Délmagyarország, 1955. március (11. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-31 / 76. szám

CSÜTÖRTÖK. 1955. MÁRCIUS 31. 3 DELMflGYQRORSZaG A Magyar Dolgozók Pártja Szegedi Bizottsága, Szeged Város Tanácsa és a Hazafias Népiront Szegedi Bizottsága április 4»én délelőtt 10 órakor nagygyűlést rendez a Klauzál-téren Ünnepi beszédet mond: Komócsin Zoltán elvtárs, az MDP Kfizponli Vezetősége Revíziós Bizottságának lagja, az MDP Központi Vezetősége agit-prop. osztályának vezetője RÖVID JELENTÉS az április elsején Szegeden szereplő Szvesnyikov együttesről Április elsején a szegedi Nem­zeti Színházban lép fel az Ál­lami Orosz együttes, mely a Szov­jetunió nagy kórusai között a vi­szonylag „fiatal" együttesek közé tartozik: 1942 óta áll fenn. A. V. Szvesnyikov professzornak, a ki­váló karvezetőnek kezdeményezé­sére szervezték meg. Szvesnyikov társaival együtt felismerte, hogy a szovjet nép élet-halál harcának napjaiban milyen óriási politikai hatású eszmei tényező az orosz nép­dal. Az újonnan szervezett együttes célja az volt, hogy a gazdag és vál­tozatos orosz népdalkincset köze­lebb hozza a közönséghez és ezzel erősítse a szovjet nép hazafias ön­tudatát. A kórus első fellépései be­bizonyították, hogy a kórus szerve­zőinek elgondolása helyes volt. A nép őszintén megszerette az Állami Orosz Énekkart. A. V. Szvesnyikov 1942-ig a Szov­jetunió Állami Kórusainak vezetője volt. Ennek az együttesnek tagjai­ból szervezte meg az Állami Orosz Énekkart. Az együttesben ma is hetvenen vannak olyanok, akik a Szovjetunió Állami Kórusának megalapításától kezdve tagjai vol­tak. A kórus megfeszített munkájával viszonylag rövid idő alatt hatalmas műsort tanult be, elsősorban orosz népdalokból. Bemutatkozó hangver­senyét 1943. július 20-án tartotta a Moszkvai Konzervatórium nagyter­mében. Ettől kezdve sürün adta hangversenyeit, nemcsak Moszkvá­ban és Leningrádban, hanem vidéki városokban is. Első hosszabb hang­verseny-körútját a Urai-vidéken bo­nyolította le, ahol a kórus Szverd­lovszkban, Cseljttbinszkban, Magni­togorszkban, Zlatousztban és Nyízs­nyij-Tagilban vendégszerepelt. f°0va a kórus csak­nem minden esztendő­ben külföldre utazik és mindenütt hatalmas sikereket arat. 1945-ben Közép-Európában, 1946-ban a Né­met Demokratikus Köztársaságban, Svédországban, Norvégiában és Finnországban járt. Fennállásának első tíz esztendeje alatt több mint ezer hangversenyt adott, amelyek hallgatóinak száma meghaladja az egymilliót. Az Állami Orosz Énekkar reper­toárja több mint 600 különböző stí­lusú és műfajú kórusműből áll. Természetesen első helyen vannak köztük az orosz népdalok, amelye­ket a kórus az orosz nép sajátos, tisztavonalú és egyszerű polifoniájá­val ad elő. De nem hiányoznak a bonyolult és igényes kórusművek, Orlando Lasso, Lotti, Josquin des Prés, Galdara, Mozart, Schumann, Grieg művei sem. Az együttes mű­sorában jelentős helyet foglalnak el Bach művei. A kórus 1951-ben az Állami Énekkari iskola fiúkórusá­val együtt egész estet betöltő Bach­müsort adott. A kórus szívesen énekli szovjet zeneszerzők „a cappolla" müveit, köztük Sebalin, Novikov, Mura­gyeli kórusait. Kedvenc számai közé tartozik Sosztakovics „Tíz poéma a cappella kórusra" című műve. Minthogy azonban szovjet művekből a kórusnak még mindig nem volt kellő