Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-11 / 59. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 59. SZAM PÉNTEK, 1955 MÁRCIUS 11. ÁRA: 50 FILLÉR Szilárd egységben a szocializmus építésének útján A városi és falusi dolgozó emberek minden rétege, kommunisták és pártonkívüliek érdeklődésének középpontjában ma pártunk Központi Vezetőségének határozata áll. Üzemi munkásak, dolgozó parasztok, tsz-tagok és egyénileg gazdálkodók, a hivatalok és intézmények dolgozói újra és újra kezükbe veszik az újságokat, olvassák és tanulmányozzák a politikai helyzetről és a párt feladatairól tájékoztató történelmi jelentőségű dokumentumot. Olvassák Szeged és a járás dolgozói is, tanulmányozzák és elismerően nyilatkoznak a határozatról, amely választ ad az utóbbi hónapokban felmerült kérdéseikre, feltárja a párt általános irányvonalával, népünk érdekeivel ellentétes jobboldali nézeteket, E történelmi jelentőségű határozat teljes megértéséhez világosan kell látnunk azt, amire a határozat rámutat „.-., az 1953 júniusi központi vezetőségi ülésen hozott határozatok helyesek voltak, azok ma is, változatlanul érvényesek s a III. Pártkongresszus határozataival együtt pártunk politikájának ma is alapját képezik." A júniusi határozatok teljesen helyesek, a nép érdekében valók. Ezt az eredmények, a gyakorlat tényei bizonyítják. Az elmúlt másfél év során javult a párt és a tömegek kapcsolata, erősödött államunk alapja, a munkás-paraszt szövetség, emelkedett dolgozó népünk életszínvonala, megnőtt a parasztság termelési kedve, jelentős lépést tettünk előre a népgazdaságban keletkezett aránytalanságok megszüntetésében. A mostani határozat helyes értékelését adja a júniusi határozatok alapján kidolgozott politikának, amelyet a III. kongresszus fejlesztett tovább. Minden olyan állítás, amely az ettől való eltérésről beszél, hamis és a párt megrágalmazását jelenti. Pártunk egy percre sem szüntette meg a harcot a dolgozó nép érdekeiért. A mi pártunk a munkásosztály, a nép pártja, nincs más célja és nem is lehet, mint a dolgozó nép érdekeiért küzdeni, harcolni a nép hatalmának szüntelen erősítéséért, jólétének következetes emeléséért, szociális, kulturális igényeinek mind nagyobbmérvű kielégítéséért, a szocialista bővített újratermelés és a munka termelékenységének növelése alapján. Nincs más célja, mint a szocializmus építése. Ezért fordul szembe élesen a határozat a júniusi és a kongreszszusi határozatok opportunista jellegű elméleti és gyakorlati eltorzításával, a marxizmus—leninizmus tanításaival ellentétes nézetekkel. 17 lesen és határozottan száll szembe pártunk azzal a nézettel, amely a szocialista iparosítás lenini, sztálini elméletével ellentétes, és arról beszél, hogy a szocialista iparosítás és ezen belül a nehézipar elsődleges fejlesztése ellentétben áll a dolgozó nép jólétének emelésével. Ez a nézet tarthatatlan, a párt politikájával ellenkező antimarxista felfogás és semmi köze sincs a valósághoz. A nehézipar megfelelő arányú fejlesztése nélkül nem tehetjük állandóvá az életszínvonal emelkedést, nem teremthetünk jólétet. Ezért szögezik le félreérthetetlenül a Központi Vezetőség 1953 júniusi és a III. kongresszusi és az ezt követő határozatok: a párt fő irányvonala mindvégig a szocialista iparosítás volt és marad. Csak ezen az úton haladhatunk, ha azt akarjuk, hogy gyorsan fellendüljön a mezőgazdasági termelés. egészségesen fejlődjön a könynyűipar s emelkedjék a nép életszínvonala. Nem tűrhetjük és nem engedhetjük, hogy tévútra tereljebek bennünket. Márpedig a jobboldali elhajlás, — amellyel sohasem békülhetünk össze, —• a tévútra igyekezett terelni népünket, a „csodavárás", a „sültgalamb-várás" politikájának hamis útjára. A Központi Vezetőség határozata megállapítja ha a párt fő irányvonalával szembehelyezkedő, jobboldali opportunista politika győzedelmeskednék, hazánkat végsősoron az elmaradott országok sorába taszítaná vissza, mivel a nehézipar elsorvasztása lehetetlenné tenné a mezőgazdaság s a könnyűipar fejlesztését s ezért nem növekvő, hanem állandóan csökkenő árualapot tudna csak biztosítani dolgozó népünk számára, megdrágítaná