Délmagyarország, 1955. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-17 / 40. szám

CSÜTÖRTÖK, 1955 FEBRUÁR 17. OÉLMRGYORORSZflG KÉSZÜL a TEXTIL A A Szegedi I. sz. Téglagyárban készül a tégla. Az agyagot a csillékbe rakják, s továbbítják a présházba A présházban a présből fut az agyagszalag, s az automata vágóasztal megfelelő nagyságúra szabja. A téglagyáriak a felszabadulási verseny keretében napi tervükön felül 5—6 ezer téglát készítenek. Képünkön: Matuszka Sándor a vágóasztalról szedi a téglát, mögötte Juhász György fiatal munkás áll A tégla a múszárítóba kerül. Képünkön: Bertus Mária és Farkas Mária munka közben a műszárítóban Asszonyok a termelőszövetkezetben Az MNDSZ Szeged járási elnöksége megvizsgálta, hogy a járás területén hogyan segítették az aszszonyok eddig a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló párt- és kormányhatározat megvalósítását! Az asszonyok fáradhatatlanul dolgoztak és különösen a termelőszövetkezeteken belül értek el kiváló eredményeket. Az elmúlt évben igen sokan csallakoztak a 200 munkaegység-mozgalomhoz, közü1 ük 130-an egész évben nem 200, hanem ennél jóval több munkaegységet teljesítetlek. Ezek az asszonyok díszoklevelet kaptak az MNDSZ országos központjától. Az asszonyok megértetlék azt. hogyha löbbet és jobbat terúielnek. a jövedelmük emelkedik, nagyobb lesz a részesedés ég könnyebbé válik megélhetésük. Ennek alapján a kiskundorozsmai József Attila Termelőszövetkezetbe például 24 asszony teljesített 200-nál több munkaegységet az elmúlt esztendőben. Az asszonyok az állattenyésztés fejlesztését is segítik. Az állattenyésztésben sok-sok asszony dolgozik. A domaszékl Rákóczi Termelőszövelkezeiben férjétől elvált Pa" kai Etelka 4 családos anya 23 tehenet gondoz és az elmúlt évben 1592 munkaegységet szerzett- Agócsi Jánosné, a csorvai Kiss Imre Termelőszövetkezolben juhász. Elérte, sőt meg is haladia a 300 munkaegységet. Császár Jánosné, a móraha'mi Uj Világ Termelőszövetkezet tehenészetében dolgozik és tavaly köze] 400 munkaegység értéket dolgozott. A termelőszövelkezetek élenjáró asszonyai ebben az évben is úgy akarnak dolgozni, mint tavaly. A Nemzetközi Nőnap, március 8-a tiszteletére vállalást tet'.ek: csatlakozlak a 200 munkaegység-mozgalomhoz és egymást versenyre hívták. Áz állattenyésztés helyzete és feladatai a szegedi termelőszövetkezetekben Munkában a hajójavítók A MAHART tápéi leiepén lelkesen. szorgalmasan végzik a hajók javítását a felszabadulási versenyben. Kiemelkedő eredményt ért el a fiatal Terhes József sztahanovista és brigádja. A brigádvezető tapasztalatát szívesen adja át- A brigád átlagteljesítménye 129 százalék. Nem ijednek meg az idő viszontagságaitól és leküzdik a nehézségeket. A Nádor-kotróhajó kijavításának határideje május 1. A Terhes-brigád váltotta — tc'jesítt 's — a hajó hat nappal előbb való k ; <ví!ását. Folyik a javítása a Rákosi Mátyás gőzhajónak is. Nem könnyű mnnka a hajó fehérre való festése, valamint ezt megelőzően a mintegy 000 négyzetméter régebbi hajófeslék leégelése. A régebbi festés leégetése már megiöríént. A hajófestők brigádvezetője Tarnai Péter. Azon vannak, hogy a hajó festését a határidő előtt végezzék el. Ez meg is lesz, ha festékben nem lesz hiány. Januárban a Tápéi Hajójavító tervét 113 százalékra teljesítette. A dolgozók mindent elkövetnek, hogy ezt az eredményüket továbbra is tartani tudják. Erdei Károly Régi írásokból, könyvekből tudjuk, de az idősebbek még maguk is emlékeznek rá: Szeged és vidéke hosszú évtizedeken, századokon át az ország, de leginkább Ausztria, Németország egyik legnagyobb » zsíros bödönje*, -tejeskannája*, -húscsarnoka* volt. Kiskunság száz kövér gulyája, melyekről Petőfi Sándor az -Alföld* című versében is megemlékezik, az ország, s elsősorban a szegedi állattenyésztő emberek büszkesége volt. A városhoz tartozó nagykiterjedésű pusztákon, melyek a kiskunhalasi, jászszentlászlói, s a szentesi határokig nyúltak, tízezer számra legelésztek nyáron át a barmok. Csak akkor még az volt a baj — amin népünk nagyjai is sokat keseregtek —, hogy a dús hasznot, a gazdag jövedelmet nem a szegedi szegénynép, hanem a Babarczyak, Kárászok, Palaviciniek és efélék tették zsebre. A