Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-09 / 57. szám

R SZERDA, 1955 MÁRCIUS I. * 5 Akik a legjobban megküzdöttek az élüzem címért Látogatás a Fonalmentő Vállalat világtalan és csökkent munkaképességű dolgozói hözöit A Városi Tanács Végrehajtóbizottságának ülése ' 'A Városi Tanács Végrehajtó Bi­zottságának keddi ülésén a város kulturális kérdéseiről volt szó. Megállapították, hogy valóban többet kell foglalkozni az öntevé­keny kul túrcsoportokkal, hogy azok megfelelő és színvonalas műsor­számokkal szerepeljenek — fcjlesz­szék a kerületek kultúréletét. A végrehajtó bizottság megállapítot­ta, hogy a szakszervezet nem el­lenőrzi és nem segíti kellőképpen a kultúrcsoportok munkáját. (Kép­viselőjük a meghívás ellenére sem vett részt a vb. ülésen). A kerületek kultúréletének fel­lendítése érdekében többszáz­ezer forintos költséggel rend­behozzák az újszeged! Novem­ber 7. Kultúrotthon!, a Ságvári telepi kultúrtermet, a mihályteleki mozit és a balett-is­kolát. A végrehajtó bizottság elha­tározta: tovább szorgalmazza a szegedi moziknak a város kezelé­sébe való átvételét. „Szeged" című képes füzet kiadá­sára készül a népművelési osztály­Tervbe vették, hogy vidám parkot létesítenek a város egyik legalkal­masabb helyén. Anyagilag támo­gatni óhajtja a végrehajtó bizott­ság a Szegedi Filharmonikus zene­kart — amelyet most a közeljövő­ben ismét megalakítanak. Szó volt a színház munkájáról is. Utasította a végrehajtó bizottság a népműve­lési osztályt, hogy a színházzal kö­zössen dolgozzanak ki egy tervet, hogy az új színi-évadban — aineny­nyiben Szeged környéke és a me­gye községei számára a most meg­alakult hódmezővásárhelyi Kölcsey Színház bizlosítja a megfelelő szín­vonalas tájelőadásokat — jelentősen emeljék a város kü­lönböző kerületeiben, kultúrott­honaiban tartott színházi elő­adások számát. Ezzel bővítenék a színház műsor­tervét, tevékenységét, megtartanák a rég óhajtott ifjúsági előadásokat: fokozottabban kielégítenék Szeged lakosságának kulturális igényeit. Tervbe vette a végrehajtó bizott­ság, hogy mozit létesít a város külső területén. A Rókuson lévő kultúrterme; fokozatosan teljesen a II. kerület kulturális céljaira ad­ják át. Az alsóvárosi MÁV Petőfi kultúrotthont pedig felhasználják a kerületi kultúráié; fellendítésére is. A népművelési osztály a kultúr­felelősök részére szakmai tovább­képzést szervez — s még sok egyéb fontos kulturális kérdéseket tár­gyalt a Városi Tanács Végrehajtó l Bizottsága. A továbbiakban a végrehajtó bi­zottság ülése a tanácstagi fogadó­órák és az állandó bizottságok mű­ködésének tapasztalataival foglal­kozott. Megállapítottak az ülésen, liogy januárban 336, februárban pe­dig 347 városi és kerületi tanács­tag tartott fogadó órát­A tanácstagok jó munkát vé­geztek a fogadóórák megszer­vezésében és az ott felmerülő javaslatok, kérések intézésében. A végrehajtó bizottság úgy hatá­rozott, hogy továbbra is havonta kell tarlani a tanácstagoknak a fo­gadó órát, de ahol a helyzet úgy kívánja, ott a tanácstag sűrűbben is találkozhat választóival: a leg­fontosabb, hogy öntevékenyen to­vább fokozódjon a tanácstagok, s a lakosok közötti kapcsolat. Beszá­molót negyedévenként tartanak — külön a kerületi és külön a városi tanácstagok. Megállapította a végrehajtó bi­zottság. hogy a városi állandóbi­zottságok közül a szociálpolitikai, s a kereskedelmi állandó bizottság dolgozik legjobban. Gyenge a me­zőgazdasági. begyűjtési állandó bi­zottság munkája. Hasonlóan a ke­rületi tanácsoknál is többségben jól működnek az állandó bizottsá­gok, de a leggyengébbek a mező­gazdasági és a begyűjtési állandó