Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-19 / 42. szám

Világ proletárjai egyesüljetek! AZ MDP CSONGRÁDMEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XI. ÉVFOLYAM, 42. SZÁM SZOMBAT, 1955 FEBRUÁR 19. | ARA: 50 FILLÉR MAI SZAMUNKBÓL: VASUTAS ÉS PARASZT DOLGOZÓK BÉKETALALKOZÖJA ALSÓVÁROSON (3. oldal) ÉLÜZEMAVATÓ ÜNNEPSÉGET TARTOTTAK A SZEGEDI ECSETGYAR DOLGOZOl (3. oldal) AZ MNDSZ MEGALAKULÁSA 10. ÉVFORDULÓJÁNAK ÜNNEPLÉSE SZEGEDEN (2. oldal) A VILÁG KÖZVÉLEMÉNYE TISZTÁN LATJA, HOGY A PÁRIZSI EGYEZMÉNYEK NEM FELELNEK MEG A NYUGATNÉMET LAKOSSÁG AKARATÁNAK (2. oldal) r Mindennapi kenyerünk A tavasz első szellője, enyhe fuvallata besurrant a szegedi tájra is. öszi vetéseink mutogatják magukat, szépen fejlődtek, jól teleltek. . , , Régen a szegedi parasztemberek is hozza voltai; szokva, hogy búzájukat, őszi kalászosaikat legalább két hónapig vastag hótakaró védte a zord időjárástól, fagyoktól. Az idén kevés hó esett, de bőségesen volt eső, nem voltak nagy hidegek, s amit a hosszú őszön elvetettünk, kikelt, jól megerősödött; s ez magában hordja a jó termés ígéretét. Jól esik végigsimogatni tekintetünkkel a széles szegedi határ zöldelő búzatábláit, látni, hogy az ember és a gép öszi munkája nyomán sarjad, ébred az élet, ott, ahol az ősszel földbe tették a magot. < l"i I" IMMTU A Minisztertanács tavaszi búza vetéséről hozott határozata azonban arra figyelmezteti a szegedi és a környékbeli dolgozó parasztokat is, hogy az őszi kenyérgabona vetésterveket ők sem teljesítették maradék nélkül. Városunk mintegy 200 hold őszi búzavetéssel adós államunknak s munkásosztályunknak. Adós azoknak a dolgozó embereknek, akik mindennap gyárainkból a szövetek métereinek, mezőgazdasági szerszámoknak, gépeknek ezreit küldik a falura, hogy könnyebbé, boldogabbá tegyék falusi szövetségeseik munkáját, életét. Ezt a hiányzó 200 hold őszi vetést most tavaszi búzával kell pótolni. A paraszti becsület sem engedheti meg, hogy ez az adósság kiegyenlítetlenül maradjon. A legközelebbi szárazabb napokon a többezer hold őszi vetés után ezt a hiányzó kétszáz holdat is be kell vetni, Az utóbbi két évben pártunk és kormányunk jelentős intézkedésekkel segítette a mezőgazdaságot — a szegedi parasztságot is. A különböző párt- és kormányhatározatok intézkedtek arról, hogy több gépet, műtrágyát s egyebet bocsássanak a parasztság rendelkezésére, hogy még több tudományos és technikai segítséget kapjanak a termelőszövetkezetek. Leszállították a gépállomást díjakat, a nagyobb szabadpiaci értékesítési lehetőségek biztosításával, a beadási kötelezettség csökkentésével növelték városunk dolgozó parasztjainak termelési kedvét is. Erre a sokoldalú támogatásra, szerető gondoskodásra a búza és többi tavaszi vetésterveink maradéktalan teljesítésével válaszolhatunk legjobban. Ezzel jelentős mértékben elősegíthetjük a kormányprogram további megvalósulását, melynek célja: az egész nép életszínvonalának szakadatlan növelése. A tavaszi búza és a többi tavaszi kalászosok, árpa, zab és egyebek időben való elvetése mellett most nagyon fontos dolog az is, hogy az ősszel bevetett búzatábláinkat még a tavasz beállta előtt rendbehozzuk, fejtrágyázzuk, fogasoljuk vagy ahol szükség van erre, hengerezzük. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló kormányhatározat már az elmúlt évben is 7100 vagonnal több műtrágyát biztosított az állami gazdaságoknak, termelőszövetkezetetaiek és a dolgozó parasztoknak, mint még 1953-ban. Az idén még többre számíthatunk. Minden becsületes szegedi gazdának, tsz-nek jól fel kell használni államunknak s munkásosztályunknak ezt a nagy segítségét. Minden parasztgazdának gyökeresen szakítani kell azzal a régi, maradi elmélettel, melyet még ma is többen igen gyakran hangoztatna »Az apám sem fejtrágyázott, nem fogasolt, nem hengerezett tavasszal s mégis termett annyi, amenynyire éppen szükségünk volt*. A jószág is megél, eltengődik a gyenge takarmányon, de jó, kiadós takarmányozással meg is hízik. Többet nyom, nagyobb az értéke. így van ez a búzával is. Gyengébb talajban is megterem éppenséggel. Jó idő esetén fejtrágyázás nélkül is