a termelést, ami nem az árak csökkenéséhez, hanem azok elkerülhetetlen emeléséhez vezet. Nem fordíthatunk hátat a szocialista iparosítás lenini—sztálini elméletének, mint ahogy nem hagyhatjuk figyelmen kívül a termelékenység alakulását sem. Nem nézhetjük tétlenül, hogy ipari termelésünk a múlt évben néhány területen elért eredmények ellenére is lényegében egyhelyben topog, a termelékenység csökkent, az önköltség emelkedett. Emellett azonban emelkedett az életszínvonal, emelkedett az állami tartalékok felélése, a beruházások csökkentése, adósságaink növekedése folytán. Nem a termelés szilárd alapjaira épült tehát a múlt év során népünk életszínvonalának emelése. Ha ilyen gazdaságpolitikát folytatnánk, nem az életszínvonal emelkedéséhez, hanem romlásához jutnánk el, gondterheltebbé válna életünk, sokkal alacsonyabb megélhetési szintre esnénk vissza. Ha ilyen gazdaságpolitikát folytatnánk, félrevezetnénk dolgozó népünket, végeredményben munkásellenes politikát folytatnánk. Minden olyan hamis illúziókeltés, olyan ígérgetés, amely nem a termelés emelésére, a jobb munkára alapozza a jólét jelszavát, csalárdul félrevezeti a dolgozó népet. lVf ár eddig is nagy kárt okoztak a hamis illúziókat tápláló jobboldali nézetek, különösen azok a törekvések, amelyek megpróbálták eltorzítani pártunk parasztpolitikáját. Azt igyekeztek elhitetni a jobboldali elhajlók, elferdítve a párt parasztpolitikáját, hogy az egyéni gazdálkodással is jólétet érhetnek el parasztjaink. Hamis és parasztellenes ez az „elmélet", a dolgozó parasztok félrevezetését, becsapását szolgálja. Pártunk a parasztság pártja is, segíti, vezeti a föld, a szántóföldek szorgalmas népét a jobb élet felé vezető úton. A párt a mezőgazdasági elmaradottságának megszüntetését, a mezőgazdasági termelés gyorsütemű fellendülését akarja. Ezért szögezi le ismételten és félreérhetetlenül: a dolgozó parasztság tartós felemelkedésének egyetlen útja a szövetkezés, a nagyüzemi gazdálkodás megteremtése. A jólét, a paraszti felemelkedés útja: a termelőszövetkezetek fejlesztésének, a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri összefogása erősítésének útja. A jobboldali nézetek hirdetése elaltatta falusi pártmunkásaink egyrészének éberségét. Ez alól nem kivételek a szegedkörnyéki községek egy részének pártmunkásai sem. Bizony a járásban, de városunkban is lábrakapott itt-ott a szövetkezetellenes, a begyűjtésellenes hangulat. Lábrakapott, mert elaludt pártfunkcionáriusaink egy részének éberségével együtt a kulák elleni harc s így teret kapva felélénkült a falusi kizsákmányolók, spekulánsok káros tevékenysége. Megtörtént az is, hogy a szegedi járás egyes községeinek népfront-bizottságai a demagóg nézetek uszályába kerülve már határozatot is szövegeztek és fogadtattak el, amelyben kérték a begyűjtési kötelezettség eltörlését. Egész népünk érdeke parancsolóan megköveteli, hogy szembeforduljunk az ilyen és hasonló jelenségekkel. JLJiért válhattak ilyen veszélyessé a pártban, az államapparátusban és más területeken ideológiai és gazdasági kérdésekben elterjedt helytelen és hibás nézetek? A Központi Vezetőség határozata megállapítja: mert Nagy Imre elvtárs beszédeiben és cikkeiben támogatta ezen antimarxista nézeteket, sőt elsősorban ő volt ezek hirdetője." A jobboldali elemek felbuzdulva romboló módon támadni kezdték a párt politikáját s eltorzítva a kommunista bírálat, önbírálat jelszavát, megrágalmazták a pártot, tagadták elért eredményeinket, amelyeket a munkásosztály, az egész dolgozó nép ért el. Igyekeztek aláásni népünk öntudatos fegyelmét, a , lazaság, az .osztálybéke hangulatának keltésével. Pártunk most véget vetett a gyalázó rágalmak sorozatának, melyek gátolták a párt munkáját, s éltető erőt adtak ellenségeinknek. A Központi Vezetőség március 2—4. ülése megteremtette a vezetés megbonthatatlan egységét, s megszilárdította a párt eszmei, politikai egységét. Szétzúzta a Központi Vezetőség ülése a jobboldali, opportunista nézeteket, megvédte a párt helyes politikáját, fellépett a párt politikáját lebecsülő, jobboldali állásponttal szemben, amely komoly veszély felé sodorta és ha