repertoárja, A. V. Szvesnyikov a legsikerültebb szov­jet tömegdalokat feldolgozta kórusa számára. Egyébként a kórus szép számmal énekel Szvesnyikov feldol­gozásban orosz népdalokat is. A V. Szvesnyikov az énekkar hanghatásainak kiváló meste­re. Alaposan ismeri az emberi hang „mechanikáját" és tudja, hogy az énekesnek mit kell tennie az egész­séges, szép hanghatás érdekében. Nagy figyelmet szentel a világosan érthető és kifejező szövegmondás­nak. Lelkesen készülődnek Szeged és környéke dolgozói felszabadulási ünnepségekre, az április 4-i nagygyűlésre I klibekházi Sarló-Kalapács TSZ is befejezte a koratavaszi növények vetését Á kübekházi Sarló-Kalapács Ter­melőszövetkezetben a tagok nem mindig mutattak jó példát a mun­kában. Most azonban a felszabadu­lási versenyben ők is kitettek ma­gukért. A Sarló-Kalapács TSZ már befejezte a kora tavaszi növények vetését. Elvetettek 25 katasztrális hold zabot, hét hold zabosbükkönyt, s földben van már húsz hold cu­korrépájuk ls. végeztek a takar­mányrépa vetéssel is. Különösen di­cséretreméltó ez a munka azért is, mert a vetéssel egyidőben a gazda­ságban az építkezések munkái sem álltak meg. A Szegedi Textilművek dekorá­ciós műhelyében is javában folyik a készülődés. A falhoz hatalmas képkeretet támasztottak, amelyen Ék Sándor „Békét és szabadságot hoztak" című festményének vázla­tos reprodukciója látható. Reisz Ti­bor dekorációs festi majd meg ezt a szép képet, amelyet a gyönyörű sze­gedi üzem homlokzatán helyeznek el felszabadulásunk 10. évfordulója alkalmából. Két asszony — Gyar­mati Károlyné és Terhes Józsefné — kék békezászlókat szegnek be, amelyekkel majd a Textilművek dolgozói felvonulnak az április 4-i nagygyűlésre. A másik teremben a zászlók rúdjait festik. Készülnek már a transzparen­sek, a feliratok — a régi táb­lákat újjáfestik, megerősítik és a felszabadulási verseny leg­jobbjainak neveit, munkaered­ményeit írják fej rájuk. Ezeket a táblákat is viszik a felvo­nuláson, hogy lássák Szeged dolgo­zói, milyen nagyszerű tettekkel kö­szöntötték a gyár munkásai felsza­badulásunk nagy ünnepét. Hány órakor találkoznak április 4-én, hogyan vonulnak fel a nagy­gyűlésre a Textilművek dolgozói — ezt röpgyűlésen beszélik majd meg, amelyen megismerik a gyár április havi tervét. Többen készülnek arra, hogy május 1. tiszteletére újabb munkafelajánlásokat tegyenek. Az üzemrészekben a versenytáblákon naponta kiírják a dolgozók teljesít­ményeit, a faliújságokon új cikkek jelentek meg — Gulyás Rózsa szta­hanovista fonónő is írt arról, ő ho­gyan készül a nagy évforduló méltó megünneplésére. A kultúrcsoport tagjai, Kornejcsuk „Veszélyben vagytok emberek" című egyfelvo­násosát próbálják, amelyet a szom­baton 6 órakor kezdődő ünnepi pártnapon akarnak bemutatni. Ezen az ünnepségen megemlékeznek a felszabadulás óta eltelt tíz esztendő­ről és megjutalmazzák pénzzel, ok­levéllel, kitüntető jelvényekkel a legjobb dolgozókat. Az ünnepi pártnap után táncot rendeznek — vidáman, örömmel köszöntik a fel­szabadulás évfordulóját. A diszesek lampionokat szereztek be, amelye­ket elvisznek a vasárnapi esti nagy ifjúsági, fáklyás felvonulásra. A DÉMA Cipőgyárban így mondják az emberek: mind­annyian elmegyünk a nagy­gyűlésre, meghallgatjuk Komó­csin elvtárs beszédét. A felvonuláson magukkal visznek azokból a női