Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-19 / 66. szám

SZOMBAT, 1955 MÁRCIUS 19. delmigyhrorszbg Új I. típusú termelőszövetkezeti csoport alakult Domaszékeo Á szatymazi dolgozó parasztok példája — akik nemrégen új termelőszövetkezetet alakítottak — jó talajra talált Domaszéken is. Már itt is igen sok dolgozó paraszt foglalkozott régóta azzal a gondolattal, hogy felhagynak a gazdálkodás régi, elavult egyéni módszerével, s termelőszövetkezeti csoportot alakítanak. Elhatározásukat most tett követte. A héten Domaszéken új, I. típusú termelőszövetkezet alakult 18 családdal, 150 katasztrális hold földön. A belépők száma napról napra növekszik. Az új szövetkezetnek a -Szabadság Hajnaln« érdemes nevet adták. Vasárnap Zaihursczky Ede vendégszerepel Szegeden A magyar—szovjet barátsági hónap alkalmából ünnepi hangverseny lesz vasárnap délelőtt 11 órakor a Nemzeti Színházban. Közreműködik Zathureczky Ede kétszeres Kossuth-díjas, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze. A Nemzeti Színház zenekarát Rubányi Vilmos vezényli. Műsor: Csajkovszkij: VI. (Pathetikus) szimfónia, Hacsaturján: Hegedűverseny, Liszt: Les Preiudes. Miért nincs még mozi Mórahalmon? Mórahalom egyik legszebb, legnagyobb községe a szegedi járásnak. Lakói becsületes dolgozó parasztok, termelőszövetkezeti tagok, gépállomási dolgozók, akik szabadságunk tíz éve alatt megtanulták más szemmel nézni a világot. Értik, tudják, hogy napi, fáradságos munkájuk mellett most már nekik is joguk van a művelődéshez, szórakozáshoz, nem úgy, mint ahogyan ez a múltban volt. A kulturális lehetőségek azonban még most ls eléggé szegényesek. A községben van ugyan egy jólműködő, szépen berendezett kultúrotthon, ez azonban kevés. Arra ugyan elegendő, hogy havonta egyszer-kétszer a szórakozni vágyó fiatalok és öregebbek egy-egy kultúrműsort megnézzenek ott, vagy az ott rendezett táncmulatságokon résztvegyenek. A mórahalmiaknak azonban nagy szükségük lenne egy rendes mozira is. Mórahalmán van ugyan egy helyiség, amelyet néhányan még ma is, de csak csupa megszokásból mozinak neveznek, de a legtöbben már erre sem érdemesítik. Rozoga, düledező épület ez. Berendezése, felszerelése nem alkalmas arra, hogy ott filmelőadásokat tartsanak. Ezért a mórahalmiak mozijukkal kapcsolatos panaszaikat már sokszor eljuttatták a MOKÉP megyei igazgatóságához és a járási tanács népművelési csoportjához is. A panaszokra csak ígéreteket kaptak, nem egyszer még azt sem. Azt válaszolták majdnem mindig, hogy egyelőre nincs lehetőség új mozihelyiség építésére, berendezések vásárlására. Eddig még Sem a MOKÉP igazgatóság, sem a járási tanács népművelési csoportjának tagjai nem vettek annyi fáradságot, hogy jobban megvizsgálták volna, mit lehetne csinálni a mórahalmi moziüggyel. Sőt niem intézkedtek a Délmagyarország és a Viharsarok bírálata után sem. Mert nem első eset, hogy ezzel az üggyel foglalkozunk kell. A "Délmagyarország« Mórahalmon tartott fogadónapján többen elmondották, hogy az ügy elintézése korántsem olyan nehéz és költséges, mint ahogy azt a felettes szervek gondolják. Csupán egy jól működő, használható mozigép kell a falunak — azt a gépet is vissza lehetne hozni, amelyet néhány évvel ezelőtt elvittek a faluból. A kultúrotthonban nagyszerűen lehetne vetíteni, a terembe minden vetítés alkalmával beférne legalább 300 mozilátogató. A mozigép beszerelésével kapcsolatos munkákat, kiadásokat örömmel vállalnák a gépállomás dolgozói, csakhogy ne kellene Szegedre vagy máshova, esetleg távolabbi községbe elmenniök, ha egy filmet meg akarnak nézni. A járási tanács népművelési csoportjának vezetője, Vastag József elvtárs most ígéretet tett arra, — reméljük, ezt tett is követi —, hogy a mórahalmiaknak ezt a súlyos problémáját elintézik. Azért is nagyon fontos ez, mert a kultúrotthonon kívül a szórakozni akaró parasztfiatalok csak a kocsmába mehetnek. A kocsmázások ós a nagyszámú részegeskedések pedig már igen sok kelletlenséget okoztak a falunak. Reméljük, a