Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-20 / 43. szám

VASARNjSP, 1955 FEBRUÁR 20. 3 DELIM GYFLRORSZAG Tízéves barátság A népek meséinek legpompásabb gyöngyszemei két szent ügyet énekelnek meg: a szabadságot és a barátságot. Találunk hősöket, akik életük kockáztatása árán elviszik az ember és a népek számára a legnagyobb ajándékot: a szabadságot. Azt is tudjuk, hogy az emberiség története az elnyomás és a szabadságharcok története. Nagyobb ajándékot egy ember és egy nép sem kaphat a szabadságnál. Már pedig mi magyarok ezt kaptuk a szovjet népektől, amikor a Vörös Hadsereg rnegtiszította hazánkat a német fasiszta csapatoktól. Innen származik az a meleg baráti érdeklődés, amellyel a szovjet népek élete és hazája: a Szovjetunió felé fordulunk. És ez a barátság nagy évfordulót ünnepel az idén: tizedik évfordulóját a magyar nép szabadságának. Tíz éves tehát ez a barátság! De valóban csak tíz éves-e? A szovjet nép őszinte barátsággal fordult azelőtt is minden elnyomott, kizsákmányolt nép felé, így a mi népünk felé is. És ennek a barátságnak lett fényes bizonysága, hogy ő hozta el számunkra a szabadságot. Im: életre kelnek napjaink nagy küzdelmeiben a mesék hősei. Nem volt elég azonban megkapnunk a szabadságot: élni tudnunk is kellett vele. A szovjet nép nemcsak elhozta, nemcsak megőrizni segítette a szabadságot, hanem ezenfelül szakadatlan segítséget is nyújtott, amely mind azt célozta, hogy élni tudjunk ezzel a nagy adománynyal. rfiz éve megtett utunk kilométerkövei az évenként megismétlődő magyar—szovjet barátsági hónapok. Emlékeznünk kell ezeken, s egyszersmind egyre jobban megismerni a szovjet nép életét. Ezek a barátsági hónapok emlékeztetők és ismertetők. Emlékeztetők mindanynyiunknak. Különösen pedig az ifjúságnak, amely nem sokat élt végig a múltból, nem vetheti össze vele napjainkat. Az ő számára hidegebb valóság: történelem lesz mindaz, ami az idősebb nemzedékek élele volt. Egy úton haladunk a szovjet néppel. Ezért ismereteink — mindaz amit életéről tudunk — ugyancsak hasznos segítséget jelentenek munkánkban. Petőfiről tudjuk, hogy legkedvesebb könyve a francia forradalom története volt. Vajon miért? Mert a társadalmi haladást kívánta, s mert ennek a haladásnak az élén akkor a francia forradalmi eszme járt. Minket ugyanúgy érdekel mindaz, ami a nagy szocialista forradalomról s a Szovjetunió fejlődéséről tanúskodik. Ahogy Petőfi Bérangert kedvelte, úgy fordulunk mi a szovjet irodalom felé, amely oly ragyogó eszményeket ad a társadalmi haladás harcosainak, nem utolsósorban az ifjúságnak. Sokszor hivatkoztak már a mi ifjúságunk előtt a szovjet diákok életére. Mennyi mindent olvashatunk erről a szovjet írók könyveiben. Ott van Fagyejev regénye, az Ifjú gárda, vagy a háború utánról Trifonov Diákok című könyve. Ezekben elevenen állanak előttünk a szovjet fiatalok. És sok közös problémával találkozhatunk. j^Jem egyszer hallhatjuk ma diákoktól, hogy az iskola bevégzése után lehetőleg Budapesten, de GONDOLATOK A SZEGEDI ISKOLÁK MAGYAR—SZOVJET BARÁTSÁGI HETÉRE legalábbis valamelyik nagyobb vidéki városban kívánnak elhelyezkedni. Holott falun és a tanyákon rengeteg pedagógusra, gazdasági szakemberre, értelmiségire lenne szükség. A Szovjetunióban is találkozhatunk ilyen problémákkal. Vannak ott is olyan diákok, akik lehetőleg Moszkvába, de legalább is mondjuk Leningrádba szeretnének kerülni. A szovjet ifjúság egésze azonban helytáll ott, ahova a haza állítja őket: megmunkálják a szibériai szűzföldeket, üzemeket építenek elhagyott vidékeken, egyszóval: nem hátrálnak meg a feladatok elől sem kényelmességből, sem gyávaságból. És ebből is kell tanulnia a magyar ifjúságnak, diákoknak. Talán a legnagyobb tanulságot