Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-04 / 53. szám
Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 53. SZAM^|^^PÉNTEK, 1955 MÁRCIUS 4. ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: Budapestre érkezett a magyar—szovjet barátság hónapján résztvevő szovjet kulturális küldöttség és művészcsoport (2, oldal) A szövetséges köztársaságok legfelső tanácsainak választási eredményei (2. oldal) Kodály Zoltán Székelyfonója Szegeden (3. oldal) után A békekongresszus után új lendülettel, megnövekedett hittel és bizakodással kell folytatódnia a mindennapi tevékenységnek, amelyet úgy nevezünk, hogy: békeharc. Békeharc... Sokak előtt még mindig homályos ez a fogalom. Sokan még mindig hajlamosak a szóban valami olyan hivatalosat, köznapi dolgoktól távoleső elvont politikát látni, amelynek édes-kevés köze van mindennapi életünkhöz. Sokan még haboznak elfogadni, hogy a békét a puszta óhajtásom felül valamivel szolgálni is lehet. Ha van feladatuk a kongresszusról hazatért küldötteknek, akkor az elsősorban s mindenekfelett: e kételkedő és tépelődő sokakhoz való közeledés. Békeharc számára nincs is nemesebb feladat annál, mint a csak maguknak élők tízei és százai előtt megvilágítani, hogyan szolgálhatják cselekvőleg azt, amit emberi érzelmeiknél fogva annyira kívánnak. Igen a látszat mintha azt mutatná, hogy háborúról és békéről egyedül a kormányok döntenek. A látszat mintha azt mutatná, hogy az egyes ember jószándéka szétmorzsolódik a kormányok által képviselt történelmi erők világméretű összecsapásaiban. De vajon nem csal-e ez a látszat? Vajon a vezetők döntéseit nem be* folvásolja-e újból és újból a tömegek akarata? Van-e egyáltalában nagyobb történelmi erő napjainkban, mint a népek szervezett függetlenségi- és békeküzdelme? Egy ember csak egy ember. De ha sok ember szól, az már olyan erő, amellyel minden kormány kénytelen számotvetni. S ha egy egész nép együtt szól — az már történelemformáló hatalom. Ilyen hatalom a mi békemozgalmunk is. Kongresszusok — ez a tapasztalat •—> összegezni szokták egy-egy mozgalom eredményeit. De kevés az összegezés, ha nem fakadnak belőle meghatványozott erkölcsi erejű tettek. A IV. magyar békekongresszus fontos mérföldkő volt. E mérföldkövön azonban nem megpihenni kell, hanem új nagy előrenyomulás terveit megfogalmazni. Hazánk békepolitikája és népünk békeakarata sok fontos eredményt vívott ki együtt. Biztonságunk szilárdabb alapokon áll, mint valaha. Áldatlan viszályok — melyek annyi évtizedeken át mérgezték e táj légkörét — ma már nem ugrasztanak minket öszsze szomszédainkkal. Béke és barátság az alapja valamennyi néppel való viszonyunknak. Mégsem lehetünk nyugodtak. Hazánkat új veszélyek környékezik, mégpedig olyan erők részéről, amelyek történelmünk folyamán már nem egyszer törtek rá biztonságunkra, függetlenségünkre. A német militarizmus ez az *új« veszély — helyesebben: régi veszély új köntösben. Néhány éve még nácizmusnak, Harmadik Birodalomnak nevezte magát. Most Nyugati Szövetség a neve; cégére angol—amerikai, de katonai magja: német. Háttérben pedig az amerikai hadimilliárdosok atomháborús fenyegetése. Ez az a kettős veszély, amely ellen a IV. magyar békekongresszus harcra mozgósított. Ez az a kettős veszély, amelynek láttán a kongresszus — népünk legmélyebb érzelmeinek hangot adva — így kiáltott: -Tiltakozunk! Nem felejtettük el a második világháború 50 millió halottját, nem felejtettük el annak a félmillió magyarnak az emlékét, akik a fasiszták érdekeinek estek áldozatul. Nem felejtettük el a Japánra ledobott atombombák iszonyú pusztítását, nem felejtettük el azt a mérhetetlen szenvedést, amit a német elnyomók évszázadokon át népünkre zúdítottak. Nem felejtettünk és nem felejtünk el semmit! Mindenre emlékezünk s azt kiáltjuk: nem engedjük! Minden erőnk megfeszítésével azon leszünk, hogy meghiúsítsuk az imperialisták elvetemült terveit!