Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

KEDD, 1935 MÁRCIUS 15. 0 ELMH gyhrorszag Ünnepi műszak C zeretett hazánk legnagyobb történelmi évfordulója, ápri­lis 4. tiszteletére a szegedi üzemek dolgozói is több és jobb munkát .ígértek. A nagy évforduló közeled­tével megállapíthatjuk, hogy az eredmények szépek és igen értéke­sek. Egész sor szegedi üzem — például az Újszegedi Kender-Len­6Zövő Vállalat, a Textilművek, a Kóziszorszámárugyár, a Jutaáru­gyár — a felszabadulási verseny­ben túlteljesítette tervét, valóra váltották felajánlásuk esedékes ré­szét. Az újszegedi gyárban Rácz Jánosné szövőnő naponta az előirt 05 méter szőnyeg helyett 88 mé­tert készít. A Kéziszerszámárugyúr­ban Bokor Péter szerelő 215 száza­lékot ért el. A versenyben Szeged minisztériu­mi ipara jannári tervét együttvé­ve 108.2 százalékra teljesítette. Feb­ruárban a Szalámigyár, Vágóhíd, Hűtőipar és a Cipőgyár nem tel­jesítette tervét; a többi üzemek igen, sőt terven felül adtak áru­kat. A Szalámigyár és a Vágóhíd azért is maradt el terve teljesíté­sével, mert jónéhány kulák és dolgozó paraszt sem teljesítette élő­állat beadási kötelezettségét. Sze­geden 73-an 67 mázsa sertés beadá­sával tartoznak. Babarczi Antal, Szeged, Alföldi utca 34. szám alatt lakó kulák az elmúlt évben 398 kiló Sertést nem adott be, s ezév ben már egy sertéssel szaporodott a tartozása. Érvényt kell szerezni a beadási törvénynek. Fontos ez azért is, hogy az élelmiszeripari üzemek jól, tervük szerint segít­hessék a lakosság szükségleteinek kielégítését. Szeged üzemeiben !s _ a gazda­sági vezetők, a párté és tö­inegszervezetek vezetői, a műszaki­ak tettek intézkedéseket, hogy megfelelően előkészítsék a már­cius 15-től április 4-ig tartó fel­szabadulási műszakot. Minden űzőmben fontos, hogy a dolgozók figyelmét azoknak a feladatoknak megoldására Irányítsuk, amelye­ket az MDP Központi Vezetőségé­nek március 4-i határozata tűzött célul az ország, benne Szeged né­pe elé. Segitse a felszabadulási mű­szak megteremteni az alapját an­nak, hogy döntő fordulatot érjünk el a munka termelékenységének növelésében, az önköltség csökken­tésében és a minőség javításában. Szeged üzemeiben 1954-beri — 1953-hoz viszonyítva — 13 százalék­kal csökkent a termelékenység. Az elmúlt évben a tervhez viszonyítva viszont az önköltség 2 százalékkal növekedett. Nem kielégítő tehát a holyzet, s gyökeres változás eddig nem történt. A Központi Vezető­ség márciusi határozata félreérthe­tetlenül rámutatott arra is, hogy az életszínvonal emelésének alapja a fokozott, jobb munka. Az életszín­vonal esak akkor emelkedik, ha mi magunk megteremtjük felemelé­sének előfeltételeit. XI ogyan mehetünk nagy lépés­sel előre a felszabadulási műszakban! Az üzemek vezetőinek elsőrendű kötelességo olyan műsza­ki intézkedéseket tenni, amelyek megalapozzák a jó munkát. Helyes az, hogy például a Kéziszerszám­árugyárban nagy figyelmet fordí­tanak a korszerű technológiai el­járások alkalmazására, az anyag­és energiatakarékosságra, amely fontos része az önköltség csökken­tésének. Hiba, hogy az Újszegedi Kender-Lenszövő Vállalatnál az el­múlt időben egy helyben topogtak, nem jutottak előre az önköltség csökkentésében, a termelékenység növelésében. Az önköltségi komp­lex-brigád eredménnyel kezdett munkához, de most már csak for­málisan él. Nem kétséges, hogy az ünnepi műszakban fontos életre kel­teni, talialommal megtölteni az ön­költségi komplex-brigád munkáját. Dolgozzunk úgy a felszabadulási műszakban, hogy valóra váltsuk a nagy évforduló méltó köszöntésére tett Ígéreteket; teljesítsük, túltel­jesítsük az első negyedévi tervet. Az ünnepi műszakban alapozzuk meg a második negyedévre való zavartalan