éppen ebből az áldozatkészségből vonhatjuk le. Mi lelkesítheti az ifjúságot ilyen mindenütt való helytállásra? A hazaszeretet. A szovjet fiatalok szeretik szocialista hazájukat és mindent megtesznek fejlődése, művelődése, gazdagodása érdekében; ez tükröződik tetteikből. Éppen ez állhat példaként a magyar fiatalok előtt — s kell is, hogy álljon — ez a hazaszeretet. Senki sem pusztán önmagáért tanul, nem azért taníttatja, neveli őt a társadalom, hanem, hogy hasznos munkása legyen. A hazaszeretet — a dolgozó nép szolgálata — kell, hogy vezesse a mi diákjainkat, fiataljainkat is minden cselekedetükben. J^mlékeznek még a szegedi fiatalok azokra a szovjet vendégekre, akik az utóbbi években itt jártak városunkban: közöttük Oszipouúra, a pedagógusra, vagy Druzin elvtársra, a tudósra. Az ő látogatásuk is a szovjet nép segítségének egyik módja volt. Tapasztalataikkal gazdagították a mi tanárainkat, tanítóinkat, szellemi életünket. Barátságunk a tíz év alatt még egy folytonos közös harc tapasztalataival és szövetségével is erősödött, és ez a békéért folytatott közös küzdelem. Minden ember előtt világos kell, hogy legyen, milyen jelentős lépéséket tett a Szovjetunió a világpolitikában azért, hogy a béke fennmaradjon. Középiskolás diákjaink nem igen emlékeznek azokra az évekre, amikor az ország a háború szennyébe süllyedt. Erről az idősebbek beszélhetnének. Ök csak elképzelik, vegy kevés élményük alapján mérlegelik, milyen nagy különbséget rejt e két szó: háború és béke. De mindnyájan egyaránt ismerhetik azt az áldozatos és szívós küzdelmet, amelyet a Szovjetunió a világ békszerető népeinek támogatásával folytat a világ békéjéért. A szovjet néppel való barátságunkat a kölcsönös segítés és együttérzés szelleme hatja át. Ennek a barátságnak a szelleme kell, hogy áthassa ifjúságunkat. Ennek a jegyében jönnek össze szakkörökön, ünnepélyeken február 21-től 27-ig városunk diákjai. A szakkörökön önálló munkájukkal bizonyítják be, mennyire foglalkoznak a szovjet nép életévele és kultúrájával. Pályázatokra írt műveikkel építik ezt a barátságot. Kiállításokat készítenek az iskolák jellegének megfelelően. Filmeket néznek végig. frontosak ezek a kis ünnepélyek, a diákok munkái. Fontosak, mert az igazi barátság a szívekben, a meggyőződésen épül. A szívekből elindulva válik tettekké. A ZenemúvészeH Szakisko'a hangversenyei A félévi beszámolók után egymást érik. a hangversenyek a Zeneművészeti Szakiskolában. Az elmúlt hét végén a kis növendékek léptek pódiumra, hogy bemutassák tudásukat. Ügyes játékuk megmutatta tanáraik lelkiismeretes munkáját. Vasárnap délután a szakiskola tanárai adtak hangversenyt. Ebben a tanévben ez volt a negyedik hangverseny, melyen a zeneirodalom nagyjait ismertetik meg növendékeikkel. A szereplő tanárok: Elfér Vera, Kutrucz Eva, Nagy Kálmánné, Papp Románná, Ékes Péter, Márffy János és Sebestyén István művészi játékkal mutatták be Mozart és Beethoven műveit, Szathmári Géza magasszínvonalú összekötő szövegével. A növendékek lelkes odaadással figyelték a műsort, mely nagymértékben bővítette zeneirodalmi ismeretkörüket. Kedden a magasabb osztályú növendékek hangversenyét hallhattuk. Sok figyelemre méltó tehetséget hozott felszínre ez a hangverseny, amelyen új színt jelentett a hárfa és az oboa szerepeltetése. De a hegedű, cselló és magánének számok is az intézet tanárainak lelkes munkáját dicsérik. Jól illeszkedett a műsorba az intézet kis létszámú, de lelkes igyekezettel szereplő leánykara, amely Palestrina, Vecchi, Kodály műveit szólaltatta meg. Holló Sándor tanár hiteles tolmácsolásában és precíz vezénylete mellett. Örömmel látnánk a kórus kibővítését, az értékes magánénekes anyaggal. Megérné! A növendék hangversenyeknek