bizottságok. A lakosság ellátása, az emberekkel való fokozottabb tö­rődés érdekében elsőrendű köteles­ség, hogy valamennyi állandó bi­zottsági tag eredményes, tevékeny munkát fejtsen ki megbízatásában. Milyen mezőgazdasági kisgépeket vásárolhat parasztságunk az idén? Ebben az évben jelentősen meg­nőtt a mezőgazdasági gépeket áru­sító üzletek forgalma. Egyik-másik cikkből az idén két hónap alatt többet adtak el, mint tavaly egész évben. Az a tény, hogy úgyszólván nem lehet annyi gépet forgalomba hoz­ni, amennyi el ne fogyna, azt is bizonyítja, hogy parasztságunk a többtermelés és a több jövedelem eléréséhez fontos eszköznek tekinti a gépet. Gépiparunk termékei nem rosz­szak, de azért a minőségükkel néha baj van. Egyik-másik eke, vagy gépalkatrész nem elég tartós, haj­lik, törik. A vásárlók szerint a per­metező is készülhetne valámivel erősebb lemezből. Előfordul, hogy a vásárolni aka­rói hiába keresnek egy-egy gépet. Nem mindig kaphatnak a szegedi üzletekben például magasnyomású permetezőt. Egyébként más szőlé­szeti kisgépekből, présből, zúzó­ból, — ezekből is elég sok fogy el i— van elég az üzletekben. Gondoskodjék tehát a kereske­delem elegendő permetezőről is, mégpedig lehetőleg a vásárlók igé­nyeinek eleget téve: ónozott belse­jű gépekről. Hiányoznak az üzle­tekből egyes gépalkatrészek is. A gazdáknak permetező-alkatrészek­re, többféle méretben takarmány­füllesztőre is nagy szükségük vol­na. A homokvidé'keken használatos ekéből már az elmúlt két hónap alatt két és félszer annyit gyártot­tak, mint tavaly. Szecskavágót, ré­pavágót, boronát bármikor kap­hatnak a gazdák. Hamarosan hátsó gyökérsarabolóval ellátott új lóka­pákat hoznak forgalomba. Sorozat­ban gyártják már a fűkaszát és a javított megoldású vetőgépet is. A 13 soros vetőgép hátulról kormá­nyozható, kiszolgálásához két em­ber elég. Ez az új gép alig lesz va­lamivel drágább, mint a eddigi. Iparunk nagy meglepetése az új villanyhajtásos daráló. Tel­jesítménye óránként 40 kilo­gramm, 1 forint értékű áram­fogyasztással. A második negyedévben megkezdik a nagyobb teljesítményű kalapá­csos daráló gyártását is. Az őszi kukorica-szezonra a keresett szek­rényes morzsolóból is lesz elég. A. Torma Sándor Könyvankétot rendeznek a Juhász Gyula kultúrházban A magyar—szovjet barátsági hő­nap alkalmából műsoros irodalmi estet rendez a Juhász Gyula kul­túrház vezetősége a TTIT-vel. Március 9-én, szerdán este fél 7 órai kezdettel Vajtai István főis­kolai docens ismerteti a kultúrott­honban Kocsetov „Zsurbin-család" cimü regényét. Kocsetov regénye meggyőzően igazolja, hogy a szov­jet irodalom a polgári regények ál­problémái és érdekesseg-hnjhászása helyett a mindennapi álet valósá­gos kérdései felé fordítja a figyel­met. A szovjet regények a munka embereinek a világát tárják fel. Kocsetov regényében olyan csalá­dot mutat be, moly a közös mun­kában találja meg életének célját, értelmét és amelynek tagjai em­berileg, egyénileg is azért válnak boldoggá, derűssé. kiegyensúlyo­zottá, mert szovjet hazájukért vég­zett munkájukban megtalálták éle­tük megingathatatlan alapzatát. Az iró ezt derűs, könnyed elbeszélő hangon, sok meleg humorral tudja könyvében szemléltetni. Az irodalmi esten a könyvankét mellett más műsorszámok is lesz­nek. Belépés dijtalan. Szőnyi István kiállítása a vásárhelyi Tornyai Múzeumban A Tornyai Múzeum március 10-i kezdettel kiállítást rendez Szőnyi István Kossuth-díjas festőművész, a Magyar Népköztársaság érdemes művésze képeiből. A kiállítást csü­törtökön délután 6 órakor Szurdy Mária, a Műcsarnok vezetője nyit­ja meg. Az ünnepélyes megnyitón Bereczki