* Ez a tiltakozás forrasztja össze napjainkban minden másnál erősebben népünket. Helyesen mondotta a kiáltvány, hogy ez a békekongresszus az atomháború és a német militarizmus ellen tiltakozó magyar nép nagy seregszemléjévé vált. Éppen ebből a tiltakozásból fakad hazánk sokszázezer fiának az a szándéka, hogy az eddiginél többet tegyen a békéért. A békeharcosok feladata, hogy ezt a szándékot Jő irányba tereljék. Nem kisebb feladat ez sem, mint az igazságot terjeszteni és a kétkedőkhöz eljutni. Sőt, ez az a második lépése a harcnak, amely betetőzi az elsőt. Ha minden falusi békebizottság szétviszi a legtávolabbi tanyára is az új veszélyek hírét, egyszerű szavakkal elmondva, milyen helytállással, milyen kötelességtudással kell ezek ellen saját házunk táján fevenni a harcot —< ha minden üzemi békebizottság emberről emberre haladva terjeszti a nemzetköziség látókörét és öntudatát, a hazát védő és erősítő alkotó munka fegyelmét — ha minden értelmiségi békebizottság bátran szembenéz és vitábaszáll a szellem embereit sokszor még bénító, fékező kételyekkel — egyszóval: ha a békeharc helyi propagandistái sehol sem kímélik erejüket, hogy eljussanak mindenkihez és felrázzanak mindenkit, akkor elmondhatjuk, hogy a IV. magyar békekongresszus határozatának teljesítése jó úton halad. Van valami, amitől az ügy sikere érdekében a harc minden öntudatos katonájának meg kell szabadulnia: az általánosságban mozgó beszéd, a semmitmondó, puffogó frázisok. Emberek szivéhez csak az emberek nyelvén, a mindennapi élet nyelvén, a mindennapi élet közvetlen igazságain át lehet eljutni. Találják hát meg a béke propagandistái ezt a nyelvet, s ilyen nyelven szólva, ilyen igazságokon át előrehaladva jussanak el az emberek szivéhezlelkéhez vezető kapuig. Mennél több lélek kapuját nyitják ki, annál erősebb lesz a béke ügye Magyarországon. Vasárnap kezdődik Szegeden a Magyar—Szovjet Barátság Hónapja A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága és a Magyar— Szovjet Társaság szegedi elnöksége március hó 6-án, vasárnap délelőtt fél 11 órakor a Szegcdi Állami Nemzeti Színházban tartja a Magyar—Szovjet barátság hónapjának megnyitó ünnepségét. Ünnepi beszédet Vereska András, a Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottságának elnökhelyettese mond. Az ünnepségen fellép a Belügyminisztérium művészegyüttese, Erkel, Mojszejev, Novikov stb. számokkal. Ének-, zene- és tánckar színvonalas műsorral szórakoztatja a közönséget. A barátsági hónap megnyitójára jegyek 3—12 forintos árban az MSZT titkárságán (Horváth Mihály utca 3.) válthatók. A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKEREER! Kedv és akarat kell a jó munkához A SZEGEDI SEPRÖGYÁR világos műhelyében munkaasztala mellett áll a magastermelű és mindössze húsz esztendős Pataki Mihály. Seprőkötő. Fürgén jár a keze és köti a cirkot, hogy seprő legyen belőle. Csütörtökön reggel új és szokatlan munkához fogott; a kis seprőket kezdte kötni. — Három esztendeje már, hogy itt dolgozom — mondja — még ilyen kis seprőt soha nem csináltam. Dehát megmutatták, hogyan haladhat jól a M* sePrő