Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

TASÁRNAP, 1955 MÁRCIUS «. DELM9GY0RORSZB6 Szegedi és Csongrád megyei küldöttek a IV. magyar békekongresszuson A IV. magyar békekoingresszusom megyénk, s városunk dolgozói és dolgozó parasztjai is szép számmal képviseltették magukat. Kerületekben, üzemekben, falvakban egyaránt a legjobb békeharcosokat választották meg küldöttnek. Megbízták őket; tiltakozzanak az amerikai imperialisták és cinkosaik háborús törekvései ellen. Követeljék az atom- és hidrogén-bombáknak, tömegpusztító fegyvereknek eltiltását, A JELTELEM SIR A kongresszus elnöksége átveszi a Csongrád megyeiek ajándékait Szegedi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek Andics Erzsébet elvtársnő előadói beszédét hallgatják. (Líebmann Béla (elvételei) A kongresszus második napján délután Lacsán Mihályné elvtársnő a szegedi békebizottság titkára cinököl. NYÁRON fű növi be a sírhalmot, most meg hó takarja. Több mint egy évtizede áll már meghuppanva a halom. A sír jeltelen, de mégis, aki látja annak sok mindent jelez. A valóságból, emberi érzésekből olyan legendaféle is körülveszi. Beszélnek még most is arról a barnaszemű, feketehajú emberről, aki a sírhalom alatt nyugszik. Redőzött az arca a vén Szabó János bácsinak, s mélyen üló, szürke szemében emberség. Háta már meggörbült, hiszen hetven esztendő nyomja a vállát, ö a legjobb tudója a jeltelen sír döbbenetes történetének. Ül a kemencepadkán az öreg és úgy mondja, olyan elevenen a most hóval födött sírhalom történtét, mintha tegnap lett volna. • 1944 KÖDÖS ÖSZE. Felbólydult az egész Szeged és hírét vették ennek ott kint az akácfák tar vázai .alatt húzódó tanyákban is. — Az úrféle menekült — szól lassan az öreg Szabó. — Mink, a magunk fajták maradtunk otthonunkban. Minek is mentünk volna?!... Aztán kihallott ide az ágyúdörgés. Éjszaka nem tudtam aludni és feleségem imádkozott. Megvirradt. Kint tettem-vettem a ház körűi, amikor a ködös reggelből egy alak közelített a tanyához.., A vénember a szája felett kétít é folyó, csupa ősz bajuszát simítja. Visszagondol... Már húsz lépés csupán s ott a tanyánál az idegen. Katonaruha raj ta. Magyar katona. Köszön is tisztességtudóan. Szabó bácsi nyűtt kalapja szélét böki meg ujjával, így fogadja. Kérdi: — Mi járatban, öcsém? Az válaszol. Hangja gyors, rekedt, félelem bujkál benne. — Megyek, mert várnak — és karjával int. Hümmög az öreg Szabó és sejdíti, hogy a katona megelégelte a háborút, otthonába vágyik. Nem mondja ezt szóval, csak invitálja be a házba, hogy köcsög friss tejjel, kis szalonnával megvendégelje. Amaz elfogadja a meghívást és csakhamar már benn ülnek a kis szobában. Az asszony hozza a tejet, a szalonnát. A katona falja a szalonnát és habzsolja a tejet. A két öreg elnézi. O'yan harminc év körüli az ismeretlen. Barna szemében tompa fény. Sovány. beesett az arca. Álla borostás, legalább másfél hete nem látott borotvát. Puskája nincs. Ruhája rongyos. Sapkájáról hiányzik a "-rózsa*. A vendéglátók hagyják nyugodni. Nem szólnak hozzá egy szót sem, amíg eszi az ételt. Csak, ami. -r száíát törli, s nyugtalanul tekint a kiskonyha ablakán át az útra, kockáztatia nvg Szabó bácsi: — Aztán mégis hová? Szívettépő sóhaj után jön a felelet: — Haza, a falumba... — s köszöni a lóságot és már indul. Az öreg Szabó ott ballag mellette. Kikíséri. Közben érdeklődik: — Feleség, vagy menyasszony várja? — Feleség, meg egy gyerek. Még nem is láttam a gyerekem. Aztán született, hogy bevonultam.., Elég volt, nem akarok elpusztulni. Tudni akarom, mi van a családdal ott kint, az urasági majorban. — Igazság ez — ejti lassan a szavakat válaszként az öreg ember. Pillanat múlva búcsúzik a katona: — Köszönöm! — és megszorítja a vénember kezét. Az bólogat. Már jó hat lépésnyire tőle a katona, amikor öreges hangon utána szól: — Isten áldja, szerencsés utat. • AZ ÖREG SZABÖ visszamegy a tanyájába. Feleségével arról beszélnek, hogy de szeretnék, ha otthonához érne a katona. „Szegényt biztosan várja a család". Aztán percekig nem szólnak egymáshoz, de a katona jár gondolatukban. Puskaropogásra riad a két öreg. Vajon ml történt? Szabó bácsi siet a tornácra és kémleli a vidéket. Csukaszürke köpenyes embereket lét és ott a lábuknál valaki fekszik. Nem mer odamenni. Bemegy a kiskonyhába és meredten néz ki ablakán. Látja, az ő tanyájuk járójánál mennek el a csukaszürkébe öltözött német katonák. Ki tudja mennyi perc pergett le az idők rokkáján, amikor az öreg feleségéhez fordul, mondván: „Mindjárt jövök." Jeges rémület asszonya szemében, de nem 6ZÓ1 semmit. A földön kukoricacsutkákban botladozva, zihálva fut az öreg. Távolról nem látja, ki fekszik mozdulatlanul a földön. De amikor odaér, reszket. — A katonaA vendég. Letérdel mellé, szólintgatja, de az nem felel. Meg is rázza, aztán a szemébe tekint. Nincs benne élet. A föld mohón beitta a vért, rozsdavörös foltok a katona zubonyának elején. Valami írást keres az öreg remegő ujjakkal. Nézi a zubony zsebét, de az feltépve. Minden zsebet kiforgat, de semmi olyat nem talál, ami hírül adhatná, hogy hívják és hová való a halott katona. .,. — Mink temettük el a katonát a feleségemmel, meg a tanyaszomszédommal. Tavasszal, ha nyílik a virág, szoktam tenni sírjára. • KÖRÜLJÁRJUK A SlRT. A vén ember tekintetét elfordítja róla és a behavazott tájat nézi. Igen, a hótakaró alatt búza nő, — „élet". S azt az embert, aki a halom alatt örök álmát alussza, nem tudjuk életrekelteni. De ott a kisfia, aki lassan majd legénysorba serdül és élni akar. Ott a sírnál kiáltani szeretnénk: emberek, vigyázzátok ennek a gyermeknek, a sok-sok gyermeknek az álmát. Felelősek vagyunk értük, aztán anyák boldogságáért, szerelmesek meghitt sétáiért. Ha kell, fegyvert is fogunk értük! Szabó János bácsi födetlen fővel áll a sírhant mellett. Nem kérdi tőle senki és mégis mondja: — öreg „gyerek" vagyok én mér, azért azt mondom, kéz a kézben álljuk elejét a bánatnak, a háborúnak. Fütyül a pusztai szél. Hull a hó a sírra, s messziről látszik. Most vakítóan fehér. A jeltelen sír Int, figyelmeztet Morvay Sándor Látogatás az Állami Könyvesboltban a motorok egyhangú, 15. Álmatlan Julka éjszakája. Messziről idehallik a kutaknál dolgozó munkások lármája, csiga nyekergéso, ahogy vontatják magasra az egyik torony-alkatrészt, szegccselők kalapácsa, s morajló bugása. Könnyes a szeme. Már a párnára is lehullott néhány ezekhői a maga előtt is szégyclt könnyekből. Reszkető kezével, ijedten tapogatja a nedves follot. Korholja magát megengedhetetlen gyengeségéért. Újból dudorászni kezd, hogy magát megnyugtassa. Nénjétől tanult pici leánykorában egy szomorú dalt. Mennyire hozzáülik most a hangulalához. Hideg szil süvít a mezőn, A (5 dre lerzáüt az éj, Bús lönnv csorog a szememből. Elsodor tőlem a szél, Ne menj el, ne menj el. Maradj velem. Drága kedvesen, A szivemen .. Aztán — ki tudja hányadszor — megint, újra és újra Nikosz szavaira gondol, a férfiéra, aki ide útbaindította, aki halálosan komolyan azt mondta neki: „Mindent el kell követni, hogy a háború mordúlyégelői innpn ne kapjanak kőolajai". ...