Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-05 / 54. szám

SZOMBAT, 1955 MÁRCIUS 8. DÉLMÜGYRF0RSZ8G A magyar—szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepsége A Hazafias Népfront Szeged Szovjet Társaság szegedi elnöksége fél 11 órakor a Szegedi Állami Ne szovjet barátság hónapjának megny Vereska András elvtárs, az MDP kára. a Hazafias Népfront Szeged tese mond. Az ünnepségen fellép a tese. Erkel, Mojszejev, Novikov stb. tánckara gazdag műsorral saórakoz rintos árban válthatók az MSZT Városi Bizottsága és a Magyar­március hó 6-án, vasárnap délelőtt mzeti Színházban tartja a magyar— itó ünnepségét. Ünnepi beszédet Szeged Városi Bizottságának tit­Városi Bizottságának elnökhelyct­Belügyminisztérium művészcgyüt­műveket ad elő. Ének-, zene- és tatja a közönséget. Jegyek 3—12 fő­titkárságán (Horváth Mihály a. 3.). Pártélet * Egy propagandista harca *— Nem elég az, ha a propagan­dista csak kótelességérzetból tartja meg az oktatást — magyarázza ta­pasztalatait Erményi Lajos. — A propagandistának élni-halni kell munkájáért, szeretni azt, s követ­kezetesen harcot kell vívni a láto­gatottságért. a rábízott emberek to­vábbképzéséért, Hat éve propagandista már Erményi elvtárs. E hat év alatt igen sok tapasztalatot szer­zett. Ismerjünk meg egyet-kettőt a sok közül. — Amikor az Alkotmány Ternje­lőszövetkezet alapfokú politikai is­kolájának vezetője lettem, úgy érgz­tem, most az egyszer tenni tudok valamit a munkás-paraszt szövet­ségért. Eleinte bizony itt is elrel­maradaztak az alapfokú politikai iskoláról. Később azonban a lét­szám állandósult, bár sokszor fűtet­len helyiségben vagy kint a szabad­ban tartottuk meg az előadást és a szemináriumot. <— Nem szabad lemondani egyet­len hallgatóról sem s következete­sen kérni kell a pártszervezet se­gítségét. Amikor láttam, hogy a népnevelő munka kevésnek bizo­nyult, én magam kerestem fel a politikai iskolára beosztott elvtár­sat, beszélgettem vele. Az ered­mény az lett, hogy hívás nélkül megjelent a következő szeminári­umon. s legközelebb már ő beszélt azokkal, akik elmaradtak. Erményi elvtárs igen érdekes példát mondott el arról, hogyan vélekedtek eleinte a termelőszövet­kezetben. lévők közül egynéhányan munkájáról. — Arról már ismertek, hogy mindig pontosan jelenek meg. El is jöttek szépszámmal. Az egyik előadás előtt azonban egy hallgató arra kért, hogy fogjam rövidre be­számolóm. Valahogy úgy mondta: tudjuk, hogy ez magának haszon. Én ekkor elmondottam nekik, hogy üzemi munkás, a Csongrádmegyei Nyomdaipari Vállalat dolgozója va­gyok. A propagandista munkát ön­ként vállaltam, semmi fizetést nem kapok érte. Bár nem szerepelt a politikai iskola anyagában, mégis előadást tartottam m propagandista mankójáról, magáról a propagandistáról. Nem tudom utána jártak-e állításaimnak a termelőszövetkezet tagjai, azt azonban tudom, hogy a propagan­distáról szóló előadásom után na­gyobb lett az érdeklődés s a lét­szám állandósult. — Most a Haladás Termelőszö­vetkezet alapfokú politikai iskolá­ját vezetem. Az elmúlt évben arról beszéltek, hogy nehéz itt a propa­ganda munka, kevesen járnak el az oktatásra. Nagyon örültem annak, hogy ide osztottak be propagandis­tának. Megtörtént a Haladás Ter­melőszövetkezetben is, hogy mind­össze ketten jelentek meg csak az oktatáson. Én azonban nem adtam fel a reményt, hanem megbeszéltem a pártszervezettel, sőt a termelő­szövetkezet ott lévő tagjaival is: majd a jövő hét hétfőjén többen lesznek. Bár kéthetenként keltene megtartanom a szemináriumokat, én a következő hétfőn is pontosan megjelentem. Ekkor már mindenki résztvett a politikai Iskolán. Ma már ha netán elmaradás következik be, akkor azt mindenkor pótolom, mert ezt elvárják elvtársaim. Ál­landósult az oktatásban részvevők