János, a városi tanács vb. elnöke mond beszédet. A meg­nyitóra és a kiállítás ismertetésére lapunkban visszatérünk. A NÉPSZERŰ drámák sorozatá­ban megjelent Móricz Zsigmond „Ludas Matyi" cimü színdarabja. Több szegedi üzlet kirakatában láthatjuk a Fonalmentő Vállalatnál készült férfi pulóvereket, sálakat, női fehérnemüket, fürdőruhákat, színes kanavász abroszokat, pepita női szöveteket. Szívesen veszik az emberek ezeket a kötött-szövött árukat, mert szépek és olcsók is. S talán még kedvesebbek lesznek ezek a holmik, ha a vevők megtud­ják, hogy kik készítik. Fonalmentő Vállalat — mint a neve is mutatja — a sokféle pamut­árut „megmentett" fonalból készíti. A vállalat munkásai a Szegedi Tex­tilművek gyűrűsfonó gépein, a Lő­rinci Fonóban, a Magyar Pamutipar üzemrészeiben keletkező hulladé­kot, a csévéken összegubancolódott és elszakadozott fonalat „mentik meg", dolgozzák fel. Látogassunk el a Tolbuchin su­gárúton lévő üzembe, nézzük meg, milyen itt a munka. Jáksó László elvtárs, a vállalat igazgatója ezzel fogad. — Az élüzemavató ünnepségen nagyon jól éreztük magunkat. Kü­lön süttettünk hófehér kenyeret. Jutott mindenkinek vagy 35 deka hús. fél liter bor, két-két krémes. Vidám volt a hangulat, a dolgozók még táncra is perdültek. így szokott ez lenni az élüzem­avató ünnepségeken. Itt azonban valami egészen különleges hanaulala volt mindenkinek. Mert — mint ezt Szegeden — sokan tudják, ez az üzem 1953. november 1-én csökkent munkaképességű, több teljesen vak munkással kezdett dolgozni. Azért alakult a vállalat, hogy hasznos munkalehetőséget adjon olyan dol­gozni akaróknak, akik nem tudnak nehéz, vagy teljesen egészséges em­bert kívánó munkát végezni. Az üzemet ráfizetésre tervezték — most pedig elnyerte az élüzem cí­met! Hogyan történt ez? .., Jáksó elvtárs, aki maga is telje­sen vak, így válaszol: — Amikor a Vakok Szövetségé­nek tagjai megtudták, hogy alakul városunkban egy vállalat, ahol dol­gozhatnak, természetesen nagyon megörültek. Dolgozni kezdtünk. Először bizony még azt hittük, sem­mire sem megyünk. Ismeretlen volt a munka, alig-alig végeztünk vala­mit. A múlt év júliusában megala­kult a kötő-részleg, amely már fel­dolgozta a megmentett fonalat. Szép kötött árukat készítettünk. Ez már rentábilissá tette az üzemet. De igyekeztünk jobban dolgozni. Kez­detben a hulladékanyag 50 százalé­kát „mentettük meg" feldolgozásra. A múlt év végére a hulladék 70 százalékát mentettük meg. Nőtt a vállalat létszáma, most már 108-an dolgozunk. Tervünket tavaly átla­Hódmezővásárhelyen mutatták be az első magyar gyártmányú feiőgépei Országos jelentőségű esemény színhelye volt a napokban a Kuta­si úti Állami Gazdaság. Ekkor mu­tatták be a gazdaságban — ünne­pélyes keretek között — az első magyar gyártmányú, szovjet doku­mentáció alapján készült fejőgépet. Az ünnepségen megjelentek a föld­művelésügyi és az állami gazdasá­gok minisztériumának képviselni, továbbá a párt, a tanács és a tö­megszervezetek képviselői. A fejő­gép-bemutató — szakértők megál­lapítása szerint —igen jól sikerült és a 2'4-es Mezőgazdasági Szerelő Ipari Vállalat hódmezővásárhelyi részlege által gyártott fejőgépek alkalmasak arra, hogy azokat ki­sebb módosításokkal valamennyi állami gazdaságban, termelőszö­vetkezetben felszereljék. Igen jó benyomást tett a megje­lentekre a Kutasi úti Állami Gaz­daság tehenészetében talált rend és tisztaság is, ezért a gazdaság tehe­nészeit dicséret illeti. — A Szegedi Gyufagyárban feb­ruárban 46-an dolgoztak sztaháno­vista szinten. Ezek közül Németh Júlia, Fekete Jánosné és Lippai Lászlóné második hónapja tartja a sztahánovista