Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-15 / 62. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 62. SZAM KEDD, 1955 MÁRCIUS 15. MAI SZAMUNKBÓL: MA KEZDŐDIK A FELSZABADULASI MtSZAK (3. old.) FACSEMETÉKET ÜLTETNEK ALSÓVÁROS LAKÓI (3. old.) VERESÉGGEL FELÉRŐ DÖNTETLEN ' . • - • - (4. old.) ARA: 50 FILLÉR Március 15 emlékezete Hosszú évszázadok rabbilincsét törte össze a magyar nép 1848 március 15-én. Kossuth, Petőfi és a pesti ifjúság vezetésével lerázta a nemzet magáról az osztrák önkényt, a földesúri zsarnokságot és győzedelmesen lengette a tavaszi szél a szabadság, a függetlenség nemzetiszínű lobogóját. A Bocskaitól Rákócziig tartó szabadságmozgalmak új nagyszerű fejezetét jelentette 1848 márciusa: a polgári demokratikus átalakulás ügye összeforrt a nemzeti függetlenségért vívott harccal. A 107 évvel ezelőtti események: Petőfi Talpra magyar-ja, a 12 pont, Táncsics Mihály kiszabadítása, majd később a győzedelmes tavaszi hadjárat, a fiatal vörös-sipkások mindent elsöprő rohamai, a függetlenség kikiáltása ma is élénken élnek országunk népének emlékezetében. A hősiesség nagyszerű példáját adva jó ideig állta a nemzet szabadságharcát; jogaiért küzdött, amely szászoros erőt adott az embereknek, Bem apó katonáinak, a forradalom hadseregének. Hiába volt azonban hősiesség, a szabadságot a cár és a császár »szent szövetsége* megbuktatta. 1848 ennek ellenére nagyszerű példa volt arra, hogy a nemzet lerázhatja magáról a béklyókat, ha szabad és talpraáll. Szántó Kovács János és mozgalmának követői, az 1919-es kommunárok ezrei éppen 1848 példájából merítettek erőt hősi harcaikhoz. A nemzet 1848 után nem nyugodott bele vereségébe, 1919ben ismét kigyúlt a szabadság fénye hazánkban. Az Auróra ágyúinak torkolattüze jelezte a hajnalt és dicső tavaszán a magyar munkások-parasztok ismét fegyvert fogtak, hogy elűzzék a zsarnoki elnyomás sötétségét hazánkból. A forradalom azonban akkor is elbukott. Győzött a gazság az igazság fölött. Űjra keserves évtizedek szakadtak a nemzetre, mindaddig, míg meg nem dördültek a szovjet fegyverek hazánk határain. Egy olyan nemzet fiai jöttek segítségünkre, akik már kivívták szabadságukat és nekünk is meghozták azt. Petőfi álmainak, Kossuth vágyainak, az 1848-as márciusi fiatalok harcának befejezője volt a dicsőséges Szovjet Hadsereg előnyomulása, amely az elnyomókat, a nagyúri bitangokat elsöpörte a magyar nép nyakáról.. Eljött a harmadik március, a harmadik szabad tavasz 1945-ben az 1848-as és az 1919-es után. A magyar parasztság évszázados álma is valóra vált, jogos tulajdonosa lett a földnek. Azokban a márciusi napokban, amikor az ország nyugati végein még folyt a Szovjet Hadsereg harca a betolakodók ellen, a felszabadított területeken már a maguk földjén szántottak az egykori nincstelenek. A szovjet fegyverek nemcsak a szabadságot vívták ki számunkra, hanem biztosítékok is voltak arra, hogy Dózsa György nemzedékei, Szántó Kovács János unokái jogos tulajdonukba vegyék a földet. így forrtak egybe a márciusok, így forrt egybe 1848 márciusa 1945 tavaszával.. Amint 1848-ban a feudalista zsarnokok, úgy 1-945 tavaszán sem nézték jó szemmel a gyáraiktól megfosztott nagytőkések, a külföldi kapitalizmus képviselői, hogy hazájában ember legyen a magyar. Százegynéhány évvel ezelőtt ezt írta Kossuth: »nincs példa a történelémben, hogy egy nemzet ellen annyi ármány és árulás és annyi erőszak tétetett volna mozgásba... mint ellenünk". És napjainkban is a haynaui hiénák követőinek, az amerikai zsarnokoknak az a célja, hogy megfossza hazánk népét a szabadságtól, a függetlenségtől. Windischgrátz hordái gyakorlatlan hóhérlegények voltak a mai Wehrmacht újjáéledő gengszterei és az amerikai dögvész-tábornokokhoz képest. Ha országunk mellett nem áll olyan hatalmas segítőtárs, erős barát és szövetséges, mint a Szovjetunió, már reánk törtek volna