Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-22 / 44. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 44. SZÁM KEDD, 1955. FEBRUÁR 22. MAI SZAMUNKBÓL: Üj idő- és munkabeosztás az SZTK fogászaton (3. oldal) Hétfőn megkezdte a gyártást a Szegedi n, sz. Téglagyár (3. oldal) A Lengyel Népköztársaság megszüntette a hadiállapotot Németországgal (2. oldal) ÁRA: 50 FILLÉR r FEHÉR FOLTOK -Fehér foltok vannak a város térképén kulturális szempontból..mondotta egy felszólaló a népművelési állandó bizottság egyik nemrégi értekezletén. A kifejezés az újságolvasó emberek előtt bizonyára ismerős: Karinthy Ferenc is használta Budapest külterületeinek; kulturális problémáival foglalkozva. Szegeden is a külterületekkel kapcsolatban merült fel ez. Az állandó bizottság másik tagja — okát keresve ennek a jelenségnek — arra hivatkozott, hogy egészségtelenül a város középpontjába van zsúfolva majdnem valamennyi kultúrintézmény. Ez valóban probléma Szegeden. S ha a -fehér foltok- kérdése nem is annyira egyszerű, hogy azok azonnal berajzolhatok lennének a térképekre, tény az, hogy a külterületek elhanyagoltak kulturális intézmények és rendezvények terén, E probléma megoldásán sokan munkálkodnak. Különben két oldala van a kérdésnek. Az első anyagi: kultúrhelyiségek tekintetében is gyenge a külterületek állapota. Ezen is segíteni kell a lehetőségek szerint: előbb a ságváritelepieken, alsóvárosiakon, majd a rókusiakon és a rókusi állomás körüli telepek lakóin. Azonban kimondott kultúrhelyiségek hiányában ideiglenesen tömegszervezeti és iskolahelyiségekben is lehet előadásokat, műsorokat tartani. Nagyobb feladat ennél a megfelelő művészi színvonalú és érdekességre számottartó kulturális rendezvények, műsorok biztosítása. Hiszen a külterületek lakóinak a kulturális igényeit sem lehet kevesebbre becsülnünk a belvárosiakénál Hogyan lehetne műsorokat biztostfani? Mikor a tömegek kulturális színvonalának fejlesztéséről beszélünk, egy mozgalommal találkozunk: az úgynevezett tömegkulturális mozgalommal. Mit jelent ez? Azt, hogy minél nagyobb tömegek kezébe adunk könyvet, jó olvasmányt, szélesebb rétegeket mozgatunk meg a filmmel, színházzal a kulturális rendezvényekkel, több embert viszünk el a tömegszervezetek által rendezett ismeretterjesztő előadásokra, hanglemez-estekre, felolvasásokra, hangversenyekre, bekapcsoljuk őket a kultúrcsoportok munkájába. Ezt mind jelenti s még ennél is többet! Felélesztjük a tömegek érdeklődését, érdekelté tesszük őket a művelődésben. Olyan mozgalmat indítunk, amely élővé teszi a művelődést: részvevői lesznek a tömegek, igényükkel, érdeklődésükkel bírálói, sőt forrásai is. Tehát tovább terjesztik a műveltséget. A Postás Kultúrotthonban létesült Kamara Színház, s az ugyanott megnyílt mozi a kerületekhez közelíti a kultúréletet. S ha majd az alsóvárosi kultúrotthonban is sikerül normálgépes mozit indítani — ami ugyan egyelőre anyagiak híján igen távoli terv — még egy jelentős lépést % teszünk e téren. De akkor sem tekinthetjük megoldottnak a kérdést. A probléma csakis úgy oldható meg, ha a legszélesebb tömegeket sikerül bevonni a kulturális életbe. Ezért a kultúrcsoportok, olvasókörök mozgalma egyik legjelentősebb lépés a kultúra szélessé tételére. Ezekben rejlenek azok a lehetőségek, amelyek leginkább elősegítik a cél elérését. Minden nagyobb üzemnek van kultúrcsoportja. A feladat az, hogy ezeknek az együtteseknek munkáját kellő színvonalra emeljük, olyan műsorokkal lássuk el őket, amelyek vonzzák a tömegek érdeklődését és kielégítik igényeit. Ezután a kultúrcsoportokat vigyük körszereplésekre a külterületekre. Már három-négy együttes is nagy életet teremthetne körszereplésekkel. Ahol nincs