áttérést. Az üzemekben vezetőknek ós munkásoknak őrköd­niök kell az export-tervek teljesí­tésére, mert az i8 a haza és népe érdeke. A munkások bátran mond­ják meg a hibákat, kezdeményezze­nek a felszabadulási műszak mi­nél nagyobb sikeréért. Az ünnepi műszak eredményességét segítsék jól a kommunisták, a buzdít­sák javaslatok tételére a párton­kívülieket. Minden üzemben van mód a gazdaságosabb termelésre. A Szegedi Gőzfűrészben Papdi Ferenc és Sándor László kazánfűtők helyesen és jól tették, hogy a ta­karékossággal törődtek. A kazánt fűróezporral fűtik. A főművezető azonban parkett-kocka hulladékkal is kívánta fűttetni a kazánt. A fűtők ezt helytelenítették, hiszen a parkett-kocka darabokat vétek el­tüzelni a kifejezetten olcsó fűrész­poros tüzelésre épített kazánban. A jogos bírálatot, észrevételeket nem utasithatja vissza az üzem egy veze­tője sem! Bátran irányítsuk a tüzet az üzemiekben is a még meg­lévő fogyatékosságokra. A z ünnepi műszakra lelkes volt a készülődés. Ma — a műszak megkezdésekor — röp­gyűlégeket tartanak az üzemekben. Beszélnek a verseny eredményeiről, a további tennivalókról és a fel­szabadulás nagy jelentőségéről. Há­latelt gzívvel gondolunk a szovjet emberekre, akik szabaddá tették a magyar hazát. Bizonyos, hogy Szeged munkásosztálya a felszaba­dulási műssakban tettekkel vála­szol a Központi Vezetőség fel­hívására; méltóan készül a nagy évfordulóra. Lelkesítő mindannyi­unk célja, a szocializmus, amit győzedelmes pártunk útmutatásá­val építünk. Ma kezdődik a felszabadulási miíszak A szegedi üzemekben ina kezdődik és április 4-ig tart a felszabadulási műszak. A dolgozókban erős elhatározás, hogy az ünnepi műszakban is tet­tekkel válaszolnak az MDP Központi Vezetőségé­nek március 4-i határozatára. A Jutaárugyárban ünnepi löpgyülésekkel már tegnap megkezdődött a felszabadulási műszak, s biztató, jó eredményt ho­zott. A fonóda délelőtti műszakjának dolgozói 6.3 százalékkal teljesítették túl napi tervüket. A felszabadulási műszak váljék minden üzem­ben a munka termelékenysége emelésének, az ön­költség csökkentésének kiinduló pontjává. Teremi­sük meg a fokozottabb, jobb munka feltételeit, hi­szen ez nagyon fontos azért, hogy a dolgozók ered­ményesen végezhessék a tennivalókat. Előre a felszabadulási műszak sikeréért munkát, új győzelmeket! Jó Megteremtették az új eredmények alapját a Fémipari és Finommechanikai Vállalatnál RÖPGYÜLÉSEN már beszéltek a felszabadulási műszakról a Sze­gedi Fémipari és Finommechani­kai Vállalatnál. De másként is folyt a készülődés. A folyamatos munkához fontos az anyag. Erról időben gondoskodtak és így a fel­szabadulási műszakban anyaghiány miatt nem lesz akadály. A szegecseknél — ami a mérleg nyergekhez szükséges — mutatko­zott hiány. A szegecsek nehezen szerezhetők be. Ezt jól tudták az üzemben és gondoskodtak a helyet­tesítéséről. Szekeres István diszpé­cser megtalálta a megoldást; a sze­gecseket ponthegesztéssel helyette­sítik. Itt pénzmegtakarítás is je­lentkezik majd. A ponthegesztés se­gítségével még pontosabban lehet beállítani a háztartási mérlegeket. Az esztergaműhelyben most ge­neráloztak egy esztergapadot, amelynek a teljesítménye előre­lendíti a felszabadulási műszakban a mérlegkészítők munkáját. Az esztergapad két műszakban műkö­dik majd; a kofa- és a háztartási tergálják rajta. A gép kellő bejá­ratásáról már most gondoskodnak, hogy az ünnepi műszakban semmi hiba ne adódjék vele. A kofamérlegeket 20—30-as téte­lekben készítették eddig. Miután nagyobb kereslet mutatkozik a mérlegek iránt, úgy határozott a vállalat vezetősége, hogy áttérnek széria-gyártására. A kofamérlegek szériagyártását a felszabadulási műszak első napjaiban kezdik meg. NAGYON