Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

TASÁRNAP, 1955 MÁRCIUS «. DELM9GY0RORSZB6 Szegedi és Csongrád megyei küldöttek a IV. magyar békekongresszuson A IV. magyar békekoingresszusom megyénk, s városunk dolgozói és dolgozó parasztjai is szép számmal képviseltették magukat. Kerületekben, üzemekben, falvakban egyaránt a legjobb békehar­cosokat választották meg küldöttnek. Megbízták őket; tiltakozza­nak az amerikai imperialisták és cinkosaik háborús törekvései el­len. Követeljék az atom- és hidrogén-bombáknak, tömegpusztító fegyvereknek eltiltását, A JELTELEM SIR A kongresszus elnöksége átveszi a Csongrád megyeiek ajándékait Szegedi munkások, dolgozó parasztok, értelmiségiek Andics Erzsé­bet elvtársnő előadói beszédét hallgatják. (Líebmann Béla (elvételei) A kongresszus második napján délután Lacsán Mihályné elvtársnő a szegedi békebizottság titkára cinököl. NYÁRON fű növi be a sírhal­mot, most meg hó takarja. Több mint egy évtizede áll már meg­huppanva a halom. A sír jeltelen, de mégis, aki látja annak sok min­dent jelez. A valóságból, emberi ér­zésekből olyan legendaféle is kö­rülveszi. Beszélnek még most is arról a barnaszemű, feketehajú emberről, aki a sírhalom alatt nyugszik. Redőzött az arca a vén Szabó János bácsinak, s mélyen üló, szürke szemében emberség. Háta már meggörbült, hiszen hetven esztendő nyomja a vállát, ö a leg­jobb tudója a jeltelen sír döbbe­netes történetének. Ül a kemencepadkán az öreg és úgy mondja, olyan elevenen a most hóval födött sírhalom történtét, mintha tegnap lett volna. • 1944 KÖDÖS ÖSZE. Felbólydult az egész Szeged és hírét vették ennek ott kint az akácfák tar vá­zai .alatt húzódó tanyákban is. — Az úrféle menekült — szól lassan az öreg Szabó. — Mink, a magunk fajták maradtunk ottho­nunkban. Minek is mentünk vol­na?!... Aztán kihallott ide az ágyúdörgés. Éjszaka nem tudtam aludni és feleségem imádkozott. Megvirradt. Kint tettem-vettem a ház körűi, amikor a ködös reggel­ből egy alak közelített a tanyá­hoz.., A vénember a szája felett két­ít é folyó, csupa ősz bajuszát si­mítja. Visszagondol... Már húsz lépés csupán s ott a tanyánál az idegen. Katonaruha raj ­ta. Magyar katona. Köszön is tisz­tességtudóan. Szabó bácsi nyűtt kalapja szélét böki meg ujjával, így fogadja. Kérdi: — Mi járatban, öcsém? Az válaszol. Hangja gyors, re­kedt, félelem bujkál benne. — Megyek, mert várnak — és karjával int. Hümmög az öreg Sza­bó és sejdíti, hogy a katona meg­elégelte a háborút, otthonába vá­gyik. Nem mondja ezt szóval, csak invitálja be a házba, hogy köcsög friss tejjel, kis szalonnával meg­vendégelje. Amaz elfogadja a meg­hívást és csakhamar már benn ül­nek a kis szobában. Az asszony hozza a tejet, a szalonnát. A kato­na falja a szalonnát és habzsolja a tejet. A két öreg elnézi. O'yan harminc év körüli az ismeretlen. Barna szemében tompa fény. So­vány. beesett az arca. Álla boros­tás, legalább másfél hete nem lá­tott borotvát. Puskája nincs. Ru­hája rongyos. Sapkájáról hiányzik a "-rózsa*. A vendéglátók hagyják nyugod­ni. Nem szólnak hozzá egy szót sem, amíg eszi az ételt. Csak, ami. -r száíát törli, s nyugtalanul te­kint a kiskonyha ablakán át az út­ra, kockáztatia nvg Szabó bácsi: — Aztán mégis hová? Szívettépő sóhaj után jön a fe­lelet: — Haza, a falumba... — s kö­szöni a lóságot és már indul. Az öreg Szabó ott ballag mellette. Ki­kíséri. Közben érdeklődik: — Feleség, vagy