kultúrház, ott van iskola —, tehát mindenhol akad mód előadások tartására. Nemrég láthattuk a Szegedi Kenderfonógyár színjátszóit a -Tavaszi mámor- előadásán. ök már is készek ilyen külvárosi turnéra. Miért nem működnek így a többi csoportok? Azért, mert egyiknél-másiknál »sztárkodással- találkozunk. Ez nagy hiba. Ne becsüljék tehát többre önmagukat a közönségnél, ne önmagukért: a közönségért játszanak. Egyes csoportok úgy tesznek, mintha a maguk gyönyörűségére, pusztán a játék kedvéért készülnek egy-egy darab előadására. Ezek néhány előadás után rendszerint újabb műsor betanulásába kezdenek. Ez magában véve jó volna akkor, ha kihasználnák a már betanult darabot, több előadáson, nagyobb közönség előtt mutatnák be. Előfordul az is, hogy egy-egy kultúresoport -kampányszerűen- működik. Ez megint hiba, mert a szereplők fejlődését sem biztosítja kellőképpen. A csoportokon kívül is találtunk akadályokat. Elevenebb és frissebb lehetne a szervezés. A tömegszervezetek a tanáccsal közös program alapján haladéktalanul forduljanak a külterületek, a kulturális téren elhanyagoltabb részek felé! — ez a jelenlegi feladat. Ezt kell elvégezni, különben — bármilyen szép terveink is vannak —> semmit sem tettünk a cél érdekében. Most, miután megkezdte munkáját egy kooperációs bizottság, mely a szervezetek kulturális terveit hivatott összehangolni, a szervezés gyors, zökkenésmentes elvégzésére lehetőség nyílott. Eddig gyakran hiányoltuk a kezdeményezéseket. Ma sem ártana néhány új, érdekes kezdeményezés. De ma elsősorban azért kell küzdenünk, hogy végigcsináljuk azt, amibe belefogtunk. Volt például az Írószövetségnek is egy érdekes kezdeményezése: közös program a munkás színjátszó stúdióval. Mi lett evvel? Miért maradt félbe? Nem szabad beleunni a munkába. A tömegkulturális mozgalom úgy lesz élő valóság, ha minden tervet megvalósítunk. Visszatérve induló állomásunkra: a fehér foltokhoz — ha így beszéltünk a külterületek kulturális helyzetéről — feladatunk ezek felszámolása. Friss, eleven színek kellenek: ez a tömegek aktivizálása, a tömegkulturális mozgalom útján érhető el. Megkezdtük a munkát: véghez is kell vinni. Pénteken lesz az I. kerületi tanácsülés Az I. kerületi tanács ez évi első rendes ülését pénteken délután fél 6-kor tartja a Városi Tanács nagytermében. A tanácsülésen Mison Gusztáv elvtárs, a végrehajtó bizottság elnöke számol be az eddig végzett munkáról, s a következő hónapcdi feladatairól. Az I. kerületi tanács területén lévő egészségügyi és szociális helyzetről Korek Józsefné elvtársnő vb. titkár tesz jelentést a tanácsülésnek. A tanácsülés nyilvános lesz — várja a végrehajtó bizottság a tanácsülésre a kerület lakosait is. Szeged és a szegedi járás éleiéből Élüzemavató-ünnepségek AZ ŰJSZEGEDI KENDER-LENSZÖVÖ Vállalat dolgozói szombaton este élüzemavató ünnepségre gyűltek össze üzemük kultúrtermében. Az ünnepségen résztvettek a város többi textilüzemének képviselői is, és Sugár Miklós elvtárs igazgatóhelyettes beszámolója után üdvözölték a gyár munkásait. A Városi Párt-Végrehajtóbizottság nevében Vereska András elvtárs köszöntötte az újszegedi gyár dolgozóit s további sikereket kívánt. Az ünnepségen 105 dolgozót jutalmaztak meg, akik részesei voltak a nagyszerű eredmények elérésének. Tizenhatan kiváló dolgozó jelvényt kaptak, negyvenen pedig sztahánovista oklevelet. A RUHAGYÁR DOLGOZÓI élüzemavató ünnepségüket szombaton délután tartották a gyár kultúrtermében, Bizony kicsinek bizonyult a nagy kultúrterem, de az ünneplőket ez nem zavarta. Tapsoltak, ünnepeltek. Köszöntötték a jelenlévő testvér vállalatok küldötteit is, akik további jó munkát és új sikereket kívántak a Ruhagyár dolgozóinak. A beszámolók és köszöntések