a fasiszta ármánykodók, hogy letiporják szabadságunkat, lángba borítsák házainkat, rabságba taszítsák újra a magyar népet. Most, amikor emlékezünk 1848 márciusára, eszükbe kell jutnia annak, amit Rákosi elvtárs mondott: "Nekünk jutott az a történelmi feladat, hogy valóra váltsuk és kiteljesítsük mindazt, amiért a 48-as forradalom hősei Kossuth-tal, Petőfivel, Táncsicscsal az élükön küzdöttek. Mi büszkén vállaljuk ezt a feladatot és el vagyunk szánva, hogy végre is hajtsuk*. Azt követeli tőlünk az 1848-as hagyományok tisztelete, hogy tanulva a szabadságharc példájából, szüntelenül erősítsük népünk egységét. Különösen az ifjúságnak kell helytállnia az 1848-as hagyományok tiszteletében, az új élet építésében. Mindig emlékezniök kell arra, hogy elődeik ragadták meg a szabadság zászlaját 1848 március 15-én. Ehhez a hősi tetthez egyetlen ifjúnak sem szabad méltatlannak lennie. Elmondhatni: a fiatalok — megyénk fiatalsága is — a termelésben, a tanulásban, a hazaszeretetben egyaránt helytállnak. A gyárak, az üzemek, a termelőszövetkezetek tagjai sorában most az április 4-i felszabadulási munkaverseny nagy hajrájában is a fiatalok szerezték meg a győzelmi zászlót. A Vásárhelyi Harisnyagyár »Zója« brigádja, vagy a Mérleggyár "Komszomol* ifjúsági brigádja 120—130 százalékos tervteljesítéssel köszöntötte március 15-ét. De a szegvári parasztfiatalok vagy a szentesi Vörös Csillag Termelőszövetkezet diszistái is szép eredménnyel vivták ki dolgozó társaik megbecsülését. Megyénk ifjúsága nem felejti el a 107 évvel ezelőtti példát; hogy tettekkel kell szeretnie a hazát. A mai nap az emlékezés napja. Népünk erőt merít a márciusi hősök példájából és pártunk Központi Vezetőségének legutóbbi határozata alapján még szorosabbra zárja sorait a Szovjetunió iránti hűség és a nép egységének, alkotó hazaszeretetének zászlója alatt. Vasárnap Budapesten tartják az Ötéves Tervkölcsön utolsó sorsolását Alig néhány nap telt el a IV. Békekölcsön második sorsolása óta, máris megkezdték az előkészületeket az ötéves Tervkölcsön tizedik, egyben utolsó húzására. Ezt a sorsolást március 20-án 10—13 óra között és 15—19 ora között Budapesten, a Zeneművészeti Főiskola nagytermében bonyolítják le. A sorsoláson 76 600 kötvényszámot húznak majd kl összesen 30 697 400 forint értékű nyereménnyel. Ezenikívül 450 520 kötvényt névértékben váltanak vissza 85 960 000 forint összegben. Ezúttal mar valamennyi kötvénytulajdonos visszakapja az ötéves Tervkolcsonre jegyzett pénzét. Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása a Budapesti Pártbizottság pártaktiva-értekezletén Budapesti Pártbizottság pártaktíva-érlckez® mint már arról beszámoltunk — Kovács István elvtárs, a pártbizottság első titkára mondott referátumot. Kovács elvtárs referátumát vasárnapi Á létén — számunkban közöltük. Az értekezleten résztvevők fergeteges tapsa és éljenzéso közben felszólalt Rákosi Mátyás elvtár® is. Rákosi elvtárs felszólalását, az alábbiakban közöljük: A párt újra a helyes útra lépett Az az egyöntetűség, amellyel a Budapesti Pártbizottság első titkárának, Kovács elvtársnak a beszámolóját fogadták, valamint az öszszes hozzászólók egyhangú véleménye lehetővé teszi, hogy igen röviden. szóljak. (Derültség•) Mindenekelőtt: nagyon sajnálom, hogy az egész ország, az egész dolgozó nép nem láthatja ezt a budapesti aktívát, ahol 4700 kommunista, fővárosunk kommunistáinak, dolgozóinak színe-java egyhangúlag hitet tett a Központi Vezetőség határozata mellett. (Hosszantartó, ütemes taps: Éljen a párt! Éljen Rákosi!) Mindnyájan átérezzük annak óriási jelentőségét, hogy az elmúlt másfél esztendő nehézségei és bajai után a párt újra a helyes útra léhatározott és szilárd! A Központi Vezetőség határozatai továbbviszik mindazt, amit tíz év alatt a párt alkotott, továbbfejlesztik elsősorban az 1953 júniusi határozatot és a III. kongresszus