száma is, noha néhányszor mostoha körülmények között, például az üvegháziban tartottuk meg a szemi­náriumot. Én úgy látom, hogy aki szereti a propaganda munkát, ki él-hal érte, az eredményeket ér cl. Például a Haladás Termelőszövet­kezetben ma már követelik az elő­adásokhoz szükséges füzeteket, se­gédeszközöket; tehát érdeklödnek am oktatóéban rész verők. Sokszar eljönnek olyanok ls, idő­sebbek és fiatalok, olyan tervvel, hogy csak egy-egy előadást hallgat­nak végig. Egy-egy előadás után azonban rendszeres látogatói lesz­nek a szemináriumnak —, jól ér­zik magukat a kollektívában. Nehéz lenne felsorolni mindazt, amit Erményi elvtárs elmondott ta­pasztalataiból. Egyet azonban ta­nulságként leszűrhetünk: az a pro­pagandista, aki nem adja fel a har­cot, aki felelősséget érez a rábízott elvtársakért, aki rendszeresen fel­készül, annál ismeretlen a lemor­zsolódás. Ha tovább megyünk a következtetésekben, el kell monda­ni azt is: a pártszervezetek vezetői is törődjenek többet a propagandis­tával. Ne mondják azt soha, hogy most már minden rendben van. Se­gítsék azt a harcot, melyet a pro­pagandista folytat s akkor közösen elérik a célt; — sikeresen, lemor­zsolódás nélkül befejezik a pártok­tatási évet. A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT A begyűjtési kötelezettség teljesítésével is készülnek Szeged dolgozó parasztjai a nagy ünnepre „Vállalom, hogy az első félévre előírt hízottseriés, baromfi és tojás­beadásomat április 4-lg teljesítem". Ezekkel a sorokkal kezdődnek a díszesfedelü albumok, amelyekben közel 300 szegedi dolgozó paraszl neve sorakozik. A felszabadulás évfordulójára tettek felajánlást. Csányi Sándorné, Felsővárosi feke­teföidek 151. szám alatti lakos egész évi sertés beadásának rende­zését Ígérte meg április 4-re. Már­cius 2-án már ígéretét valóra vál­totta. A Szabadság tér 11. szám alatt lakó id. Vass János tanács­tag és fia ts beadiák már egészévi sertésjárandóságukat. A sok közül kiragadott két példa arról beszél, hogy nemcsak a szegedi üzemek­ben dolgozók készülnek lelkes versennyel felszabadulásunk 10. év­fordulójára. A parasztság is részt kért. Már most lá'szik, hogy nem­csak ígérnek, hanem teljesítenek is­A tanács begyűjtési osztálya kü­lönben, az idén is megjutalmazza a begyűjtési verseny győzteseit. A BEGYŰJTÉST TERV maradéktalan teljesítéséből tavaly alig néhány százalék maradt visz­sza- Tervét hízott-sertésből 97, vá­gómarhából 99, tejből 96, baromfi­ból és tojásból pedig csaknem 100 százalékra teljesítette a város dol­gozó parasztsága. A szegcdiek ál­talában jól gazdálkodtak. De tar­toznak még néhányan, pedig a ta­nács kérte, figyelmeztette őket kö­telességeik teljesítésére. Ilyenek Papdi Györgyné, Bólyai János ut­ca 33. szám alatti lakos, aki 240 kiló hizott-sertéesel, Róvó Mihály­né, Szilléri sugárút 32. szám alatti '.akos, aki 167 kilogramm sertéssel tartozik. Adós még Lippal Mihály, Teréz utcai és ífj. Lippai Mihály­né Is egy-egy sertéssel. Sürgősen kövelelje meg tőlük, de a többiek­től is a tanács az elmulasztott be­adás teljesítését. A dolgozó parasztok, az egyéniek és a szövetkezetiek egyaránt sok segítséget kapnak az államtól. Még­is elfelejtkeztek az Alkotmány TSZ­ben az állam iránti kötelezettségről. Eddig semmit sem vittek az átve­vőhelyre, öt hízot't-sertéssel tartoz­Kéf esztergályos szép eredménye (Llebmson Béla felvételei) A Szegedi I. sz. Téglagyárban dolgozik Horváth József és Kása János esztergályos. A Csongrádmegyei Téglagyári Egyesülés valameny­nyi üzemének esztergályos munkáit ők végzik. A felszabadulási ver­senyben, a téglagyárak zavartalan munkáját segítve a két esztergá­lyos átlagteljesítménye 150 százalék. Ez az eredményük még értéke­sebb lenne, ha alaposabban gondoznák munkagépeiket. nak. A