És 5 adni akar nekik... Ah, Achmed ... ...Azt hiszi, nem szeretem... Pedig jaj, mennyire szeretem ... Mi lesz, ha a mnnlra sikerrel jár! Mily nagy lesz az öröme! Neki ez győzelem lesz. Nekem!.-. Hogy mondla Nikosz? — Gondold csak el, Julka: a tankok gonosz vére bugyog onnan a föld alól, a bomv fhrene A magyar—szovjet barátsági hónap keretében hétfőn kezdődik meg a Szovjet Könyv Ünnepi Hete. Felkerestük a Lenin utcai Állami Könyvesboltot: hogyan készülődnek itt a könyvhétre? Bevezettek bennünket a bolt hátsó raktárhelyiségébe, ahol V. Szabó Gábor elvtárs, a könyvesbolt vezetője elmondja, milyen előkészületeket tettek a könyvhétre. — Szegeden az összes számottevő üzemben könyvárusítás lesz. A Ruhagyárba holnap szállítják ki a könyveket, körülbelül kétezer forint értékben. A gyár dolgozói főleg szakkönyvet, politikai munkákat és az Olcsó Könyvtár kiadványait kérték. De már ma is visznek ki könyvet: a Városi Tanács 100 darabot kért. A szegedi üzemek mellett a környező falvakba is küldünk könyvet. Most körülbelül nyolc községbe készítünk postacsomagot könyvekből mintegy tízezer forint értékben. Ezek a csomagok Kistelekre, Szatymazra, Sándorfalvára, Algyőre, Szőregre, Mórahalomra, Zákányszékre és Pusztamérgesre kerülnek. Jövő Ihéten szállítunk a Mihályteleki Gazdakörnek könyveket, ahol . .V.-yYAN'AYYNroYvVyVVYvYvYvYVYVYVYV-iCYYVWVVYYYYVYVYy; /VYWWYWYWV YWYVYVYWWYWVWWWVWVYVW a kút közelében vascsövek hevernek szétszórva. Lárma, vezényszó, kiabálás hallatszik, szilkozódás, gőzsípok visítása. Drótkötéltekercsek nyikorognak, kattogás, robaj, csörömpölés hallatszik. Mindebből semmit sem lát, semmit sem érez és hall most Achmed Rezán. A siker elfelejteti minden kételyét. Lobog a tekintete. Azt sem veszi észre, hogy mind többen és többen veszik körül, már egész tömeg áll mögötte a kút környékén. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor Abadin Jalcsin nagy Steyer-kocsija gördül a kút mellé és az igazgató kitárt karokkal szinte nekirohan. — Kedves barátom, hadd üdvözöljem e nagyszerű győzelmünk alkalmából. Szívem mélyéig meg vagyok hatva — mondja színiészkedőn — úgyszólván szavakat BO találok. — Közös munkánk eredménye — mormogja Achmed— Igen — feleli kényszeredetten az igazgató. Mindenki összefutott már, aki éppen ilt dolgozik a közelben. Csak percek leltek el, s Jalcsin gondolatai máris messze kalandoznak. Kezet ráz a miniszterrel, meghajol, nevetve nyúl a szivarért, amit elégedett arccal mister Bolton nyújt felé. A bronzvörös titkárnő elbűvölő mosollyal egy vastagon bélelt, düzes borítékot csúsztat át neki, finom tapintatossággal. — Egy kis figyelmesség, kedves dlfcjÁNűOKAI USIAKÁBAN házóké... Jusson eszedbe: ártatlan csöppségek, békés öregek életét oltják ki vele. • • Achmed, Achmed, édes ... hát le nem gondolsz erre? Mi lesz velünk! Elérkezett a nagy pillanat: Este fél kilenckor földgáz tört fel ezer méter mélyből. Csakhamar előkerül Achmed Rezán. Hirtelen támadt örömét némileg lehűti a felismerés: Bármennyire vár'ák, a metán mégis