menyasszony várja? — Feleség, meg egy gyerek. Még nem is láttam a gyerekem. Aztán született, hogy bevonultam.., Elég volt, nem akarok elpusztulni. Tudni akarom, mi van a családdal ott kint, az urasági majorban. — Igazság ez — ejti lassan a szavakat válaszként az öreg ember. Pillanat múlva búcsúzik a katona: — Köszönöm! — és megszorítja a vénember kezét. Az bólogat. Már jó hat lépésnyire tőle a katona, amikor öreges hangon utána szól: — Isten áldja, szerencsés utat. • AZ ÖREG SZABÖ visszamegy a tanyájába. Feleségével arról be­szélnek, hogy de szeretnék, ha ott­honához érne a katona. „Szegényt biztosan várja a család". Aztán percekig nem szólnak egymáshoz, de a katona jár gondolatukban. Puskaropogásra riad a két öreg. Vajon ml történt? Szabó bácsi siet a tornácra és kémleli a vidé­ket. Csukaszürke köpenyes embere­ket lét és ott a lábuknál valaki fekszik. Nem mer odamenni. Be­megy a kiskonyhába és meredten néz ki ablakán. Látja, az ő tanyá­juk járójánál mennek el a csuka­szürkébe öltözött német katonák. Ki tudja mennyi perc pergett le az idők rokkáján, amikor az öreg feleségéhez fordul, mondván: „Mindjárt jövök." Jeges rémület asszonya szemében, de nem 6ZÓ1 semmit. A földön kukoricacsutkákban bot­ladozva, zihálva fut az öreg. Tá­volról nem látja, ki fekszik mozdu­latlanul a földön. De amikor odaér, reszket. — A katonaA vendég. Letérdel mellé, szólintgatja, de az nem felel. Meg is rázza, aztán a szemébe tekint. Nincs benne élet. A föld mohón beitta a vért, rozsda­vörös foltok a katona zubonyának elején. Valami írást keres az öreg remegő ujjakkal. Nézi a zubony zsebét, de az feltépve. Minden zse­bet kiforgat, de semmi olyat nem talál, ami hírül adhatná, hogy hív­ják és hová való a halott katona. .,. — Mink temettük el a kato­nát a feleségemmel, meg a tanya­szomszédommal. Tavasszal, ha nyí­lik a virág, szoktam tenni sírjára. • KÖRÜLJÁRJUK A SlRT. A vén ember tekintetét elfordítja róla és a behavazott tájat nézi. Igen, a hó­takaró alatt búza nő, — „élet". S azt az embert, aki a halom alatt örök álmát alussza, nem tudjuk életrekelteni. De ott a kisfia, aki lassan majd legénysorba serdül és élni akar. Ott a sírnál kiáltani sze­retnénk: emberek, vigyázzátok en­nek a gyermeknek, a sok-sok gyer­meknek az álmát. Felelősek va­gyunk értük, aztán anyák boldog­ságáért, szerelmesek meghitt sétái­ért. Ha kell, fegyvert is fogunk ér­tük! Szabó János bácsi födetlen fővel áll a sírhant mellett. Nem kérdi tőle senki és mégis mondja: — öreg „gyerek" vagyok én mér, azért azt mondom, kéz a kézben álljuk elejét a bánatnak, a háború­nak. Fütyül a pusztai szél. Hull a hó a sírra, s messziről látszik. Most vakítóan fehér. A jeltelen sír Int, figyelmeztet Morvay Sándor Látogatás az Állami Könyvesboltban a motorok egyhangú, 15. Álmatlan Julka éjsza­kája. Messziről idehallik a kutaknál dolgozó mun­kások lármája, csiga nyekergéso, ahogy von­tatják magasra az egyik torony-alkatrészt, szegc­cselők kalapácsa, s morajló bugása. Könnyes a szeme. Már a párnára is le­hullott néhány ezekhői a maga előtt is szé­gyclt könnyekből. Reszkető kezével, ijedten tapogatja a nedves follot. Korholja magát megengedhetetlen gyengeségéért. Újból dudorászni kezd, hogy magát meg­nyugtassa. Nénjétől tanult pici leánykorában egy szomorú dalt. Mennyire hozzáülik most a hangulalához. Hideg szil süvít a mezőn, A (5 dre lerzáüt az éj, Bús lönnv csorog a szememből. Elsodor tőlem a szél, Ne menj el, ne menj el. Maradj velem. Drága kedvesen, A szivemen .. Aztán — ki tudja hányadszor — megint, újra és újra Nikosz szavaira gondol, a fér­fiéra, aki ide útbaindította, aki halálosan ko­molyan azt mondta neki: „Mindent el kell követni, hogy a háború mordúlyégelői innpn ne kapjanak kőolajai". ...