szegedi termelőszővetkea** tek tavaly beadási kötelezettségeik teljesítésével mutattak jó példát aS egyénileg dolgozóknak. Kár, hogy erről az idén megfeledkeznek a* Alkotmány TSZ-ben. Szépen teljest* tik a beadást a Felszabadulás, Tán* csics és az Uj Elet termelőszöveU kezetek- Egyik-másik már elől* van. Ha jól gazdálkodik, az Ak kotmány is elő tudja teremteni azt, ami az államnak jár. A TÖRVÉNYEK RÁJUK IS VONATKOZNAK, a kötelességek alól ők sem húúhat* ják ki magukat. Megbeszéli a tanács a jobb telj** sít he: őség kedvéért a gazdákkal a következő évi beadás; tervet. Asaa megbeszélné. Egynéhány dolgozó* parasztra azonban hiába várnak* Igaz, egyrészük, főleg a külső vá* rosrészekben lakók a posta hlb&* jából nem kapták meg időben a* értesítést. Ne mulasszák el a ter* melők ezt a megbeszélést. Jelenj** nek meg a tanácsnál még a kinti munka megindulása előtt, hiszen a saját érdekükről van sző. Negyedévi tervét eddig 70 százalékra teljesítette a Konzervgyár A felszabadulási versenybe* a Szegedi Konzervgyár február havi tervét túlteljesítette. Az önköltsé­get is sikerült csökkenteni. A mu kamódszerátadás segítségével pa­dig egyre több a jó teljesítményt elérők száma. Meg kell említeni Illés Imrét, aki Jenei Gizella é$ Kovács Éva ifjúmunkásokai taní­totta. A fiatalok előbbi 80 százalé­kos teljesítményüket 100 százalék fölé emelték. Kálmán Györgyné 149 százalékot ér el, Kormos Kata­lin átlaga pedig 147 százalék. Di­cséretet érdemel a nemrég alakult ifi-brigád is. A dolgozók szép eredményeivel a, nyár február 25-én teljesítette a havi tervét. Február végéig 119 százalék volt a teljesítés. A negyed­évi terv 70 százaiékit is sikerült teljesíteni. A szakszervezet igyek­szik a versenymozgalmal minél élénkebbé tenni. A legjobb dolgo­zókat népszerűsítik, hogy minél nagyobb kedvvel végezzék munká­jukat. KULUNCSICS ÁGNES Kiváló vállalat a Szegedi Ruházati Bolt Az elmúlt év negyedik negyedé­nek munkájáért a Szegedi Kiske­reskedelmi Vállalatok közül a Sze­gedi Ruházali Bolt nyerte el első­nek a „Kiváló vállalat" címet. Ez is azt mutatja, hogy a Ruházali Bolt dolgozói az elmúlt évben jól tevékenykedtek a dolgozók jobb el­látásáért. Legkedvesebb szerepem: VOLPONE Hétköznap délelőtt. A színház portáján nagy forgalom: most kez­dődik a próba. Balkézről a klub. Onnan vidám beszélgetés hallatszik. Jobbra a bejárat dupla ajtaja foly­ton nyílik, csukódiik. Szemben a portásfülke, falán óra: mindjárt fél 12. Ismerős, magas alak jelenik meg az ajtó üvegnégyszögében: Kátay Endre. Tovább nem is vá­rakozunk: vele kívánunk beszél­ni... Átmegyünk a Széchenyi cuk­rászdába s egy csendes zugban le­telepedünk, s beszélgetünk: — Mióta van Szegeden, s hogy érzi itt magát? yt átin(ólituíi inadéuei — 1949. októberében Ikerültem Szegedre. Azelőtt kis dunántúli vándortársulattaí bolyongtam. Ezek az idők számomra a színjátszás inasévei voltak. Ügyszólván min­den nap más darabot adtunk elő. Bizony előfordult, hogy a színész letérdelt patetikusan a súgólyuk előtt, csak azért mert nem hallotta a szöveget. Ezek az évek többek között a szövegtanulás iskolái vol­tak nekem. Mikor azután a szín­házakat államosították, ide kerül­tem a szegedi színházhoz. Azóta élek itt. Magam is alföldi vagyok: tiszaföldvári. Szeretem Szegedet. Nem is kívánkozom el innét. Nagy Beszélgetés Kátay Endrével vágyaim nincsenek, egy önálló la­kást szeretnék a feleségemmel... $tlav4MCit&l 'Thó&.H&.aufdig. Második kérdésünk: mi volt az első szerepe Szegeden, s mit alakított azóta? — Első szerepként — ma is jól emlékszem erre — Szlavenicsot ala­kítottam a "Szegedi boszorkányoké­ban. Rég volt, s vidám emlékként maradt meg. Az első idei szerepem a Kispolgárok-ban játszottam. Eb­ben a darabban Pjotr szerepét ala­kítottam, de úgy