FONTOS a munka minősége. Erre is törekednek a felszabadulási műszakban. A Fém­ipari Vállalat betanított munkásai azt vállalták, hogy a mérlegek pon­tos beállításának titkát megtanul­ják és csak minőségi munka ke­rülhet ki kezükből. Bodó Péter nagy szakember a mérleg-részleg­ben. Hogy mennyire nagyszerű szakmunkás, azt bizonyítja, hogy többszörös sztahanovista. Nem akarja átengedni a brigádzászlót, amely április 4-re van kitűzve a legjobb brigádnak. Eddig az ő bri­mérlegek toló- és tárca súlyaitesz- gádja esélyes. Brigádjához több olyan fiatal tartozik, akiknél bi­zony még akad javítanivaló a mun­ka minőségében. Bodó Péter azért, mondja: -Jól akarunk dolgozni. Igaz, nem elég a szép és jó ered­ményhez csak az én munkám, de iparkodnak a fiatalok is, én pedig igyekszem segíteni őket*. A DISZ-fiatalok korábban nem nagyon mutatták meg, hogy mire képesek. Most az idősebbek mögött nem akarnak szégyenszemre utol­sóként kullogni. Bodor Sándor, a DISZ-szervezet titkára már beje­lentette a pártvezetőségnek, hogy a felszabadulási műszak egyik napján ifjúsági műszakot szeretnének tar­tani; békeőrséget is állnak és kü­lön vállalást tesznek. A TETTEK AZT MUTATJÁK, hogy a Fémipari és Finommecha­nikai Vállalat dolgozói jól készül­tek a felszabadulási műszakra, Április 4rre tett vállalásukat eddig több mint 80 százalékban már tel­jesítették. Most majd a vállalás teljesítéséért, túlteljesítéséért dol­goznak. Á Városi Párt-végrehajtóbizottság pártalapszervezetének tagjai és a Ruhagyári dolgozók az elsők között kezdték meg a facsemeték elültetését Reggel hét óra után a Zákány' utcában és a Francia utcában is kíváncsi szemek figyelték azokat az emberekel, akik sorban kis gödrö­ket ástak a járda, s az árok szé­lén: facsemetéket ültettek. A Városi Párt-végrehajlóbizolt­ság pártaiapszervezetének tagjai, a Pártbizottság és a Délmagyaror­szág szerkesztőségének munkatár­sai vasárnap reggel elmentek a Francia utcába, hogy elsők között kapcsolódjanak be április i tisz­teletére városunkban megkezdődött fásítási mozgalomba. Ott volt Ladányi Benedek elvtárs, a Városi Pártbizottság első titkára., Vereska András elvtárs, titkár, Simon Béla elvtárs. Eperjesi Júlia elvtársnö, a Párt-végrehajtóbizottság tagjai, a Pártbizottság osztályainak vezetői, munkatársai• S a közelben, a Zá­kány utcában a Ruhagyár vezetői, Nagy Ernő elvtárs, az igazgató, Pé­ter János elvtárs, az üzem pártbi­zottságának titkára, az üzem dol­gozói ültették a facsemetéket. LeTkesliangulatú nagygyűlésen emiéheztek meg Szeged MNDSZ asszonyai a nemzetközi nőnapról A kommunisták példamutatása a jókedv, a lelkes munka kicsalta több ház lakóit is. — 'Adjanak az elvtársak nékem is két fát, én szeretném elültetni itt, a házunk előtt — kérte az egyik lakó a Ruhagyár dolgozóit• Hogyne adtak volna, ki is választotta a legszebb facsemetét, hozott ásót, s a következő szavak kíséretében ül­tette el a fát: — Majd én gondozom, s vigyá­zunk rá, hogy szépen növekedjen, lombosodjon, kedves emlék marad­jon. 'A DÉMA Cipőgyár egyik dolgo­zója volt. Több ház lakói is be­kapcsolódtak a faültetésbe, amelyet szakemberek ellenőriztek, hogy megfelelő legyen a gödör, s fák egymás közötti távolsága. A lelkes társadalmi munka nyomán tiz óra felé már ott sorakozott a Francia és a Zákány utcában 250 elültetett facsemete• A házak lakói az elülteteti fia­tal fákat gondozzák, hogy azok megerősödjenek, az emberele egész­ségét, az utcák díszét szolgálják. Vegyenek részt lelkesen a faülte­tésben városunk különböző szerve­zetei, intézményei, lakói, hogy va­lóban április 4-ig 15 ezer fa elül­tetésével is méltó, maradandó em­léket állítsunk a szovjet hősöknek, hazánk felszabadítása születésnap­jának. Facsemetéket