után a dolgozóknak kitüntetéseket adtak át. Molnár Andor laboratóriumi dolgozó és Klonkai Gyula, a statisztikai osztály vezetője a „Könnyűipar kiváló dolgozója" jelvényt kapta. Kitüntették 25 éves munkásságáért az üzem két Idős dolgozóját: Engi Illésnét és Németh Gézánét, akik idős koruk ellenére ls kiváló munkát végeznek. Számos dolgozó kapott sztahánovista jelvényt, oklevelet. Az ünnepség kultúrműsorral és tánccal folytatódott. A dolgozók jó hangulatban ünnepelték az élüzem cím elnyerését, A CSONGRÁDMEGYEI NYOM* DAIPARI VÁLLALAT szombaton délután a Juhász Gyula Kultúrotthonban tartotta meg élüzemavató ünnepségét. Az ünnepségen Kiss István elvtárs tartott beszámolót a Könnyűipari Minisztérium részéről. Majd Gulácsi Sándor elvtárs, a Nyomda- és Papíripari Dolgozók Szakszervezete központi vezetősége részéről ünnepi beszédet mondott. Utána hozzászólt dr. Sós István elvtárs a Városi Tanács nevében. Az ünnepségen jutalmakat és okleveleket osztottak ki a vállalat dolgozói között. Kiváló dolgozó jelvényt és oklevelet kapott Heckmann László gépszerelő és Pege László, oklevelet Bene Gyuláné. Ezután a vállalat kultúrtermében bensőségesen megünnepelték a dolgozók, hogy vállalatuk elnyerte az élüzem címet. Szabadságharcos kiállítás Szegeden A Tisza partja felé sétálva már messziről vidám zeneszóra leszünk figyelmesek, amely a Sztálin-sétány 7. alatt rendezett Szabadságharcos Kiállításra csalogat bennünket. A kiállítást február 20-án, vasárnap délelőtt 10-kor Igaz Imre, az MSzHSz Szeged városi bizottságának tagja nyitotta meg, majd Andó József alezredes, a Hazafias Népfront szegedi Bizottsága elnökségének tagja tartott rövid ünnepi beszédet. Ezután a kiállítás termei megnyíltak a nagyközönség előtt. Az MSzHSz-mek ez a vándorkiállítása hazánk több városában IPécs, Debrecen, stb.) eddig sikert aratott. Az eddigi tapasztalatok alapján bátran elmondhatjuk, hogy az érdeklődés itt is van olyan nagy, mint az említett városokban. Ezt bizonyítja, hogy már a legelső nap több mint ezren tekintették meg. Van is itt látnivaló, Sok' érdekes fénykép, illusztráció, régi és modern fegyverek adnak ízelítőt a magyar szabadságért folytatott harcok hagyományaiból és a Szabadságharcos Szövetségben folyó munkáról. A kiállítás egyik legfiatalabb látogatóját, egy 8 éves kisfiút a régi XVI., XVII. századbeli török és magyar fegyverek érdeklik a legjobban. Tyű! — ezzel aztán lehet ütni! — mondja egy ugyanolyan apró emberkének, elismerő tisztelettel mutatva egy 400 éves magyar buzogányra. Szeged város régi hóhérpallosát is hasonló tiszteletben részesíti. A törökverő Hunyadi János és Zrínyi Miklós harcait ábrázoló illusztrációk pedig egészen fellelkesítik. A ••Szigeti veszedelem* egyes jeleneteit ábrázoló rajzok közül a csataképek tetszenek neki a legjobban. De a Magyar Repülő Szövetség tagjai által készített vadász-, lökhajtásos-, és vitorlázó repülőgépek modelljeit is kedvtelve nézegeti. Az őszhajú Nagy bácsi is hosszan időzik a többszázévvel ezelőtti szabadságharcainkat megörökítő képek előtt, türelmesen olvasgatja a magyarázó-szövegeket —> amelyeket bizony magyarosabban is meg lehetett volna fogalmazni, helyesírási hibák nélkül. De az ilyen kisebb hibák mellett (a régi fegyverek és új képek elrendezése ügyesebb lehetne) a kiállítás feladatát betölti. Az MSzHSz filmbemutatókat és történelmi előadásokat szervez, így a napokban reggel 9-től este 8-ig a kiállítás látogatói egyúttal ezeken is részt vehetnek, egészen március 7-ig. Biztosak vagyunk benne, hogy a kiállítás Szegeden is nagy látogatottságnak fog örvendeni, s hogy majd a közeli hónapokban a falukban is sikerrel folytatja ismeretterjesztő útját, T. G. A BÉKÉÉRT A megye városaiban és