meghaladja holdankint a 7—8 mázsát, de jól kezelt talajban, szakszerű fogasolás. fejtrágyázás után nyugodtan várhat a szegedi gazda 10—12, sőt még több mázsás termést is. Kószó János mihályteleki dolgozó paraszt minden évben jó időben elvégzi ezt a munkát, s tavaly is, nem egészen két hold földön 24 mázsa búzája termett. Mint látjuk, igen szembetűnő a különbség. A néhány kocsi istállótrágya és az a pár mázsa műtrágya értékének a kétszeresénél is többet fizet vissza a szorgalmas gazdának. > , i Dolgozó népünk a parasztságtól ma már nemcsak azt várja el. hogy maradéktalanul teljesítsék a vetésterveket, hanem azt is, hogy a különböző segítséget felhasználva szakadatlanul munkálkodjanak a terméseredmények emelésén. Ebben a harcban a vezető szerep természetesen a tsz-eké. Nagy tábláikon lehetővé válik a mezőgazdasági tudományos kutatómunka eredményeinek alkalmazása, a jobb gépi talajmunka. A szegedi és a környékbeli termelőszövetkezetek bizonyos mértékig éltek is már ezekkel a lehetőségekkel. Városunkban már a múlt évben is néhány termelőszövetkezetnél egy-két mázsával több volt a búzatermés, mint az egyéni földeken. Helyenként elértek már 14—16, sőt 18 mázsás termést is. Ezek a jó eredmények azonban még korántsem valtak általánosak. A tsz-ek feladata az új termelési évben, hogy a lehető legszélesebb mértékben általánosítsák a magas búzatermés eredményeket. De feladatuk ez az egyéni gazdáknak is. Csak így teljesíthetik a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló Határozatnak azt a részét, mely előírja, hogy »a növénytermelésen belül meg kell szüntetni a kenyérgabona háttérbe szorítását, növelni kell a kenyérgabona vetésterületét és terméseredményeit*. A szegedi parasztgazda életében a búza mindig több volt egyszerű árucikknél. A búza a magyar ember s a szegediek gondolkodásában is mindig az életet jelentette. Búza, kenyér nélkül elképzelhetetlen az élet. Mi pedig a jelenleginél még jobbat akarunk. Tehát egyebek mellett még több kenyérgabonára van szükségünk. Az őszi mulasztások pótlásáért nagy felelősséggel tartoznak a városi és a kerületi tanácsok is. Szigorúan ellenőrizniük kell, hogy elvetette-e minden termelő az előirányzott kenyérgabonát. Emellett nyújtsanak kellő segítséget az őszi kalászosok fejtrágyázásához, rendbehozásához. Ebben a nagy munkában vegyenek részt a területi pártszervezetek kommunistái is. Minden dolgozó parasztnak meg kell magyarázniok, hogy a vetésterveket az ország és a város szükségleteinek megfelelően állapították meg. Ez a kötelesség együtt jár a föld birtoklási jogával, s a földművelő foglalkozásból ered s a dolgozó parasztság szövetségesével, a munkásosztállyal együtt felelős az egész nemzet jólétéért. Csépi József A FELSZABADULÁSI VERSENY SIKERÉÉRT Egy takarékos ember „titka" HA A SZEGEDI DÉMA Cipőgyárban azt tudakolja az ember, hogy az anyagtakarékosságban a munkások közül kik érnek el jó eredményt, akkor a legelsők között Mészáros István nevét említik. S előkerülnek a kimutatások, amelyek alapján közlik: Mészáros István februárban eddig 50 kiló 34 deka kruppon talpat takarított meg. Mennyiségi termelése 139 százalék, itt is túlszárnyalta a nagy évfordulóra tett felajánlását. Naponta általában terven felül mintegy 200 kruppon talpat vág ki csákózó gépével. Ne gondolja senki, hogy Mészáros István azért ér el olyan szép eredményeket a talppal való takarékosságban, mert laza az anyagnorma. A „titok" nyitja egészen más. Induljunk el, keressük meg ... GÉPE MELLETT ÁLL a magas termetű Mészáros István. Kimért mozdulatokkal igazítja a vágósablont a kruppontalp táblára. Megfigyelhető, mérnöki pontossággal illeszti a sablont. Kérdezzük és felel. Több mint három évtizede dolgozik a szakmában, ismeri minden fortélyát. A Démában 1946 óta munkálkodik, s hosszú évek óta az a gép az övé, amely mellett most is áll. . • > — Hogyan születik az anyagtakarékosság? Képünkön: Mészáros István munka közben a csákózó gépnél Pár szóval felel erre kezdetben, de aztán közlékeny lesz, s mutatja is, hogyan bánik ő a géppel, a vágósablonnal. — Jól beosztva, gondosan kell rakni a vágósablont. Ez nagyon