És 5 adni akar nekik... Ah, Achmed ... ...Azt hiszi, nem szeretem... Pedig jaj, mennyire szeretem ... Mi lesz, ha a mnnlra sikerrel jár! Mily nagy lesz az öröme! Neki ez győzelem lesz. Nekem!.-. Hogy mondla Nikosz? — Gondold csak el, Julka: a tankok go­nosz vére bugyog onnan a föld alól, a bom­v fhrene A magyar—szovjet barátsági hó­nap keretében hétfőn kezdődik meg a Szovjet Könyv Ünnepi Hete. Fel­kerestük a Lenin utcai Állami Könyvesboltot: hogyan készülődnek itt a könyvhétre? Bevezettek ben­nünket a bolt hátsó raktárhelyisé­gébe, ahol V. Szabó Gábor elvtárs, a könyvesbolt vezetője elmondja, milyen előkészületeket tettek a könyvhétre. — Szegeden az összes számottevő üzemben könyvárusítás lesz. A Ru­hagyárba holnap szállítják ki a könyveket, körülbelül kétezer fo­rint értékben. A gyár dolgozói főleg szakkönyvet, politikai munkákat és az Olcsó Könyvtár kiadványait kér­ték. De már ma is visznek ki köny­vet: a Városi Tanács 100 darabot kért. A szegedi üzemek mellett a környező falvakba is küldünk köny­vet. Most körülbelül nyolc község­be készítünk postacsomagot köny­vekből mintegy tízezer forint érték­ben. Ezek a csomagok Kistelekre, Szatymazra, Sándorfalvára, Algyő­re, Szőregre, Mórahalomra, Zákány­székre és Pusztamérgesre kerülnek. Jövő Ihéten szállítunk a Mihálytele­ki Gazdakörnek könyveket, ahol . .V.-yYAN'AYYNroYvVyVVYvYvYvYVYVYVYV-iCYYVWVVYYYYVYVYy; /VYWWYWYWV YWYVYVYWWYWVWWWVWVYVW a kút közelében vascsö­vek hevernek szétszórva. Lárma, vezényszó, kiabálás hallatszik, szilkozódás, gőzsípok visítása. Drótkötélte­kercsek nyikorognak, kattogás, robaj, csö­römpölés hallatszik. Mindebből semmit sem lát, semmit sem érez és hall most Achmed Rezán. A siker elfelejteti minden kételyét. Lo­bog a tekintete. Azt sem veszi észre, hogy mind többen és többen veszik körül, már egész tömeg áll mögötte a kút környékén. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor Abadin Jalcsin nagy Steyer-kocsija gördül a kút mellé és az igazgató kitárt karokkal szinte nekirohan. — Kedves barátom, hadd üdvözöljem e nagyszerű győzelmünk alkalmából. Szívem mélyéig meg vagyok hatva — mondja szí­niészkedőn — úgyszólván szavakat BO találok. — Közös munkánk eredménye — mor­mogja Achmed­— Igen — feleli kényszeredetten az igazgató. Mindenki összefutott már, aki éppen ilt dolgozik a közelben. Csak percek leltek el, s Jalcsin gondolatai máris messze kalandoznak. Kezet ráz a miniszterrel, meghajol, nevetve nyúl a szivarért, amit elégedett arccal mister Bolton nyújt felé. A bronzvörös titkárnő el­bűvölő mosollyal egy vastagon bélelt, düzes borítékot csúsztat át neki, finom tapintatos­sággal. — Egy kis figyelmesség, kedves dl­fcjÁNűOKAI USIAKÁBAN házóké... Jusson eszedbe: ártatlan csöppsé­gek, békés öregek életét oltják ki vele. • • Achmed, Achmed, édes ... hát le nem gondolsz erre? Mi lesz velünk! Elérkezett a nagy pillanat: Este fél kilenckor földgáz tört fel ezer méter mélyből. Csakhamar előkerül Achmed Rezán. Hir­telen támadt örömét némileg lehűti a felis­merés: Bármennyire vár'ák, a metán mégis váratlanul érkezett. Most