nagy nevelő értékük van, amelyen a hallgatók számot adhatnak fejlődésükről tanáraiknak, hozzátartozóiknak, a város közönségének. Ujabb ügyes kezdeményezése a szalciskola vezetőségének, hogy ezek meghallgatására városunk más-más iskoláit és intézményeit hívják meg. Ezek a színvonalas koncertek az eddiginél nagyobb látogatottságot érdemelnének. fai .» Dolgozzanak az asszonyok ma is a tíz év előtti MNDSZ-tagok harcos lelkesedésével Bensőséges ünnepség az MNDSZ fennállásának 10. évfordulóján Pénteken délután Szeged asszonyai, lányai a tanácsháza dísztermébe igyekeztek, hogy közösen megünnepeljék harcos szervezetük, a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége fennállásának 10. évfordulóját. A nagy terem díszbe öltözött. Virágok tették barátságossá az ünnepi gyűlés színhelyét. Idős, hófehér hajú asszonyok, sokgyermekes és fiatal édesanyák, leányok Találkoztak itt egymással. Megjelentek az ünnepségen az MNDSZ első harcosai is azok az asszonyok, akik már 1944-ben, közvetlenül Szeged felszabadulása után oda álltak, ahol segíteni kellett. De nagy számban jöttek el a fiatalok is, akik azóta léptek be a szervezetbe. Az érkező asszonyokat a Ruhagyár zenekara szórakoztatta. öt órakor az elnökség tagjai elfoglalták helyüket, a zenekar a magyar és a szovjet himnuszt játszotta. Hirschl Klára elvtársnő, Várnay Zseni: Előre asszonyok című versét szavalta el. Farkas Istvánné elvtársnőnek, a MNDSZ Szeged városi titkárának bevezető szavaival kezdődött meg az ünnepi nagygyűlés. Ezután Nagy Károlyné elvtársnő, az MNDSZ Csongrádmegyei Titkárságának elnöke emelkedett szólásra. Hagy Károlyné elvlársnő ünnepi beszéde — Kedves asszonyok! — kezdte meg ünnepi beszédét Nagy elvtársnő. — Ma összeültünk, hogy megemlékezzünk a Magyar Nók Demokratikus Szövetsége megalakulásánalt 10 éves évfordulójáról; hogy megemlékezzünk azokról az asszonyokról, akik fáradságot nem ismerve, dolgoztak, harcoltak a szervezet megalakulásáért, megszilárdításáért; hogy köszönetet mondjunk pártunknak a sok segítségért. Nagy elvtársnő ezután beszédében kitért a forradalom előtti és utáni orosz nőmozgalomra, a magyar asszonyok múltbeli harcaira, majd rátért a felszabadulás utáni helyzetre, amelyben az MNDSZ megalakult. — A Magyar Nők Demokratikus Szövetsége — mondotta — kezdettől fogva beállt az új élet építőinek soraiba. Szükség volt az MNDSZ-re, szükség volt egy olyan szervezetre, amely képes az országon belül összefogni a dolgozó nők harcát, képes arra, hogy ha kell a nők nagy többségét mozgósítani tudja egy közös feladat megoldására. — Közvetlen a felszabadulás után — folytatta Nagy elvtárs nő — az MNDSZ első sorban az anyák és gyermekek szociális helyzetének megjavításáért dolgozott. Szeged váras asszonyai is példát mutattak. Megértették az új idők szavát és fáradságot nem ismerve segítettek az iskolák meszelésében, székeket, padokat, tüzelőt vittek az iskolákba, hogy a tanítás meginduljon, hogy gyermekeik második otthonát széppé tegyék. — A szegedi asszonyok a kisgyermekekről is gondoskodtak. Mindenki ismeri az akkori élelmezési nehézségeket. A móravárcsi MNDSZ asszonyok vállalták, ők maguk elszállítják a tejet a móravárosi zöldkereszthfcz és ott ki is osztják a kisgyermekes anyák között. A móravárosi asszonyok munkájának egyik legszebb eredménye útján. volt, amikor kultúrműsort rendeztek, s az 1300 forint bevételből 12 vándor babakelengyét készítettek. — Az MNDSZ segített az egészségügyi hálózat megjavításában is. 1947-ben vándorautók indultak el a fővárosból az ország községeibe, tanyavilágába; tápszert, babakelengyét, orvosságot, orvosi segítséget vittek le a falvakba. Szegedről is járták az asszonyok a környező községeket, a vándorautóval. Ebből