nem lépnénk fel ellene, harcképtelenné tenné pártunkat. A Központi Vezetőség határozata konkrét feladatokat tűz pártunk, az egész dolgozó nép elé. Sokrétűen ölelik fel szabad életünk minden ágát ezek a feladatok, amelyek lényegét tömören így foglalhatjuk össze: a termelés növelése, a termelékenység emelése, az önköltség csökkentése, szigorú takarékosság, a munkafegyelem helyreállítása és megszilárdítása, az állampolgári kötelezettségek pontos teljesítése. Tíz esztendő történelme igazolja, milyen híven követte a nép vezetőjét, milyen ragaszkodással, bizalommal és hűséggel követte a pártot város és falu a szabad országot építő munkában. Követte a nép az élcsapatot nehézségeken át győzelemről győzelemre. Biztos léptekkel haladhattunk, mert fogta kezünket felszabadítónk, a szovjet nép, segített, támogatott bennünket a jobb életért vívott harcunkban. Szeged munkásai, dolgozó parasztjai és értelmiségi dolgozói büszkén tekintenek vissza az elmúlt tíz esztendő sok nehézséggel, harccal és munkával, fáradtsággal és verejtékkel elért vívmányaira. Büszkék vagyunk az országos létesítményekre, büszkék vagyunk a szegediekre és szegedkörnyékiekre, Sztálinvárosra, Inotára éppen úgy. mint a Textilmüvekre, vagy gépállomásainkra. Büszkék vagyunk arra, hogy hazánk az első ötéves tervünk eredményeként agráripari országból ipari országgá lett. A párttal, a Központi Vezetőséggel haladt együtt népünk és halad ezekben a napokban is, amikor feltárta a káros jobboldali ellenséges nézeteket és harcra szólítja tagjait, dolgozó népünket. öt hónapja ünnepeltük városunk felszabadulásának tizedik évfordulóját. Ezekben a napokban hazánk legnagyobb történelmi évfordulójára, április 4-ére készül Szeged és a járás népe is. A nagy ünnepre való készülődésben városunk munkásai, falvaink dolgozó parasztjai új munkasikereket érnek el. Az öntudatos hazaszeretetről, a párt iránti bizalomról, a béke ügye iránti odaadásról tanúskodnak munkások, parasztok, értelmiségiek munkasikerei. Készülünk a nagy ünnepre, s a készülődésünkben soha el nem múló hálával emlékezünk városunk, hazánk felszabadítóira, akik életükkel, a vérükkel áldoztak szabadságunkért; a szovjet hősökre. Egy pillanatra sem kétséges, hogy városunk és a szegedi járás ncpe egyakarattal követi a párt útmutatását, lelkes, szívós, odaadó munkával váltja valóra feladatait, még szorosabban zárkózik fel a párt győzelmes zászlaja alá. MAI SZAMUNKBÓL: Akinek munkáját messze-föld dicséri (2. oldal) Holnap délben érkezik Szegedre Kozmogyemjanszkaja asszony (3. oldal) Zathureczky Ede vendégszereplése Szegeden (4. oldal) A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsának és a Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének határozata a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlajának odaítéléséről és a szocialista munkaverseny győzteseinek iuiatmazásáról A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége a miniszterek és a szakszervezetek elnökségeinek javaslatai alapján 1954 második félévben végzett munkájuk eredményeként vörös vándorzászlóval, díszoklevéllel és pénzjutalommal tüntette ki az élenjáró vállalatokat. A Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa ós a Szakszervezetek Országos Tanácsának Elnöksége felhívja a munkásokat, alkalmazottakat, művezetőket, mestereket, technikusokat, mérnököket, az üzemek, vállalatok igazgatóit, hogy az 1955. évi tervek sikeres teljesítése és túlteljesítése érdekében kövessék az élenjárók példáját, széles körben alkalmazzák azok jól bevált módszereit. Az 1955. évi terv minden egyes napjára előírt terv-feladat teljesítésével és túlteljesítésével érjenek el új sikereket, tárják fel a termelés rejtett tartalékait és javítsák ki az 1954. évben elkövetett hibákat. Harcoljanak eredményesen legfontosabb feladataink: a termelékenyság emelése, az önköltség csökkentése, az exportfeladatok jó minőségben és határidőre való teljesítése érdekében. Csak így biztosítható dolgozó népünk jólétének állandó emelése. Hazánk felszabadulásának tizedik évfordulójára indított munkaverseny lendületének fokozásával segítsék elő az 1955. évi terv célkitűzéseinek