sürgősen ki kell gondolni valamit. A kutal el kell tömíteni, gondoskodni a gáz elzárásáról. Nem lesz könnyű dolog, de mennie kell ennek is. Futótűzként terjed a hír a telepen: Kitört a földgáz! Ott állnak a kút körül, szerelök, fúró­munkások. vájárok és csodálkozva, ijedten nézik, ahogy a metán roppant erővel keres magának utat kifelé. A vízzel telt furatot jó­előre, nehezebb fajsúlyú a.iryaggal terhelték, agyaggal sűrítették, hogy a gázkitörést, visz­szatartsák. Most mégis gyengének bizonyul minden. A gáz kitör: a furat vize agyaggal, kőtörmelékkel vegyítve, bömbölve zúdul fel. Ellepi a tornyot, visszahull, lecsapódik a kutakra, gépekre, emberekre. Nyomában sü­vítve bukkan elő a forró gázoszlop, amely a szabadba érve szét'erűi, szétoszlik. Párszáz méternyire, hernyótalpas traktor törtet pöfögve, csikorogva az á! ázott, csúszós talajon az egyik munkahely felé. Körülöttük, — Tápén műsorral egybekötött ünnepi nagygyűlést tartanak a ta­nácsháza tanácstermében vasárnap délelőtt 10 órakor a magyar— szovjet barátsági hónap kezdete alkalmával. Ugyancsak vasárnap délután fél 5 órakor ingyenes film­vetítést tartanak a Révész-féle he­lyiségben, »A kiskrajcár« című fil­met mutatják be. A filmvetítés után a szegedi honvédség 15 cagú tánczenekara, 10 tagú népi zene­kara és színjátszó csoportja egész estét betöltő műsort ad. Énekel Ke­vei Zsóka. Műsor után tánc regge­lig. — A Szegedi Nemzeti Színház vasárnap ismét játssza a Volponét. A színház hosszabb szünet után is­mét előadja Ben Jonson világhírű komédiáját vasárnap este a Kama­raszínházban (Vásárhelyi sugárút. Postás kultúrotthon). rektor.— Ah, ropogós dollárok, százasok. — A Szegedi Ruházati Boltdol­jónéhány százdollnros — na, mit pipálsz, gozói hétfőn délután fél 5 órakor Capulosz bnrátomt... Lásd, Ja!csin nem veszik át a "Kiváló Vállalat" kitűn. akármilyen fiú. A rút sivatag mégis meg- tető oklevelet. Az ünnepséget a adla magát..* jKPDSZ Tolbuchin sugárúti° Kul­• " fFolytatjuk). turtermében tartják, 13-án a nagygyűlés alkalmával áru­sítják ki azokat. A mihálytelekiek különösen mezőgazdasági — szőlő, bor, gyümölcstermesztéssel foglal­kozó — szakkönyveket kértek. Miközben beszélgetünk, a Villa­mosvasúttól Csányi elvtárs érkezik a könyvesboltba. A Villamosvasút­nál 14-e és 28-a között rendezik meg az ünnepi könyvvásárt. Körül­belül kétezer forint értékben kérnek könyveket. Szabó elvtárs, a bolt vezetője mindjárt fel is jegyzi a kí­vánságokat: szovjet, magyar szép­irodalmat, többi ifjúsági és termé­szettudományos könyvet, ezek kö­zött leszállított áru könyveket kér­tek. — Rendben van. tizenkettedikén kiküldjük a könyveket! A kívánságok alapján a bolt dol­gozói összeállítják a csomagokat. A könyvesbolt raktárában van az a Davilcm. melyet jó idő esetén ll-én és 12-én a Széchenyi téren állíta­nak fel. Ebben a pavilonban a béke­bizottság árusít majd könyveket. — Hétfőn nyílik a Szovjet Könyv Ünnepi Hete — mondja Szabó elv­társ — és egész héten könyvkiállí­tás lesz az MSZT székházban. A könyvárusítás munkáját a belvárosi MNDSZ-szervezettől vállalkozó két elvtársnő végzi. Ez a kiállítás, me­lyen a Horizont orosznyelvű, a Szikra magyarnyelvű szovjet köny­vekkel vesz részt és a Somogyi Könyvtár, valamint a Gorkij Könyvtár is hozzájárul saiát anya­gával — mindennap délelőtt 10-től l-ig és délután 3-tól este 8-ig díj­talanul megtekinthető keddtől kezdve.

Next

/
Thumbnails
Contents