mórahalmiak a kultúrotthonban a műsoros estek és tárcmulatságokon felül mozielőadásokat is látogathatnak. Sqij leqqelemiértS- dölqozé eiett A Központi Vezetőség márciusi ülésének határozata megállapította, hogy az utóbbi időkben meglazult a munkafegye.em. Mint az egyik soron kővetkező főfeladatot szabta meg a Központi Vezetőség: „.. a dolgozó nép é.etszínvonalának következetes emelése megköveteli, hogy .. . határozott harc fo.yjék ... a munkafegyelem helyreállításáért ..." Az elmúlt hét csütörtök délelőttjén történt, hogy Zsigái Ferenc, a Köztisztasági Vállalat kocsisa munkaidőben betért az egyik szegedi kocsmába, megivott vagy hat féldeci pálinkát. Berúgott, kétszer leesett a kocsiról, úgy küldött ki a vállalat egy másik embert, hogy az átvegye a kocsi vezetését. Zsigái Ferenc akadályozta a munkát: amíg a kocsmában töltötte az időt, négy ember nem tudott dolgozni. Botrányosan viselkedett később is, a vállalat személyzeti vezetőjénél: neki akart menni, amikor az helytelenítette tettét. A vállalat dolgozói és vezetői joggal háborodtak fel ezen a viselkedésen. A vállalat vezetője azonnali hatállyal felmondott Zsigái Ferencnek. Beírták a munkakönyvébe: "Elbocsátva". A kijózanodott ember máshol próbált elhelyezkedni, de amikor felmutatta munkakönyvét — nem vették fel. Eltelt két-három nap és Zsigái Ferenc eljött a "Délmagyarország" szerkesztőségéhez panaszkodni. Elmondta: igaz, hogy hibát követett el, de négytagú családja van, már évek óta a vállalatnál dolgozik, vegyük ezt figyelembe. A beszélgetés során kiderült, hogy Zsigái máskor is berúgott, s ezt olyan természetesen mondta el, szinte az érzett ki a szavaiból, hogy „mi van ebben ?" Minduntalan családjára hivatkozva kérte, intézzük el, hogy javítsák ki a munkakönyvébe írottakat, vagy vegyék vissza a vállalathoz. Milyen gondolatok vezették Zsigái Ferencet arra, hogy a párt egyik szervéhez — a sajtóhoz — forduljon segítségért? Elmondta, azért jött ide, mert tudja, hogy a "Délmagyarország" már többször megvédett embereket — őt is védjük meg hát.,* Valóban, a párt helyi sajtója már több becsületes dolgozóért kiállt, akiket egyes vezetők túlkapásai miatt sérelem ért. De most nem erről van szó. Zsigái Ferenc súlyosan vétett a munkafegyelem ellen, 6 is azok közé tartozik, akik részegeskedésük miatt úton-útfélen megbontják a rendet, kötekednek, botrányokat okoznak, zavarják a dolgozók munkáját, nyugalmát. Akkor nem gondolt Zsigái Ferenc a családjára, amikor egymás után fizette ki a féldecik árát? Amikor máskor is berúgott, nem gondolt arra, hogy ezzel a cselekedetével saját magának, a köznek, gyermekeinek árt? Nem, nem gondolt, nem törődött vele, csalódja, ismerősei figyelmeztetése ellenére sem. Csak amikor kijózanodott és most valóban súlyos helyzetbe került, akkor ébredt rá tettének következményeire. Most megbocsátást kér, mert — mint mondotta — mások is követtek el hibát és elnézték nekik. A túlzott "megbocsátás", az elnézés szelleme, egyes esetekben a határozatlanság okozta többek között, hogy lazult az elmúlt évben a munkafegyelem üzemeinkben — amint ezt a Központi Vezetőség határozata leszögezi. Országunkban valóban mindent megteszünk a dolgozó családokért. De mit szólnának ebben az esetben a Köztisztasági Vállalat dolgozói, ha Zsigái Ferencet ezekután visszavennék? Sok kocsistársa dolgozik ott a vállalatnál, akikkel, ha hasonló eset előfordulna, arra hivatkozhatnának, hogy "Zsigainak lehetett, nekem nem?" És a becsületes dolgozók nem is engedik vissza maguk közé a munkafegyelem lazítóit. A párt nem egyszer hangsúlyozta: olyan légkört kell kialakítani üzemeinkben, hogy a munka- j fegyelem megbontása, a lógás szégyen és gyalázat legyen. Helyesen cselekedett tehát a Köztisztasági Vállalat igazgatója, amikor elbocsátotta a munkafegyelem megszegőjét, szem előtt tartva a dolgozók érdekeit. Zsigái Ferencnek és vénmmfc minden dolgozójának például szolgálhat ez az eset. Most, amikor hozzákezdtünk a Központi Vezetőség márciusi