határozatait. Azok a határozatok, amelyeket mi 1953-ban és tavaly a kongresszuson elfogadtunk, nem mindenben kerültek helyesen végrehajtásra, nem egyszer eltorzultak. Ezeket a hibákat most kijavítjuk. Kijavítjuk az iparosítás, mindenekelőtt a nehézipar lebecsüléséből eredő hibákat. Ez a kérdés elválaszthatatlan az ipari proletariátus kérdésétől: az ipar növekedése — az ipari proletáriátus növekedése. Ennek az országnak a motorja, lelke, vezetőere je az ipari munkásság, élén a kommunista párttal Elhalványodott bizonyos fokig annak a ludata, ami nyolc esztendőn keresztül olyan óriási erőt adott nekünk, hogy ennek az országnak a motorja, lelke, vezető ereje az ipari munkásság, élén a kommunista párttal. (Hosszantartó taps.) Központi Vezetőségünk egységes határozata ebben a kérdésben újra teljes világosságot teremtett. Mindenki megérti, hogy ebben az országban a vezetés, a hegemón szerep a kommunista párt vezette munkásosztályé, s csak igy lehetséges erőteljesen, szilárdan megvalósítani a munkás-paraszt szövetséget is. A népi demokráciában nem akármilyen munkás-paraszt szövetség kell. Olyan munkás-paraszt szövetségre van szükség, melyet, az ipari munkásság vezet és amelynek célja a szocializmus építése. (Nagy taps-) Ebben a tekintelben is most világos a helyzet. Hasonlóan világos, félreérthetetlen vá'aszj adott a Központi Vezetőség határozata a mezőgazdaság kérdéseire. Mi változatlanul hirdetjük és helyesnek tartjuk, amit 1953 júniusában mondottunk és amit tavaly a III. kongresszus megerősített, hogy minden erővel támogatni kell az egyénileg dolgozó parasztokat, hogy a lehető legnagyobb termést érjék el. A kezükre kell járni mindabban, ami lehetővé leszi számukra, hogy gazdasági helyzetük megjavuljon, hogy több árut tudjanak a piacra hozni. Gondoskodnunk kell róla, hogy a dolgozó parasztok a jövőben is megkapják mindazt a kisgépet, termelőeszközt, árucikket, amire szükségük van. De ugyanakkor aláhúzzuk — ami az ulolsó másfél esztendőben sajnos elhalványodott —. hogy a dolgozó parasztság számára a felemelkedés egyedüli útja a szocialista nagyüzemi gazdaság, a termelőszövetkezet. Ugyanakkor világosan megmondjuk, hogy természetesen tanultunk a múlt hibáiból és a termelőszövetkezeteknél, — jobban, mint azelőtt, vigyázzunk az önkéntesség be tariására. Vigyázunk arra, hogy a belépőket elsősorban a jó termelőszövetkezetek vonzó példája buzdítsa arra, hogy az egyéni gazdálkodásról áttérjenek a kollektív gazdálkodásra. Az utolsó másfél esztendőben — valljuk meg őszintén — nem előre, hanem visszafejlődött a falu szocialista szektora. Központi Vezeiőségünk határozata alapján lassan, de szilárdan újra folytatjuk a mezőgazdaság szocialista építését. másféJ év alatt az ellenség egyre pétt. Központi Vezetősége egységes,) a földet szövetségeseik, a dolgozó " parasztság számara, azt a földet, amelyet az erősödő reakció vissza akart venni tőlük. Ne engendjünk ilyen tradíciót feledésbe menni! S folytathatnám tovább: emlékeztetek azokra az időkre, amikor a tőkéseket megvertük. Azt sem feledjük, hogy 1953 előtt kezdtük építeni a szocializmust, 1953 előtt a munkásosztállyal az élen az egész magyar dolgozó nép az újjáépítés és az áldozatkészség csodáit művelte. Mi ezeket a tradíciókat most újra fel akarjuk eleveníteni! (Nagy taps.) Különösen fel akarjuk eleveníteni a kommunista példamutatást, a kommunista áldozatvállalást és a bátor kiállást a kommunizmus ügye, a szocializmus építése mellett. Élesen, bátran ki kell államink az igazunk mellett. — Ez a bátor kiállás volt az erőnk, amikor nem voltunk hatalmon, de amikor tudtuk, hogy — miénk a jövő! (Taps.) Helyre kell állítani, elvtársak, minden területen a fegyelmet, a munkafegyelmet csakúgy, mint a párt- és állami fegyelmet. A magyar dolgozó nép, élén a magyar munkásosztállyal, hosszú esztendőkön keresztül ennek a fegyelemnek köszönhette