ültetnek Alsóváros lakosai Vasárnap délelőtt a Szabadság­moziban nagygyűlést rendezett az MNDSZ Városi Bizottsága a nem­zetközi nőnap alkalmából. A feldí­szített színpadon az elnökségben helyet foglalt Vass Istvánné, az MDP Központi Vezetőségének tag­ja, az MNDSZ főtitkára, Dobó Ilona, a Csongrádmegyei Párt­végrehajtóbizottság munkatársa, Farkas Istvánné, az MNDSZ vá­rosi titkára, Tombácz Imre, a Vá­ívsi Tanács elnökhelyettese, Rózsa I iszlóné, a Városi Párt-végrehaj­tóbizottság munkatársa, Tóth Ist­v ánné, az MNDSZ Csongrád me­gyei elnökhelyettese, Lacsán Mi­liályné, a Városi Békebizottság tit­i ra, Pásztori Béláné, az MSZT Városi Bizottságának titkára, Ba­r.rz Károlyné, a Hazafias Népfront 5. -osi bizottsága képviseletében s a munkában élenjáró asszonyok. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után Fodor Gáborné, a í- jgedi Tudományegyetem kuta­tó'a, az MNDSZ országos elnöksé­ginek tagja nyitotta meg a nagy­t : űlést, amelyen mintegy ezer I.INDSZ-asszony jelent meg. Ott \ ttak a szegedi üzemek munkás­i. ii. termelőszövetkezetekben dol­gozó és egyénileg gazdálkodó pa­rasztasszonyok, orvosnők és peda­gógusok, háziasszonyok. Sokan vi­selték az MNDSZ-beo végzett ki­váló munkájuk ezüstszínű kitün­tetését. Lelkes taps közben emel­kedett szólásra Vass Istvánné. Ünnepi beszéde elején megemlé­kezett a nemzetközi nőnap évfor­dulójáról, majd beszámolt arról, hogyan küzdenek a világ asszo­nyai a háborús szerződések meg­kötése, Nyugat-Németország fel­fegyverzése ellen és azért, hogy a Szovjetunió javaslata alapján sem­misítsék meg az atomfegyvereket. <— Mi, magyar asszonyok — mondotta — szabadságunkért, füg­getlenségünkért, gyermekeink bol­dog, vidám életéért — melyet sok­ezer szovjet anya fájdalma és könnye árán kaptunk meg — soha el nem múló hálánkat és szereta­tünket küldjük a szovjet nőknek, ígérjük, hogy pártunk vezetésével mi, magyar nők — dolgozó né­pünkkel együtt — a Szovjel­unió-vezette béketábor tagjai­ként munkálkodunk szocialista hazánk építésen, hogy a bókének még szilárdabb bástyája legyen. Legszentebb kö­telességünknek tartjuk, hogy ápol­juk és erősítsük a szovjet és a ma­gyar nép örök barátságát. Vass Istvánné foglalkozott a vi­lág különböző országaiban folyó békamozgalmakkal s többek között a következőket mondotta el: — A Nemzetközi Nőszövetség genfi tanácsülésén alkalmunk volt találkozni egy olyan japán küldöt­tel, aki mint orvos abban a kor­házban dolgozik, ahol a Csendes Óceánon lévő Bikini szigetek tér­ségében felrobbantott hidrogén­bomba egyik áldozata meghalt. El­mondotta, hogy a japán nép még soha nem fogadta olyan mély meg­rendüléssel és olyan mély felhá­borodással egyetlen polgárának ha­lálát, mint ennek az áldozatul esett japán halásznak. A japán nép, amely már megismerte az atom­és hidrogénbomba pusztító hatá­sút, nagy tiltakozó mozgalmat in­dított az atom-, és hidrogénháború ellen. A japán nők felhívást intéztek a világ asszonyaihoz, hogy cse­lekedjenek a borzalmas fegy­verek alkalmazása ellen. Beszélt Vass Istvánné a Szovjet­unió asszonyainak és leányainak megváltozott életéről, majd a ma­gyar nők felszabadulás utáni életé­vel foglalkozott. — Amióta a párt felemelte ér­tünk a szavát — mondotta —, azóta van nálunk becsülete a dol­gozó nőnek. A nőt mint édes­anyát, mint az új magyar nemze-' dék szülőjét és felnevelőjét azóta övezi igazi megbecsülés és tisztelet, amióta a párt tanítja erre dolgozó népünket. Ezért érthető, hogy a magyar nők milliói magukénak vallják a pártot, szivükbe zárták és összeforrtak vele. Vass Istvánné szavai nyomán a gyűlés részvevői ütemes tapssal köszöntötték a pártot. — Hazánkban felszabadulásunk tizedik évfordulójának