a munkából lelkesen kivette részét Kavalecz Istvánné, Danj Jánosné, Dominkó Júlia és még sokan mások. Nagy Károlyné ezután rámutatott, hogyan valósult meg a nők egyenjogúsága a felszabadulás után. Az üzemekben — mondotta — az asszonyok egyenlő munkáért, egyenlő bért kaptak. A parasztaszszonyok éppenúgy kaptak a iöldosztás idején földet, mint a férfiak. A munkásasszonyok százai kerültek társadalmi életünk vezető helyeire. A Szegedi Kenderfonógyár igazgatója Nagygyörgy Mária eivtársnő; Vigh Istvánné az Újszegedi Kenderfonógyár munteósnője: országgyűlési képviselő; Baricz Károlyné tanítónő volt és ma a szakérettségis iskola igazgatója. — Az MNDSZ-nek — folytatta az előadó — továbbra is az a feladata, hogy a dolgozó nők problémáival foglalkozzék, törődjék azok megoldásával. Mai öszejövetelünk adjon lendületet a szegedi asszonyoknak további még lelkesebb munkához. Az új asszonyok, az új tagok tanuljanak meg oiyan lelkesen társadalmi munkát végezni mint az 1945-ös asszonyok, akik fáradságot nem ismerve dolgoztak azért, hogy Szeged városában megalakuljon az MNDSZ. — A fiatalok tanulják el nz idősebbek régen jól bevált módszereit, forrjanak eggyé, kéz a kézben végezzenek munkát az MNDSZben. Ezt várja tőlünk pártunk, ezzel segítjük a nemzeti összefogás megteremtését. Ezzel járulunk hozzá továbbra is a béke megvédésének ügyéhez — fejezte be ünnepi beszédét Nagy Károlyné elvtársnő. Az ünnepi beszéd után Juhász Istvánné elvtársnő, Baricz Károlyné "Tíz év krónikája* című versét olvasta fel. A vers írója Szeged asszonyainak nehéz munkáját örökítette meg. A párt-végrehajtóbizottság üdvözlete Majd Vereska András elvtárs, az MDP Városi Végrehajtóbizottsága nevében üdvözölte a gyűlés résztvevőit. Az MNDSZ feladatáról a következőket mondta: — Az MNDSZ-mek komoly feladata van abban, hogy a párt politikájának végrehajtására minden erejével mozgósítsa tagságát és azokat is, akik még a szervezeten kívül állnak. Tevékenységében elsősorban a munkásasszonyokra és leányokra támaszkodjék; de tömegbefolyását terjessze ki jobban az értelmiségi, kispolgári és különösen a parasztasszonyok rétegeire. — Még szélesebb körben tudatosítani kell azt az elvet, hogy a párt in ép jóiét emelésére irányuló politikájának megvalósítása a termelékenység emelésétől, az önköltség csökkentésétől, a minőség javításától, az anyaggal való fokozottabb takarékosságtól függ. Enél- | vözolte Szeged asszonyait és az öt kül életszínvonalat emelni nem I legjobban dolgozó alapszervezetnek lehet. Tehát tőlünk, a dolgozóktól dicsérő oklevelet nyújtott át. függ, hogy milyen ütemben haladunk az életszínvonal emelésének Az ünnepi gyűlés Farkas Istvánné elvtársnő végszavával ért véget. — További feladata az MNDSZnek, hogy mozgósítsa meglévő szervezeteit, újabb százakat, ezreket vonjon be a nőmozgalomba. Még fokozottabban elő kell segíteni a békemozgalom széleskörű kibontakozását abban a tudatban, hogy a magyar nép elszánt, harcos bekeakarata, együtt haladva a nagy szovjet nép, a világ békeszerető népeinek harcos kiállásával a béke mellett le tudja fogni a háborúra spekuláló, gyilkos imperializmus kezét. Farkas Istvánné elvtársnő ezután emlékérmet nyújtott át az 1945. óta az MNDSZ-ben dolgozó asszonyoknak, a jól dolgozó vezetőségi tagoknak, pedagógusoknak, titkároknak, szülői munkaközösségek elnökeinek és az aktíváknak. Gaál Ferencné, az MNDSZ országos titkárságának nevében üdÜlést tartott a megyei tanács Csütörtökön délelőtt Hódmezővásárhelyen rendes ülést tartott a megyei tanács. A tanácsülés foglalkozott. a hároméves mezőgazdasági terv megvalósítása első évének eredményeivel és város- és községgazdálkodási problémákat lárgyalt- Az ülésen a mezőgazdasági lerv végrehajtásáról