váratlanul érkezett. Most sürgősen ki kell gondolni valamit. A kutal el kell tömíteni, gondoskodni a gáz elzárásáról. Nem lesz könnyű dolog, de mennie kell ennek is. Futótűzként terjed a hír a telepen: Kitört a földgáz! Ott állnak a kút körül, szerelök, fúrómunkások. vájárok és csodálkozva, ijedten nézik, ahogy a metán roppant erővel keres magának utat kifelé. A vízzel telt furatot jóelőre, nehezebb fajsúlyú a.iryaggal terhelték, agyaggal sűrítették, hogy a gázkitörést, viszszatartsák. Most mégis gyengének bizonyul minden. A gáz kitör: a furat vize agyaggal, kőtörmelékkel vegyítve, bömbölve zúdul fel. Ellepi a tornyot, visszahull, lecsapódik a kutakra, gépekre, emberekre. Nyomában süvítve bukkan elő a forró gázoszlop, amely a szabadba érve szét'erűi, szétoszlik. Párszáz méternyire, hernyótalpas traktor törtet pöfögve, csikorogva az á! ázott, csúszós talajon az egyik munkahely felé. Körülöttük, — Tápén műsorral egybekötött ünnepi nagygyűlést tartanak a tanácsháza tanácstermében vasárnap délelőtt 10 órakor a magyar— szovjet barátsági hónap kezdete alkalmával. Ugyancsak vasárnap délután fél 5 órakor ingyenes filmvetítést tartanak a Révész-féle helyiségben, »A kiskrajcár« című filmet mutatják be. A filmvetítés után a szegedi honvédség 15 cagú tánczenekara, 10 tagú népi zenekara és színjátszó csoportja egész estét betöltő műsort ad. Énekel Kevei Zsóka. Műsor után tánc reggelig. — A Szegedi Nemzeti Színház vasárnap ismét játssza a Volponét. A színház hosszabb szünet után ismét előadja Ben Jonson világhírű komédiáját vasárnap este a Kamaraszínházban (Vásárhelyi sugárút. Postás kultúrotthon). rektor.— Ah, ropogós dollárok, százasok. — A Szegedi Ruházati Boltdoljónéhány százdollnros — na, mit pipálsz, gozói hétfőn délután fél 5 órakor Capulosz bnrátomt... Lásd, Ja!csin nem veszik át a "Kiváló Vállalat" kitűn. akármilyen fiú. A rút sivatag mégis meg- tető oklevelet. Az ünnepséget a adla magát..* jKPDSZ Tolbuchin sugárúti° Kul• " fFolytatjuk). turtermében tartják, 13-án a nagygyűlés alkalmával árusítják ki azokat. A mihálytelekiek különösen mezőgazdasági — szőlő, bor, gyümölcstermesztéssel foglalkozó — szakkönyveket kértek. Miközben beszélgetünk, a Villamosvasúttól Csányi elvtárs érkezik a könyvesboltba. A Villamosvasútnál 14-e és 28-a között rendezik meg az ünnepi könyvvásárt. Körülbelül kétezer forint értékben kérnek könyveket. Szabó elvtárs, a bolt vezetője mindjárt fel is jegyzi a kívánságokat: szovjet, magyar szépirodalmat, többi ifjúsági és természettudományos könyvet, ezek között leszállított áru könyveket kértek. — Rendben van. tizenkettedikén kiküldjük a könyveket! A kívánságok alapján a bolt dolgozói összeállítják a csomagokat. A könyvesbolt raktárában van az a Davilcm. melyet jó idő esetén ll-én és 12-én a Széchenyi téren állítanak fel. Ebben a pavilonban a békebizottság árusít majd könyveket. — Hétfőn nyílik a Szovjet Könyv Ünnepi Hete — mondja Szabó elvtárs — és egész héten könyvkiállítás lesz az MSZT székházban. A könyvárusítás munkáját a belvárosi MNDSZ-szervezettől vállalkozó két elvtársnő végzi. Ez a kiállítás, melyen a Horizont orosznyelvű, a Szikra magyarnyelvű szovjet könyvekkel vesz részt és a Somogyi Könyvtár, valamint a Gorkij Könyvtár is hozzájárul saiát anyagával — mindennap délelőtt 10-től l-ig és délután 3-tól este 8-ig díjtalanul megtekinthető keddtől kezdve.