kiskunsági pusztaságok a méneseikkel, gulyájukkal együtt már csak a feljegyzések sárguló topjain élnek. Aféle rideg állattenyésztési módszer volt ez, ahol csak leginkább a mennyiség számított, s nem tudták az állatok hasznát, a jószágtartás által biztosított lehetőségeket úgy kihasználni, mint ma. Ma tíz éve, hogy a megvalósulás 'ltjára térhetett nagy költőink, íróink álma. Ahogy ők is szerették volna, most már a magyar, benne a szegedi föld kincsei sem az urak zsebét, a bécsi császárok, cívisek és más idegen hódítók bendőjét hizlalják, hanem az egyszerű emberek életének jobbátételét szolgálják. A régi szegedi, csengelei, szőregi pusztákat felosztották. A jó élőföldek ma már nemcsak füvet, hanem acélos búzát, kukoricát, soksok takarmányt, lucernát, zabot, árpát, répát teremnek. Szeged állattenyésztési múltjának felelevenítésében, nagyszerű jövőjének megvalósításában nagyüzemi adottságainknál fogva a termelőszövetkezeteké a jövő. Az Alkotmányé. a Dózsáé, az Üj Életé és a többieké. Nekik jutott szocialista építésünkben az a feladat, hogy városunkat a hús, zsfr, tej kimeríthetetlen éléskamrájává tegyék. Nem könnyű feladat ez, de pártunk szüntelen segítségével megvalósítható. Az egykori pásztoremberekrek személyileg nem sok közük volt a rájuk bízott állatokhoz, mert nem voltak az övék. De ha egy elhullott közülük, mintha a szívükről szakadt volna. Meg is könnyezték a felfúvódott, vagy ellés köziben elpusztult tehenet, vagy más jószágot. Szép számmal vannak ma is a tsz-tagok és egyéni gazdák között ilyen emberek. De még sokkal többre van szükség! Ezért kell ostoroznunk minden kisebb, nagyobb hibát, melyet manapság még gyakran elkövetünk állatenyésztésünkben. Az elmúlt háború alatt városunk állatállománya is csaknem teljesen elpusztult. De ma már újra népesek a szegedi parasztgazdaságok udvarai. Az utóbbi években a szegedi termelőszövetkezetek is szép jószágállományra tettek szert. Jelenleg már nem is annyira a törzsállatok hiányáról, mint a nagyobb mértékben való ésszerű, gazdaságosabb szaporításról, tartásról beszélhetünk. Mi a helyzet ezzel kapcsolatban? Tekintsünk szét először is ságváritelepi Táncsics TSZ jószágjai között. A nagy szakszerűséggel megépített sertésfiaztatóban húsz szép yorkshirei és berkshirei anyakoca röfög. Egytől egyik nagytestű, jó kondíciójú, hizlalásra és szaporításra egyaránt kiválóan alkalmas jószágok. A malacaikról, ha nem tudnánk mepnyi idősek, háromnégy hónaposakra becsülnénk őket. A szaporulatot azóta már eladták. Általában 800 forintért ment párja. A piacon nagyon kapósak voltak. Kívülről úgy látszik, rendben van és jól megy itt minden. Hiszen a húsz koca nem egészen félév alatt jóval több, mint 30 ezer forintot jövedelmezett. Szép ez, de mégis kevés. Kis híján ennek a kétszerese is lehetett volna a jövedelem! Több mint 60 kismalac közvetlenül a születés után elhullott, méghozzá nem is annyira a gondozó, mint a vezetőség hibájáLiebmann Béla felvételei A Haladás TSZ Ióápnlóinak büszkesége a hároméves sajátnevelésű Csillag csikó ból. Az elhullást ugyanis többen azzal magyarázzák, hogy téli időben száraz takarmányon vannak a kocák, kevés a tej. A valóság azonban az, hogy a különböző időben fialó sertések malacai összejártak, s a gyenge, egy-két napos kismala- j cokat elverték a szopásról az erősebbek. Az a malac, amelyik a születés után kétszer éhenmarad. harmadszor már elpusztul. Sokkal több szeretet, megbecsülés kell a munka iránt! S akkor a haszon is jóval nagyobb lesz. Hogy mennyire igy van ez, Cserjési János bácsinak, a Haladás TS7- sertésgondozójának a példája mutatja legjobban. Az ő kocái sokkal kisebbek és gyengébbele is, mint a Táncsics TSZ-é. mégis 8—10, sőt 11 malacot nevelnek fel elhullás nélkül. Itt nem járnak össze a malacok. Gondozójuk munkaegységei mellett magas prémiumra számíthat. A Táncsics TSZ-éhez hasonló kisebb, nagyobb hibák megtalálhatók más szövetkezetekben is. Az Új Élet TSZ-ben sem fordítanak kellő gondot a sertésállományra. A múlt évben is csak két-hárcm malacot neveltek fel kocánként egvegy fialás után. Hacsak 300 darab malacot menthetnének meg tsz-eink évente az elhullástól, ez is legalább 30 család hús- és zsírellátását