Papp István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnökhelyettese számolt be. Papp elvtárs bevezetőben számos tényt sorolt fel, amelyek Igazolják, hogy a megye dolgozó parasztságának termelési kedve egyre növekszik. Ismertet le azokat a számoka t, melyek bizonyítják, hogy javult a föld megmunkálása. Ezután a rizstermeszt és ró'1 és a gabonatermelésről volt szó. A gabonatermesztésben a megyében gyenge eredményeket ériünk el. Ehhez hozzájárult az 1953. évi kedvezőtlen ősz és a nem megfelelő agrotechnika. A megyei tanács célkitűzése: a termelőszövetkezetek gabonavetésük 20 százalékán vetőmagot termeljenek. hogy négy évenként felfrissíthető lehessen Csongrád megyében a kenyérgabona vetőmag. Beszélt ezután a beszámoló a iakarmánytermelés helyzetéről, az állattenyésztési eredményekről és j feladatokról, majd az ipari növények termelésével foglalkozott. A beszámoló utáni viIában felszólalt Lövő Ferenc elvtárs is, a Csongrád Megyei Pártbizottság másodtitkára. A gabonatermelés nemzetgazdasági jelentőségéről beszélt ég hangsúlyozla. hogy Csöng- í rád megye az ország fő gabonatermelő megyéinek egyikek a rnegyé* ben mégsem fordítanak sokan erre elég figyelmet. — A legfontosabb feladat most — hangsúlyozta Lövő elvtárs —, hogy a tavaszi búza vetcscvel teljesítsük a kenyérgabona vetéstervben mutatkozó lemaradásunkat. Az ősszel elkövetelt mulasztást teljes egészében pótolni már nem lehet, azonban az őszj gabona ápolásával még jelentősen befolyásolhatjuk a termésátlagot. Hangsúlyozta: a gabonatermelésről szóló minisztertanácsi határozatot végre kell hajtani ég fel kell lépni azok ellen, akik a tavaszi búza vetéstervének nem teljesítésével az ország kenyérellálását zavarni akarják. Ezután javasolta a megyei tanácsnak: kérje fel az MNDSZ-t, hogy i i indítson az asszonyok között széleskörű mozgalmat a baromfitenyésztés fejlesztése érdekében. A következő felszólaló. Nagy Sándor (Ásotthalom) a szegedi járás homokos területein meginduló nagyarányú szőlőtelepítésről beszélt, majd Farkas Sándor (Sándorfalva) a nyári ülletésű burgonya eredményes termesztéséről szólott. Több hozzászólás után Papp István válaszolt a kérdésekre, majd megkezdődött a második napirendi ponj, tárgyalása. A napirendi pont előadója Török István elvtárs, a megyei tanács vb elnökhelyeitese voll. Török elvtárs bevezetőül ismerte-lo a város- és községgazdálkodási munka eredményeit, majd a többi között aaoiréj « tervekről beszélt, amelyek a lakásgondok enyhítését kívánják szolgálni. Az elmúlt évben mintegy hétmilliót fordítottak lakások felújítására. Az idei terv az. hogy mintegy másfélmilliós költséggel 29 új lakást építenek. Ezután Török elvtárs a megye vízellátásának megjavításáról beszélt. A napirendi ponthoz számosan hozzászóltak. Felszólalt a többi között Horváth Ferenc (Kistelek), dr. Szécsi Antal püspöki helynök, (Szeged), Márta János (Tápé), valamint Lövő Ferenc elvtárs is. Lövő elvtárs arról szólott, hogy a tanácstagoknak példát kell mutatniok városaik, községeik építményeinek, létesítményeinek megbecsülésében. — Vasárnap délután 5 órakor műsoros délután tart a Juhász Gyula általános iskola szülői munkaközössége a Szakérettségis Kollégium nagytermében (Április 4 útja 1. szám). — Puccini: Bohémélet című operája kerül előadásra a római operától mikrobarázdás hanglemezről a Központi Egyetem aulájában vasárnap este 6 órai kezdettel. Bevezetőt mond Kertész Lajos egyetemi karnagy. — A Közlekedés- és Közlekedésépítéstudományi Egyesület rendezésében Ottrok László MÁV műszaki főtanácsos tart előadást az MTESZ előadótermében 21-én, hétfőn délután 5 órai kezdettel »Encgiafogyasztásunk és energiagazdálkodásunk helyes módszerei az önköltség szempontjából* címmel