megvalósítását. A győzles vállalatok többek között az alábbiak: A szénbányászati minisztérium területén: Pccsi Szénbányászati Tröszt. Vegyipari- és energiaügyi minisztérium terülelén: Inotai Aluminiumkohó• A könnyűipari minisztérium területén: Szegedi Jutaárugyár. Az élelmiszeripari minisztérium területén: Sátoraljaújhelyi Dohánygyár. A közlekedés- és postaügyi minisztérium terülelén: Szolnoki Fűtőház. Begyűjtési minisztérium területén: Dékéscsabai István-malom. A belkereskedelmi minisztérium területén: Pécsi Nádor-szálló. A SZÖVOSZ területén: Sárszentmihály és vidéki körzeti földművesszövetkezet. Az állami gazdaságok minisztá* riuma területén: Sáribesnyői tőrzsállaftenyészlB állami gazdaság. Az Országos Erdészeti Ffligazga* tóság területén: Sárvári állami erdőgazdaság, Délmagyarországi Fűrészek. A földművelésügyi minisztérium területén: Palotabozsóki gépállomás. n FELSZBBflDOHSl VERSENY SIKERÉÉRT A kéziszerszámárugyáriak új eredményt akarnak elérni az ünnepi műszakban A Szegedi Kéziszerszámárugyár dolgozói hazánk legnagyobb történelmi évfordulója, április 4. tiszteletére vállalták, hogy termelési tervüket az első negyedévben 3 százalékkal túlteljesítik. A felajánlást januárban és februárban túlteljesítettük. Januárban 117, februárban pedig 105.6 százalékos volt lervteljesítésünk. Dolgozunk azért, hogy márciusban is jól elvégezzük a tervben meghatározott feladatainkat és adott szavunkhoz hűen eleget tegyünk vállalásunknak. Az önköltség Vállaltuk, hogy az önköltséget 3 saázalékkal esökkenljük 1954 harmadik negyedévéhez viszonyítva. Az elmúlt két hónapban teljesítettük, amit ígértünk. Az önköltségcsökkentés fömódszerének, a korszerűbb technológiai eljárások alkalmazását, az anyag- és energia takarékosságot tekintettük. Ezért módszeres munkát végeztünkA versenyben kellő gondot fordítunk az állás- és pótidők csökkentésére, mert is hozzá járulnak önköltségünk, termelésünk kedvező alakulásához. Dolgozóink munkájával üzemünk önköltségét mintegy 10 százalékkal csökkentettük és növeltük a munka termelékenységét. Napról-napra kiemelkedő egyéni eredmények szüleinek. Például Bokor Péter szerelő 215, Mihály Géza ifjúmunkás 220 százalékot ért el. A jó munka fellételeinek megteremtése Készülünk a felszabadulási műszakra. Csütörtökön műszaki értekezletet is tartottunk, ahol egyes fontos termelési kérdéseket megbeszéltünk. A vállalat vezetői, a műszaki dolgozók minden igyekezetükkel azon vannak, hogy a versenyt, az ünnepi műszakot megfelelő szerszámokkal, a gépek jó karbantartásával elősegítsék; i megteremtsék a jó munka feltételeit. A felszabadulási verseny meg* kezdésekor vándorzászlót alapítót* tunk a legjobb dolgozó, a legjobb brigád és a legjobb ifi-brigád ró* szére. A zászlókat tíz napos ered* mónyek alapján ítéljük oda az ar* ra méltóaknak. A verseny nyilvánossága Üzemünk dolgozóinak eredmé* nyeit naponta értékeljük- Az üzem* részekben elhelyezett tablókról min* den dolgozió megtudhatja eredményét. Figyelemmel kisérjük, hogy kik érik el a versenyhen a legjobb eredményeket- A felszabadó* lási verseny és műszak utolsó ér* tékelését április első dekádjábnn végezzük el; akkor kerül eldöntés* re, kik dolgoztak legjobban a ver* senyben. Az első liz legjobb eredményt elérő dolgozót értékes jutalomban részesítjük. Az eredmények vizsgálatánál nemcsak a mennyi* ségi termelést, hanem a munka mi* nőségét, a munkafegyelem megtar* tását, a szerszámok, gépek keze* lését is figyelembe vesszük. A felszabadulási műszakot március 15-én ünnepélyesen kívánjuk kezdeni. Röpgyűléseket is tartunk. Az ünnepi műszak élenjáróit a legkiil önbözőbb formákban köszöntjük majd. A Kéziszerszámgyár korektivája összeforrottan dolgozik a felszaba* dulási verseny és majd a műszak sikeréért. Minden erejével azon van, hogy pártunk Központi Vezetősége március 4-i határozatában megjelölt feladatokat megvalósítsa. Harcolunk a termelékenység to* vábbi növeléséért, az önköltség csökkentéséért, a minőség javításáért, mert ez a feltétele életszínvonalunk növelésének. Az ünnepi műszakban gyárunk egész kollektívája új eredményekot akar elérni. Pántya József, a Kéziszerszámgyár főmérnöke