szintet. A PEDAGÓGUS Szakszervezet kisteleki csoportjának tagjai már­cius 13-án este 7 órakor Kisfaludy Károly: Kérők cimü színdarabját mutatja be a kisteleki községi kul­túrotthon színháztermében• gosan 130.7 százalékra teljesítettük. Az elmúlt év utolsó negyedében ér­tük el a legjobb eredményt: élüzem is lettünk. Tervünk túlteljesítése annyit jelent, mint ha például 15.173 darab pulóverrel adtunk vol­na többet a lakosságnak. Végered­ményben 59 ezer forint veszteségre tervezték a vállalatot és mi 22 és félezer forint nyereséget adtunk a tanácsnak! Most január elseje után szövő-részlegünk is megalakult. Fejlődünk, növekedünk, igyekszünk. Egyszerű ez a történet — annál megkapóbb. Bámulni való, hogy ezek a csökkent munkaképességű emberek milyen eredményekre ké­pesek! Ismerkedjünk meg velük, s mun­kájukkal. A III. kerületi tanácsháza mellet­ti épület kapualjának üvegajtaján belátunk a fonalmentő üzemrészbe: kétoldalt gépek, előttük a székeken, padokon, asszonyok, férfiak ülnek. A terem közepén lévő kosarakból a csévéket válogatják a munkások. Belépünk. Az ajtó mellett mind­járt jobbra három asszony s egy férfi ül egymás mellett: Suti Lajos­né, Sütő Jánosné, Szemeti Erzsébet és Teknős Papp József, akik a ke­resztorsózó gépen dolgoznak. Nem látnak: vakok. Előttük, a gép alsó részén a cséve. Innen egy szál vezet egy áltá- ' tán forgó rovátkás alu­mínium geren a gép fölé, ahol az egyre vastagodó motringra teke­redik. A négy munkás a kezével fi­gyelik, nem szakad-e el a vékony fonal. Érzékeny ujjukkal rögtön megérzik a szakadást. Alul a csévén megkeresik az elszakadt szálat. Az­tán két kézzel felül a motringot forgatják. Ott is megtalálják a sza­kadt szálat. Maguk felé húzzák, s a másik szállal összekötik. Ügyesen visszahelyezik a megkötött szálat a gépre, s a szál tovább tekeredik a motringra. Zsetz András művezető, aki az él­üzem-avafáskor kapta meg a „Könnyűipar kiváló dolgozója" ki­tüntető jelvényt és oklevelet, el­mondja, hogy ez a négy munkás is résztvesz a felszabadulási verseny­ben. — Egy gépen 15 orsó van — ma­gyarázza. — öten láttak el eddig három orsót. Most vállalták, hogy négyen elvégzik a 15 orsóra eső munkát. Ez a felajánlásuk, amit már természetesen teljesítenek is. Azt is megtudjuk, hogy Kormá­nyos Ida, ez a nagyon ügyes kezű vak lány, már átment a terem má­sik oldalán lévő gyorsforgású gép­re, ahol a látók dolgoznak. Ott is megállja helyét, űgy belejött a munkába. Hódi Jolán, meg Ka­menczki Józsefné pedig, ha kell, Hétfőn este a Hazafias Népfront és a Városi Békebizottság rendezé­sében béke-estet tartottak az egye­temek és a főiskolák Dugonics téri klubjában. Szádeczky Kardos Sá­muel egyetemi docens, Szeged egyik kongresszusi küldötte tartott be­számolót a IV. magyar békekong­resszusról. A beszámolót, amelyet igen élvezetesen .adott elő, szíve­sen fogadták a megjelent értelmi­ségi és üzemi dolgozók. A béke-est baráti légkörben zajlott le. Felszó­lalt dr. Benkó Sándor, az I- sz. Bel­gyógyászati Klinika docense, az Orvosegyetem Békebizoltságának titkára is, aki ugyancsak Szeged küldötteként vett rész; a IV. ma­gyar békekongresszuson. Dr. Bónis György, a Szegedi Tudományegye­válogat, vagy a keresztorsózón dolgozik, ök ugyan látnak, de olyan betegségük van, hogy csak könnyű munkát tudnak végezni. És ők dolgozni gkgrngk, mint az egész üzemben va la meny-, nyeien. A legjobb válogató: Csepre­gi Sándor és Kovács Istvánné. A lá­dákban ideérkező csévéken a hulla­dékfonalat már megelőzőleg szín- és vastagság szerint különválogatják. Ök lebontják a csévékről a guban­cos szakadozott részt, megkeresik a fonál végét, úgy