határozatának végrehajtásához, szilárdan és megingathatatlanul, határozottan kell cselekednünk, Nem engedhetjük, hogy úton-útfélen megszegjék a munkafegyelmet, mert ez akadályozza munkánkai, terveink teljesítését. Zsigái Ferencnek, akinek két dolgozó családja is van, módjában lesz — ha tettét őszintén megbánva akar dolgozni —, hogy súlyos hibáját kijavítsa, becsületét helyrehozza. De ő is éa valamennyi dolgozó városunkban, munkahelyén és szabad idejében mindig gondoljon családjára, hazájára. Mert csak a feladatok becsületes, gondos elvégzésével, az egyenes utat járva tudjuk magunk, családunk, dolgozótársaink jobblétét elősegíteni, M. T, Atuttvz&ihk UjáU Köszönet a lelkiismeretes munkáért Két éve már, hogy kislányaimat a rókusi kerületi bölcsődébe viszszük minden reggel. Gyönyörű a kicsik "második otthona", tágas, világos és tiszta. Most kaptak nemrég új cserépkályhát. Sok játék áll a gyermekek rendelkezésére. A vezető óvónő és a többiek anynyi szeretettel, gondossággal nevelik, tanítják gyermekeinket, mintha szüleik lennének. Kislányaim nagyon szeretnek a bölcsődébe járni. Zsuzsika — a na. gyobbik lányom — otthon folyton az óvónőket — Manyi és Margit nénit — emlegeti. Köszönjük becsületes munkájukat és mi, szülők arra kérjük őket, továbbra is Ilyen szorgalmas és odaadó, szeretetteljes munkával neveljék drága gyermekeinket, mint eddig. Elek Istvánné Szeged, Hétvezér u. 19, sz, Tiszta poharakat kérünk Az elmúlt napokban sógorommal kölik« és már készen ls vannak a és feleségemmel betértünk a 4-es munkával, számú italboltba egy pohár sörre. Legnagyobb csodálkozással megálElvárnánk, hogy többet törődjenek a poharak mosásával. A sört, lapítottam, hogy a poharakat felü-. vagy akár a bort is szeretnénk jólettesen mossák el. Pár pillanatig ízűen elfogyasztani! a csap alá tartják őket, "meglöty- I Füredi Fereae Ma: Ifjúsági előadás a szegedi Nemzeti Színházban Március 19-én, ma szombaton délután 3 órakor Kodály: Székelyfonó című daljátéka és Mascagni Parasztbecsület című operája kerül színre a Szegedi Állami Nem- válthatnak jegyet zeti Színházban ifjúsági előadásként. Jegyek a színház pénztáránál kaphatók. Az előadásra a diákokon kívül természetesen mások fc» KODÁLY ZOLTÁN Székelyfonóját 23 évvel a budapesti Operaház színpadán való megjelenése után, a mult héten mutatta be a szegedi Nemzeti Színház. Az operaházi első előadás ünnepként ragyog a magyar zenetörténet lapjain, mint születésnapja egy sajátos hangú és felépítésű remekműnek, amely merész, új formájával egyedülálló az egész világ zeneirodalmában. Ezt az ízig-vérig magyar operát Kodály „zenei freskónak" nevezte. A Székelyfonóban a nép szól a néphez. Zseniális művészettel felöltöztetve zengnek ebben a zenés népdrámában az ősi parasztdalok. Kodály hiteles képét adja az igazi népéletnek, játékaival, táncaival, de súlyos problémáival is. A darab igazi hőse a nép. Egyéni sorsok szervesen kapcsolódnak a cselekményben a közösség életéhez. Kodály ezt szólóénekek és kórusok szerves összekapcsolásával éri el. A szöveg eredeti népdalokból, népballadákból való. Kodály ebben a művében a szöveget kizárólag a népköltészetből válogatta ki, mellyel jelképesen haladó politikai irányvonalát is aláhúzta: a nép hűséges, igaz tolmácsa akart lenni. A Székelyfonó a múlt sötétségébe a haladás, az iránymutatás fáklyalángjával világított bele. A SZÉKELYFONÖ első szegedi előadásán, a rövid zenekari nyitány után — melyből a székely dallamok bánatos hangja szól — már kétségtelen volt, hogy Rubányi Vimos biztos kézzel vezeti a zenekart. A nemesen egyszerű, de szárnyaló zene legelrejtettebb szépségeit is igyekezett érvényesíteni és egyre jobban kidomborodott a mű egyénien magyar volta. A zenekar előadásában többek között „A csitári hegyek alatt" kezdetű népdal kodályi-hang5 zé ke Iyfo n ó A di&Qedi OleMueti tfiindát d&adáóa szeröltözete a dallam teljes mély lírai tartalmát, a szomorú bánattól a felébredő reménységig a hangszínek gazdag váltakozásával szólaltatta