nem egy eredményét. Igazuk van azoknak az előttem szóló elvtársaknak, akik elmondották, hogy a dolgozók, az ipari munkások egyenesen megkövetelik tőlünk, hogy szüntessük meg végre a lazaságokat, teremtsünk végre rendet és teremtsük meg a szocialista fegyelmet. Meg is fogjuk teremteni! (Taps) Az utolsó másfél-két eszlendőben a tcrvfegyelem nagyon megromlott. Ezen változtani kell, elvtársak. Itt néhány hozzászóló elmondotta, hogy az utolsó negyedévben már egy sor területen biztató jelek mutatkoznakMegmondom, hogy ezek a biztató jelek egyelőre nagyon szerények a tavalyi visszacsúszáshoz mérten, 8 távolról sem elegendőek althoz, hogy megnyugvással tekintsünk rájuk. Sokkal nagyobb erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy ezen a téren rendet teremtsünk. Nem szabad többé megelégednünk, azzal, hogy a tervet általában teljesítjük, vagy túlteljesítjük: minden fontos mutatójában teljesítenünk kell, ami annyit jelent, hogy csökkenteni kell az önköltséget, emelni kell a termelékenységet, javítani a minőséget stb. Ez a szocialista termelés dönlő erőforrása. E területeken kell most gyökeres változást előidézni. Annál fontosabh ez, elvtársak, mort az idei esztendő szerény tervkitűzései bevezetői a második ötéves tervnek és mi azt szeretnők, hogy a második ötéves terv — támaszkodva az első ötéves terv iparosításának hata'mas eredményeire — ne csak arra nyújtson lehetősége, hogy a magyar dolgozó nép életszínvonalát megfelelően emeliük. hanem — ami nem kevésbé fontos — a nemzetközi viszonyoknak megfelelően honvédelmünket is megerősítsük. (Taps) A' bírálat és az önbírálat kérdésében megerősítjük mindazt, amit 1953 júniusában mondottunk, amit III. kongresszusunk határozott, és még jobban megköveteljük, különösen az alulróljövő — az egyszerű emberek, az egyszerű munkások, parasztok szájából jövő — kritika megszívlelését és meghallgatását. Rendkívül vigyázunk arra, hogy a kollektív vezetés helyes elve el ne sikkadjon, hogy vissza ne térjen újra a regi egyéni vezetés. Kitartunk amellett a régi magyar közmondás mellett, hogy több szem többet lát. A kollektív vezetés elvét ugyanúgy, vagy még jobban őrizzük, mint ahogyan 1953-ban elhatároztuk. A Központi Vezetőség határozata a Hazafias Népfront hibáit is természetesen megkritizálta. Egyébként azonban a Hazafias Népfrontot mint széles, a nép — különösen a falusi dolgozók — nagy tömegeit átfogó mozgalmat minden erővel támogatjuk. Ugyanakkor arra is legyen gondunk, hogy egyesek ne használhassák ki másra mint ami a Hazafias Népfront eredeti célja. Ebben a tekintetben sincs semmi változás. Amikor ennyire aláhúzom, hogy a lényegben nincs változás, attól tartok, hogy egyik-másik elvtársunk azt hiszi, hogy semmiben sem térünk vissza az 1953 előtti viszonyokhoz. Meg kell mondanom őszintén, hogy igenis egy és másra vissza fogunk térni. 1953 előtt mi egy egész sereg ilyen helyes akciót hajtottunk végre. Például felosztottuk a földbirtokot és odaadtuk a dolgozó parasztoknak. (Derültség, taps.) Az elvtársak még emlékeznek rá, hogy a felszabadulás utáni hetekben és hónapokban a budapesti munkásság, de szerte az egész ország ipari munkássága hallatlan nehézségekkel küzdve milyen lelkesen, példaadóan, önfeláldozóan építette újra az országot. Miért engednénk az ilyen jó tradíciót feledésbe menni? Ki ne emlékezne az 1946 márciusi hatalmas tüntetésre, amikor Budapest ipari munkásságának százezrei kivonultak az utcára, hogy segítsenek megvédeni Bátran, szilárdan, ingadozás nélkül — új sikerek, új szocialista győzelmek felé A Központi Vezetőség határozatainak, amelyeket pártunk egy emberként támogat, komoly nemzetközi jelentősége van. Az elvtársak nagyon jól tudják, hogy az utolsó nagyobb reménységgel tekintett Magyarország felé. 1953 nyaráig eszébe sem jutott arra gondolni, hogy a 900 milliós békefrontnak {Folytatás a második oldalon.}