előestéjén mi. magyar nők megfogadjuk: to­vábbra is teljes erőnkkel részt ve­szünk a német militarizmus feltá­masztása ellen, az atom háborús célokra való felhasználása ellen indított mozgalomban, a teremtő béke megvédéséért folyó harcban — mondotta befejezésül Vass Ist­vánné. Ezután úttörő küldöttség üdvö­zölte a nagygyűlés részvevőit, maid negyven sokgyermekes sze­gedi édesanyát tüntettek ki az Anyasági Érdemérem és Érdem­rend különböző fokozataival. A nagygyűlés gazdag kultúrműsorral ért véget. Alsóváros lakosai­nak az az óhaja, hogy fásítsuk utcáinkai, most valóra válik a Városi Tanács felhí­vása nyomán. A III. kerület népfront-bi­zottsága 5126 fa elül­tetését vállalta Alsó­városon Április 4-ig. Szombaton délután az üzemi, hivatali s a mezőgazdasági dolgo­zók nagy lelkesedés­sel kezdtek hozzá házlaik előtt az ut­cák fásításához. A Szegedi Papri­kafeldolgozó Vállalat dolgozói üzemük előtt a Szövetkezeti úton szombaton délután kezdték meg a fák el­ültetését. Hétfőn dél­után tovább folytat­ták. Lelkes munka folyt a Topolya-soron. Csi­szár András, az alsó­városi pártszervezet vezetőségi tagja. Széli Sándor, a népfront­bizottság tagja fele­ségével együtt voltak a kezdeményezők, lel­kesítők. Szombaton délután öt órakor már a kilencvenedik facsemetét ültették el. Géczi Gusztáv nyol­cadik osztályos tanuló kijelentette a hatodik fa elültetése után: megvédjük a fákat, locsolni is fogjuk őket. A Topolya-sor vé­gén Petmás Pál vas­utas dolgozó, első ke­rületi Lakos munkál­kodott faültetéssel. Szabó Pál és Pélity Bálint mosolyogva je­gyezték meg: "Az, hogy városunk szép legyen, közös ügyünk. Mindegy az, hogy az első vagy a harmadik kerületben dolgozunk-. Itt volt Veszelovszki Antal vasutas dolgozó, ta­nácstag, aki azt mondta, megszervezi a környező lakókat, hogy társadalmi mun­kával betemessék a vasutas ház mellett lévő nagy gödröt. Pe­te György, a Szegedi Gőzfűrész dolgozója feleségével együtt ül­tette a facsemetéket. Vele együtt foglala­toskodott Szabó Fe­renc, a Megye-VILL dolgozója. A Füzes utcában is nagy igyekezettel ül­tették a fákat. Szögi József elmondta, hogy a saját háza előtt már többször pótolta a fákat, sajnos a la­kosok jószágai tönk­retették azokat. Vi­gyázni is kell majd a fára. Nem elég az, ha elültetjük — meg is kell azokat védeni. Király János, Füzes utca 13. szám alatti lakos feleségével együtt nagyon mond­ták, hogy majd ők is beszélgetnek a szü­lőkkel, a lakosokkal, hogy vigyázzanak a fákra. Sziládi Sándor Már több mint nyolcezer fa elültetését vállalták Szegeden Pénteken jelent meg a -Délma­gyarország«-ban a Városi Tanács felhívása. Közben volt egy -fél munkanapos* szombat, egy vasár­nap, de mégis jelentősen növeke­dett a faültetési mozgalomba be­kapcsolódók száma. A Textilmű­vek dolgozói 604 fa elültetését vál­lalták. Ügy határoztak, hogy már­cius 17-én, 23-án és 25-én végzik el a munkálatokat. Megkapták már a beosztásukat is: a Fonó­gyári- és a ; orozsmai út között lévő részen 450 fát ültetnek el, a Eajai utón a repülőtérig p3d'g 154-et. Az Űjszegedi Kender Len­szövő Vállalat dolgozói április a-ig az Ifjú Gárda Tanulóotthon mel­letti téren 400 fa elültetését vál% látták. A Ruházati Bolt dolgozói március 22-én a Gyöntyúk utcában, a Jakab Lajos utcában, az Árva utcában és a Klapka téren ültet­nek el 300 facsemetét: eddig mar több. mint nyolcezer fa elültetését vállalták Szegeden és (közti 600 fát el is ültettek városunkban an Fogadónap K slundorozsm Fogadónapot tart a -Délmagyar­ország" szerkesztősége március 17­c». csütörtökön a krskundorcz^ mai tanácsházén. Kérjük leve'cr • ink-t tanunk o'vnsúit. Veressék fti munkatársainkul problémáikkal cs panaszaikkal.

Next

/
Thumbnails
Contents