nyári cipőkből, ame­lyeket most készítettek a felszaba­dulási versenyben. Ezek a piros, fekete drappszínű szandálok ex­portra készültek: ék-sarkúak, előre­gyártott részekből állították össze őket és sokkal erősebbek, mint az eddigi ragasztott cipők — ilyet elő­ször készítettek Magyarországon. A Szegedi Ruházati Bolt dolgo­zói szombaton fél 8-kor az MSZT­ben lévő klubhelyiségükben tartják az ünnepi pártnapot. Tízezer forint jutalmat osztanak ki a dolgozók kö­zött és közel 30-an kapnak „Kiváló dolgozó" kitüntetést. Díszoklevelek­kel is jutalmazzák a dolgozókat. A három szegedi kereske­delmi vállalat dekorációs ver­senyt kezdeményezett: ünnepi kirakatokat készítenek és az árudákat kívülről is feldíszítik. A lakóházakat is dekorálják — pél­dául az Árva utca 20. ezám alatti házfelügyelő villanyt is beszerel a ház díszítésére. A XX. számú Autójavító Vállalat dolgozói is készülnek, hogy együt­tesen vonuljanak fel április 4-én a Klauzál-térre, a nagygyűlésre. Az ünnepi készülődés mindenütt folyik a városban, de a környező közsé­gekben is. Eljönnek a nagygyűlésre Tápéról, Szőregről, Dorozsmáról. Mihálytelekről feldíszített kocsikkal jönnek a dolgozó parasztok, hogy meghallgassák Komócsin elvtárs beszédét, ünnepeljenek, köszöntsék hazánk felszabadulásának nagy év­fordulóját, A Táncsics és az Alkotmány Termelőszövetkezet versenyében a Táncsics TSZ az első A Ságvári-telepi Táncsics Terme­lőszövetkezet és a baktói Alkot­mány TSZ tagjai felszabadulásunk 10. évfordulója tiszteletére indított párosversenyének második szakasza is lezárult. A két tsz-ben mindenki előtt nagy kérdés volt: ki lesz a győztes. A kertészetekben, az álla­tok körül, kinn a szántóföldeken mindenütt lelkes, lendületes munka folyt. Mindkét szövetkezetben napon­ta számba vették: mit vállal; tünk és mit nem teljesítettünk még. Asszonyok, férfiak egyaránt Ipar­kodtak, hogy amikor megérkeznek majd az értékelő bizottságok, ne találjanak semmi olyat, amely ron­taná a versenyeredmények értékét. Hétfőn reggel a Városi Tanács mezőgazdasági osztálya, a III. kerü­leti tanács kiküldöttei és a két ter­melőszövetkezet versenybizottsága hozzálátott az értékeléshez. Először a Táncsics Termelőszövetkezet tag­jainak munkáját vizsgálták meg. Az értékelés alapjául a vetésterve­ket, illetve az üzemtervet vették. A kedvezőtlen időjárás nagy­mértékben hátráltatta a szántó­földi vetési munkákat. A ver­senynek ebben a szakaszában mégis szép eredmények szület­tek a Táncsics Termelőszövetkezetben is. A borsóvetési tervet 125, a mák­vetés tervet 100, a cukorrépáét ugyancsak száz százalékra teljesítet­ték eddig. A tervezett 31 katasz­trális hold helyett 34 hold földre hordták ki az istálló trágyát. Most vetik a lucernát, a takarmányrépát, a burgonyát és most fejtrágyázzák az őszi kalászosokat. Kitettek ma­gukért az állatgondozók és a kerté­0i házasok Helyzetképünk nem volna teljes, ha kihagynánk belőle annak az új munkásgenerációnak a típusát, amely már más esélyekkel, más fel­tételek között kezd neki az életnek. Hangsúlyozzuk, hogy továbbra is főleg az anyagi viszonyokat érint­jük, Hoffner Istvánék Remény utca 1. A lakásba belépve fiatal házaspár fogad bennünket házi ruhában, de igen jól öltözve. Mindketten a Ken­derfonóban dolgoznak; a férfi vil­lanyszerelő és 1100 forintot hoz ha­za, a