biztosítaná. Mi a helyzet városunk szarvasmarha-állományával? Az utóbbi években tehénállományunk is sokat gyarapodott. A háború előtti színvonalhoz viszonyítva azonban még nem túlnagy az előrehaladás. Meg kell gyorsítanunk ezt a fejlődést. Szövetkezeteinknek és az egyéni gazdáknak is sokkal jobb munkát kell végezni ahhoz, hogy tovább növelhessük városunk szarvasmarha-tenyésztésének régi nagy múltját. A legtöbb hiba a takarmányozásnál fordul elő. Ezzel csak párosul a pontatlan gondozás, a nem azonos időben való etetés, fejés és itatás. Ahol egv kicsit is törődnek azzal, hogy ilyen hibák ne forduljanak elő, a jó eredmény máris megmutatkozik. Szécsi Imre, a Táncsics TSZ tehenésze az egyik tehéntől napi 16 liter teiet fei. Az istállóátlaga 8 liter. Szécsi Imre gondolkodni kezdett: ha ez az egy tehén ennyi hasznot képes adni akkor bizonyosan más módszerekkel a többiek tejhozamát is lehetne emelni. Most már a siló- és a szálastakarmány mellé néhány kiló abrakot is kapnak a fejőstehenek. A fejési átlag máris tovább emelkedik. Most még csak az kell, hogy a vezetőség még több segítséget nyújtson a tehenészek munkájához. Segítsék elő a különböző takarmány felhasználási kísérleteket. Még jobban ki kell ismerni állataikat s az újabb eredmények számukra ik meglepőek lesznek. A Felszabadulás TSZ-ben is nagyon elhanyagolják a szarvasmarhák takarmányozását. A jebbminőségű szénát, lucernát leginkább csak a lovaknak tartogatják, pedig van belőle bőven, jutna a teheneknek is. Az abraktakarmányról azt mondják, drága, pedig minden jó gazda tudja, hogy az a takarmány a drága, amelyiket nem adnak oda a jószágnak. Szakemberek véleménye, hogy minden kiló abrakból két liter tejet lehet kihozni. Az abrak kilója átlag három forint, a két liter tejé pedig hat forint. A haszon a befektetésnek így a kétszerese lenne. Szövetkezeteink az utóbbi időben a nagyobb erőket leginkább a növénytermelésre, s a kertészeti munkákra fordították. A növénytermelés mellett nagyon elmaradt az állattenyésztés. Pedig minden üzemág csak akkor lehet igazán jövedelmező, ha a tsz-nek szép, gazdag jószágállománya van. Ezt a mulasztást a legtöbb helyen most már kezdik felismerni. Jó tapasztalatok vannak az Újszegedi Haladás TSZben. ahol a sertések és a szarvasmarhák mellett már gondot fordítanak a lóállományra is. Egyik képünkön a tsz egyik hároméves sa* ját nevelésű kancacsikóját láthatjuk. Olyan állat ez. mellyel nem sok egyéni gazda dicsekedhet. A Haladás TSZ lóápolói már jól tudják: a lóállományból nemcsak úgy lehet jó hasznot meríteni, hogy fuvaroznak velük, hanem szén csikókat is nevelnek, melyek növelik a szövetkezet hírnevét és gazdagságát is. Sokkal nagyobb szeretettel és hozzáértéssel kell ápolnunk baromfiállományunkat is. A hozzáértés, az állatok iránti szeretet, ez a nagyobb jövedelem alapja. Tavaly egyedül csak az Űj Élet TSZ-ben rövid idő alatt 320 darab naposcsibe hullott el. Ez mintegy 5—6 mázsa húsveszteséget jelent, nem beszélve a tojáshozamról. Ez a mennyiség egy szegedi húsárudának 5—6 napra való ellátása lehetett volna. Ezekből a rossz tapasztalaiokból, amint a készülődések mutatják, a szegedi tsz-ck levonták a tanulságot- Az idén a tavalyi baromfi állományokat több helyen a duplájára szaporítják. Különösen szép tervei vannak ezen a téren a Dózsa és a Felszabadulás TSZ-cknek. A Dózsa TSZ tagjai kiszámították, hogy ha a kukorica termésük feleslegét nem osztják széjjel, hanem feloietik a közös állatállománnyal, minden mázsa kukorica 5- 600 forintot jövedelmez nekik. Nagyon helyénvaló számítás ez. A szövetkezetek melleit ugyancsak megnőtt az egyéni gazdák kedve is n baromfi neveléshez. A vásárhelyi és a környező keltető állomásokhoz százezer szám jelentettek már be eddig is igényléseket naposcsibére. Emellett az ügyes háziasszonyok már ültetik odahaza a tyúkokat. Az eredmények és városunk állattenyésztésének további fellendífésében mutatkozó készülődések azt bizonyítják, lalán még pír év s aztán elmondhatjuk, hogy teljesen kijavítottuk városunk r. I la tton y észlésben elkövetett hibákat. S júniusi politikánk megvalósításával elérjük. hogy városunk tovább növelheti az állattenyésztésben szerzett régi nagy hírnevét. Csépi József,