kötése. Valóban így volt. ökrész József, sztahánovista seprőkötő, a szakma egyik mestere odaállt Pataki mellé: „Ez a legjobb módja a kis seprőkötésnek, Miska" — így mondta és mutatta is hogyan kell csinálni. Néhány óra múlva egyre gyorsabban, jobban haladt a munkával az ifjúmunkás. Azt mondja: •— Egy-két nap után jól „belejövök" az újfajta munka végzésébe... A tervem is túlteljesítem naponta, mert kedvem és akaratom is van; ez kell a jó munkához! AZ IFJUMUNKÁS a nagy évforduló tiszteletére arra adta szavát, hogy munkája minőségét 96 százalékról 98 százalékra emeli, s menynyiségi tervét is túlteljesíti. Februárban munkája 97 százalékban volt elsőosztályú, teljesítménye pedig elérte a 132 százalékot. Nevetve mondja, amikor az üzembe került, nem gondolta, hogy így megállja a helyét. Beszél arról, hogy három esztendővel ezelőtt kocsis volt, s bizony jóérzés, hogy kitanulta a seprőkötés mesterségét. Az ifjúmunkásnak Hanó Jánosné adja az anyagot; a méretre el vagdosott cirkot. Egy jó méternyire Pataki Mihály munkaasztalától Nagy Irén dolgozik. Seprővarró. „A Miskától kapott seprőket varrom" — állapítja meg. S készülnek a nagy és kis seprők. Jórészük exportra kerül. Pataki Mihály vigyáz arra, hogy a maga munkájával hozzájáruljon a külföldi megrendelők igényeinek kielégítéséhez. Az ő munkája is benne van abban, hogy exporttervét februárban mennyiségben 102 százalékra teljesítette a Seprőgyár. Az élethez nemcsak a munka tartozik. Tudja ezt a szüleinél lakó ifjúmunkás is. Újságolja, hogy havonta általában 1050—» 1100 forintot keres és beosztással jut belőle szórakozásra is. — Van nekem egy jó barátom, Pál Pista sztahánovista. Vele szoktunk elmenni igencsak minden héten a moziba. Aztán, ha megkívánjuk — nevet — akkor egy-két fröccsöt is megiszunk... Nagyon szeretem a labdarúgást. Minden mérkőzésen kint vagyok. BESZÉL ARRÓL, hogy néhány hónappal ezelőtt vett magának egy órát. Ott is az óra szépen, gondosan elhelyezve a munkaterem falán. Persze, amikor vége a munkának, az órát karjára csatolja. Jó egy éve már, hogy kerékpárt vásárolt. Segítségével gyorsabban teheti meg az utat. Nemcsak mondja azt az ifjúmunkás, hogy akarat, kedv kell a munkához. Tettei is erről beszélnek. A versenyben pedig újabb eredményeket akar. Hiszen a jobb munka több keresetet is jelent. f—V) Naponta húsz pár cipővel több megrendelés A Szegedi Cipőipari Szövetkezet mérték utáni részlege a Kígyó utcában van. Akiknek arra visz az útjuk, hiába sietős a dolguk, megállnak egy kis időre, hogy a kirakatban levő cipőket szemügyre vegyék. Csinos, tetszetős, valóságos remekműveket látnak ott. Naponta ezért sokan benyitnak az üzletbe, Érdeklődnek, új cipőt, szandált rendelnek, vagy már a készet viszik haza. A múlt év februárjában 434 pár cipőt készítettek a mérték utáni részlegben. Az elmúlt hónapban pedig — egy év múltán — 779 párat. Nagyszerűen dolgoznak a szövetkezet kiváló szakemberei. Felszabadulásunk ünnepére valamennyien félajánlást tettek. Kovács Orbán 169 százalékot teljesít, s erre 5 százalékot vállalt, 100 százalékos minőség mellett. Szavát állja. Kulcsár Lajos 231 százalékot teljesít és minőségi munkát végez, ö is teljesíti ígéretét. Mihaleczki Ferenc 220 százalékot ért el a felszabadulási versenyBen. ... Csányi néni, a beteglábú idős asszony, a napokban bejött a mérték utáni részleghez: — Ezt a lapot kaptam, kérnek, hogy jöjjek be — tette a boltvezető elé a postai lapot. — Igen, mi hívattuk — szólt kedvesen Gombos Mihály üzletvezető. — Meg