adják tovább a gé­peseknek. És itt van Otrok Jánosné, aki két hónapja dolgozik a vállalat­nál. s már az egyik legjobb gépes. Gyerünk tovább a munkaterem­ben. Dékány Istvánné, az üzem má­sik kitüntetett „kiváló dolgozója** mosolyog ránk. Elárulja, mindenki örül, hogv az újság írni fog róluk is, mint más üzemekről, mert úgy ér­zik. ők is egy sorban haladnak a látókkal, az egészséges emberek" kel, hisz dolgoznak, s jó eredménye­ket érnek el. Valóban. A kép. ami elénk tárul* azt mutatja: teli életkedvvel, biza­kadással, jókedvűen dolgoznak itt. Mielőtt elmennénk az üzemből* odajön hozzánk Suti Lajosné. — Elvtárs! Én vak vaevok, épp ezért kimondhatatlanul büszke va­gyok arra, hogy dolgozhatom. Van egv hétéves kislányom. Ildikó. Ki­tűnő tanuló, őérte dolgozom és a békénkért. Örülök, hogy magunk kereshetjük kenyerünket. írja ezt meg... Mielőtt véget érne a látogatás, el­búcsúzunk Jáksó elvtárstól, ö a vakok nevében még egyetmást el­mond: —Ilyen munka való a vak em­bereknek. Azelőtt kosarat fontak. Eldurvult g kezük, a vak ember legfontosabb érzék­szerve. Ujjainkkal olvasunk, tapin­tunk, látunk. A fonalmentés és az üzem minden munkája finom mun­ka. Emellett művelődhetnek a dol­gozók, s büszkék arra, hogy dolgoz­nak, keresnek, megélnek, hasznot hajtanak maguknak és az állam­nak. Ugyanígy van a többi csök­kent munkaképességű dolgozó. Mi pedig szeretnénk még több embert foglalkoztatni. Másfajta kötöttárut is készíthetnénk, csipkeblúzokat és egyebeket. Zacskórészleget is fel akarunk állíttatni, meg a szegedi cipőgyárak bőrhulladékait is feldol­goznánk ("'ermekszandáloknak, bőr­öveknek, óvodás-, strand- és piaci táskáknak. Ezzel még több dolgozni vágyó, csökkent munkaképességű embert foglalkoztathatnánk és még több közszükségleti cikket készít­hetnénk a szegedieknek. M. T. tem Jogtörténeti Tanszékének ve­zetője, aki szintén részt vett a nagy találkozón az ifjúság béke­harcos akaratáról beszélt. Németh Anna, az Újszegedi Kender-Lenszö­vő Vállalat ifjúmunkása kougresz­szusi küldött elmondotta, hogy él­ményeit majd ismerteti a gyár dol­gozói előtt. Gallé Lász'ó, a Rad­nóti Gimnázium igazgatója ugyan­csak Szeged küldötteként vett részt a IV. magyar Dékckongresz­szuson. Felszólalásával változatos­sá tette a béke-estet. Nagy Sándor, az Alkolmány TSZ elnöke és má­sok hozzászólására válaszolt Szá­deczky Kardos Sámuel, majd hosz­szasan elbeszélgetlek egymással a béke-est résztvevői. ntvették a „Kiváló vállalat" kitiin'e'* oklevelei a Ruházati Sóit do'gozói Hétfőn délután a Szakszervezeti Székházban ünnepségre jöttek ösz. sze a Szegedi Ruházati Bolt dolgo­zói, hogy átvegyék a Belkereske­delmi Minisztérium és a KPDSZ központi vezetősége által adomá­nyozott -Kiváló vállalat- kitüntető oklevelet. Sárvári Mihály elvtárs, a vállalat igazgatója beszámolójá­ban elmondotta, hogy a Ruházati Bolt dolgozói közül eddig már he­ten kapták meg a -Kiváló dolgo­zó" jelvényt és 74-en lettek -Élen­járó kereskedelmi dolgozó»-k. Ezután Mison Nándor elvtárs, a Városi Tanács kereskedelmi osztá­lyának vezetője átadta a Ruházati Bolt dolgozóinak a -Kiváló válla. Jat« kitüntető oklevelet, majd 35 dolgozó között 12.300 forint jutal­mat osztottak szét. FELFESZÍTETTE a bordányi ta­nácsháza ajtaját, s behatolt nz iro­dahelyiségekbe Tólh Péter 42 éves bordányi lakos. Az íróasztalok fi­ókjait álkulccsal felfeszegette és ellopott 800 forint készpénzt, ok­mányhélyegeket, továbbá a rendőrt pihenőből egy gyapjútakarjt. A bíróság három évi bürtöure ítélte. Szádeczky Kardos Sámuel egyetemi docens beszámolót tartott békekongresszusi élményeiről

Next

/
Thumbnails
Contents