érzem, hogy ez a szerep -nem vágott" nekem, mert Pjotr túl zárkózott alak hoz­zám képest. Játszottam az -Ármány és szerelemében is, igaz, ezt a da­rabot még a mult évben mutattuk be. A -Shakespeare kerestetik" cí­mű új német vígjátékban Mohn­hauptot az áldrámaírót alakítottam. Ezt a szerepet is nagyon szerettem. o4 kóátiüíi em£e* legid&ie&& {La. — Azután következett a Volpone. Hát igen, ez volt a legkedvesebb szerepem. A választás rám esett, nagyon örültem a szerepnek. És igyekeztem tőlem telhetően mindent megtenni ebben a szerepben. De megszerettem Baradlay Ödön alak­ját is, „A kőszívű ember flai"-ban. Valóban, nem a leghálásabb ez a szerep. Eléggé háttérben áll Ödön a darabban jelentőségéhez mérten. De talán éppen az ilyen nehezítő körülmények miatt szerettem meg annyira... Szerepekről, jellemekről folyik a szó, s egy színész szavait halljuk, — s ez a hang bennünk színpadi hősök szavát idézi fel —, aki szere­ti munkáját, művészetét, munkatár­sait. "Hikminc atiike — e^y cim& (Ufón Kilépünk az utcára, s míg eldü­börög mellettünk a villamos, a Ju­hász Gyula Kultúrotthon árkádjai alatt tréfás színt ölt a szó. Kátay Endre tovább beszél, szerepéről: Volpone-ról. — Igen, nagyon szeretem azt a szerepet. De már egész tönkre teszi a gyomrom. Eddig harminc csirkét ettem meg egy comb híján. Ettem? Dehogy: faltam, ahogy az a mohó Volponehoz illik... Egy szerep kulisszatitkai! Nevetve búcsúzunk. Ö megy a színház felé, s magas alakja eltűnik a bejárat homályában... (németh) Ma este mutatja be a színház a „Székelyfonó"-t és a „Parasztbecsület"-et A szegedi Nemzeti Színház szom­baton este 7 órakor ünnepi előadás­ban bemutatja Kodály Zollán, két­szeres Kossuth-díjas: Székelyfonó című daljátékát és Mascagni: Pa­rasztbecsület című operáját- Mind­két mű Megyesi Pál rendezésében kerül szína-e. A színház zenekarát Rubóny; Vilmoe zeneigazgató ve­zényli, a Székelyfonó koreográfiá­ját Mezey Károly tervezte és taní­totta be. A bemutatóra a színház a jegyek árusítását megkezdte. „6vékényesházar épít a Tápéi Háziipari Szövetkezel Tápé község Háziipari Szövetke­zete több mimt egy éve őrzi „Az ország legjobb háziipari szövetke­zete" címet, s az ezért kapott ezüst serleget. A szövetkezet tagjai az idén is hírnevükhöz méltóan dol­goznak. Két hónap alatt 30 ezer pár házipapucsot, 20 ezer háztar­tási gyékényt ée 80 ezer négyzet­méter sürűszövésü, úgynevezett bőr-gyékénytakarót készítettek a kertészeti melegágyak befedésére. A csaknem kétezer tagot szám­láló Háziipari Szövc'kezet nz idén tovább fejlődik. Rövidesen meg­kezdi új székházuk, a „gyékényes­ház" építését. Itt történik majd a gyékény előkészítése, s az épület­ben kap helyet az iroda, az anyag­raktár és a csomagoló. A több mint félmillió forintos beruházással készülő épület a népi hagyományok ápolását is szolgálja. A tervek szerint a zsalugáteres­nblakú gyékényesházat népi mo­tívumokkal diszilik, s benne Tápé község múltját megörökítő kis mú­zeumot rendezetek be. A gyékó­nyosház építkezési munké'atait — amelyben a szövetkezét tagjai ls nagyszámban résztvesznek — ta­vasszal kezdik meg, s augusztusba* akarják befejezni. DCappantá Meddig vár>nk? A tápéi Mintaboltban vásárolni akartunk az óvoda részére egy 35 literes lábast és két vízhordó kannát, de sajnos nem volt. Azt mondták: megrendeltük. FVult azonban négy hét, az áru nem érke­zett meg. Sürgettük, r-:'.(-./><:'.'i'-i/c. mire azt válaszolták, nincs. Erre a Hódmezővásárhelyen l:iö Vas- és Fémipari Vállalathoz fordultunk rendelésünkkel, mert 80 kisgyermek várja a fM'dényt és a kanná­kat. De a vállalat a mai napig sem. tudta igényünkét kielégíteni. Kérdezzük, hol vegyünk lábast és kannákat, meddig várakoz­tassuk az óvoda kis lakóitf CSENDES PALNE

Next

/
Thumbnails
Contents