községeiben békeharcosok ezrei járnak házról házra, lakásról lakásra, hogy korunk legyőzhetetlen mozgalmáról beszéljenek, A felvilágosító munka nyomán tízezrével sorakoznak az aláírások a békeiveken, hangzanak el nyilatkozatok, íródnak a levelek, amelyek mindegyike tiltakozás a békeellenes merényletek ellen és harcos kiállások a béke nagy ügye mellett. Népünk soha nem tapasztalt egységben harcol a háborús törekvések ellen Nagy Sándor Sztálin-díjjal kitüntetett Kossuth-díjas írónk, mint Szeged kongresszusi küldötte a következőket mondotta: — Napjainkban, amikor a megye lakói egy emberként tiltakoznak aláírásaikkal Nyugat-Németország felfegyverzése, a háborús szerződések ellen és követelik az atomfegyverek gyártásának eltiltását, elmondhatjuk, hogy a békemozgalom megfeszített munkára. fokozott helytállásra buzdít mindenkit. Ez a tettrekész békeakarat nemcsak a fokozódó felvilágosító munkában, hanem üzemeinkben a termelés növekedésében, a lakosságnak az állam iránti fokozódó bizalmában, hűségében, az értelmiségnek a tudomány, a kultúra terén végzett munkájában is megnyilvánul. Minden tudásunkkal erősítjük országunkat, hogy ha szükség lenne rá, méltó választ adhassunk a háborús gyújtogatóknak. — A kongresszustól azt várom, hogy az új életét építő magyar nép erejének nagy megnyilatkozása legyen. Megmutatja majd, hogy népünk soha nem tapasztalt egységben harcol a háborús törekvések ellen s úgy gondolom, hogy a kongresszus a nemzeti összefogás további erősödését is eredményezi majd. lillakozom a német fasizmus feltámasztása ellen Hetedik esztendeje vagyok tsz-tag Sándorfalván, s a hét év alatt minden esztendőben hizlaltam és vágtam disznót, hol egyet, hol kettőt. (1945 előtt 10 év alatt egyet sem.) A felszabadulás utáni éveimről elég is ennyi; ebből jelenlegi életemre lehet következtetni. De annál keservesebb volt életem a múltban .. > Megbocsássanak, ha az írásom nehezen olvasható, de én nem jártam iskolába. Magam tanultam írni. Ugvanis már gyermekkoromban megismerljedtem az akkori rend elvével: »ha paraszt vagy, akkor hát dolgozz!* Dolgoztam is, nem lehetett rám sok panasz, Emlékszem; pazdámnak az volt a szokása, hogy hajnaltájt, jóval a virradat előtt rálépett a lábomra, — mert én mindig a földre vackoltam, az istállóban, ezért hát tehette — és elkurjantotta magát: — Kelj már fel! A hasadra süt a nap! Pedig csak hajnali három óra volt még. Tíz éves voltam akkor és négy lovat, öt szarvasmarhát, meg húsz sertést etettem, gondoztam. Térdig érő sárban jártam a tanya udvarán, a kulák meg szidott, szidott, egész nap be nem állt a szája. Amikorra az etetéssel, meg a trágyakihordással végeztem, már akkor tíz óra lehetett délelőtt. Ekkor hívtak reggelizni. Amikorra a megszokott napi munkámmal végeztem, akkorra este 9 óra lehetett, sokszor ennél is több. Hullafáradtan roskadtam vackomra, s még félig sem pihentem ki magam, a gazda már kiabált. Miért tűrcem mindezt? Mert muszály volt. Tízen voltunk testvérek... De nem részletezem tovább; amíg élek, én előttem mindig huncuc, kapcabetyár marad a kulák. Pedig most ugyancsak lapulnak, simulnak hozzánk. Dolgozó parasztoknak, becsületes, magyar állampolgároknak tüntetik fel magukat, pedig valójában a dolgozó népnek, a népi demokráciának esküdt ellenségei, akiknek minden vágya a harmadik világháború kirobbantása. Nekem elegem van belőlük s a háborúból is. Magam négy esztendeig munkaszolgálatoskodtam a múltban, mint megbízhatatlan katonaköteles, akit a csendőrök hurcoltak el erőszakkal. Mindemellett pedig a második világháborúnak négy öcsém lett áldozata ... Tiltakozom az ellen, hogy amerikai segédlettel a német fe'izmust feltámasszák és újra felfegyverezzék! Dcr István tsz-tag