meg. „A citrusfa levelestől, ágastól" című népdal kíséretével mély drámaisággal festette az elválás tragikumát. Ugyancsak hiteles tolmácsolásban szólalt meg a „Közjáték" is, melyben Kodály zenéje mesteri agógikai és dinamikai felépítésben rajzolja meg a magára maradt háziasszony bánatát, szenvedélyesen viharzó lelki harcát. A zenekar azonban néhány esetben túlharsogta az énekeseket, s igy már-már az öncélúság határét súrolta. A SZÍNPADOT magyar ruhák színeinek (Bene Jánosné és Horváth Férc*-- „ t „„^-m/i"o 1 és magvat táncok ritmusának szemet-lelket gyönyörködtető örvénylése közben: magyar örömök és magyar fájdalmak, népdalok, balladák és népmesék hősei népesítették be. A színpad képe egy székely parasztszobát ábrázolt. (Sándor Sándor ügyes, mutatós díszleteivel.) A rendező Megyesi Pál sikeresen oldotta meg szép feladatát. Igaz művészettel mozgósította együttesét a cél érdekében. Különösen tetszett a „Kitrákotty-játék", a „Rossz feleség" s a „Görög Ilona ballada" egyes jeleneteinek (például a „Torony", a „Malom") mozgalmas, képszerű beállítása. A magánszereplők közül Horváth József (A gazdag legény — miért nem „Bolha", mint az eredeti szövegkönyv szerint?) neve kívánkozik clcuet a Székelyi uuoiHtl az élre. Stílusosan Játszott, valódi húsból-vérből való gőgös székely parasztlegényként élt, játszott, énekelt. Megérdemelten nyíltszíni tapsot is kapott. Papp Júlia (A leány) elmélyült játékát csak pompás hangja szárnyalta túl. Az ő opera-magaslatával 6zemben a másik előadásban „A leány" szerepét alakító Moldován Stefánia naivabb, népibb hangvételű, magától értetődően, természetesen szóló hangjával tünt ki. Szabady István (A kérő) a nehezebb indulás után, főleg a befejező rész felszabadult, vidám hangulatában talált igazán magára. De hangjának minden szépsége ellenére 9cm tudta elérni „Háry"-szerepének magaslatát. Komlóssy Erzsi (A háziasszony) finom játékkészségű, biztató igérert. Különösen nehéz színészi feladatot oldott meg a zenei közjáték néma jelenetében. Nemes hang, melynek mélységei még nem törhették át fiatalságának korlátait. Turján Vilma (A szomszédaszszony) a tőle megszokott rutinnal illeszkedett be az együttesbe, melynek körét Jánosi Rudolf (A legény) zárta le. A TANCKAR — Mezey Károlynak, a Dunántúlra áttelepített bukovinai székelyek körében végzett gyűjtő munkája alapján készült koj reografiájával és betanításában — ] nagy erőssége az előadásnak. A bemutató közönsége elragadtatva gyönyörködött a táncosok tarka, mozgalmas képében. De nem tekintette ezt pusztán mozgásművészeti látványosságnak, hanem a magyar dalmű szerves részének, amely belekapcsolódott ebbe a rendkívül érdekes, tiszta maevar zenével aláfestett cselekménybe. A tánckar mellett a nép megszemélyesítője a kórus is. A névtelen, tehetséges, kemény munkát végző* dicséretet érdemlő kórusénekesek kis létszáma (főként a nőikaré mindössze 8 szoprán, 4 alt!) nem birkózhatott meg a partitúra adta nehézségekkel, vezetőjük: Uj) József minden ügyszeretete és hozzáértése ellenére sem. Tudjuk, hogy a színház mindent elkövetett, hogy a kórust kiegészítse. De csak a bemutató előtt három héttel! Kodálylyal pedig még szeptemberben közölte a Székelyfonó színrehozá3át! A hibát azzal nem lehet egyengetni hogy a mű egvik legszebb kórtiBszámát: a „Siratást" egyszerűen le* hagyják, mert ezzel a kórus nem tudott elkészülni Helytelen ez mind a közönségg.' mind a kórussal szemben. A Székelyfonó szereplői egy kol'ektív orvn'vmus hordozói, a teljes egyenlőség elve szerint. Itt nincs epizód, csak főszerep* Ilyen a kórusé is! A bemutató lelkes közönsége alig vehette észre ezt a hiányosságot (bár ez nem mentheti a felelősseget), s a magánénekeseket, ténckart és az együttes összetartásához minden energiáját latbavető Rubányi Vilmost ütemes tapsaival többször hívta a függöny elé. DE EZ AZ ÜNNEPLÉS elsősorban a nép lelkéből lelkedzett igaz magyar zenének szólt s kimondatlanul is népünk világhíres nagy fiának: Kodály Zoltánnak. Dr. Szeghy Endre