fontos. Ha az ember ésszel csinálja a munkát, akkor halad. Nagy érték a kruppon talp, s ez mindig az eszemben jár. Kár minden veszendőbe ment dekáért. Ami talpat én megtakarítok, tudom, ahhoz hozzájárulás, hogy több legyen a cipő. Mert szükség van rá. Most egy új kruppontalp tábláért megy, az előbbit felszabta. Aztán döng a csákózógép. Közben egy villanásnyit gondolkozik kezelője, hogy a vágósablont a leghelyesebben illessze a talpra. S beszél tovább. Megtudni, hogy szenvedélye az anyagtakarékosság. — örülök annak, ha sikerül anyagot megtakarítani — mondja. — örül ennek a vállalat vezetősége is nagyon, de nálarrl aztán senki jobban. — Mi szükséges még az anyagtakarékossághoz? — kérdezzük. Kis gondolkodás után válaszol: — A legfontosabb, hogy akarjon az ember. Aztán a gépet is rendben kell tartani. Ha gondozzák, meghálálja. Volt egy idő, amikor ezen a gépen más is dolgozott. Bizony észre vette a gép is ezt. Ha én álltam mellé, legalább egy fél óra kellett, mire megismert: na, én vagyok, — és mosolyog. — Most már csak én bánok vele és jó barátok vagyunk. AZ ANYAGTAKARÉKOSSÁGBAN elért szép eredményekért anyagiakban is kifejezésre jut a megbecsülés Mészáros István iránt. Ezt mondja erről: „Nem csak a pénzért takarékoskodom. Higyjék el, nem volna szivem kárt csinálni, vagy elszalasztani egy lehetőséget is a takarékosságra". - Röviden ez hát ember „titka". (m. s.) egy takarékos Munka az élüzem Hordó javítóban Élüzem lett a Szegedi Hordójaviló. Van ilyen vállalata is városunknak, bár kevesen tudnak róla. A kis üzem talán Szeged legkisebb állami vállalata, a Felhő utca 8. slzám alatt működik. Húsz munkás dolgozik csupán az üzemben. Hordót javítanak, dézsát és vödröt készítenek. Gyártmányaik messze földön híresekA vállalat fennállása óta — 2 éve — reklamációt nem kapott, tehát gyártmányuk minősége elismert. £s tegyük hozzá még azt is, hogy a vállalat selejtmeratesen dolgozik. öt hektós rossz hordókból négy hektósakat készítenek. Megesik az is, hogy két nagyon hibás hordóból készül el egy, 8—10 új donga felhasználásával. A Szegedi Konzervgyárban találóan jegyezték meg: „A Hordójavító az a vállalat, ahol a selejtből ig új árut készítenek". Ennek igazságát bizonyítja, hogy az egy főre cső termelési érték az elmúlt év utolsó negyedében 17.8 százalékkal növekedett, s az előirányzott önköltséget 13 százalékkal csökkentették. Régóta jól dolgozik tehát már ez a vállalat, mégis csak 119.1 százalékos tervteljesítés után kapták meg a büszke címet: élüzem. A Szegedi Hordójavító Vállalatnál a felszabadulási verseny Során is kiváló eredmények szüléitek. Januári tervüket 113.5 százalékra teljesítették. Még az elmúlt év decemberében vállalták, amikor csatlakoztak az R. M. Művek felhívásához, hogy negyedéves tervüket három hónappal hamarabb fejezik be. Most azt mondhatjuk, többre képes ez az üzem, hisz ma, február 19-én öt nappal előbb vannak, tehát február 24-ére teljesítik esedékes tervüket. Az üzem vezetője, Kiss József és Orosz József művezető is bizakodva beszél. Szavukból érződik, hogy az első negyedévben ismét „élüzem" szeretnének lenni. A dolgozók ezt nyíltan ki is mondják: három napi túlteljesítést vállaltunk, de legalább háromszor annyit teljesítünk. Hadd említsük még meg azt is: Szegednek többet kellene törődni ezzel az üzemmel, hisz gyártmányaik, a káposztás dézsák, vizes vödrök, permetező és konzerves hordók, a boroshordók mind fontosak. Teljesítik adott szavukaf Németh Júlia fiatal lány, mindössze 16 esztendős. Szorgalmas és munkáját becsületesen végzi a Szegedi Gyufagyárban. A felszabadulási verseny során megígérte, hogy 106 százalékot ér el. Németh Júlia is tudja, az ígéret szép szó, de ha megtartják úgy jó. Vállalását túlszárnyalva, a legutóbbi értékeléskor 113 százalék volt teljesítménye. Nem könnyű munka a paprika-hasogatás. Érteni is kell hozzá. A paprikahasogatók is hozzá adják a maguk munkáját ahhoz, hogy jó paprikaőrlemény készüljön. A Szegedi Paprikafeldolgozó Vállalat egyik élenjáró paprika-hasogatója Kovács Erzsébet. A nagy évfordulóra készülve február első dekádjában 177 százalékot ért el. I.iebmann Béla felvételei