kell néznünk mégegyszer melyik cipő felel meg jobban Csányi néninek. Mindjárt eléje is tesz három modellt rajzban. Ebből választja ki Csányi néni a neki megfelelőt. El sem távozik, máris új vendégek érkeznek. — Én világosabb színű barna gojzervarrott cipőt szeretnék csináltatni. Ezt Szabó Anna mondja, aki már a harmadik pár cipőt csináltatja, tehát megelégedett a szövetkezet munkájával. Miközben mértéket vesz Gombos Mihály, egy másik érdeklődő kérdésére is feleletet ad, — Rögtön adom a kész cipőt. Ugye levelet tetszett kapni? Gyakran emlegetik az üzletbe érkező vendégek hogy levelet kaptak. Miért? Hantos Józsefné elmondja, hogy amikor befejezésre kerülnek á cipők, ő postán értesíti a megrendelőt; jöhet a kész munkáért. Ez nagyszerű megoldás a szövetkezet részéről, mert nem kell hiába befáradni a vevőnek. — Naponta 40—45 megrendelést veszünk fel — magyarázza Gombos Mihály boltvezető. És nem kis büszkeséggel hozzáteszi. — A hét elején már 54 vevő nevét írtam a könyvbe. Ahány ember, annyiféle az ízlés — Hogy a különböző kívánságokat pontosan kielégítsük összehangoltuk a munkát a boltvezetővel — mondja Móricz elvtárs, a mérték utam részlég vezetője. A megrendelés eddig négy hétre szólt a szövetkezetben. Most, hogy szaporodott a tagok száma két hétre redukáljuk a megrendelési időt IOETV f-7 cik«fí;l_öO OH— kiváló szakemberek dolgoznak a részlegen. Németh Lajos mintavágó például mindenféle modellt kiszab. A mintavágás mesterének nevezik a szövetkezetben. A cvikkolóknál Kulcsár Lajos tesz ki magáért. Az aljateremben Dezső László talpaló végez jó munkát. A szövetkezet tagjai egyenként és együttesen is részesei annak, hogy Szeged város lakossága elismerően nyilatkozik munkájukról. Ennek legjobban az a bizonyítéka, hogy a kormányprogram megjelenése óta a részlegben a megrendelés naponta átlag 20 pár cipővel emelkedett. A fejlődés kétszeresnek mondható és még nagyobb lenne, ha a felsőbb szervek jobban segítenék a szövetkezetet. Sok esetben előfordul. hogy vevőket küldenek el azért, mert színes, illetve világosabb cipőt rendelnének. Ilyen bőrt pedig nem mindig kapnak. Segítsen a szövetkezet felsőbb szerve, hisz a lakosság kielégítését még jobban szolgálja a mérték utáni n enutfie.. Iogy ez sikerül-e? Sikerül, mert részleg 'is. Tízezer gabonászsák „ráadás" A Szegedi Jutaárugyár dolgozói a felszabadulási versenyben kimagasló munkasikerekkel akarják megőrizni a legutóbbi három — egymást követő — negyedévben elnyert élüzem csillagot. A fonodában, szövődében és a varrodában egyetlen olyan dolgozó sincs, aki ne teljesítette volna felajánlásának esedékes részét. Különösen a sztahánovista DISZ fiatalok mutatnak jó példát a versenyben. Kispál Anna fonónő, alig néhány napja kapta meg a sztahánovista oklevelet. Alost vállalását túlteljesítve 127 százalékos teljesítményt ért el a zsákokhoz sükséges fonal készítésében. Vidács Margit már egy év óta sztahánovista szinten dolgozik. Azt a célt tű'zfe maga elé, hogy mielőbb elnyeri a „Kiváló dolgozo" jelvényt. Átlagosan 142 százalékra teljesíti tervét. A fiatalok példájával március első munkanapján érte el az üzem a felszabadulási versenyben a legjobb eredményt: több mint ezer zsákot készítettek terven felül. Az üzem a felszabadulási verseny mindkét hónapjában túlteljesítette tervét. Februárban azonban már 2.3 százalékkal jobb eredményt értek el, mint az előző hónapban. Az első negyedév első kétharmadában már csaknem tízezer gabonászsákot gyártottak terven felül. Eddig ez a .ráadás".