fiatalasszony az előfonón mű­ködik és 800 forint körül keres. Ve­lük lakik a férfi édesanyja is, aki ugyancsak a Kenderfanóban van al­kAnazva, emellett a házfelügyelői állást is betölti, egyszóval a maga keresetéből él. A házmesteri tisztség azonban azt is jelenti, hogy a lakás és a villany ingyenes. A lakás két szobás, tartozik hoz­zá ezenkívül egy csinos és elég ta­gos korvha, előszoba, kamra és mosdóhelyiség. Az egyik szobában a fiatal pár lakik, a másikban az anya. A bútorzat az anya szobájá­ban rendes, a fiatalokéban egyene­sen fényes: modern, szépalakú, po­litúrozott teljes kombinált szobabe­rendezés. A lakás általában tiszta, barátságos. — Honnan van a bútor? Az asszonyka elmosolyodik. Ez a szép bútor ugyanis az ő hozománya volt. Szülei, akik ma is dolgozó em­berek (apja a vasútnál, anyja a Textilműveknél van alkalmazás­ban), nem eresztették el üres kézzel. Bútorra tehát nem kell spórolni­ok. Mire költik hát a pénzüket? . fíz emberség útja Sgg dttegedi noggwíern d&lgóáÁinali Uelelól VII, — Van annak helye, elvtárs. Nem úgy vagyunk mi még, mint a régi házasok, akiknek mindenük megvan... Itt van például a férjem, ő tavalyelőtt ősszel szerelt le, há­rom évig katona volt. Most először is őt kell felruházni. Havi 1700 forint kézhezkapott pénzükből 1000—1200-at tudnak fél­retenni beruházásokra; általában mindjárt el is vásárolják. Cipőn, ruhán kívül berendezési tárgyakat, rádiót vettek; malacot is hizlaltak. — Másoknak szobabútorra is ösz­szejön.. • — Szabadidejüket mivel töltik? Moziba járnak, majdnem minden héten, havonta egyszer-kétszer tánc­mulatságra, színházba is, ha új da­rab van. — De az operát nem szeretjük; inkább valami vidámabb dolgot né­zünk meg, operettet, vígjátékot. — Azután a férjem futballozni is jár, nagyon szeret, nekem meg van itthon dolgom épp elég. Szemináriumra is készülnek. Párttag a férfi is, az asszony is és ugyanarra az alapfokú szeminári­umra járnak. Mást nem tanulnak. Négy polgárit végeztek mind a ket­ten. — Szeretik-e a gyárat? — Szeretjük. Jó ez a gyár; igaz, hogjr a levegője nam a legjobb, (te azt meg lehet szokni. És legalább együtt vagyunk. Kiderül azonban, hogy a férfi szivesen lenne soffőr. A katonaság­nál ezt a mesterséget is kitanulta. — Ugyanis szeretek szabad leve­gőt szívni. — Pesten — teszi hozzá — kínál­kozott is egy ilyen állás, de nem vállaltam. Nem akarjuk itthagyni Szegedet. — Egészében tehát meg vannak elégedve a helyzetükkel? — Meg. Fölfelé halad az életünk. — Tervek? Kívánságok? Most jön a meglepetés. — Lakást szeretnénk. Nem is annyira nagyobbat, mint inkább kényelmesebbet. Nem jó anyám számára már ez a házfelügyelőség. Tehát Itt ls lakásóhajjal találjuk szemben magunkat, habár más szín­vonalon. A szomszédban lakó Furá­kék nemrég vállalták el a házfelü­gyelőséget, abban a reményben, hogy ezen az úton jobb lakáshoz juthatnak. Hoffneréknek már teher a házfelüevelőség. És valószínűleg a mosdófülkét is szivesen kicserél­nék fürdőszobára. Az ő menetrendjük így fest: la­kás (modernebb, kényelmesebb — a berendezés kiegészítése, felruházko­dás és aztán-aztán jöhet a gyerek, Betétkönyv A statisztika általában az árufor­galmon és a takarékbetéteken méri a városi dolgozók anyagi képessé­gét. Az eddigiekben megkíséreltünk képet adni arról, mit vásárolnak ke­resetükből