­szal is találkozunk. Trám Erzsé­bet és Agócsi Sándor felsőbőr sza­bászok munkája ellen minőségi ki­fogás merült fel. Ezeknek a szak­társaknak javítamiok kell munká­jukon. Balogh István, addig nem tudták jól megőrizni, amíg feldolgozásra nem került. A Paprikafeldolgozó Vállalatnál most a meglévő négy légszárító mellett csak a két új, most épülő légszárí­tóban, mintegy 40 ezer paprikafű­zért tudnak még ez év őszén elhe­lyezni. Ez is elősegíti a híres sze­gedi paprika minőségének javítá­sát. A szárítókban hónapokon át meg tudják óvni a paprikacsöveket a romlástól, így megmarad eredeti színük és ízük. Rövidesen megkezdik mintegy félmillió forintnyi beruházással egy központi gőzfejlesztő-telep kazán­házának építését is. Így lehetővé válik majd az automatikus szalag­szárító berendezések egy helyre való csoportosítása. Ez a nyers­anyag útjának lerövidítését, önkölt­ségcsöl:kentését eredményezi majd. Ebben az évben összesen több mint másfélmillió forintot fordítanak a Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat fejlesztésére,

Next

/
Thumbnails
Contents