az üzem munkásai. Most pedig, mielőtt a keresetekről adott áttekintésünket lezárnánk, vessünk még egy pillantást a takarékba ra­kott összegekre is, A Kenderfonóban ís működik egy úgynevezett Kölcsönös Segítő Ta­karékpénztár, mintegy 450 taggal. A tagok eddig 63 ezer forintot fizet­ték be a pénztárba és 32 ezer forin­tot vettek ki belőle kölcsönként. Az OTP takarékbetétkönyvére vonatkozólag sajnos csak a befize­tések összege áll rendelkezésünkre. Ezek szerint a gyári kirendeltség­nél 1954-ben 188 ezer forintot, 1955 első két hónapjában pedig 25 ezer forintot raktak be a takarékba. El­képzelhető természetesen, hogy az üzem dolgozói közül egyesek más OTP kirendeltségnél váltottak ki takarékbetétkönyvet. Bár nem egészen ide tartozik, mégis itt említjük meg, hogy az idei évadban a gyár dolgozói köré­ben 190 színházbérlet került elhe­lyezésre. És végül itt közöljük a gyár egyik öltözőjében szerzett benyomásunkat is. Körülnézve az öltözőben, azt ta­pasztaltuk, hogy bár sokféle ruha lógott a fogason, finomabb és dur­vább, újabb és használtabb — ron­gyos egy sem volt közöttük. (Folytatjuk.) KENDE PÉTER szek is. A tehenészek március hó­napban egy literrel növelték a te­henek fejési átlagát. Mintaszerű munkát végzett a sertésgondozó ls: a sertésállomány gyarapítási tervét 100 százalékig teljesítette. A versenybizottság az egész gaz­daság területén mintaszerű rendet talált. Olyat, amilyet eddig ritkán láthattak még a Táncsics TSZ por­táján. Kedden reggel az Alkotmány TSZ tagjai munkájának értékelésé­re került a sor. Az Alkotmány TSZ tagjai is derekasan harcoltak azért, hogy most a felszabadulási versenyben és az ünnepi műszak­ban övék legyen az elsőség. Vetés­tervüket már ők is a legtöbb tava­szi növényféleségből 100 százalékra teljesítették. Egyedül az őszi vetések fogaj solásával maradtak le egy kis­sé, igaerö hiánya miatt. A tehenészek is sokat fáradoztak azon, hogy a fejési átlaggal kapcso­latban tett vállalásukat teljesítsék. Februárban még 6.9 liter volt az átlag, e hónapban már 7.7 literre emelték. Szép eredmény ez, de azért kissé elmaradtak a Táncsics TSZ tehénápolól mögött. Hibák el­sősorban a sertések gondozása kö­rül akadtak. Még nem elég tiszták az aklok, az anyaállatok kissé gyönge kondícióban vannak. A ba­romfigondozók munkája viszont igen dicséretreméltó. Mindkét tsz-ben nagyon szép eredményeket hozott a felsza­badulási műszak. A versenybizottság úgy döntött, hogy az eredményeket pontozással értékelik. A Táncsics TSZ tagjai egy pontelőnnyel győztek. Ezt az előnyt a sertésállomány mintaszerű gondozásával és a beadási kötele­zettségek határidő előtt való telje­sítésével szerezték. Az Alkotmány TSZ tagjai azonban most elhatá­rozták, hogy a következő értékelés­kor — mert versenykihívásuk egész évre szól — ismét ók lesznek az elsők. — »Tüdősebészet« címmel tart előadást dr. Kardos Géza, az 1. számú Sebészeti Klinika adjunk­tusa ma, csütörtökön este fél 8 órai kezdettel a Juhász Gyula kultúr­otthonban. Előadásában a tüdőse­bészet fejlődésével, jelenlegi állá­sával foglalkozik, továbbá azzal, hogy milyen tüdőbetegségek hogyan gyógyíthatók sebészeti beavatko­zással. — Jókai H-KŐSZÍVŰ ember fiai* című színművét a Nemzeti Fz'nh' / utoljára ma, csütörtökön eite rd i elő bérleti előadásban.

Next

/
Thumbnails
Contents